Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-21 / 223. szám

8 eszakmagyarorszAg Vasárnap, 1958. szeptember 81. KOZMA IMRE: Fények falumban Haladás a jövő felé Duhaj öröm hóna alá markol s röpít, röpít át a kis falun. Mint egy táncos kedvű vén faun, száguldozom. Villanyégő harcol A hálózat falum átöleli, mint gyermekét szoptatós anya. Mellette, mint kivérüiedt banya, a »petró« fény ivégóráját lesi. éj és, sötét zordon mákonyával minden ucca sarkán. Mint konok, hősök, karcsú betonoszlopok állnak őrt. Ujjúkon gyorsan szárnyal az áram. Fémidegeken rohan a fény, meleg. Surrogó film száguld a gép ölén. Szájtátva bámul a sok gyerek. Életre kelt a vászon. Barangolnak távoli, rózsás tájon, tyézik, nézik, kacagnak boldogan. Bekapcsolják az új rádiókat. Zene hangja széppé simítja munkás napok gondjait. Nyitja jövőnk útját. Ébreszt álmodókat. Ott egy bácsi úntan félre tol egy sárgult lapú avult bibliát. Tanul egy új filozófiát, azt, amit az élet harca mond el. ■ooo-------------------------­­T alaj fúrás gázzal H, Harkovi tervezők nemrégiben új­fajta- fúrógépet szerkesztettek, amely- lyel a legkeményebb hegyi talajban is rövid idő alatt nagy mélységekbe juthatnak le. Az új gép a léglökéses motorok elvén alapul. A nyersolaj és az oxigén elégésekor keletkező gáz- sugarakat másodpercenként több mint 3000 méteres sebességgel lövik ki, s ez a sugár még a legkeményebb talajon is áthatol. A kísérletek azt mutatták, hogy a fenti típusú fúró­gép tizenhatszor olyan gyorsan dol­gozik, mint az eddig használt mecha­nikai gépek; •ooo Szerelés 120 fokos hőségben . A- szovjet Munkavédelmi Tudomá­nyos Kutatóintézetben olyan védő­öltözetet készítettek, amely 120 fokos melegben is lehetővé teszi a munkát: kemencék, kohók stb. javítását. Az öltözet két rétege közé pumpált le­vegő megvédi a dolgozót a forróság- tóL A külső réteg légmentesen szi­getelt, éghetetlen szövetből, a belső pedig különleges darócból készül. A kísérletek azt mutatták, hogy ebben az öltözékben minden káros hatás nélkül körülbelül egy órát tölthet­nek a szerelők rendkívül magas hő­mérsékletű helyiségekben« ooo­Harc a nátha ellen Dr.- Helge Orstrom norvég orvos olyan infravörös mikroszkópot szer­kesztett, amelynek segítségével felis­merhetők a náthát okozó parányi ví­rusok. Amint a kísérletek mutatják, a náthavirus hihetetlen gyorsasággal terjed a levegőben, a szél akár 150 kilométer távolságra is elsodorhatja. Élettartamát kb. két hétre becsülik és minél nedvesebb a levegő, annál fertőzőbbé válik; Mihelyt azonban a napsugár behatása alá kerül, elpusz­tul; A magyar autóipar uj alkotása Áramvonalas* új típusú Ikarusz személyszállító busz, a motor zaja a tökéletes szigetelés és elhelyezés folytán nem hallható a kocsi belsejé­ben. Az új kocsit minden kényelemmel ellátták. — Dieselesítik a diósgyőri nagykoráesmuret A Lenin Kohászati Művek terüle­tén talán egyetlenegy üzemben sem lehet találni olyan ósdi, elavult be­rendezést, mint a nagykovácsmű- helyben. A 15 tonnás gőzpörölyt pél­dául még az 1800-as években építet­te Boros Gábor. Gőzellátása érdeké­ben egy kazánt fűtenek, amely órán­ként 9 mázsa szenet emészt fel. De nemcsak a berendezések ilyen el­avultak, hanem a munkakörülmé­nyek is. A kovácsoknak nincs mos­dójuk, jelenleg is hűtővízben tisz­tálkodnak és nincs öltözőjük, ruha­szekrényük sem. A csarnokban se­hol egy W. C. nincs. Ez a több évtizedes elmaradottság és más egyéb is — mint a gyártmá­nyok önköltségének csökkentése, a növekvő járműipar fejlődése, amely profilja a kovácsolásnak — szüksé­gessé tette, hogy korszerűsítsék az üzemet. Jellemző a gyártmányok ön­költségére, hogy míg a Szovjetunió­ban azonos kovácsolt tengelyekről csak 30—40 kilogram anyagot dara­bolnak le, addig itt nálunk 140—150 kilogrammot. A hároméves tervben mintegy 35 millió forintos beruházással teljesen újjáépítik a kovácsmű­helyt. A 15 tonnás gőzpörölyt kicserélik és helyére korszerű, hidraulikus sajtót építenek. Ugyancsak kicserélik a 3 tonnás gőzpörölyt is modem, 2 tonnás moto­ros légkalapácsra. A rekonstrukció tervei már befe­jezés előtt állanak, sőt egyes mun­kálatokat már ki is adtak a kivite­lező vállalatoknak. A vasszerkezeti alkatrészeket például a Budapesti MAVAG gyártja. Folyamatban van a csarnok két végének darupályával való összekö­tése is. Megkezdték a 3 ezer tonnás hidraulikus sajtónak a felszabadítá­sát. Helyére frikciós sajtót építenek, amely a nagyméretű abroncsbugák darabolását olcsóbban és gyorsab­ban végzi. A frikciós sajtóiéval *— amely évek óta kihasználatlanul, a szabad ég alatt hevert a CsepeK Autógyár külterületén — új tech­nológiát honosítanak meg. A meleg darabolásról áttérnek a hideg darabolásra és ezzel a gyártási költség 10 százalékára zsugorodik« Ezzel évente több* millió forintot megtakarítanak népgazdaságunknak. Ä legjelentősebb a kovácsmű dieselesítése. A diesel forgantyus tengelyeket eddig külföldről impor­táltuk, drága pénzért. Most ezt ha- zailag fogjuk gyártani — sőt a ké­sőbbiekben exportra is tudjuk majd termelni — és így — a becslések szerint — mintegy 50 százalékkal ol­csóbban jutnak hozzá a vállalatok. Nagy merészség ez a kovácsmű­hely műszaki gárdájától, hiszen a diesel forgantyus tengelyek gyártá­sának technológiája még ismeretlen előttük. De bátran kezdenek hozzá, mert mint mondják: a népgazdaság érdekein túl saját fejlődésüket is elősegíti. A hároméves tervben megoldód­nak a kovácsműhely szociális pro­blémái is. Uj étkezdét, mosdót és öltözőt építenek. A kovácsműhely műszaki kollek­tívája jó összhangban van a fizikai dolgozókkal, s ez elsősorban Bilek Károly elvtárs gyárrészlegvezetőnek köszönhető. Bilek elvtárs jó kép­zettségű szakember. Minden kérdés­ben tanácsot ad, vagy megoldást ja­vasol. A kovácsmű átépítésének ter­ve is főleg az ő javaslataira épült. A kollektíva egységes akaraterejét igazolja, hogy a nagyjavítás alatt lévő 2 ezer tonnás kovácssajtó — amely tel­jes generálást kapott — egy hó­napos javítási idejét 10 nappal lecsökkentették. Ebben a munkában nehéz lenne megmondani, kik voltak a legjob­bak. Valamennyien egy emberként dolgoztak. A legtöbbet azonban mégis Tomesz Rezső elvtárs tette, aki irányította az egész műveletet. Nyugodt légkörben dolgoznak a kovácsok. A tőlük megszokott ered­mény most sem maradt el. Jelenleg, bár elég túlfeszített a tervük, mégis teljesítik és a minőségre sincs pa­nasz. Ezután még szebb eredmények várhatók, hiszen mindenki megelé­gedéssel, örömmel tekint a nagy át­alakulás elé, amely még csak job­ban füti őket a szebb és gazdaságos eredmények elérésére. Török Alfréd-ooo­Uj lakások Miskolcon levonaté freak* dí­szíti az új tanárla­-OOO­A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját A Borsodnádasrfi Lemezgyár dol­gozói csütörtökön és pénteken mim- kásgyűlétseket tartottak; Ezeken meg­vitatták; a gyár hároméves tervéinek irányszámait és a közvetlen felada­tokat. Megállapították, hogy a leg­fontosabb tennivaló a szigorú takaré­kosság. A mutnkásgyűléseken a dol­gozók csatlakoztak a salgótarjániak kezdeményezéséhez es hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját munkaven- sennyel köszöntik; Vállalták az élü­zem cím elnyeréséhez szükséges fel­tételek teljesítését, hogy az év máso­dik felében számszerűen tizedszer, egymás után pedig harmadszor nyer* jék el a büszke »élüzem« kitüntetést« A TÁVIRAT SZÖVEGE, amely magyarra fordítva így hangzik: „A szárvas halott!” — a miskolci távír­dában némi csodálkozást, a nyugat­németországi Kamp-Lintfortban, a Königstrasse 68. alatt kitörő örömet okozott. Azóta egy szarvasbikával kevesebb van a Bükkben, egy va­dásszal több van Kamp-LÁntfortban... A huszonöt éves Ewald Holstein két idősebb, tapasztaltabb vadász: Toni von der Stein és Bado Tellini SZARVASBOGES Külföldi vadászok a Bükk erdeiben Ewald ugyanis az első szarvast lőtte — életében! Milyen izgalommal emelte a fegy­vert, s célzott, amikor a nemes vadat megpillantotta, milyen finoman húz­ta a ravaszt, hogy a tőle kétszáz mé­» Ez Itt a trófea! — mondja Ewald Holstein —, amelyért társaimmal együtt oda-vissza másfélezer kilométert utázom. Neki megéri. Nekünk még jobban! társaságában Magyarországra, a Bükkbe utazott szerencsét próbálni. Illetékes szerveinktől egy „tízes bi­ka” kilövésére kapott engedélyt és Horváth János, pénzpataki erdész aztán hamarosan hozzá is segítette, hogy útra kelhessen a rövid, de — legalábbis a . Holstein-családban — naau örömet jelentő távirat. térré futó bikát bevárja; hogyan te­rült el egyetlen lövéstől az állat, ho­gyan futottak oda köveken, szaka­dékon, kidőlt, korhadt fatörzseken bukdácsolva — ezt most újra-meg újra átéljük Ewald elbeszélése nyo­mán. Mert ezt újra kell élni... újra meg újra el kell beszélni, s fürödni a ritka dicsőségben, amely egy fiatal vadászt ért, majd nyolcszáz kilomé- térré a hazájától, a vadregényes, őszi verőfényben fürdő Bükkben! — Gyönyörű a Bükk, gyönyörű a maguk szép hazája, Magyarország, nagyon jól főz az erdész félesége és udvariasak az emberek, de legesleg- jobban én mégiscsak a zsákmánynak örülök — mondja Ewald és ezzel me­gint visszakanyarodtunk oda, ahon­nan a beszélgetés elején nagynehe- zen elindultunk: a szarvashoz! A NEVEZETES NAPON: 17-én, szerdán hajnali három órakor a Hú­ga nevű erdőrészbe indult Horváth János társaságában Ewald. Ütköz­ően látták ugyan két szép szarvas­bikát, de Ewald nem célzott. Az iz­galom, amely első vadászútján el­fogta, meg a sötétség, amely az er­dőre terpeszkedett, visszatartotta. Azután már gyorsan — még gyor­sabban, mint Ewald elmondja, vagy én itt leírom, történt minden... Felhangzott a szarvasbőgés! Meg­elevenedett az erdő: apró neszek in­dultak el és nőttek nagyra, valahol a távolban zörgött az avar — egy ki­csit hűvös és friss szagú volt a reg­gel — s a bércen, a fejük felett meg­jelent a vad... Ewald célzott, de nem lőtt azonnal. A vad elindult, se­besen futott, már nem volt veszte­getni való idő. A szenvedély itt már pénzre megy... a percek, amelye­ket elszalaszt és az alkalom amelyet nem használ ki, a pénztárcából veszi ki a valutát. Ewald ugyanis, amikor Magyarországra érkezett, szerződést kötött a magyar népgazdasággal. Mi adjuk a vadásztrófeát, Ewald pedig valutát ad érte. Neki trófeára van szüksége, nekünk, a munkás-paraszt hatalomnak valutára van szüksé­günk! Ewald bevárt egy keveset, majd a futó vadra száz méterről tüzelt. Tö­kéletes találat volt, minta-lövés! A szarvas elterült. — Így volt — So ist es geschehen! — mondja el Ewald most már ki tudja hányadszor és ki tudja hánya­diknak — nekem. A szarvas húsát el­von der Stein és Bado Tellini fe megerősítette (ők még nem lőttek egy vadat sem), nagyon megelégel dettek az ellátással és rajonganak a Bükkért. Telliniék szarvasbikát, muflon-kost és vaddisznót szeretné* nek lőni (ha ugyan azóta már nem lőtték!) —s és jövőre ismét vissza* jönnek. A MAGYAR NÉPGAZDASÁG okos és célszerű üzleti viszonyt kö­tött, amikor értékes valutáért meg* A képen: Horváth János, pénzpataki erdész, Toni von der Stein, Bado Tellini, • Ewald Holstein és Csermely László erdőmérnök. szállították, a trófeát lemérjük, kifi­zetem és hazaviszem. Tegnap este Hollóstetőn vadásszá avatták. Ám az igazi avatás majd még ezután jön, amikor ezt a gyönyörű trófeát oda­haza megmutatom... A német vadászok, amint azt Toni engedte, hogy erdeinkben fellelhető vadak híres trófeáival szaporítsák vadászgyűjteményüket. Marad még szarvas a Bükk vadregényes völgyei­ben. A viszont látásra tehát! Ónodvári Mikiét

Next

/
Oldalképek
Tartalom