Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

6

fiSZAKMAGYARORSZÄG

.Vasárnap, 1958. szeptember 14.

Az első terv amiről tudunk ...

A NYÉKLADHAZAl földműves- szövetkezet vezetősége, a helyi párt- és állami szerv, és a tömegszervezetek segítségével hároméves községfejlesztési tervet készített. Csak üdvözölni tudjuk a nemes kezdeményezést, s elmondhatjuk, hogy az első ilyen terv, amiről tudunk. (Ugyanis a terv egy példányát megküldték szerkesztőségünknek.) Elöljáróban a tervről röviden annyit: nem hibátlan, de ennek ellenére dicséret érte a vezetőknek!

Még a tavasszal történt, a földművesszövetkezet közgyűlésén, — mely igen viharos volt. Akkor vetődött fel a gondolat, hogy a földmű vesszövetkezet készítsen egy hároméves tervet, melyben jelölje meg a tagság »jövőjét«. S a gondolatból azóta egy községi terv lett. Benne a földművesszövetkezet hároméves terve is. Eddig mindig csak az »üzlet« problémájával foglalkoztak, — hiányok, sikkasztások stb. — kérdéseivel.

Most már az üzlet is jól megy — a tiszta értelemben. A féléves mérleg nyereségről számol be. Most pedig megszületett a hároméves fejlesztési terv, melynek megvalósítása elsősorban a földművesszövetkezet tagságától függ.

Mielőtt a terv tényezőjéről szólnánk, egy kis ízelítőt adunk a község lakóinak összetételéről. 3494 ember él a faluban. Ebből közel 2000 ipari munkásnak számít. Mis- kőlc különböző üzemeiben dolgoznak'.' A számok tehát arról szólnak, hogy a faluból sok a »bejáró«. Minek ide földművesszövetkezet? — gondolják egyesek.

A FALU HATÁRÁBAN 2300 kataszteri hold föld van: legelő, erdő, szőlő, gyümölcsös. Ugyanakkor 837

A hesseni mezőgazdasági minisztériumnak hivatásos patkány fogót kellett alkalmaznia, hogy leküzd je, a hódpatkány veszélyt. A hódpatká- nyők a legutóbbi évtizedben valóságos csapássá váltak Nyugat-Német- országban. mert nem csak nagy- mennyiségű gabonát semmisítettek meg, hanem, földalatti építményeikkel a gátakat is tönkre teszik. Á hódpatkányok által okozott károk értékét milliókra becsülik. A hódpatkányok úgy terjedtek el Európában, hogy egy cseh grófnő, körülbelül 30 évvel ezelőtt, hódprém bundát kívánt magŰ^ákT'^fivél a prém ára igen nagy volt,, elhatározta, hogy tenyészteni fogja a hódpatkány okát. Néhány darabot hozatott Kanadából és egyik

dolgozó parasztot tartanak nyilván. Van tehát föld is, dolgozó paraszt is, éppen ezért aktuális a földművesszövetkezet terve. A földművesszövetkezetnek több mint 300 tagja van. A terv a kezdeti lépéseket . jelenti ahhoz, hogy a mezőgazdaság belterjesen tudjon termelni.

Mit akarnak? Röviden néhánj dologról. Évenként 20 vagon mész- iszappal akarják javítani a savanyú talajt. Megduplázzák a pillangósok vetésterületét. Ezek kétségkívül a nagyobb hozamnak segítői. Ez egyben azt is jelenti, hogy több takarmány, több tej, tojás, túró jut a falunak, — illetve a városnak. Elhatározták továbbá, hogy kendermagos baromfitörzset hoznak létre, fehér, hússertést tenyésztenek, s két év alatt a községben ilyen állományt akarnak megvalósítani. Továbbá: hét holdon kertészetet, magtermelő szakcsoportot kívánnak létesíteni.

Szerények a számok, de annál nagyobb az igény. Nézzük viszont, hogy lehet kielégíteni az igényeket? Ha a jelenlegi állatállományt vész- szűk figyelembe, akkor a község lakosainak számához viszonyítva a meglévő tehénállomány után naponta 0.4 liter tej jut egy lakosra. Ez bizony nem sok. Hol van még a melléktermék, a vaj, túró, tejfel, ami szinte nélkülözhetetlen a háztartáshoz. Egy másik példát is nézzünk meg. Körülbelül 15.000 baromfit számlál a község. A község lakosaihoz viszonyítva, személyenként Tlégy darab jut. Persze, valóságban nem így aránylik sem a tejtermék, sem a baromfi. De az élet ezeket a számokat kívánja. Hiszen az életszínvonalat mindenki

birtokán tartotta őket. A patkányok azonban kitörtek a fogságból és igen gyorsan szaporodtak. A patkányveszély lassan terjedt Csehországból Bajorország, Szászország, Szilézia, Thüringia felé és a legutóbbi években érte el Hessent.

Az új »-hesseni patkány vadász« havonta átlag 300 patkányt pusztít el.

OTTHONOS KÖRNYEZET

A százéves frankfurti állatkert legújabb attrakciója a megnetofon- száíugra vett trópusi vihar. Az állatkert trópusi csarnokában a krokodilok számára naponta magnetofonról közvetítik a trópusi vihar zaját, miközben víztartályok segítségével felhőszakadást állítanak elő.

javítani akarja, az igények napról- napra nőnek. Sokat kell tenni azért, hogy növekedjen . az állatállomány és á baromfitenyésztés, hogy csak ennél a két dolognál maradjunk.

HA TÖBB VAJAT akarnak a nyékiek, akkor legalább 200 darab kiváló fejőstehénre van szükségük. Alckor már a városnak is tudnak juttatni valamit. Mint már említettük, növelni akarják a pillangós takarmányok termelését. A lehetőségek többet adnak, mint a terv maga. Éppen ezárt • szeretnénk néhány javaslattal élni. A nyéki határ természeti adottságai megfelelnek az öntözéses gazdálkodásnak. Gondolunk itt elsősorban a kavics- . bányák kihasználatlan vizeire. Lehetne öntözéssel pillangósokat, kukoricát és más mezőgazdasági terményeket terrrielni. ígv p tervbe be lehetne állítani e**v állattenyésztő szakcsoportot, amely elsősorban a fent említett 200 darab tehénállomány' megteremtését jelentené. Hogyan képzeljük? Á meglévők közül kiválasztani a le'gjóbb egyede- ket, — mint ahogy ezt a terv is előírja — és törzskönyvezni. Célrészjegyet jegyezhetnek a tagok, továbbá állami hitelt is kérhetnek, s akkor meg lesznek a feltételek ahhoz, hogy a társulás életképes legyen. Ügy gondoljuk, ezután következne a többi társulás, ami a tervben is szerepel: baromfi, sertés, kertészet, méhészet, s végül a háziipar.

JAVASOLNÁNK, hogy a terv a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével is foglalkozzék. Az elkövetkezendő időkben hogyan kívánja növelni a tagok létszámát? Mert . a több mint 3000 lelket számláló kézségben csak 3 Ó0 tagja van a szövetkezetnek. Itt a . földművésszövet- kezet tömegszervezetr kérdése "kerül előtérbe. Éppen ezért javasolnánk, hogy a Hazafias Népfront' a többi tömegszervezettel karöltve, indítson szervező munkát, mellyel növelik a földművesszövetkezét tagságát.

Valamennyi ‘ tömegszervezetnek legyen ez programja. A program megvalósítása nem nagy dolog, legfeljebb kisebb nehézségekkel; fognak találkozni, amiket viszont meg lehet oldani. Javasoljuk: teremtsenek kapcsolatot azokkal az üzemekkel. .ahol a falu lakóinak többsége dolgozik, s kérjék azok erkölcsi --és- -anyagi- s^'t§égét;vG^<íolun'k' itt a különböző szivattyúk, és más

' MINDENT ÖSSZEFOGLALVA elmondhatjuk, hogy a orogram szép. melynek a megvalósítása elsősorban a nyékládháziakori múlik.

BtRÓ PÉTER

Hódpatkányok Nyugat-Németországban

A diósgyőri nagyüzemek csatlakozása a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak kezdeményezéséhez

Mi, a diósgyőri nagyüzemek dolgozói, örömmel értesültünk a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak azon kezdeményezéséről, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére a vállalat üzemei között szocialista munkaversenyt indítottak. A sajtóban közöltek alapján röpgyűléseken megvitattuk a verseny szempontjait, melyeket magunkévá téve, elhatároztuk: csatlakozunk e helyes kezdeményezéshez. Az év végére mi is el akarjuk nyerni a büszke élüzem. címet, melyre az első féléves munkánk alapján minden reményünk megvan.

Ezért úgy fogunk dolgozni az év hátralevő részében, hogy a termelés műszaki feltételének fokozottabb biztosításával, a programszerűség betar------------------------ooo*

t

ásával minden eddigi eredményeinket túlszárnyaljuk. Ezzel is elő akarjuk segíteni az 1959-es tervév sikeres beindulását, mely előbbre viszi hazánkban a szocializmus felépítésének, a dolgozók életszínvonalának emelése ügyét. E nemes cél érdekében kérjük városunk és az egész ország dolgozóit, csatlakozzanak a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak hazafias kezdeményezéséhez, hogy méltóképpen ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját.

Diósgyőr, 1958. szeptember 13.

Diósgyőri nagyüzemek, Lenin Kohászati Művek, DIMÁVAG Gépgyár, Nehézszerszámgépgyár, Könnyűgépgyár dolgozói.

Bírósági liirefc

A miskolci , járásbíróság Vodán

Sándor feísőíásólcai lakos, gépkocsi- vezető vádlottat a közlekedés rendjét veszélyeztető bűntett miatt 2 hónapi börtönre és 2 évi időtartamra gépjármű vezetéstől való eltiltásra ítélte. Vodán Sándor 1957. augusztus 19-én italos állapotban vezette a Tejipari Vállalat, gépkocsiját. Bár balesetet nem okozott, a közlekedés rendjét italos állapotban való vezetéssel veszélyeztette. A vádlott hasonló cselekményért már büntetve volt.

Az ózdi járásbíróság Lestál Sándor hangonyi lakos, vízműkezelő vádlottat közlekedés rendjét veszélyeztető bűntett miatt 3 hónapi börtönbüntetésre, valamint 5 évi időtartamra a gépjárművezetéstől való eltiltásra ítélte. A vádlott 1958. március 18-án italos állapotban motorkerékpárjával elütötte Dáni Rezső gyalogost, aki 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Maga a vádlott is súlyos sérüléseket kapott.

A mezőkövesdi járásbíróság Tóth

Miklós budapesti lakos, adóügyi megbízott vádlottat, társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás és 24 rendbeli közokirathamisítás bűntette miatt 2 évi és 6 hónapi börtönre, valamint 2000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Vádlott, mint Bogács község adóügyi megbízottja, az adózóktól befolyt összegeket saját céljaira használta fel, azáltal ,19 000 forint kárt okozott az államnak;

Az ózdi járásbíróság Burai Menyhért tarnaleleszi lakos, gyári munkás, többszörösen büntetett előéletű vádlottat magánszemélyek sérelmére visszaesőként elkövetett lopás bűntette miatt 2 évi és 6 hónapi börtönre, valamint 5 évre egyes jogoktól való eltiltásra ítélte. Burai vádlott Szentsimon községben koldulva, ház- ról-házra járt. Kónya Miklós sértett házában kihasználva, hogy csak egy idősebb férfi volt otthon, óvatlan pillanatban ellopott egy 450 forintot érő karórát, melyet Arló községben értékesíted;

oooVasúti híd eladó

Baden-Württembergben fekszik az idillikus Knittlingen városka, amelynek, vezetősége most közhírré tétette, hogy eladja egyetlen »jó karban lévő« Vasúti hídját. A vasúti híd 40 éúvel ezelőtt épült és egy országút

tétén "bem''átrdé "Vmaf “mésr -nem*

merit át rájta.

Az élso világháború alatt elhatározták, hogy Br étien és Lauf fen között vasutat építenek. A vasúti hidat meg is' építették, de a huszas évek

gazdasági válsága miatt nem került sor magára avasútépítésre. Most elhatározták, hogy ha záros határidőn belül nem akad vevő a hídra, akkor hadgyakorlat keretében felrobbant-* 1 ják.

1 -Kmitüingen-pérmkának-még- ezen* kívül is marad »idegenforgalmi csodabogara«: éspedig az első világhá-1 ború alatt tervezett vasúti áUomás* épület, ahová még soha egyetlen vonat sem futott be.

Cd a t<x. UbyCó-Nevpj iottóu

A vnukovói repülőtér körülbelül 25 kilométerre van Moszkva központjától. Az autóbuszban ülsz és nézed az átmentét. Erdő. Az orosz erdő. Nyírfácskák a peremén. Az orosz népi énekekre, dalokra, zenére gondolsz. Ritmusuk zsong a füledben, hallod szomorkás, meg vidám éneküket. Aztán a táncot látod. És újból az erdőt, mert hol jobbra, hol balra nézel az autóbuszban és erdőt látsz. Aztán képre gondolsz. Siskov: »Hajnali erdő« kompozícióját látod magad előtt. A nyugalmat látod, az élő színeket, aztán felejted is hamar. Újabb gondolatok követelnek helyet az agyadban. Az orosz erdő! A brianszki erdőre gondolsz, a háborúra, a tankcsatákra. Beck regénye elevenedik fél emlékezetedben: »A volokalamsz- ki országút«. Harc az erdőben ...

Aztán vége az erdőnek. Az autóbuszban csend. Mindenkiben feszültség'. Moszkvát várjuk. Építkezésével köszönt ránk. Toronydaruk fordulnak. Az új házak hétemeletesek, szép, kultúráltan díszített homlokzattal. Suhan az autóbusz és csodáljuk az építkezést. Két kilométer hosszan az út mindkét oldalán építkezés. Bent a városban is. Nem jártunk gyárakban (az egy textilgyár kivételével), a gépipar, a tudomány produkcióit csak a kiállításon láttuk és ez csak ízelítő volt. Mindettől függetlenül, úgy éreztük, a mai Moszkva szimbolikusan megtestesíti az egész Szovjetuniót. Toronydaruk, gépkocsik, dömperek az építkezéseken és kevés az ember. Gépek és gépek ... Az Ukrajna szálló 29. emeletén az erkélyről nézed az esti Moszkvát és gyönyörködsz a kivilágításban. Ülsz szállóbeli szobádban, a televízió képernyője előtt. A kujbisevi vízierőmű felavatásáról tudósít a híradó.

Csak két hetet töltesz a Szovjetunióban, csak három városba látogatsz el, mégis érzed a szovjet valóságot, a forradalmat, a permanens fejlődést. Hogy érzékeltessük ennek jelentőségét? Talán segít a történelem. Gondoljunk az angol ipari forradalomra. Aztán jött Amerika és elhagyta Angliát. Ennek több oka van. például az adottságok is. De az okok egyike a következő: Amerikában akkor kezdtek ipart teremteni, amikoi Anglia már a csúcson járt. Amerikában a kor szintjén álló technikával teremtettek új ipart, építették a gyá rakat. Anglia a versenyben csak rekonstruálhatta a régit. Régibb szinten állt a technika, de volt, s hiányzott a kényszer, ami az újat létrehozhatja. Idevág Németország példája is az első világháború után. És a Szovjetunió. A szovjet munkásoknak — akik igen alacsony színvonalú technikát örököltek a cári kortól — nem maradt más választásuk, mint újat teremteni. Teremtettek. És most, 13 évvel a második világháború után. azt a célt tűzték maguk elé, hogy hét év alatt az egy főre jutó termelés tekintetében is túlszárnyalják az Egyesült Államokat.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok békés ipari versenyében a történelmi múlt a Szovjetunió mellett szólt. Még világosabbá teheti fejtegetésünket a kínaiak példája. Kínában jelenleg a Szovjetunió segítségével 3000 ipari nagyüzem épült. Ezek a kombinátok modernebbek lesznek, mint pár éve épült testvéreik a Szovjetunióban. A kínai gyárak már a kor élenjáró, a legmodernebb technika szülöttei lesznek. A népi Kína egészen jelentéktelen ipart örökölt a múlttól. Egyáltalán nem volt technika. Most teremtik. Ezzel ellentétben az angol vagy az amerikai gyáros jelenleg nincs rákényszerítve a teljesen új építésére. Bár a piac sarkallja, a konkurrencia hajtja — de éppen ezért is — nincs ideje, hogy a régi rekonstruálása helyett újat építsen, s ez nem is volna gazdaságos. A konkurrencia (külső , és belső)-hajtja

vagy a legelfogultabb »túloldali« — egyaránt csodálja a szovjet ipar forradalmát. Az eredményeket és a forradalmat. De az ipari teljesítményeket csodáljuk? A gépeket? Nem elsősorban. Az embert, aki építptt, a lenini eszmét, a pártot, amely összefogja és szervezi az erőt, a gondolatot. Ä szocialista társadalmát, a szovjet embert csodáljuk. Osztozunk örömében. A Szovjetunió eredményei — joggal' hisszük — lelkesítenek minden kommunistát, minden haladó embert.‘ És megint csak a szovjet embér! Sokakban ferde kép él róluk. Mert jellemző rájuk az optimizmus. Elsősorban ez, meg'a. hit! A megingathatatlan hit a jövőben. Ezért képes á szovjet ember az áldozátválla- lásra. A hatalmas eredményekben nemcsak a derűs munka Öltött testet, de a nélkülözés is, az erőfeszítés is. És csak újjáépíteni mennyit kellett a második világháború után! KözisAz állandó mezőgazdasági és ipari kiállítás főbejárata Moszkvában. Az impo- . záns főkapu a munka di adatát jelképezi. ■

is, de fogja is a tőkés termelést. Ez a történelem tanulsága és ehhez mondjuk hozzá a különbséget is, mely a tőkés és a szocialista ipári forradalom között van. Egyrészt lehetőségek tekintetében (össznépi koordináció, tervszerűség), másrészt célban. Az egyik oldalon a profit, a másik oldalon a nép életszínvonalának emelése.

A külföldi, leeyen ax kommu-nÍrtamért, mennyi ember és érték pusztulásával járt a háború a Szovjetunióban. Mennyi árvánmaradt gyermek, özvegy! Akkor;;; *

Az utat könnypatakok mérték és nem versztek.

Mentünk s a világ sírkertbe öltözött. Mindenütt falvak, temetők, keresztek. Ügy tűnt, az orosz föld beléjük költözött.

(Részlet Konstantin Szimonov:

• • »Sziirteav Aiexainek« c. verséből.’'

S hallom — morajlón, füstös messzeségbe« A front tüzéből szól gyermekem,

A fiam szól, az elnémult, a vérem,

Megölt fiam így válaszol nekem.

' Ne hívj és ne várj vissza már, anyám!

‘ Ne hívj és ne várj vissza már, apám! »«4 Menetelünk mi úttalan terepre, Rohamozunk vér — s „tüzpoklok nyomán.

(Részlet Pavel Antokolszkij:

. »Fiam« c. verséből.)

A háború. A nagy pusztulás.;: És most élét! Épületóriások Moszkvában. A megújult Kiev. A háború előtt kétmillió volt Kiev lakossága. Földig rombolták a várost a fasiszták. 800 000-ren maradtak életben. Most 1 700 000-ren lakják a teljesen felépült, megújhodott várost.. Mennyit építkeztek! És elsőnek lőtték fel a szputnyikot. Már hármat! Atomerőmű épült. Atomüzemanyaggal működő jégtörő hajó szeli az északi Jeges-tengert. A szovjet ember nagyot alkotott, hatalmasat, egyedülállót a történelemben. Minden okuk megvan a büszkeségre. Ez tárgyilagosság.

Erről vitánk volt útközben, már hazafelé jövet. Egyik útitársunk megjegyezte: »Jó, jó, a szovjet embereknek minden okuk megvan a büszkeségre, de nem viszik-e majd túlzásba?« Csend követte a kijelentést. Egyikünk megszólalt: »A szovjet emberek büszkesége már eleve nem változhat gőggé. A lelki adottság miatt sem. Az oroszok szívemberek. Nincs náluk kitartóbb, hűségesebb barát. És az eszme! A szocializmusra büszkék. A szocializmus nem orosz nemzeti specialitás, az az egész világé! És mert a szovjet ember szocialista, testvére bármilyen nemzetiségű szocialistának. «

Kétheti túránk után fáradtan érkeztünk vissza a magyar határra. Azóta kipihentük fáradságunkat, újraéltük élményeinket. S most azt mondjuk: bár máris újra kimehetnénk. Nem két hétre, két hónapra. Hogy megnézzük a Fekete-tenger mellékét, s a távolabbi szovjet tájakat. Az is lebilincselő volt, amit két hét alatt láttunk. S a két hét alatt csak megerősödött bennünk az a vélemény, hogy mindazoknak a Szovjetunióba kellene kimenniök, — hacsak egy túrára is —, akik nem hisznek a szocializmus igazságában és felsőbbrendűségében a kapitalizmussal szemben.

v ftr.y,

A XXL század ostroma