Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

Kedd, 1958 szeptember 2.

ÉSZAKMAGYARORSZAu

3

Az osztályellenség nem alszik

AZ ELLENFORRADALMAT MEGELŐZŐ hetekben, hónapokban megindult rehabilitációs »-kampány-« nem egy osztályellenségről »derítette ki«, hogy nem is osztályellenség az illető, békés természetű, törvénytisztelő polgára a hazának s nincs okunk tartani tőle. Mint akkoriban szokás volt a. kampányfeladatokkal: vagy túlteljesítették, vagy hozzá sem fogtak a dologhoz. A kuláklista életbeléptetésének idején ugyancsak buz- gólkodtak egyes vezetők, hogy minél több kulákot mutassanak ki, igyekeztek túlteljesíteni a »térvet«. Ez a ló egyik oldaláról a másikra való átesegetés, a politikai szélsőségesdi mérhetetlen károkat okozott nekünk. Becsületes középparasztokat bélyegeztek meg, ütöttek kulákká, a személyi bosszú tág'teret kapott a túlteljesítésre való hivatalos ösztökéléstől. Egy tizenötholdas középparaszt is kuláklistára kerülhetett, ha kiderítették róla, hogy »kizsákmányoló tevékenységet folytatott.« Ez viszont tág fogalom, hiszen aligha akadt Magyarországon olyan 15—20 holdas középparaszt, aki idénymunkásokat ne alkalmazott volna. Volt kepése, feles-, vagy harmadoskapása, mert képtelen volt a termelőeszközök fejletlensége folytán egymaga megművelni a földjét, de állandó cselédre nem futotta jövedelméből. Voltak tehát, akiket megsértettünk és az elszenvedett méltánytalanságokért bocsánatot kértünk tőlük, nem tartjuk őket ellenségünknek. De bizony jócskán akadnak olyanok is, akiket megsértettünk ugyan, de bocsánatot nem fogunk kérni tőlük, ellenségnek tartjuk őket továbbra is. De még velük szemben is emberséges magatartást tanú -' nk, nem folytatjuk a múlt hibá: . dszereit, ha tiszteletben 1a t- ják törvényeinket, fölöslegesen nem háborgatjuk őket.

AZ ELSŐ MAGYAR PROLETÁRHATALMAT megbuktató horthysta ellenforradalom után a zsírosparasztok, mai szóhasználattal élve: kulá- kok ugyancsak kivették részüket a megtorlásból. A volt vöröskatonáknak, a proletárdiktatúra idején hivatalt vállalt haladó szellemű embereknek nem volt megállásuk az él- lenforradalmi rémuralom 25 esztendeje alatt. Minduntalan éreztették velük, hogy ellenségnek, az úri Magyarország ellenségének tartják őket s bármerre mentek, követte őket a múltjuk, a jegyző, a csendőrség bizalmas »káderjellemzése«. Becsukódtak előttük az érvényesülés kapui, dúvadak voltak, akikre bárki lövöldözhetett, nem volt számukra törvény előtti egyenlőség, áz éhhalál rémét uszította rájuk az első hataIcmvesztésért bosszút álló úri rend. Ha mi tőlük tanulnánk módszereket, hogy hogyan kell eljárni a fennálló rend ellenségeivel, megnézhetnék magukat a volt falusi hatalmasságok. Ök hivatkoznak emberiességre? Torkukra forrasztja a szót maga a történelem, az ellenforradalmi terror hullámaiban elsüllyedt neves és névtelen proletárhősök ezrei, a vértanú- halált halt kommunista mártírok és az életben maradt megkínzottak, akik nem felejtenek.

A történelmi tapasztalás arra int bennünket, hogy éberen vWázzuk belső rendünket. Az ellenség nem alszik, ébren tartja őket a munkásparaszt hatalom iránt érzett vad gyűlöletük. Nem törődnek bele sorsukba, ártanak, ahol tudnak. Nyíltan nem léphetnek fel a népi demokrácia ellen, a békesség álarca mögé rejtőzve uszítanak, rémhírekkel nyugtalanítják a falvak népét. Könnyebb harcolni a szemtől-szem- be támadó ellenség ellen, mint az illegális politikai orvvadászokkal. Azon kell tehát fáradoznunk, hogy ne legyen céltábláiuk, minden rést be kell előttük tömnünk. Állandó, szorgalmas nevelőmunkával, a dolgozók felvilágosításával kell kirántani alóluk a talajt. Az emberi hiszékenység, a volt falusi hatalmasságok még ma is meglévő »személyi varázsa«, a volt szegények egyré^zé- ben élő úrtisztelet és szolgalelkűség az illegalitásba vonult ellenség vadászterületét képezi. Innen röppentik fel a rémhírek sokaságát, a nyugati rádióktól kapott propagandaanyagot itt váltják a néphatalom elleni uszítás aprópénzévé.

A FALUSI PARTSZERVEZETEK éberségén, aktivitásán múlik, hogy az osztályellenség — s az osztályellenség fogalmába nemcsak a kulák tartozik bele, odasorolhatók az egzisztenciájukból kiebrudalt egykori fiskálisok, falura szorult deklasszált elemek, horthysta katonatisztek, a néphatalomra fenekedő csendőr — ne tudja megtéveszteni az embereket. A néphatalom legszilárdabb falusi osztálybázisát a volt cselédek, a kulákoknak kiszolgáltatott napszámosok és részesaratók képezik, akik megváltozott mai életük alapján gyűlölettel tekintenek vissza múltjukra, kilátástalanság nehéz évtizedeire. Ébren kell tartani bennük ezt a kizsákmányolok elleni gyűlöletet, hogy a falusi osztályellenség állandóan szembe találja magát a volt nincstelenek osztályöntudatával.

Egyes községekben az osztályellenség megbátorodott. A háborús hangulatú világpolitikai eseményekre azonnal felfigyelnek, szájukíze szerint kommentálják a történteket, a bizonytalanság érzését hintik el az emberek között. Látják, a néphatalom erősebb Magyarországon, mint bármikor, a belső ellenforradalmi erőktől már nem várhatják vágyaik teljesülését. Egy harmadik világégés lehetőségébe kapaszkodik fuldokló reménykedésük, mely visszafelé forgatná a történelem kerekét. Hiú ábrándozás ez! A falusi pártszervezetek képesek arra, hogy visszaverjék az ellenséges hírverést.

A rehabilitAciős KAMP Any

IDEJÉN nem egy törzsökös kizsák- mányolót tettek »szalonképessé« a túlzásba vitt megbocsátással. Az egyik 60 holdas mezőcsáti kulákról például kisütötték, hogy »rendszeres kizsákmányoló tevékenységet nem folytatott«. Ez a poaltív jellemzés most hozza meg gyümölcsét. A kulák három háza közül egvet. államosítottak, most visszakapta, s úgy bánik albérlőjévé »süllyedt« lakójával, aki különben a Hazafias Népfront járási titkára, mintha nem is 1958-at írnánk. De nemcsak a házát kapta vissza. Állami kezelésbe vett magtárát is visszarehabilitálták. Jellemző módon juttatta a gőgös ku- lákasszony a Terményforgalrm Vállalat helyi megbízottja tudomására a magtár tulajdonjogában végbement változást, amikor igénybe akarták venni a magtárt. Abból bizony nem lesz semmi — mondotta — és a visz- szaadásról szóló végzést nyomta a meglepett felvásárló orra alá, s a hatás kedvéért hozzáfűzte még: Eleget bitorolták öt éven keresztül. Innen most már kuss!

A helyi vezetők egy kicsit jobban is körülnézhettek volna s hogy az illető nagygazda folytatott-e rendszeres kizsákmányolást, kérdezzék meg volt cselédeit, azok majd megmondják. Surányiné nemzetes asszony 200 holdnyi birtok ura volt Mezőcsáton. Hogy hogy nem, ő is rehabilitálta- tott egy darab szőlőföld erejéig, melyet azonnal áruba is bocsátott, nehogy meggondolják az illetékesek a dolgot. Zsebrevágta a súlyos ezreseket, és ahogyan itten mondják: jót nevetett a markába.

NEM CSODA TEHÄT, ha a mező- csátá volt szegények azt mondják volt »kenyéradó« gazdáikról, hogy megnőtt a szarvuk. Le lehet törni azokat a szarvakat, természetesen nem a törvénysértés bunkójával, hanem népköztársas águnk törvényeivel és a pártszervezetek felfrissült politikai aktivitásával. A legkisebb elálmoso- dás is megbosszúlja magát, mert az osztályellenség nem alszik, ébren van és munkálkodik.

Gulyás Mihály

Uj lehetőségek a mezőgazdaságban

Az utóbbi két évtizedben, szerte a világon a mezőgazdaság mélyreható változása ment végbe. Növekedett a termelés azokban az országokban, ahol a mezőgazdaságban is a nagyüzem az uralkodó. Ez a növekedés a termelés szerkezetében és technikájában bekövetkezett változásokkal függ össze. A világ traktorállománya két évtized alatt ötszörösére emelkedett. A vegyianyagok felhasználása, az új, nagyhatású növényélettani módszerek alkalmazása óriási fejlődésen ment keresztül. A műtrágya fogyasztása — a jelzett idő alatt — két és félszeresére emelkedett. A technika és az agrotechnikai tudomány fejlődésével egyre nyilvánvalóbbá válik a nagy területen való termelés előnye.

A mezőgazdaság nagyüzemi fejlődésének két útja van. A tőkés út, ahol a nagyüzemi gazdaságok felfalják a kisgazdaságokat, mert sem mennyiségi, sem minőségi, sem pedig termelési költségekben nem tudnak versenyezni a nagyüzemekkel, s koldusbotra juttatják a kisparaszto- kat. Ahol a rendszer a tőkés nagyüzemi gazdálkodást segíti, az a tőkések, nem pedig a dolgozók rendszere. Ennek legtipikusabb formáját mutatja az Egyesült Államok mezőgazdasága. 1935-től 1950-ig *a kisfarmok száma kereken másfél millióval csökkent, 1950 után 600 ezer kisfarm szűnt meg, de ugyanakkor a 400 hektár feletti gazdaságok száma 9 ezerrel növekedett. Ez a folyamat — a koncentráció folyamata — különböző változatokban megy , végbe valamennyi tőkés országban.

A szocialista út, ahol a mezőgazdaság nagyüzemi fejlődése nem a dolgozó parasztság tönkretétele árán, hanem a felemelése érdekében megy végbe. Elvi különbség van tehát a két út között, a mezőgazdaság nagyüzemi fejlődésének tőkés és szocialista útja között. A tőkés rendszer a tőkéseket támogatja, a szocialista rendszerben a hatalmon levő munkásosztály a dolgozó parasztság szövetségese mind a hatalom megszerzéséért, mind annak megtartásáért, mind a szocializmus felépítéséért folytatott harcban. A mezőgazdaság fejlesztésének szocialista útja mindegyre világosabb az egyénileg dolgozó parasztok előtt. Ezt-számos példa igazolja. Nemrégen találkoztam egy sajóvámosi középparaszttal, s amikor hogyléte felől érdeklődtem, a nagy adóra panaszkodott. Nem az adó sok, hanem keveset termeltek — válaszoltam. Miért nem fejlődtök, szakcsoportba tömörülve, többet, jobbat, olcsóbban termelhettek, s mindjárt kevesebb lenne az adó és több a jövedelem. Azt mondja a barátom: »hát bizony

jó volna ez, vagy tizenöten beszélgettünk középparasztok a társulásról, de úgysem engednek középparasztokat társulni.« Erre mosolyogva kérdeztem: »ember, hát hol éltek? Hisz segíteni fog benneteket mindenki, csak csináljátok. Nem ismeritek a párt agrártéziseit, mert ha ismernétek, már ’égen szakcsoportban dolgoznátok.« Abban állapodtunk meg, hogy a hetipiacra bejönnek és megbeszéljük a tennivalókat. Ez a kis példa is azt mutatja, hogy az egyénileg dolgozó parasztság maga is keresi az utat a boldoguláshoz. S mivel az okos és helyénvaló agitáció feltétlen eredményes lesz, véleményem az, hogy a hároméves tervünk időszakában megyénk mezőgazdasága nagy változáson fog átmenni, s a tervezettnél nagyobb lépést fog tenni egyénileg dolgozó parasztságunk a fejlődés, a boldogulás útján. A tsz-ek, az állami gazdaságok is megerősödnek a hároméves tervünk alatt, s példamutató nagyüzemek lesznek.

A belterjes gazdálkodásra való áttérés több tejet, vajat, tojást, húst, zsírt, gyümölcsöt, zöldárut és egyéb élelmiszert jelent városunk és megyénk lakosságának és több jövedelmet a dolgozó parasztságnak. Hároméves tervünk alatt megyénk mezőgazdaságának gépesítése 30 százalékkal növekszik. Talajjavításra, gyümölcs- és szőlőtelepítésre, öntözésre, a zöldségtermesztés fokozására több mint 5 millió forint van előirányozva, beröházásokra (építés, gépesítés stb) pedig 35 millió forint. Emelkedni fog a takarmány termő terület, az aprómagvak és ipari növények termesztése. A kenyérgabonaterület csökken, de a hozam emelkedni fog. Fejlődik az állatállomány, ezzel párhuzamosan az állati termékek hozama is. Például 1958-ban — az 1956-os évhez viszonyítva — már tízezer darabbal több a vágóállat, a tejhozam tehenenként 1958-ban már 50 literrel emelkedik, 1960-ra pedig 100 literrel. Az állatszaporulat tervezése reális. Például 100-ra számítva a borjú egy, a malac 27, a bárány 6 darab. A tojáshozam tyúkonként 5 darabbal, a gyapjúhozam juhonként 20 dekával emelkedik 1960-ra, az 1956-os állapothoz képest.

A belterjességre való törekvés, a társasgazdálkodásra való áttérés három év alatt megváltoztatja hazánk mezőgazdaságának struktúráját és az elmaradt, kisparcellás mezőgazdaságunk fokozatos fejlődése könnyebb, jobb és biztosabb életet nyújt a ma még többségében középkori módszerekkel, látástól-vakulásig dolgozó egyéni parasztságnak.

Németh Imre

0/2 tc~

II.

MINTHA A TEGNAPI borongásért kárpótolni akart volna bennünket az idő, másnap derűs reggelre ébredtünk. Ha szép Moszkva a neonfényes éjszakában, úgy még szebb a ragyogó napsütésben. A Kreml szomszédságában lévő Uszpenszki székesegyház aranykupolája ezerszeresen veri vissza a fényt; óriási és mégsem zajos a forgalom az autósztrádákon; a Moszkva-folyón vidám fiatalok eveznek s harsányan üdvözlik a fürge vízibuszok utasait; a parkokban élelmes gyermekhad rohanja meg a gyanútlan idegent egy kis ártatlan bizniszért: a moszkvai gyerekek szenvedélyes jelvénygyűjtők.;

Mindenütt derű és nyugalom. Nagyon megkapó képet nyújtanak a fagylaltjukat harapdáló moszkvaiak. Szinte minden harmadik ember kezében ott a sztaniolba csomagolt fagylalt, a csokoládéval bevont, fagyasztott tejszín- vagy gyümölcshab. Rendkívüli nyugalommal, fegyelmezetten sétálnak a járdán vagy, ha úgy tetszik, keresztül az úttesten, — Moszkvában ugyanis a meghatározott helyeken a gyalogosok részére nincs »piros lámpa«, annak ellenére, hogy négyes sorokban hömpölyögnek fel s alá a járművek. A közlekedési eszközök nem zsúfoltak, a megállóknál sincs tolongás. A közlekedési díjazás szinte jelentéktelen. 15—20 rubelért a fél Moszkvát betaxizhatja az ember. Megcsináltuk azt a »mókát«, hogy délután felültünk a világ egyik csodájára, a Metróra, amelyet mozgólépcsőn lehet megközelíteni és 40 kopekért késő éjszakáig utazgattunk vele.

Zsúfoltságot, ha jól visszagondolunk, talán csak az utcai automata

Moszkvai jegyzetek

»kisasszonyok« előtt tapasztaltunk; Az orosz fagylaltkülönlegességnek megvan ugyanis az a jellegzetessége, hogy minduntalan inna rá az ember. Igen ám, csakhogy sehol egy kocsma, ahol felhajthatnánk egy fröcs- csöt. A szovjet városokban csak cukrászda és étterem van, ahol többnyire palackozott árut tartanak. Az ötletes moszkvaiak úgy segítettek a dolgon, hogy automatagépeket állítottak fel az utcákon, (ezeket neveztük el mi automata kisasszonya k) amelyek 20—30 kopek bedob ’a után automatice szolgáltatják a g/ü- mölcsszörpöt;

VISSZATÉRVE AZ ELŐBBI ^TÉMÁHOZ, a nappali Moszkva adja az igazi világváros képét. Vannak, akik azt mondják, hogy Moszkva, főleg felhőkarcolóival, a rideg modernségig fejlődött. ízlése válogatja! A nagy épületeken is érvényesül a kultúrált architektúra; az épületeken alkalmazott sajátságok, bár nincsenek teljes harmóniában, mégis egységes jellegűek, s mind jobban beleilleszkednek a tervszerű város- rendezés képébe.

A felhőkarcolók és nagy bérházak tövében itt-ott előbukkan a régi Moszkva, alacsony, pusztulásra ítélt faházaival. A kicsiny házak úgy lapulnak a modern épületek mellett, mint egykoron a szegény ember hajléka a cári palota tövében. — Ha prózaírás helyett a költészethez volna tehetségünk, bizonyára alkotásra ihlet a Felkelés tere, ahol az első orosz forradalom idején a Pétervárról Moszkvába vezényelt Alexandrov ezred sortüze dördült a munkások’Annakidején bizonyára ilyennek álmodta meg Lenin Moszkvát. A Moszkva téren, ahol a városalapító Jurij Dolgorukij herceg szobra áll, van egy Kozlov-alkotta épület, r—

Ma még talán nem tűnik ki a tervszerű városrendezés tökéletes egysége, de ezzel a hatalmas irammal, amellyel építik a közel 8 milliós Moszkvát, 5—10 év alatt méreteiben és a lakosság számarányában maga mögött hagyhatja Tokiót és New- Yorkot,

Moszkvában való tartózkodásunk negyedik napján felmentünk a 30 emeletes Ukrajna szálló 29. emeletére. Körszerű erkélyéről mind a négy irányból megnéztük a várost. Utcák, terek, hazerdők mindenütt, ameddig a szem ellát. E gigantikus méreteket csupán excuzatív okból illusztráljuk: lehetetlen részletes képet festeni erről a hatalmas városról; Túránk alkalmával mindössze

Komszomol-tér, háttérben az

f elhőkarco lókká 1

ma

nagy

városi tanács székel benne. A forradalom idején itt élt Lenin törzskarával s ennek erkélyéről beszélt 1921-ben Moszkva rekonstrukciójáról. E beszéd volt Moszkva forradalmi átalakításának kiindulópontja. Lenin javaslatára szélesedtek meg az utcák is; a szovjet építész- mérnökök és építőmunkások szinte csodával határos dolgot műveltek.

Mert nagy esemény volt például az ra; ma e helyen huszonkét emeletes akkori technikai eszközök segítségélakóház áll, jelképéül annak, hogy a szó relatív értelmében ebben az országban a nép lett a cár*

vei 10—15 méterrel hátra — vagy előrevinni nemcsak a házakat, de egész utcasorokat,

5 napot töltöttünk Moszkvában, de legalább 50 kellene hozzá, hogy egy kicsit is megismerjük és eligazodjunk benne. Az Inturiszt úgy oldotta meg a kérdést, hogy társas gépkocsin körülvitt bennünket néhány régi és új városrészen.

MOSZKVÁBAN sok olyan épület, utca és tér van, amelyhez fűződik némi történelem, vagy nevezetesebb esemény. A múlt emlékei nem vesznek a feledés homályába, s ez arra vall, hogy a szovjet emberek rendkívül hagyománytisztelők. A Forradalom-téren például kegyelettel gondozzák azt a néhány kétemeletes kis zöld épületet, amely régen egyetem volt, s amelyben többek között Turgenyev és Csernyisevszkij tanult^ Egyébként ez az iskola volt a közismert Lomonoszov egyetem elődje. S az utód? Az építészet szintén egy csodája. A 214 méter magas, 38 emeletes épületóriás fehéren nyúlik a felhők felé. A jobb- és balszárny lakosztályul szolgál: a kilenc emeletes épületrész a diákoké, a 18 emeletes a tanároké, professzoroké. Az épülettömb mellett külön építkeztek a biológia, valamint a fizikai-kar és a csillagvizsgáló részére. Az egyetem monstrum méreteire jellemző, hogy 8000 diák és 2000 aspiráns tanul benne, 45.000 helyisége van és folyosóinak összhosszúsága 110 kilométer (!) Az iskola által övezett parkban a nagy orosz tudósok: Buttlerov, Mengyelejev és Lomonoszov szobra áll. Feltűnt, hogy Lomonoszov szobra nem az épület, hanem délnyugat felé néz. Ennek az a magyarázata, hogy abban az irányban rövidesen új városrész épül (azaz lassan már felépül), s arról lesz az egyetem főbejárata. Egyébként az iskola épületeit is tovább bővítik.Az egyetemről visszajövet megcsodáltuk a Lenin Proszpektet. Az eddig öt kilométeres út egy teljesen új és rendkívül impozáns városrészt szel ketté. Alig 10 évvel ezelőtt e helyen Vorobjovka falucska állt, szinte belesimulva a főváros ölébe; ma, miután 1949-ben a tervszerű városépítés keretében erre került sor, 7—10 emeletes házak hirdetik a hihetetlenül gyors fejlődést, A szovjet építők, ahol végeztek egy utca megépítésével, — ott akkorra készen van a park, a tér, a modern úthálózat, villany- hálózat. Sőt, e helyen a felszíni építkezéssel egyidejűleg folyik a Metró építése is.

S hogy teljes legyen a Lenin Proszpektről adott ismertető, hadd említsük meg: jó évszázaddal ezelőtt ezen az útvonalon haladt Napoleon seregével csúfos vereségének színhelye, a közeli Borogyino falu felé. De ez lassan már feledésbe megy;.;

(Folytatjuk)