Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-19 / 221. szám

Péntek, 1938. szeptember 19. ESZAKMAGYARORSZAG 5 Érdekes NEM AZ A FONTOS, AZ EMBER HÁNY ÉVES ... L. Blanc asszony, Franciaország legidősebb matrónája 81 éves Lea nevű lánya kíséretében repülőgépen a Toulouse melletti repülőtérre érke­zett, ahonnan tovább utaznak az idős asszony szülővárosába, 105. születés­napja megünneplésére. Az örök-fiatal matróna vidáman viselte el az utazás fáradalmait, út közben azon tréfálkozott, hogy í »tacskó« (81 éves lányát értve ez­alatt) nem nagyon bírja az utazást Amikor a repülőgép parancsnoka megkérdezte tőle, mi a véleménye a repülóútról, azt válaszolta, hogy «-lé­nyegesen kevésbé ráz, mint a posta­kocsi«. Ellátogatott a pilóta fülkéjébe is, ahol diszkréten lánya fülébe súgta: »Csinos fiúk ezek a repülők«. KÉTÉVES KISFIÚ KÖZLEKEDÉSI KIHÁGÁSA Az olasz rendőrség súlyos pénzbün­tetésre ítélte Maurizio Pesce kétéves kisfiút, aki apja kocsijában kipró­bálta az összes gombokat és ráakadt a villanydudára is, amely annyira tetszett neki, hogy öt percig nem en­gedte el. »BECSÜLETES« MEGTALÁLÓ A caliíorniai Ethel Daubert asz- szony elvesztette gyémánttal díszí­tett óráját és a becsületes megtalálót újsághirdetésben szólította fel, hogy adja vissza. A hirdetés megjelenése után csengetett a telefonja. Egy gye­rekhang megkérdezte, mennyi jutal­mat akar adni a megtalálónak? »Ti­zennégy dollárra gondoltam« — vá­laszolta Daubert asszony. Pillanatnyi szünet után a hang így válaszolt: »Úgy gondolom, akkor inkább meg­tartom az órát«. SZERENCSÉS BALESET . . , A jugoszláviai Bűje községben Ivan Jurisics diák futva menekült saját kutyája elől. Jurisics és barátja a mezőn. kézigránátot .talált és. kíván­csiak voltak, hogyan robban. Élesí­tették és nagy ívben elhajították. Az őket kisérő kutya mitsem sejtett a „játék” veszélyéből és mint jól ne­velt kutyához illik, nekiiramodott, hogy visszahozza az eldobott tárgyat. Farkcsóválva, büszkén vissza is hoz­ta — a „tárgyat”! A két fiú viszont ijedten menekülni kezdett, amikor meglátták a feléjük szaladó kutyát, szájában az éles gránáttal. A kutya természetesen szaladt gazdája, Iván után, aki minden erejével menekült, de a kutya gyorsabb volt. A kettő­jük közötti távolság egyre kisebbe­déit, amikor Ivan — szerencséjére — félelmében elájult és elvágódott. A kézigránát öt méterre robban a föl­dön fekvő diáktól. Ivan semmiféle sérülést nem szenvedett, de a kutya elpusztult. A TENGER ÖSSZEHOZTA ŐKET A 23 éves Ake Viking svéd hajó­szakácsot és a 18 éves szicíliai Pao- lina Puzzot egy a Földközi-tengerbe dobott sörösüveg vezette az oltár elé. A dolog így történt: Három évvel ezelőtt Sebastiano Pyzzo, 12 gyermek édesapja, barát­jával háza közelében halászott. Si­került is egy sörösüveget kihalász­nia a tengerből; az üvegben levél volt, amelyet Ake Viking, a roman­tikus érzelmű hajószakács egy „16— 20 év körüli leánynak” címzett. Ä le­vélben felkéri az ismeretlen leányt, írjon neki és küldjön fényképet Gö­teborgba. Sebastiano Puzza küldött fényké­pet eladó leányáról és nemsokára Paolina levelet és egy fényképet ka­pott az ifjú levélírótól. Ezután az események már gyorsan követték egymást: Viking háromhavi szabad­ságát Szirakuzában, a lány szüleinél töltötte és a legrövidebb időn belül házasság lesz e romantikus szere­lemből. SZINTE HIHETETLEN Nelson Antonio de Silva, 11 éves saopaoloi fiúcska át akarta úszni a Tiete-folyót. Édesanyja meglátta, megijedt, hogy kisfia elvész a hullámokban és utá­naúszott. Az édesapja még jobban megijedt, amikor feleségét és gyermekét meg­pillantotta a vízben és ő is utánuk úszott. Hármójukat a gyermek 70 éves nagyapja követte. A fiúcska kiúszott a túlsó partra, három életmentője azonban belefúlt a vízbe. \ HARMINCÉVES NAGYMAMA Evelyn Caldwell asszony 10 éves korában férjhezment, 13 éves korá­ban anya lett és 30 éves korában nagymama. Ha unokája, Tammy Re­na Everiardt egy nappal hama­rabb születik, úgy Caldwell asszony már 29 éves korában büszke nagy­mama lett volna. Caldwell asszony elmondotta az újságíróknak, hogy 10 éves korában 18-nak nézett ki — férjhez is ment. Leánya, Shirley, ugyancsak korán, 16 éves korában kötött házasságot. Amikor megkérdezték, szívesen vennék-e. ha az unoka is fiatalon kötne házasságot, az anya és nagy­mama kórusban kiáltották: — Nem! Olvasóink, levelezőink írjak A hegyközség élete a múltban és ma A SZERENCSI JÁRÁSBAN a Horthy-rendszerben is voltak hegy­községek, azonban vezetői nagyrész­ben szőlőbirtokosok voltak, akik reg­geltől estig dolgoztatták a kapás embereket, s igen minimális bért fizettek munkájukért. Szocialista rendszerünkben más a hegyközségek feladata. Célkitűzéseit a dolgozó parasztság maga állapítja meg, s hoz határozatot a munka gyors és eredményes elvégzéséhez. Feladata a szerencsi járás hegyköz­ségeinek: Fokozni Tokajhegyalja hírnevét, fajtiszta szaporító anyago­kat telepíteni és a növényvédelmet minden szőlő-, gyümölcstermelővel végrehajtatni, vagyis meggyőzni an­nak fontosságáról. A téli hónapok­ban megszervezik a szakoktatást, a szaporító anyagok termelését, a he­lyes bordóilé elkészítését, a növény- védelem fokozottabb végrehajtását és egyéb szakmai teendőket fognak ismertetni. A hegyközség tagja lehet minden becsületes dolgozó paraszt, minden földművesszövetkezeti tag, akik a hegyközség működési szabályait magukra nézve elismerik és a hegy­községbe önkéntes elhatározásukból lépnek be. Lehetnek hegyközségi tagok tsz-ek. szakcsoportok, állami gazdaságok 5 kataszteri holdon aluli szétszórt területeikkel. A HEGYKÖZSÉGEK a földműves- szövetkezeteken belül jönnek létre. A 100 kataszteri holdon aluli hegy­községek a földművesszövetkezeten belül működnek, működési szabály szerint, melyet a tagság készít el. A 100 kataszteri holdon felüli hegyköz­ségek szintén a földművesszövetke­zeten belül jönnek létre, azonban kérhetik önállóságukat és tagjai le­hetnek a Földművesszövet keze tek Járási Központjának. Földmüvesszövetkezetek Járási Központja, Szerencs» Köszönet az Ingatlankezelő Vállalatnak Mi, a Visinszkij utca 75 számú ház lakói ezúton mondunk hálás köszönetét az Ingatlankezelő Válla­latnak, a hozzá beosztott javítórész­legnek azért a nagy és szép mun­káért) amit a ház tatarozásánál vé­geztek. Szinte újjávarázsolták laká­sunkat, udvarunkat. Bevezették a Tiltakozunk ! Mi, a diósgyőrvasgyári forgalmi és kereskedelmi vasutas dolgozók mély megdöbbenéssel értesültünk az amerikai hadsereg és a csangkai- sekista bandák által Taivan szigeté­ről a Kínai Népköztársaság ellen in­tézett és minden alapot nélkülöző orvtámadásról. Tudatában vagyunk a béke fon­tosságának, tudjuk, hogy csak béké­ben lehet a boldogabb jövőt fe'cöí- teni. Mi, akik felett végigszáguldolt a II. világháború vihara, nem aka­runk egy III. világháborút. Ezért felemeljük tiltakozó szavunkat az agresszió ellen. Tudjuk, hogy Taivan a Kínai Nép- köztársaság szerves és elidegeníthe­tetlen része, éppen ezért követeljük, hogy Taivan szigetéről azonnal tá­vozzanak a csangkaisekisla bitor­lók és a szigetet adják át a Kínai Népköztársaságnak. Diósgyőrvasgyár MÁV forgalmi és kereskedelmi dolgozói. lakásokba a vizet, 50 folyóméter csa­tornát cseréltek ki, rendbehozták a foghijjas tetőcserepeket, s lebeto­nozták az udvart. Köszönet jár ezéifc államunknak is, hogy nem hagyja tönkremenni a megrongálódott »öreg« lakásokat. Kérjük az Ingatlankezelő Vállala­tot, hogy munkájukat továbbra ia ilyen lelkiismeretesen végezzék* mert ezzel nemcsak a nép vagyonát védik, hanem kiérdemlik a dolgo­zók megelégedését is. A 25 lakó nevébenj Gábor József Több figyelmei kérünk a villamos-közlekedés dolgozóitól (Tudósítónktól.) Számtalan szülő kérését tolmá­csolom a Diósgyőrben közlekedő vil­lamos dolgozóihoz. A kora reggeli é3 déli órákban pici emberpalánták igyekeznek az iskolába. Szülők kí­séretében, csoportosan várják az ér­kező kocsikat, melyre gyerekes ügyetlenkedéssel igyekeznek feltor­nászni magukat. Tudjuk, hogy kü­Több segítséget várunk a fiataloktól (Tudósítónktól.) Gesztely községben a tanács veze­tőinek nagy gondot okozott, hogy le­hetővé tegye különösen a fiatalság szórakozási igényeinek kielégítését. Kultúrházuk nem volt, így leginkább a kocsmákat látogatták, ott töltötték el estéiket. Nemrégiben aztán meg­született a nagy terv, és elkezdték a falu kultúrházának felépítését. Hiányzik azonban valami. Az ifjú­ság jókedvű, vidám sürgése-forgása az építkezés körül. A fiatalok nem teljesítenek annyi társadalmi mun­kát a kultúrház építésénél, mint amennyit tervbevettek. Nincs össze­tartás, nincs bennük kellő akarat. Pedig ha tudnák, hogy mennyire megváltozik az életük, ha a hosszú téli estéket nem a kocsmában, ha­nem a kultúrház falai között, hasz­nos, szórakoztató könyvek olvasásá­val, vagy színdarabok, táncmulatsá­gok rendezésével töUik. Ébredjenek fel végre a gesztelyi fiatalok. Kezdjenek hozzá lelkesedés­sel, lendülettel a munkához, hiszen nekik készül a kultúrház. Ha így cselekszenek, meglátják mennyivel szebb, vidámabb lesz az életük. CSOMA ESZTER lön türelmet igényel ezeknek a cse­metéknek a szállítása, mégis kérünk egy kis szeretetet és több türelmet. Ne forduljon elő többször olyan eset, mint az elmúlt napokban, ami­kor egy anya fel tuszkolta a gye ms- két, s a kocsi már elindult és a lent- maradt édesanyát, — kinek ruhája felakadt — a kiinduló villamos maga mellett húzta a földön. Szívleljék meg kérésünket és kö­vessék a hejőcsabai útvonalon köz­lekedő villamos dolgozóinak példá­ját, akik szeretettel, s nagy körülte­kintéssel segítik a jövő nemzedékét. Bízok abban, hogy a szülők nevé­ben tolmácsolt kérésem nem talált* süket fülekre, s a közeljövőben kö­szönetét tolmácsolhatom a ma még aggódó szülőknek. Halász Ferencné. STRAUSS TERROR NDK ÁLLAMPOLGÁROK ELLEN Strau&sék u. n. „pszichológiai hadvezetésének” egyik célja az NDK polgárok ellen irányuló terror. Azokat az NDK polgárokat, akik nyugat­német munkás társaikhoz, vagy rokonaikhoz, ismerőseikhez utaznak, át­kutatják és közülök igen sokat letartóztatnak és bebörtönöznek. HÍRADÁS nagybarcáról Két söröskorsó pálinka — fejenként A példa ragadós. A felnőttek nyom­dokaiba lépő fiatalság nemcsak a jót, a munkában való jártasságot lesi el az öregebbektől. A rossz, a hagyo- mányozásra nem éppen méltó meg­nyilvánulások is felszívódnak a fia­talság viselkedésébe, ha nincsen, aki kalauzolja őket az »illik, nem illik« útvesztőjében. Híresek a nagybarcai legények, bár ne lennének azok. Vadnán, Sajókazán, Sajóivánkán gör­be szemmel néznek a nagybarcai le­gényekre. Kötekedő, izgága termé- szetűeknek tartják őket és nem szí­vesen veszik, ha odarándulnak mula­tozni. Kiadós verekedések lángolnak fel, ahová beteszik a lábukat. Ha fel­öntenek a garatra, nem ismernek ha­tárt. Honnan ez az átkos örökség? A fiatalság tanulékony. Szűkebb hazá­jukban, Nagybarcán tanulják meg ezt a viselkedést. Az idősebb nemze­dék sem veti meg a duhaj kodást. A közelmúltban egy lagzin lángolt fel a testvérháború, a verekedés hevé­ben a kések is előkerültek, véres tort ült a nagybarcai virtus. Sajnos, a köz­vélemény sem jutott el még odáig, hogy elítélné az effajta viselkedést, Bőt, e dicstelen dicsőség dícséretét eengi. A múlt esztendőben az egyik férfi fogadásból megivott tíz korsó sört. Állt a pultnál, a csapos adogatta ke­zébe a sörrel telt korsókat. Talán ő sem gondolta, hogy ez a látványos férficselekedet a fiatalság körében nem marad hatástalanul. Ez év nya­rán két nagybarcai legény állított be a héti kocsmába. A vendégek nagy megrökönyödésére kétszer két sörös­korsó pálinkát kértek. A szemtanúk elismerően bólintottak — egy szuszra megitták. Még szerencse, hogy a tök- részeggélevésen kívül más bajuk nem történt. Kár lett volna értük. Élet­erős, vidám legények voltak, jobb sorsra érdemes, hetyke fiatalok, akik abban a tévhitben élnek, hogy haj­meresztő teljesítményükkel lepipál­ták a sörrelfogadót és minden elis­merést megérdemelnek. Azt mond­ják, a húsz éven aluliak már rende­sebbek, nem esnek egymásnak min­den semmiségért. Ha a tanulásban, a munkában elért eredményeiket ven­né szárnyára a hír, mi is dicsérnénk a nagybarcai legényeket * Sztrájkot a kovács A nagybarcai kovács megtagadta a munkát. Konokul, igazába vetett hit­tel szívja magakészítette fém-pipá­ját és türelmesen várja, hogy meg­emberelje magát a falu, hogy házá­hoz vigyék, ami megilleti. Több évti­zede reperálja a nagybarcai gazdák szekerét, élezi az ekevasakat. Ez esz­tendőre megúnta a kommencióért való házalást. Kidoboltatta a tanács, hogy a holdankénti két kilogramm búzát — a kovács járandóságát — mindenki szállítsa be. Az idős, önér­zetes ember röstelli már, hogy ház- ról-házra járva »koldulja« össze já­randóságát, meg fárasztó is kétkilón- ként összegyűjteni több mint tíz má­zsa terményt. A községi alkalmazot­tak megszokott, évszázadok óta diva­tozó bérezési formái telve voltak az úr és szolga, az elnyomó és elnyo­mott szokássá emelt és az alkalma­zottra nézve sértő viszonyával. Ezek­nek a formáknak demokratizálód­niuk kell, még akkor is, ha hivatalos rendelkezés nem sietteti. Szocializ­must építő országunkban elviselhe­tetlen teherként nehezednek az em­ber önérzetére a szoleaság múltból ittrekedt szokásai. Ez ellen lázadt fel a nagybarcai kovács, és nem hajlan­dó beadni a derekét az olyan közszá­jon forgó véleményeknek, mint pél­dául »a falu cselédje vagy, ha valami jár, menj érte«, meg, hogy »a bá­nyásznak sem viszik házhoz a fizeté­sét«. A falunak előre kell lépnie, meg kell értenie, hogy megváltoztak a vi­szonyok Magyarországon. Nem jelent senkinek sem terhet annak a néhány kiló életnek a beszállítása, csak egy kis jóakarat kell hozzá, Hitetlenség és egyebek Az egyik villanypózna mellett tég- lányi terméskő hever. »Komoly« funkciója van ennek a kődarabnak. Ha a szemben levő házban kialszik a villany, a háziak közül valaki a póznához siet és a kővel megdön­geti. Az elromlott vezetékkapcsolás enged a »molesztálásnak«, a rázkó­dás következtében az érintkezés helyreáll — egy ideig ég a villany, aztán kezdődik minden elölről. Ott­létemkor éppen a gazdasszony »dö- gönyözte« az oszlopot. — Ezt csinálnák már meg! — pör- lekedett. — Voltak már a tanácsházán? Be­jegyezték már a hibabejelentőbe? — kérdezte az ott álldogáló tanácselnök. — Minek?! Úgyse csinálják meg! — haragoskodott az asszony. Ez a hitetlenség, az áramszolgálta­tóval szembeni bizalmatlanság ne­vetséges kicsinyességnek tűnik, de aztán kiderült, hogy a nagyobb dol­gok fölött is egy válrándító »úgyse érdemessel« térnek napirendre. A tanács 6 százalékos község fej­lesztési hozzájárulást szavazott meg és még ez is mennyi herce-hurcába és két tanácsülésbe került. Az első választás kudarcot vallott. Hiába bi­zonygatták egyesek, hogy szüksége van a községnek a pénzre, ezt is meg kellene csinálni, azt is — a másik álláspont hangadói a nagybarcai szo­kásmondással, az »úgyse érdemessel« torkolták le őket. Hát akkor mi az érdemes? A szomszéd községben, Horvátiban három szeszfőzde is van, tavaly még mind a három működött, ma csak egy. Nagybarca bűzlik a hordókba gyűjtött, erjedő szilvától. Temérdek szilva termett itt ebben az évben. Sokan le sem szedik, mert a kifőzése bizonytalan. Itt a szüret, kell a hor­dó, de benne áll a szilva. Sürgősen üzemeltetni kellene a másik két szeszfőzdét is — nagy segítség volna és államunk se járna rosszul a »bolt­tal«. Ez tehát érdemes lenne. Az illeté­keseket is valószínűleg az gondolkoz- tatja el, hogy valóban érdemes lenne-e Nagybarcának még több itó- kát biztosítani, hogy legyen mitől ri- csajozni, botrányokat csapni. Azon az emlékezetes választási ta­nácsülésen egyesek nem átallották azt hangoztatni, hogy amit az állam a beszolgáltatással elengedett, vissza­veszi az adóval, azért »nyomják« annyira a községfejlesztési hozzá­járulást. A kocsmában azt mondta valaki, hogy »ha valahol van pénz, mint pelyva, akkor Nagybarcán van«. Nem lopják ők a pénzt, becsületesen meg­dolgoznak érte, ki a gyárban, ki a bá­nyában, ki pedig a mezőn. Talán egyetlen olyan család sem akad, ahonnan ne járna be valaki az ipar­ba. A demokrácia jól jövedelmező munkalehetőséget teremtett a község lakosságának. A múltban csak keve­sek juthattak ipari foglalkozáshoz, a faluban a földből, akinek nem volt földje, napszámból, részesaratásból kellett megélnie. Megéltek? Muszáj volt! Addig nyújtózkodtak, ameddig a takarójuk ért. Nem öltöztek diva­tosan, nem versengtek azzal, hogy ki hogyan járassa gyermekeit, milyen játékokkal lepje meg őket, házépítés­re gondolni se mertek stb. Mostt Szebbnél-szebb házakat építenek* »reprezentatív« vaskerítésre költe­nek, hogy egye a szomszédokat az irigység. A községfejlesztési hozzájárulásra befizetett forintok nem az állam zse* bébe mennek. Ott maradnak a köz* ségben, hogy a közösséget gyarapít­sák, hogy a szép házak előtt ne tér­dig érő sárban járjanak, legyen mi­ből rendbehozni a kultúrotthont, a tanácshózót. Ehhez kell hozzájárul­nak a nagybankiaknak. Szavaikkal* megjegyzéseikkel pedig ahhoz kelle­ne hozzájárulnak, hogy tudatosítsák gyermekeikben a helyes viselkedés alapfogalmait, hogy tanulják meg szeretni azt a rendszert, mely áldo­zatot nem kímélve, egyengeti előttük boldogulásuk útját, mert a hálátlan­ságnak is vannak határai. Nagyon hajlamos az ember arra* hogy a jóban megfeledkezzék az el­múlt rosszról, a kilátástalanság ke­serves évtizedeiről. Pedig nem ártana olykor, ha a nagybankiak elgondol­koznának a múlton, visszaéreznék az idősebbek magukat húsz évvel ez­előttre és elmondanák gyermekeik­nek, a holnap felnőttéinek, milyen világ is volt akkor. A nagybarcaiak szeretnek dolgoz­ni, van is munkaalkalom bőven. Ke» resnek és gyarapodnak, önérzetes, keménykötésű emberek. Bátorságuk, önérzetük olykor bizony nem éppen dicsérendő tettekben mutatkozik meg, de nem könnyű máról-holnapra levetkőzni egy nehéz múlttól örökölt rossz szokást. Ha az anyagi létkörül­ményeikben beállt változás gondol­kozásmódjukat is »jobb útra téríti«, eljön az idő, hogy a környező közsé­gekben díesérendőbb tulajdonságai­kat kapja szárnyára a hír. Gulyás Mibáb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom