Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-09 / 212. szám

£S ZA K MAG Y A RORSZ AG Kedd, 1958. szeptember 9. MISKOLC MÓRICZ ZSIGMOND SZEMÉVEL Nyugat, 1930. december 1„ Misjtolc »MISKOLC A LEGNAGYOBB jövőjű magyar város. E •pillanatban el van hanyagolva. Az állam nem favorizálja. Nem kapott még egy kis egyetemet sem; nem kapott privilé­giumokat. S ami nagyobb baj, nincs benne a köztudatban a fontossága, jelentősége és értéke. Északnyugati végvár. Kassa óta öt vármegyénk központja. A Tisza jobb pariján, Sátoraljaújhelytől Tisza­füredig' minden reá koncentrálódik. Borsod, Gömör, Abauj, Zemvlén. sőt Szabolcs és Hajdú tiszaparti tájai is idetartoznak. Az országnak talán tizenötöd része Miskolc hadtápterü­lete!; És ez a terület legfontosabb ipari alapterületünk. Az egész Borsod szénbánya és erdőség. Minden falu végén szénbánya s a Bükkben 50.000 hold összefüggő erdőség. A magyar Ruhr-vidék. Mihelyt a víziuíak ki­épülnek, ez lesz az Alföld szénkam­rája. Szene kitűnő barnaszén, amely kémiai feldolgozásra is elsőrendű. Erdőségeiben a bükk és a tölgy uralkodik. Tűzifa, ipari és műfa: a legnagyobb érték. Csodálatos, hogy a kormányzat még nem vette észre a Miskolc kör­zet- rendkívüli jelentőségét. Ide kel­lett volna helyezni a selmeci bá­nyászakadémiát, amelyet Sopronba vittek. Bizonyára ott is jó helyen van, de ennek a területnek vég- hetetlen fontosságú szervét lehetett volna kiképezni ebből a bányász­akadémiából. A magyar ipari jövő alapját kell megvetni.egy ilyen tudo­mányos és iskolai intézménnyel. Ami ipari lehetőségünk van, az mind itt van. Itt van a két legnagyobb gyár­telep is, Ózd és Diósgyőr. Az Alföld a mezőgazdasági ipar­nak lesz jövője, de hol van az még! Itt viszont adva vannak a természeti kellékek a nagyipar, a nehézipar számára. Milyen jó volna, ha már meg lenne szervezve az ipar világa. Ez a táj is a földművelésre van utalva ma még. A földművelés krízise itt látszik meg legjobban. Borsod déli vidéke, éppen a legjobb földek népe el van adósodva. A mezőgazdasági kamara elnöke szerint tíz gazda közül hét végképp eladósodott. Ellen­ben a felsőborsodiak a gyengébb és szűkebb földeken jobban élnek, mert segítségükre van az erdei ipar, a bánya és a gyár. A természet szabja meg a jövőt. Erőszakosan nem lehet új gazdasági ágakat teremteni, ellenben az adott helyzetet erőszakosan el lehet ha­nyagolni és rontani. Itt az történt. Az kérdeztem, hány gazdasági is­kola van-ezen a területen. Kiderült, hogy egyetlen egy sincs. Van két téli tanfolyam, egy Miskolcon, egy Eger­ben. Ez az egész. És hány ipariskola? Magasabb intézet? Technológia? Felsöipari ok­tatás? Semmi. Ez nem maradhat így soká. Ele- méntáris szükségletek követelik, hogy a kormány vegye kezébe a dol­got és programot dolgozzon ki a bor­sodi Ruhr-vidék iparosítására. Ha végrehajtják, az ország kincs­tárát lehet itt megnyitni, s végtelen szükségünkben boldognak kell lenni, hogy még van egy táj. ahol ilyen dúsgazdag ipari lehetőséget érzünk. Ahogy koncepciótlanul el van ha­nyagolva ritaga a borsodi ipartáj, ép­pen úgy el van hanyagolva fővárosa, Miskolc. Miskolc egy # hosszú és keskeny völgyben fekszik, kelet—nyugati vo­nulatban. Igazán egyutcás város, amely emiatt igen érdekesen fejlő­dött. Az Avas öleli körül. Nyugati végén Diósgyőr nőtt össze vele, ke­leti végén megnyílik a nagy Alföld síkja, s a Sajóra támaszkodva Hejő- csabáig nyúlt. Ezenkívül egy pár­huzamos völgyön fejlődik tovább. HA AZ EMBER megáll a Nagy­lány-temető . magaslatán, csodálatos tájkép nyílik meg előtte. Északról a Bábonyibérctől a Tetemvár hegyig, délen a Ruzsin és Kőporostól az Avasig gyönyörű zöld alacsony he­gyek, dombok. Lent a város sűrű tetői. Valósággal ideális kertváros. Nyugaton a diósgyőri gyár fehér füstfelhői, keleten a Sajótáj síkja. Nem lehet kedvesebb és bölcsebb el­helyezkedést kívánni. Távol egymás­tól az .ipartelepek, s a város egy jövő városrendezés után kész és festői paradicsom. Most. érik a terv. hogy Miskolc egy közigazgatási testté vál­jék a vele ma már teljesen össze­épült Diósgyőrrel és HejOc$abával így a kb. négy kilométer hosszú város nyugatra öt kilométerrel, ke­letre és délre három kilométerrel nőne. Pompás 12 kilométeres város állana elő és a lakosság is valami 25 ezerrel gyarapodna. "Ma Miskolc- nak kb. 60.000 lakosa van. így lenne 80—90 ezer lakosú város. Ez maga hallatlanul megnövelné jelentőségét országos viszonylatban. Szeged és Debrecen lakóinak jelen­tékeny része kint van a tanyákon és nem vesz részt a város központi és kultúréletében. Miskolc egy ilyen közigazgatási ténnyel egyszerre Budapest után az ország első, városa lehetne, s akkor már csak emiatt sem hanyagolhatná el érdekeit semmiféle kormányzat. Teljes joga van erre a kialaku­lásra, mert az_ életben, a valóságban tényleg már meg is van ez a hatal­mas méret. Én nagyon szeretem Miskolcot. Mindig gyönyörködtet az a pezsgő élet, amely utcáin folyik. Az alföldi nagyvárosok este kilenckor álomba borulnak, itt szinte fővárosi élet van éjfélig s még tovább. És min­den akcióra hajlamos ez a város. A miskolci nagyiparos és kereskedő olyan lendülettel él, hogy gyakoribb az, hogy túlméretezi üzletét s műhe­lyét, mint az, hogy szűkmarkúan és fösvényen kimaradjon a fejlődésből. Most éppen kedvetlen a város. A mai szörnyű nehéz gazdasági válság ránehezedik a lelkekre. Sok a mun­kanélküli (kb. 1800-at tartanák szá­mon), de még több az eladósodott, lélegzethez jutni nem tudó egzisz­tencia. A jövő évtől sokat várnak. Kb. 4 milliót fognak a tervek szerint jövő őszig beépíteni. Több nagy középüle­tet terveznek. Főreáliskolát, rendőr­ségi székházat, postapalotát, új állami elemi iskolát. A kereskedelmi és iparkamarának új székházat, amikor egy kultúrpalotára is lehetőség nyí­lik, kétszáz tisztviselő családiházat és kereskedelmi repülőteret, s számos inagánépítkezést, egy bankpalotát fognak építeni. Ez a mozgás mind a város egységét és erejét, természetes követelő akaratát jelzik. Akkora vitalitás van ebben a vá­rosban, hogyha a legcsekélyebb le­hetőség nyílik meg a számára, óriási energiák fognak munkába lépni. Öröm fogott el. hogy néhány na­pot ott tölthettem s megéreztem, hogy a magyar életben mekkora vágy és erő van a fejlődésre. Hátha még a guvernamentális politika fölfedezi a magyar iparkör­zet jelentőségét és kibontakozik a borsodi iparélet programja. Mert annak sürgősen ki kell pat­tannia. Nem vagyunk oly gazdagok, hogy -mesterségesen tömjük be az életforrásokat. A nagy Miskolc pedig a nemzeti jövő egyik legfontosabb kincse lesz. Az egész vidék lakossága néhány parányi sziget kivételével tiszta magyarság. — Talán ez az egyetlen baja a magas politika szempontjából ?« RÉGI ADÖSSÁG törlesztéseként fogalmazódik beiméin a 28 év távla­tában papírra vetett gondolatok vá­lasza. Aki e sorokat írta, aki- jövőbe vetett bizalommal mert álmodni po­litikai. gazdasági esettségük idején a társadalmi és irodalmi züllöttség korában a polgári élet lagymatag elégedettsége és emésztése közepet­te — nincs többé. Mi vagyunk csak. Korai unokák, a megálmodott jövendő részes alko­tói. az uralkodásból, törvényhozás­ból^ egykor kirekesztett magyar pro­letárok és parasztok gyermekei. Móricz Zsigmondnak ez a kis írás­műve több szamunkra egyszerű kor- történeti dokumentumnál. Hagya­ték, amelyet okos ésszel, bátran kell használnunk. Tárgyilagos hangja mögül kiérezzük szenvedélyes' ma­gyarságát, népünk szeretetét, az ak­kori magyar közélet jelenségeinek, irányítóinak forradalmi bírálatát. A máról nem lehet történelmet ír­ni. Bárki is próbálná ezt tenni. — csupán krónikát tudna jegyezni. Krónikát az utókor számára, amely hozzásegíti majd a mi unokáinkat forrongó, száguldó ütemű napjaink megértéséhez. Számok és adatok el­lenőrzése alá kell állítani megérzé­seinket, megtisztítva a fantázia tisz­taságaitól, rá kell terelni a realitás talajára. Ennél nem is akarok töb­bet. —­Természetszerűleg felvetődik a kérdés: mit tudunk közel három év­tized távlatából, letűnt világok, pusz­tító háború, forradalom és ellenfor­radalom után Móricz Zsigmond gon­dolataira válaszolni? Tiszta szívvel elmondhatjuk, hogy álmai megvalósultak, vagy a valósu- lás útjára léptek. Még akkor is. ha ezeket a szent, nagy álmokat egye­sek rossz álomnak akarták feltün­tetni, még akkor is, ha valóraválá- sukért. kegyetlen harcot kellett foly­hatnunk az eltelt huszonnyolc év tobb mint felében. Mert nehéz volt azoktól elragadni a hatalmat, akik évszázadok hosszú során át a mindenkori impérium birtokosai voltak, akiknek igazsáe szerint sem jogcímük, sem képessé­gük nem volt a vezetésre, akik ural­kodásuk alatt egvre azon szorgos­kodtak, hogyan húzzanak minél erő­sebb válaszfalat a magyarság között. Ez a véres és kegyetlen harc, amelyből a mi tiszta eszménk vezet­te nagy ügyünk győzelmesen került ki, a mi hatalomrajutásunkkal záró­dott. S a forradalmi új erők tényke­désének első állomása ott kezdődött, amikor ledöntöttük ezeket a válasz­falakat, amikor helyet adtunk jö- vőnkről álmodó nemzeti nagyjaink elképzeléseinek valóraváltásához, —- mindannyiunk, — a nép. érdekében. Ma már tények, egyszerű statiszti­kai adatok segítségével beszélünk az egykor fantáziaszülte sorokról. Sőt olyan tények birtokában vagyunk, amelyek meghaladják a látnoki, ez­előtt majd három évtizeddel utópiá­nak tűnő fantázia-álmokat. Munkába lépett az óriás-energia, megnyitották a mesterségesen betö­mött életforrásokat, sorra teljesítet­ték a természetes, követelő akarat parancsait. Miskolc hivatalosan is az ország második városa lett, Diósgyőr, Ta­polca, Hejőcsaba beépítésével — három megye fővárosa. Utcáin, gyá­raiban. üzleteiben a vitalitás soha nem látott méreteket öltött. A hegynek futó szelíd lankák, a síkság és a hegyvidék okos gondozása, kul­túrált mezőgazdasága, a diósgyőri gyárak, a számtalan kis- és közép­üzem már évtizedekkel ezelőtt pre­desztinálta volna a város lakóinak megélhetését. Mégis csak most, ti­zenhárom éve fejlődik, épül, pezseg a város titokzatos nagy erővel, éli a magaálmodta és sajátmaga kiharcol­ta új'életet. Szocializmust építő társadalmunk­ból eltűntek a „lélegzethez nem jutó egzisztenciák”, megszűnt az eladóso­dás, a nyomor. A munkanélküliség ismeretlen fogalom napjainkban, mindenkit befogadnak a gyá­rak, az új létesítmények. Míg az 1935-től 40-ig terjedő idő­szakban mindössze 763-al emelke­dett gyárainkban a munkás létszám, 1950-től 1956-ig mintegy 11 ezres emelkedést számlálunk. Majd 44 ezer ember jutott ősi, igaz jussához, a földhöz a parasztbáróik, grófok, földbirtokosok jószágaiból. Házat, házhelyet közel húszezren kaptak megyénk területén, De soha nem lá­tott mértékbeh szaporodnak gomba­módra a magánházak is. M'ötícfc - 55?i«mond korába* élképp zelhetetten üterphen . váltóSftttw Miskolc arculata. Gyárak nőttek a semmiből, alkotó, nemes gondolatok ösztönző hatására, szocialista álla­munk vezetésével. A MI ÁLLAMUNK megszervezte az ipar világát. Kormányzatunk ész­revette, felhasználta és felhasználja ma is a Miskolc körzet rendkívüli jelentőségét. A múlt ipari lehetősé­ge a felszabadulás utáni életben méginkább megnyílt. Csupán váro­sunk gyarapodott olyan nagyjelentő­ségű üzemekkel, mint a Miskolc te­rületi gazdagságán, a lillafüredi völgyben felépült és már néhány éve üzemelő Kryptongyár, a hejőcsabai Cement- és Mészmű, amely Magyar- ország cementtermelésének egyötö­dét adja, a fonoda, ahol többszáz dolgozó nő munkálkodik a világos, tiszta csarnokokban. Beszélni kell azokról a grandiózus tervekről is, amelyek megváltoztatták a meglévő gyárak, üzemek arculatát, a Lenin Kohászati Művek korszerűsítéséről és mindezeknek a régi és új ipari lé­tesítményeknek szociális és kultúrá- lis ellátásáról, amely így egyetlen nagy komplexumba olvad össze. Mert míg a múlt társadalma az adott helyzetet is elrontotta erősza­kosságával, a mi népi államunk a dolgozók érdekében fejlődési lehető­séget adott minden iparágnak, min­den dolgozónak egyaránt. Soha nem számláltunk ennyi isko­lát. technikumot, középiskolát, ipar­iskolát városunkban, mint ma. És megváltozott az ifjúság összetétele is. Móricz Zsigmond korában a tanuló­fiatalok között mindössze 7—8 száza­lékát találtuk a feltörekvő munkás- és parasztfiataloknak. Ma ez a száza­lék meghaladja az 50 százalékot. Miskolc szellemi életéről szólva is tiszta szívvel megállapíthatjuk, hogy 13 év óta szabadon törnek elő a vá­ros megizmosodott szellemi erőforrá­sai. Nem is olyan régen Miskolc tudo­mányos, szellemi élete csupán a tu­domány Miskolcon élő fáradhatatlan és mostoha helyzettel dacoló harco­sainak munkásságát jelentette anél­kül. hogy ezek az elszórt, részleges, egymástól. távoleső vagy elkülönült apróbb jelenségek egymással szer­ves kapcsolatot találva., magát a tu­dományos szellemi életet megszer­vezhették volna. Mit tudunk ma mondani?­Miskolcon • hosszú évtizedeken ke­resztül hiányzott annak a .természe­tes és mélyebb rétegezettségű elem­nek az uralkodásba való bevonása, amely hivatva lett volna arra. hogy önmagából termelje ki társadalmá­nak elhivatott vezér-egyéniségeit. Ezt a mélyebb rétegezettségű elemet, a friss erőt, a munkásságot elzárták ettől és éppen ezért ez a tény a po­litikában szélsőségekre hajló diszpo­zíciót, szellemi téren pedig nagy kultúréhséget, vágyat, de aránylag kevés produktív erőt hívott elő. Napjaink felszabadult munkássága megteremtette magának ezt a pro­duktív erőt is. Életrehívta, tovább fejlesztette a szellemi élet legkülön­bözőbb színfoltjait, az iskolákat, a Könyvtárat, a múzeumot, sajtót, könyvtárat, színházat, zenekultúrát, képzőművészetet, irodalmi és tudo­mányos életet a néptömegek életé­ben. Alig volt és van magyar város az országban, amely az új évszázad már lepergett éveiben oly nagy meg­értést. vágyat mutatott volna az egyetemi gondolattal szemben, mint Miskolc. Valahányszor szóbakerült egy főiskola vagy egyetem felállítá­sa, áthelyezése, Miskolc minden al­kalommal ott állt igényét hangoztat­va, a legnagyobb mérvű áldozat- készség szándékát mutatva fel. A régi óhajt szocialista államunk valósította meg, tudva, hogy a város gondolata, miszerint a város kultú­rájának és fejlődésének legbiztosabb záloga az egyetem lenne, jogos és reális alapokon elképzelt vágy. A Nehézipari Műszaki Egyetem ma ti­zedik éve képezi a tudástszomjazó munkás-paraszt fiatalok százait. Bár, sajnos, még most is vita fo­lyik az egyetem végleges profiljának kialakítása körül, még mindig nem dőlt el a szinte megalakítása óta fennálló kérdés — a bányamérnöki kar egyesítése az itt működő kohó- és gépészmérnöki karokkal, ahogyan ez a legracionálisabb lenne. Sopron ma is versenyben áll a magyar Ruhr-vidék központjával, mint tette évtizedek óta, pedig itt a páratlan gazdagságú bányászat. kohászat, gyáripar egyesíti magában a sikeres szakoktatás minden szükségességét, egyszerűen predesztinálja egy vég­leges. egységes, minden kart magá­ban foglaló egyetemr®. Bízunk abban, hogy államunk, amely már teljesítette városunk nagv kérését, ezt a kérdésit, is a to­vábbiakban szívügyének tekinti, ugyanúgyy ahogyan ezt mi, miskol­ciak...tesszük. figyelmét * érdeméi* “a ‘ sJÖST- leíni; élét többi összetevője is. ÖSSZESSÉGÉBEN a város kultú­rája a múlttal szemben óriási fejlő­dést ért el. mégis az élet mai lázas ütemében nem tud iépést tartani ez­zel a fellendült gazdasági élettel. Kezdjük talán a színházzal. Har­madik éve szomorú problémája ez városunknak. Mert a miskolci nép kultúréhsége nem ismer határt. A Lenin Kohászati Művek Művelődés Házában játszó Nemzeti Színház mellett a munkástelep még elbír két hatalmas művészegyüttest, amelyek közül az egyik — munkásokból és műszakiakból álló 19 szakosztályú — már külföldön is hírnevet szerzett. A színházlátogató közönség 90 szá­zaléka a város ipari munkásságából került ki. Színházunk építésénél vi­szont be kell vallanunk, hogy a múlt sokkal szebb példát mutat a társa­dalmi összefogás terén. Van kamaraszínházunk is, amely mind befogadóképességre, mind színpadtechnikájára nézve messze elmarad a felfejlődött város követel­ményeitől. De tucatnál több művész- együttesünk működik, amely a vá­rost és a falut egyformán ellátja jól vagy rosszul kultúrával. Ugyanakkor 17 'filmszínházunk működik — ezek­ből négy nyári időszakban, öt a fő­városi filmszínházakkal egyidőben mutatja be az új filmeket. Felfejlődőben van az egykor tra­dicionális miskolci zenekultúra, amely a magyar vidéken páratlanul állt hosszú évtizedekig, míg olyany- nyira elsekélyesedett, hogy komoly, rendszeres munkával is. nehezen le­hetett feltámasztani. Ma már.áz üze­mi fúvószenekarok mellett létezik és működik egy ötventagú városi fil­harmonikus zenekar, amely havon­ként nívós koncertet ad. De még ez is kevés ahhoz, hogy elérjük az egy­kori dicsőséget... Nagy megbecsülést érdemlő könyv^ tárunk sem tudja lassan kielégíteni a követelődző igényeket. Helyiség híjával már lassan nem tudják hova helyezni a meggyarapodott 'könyve­ket. Irodalmi légkörünk szinte nincsen. Hiányzik a komoly irodalmi kritika. Magában a sajtóban is csupán spo­radikus jelenségekben él az iroda­lom. Hiányát érezzük nagyon egy irodalmi folyóiratnak, amely nagy hézagot pótolhatna. A miskolci nép olyan lendülettel él, olyan lendülettel alkot, olyan nagyszabású dolgokat visz véghez, hogy ma jobban, mint valaha, lehet érezni a város egységét és erejét. , Móricz Zsigmond gazdasági, poli­tikai elképzeléseit, túlszárnyalva az ő látnoki szavait, megvalósítottuk vagy a megvalósulás útjára tereltük. De fellendült sokirányú gazdasági politikánk messze elhagyja kultúrá- Us. szellemi téren elért eredmé- nyeinket. Csak a ’küszöbén állunk annak, hogy városunk szellemi síkori is messze maga mögött hagyja Pég§# Debrecen, Szeged kulturális előre­törését és szellemi síkon is az ország második városává váljon. Erre min­den lehetőség megvan. Csak akkor tudjuk mondani, hogy teljességében megvalósultak a mó- riczi álmok, ha teljesítettük ennek a nagyszerű hagyatéknak minden gondolatát. MI MAGUNK LESZÜNK a zálo­gai, hogy ígv legyen. URBÁN NAGY ROZÁLIA A szovjet kormány jegyzéke a nyugatnémet kormányhoz Moszkva (TASZSZ) Zorin szovjet külügyminiszter he­lyettes átnyújtotta Kroll-nak. a Né­met Szövetségi Köztársaság moszk­vai nagykövetének a szovjet kor­mány válaszjegyzékét a nyugatnémet kormány augusztus 15-i jegyzékére. A jegyzék váltás azzal a kérdéssel kapcsolatos, hogy az Egyesült Álla­mok fegyveres erői közel-keleti ag­ressziójukhoz felhasználták a Német Szövetségi Köztársaság területét. A szovjet kormány válaszjegy­zékében újból megállapítja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya az amerikai paráncs- nokság rendelkezésére bocsátot­ta a Német Szövetségi Köztársa­ság repülőgépeit, kikötőit és egész területét, hogy csapatokat dobhasson át á Közel-Keletre. A szovjet kormány felhívja a Né­met Szövetségi Köztársaság kormá­nyának figyelmét, hogy ha azonosít­ja magát az Egyesült Államoknak és Angliának az arab országok belső ügyeibe beavatkozó politikájával, ezzel károkat, okozhat Nyugat-Né- metország érdekeinek. (MTL >000­Nehru bírálja a nyuvati sajtó magatartását Uj-Delhi (Uj-Kína) Nehru indiai miniszterelnök vasár­napi sajtóértekezletén élesen bírálta a nyugati sajtót azért, mert India jelenlegi gazdasági nehézségeiről „vállveregető” módon írnak. Nehru visszautasította azt az In­diának adott tanácsot: „Ne legyetek túlságosan becsvágyóak”. Nehru erre így nyilatkozott: „Becsvágyóak le­szünk és még többet akarunk, mert gyorsan kell haladnunk”. Az indiai miniszterelnök elítélte a nyugati sajtó több becsmérlő megnyilatkozá­sát, amely szerint India más orszá­gok gazdasági segítsége nélkül csőd­bejutott volna. Atom hadgyakorlatok Nyugat-Németországban Bonn (ADN) Az angol megszálló Csapatok a hét elején széleskörű atomhadgyakorla­tokat hajtanak végre Nyugat^Német- országban. A gyakorlatok hétfőn kezdődnek Északra jna-Vesztfái iá­ban. Egy héttel később az amerikai csapatok gyakorlatoznak Bajoror­szágban. Ez a gyakorlat két hónapig tart. Szerdán csatlakozik hozzájuk a nyugatnémet hadsereg őszi hadgym- korlata, amelyen 80 ezer katMMI vesz részt, a jelenleg felállított e*f* ségek majdnem teljes létszáma. így tehát Ny ugat-Németország az eddigi legnagyobb méretű atomhadgyakor­lat színhelye lesz. E hadgyakorlatok alapja a NATO „atomstratégiája”, azaz atomfegyve­rek bevetése lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom