Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-22 / 249. szám

Srertfa, I9M. október 22. ÉSZAKMAGTAftORSZAG 3 Pénzosztogató körúton! Jól dolgosnak; jutalmat, nyereségrészesedést kapnak a terményforgalmi vállalatok Kedves vendégek.. Ilyen útitárs is ritkán akad: egy igazgató, teli aktatáska pénzzel, s ezt olyan céllal hozza, hogy szétoszto­gassa itt is, ott is. A napokban ilyen utitársaal, Zoltán József elvtárssal, a terményforgalmi vállalatok megyei igazgatójával indultunk körútra, ö hívott meg, mondván: aránylag rit­kák az ilyenfajta körutazások, s a ritkaság mindig nagyobb élmény. .Valóban élmény volt. Az első megkapó jelenet a kis Felsődobsza község termény­forgalmi vállalatának telepén játszódott le. A szereplők: Zoltán Jó­zsef igazgató, P. Kiss Ferenc, lendü­lettel teli fiatalember, telepvezető és Bocsér Lajos bácsi, a könyvelő, már túl a hatvanon. Persze, az előzmény sem érdekte­len. Ez a kis telep a legjobban dol­gozott messze környéken, s így dol­gozik már régóta. P. Kiss Ferenc például elsőnek kapta meg a válla­lat megyei dolgozói közül a »Kiváló dolgozó« kitüntetést. (Még ma is csak neki van.) Mert szorgalmas, becsü­letes ember. Az ő munkájára még egyetlen dolgozó paraszt se mondta,' hogy nincs megelégedve vele. Szol­gálatkész, mindig kedves az embe­rekkel. Úgy mér, úgy számol, hogy az senkinek ne okozzon kárt, vagy fölösleges, illetéktelen hasznot. S mindemellett nem sajnálja a fáradt­ságot, minél több terményt felvásá­rolni. Felkeresi a termelőket, elbe­szélget velük termésről, terményről, mindennapi életről általában. Meg­éri, mert mindenki tiszteli ég a tisz­telet, megbecsülés olykor-olykor iga­zán megérdemelt anyagi jutalommal is párosul, Bocsér Lajos bácsi sem más­forma ember. Csupán egy valami, a lendületesség \ran már megkopóban kissé. Mint az túl a hatvanon általában már lenni szokott. De a becsület, a szolgálat­készség, a nyugodt derű kiapadha­tatlan életejemek Lajos bácsinál. No meg a kissé túlságos szerénység. Ta­lán ezt már a kor hozza magával. Ki tudja? Egy bizonyos, hogy amikor átvették a jutalmat, s a dicsérő szót, hallgatták a biztatást a szűk !kis iro­dában, Lajos bácsinak valahogy »el­ment« a szava, még a »köszönöm«-öt is csak nagynehezen tudta kimonda­ni. Csak később engedett fel, amikor a holnap tervezgetésére fordult a szó. — Meddig még Lajos bácsi? Ta­vaszig? — így Zoltán elvtárs. Lajos bácsi elmosolyodott. Én nem értet­tem a kérdést, de ő igen. — Igen, tavasszal nyugdíjba me­gyek, de nyaranta visszajövök ám a szezonra. Ha ugyan kibírom tétle­nül, mert nincs annál rosszabb. El­járt az idő felette. Jövőre már pihen, megérdemelten. Ám bizonyos vagyok benne, hogy nem lesz olyan nap, amikor fel ne tűnne volt munkahe­lyén, a kis irodában, ahol szerették, megbecsülték, jutalmazták — mert becsületesen dolgozott! Ötezer forintot vettek át jutalomként. Nem sok, hiszen öten-hatan osztoz­nak rajta. De mégis jóleső elismerés« a munkának. Ajándék.. * A következő állomás Encs. Itt ií könyebbül a tömött táska, az en- csiek a második helyet szerezték még csoportjukban a gabonafelvásárlás: versenyben. Amikor átveszik a pénzt fogadkoznak is, hogy ez az utolsó amikor másodikok. Ezután csak első­nek szabad lenniük! Azután Vilmány. s ? majd Qönc, t Göncön elfogy az utolsó péneesboríték Is. Ki-ki megkapta, ami megillette. Ha­nem többet is kaptak. Azok is, akik á jutalomból most nem részesültek, S ez a több: jó hír a nyereségrésze­sedésről. A terményforgalmi vállalatok most zárták az évet — a gazdasági évet — június 30-án. Az elmúlt év­ben igazán elismerésreméltóan dol­goztak. Zoltán elvtárs büszkén sorol­ja, hogy nyolcmillió forinttal vásá­roltak fel több terményt az előző évinél. Az idei gabonafelvásárlás — most meg a kukorica, napraforgó — úgy mutatja, ez az év megint gaz­dagabb lesz néhány millióval. És ez a többlet nekik is pénz. Annyira pénz, hogy a napokban minden vál­lalati dolgozó 20 napi fizetésének megfelelő összeget kap kézhez, mint nyereségrészesedést! Ez átlagosan 1000 forintot jelent egy-egy dolgozó­nál. összeségében pedig közel fél­milliót. S kinek-kinek az a vélemé­nye a vállalatnál, hogy ezért érde­mes jól dolgozni! (harcsa) bolgár fiatalok jártak a DIMAVAG-ban. Tanítóképző akad érni a lesz «Sárospatakon Beszéljünk eredményeinkről Vonatunk a miskolci pályaudvaron áll. Az indulást várva gondo­lataim messze elkalan­doznak. Eszembe jut a múlt, szüleim küzdel­mes élete, amit nyolc gyermek felneveléséért folytattak. Látom apá­mat, amint hét végén agyonfáradtan haza­érkezett gyalog, — hiszen akkor nem telt a kis keresetből úti­költségre. Alig pihent meg, újból indult visz- sza. 5 eszeimbe jut, milyen hálátlan néme­lyik ember, ^mindezt már elfelejtette. Van­nak, akjik a jelenben csak a hibákat nézik. Ekkor döntöttem el: utazásom alatt azzal fogom az idő eltölteni, hogy megnézem Misr kodétól (Mezőcsátig — utazásom végállomá­sáig — mi minden épült a 13 év alatt. Mindjárt az indulás pillanatában feltűnik az állomás melletti MÁV napközi otthon, majd a korszerű ren- dezopályaudvar. Vona­tunk gördül tovább. A hejőcsabai cementmű hatalmas cementsilóit látom. Alig haladunk, újabb változás. A má- lyi téglagyár építmé­nyei hirdetik a szocia­lista építés eredmé­nyeit. Nyékládháza, Hejő- k eresztúr, Hejőszalon- ta. A modern lakások tízesével, húszasával épülnek fel, egyik napról a másikra. He. j őkereszt úrban épül a modem állomás, kité­rőkkel. Ahogy hala­dunk tovább a síkság közepén mint óriási ujjak nyúlnak az ég felé Tiszapalkonya 120 méteres kémény-óriá­sai. Az erőműből pedig a magasfeszültségű ve­zetékek viszik az »éle­tet-« a gyárak gépeinek, világosságot, kultúrát a magyar falvakba. A változások sorát, egy utolsó kép zárja le. Az igrici állami gazda­ság modem épületei hirdetik a szocialista mezőgazdaság eredmé­nyét és jövőjét. Ez csak egy kis része volit hazánknak, a tá­volság is mindössze 30 kilométer, de a látot­tak maguktól beszél­nek. S beszéljünk er­ről mi is, mert mindez a miénk: nekünk ad cementet és téglát há­zainkhoz, gyermekeink napközi otthonához, fényt és kultúrát város­nak, falunak egyaránt. Legyünk büszkék erre és beszéljünk róla mi­nél többet. Kovács Barna Miskolc A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet ho­zott az eddigi tanítóképzők meg­szüntetéséről, ugyanakkor az új ta­nító- és óvónőképző akadémiák lé­tesítéséről. Eszerint az új tanítóképp ző alcadémiálc felsőfokú intézmény­ként működnek és az általános isko­la I—IV. osztályai számára képez­nek művelt, hivatásukat szerető, kommunista világnézetű és erkölcsű tanítókat. A tanítóképző akadémiára felvéte­lüket kérhetik azok a pályázók, akik 30. életévüket még nem töltötték be, s általános gimnáziumi érettségivel, vagy ezzel egyenértékű képesítéssel rendelkeznek. De csakis akkor le­hetnek az intézet hallgatói, ha elő­zőleg a felvételi vizsgát sikerrel le­teszik. A tanítóképző akadémia 3 éves és a hallgatók a tanulmányi rendben meghatározott tanulmányok és sikeres államvizsga után általá­nos iskolai tanítói oklevelet kapnak. Az ország területén összesen 11 ta­nítóképző akadémia nyílik 1959. szeptember 1-én. Borsodban Sáros­patakon fog működni ilyen intézet, évfolyamonként 40—50 hallgatóval. A Művelődésügyi Minisztérium Ko- máromy Béla, eddigi gimnáziumi igazgatót már ki is nevezte az új ta­nítóképző igazgatójává, aki meg is kezdte megyénk ez új, felsőfokú in­tézetében a szervezés és előkészítés munkáját. A% első szavazat A z Avas szálló eszpresszójának ^ és fehértermének vendégei jól ismernek egy fiatal, feketehajú, kar­csú, fürge, udvarias pincért. Még gye­re kcSib érnék látszik, hiszen alig 18 éves. Bredács László a neve, 1940. december 20-án született. Zsolcai fiú, aki 14 éves kora óta itt dol­gozik. Az általános iskola elvégzése után Miskolcon volt kereskedelmi tanuló, pikoló az Avasban, majd most, már egy. éve felszabadult se­géd. Szinte született pincér. A minden vendégéhez egyformán kedves, állan­— Az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja október 24-én délután 6 órakor vezetőség- és küldöttválasztó taggyűléssel egybe­kötött előadást tart. Az előadást Ga­ray Lajos, az egyesület főtitkára tart­ja »Indiai utibeszámoló« címmel. A tiszáninneni református egyházkerület békebizottségáüak látogatása a Lenin Kohászati Műveltben és a szentistváni Béke Tsz-ben sőt készítettünk sportreklámfilmet is (a »Nehéz kesztyűk«-eX), de mind­ez ideig adós filmgyár tásunk mun­kásmozgalmi életünk nagy alakjai­nak, hősi múltjának filmszerű, mű­vészi ábrázolásával. E téren a »Kü­lönös ismertetőjéig című, valamint a »Harag napja« című. filmek — ame­lyeket 1953-ban készítettek — jelen­tenek csupán kivételt. De adós film­gyártásunk kulturális, tudományos életünk nagyjai életének filmrevite- lóvel is. Korábban készült ugyan film Erkelről, sőt a legutóbbi időben egy rövidfilm József Attiláról, azon­ban mindez korántsem lehet elég ahr hoz a gazdag múlthoz képest, amely mai életünk filmrevitele mellett, a közelmúltat idéző filmek gyártásá­hoz témául kínálkozik. Filmművészetünk művészi szín­vonala sem mutat még egyenletes képet. Bár filmművészeink, rende­zőink sokat tanultak a szovjet film­gyártástól és a szovjet filmművé&zetr tői, sokat tanultak a haladó nyugati fiJmmíj vészeitől is., alkotásaikban niég az útkeresés jel$i mutatkoznak. Mindenképpen meg kell gzomban ál­lapítanunk, hogy az államosítás óta a művészeti munkában eltöltött tíz esztendő szilárd, biztos alapot szol­gáltat arra, hogy szocialista film- művészetünk megtalálja a helyes Utat, és azon biztosan haladva, tel­jesítse azt a népnevelő feladatét, amely a filmre, a lenini megliatáror zás sasari-nt is vár. A filmgyártás államosításával egy- időben, államosítottuk a filmforgal­mazást is. Filmforgalmazásunk ered­ményeit szemléltetően tükrözi a sta­tisztika, a megtartott előadások hét- rél-hétre emelkedő száma, látogatott­sága, a mozihálózat bővítése, és tük­rözi nem utolsósorban a bemutatott filmek száma, minősége és játszási idéje. Sajnos — mint sok más mű­vészeti vállalkozásnál, a filmiforgal- m&zásban is — döntő szerepet ját­szanak a gazdasági kérdések és ép­pen a pénzbe vételi terv teljesítése, A református lelkészek kérését az egyházügyi, hivatal támogatta. En­nek eredménye, hogy az egyházke­rület bókebizottságának 20 tagja szerdán felkereste a Lenin Kohásza­ti Művelcet és a szentistváni Béke Ter­melőszövetkezetet. A látogatás so­rán a lelkészek hosszasan elbeszél­gettek az üzem dolgozóival és a ter­melőszövetkezet tagjaival. ooo­Az első választók társadalmi munkával segítik új kollégiumuk felépítését t Miskolcon a volt selyemréti lakta­nyában — amelyet a honvédség át- •adott a városi tanácsnak — rendezik «be a bányaipari technikum új kol­légiumát. Mintegy félmillió forintos költséggel két épületet alakítanak át és azokban világos tantermeket, be­épített szekrényekkel ellátott háló­szobákat, fürdőhelyiségeket, vala­mint korszerű konyhát, éttermet és klubszobát létesítenek. Az iskola KISZ-szervezetének ja­vaslatára, a tanulók elhatározták, hogy a választások tiszteletére a régi épületek átalakítását csaknem 60 ezer forint értékű társadalmi munkával segítik. Az elsők között jelentkezett társadal­mi munkára az a 27 fiatal, akik a novemberi választásokon járulnak először az urnák elé. A volt laktanya-épület átépítését október 1-én kezdték meg és az új kollégiumot — amelyben 170 diák ta­lál második otthonra — február kö­zepén adják át.-ooo­ven harmadik művelődési otthon Bórsod megyében a felszabadulás óta eltelt években — régi épületek átalakításával és újak építésével 152 művelődési otthon létesült. Az Új otthonok egyrésze állami beruhá­zással —- többségük azonban a köz­ségfejlesztési alap felhasználásával és a lakosság társadalmi munkájával épült. A művelődési otthonokban je­lenleg mintegy 370 szinjátszócsoport, 253 tánckar, 124 ének- és 34 zenekar, valamint 13 bábegyüttes dolgozik. A megye 153. művelődési otthonát november 7-én, a Nagy Októberi Szociálisul Forradalom évfordulóján adják át Felsővadászon. A falu dol­gozói a községfejlesztési alap fel- használásával és társadalmi munká­val egy régi épületet alakítanak át művelődési otthonná. Hyolc ív alatt több mint 7.500 csaiádiház épült OTP-kölcsönnel Borsod megyében Borsod megye lakossága megnőve- kedett pénzjövedelmébol a korábbi évekhez viszonyítva jelentős össze geket költ tartós fogyasztási cikkek­re. Példa erre, hogy míg 1953-ban a dolgozók csak 8351 rádiót és 638 mo-! torkerékpárt vásároltak, addig 1957- ben 17.672 rádió, valamint 2056 mo­torkerékpár kelt el az üzletekben. Az elmúlt időben megsokszorozódott a lakásépítők száma is. 1957-ben pél­dául 24 millió 757 ezer forint érték­ben vásároltak több téglát és tetőfe­dő cserepet, mint 1953-ban. így a megye területén nyolc év alatt az OTP támogatásával 7606 családi ház épült fel. dóan vidám legénytől a világért sem kell kétszer kérni a dupla-feketét, vagy az üveg sört, hiszen szinte le sem ültette még vendégét, máris el­tűnik, hogy villámgyorsan újra meg­jelenjen a feketével. Felsegíti a ka­bátot a női vendégekre, fürgén tüzet ad a rágyújtani szándékozóknak, asztalai mindig tiszták, az embernek szinte kedvet csinál, hogy leüljön. Édesapja a dohánybeváltónál dol­gozik, szerződéseket köt a járás te­rületén. Két kishúga még általános iskolás, de az ő szava már számít, hiszen önálló kereső, a családi „költ­ségvetésben” sokat nyom az ő ham 1200—1300 forintos keresete is. Vett már rádiót, kályhát, de legtöbbet a könyvekre gyűjt, ez a szenvedélye. Otthon már van egy valami 150 kö­tetes könyvtára, ahol a világ klqsz- szikusai megtalálhatók. Olvasta és szereti Balzac, Hugo Viktor, Stend­hal, Walter Scott, Traven, Jack Lon­don regényeit, Shakespeare remek­műveit és a magyar klasszikusokat. Nem iszik, nem dohányzik, a sport­ban is csak a szertornát szereti. TJogy milyen tervei vannak? Je- lenleg leuélező tagozaton ta­nul a közgazdasági technikumban. A dolog szerencsésen megoldódott, bár a napi munka mellett még így is fárasztó a tanulás. Késő este végez, autóbusz azonban csak reggel fél öt­kor indul Zsolcára. Hat órára ér ha­za, s alig alszik, már vissza kell jön­nie. De optimista, tudja, hogy lesz ez még jobban is, például akkor, ha majd megveszi a motorkerékpárt- Ez a legfőbb vágya, most erre gyűjt Munkatársai és a vendégek még úgy néznek rá sokszor, mint gyerek­re, pedig felnőtt, komoly férfimun­kát végez. Állandóan talpal, emelet­re fel-le, szinte fáradhatatlan. Sze­reti a szakmáját, mert szereti az em­bereket, a vendégeket. Akik idejár­nak, szinte már mindegyiket ismeri, tudja, mit fog rendelni, ismeri az íz­lését, s legjobban — ami egyúttal a legfontosabb is — a vendég zsebét. Tudja, hogy kinek mit ajánlhat, csak egy szimplát-e, vagy konyakot. Persze azért még van mire panasz­kodnia. Szerinte van sok fiatal, akik általában a leghangosabbak, leg­szemtelenebbek, s azt hiszik, hogy ők az urak, a nagy emberek. Pedig ezzel csak müveletlenségühet mutat­ják ki. $ azzal különösen, hagy oly­kor-olykor elfelejtenek fizetni. Volt a múltkor két fiatal, akik nyakló nélkül itták a sört, s végül ß Lévai - szobornál kellett őket fizetésre kény- '~~-*íteni. J^redács László most él először állampolgári jogaival. Novem­ber 16-án ő is oda járul az urnához, hogy leadja élete első szavazatát. Igen, a népfront jelöltjére és külö­nösen Bóta Lászlóra, aki régi jelölt­jük, s jól képviseli az otthoniakat. Megmondja őszintén, azért teszi mindezt, mert neki a munkáshata­lom tette lehetővé, hogy korán szak­mát tanuljon, s emberként álljon meg a lábán. (Sb N. S.) nem egy esetben a nevelőihatás rová- 2 sára megy. Egyes kiemelkedően mu- i vészi filmek első bemutatásukkor 2 nem minden esetben találkoznak a « rendkívül heterogén mozilátogató 2 közönség általános tetszésével és« ízlésével és ilyenkor filmforgalmazá- ] sunk a kiesett pénzbevételt művészi- « leg és eszmeileg gyengébb, de kasz- J szasikeresebb darabok széria-játszó- ] savai igyekszik pótolni. A filmszín- * házak elsősorban kultúrát, mégpedig j szocialista kultúrát terjesztő intéz- j menyek kell hogy legyenek és csak j másodsorban állami pénzbevétel!! szervek. Filméletümk felsőbb irá- « nyitóinak meg kell találniok a mó- » dot, hogy — mint arra az MSZMP j művelődéspolitikai irányelvei is utal- i nak — gazdasági kérdések, a művé- j szeti-eszmei célkitűzések teljesítését j károsan ne befolyásolhassák. « Talán ünneprontásnak hat az álla- | mosítás tizedik évfordulójára való 1 emlékezés kapcsán a hibák tételes 1 felsorolása, azonban nem lennénk 1 hűek az igazsághoz, ha áz ünnepi j megemlékezésben a »minden jó« 1 hangulatába ringatnánk magunkat. 1 Filmművészetünk és filmforgalma- i zásunk fejlődése az államosítás óta j óriási méretű és éppen ezért kell r— j a további fejlődés érdekében fel- ] tárnunk a fellelhető hibákat. i A film naponta százezrek szórta- 1 kozása, százezrek nevelője, fiam kö- < zömbös, hogy milyen szórakozást és milyen nevelést nyújt Borsod megye ! 324 és az ország 4152 filmszínháza ez j évenként mintegy 140 millió Iá toga- \ tónak. Semmilyen művészet nem le- \ hét öncélú. A szocialista művészet- \ nak a szocializmus építését, a szocia- < lista filmnek a tömegek ízlésének 1 csiszolását, gondolkodásmódjának 2 szocialistává formálását kell szolgál- < nia. Ha ezen az úton halad a magyar < film az elkövetkezendő esztendőkben,« eredményi még értékesebbek, szó- < cialista építésünk szempont jából még < hasznosabbak lesznek. j Benedek Miklós« a . tiszanmneru reiormatus egynaz- kerület békebizottságának legutóbbi i ülésén Darányi Lajos püspök el- í mondotta: helyes lenne, ha a refor­mátus lelkészeik közelebbről is meg­ismerkednének a munkások és pa­rasztok életével. Javasolta, hogy az [egyházkerület békebizottsága láto­gasson el egy üzembe és termelő­iszövetkezetbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom