Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

2 északmagyarorszAg Kedd, 1958 szeptember 2. ÉRTSÜNK SZÓT! Paraszttalálkoxó Kesznyétenben ünnepi gyűléssel kezdődött a borsodi szakszervezeti hét Az utolsó augusztusi vasárnapon a miskolci járási tanács, a járási pártbizottság és a járási Hazalias Népfront szervezésében nagyszabású paraszttalálkozót rendeztek Kesznyé­tenben. Meghívták erre a nevezetes napra a járás 15 községének dolgozó parasztságát, hogy a helyszínen is­merkedjenek meg a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényével: lássák, tapasz­talják. milyen eredményeket ért el ebbein az esztendőben is a Szabad­ság Termelőszövetkezet, amely az ellenforradalom vihara után ismét talpraállít és azóta sok tekintetben túlszárnyalta korábbi termésátlagait. De különösen túlszárnyalta az egyé­nileg gazdálkodók termelési eredmé­nyeit. Ebben a gazdasági évben — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — búzából például 9. árpából 11.1 má­zsás holdankénti átlaggal számolt el. míg az egyénileg gazdálkodók alig érték el a 7.5. illetve 8.6 mázsát. A járás községeiben éppúgy, mint Kesznyétenben, nagy ér­deklődés előzte meg a napot, sokan ígérték, hogy eljönnek, s még többen, mint ígérték — el is jöttek! Már a koradélelőtti órákban zász­lókkal, színes szalagokkal díszített lovaskocsik, teherautók. vontatók közeledtek Sajóhídvég. Köröm, Gi- rincs, Kiscsécs és Önöd felöl, de na­gyon sokan jöttek kerékpárom, vagy éppen az 'ÁKÖV. külön, ezalkalomra beállított autóbuszán. Ünnepi díszt öltött Kesznyéten is. A gondosan fel­sőpert, rendbehozott utcákon vörös és nemzetiszínű zászlók lengtek a villanyoszlopokon, távírópóznákon; a sportpálya pedig, ahol az ünnepség lezajlott — egy forgatagos, színes vídámvásár képét mutatta. Az udva­rias és gondos vendéglátók felkészül­tek a küldöttek fogadására, nem feledkezve meg a kellemes környe­zetről, enni- és innivalóról sem... A termelőszövetkezet vezetősége külön erre a célra berendezett sátorban mutatta be miniatűr, de nagyon öt­letesen. megrendezett kiállítását a Szabadság Termelőszövetkezet ter- melvényeiről. Sokan felkeresték ezt a sátrat, s mondtak dicséretet me­zőgazdasági termékeikről. Még töb­ben csodálták irigykedve a sátor előtt a szabadban kiállított verseny­díjként kapott, kerti traktort, amely különböző alkatrészei összeállításá­val akár tízféle munkát is el tud végezni. Természetesen, a legtöbb szó a termelőszövetkezetről esett. A felállított hatalmas transzparens előtt, amely a csoport fejlődését áb­rázolta a megalakulásától kezdve, nagyon sokan megálltak, s tettek fel kérdéseket — különösen a más köz­ségekből érkezett egyéni parasztok. De ezen a napon, hogy most terv­szerűen kiállítva együtt látták min­denből egy keveset, újra meg újra elcsodálkoztak a helybeliek is: azok is. akik még nem szánták rá magú­ikat a szövetkezeti gazdálkodásra és azok is, akik már tsz-tagok voltak, de az ellenforradalom alatt, kiléptek. Hiszen a termelőszövetkezet kézzelfog­ható bizonyítékát adta eredmé­nyei fejlődésének, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényé­nek és — ha netán akadtak volna olya­nok, akik még ezek után is kétel­kednek — saját szemükkel győződ­hettek meg a helyszínen, a csoportos tsz-látogatás alkalmával. Kételkedő emberek azonban egyáltalán nein voltak! Hiszen nemcsak Kesznyéten­ben, hanem a miskolci járás más községeiben is vannak jól működő, gazdag eredményeket felmutató ter­melőszövetkezetek. Elég például csak a nem messze lévő bocsi Petőfi Tsz- re gondolni, ahol Gábor József diny- nyés bevallása szerint ebben az év­ben — csupán 8 hold földről 45 ezer forintot árultak. A járási pártbizott­ság és a járási tanács törekvése sze­rint az volt ennek a paraszttalálkozó­nak a célja, hogy közelebb vigye mindazokat a közös gazdálkodás gon­dolatához, akik még nem ismerték fel a benne rejlő lehetőségeket, vagy akiket ellenséges propagandamunka eddig félrevezetett. Nem üres szóla­mokkal, hanem a tényekkel győzték meg az embereket, szót értettek ve­lük a magyar parasztember minden­napi problémáiról, gondjairól — ba­jairól, az ország és a népgazdaság életéről; a parasztember hivatásá­ról gazdasági életünk jobbá, szilár­dabbá tétele érdekében. Itt, a beve­zető elején mindjárt megemlíthetjük, hogy csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni arról a nagyszerű szer­vezésről, amelyet a rendező szervek a paraszttalálkozó sikere érdekében kifejtettek. Gondosságuk, alapossá­guk minden apróságra kiterjedt és a többi mellett ez is az egyik biztosí­téka volt annak, hogy az utolsó augusztusi vasárnapon sokat tanult, sokat hallott ég sokat látott a kesz­nyéteni paraszttalálkozón összegyűlt másfélezer ember! Nagyon sokan, helybeliek és más községekből érkezettek, itt a helyszínen a lendületes, kellemes beszélgetés hevében határozták el, hogy maguk is a közös gazdál­kodás útjára lépnek, vagy haza­érve, községükben is megszerve­zik azt. A nagygyűlés előadója Busznyák András elvtárs, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályvezetője volt, aki pontosan 11 órakor lépett mikrofon elé. Beszédét a magyar mezőgazdaság helyzetének általános értékelésével, megyénk mezőgazdasága jelenlegi ál­lapotának ismertetésével kezdte, majd azzal folytatta, hogy a múlthoz viszonyítva milyen nagymértékben növekedett, emelkedett a dolgozó pa­rasztság, de különösen a szövetkezeti parasztság életszínvonala. Közvetlen szavakkal, tényekre alapuló érvekkel jellemezte azt a gondolkodási módot, amelyben még a miskolci járásban is 6ok egyénileg dolgozó paraszt él, hogy — mint az egykori magyar ne­mes mondta: »nem írok, nem olva­sok« — nem törekszem többre, nem akarok én még gazdagabb lenni, mert így is megélek... — Azonban nekünk nem szabad megelégedni elért sikereinkkel, eredményeinkkel — mondta Busznyák elvtárs —. mert ugyanakkor megköveteli dolgozó pa­rasztságunk a több ruhát, cipőt, bú­tort, mosógépet, rádiót, az új házak építéséhez az anyagot... Az nem baj, sőt: örvendetes dolog, hogy igé­nyeink így megnőttek! A baj az, hogy megfeledkeztünk egy 6or más dologról. Éspedig, hogy ezeket a kö­veteléseket, s ezekre a lehetőséget a népi demokrácia hozta meg; hogy 15 évvel ezelőtt kevés parasztember rendelkezett több rend ruhával, több pár lábbelivel, — elég volt egy bö- gatya; hogy ma 13 kiló cukor helyett 27 kilót, 12 kiló zsír helyett 25 kilót ’ fogyasztunk; hogy ma 2—3 pár ci­pője van gyermekünknek — míg a múltban 2—3 gyermeknek volt egy pár cipője; hogy ma a motorkerék­pár csaknem minden házból kiszo­rítja már a taposó biciklit! Emlékez­ni kell erre és számolni kell dolgozó parasztságunknak azzal, hogy az igé­nyek növekedésével — ami ismétel­ten nagyon helyes — a mezőgazda­sási termelvényeknek is növekedni kell mennyiségileg és minőségileg. Erre pedig csakis a nagyüzemi gaz­dálkodás képes, ahol korszerű eljárá­sokkal nagyobb terméseredményeket lehet elérni! A mezőgazdasági termelés 1.5 százalékos emelkedésében eddig is a termelőszövetkezetek, a szo­cialista nagyüzemi gazdaságok játszottak nagy szerepet. Ugyancsak fokozni kell az állatte­nyésztés eredményeit is, hiszen eddig alig-alig fejlődött, míg hús- és tej­termék fogyasztásunk 30 százalékkal növekedett! Mindezeken kívül a me­zőgazdaság fejlesztésének szükséges­ségét más tényezők is sürgetik. És­pedig, hogy az elmúlt 20 évben a technika és a tudomány világában óriási változás állt be, nagyon sokat fejlődött. A nagyteljesítményű gé­pekkel és az automatizálással gyor­san fejlődtek a termelőeszközök. Ez­zel egyidőben fejlődött a világ mező- gazdasága is, és ebben a fejlődésben nem lehet lemaradni nekünk sem! Busznyák elvtáns ezután számos példával illusztrálta a mezőgazdaság helyzetét világviszonylatban. El­mondta, hogy amíg a nyugati álla­mokban a kapitalizmus őrült hajszá­jában egyre-másra mennek tönkre a farmok, kisgazdaságok, mert nem bírják a nagyüzemmel, a nagyarányú gépesítéssel a versenyt, addig a szo­cialista országokban mindjobban tért hódít a szövetkezeti gazdálkodás, amelyben — éppen a gépesítés, a jobb talajművelés, korszerű gazdál­kodási eljárások folytán fokról-fokra emelkedik a dolgozó parasztság élet- színvonala. A Szovjetunióban például — ezt az amerikaiak is kénytelenek elismerni —, amíg a cári időszak alatt a 20 millió paraszt közül 30 szá­zaléknak nem volt lova, 34 százalék nem rendelkezett gazdasági felszere­léssel — ma, 1958-ban 5800 szovhoz, 30.000 kolhoz működik, amelyben 1.6 millió traktor, 385 ezer gabonakom­bájn és 631 ezer tehergépkocsi segíti a parasztság munkáját. A szántást, vetést, gabonabetakarítást teljesen gépesítették. Ennek következtében 1950—1956-Jg a búzatermés kétszere­sére, a cukorrépatermés másfélszere­sére emelkedett. 35—40 százalékkal emelkedett a hús- és tejtermelés is. Hasonlóképpen nőtt a mezőgazdasági termelés Kínában, ahol 26. és Bulgá­riában, ahol 17 százalékkal növeke­dett.; Nem maradhatunk el mi sem és éppen ezért arra törekszünk, hogy közvetlen, meggyőző érvek­kel minél több egyéni dolgozó parasztot barátkoztassunk meg a szövetkezés gondolatával. Termelőszövetkezeteink eredményei, munkája ismeretesek. 10 év alatt — s itt külön kell_ üdvözölni azokat a tsz-tagokat, akik tíz éve munkálkod­nak a közös gazdálkodás sikeréért — olyan eredményeket értek el, ame­lyek méltán kiváltják az elismerést. Bátorítsa termelőszövetkezeteink ve­zetőit, munkásait a továbbiakban az a tudat, hogy a még egyénileg gaz­dálkodó ' dolgozó parasztoknál is mindjobban talajra talál a szövetke­zeti gazdálkodás gondolata. Tapasz­talataink szerint pártunk és kormá­nyunk helyes intézkedései nyomán határozottabb, gyorsabb a fejlődés, mint az ellenforradalom előtti évek­ben volt. Ahhoz pedig, hogy mező- gazdaságunk termelési színvonalát tovább emeljük, további jól működő termelőszövetkezetekre van szükség — következésképp emelkedni fog a dolgozó parasztság életszínvonala is. Senkit nem akarunk erőszakkal a szövetkezeti gazdálkodásba bevonni — folytatta Busznyák elvtárs —, de a sorsra sem bízhatjuk, hogy kiala­kuljon! Éppen ezért beszélünk arról itt is és mindenütt, ahol a dolgozó parasztsággal szót érthetünk. És én bizonyos vagyok abban, hogy szót tudunk érteni! Ezután a kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet eredményeiről beszélt. Elmondta, hogy a termelő- szövetkezet fejlődése abban is meg­mutatkozik, hogy évről-évre növeke­dett tagságának létszáma és földterü­lete. Az első megrázkódtatás 1953-ban, Nagy Imre káros politikája következ­ményeként, majd 1956-ban az ellen- forradalom alatt érte. A Szabadság Termelőszövetkezet azonban úgy, mint 53-ban, az ellenforradalom után is talpraállt. Talpra állt, mert azok, akik igazán eljegyezték magukat a szövetkezeti gazdálkodással, nem en­gedték, hogy széthulljori a vágyon; nem engedték, mert meggyőződtek arról, hogy biztosabb és nyugodtabb az életük. Példaként elég megemlí­teni erre néhány tsz-tagot. A múlt évben ifjú Files István 23 mázsa bú­zát,- 11.50 mázsa árpát és 12.420 fo­rint készpénzt, Pocsai Bertalan, aki 31.45 mázsa búzát, 15.72 árpát és 16.983 forint készpénzt vitt haza. El­mondta Busznyák elvtárs, mennyivel többet termelne, gazdagabb lenne a község, ha minden egyes dolgozó pa- jraszt.a szövetkezeti gazdálkodás út-j jára lépne. Ha az egész földterületen terme­lőszövetkezeti gazdálkodást foly­tatnának, abban az esetben — a termésátlagok nagyságának kü­lönbözőségét figyelembevéve, — mintegy 1120 mázsa búzával ter­melhetnének többet! Ezután felhívta a jelenlévők figyel­mét, látogassanak el a termelőszö­vetkezetbe, győződjenek meg saját szemükkel is az elért eredményekről, majd a mezőgazdasági szakemberek­hez szólva, arra kérte őket, hogy mindenütt, amerre megfordulnak, népszerűsítsék a termelőszövetkeze­téket, beszélgessenek a dolgozó pa­rasztokkal, segítsék á nagyüzemi, szo­cialista mezőgazdaság kibontakozta­tását. Busznyák elvtárs' beszédét nagy fi­gyelemmel hallgatta végig és lelkes tapssal jutalmazta a hallgatóközön­ség, amely az, ünnepi nagygyűlés alatt időközben másfélezerről két- I ezerre növekedett. A paraszttalálkozó további pro­gramjában kultúr- és sportműsorok következtek, majd reggelig tartó táncmulatság zárta a nevezetes na­pot. * Miként az elején már elmondtuk, dicséretes munkát végeztek a ren­dező szervek. A járási pártbizottság, a tanács és a községi elvtársak ötlei- tességét, jó szervezőképességét iga­zolja, hogy mindenki jól érezte ma­gát, gondoskodtak arról, hogy emlé­kezetessé és tanulságossá tegyék az utolsó augusztusi vasárnapot. A mos­tani siker azonban legyen egyben to­vábbi példa is! Példa arra, hogy más községekben is hasonló gyűléseket szervezzenek, mert a dolgozó parasz­tok — most ők maguk is elmondták — szívesen elmennek, szívesen halla­nak és értenek szót a szövetkezeti gazdálkodásról. ÖICODVÁRI MIKLÓS Vasárnap reggel zenés ébresztő köszöntötte Miskolc lakosságát. A Szakszervezetek Borsodi Tanácsa a régi munkás-hagyományokhoz híven, üraiepályesen, a Lenin Kohászati Művek fúvószenekarának térzenéje után nyitotta meg a borsodi szak- szervezeti hetet. A Népkertben talál­koztak Miskolc és Borsod megye ipari munkásai, szervezett dolgozói, különböző szakszervezetek küldöttei, hogy ünnepi nagygyűlésen hallgas­sák meg Vincze Józsefnek, a szak- szervezet titkárának beszámolóját. A nagygyűlésen mintegy 20*00 dol­gozó. szervezett aktivista, köztük nagyszámban nők, ifjúmunkások vettek részt. Az elnökségben helyet- íoglalt Prieszol József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Bor­sod megyei pártbizottság első tit­kára. a városi tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ képviselői és az üzemek által delegált dolgozók. Vincze József elvtárs ünnepi be­számolójának elején megállapította, hogy a szakszervezetek minden ere­jükkel segítettek az ellenforradalom következményeinek felszá moláisában, gazdasági, politikai és kulturális té­ren egyaránt. A szakszervezetek szá­mára egyetlen helyes politika van, ez pedig a dolgozók életszínvonalá­nak emelése, a munkáshatalom erő­sítése. Nincsen külön szakszei vezeti politika Mindnyájan egy célért dolgozunk — mondotta Vincze elvtárs, majd közvetlenül rátért a magyar szak- szervezeti mozgalom előtt álló fel­adatoknak taglalására. Beszélt arról, hogy minden erőn­ket- mozgósítanunk kell az előttünk álló nagy feladat, a hároméves terv sikeres megvalósítása érdekében. A szakszervezet közel kétmilliós tagsá­got számláló szervezett t^bor. amely mindenben a párt és a kormány politikáját támogatja, a munkáshata­lom erősítését és az életszínvonal állandó, megalapozott emelkedését szolgálja. Röviden beszámolt a szakszerve­zetek sokrétű munkájáról, amelynek egyik jelentős része a versenyek szervezése és az üzemi tanácsok irá­nyítása. A szakszervezeteknek őr­ködniük kell a munkavédelmi, rniun- ; kaügyi rendelkezések betartásán és még jobban, szélesebben meg keli szervezni a dolgozók pihenését, üdü­lését. Ez évben 380.000 dolgozó üdül kedvezményesen Bár zömmel most is a fizikai mun­kát végző dolgozók vettek részt a szakszervezeti üdülésékben, a jövő­ben még nagyobb gondot kell arra fordítaná, hogy az üdülők összetéte­lében megmutatkozzon a fizikai munkások iránt érzett becsülés. Nagy tetszésnyilvánítások között mondta el Vincze elvtárs, hogy Haj­dúszoboszlón egy új, 500 személyes üdülő felépítéséhez kezdenek hozzá a közeljövőben. Ezután közvetlenül a szakszerve­zetek feladatairól szólott. Elmon­4000 ÉVES VAROS MARADVÁNYAIRA BUKKANTAK SZÍRIÁBAN Damaszkusziéi kb. 100 kilométer­re délre sánccal és árokkal körülvett, kb. 4000 esztendős város maradvá­nyait fedezték fel. A város mellett jelentős sírkertek húzódnak. A kör­nyékbeli parasztok hosszú évek óta egy falvaik közelében talált fehér porral szórták be földjeiket. A be­szórt részeken sokkal bővebb volt a termés, mint másutt. A tudósok most megállapították, hogy a fehér „mű­trágya” nem egyéb óriási mennyisé­gű történelemelőtti csontmarad­ványnál. Szíriái munkások Horn város ke­leti részén végzett munkák során a rómaiakhoz hasonló, sziklába vájt katakombákra bukkantak. Ezeket az V. évszázadban létesítették és a ke­resztényeknek szolgáltak temetke­zési helyül. Több szarkofágot talál­tak, amelyeken a galamb és a kereszt jele látható. Más leletek, mint pél­dául érmék, lámpák, edények, ék­szerek és omamensek az akkori kultúrára engednek következtetni. KALMÁR-SZELLEM A guatemalai kormány számlát küldött Carlos Castillo Armas, 1957- ben meggyilkolt államelnök özvegyé­nek. A kormány felszólítja az özve­gyet, hogy záros határidőn belül fi­zessen 1935 dollárt az állam pénztá­rába. Amikor a megdöbbent özvegy meg­kérdezte, miért kell ilyen nagy ösz- szeget fizetnie, Benjamin Flores do'tta többek között, hogy többet kell foglalkoznunk a dolgozók nevelésé­vel és az ifjúság sokirányú, szerte­ágazó problémáival. Szólott arról, hogy a szakszervezet a törvényesség őre. s nagyobb támogatásban kell részesíteni a munkásdemakrácia szerveit, az üzemi tanácsokat. Megemlítette a dolgozók kereseté­nek jelentős emelkedését és a kere­setek emelkedésével jelentkező új­fajta gondokat: a dolgozók nagyobb értékű árucikkek után érdeklődnek, ezek némelyikéből a kereskedelem nem tud a keresletnek megfelelő mennyiséget bocsátani a dolgozók rendelkezésére. Említette, hogy a szakszervezet javaslatot készít, és kérni fogja a kormányt, hogy a tüzelő- és mosógépakciákhoz hason­lóan, az erőtakarékosság és az utal­vány-rendszer segítségével tegye le­hetővé a nehezebben beszerezhető árucikkek üzemeken keresztül tör­ténő árusítását. Beszámolójában foglalkozott ez­után a társadalombiztosítás kérdé­seivel, amely országszerte és Borsod­ban is komoly problémát jelent; Többek között beszélt a nyugdíjak rendezéséről és a jelenleg meglévő orvosihiány megszüntetéséről, ame­lyek majd ugyancsak elősegítik a társadalombiztosítás megoldását. Mint örvendetes tényről számolt be arról, hogy az ezévben szétosztott egymiüiárd forint nyereségrészese­désből a dolgozók 53 százaléka a ka­pott összeg egyrészét takarékba he­lyezte. Ez a tény maga is a munikás- hatalom iránti bizalmat mutatja meg. Felvetette Vincze elvtáns a lakás- kérdést is, amely számos embert közvetlenül érint. Itt perspektiviku­san beszélt a hároméves terv lakás­építési akcióiról. Sok az eredmény, de sok még a gond — mondotta befejezésül, de ezeket is meg fogjuk oldani együtt a párt vezetésével, és fel lógjuk építeni a szocialista Magyarországot. Az ünnepi beszámoló után Prie­szol József elvtáns, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Borsod megyei pártbizottság titkára üdvö­zölte a szervezett munkások képvi­selőit és néhány szóban vázolta a szervezett munkások helyzetét a ka­pitalizmusban. Elmondta, hogy nagy hibát követtünk el. amikor mi, gz idősebb generáció nem magyaráztuk meg az ifjúságnak, hogyan éltünk mi a kapitalizmusban és hogy az ő boldog jelenük áldozatos, nehéz munka következményeképpen jöhe­tett csak létre. Tiszteletre keli ne­velni az ifjúságot. Ezután Prieszol elvtárs a párt tá­mogatásáról biztosította Borsod me­gye szervezett munkásságát. Délután a szabadtéri színpadon zsúfolt nézőtér előtt a Lenin Kohá­szati Müvek, valamint a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának művész­együttesei szórakoztatták a dolgozó­ké és változatos sportműsor tette emlékezetessé a szakszervezeti hét Santos pénzügyminiszter személyesen magyarázta meg az özvegynek: Ar­mas, volt elnök fizetését előre kapta; s miután öt nappal előbb gyilkolták meg, mint lejárt volna az az időszak; amelyre fizetését már felvette, a kor­mány méltányosnak véli, hogy arra az öt napra felvett fizetését, amikor már nem látta cl hivatalát, vissza­fizessék. Az elnök özvegye viszont kijelen­tette: »teljesen le vagyok égve«. A kormány erre elhatározta, hogy gyűj­tést indít a szükséges összeg előte­remtésére. KICSIT KORÁN KEZDTE... A brit egészségügyi szolgálat egyik hivatalnoka érdekes esetet leplezett le. Írország egyik falujában minden­ki arról beszélt, hogy egy héthóna-1 pos csecsemő naponta megiszik egy üveg barna sört. A hivatalnok utá-> na járt a dolognak. A gyermek any­ja kijelentette: a körzeti orvos el­rendelte, hogy a baba három hóna­pos korától igyon meg egy üveg bar­na sört. A hivatalnok nem nyugodott bele: felkereste az orvost, aki álméU kodva szerzett tudomást a csecsemő „sörözéséről”, majd kijelentette: szó sem volt arról, hogy a csecsemővel itassanak sört, hanem az anyának kellett volna elfogyasztania. A kis baba négy hónapon át iszogat** « sört, — de úgy látszik, nem ártott meg neki. megnyitóját.--------­É RDEKES lÖiMk

Next

/
Oldalképek
Tartalom