Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

ESZARMAGYARORSZAG Kedd, 1958. augusztus 5. A népi demokratikus országok életéből ŰJ FŐISKOLÁT ÉPÍTENEK BRATISLAVÁBAN A népi demokratikus Csehszlová­kia minden évben jelentős összeget Jordít az ország főiskolai hálózatá­nak fejlesztésére. Nemcsak a fővá­radban, hanem számos megyei vá­rosban is működnek felsőfokú tan­intézetek. Néhány nappal ezelőtt Bratislavában újabb főiskola építésé­hez láttak hozzá. 33 millió korona be­ruházással megkezdték a bratislavai Komenius egyetem gyógyszerészeti tanszéke önálló épületének építését. Az új főiskolát a legkorszerűbb labo- ratóriummokkal és felszerelésekkel látják el. Érdekessége, hogy az épü­letet paneüekből állítják össze. 700 LENGYEL PEDAGÓGUS TÖLTI EBBEN AZ ÉVBEN KÜLFÖLDÖN NYÁRI SZABAD­SÁGÁT A Lengyel Idegenforgalmi Utazási Iroda ebben az évben jelentős for­galmat bonyolít le. Nemcsak Len­gyelországba érkeznek külföldi ven­dégek, hanem Lengyelországból is egyre többen utaznak külföldre. A Lengyel Idegenforgalmi Utazási Iro­da közlésé szerint ebben az. évben a lengyel pedagógusok közül 700-an töltik külföldön nyári szabadságukat. Sokan Magyarországra, a Szovjet­unióba, Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba, azon­kívül Olaszországiba. Görögországba, Dániába, Svájcba és más országokba utaznak. KÍNAI DIÁKOK NYÁRI MUNKÁJA A kínai egyetemekről, kollégiu­mokból és középiskolákból egyre több diák jelentkezik munkára a gyárakba és a falvakba. Egyes tarto­mányokban és megyékben számoltak ezzel az »újtípusú szünidővel«, s ala­posan előkészítették a fiatalok foga­dását. Pekingből, Vuhanból és Liaoning tartományból az egyetemi és kollé­giumi diákok különféle gyárakban helyezkedtek el és gépek felszerelé­sében segédkeznek. Tiencsin város fő- és középiskolái igen sok diákot küldtek a Haiho-folyó szabályozási munkálataihoz. A nyár folyamán számos olyan diákcsoport alakult, amely a falvakat jár ja és irodalmi ankétókat, kultúr- előadásokat tart. « SzázkUencvenezer pekingi közép- iskolás önkéntes munkacsoportokban egyesült. s már szervezetten keresik fel a gyárakat, az építkezéseket, az állami gazdaságokat és a szövetkeze­teket. Négyszázhatvanezer elemista számára pedig 30 tábort szerveztek, ahol vidáman tölthetik szünidejüket. Akik nem vesznek részt a táborozás­ban, azokat könyvtárak, olvasóter­mek, úttörőpaloták, tudományos és technikai kiállítások várják. * AZ ALBÁN FALVAK IS FEJLŐD­NEK Az idén az Albán Népköztársaság termelőszövetkezeteiben több mint 150 új kul túrházat nyitnak meg és ezzel a falusi kultúrházak száma el­éri a 700-^at. A következő években még több falusi kultúrházat létesíte­nek. Ezek a kulturális intézmények a múltban ismeretlenek voltak Albá­niában, Abban az időben a falusi la­kosság 90—95 százaléka analfabéta volt. Ma, 14 évvel a felszabadulás után egészen más képet mutat az al­bán falu. 40 éves korig faluhelyen is felszámolták az írástudatlanságot. Minden paraszlgyerek elemi iskolába jár. sőt sokan közülük a hét osztá­lyos iskolát, a középiskolát, vagy esetleg az egyetemet is elvégzik. * A VIETNAMI NÉPHADSEREG KATONÁI MEZŐGAZDASÁGI GAZDASÁGOKBAN DOLGOZNAK A vietnami néphadsereg nagy se­gítséget nyújt a parasztoknak a me­zőgazdasági munkák elvégzésében, de ezenkívül saját maga is művel meg területeket. A hadsereg mezőgazda- sági részlege az elmúlt három hónap­ban húsz új gazdaságot szervezett és 1600 hektárnyi parlagföldet tört fel. Jelenleg 500 hektárnyi gazdaságában kávét és teát termeszt, valamint többezer szarvasmarhát és sertést tenyészt. A falusi katonai gazdasá­gok az elkövetkezendő három évben még nagyobb területen művelik meg a parlagföldeket és komoly eredményekre törekednek az állat­tenyésztés terén. * KÍNA TÚLSZÁRNYALJA ANGLIÁT A SZÉNTERMELÉSBEN Gsamg Lin-chiih szénipari minisz­ter. a pekingi Néplapban írt . cikké­ben kijelentette, hogy Kína 1959-ben túlszárnyalja Angliát a széntermelés­ben. Az eddigi termelési eredmények — írja; a miniszter — azt mutatják, hogy idén szénbányászatunk 180 millió tonna szenet hoz felszínre, vagyis. 38 százalékkal többet, mint tavaly. A tervek szerint jövőre elér­jük a 240 millió tonnát is, míg Ang­lia széntermelése csak körülbelül 230 millió tonna lesz. A kínai szénbányászat fejlődésé­ben az idei év fordulópontot jelent. Idén. már megmutatkoznak azok az eredmények, amelyekét a szocialista építés irányvonala és a munkastílus megjavítási mozgalom sikere biztosí­tott. A termelés az év eleje óta sza­kadatlanul emelkedik. Ez évben több új aknát nyitottak meg. A miniszter néhány példával be­mutatta, milyen ‘Intézkedéseket tesz­nek az illetékes szervek Kína hatal­mas széntartalékainak mind telje­sebb kiaknázására. Hivatalos totó nyeremények A sportfogadások 1958 augusztus 3-i 31. heti fordulójára 739.654 kéthasá- bosnak megfelelő tippszel vény érke­zett be a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatósághoz. Felosztásra kerül össze­sen 1,331.377 forint. Az első és máso­dik nyerőosztályban egyformán 332.844 forint, a harmadik nyerőosz­tályban pedig 443.793 forint kerül ki­fizetésre. Vigaszdíjra ezen a héten 221.896 forintot fordítanak. 12 találatot egy pályázó sem ért el. Az I. nyerőosztályban 19-en értek el 11 találatot. A nyereményösszeg egyenként 17.517 forint. A II. nyerőosztályban 237-en értek el 10 találatot. A nyereményösszeg egyenként 1.405 forint. A III. nyerőosztályban 2.223-an ér­tek el 9 találatot. A nyereményösszeg egyenként 200 forint. A nyeremények kifizetése augusz­tus 14-én kezdődik. (MTI) TIT -HÍREK A némafilmtől a hangosfilmig efhunel augusztus 5-én délután 6 órai kezdettél Szalontai Károly egyetemi adjunktus tart előadást Bükkszentlászló művelődési ott­honában. Házasság és család a szocializmusban címmel augusztus 5-én délutáh S’- órai kezdettel dr. Bognár József járásbíró tart előadást Tapolcán az Éjjeli Szanatórium­ban. Miskolc és a Bükk címmel augusztus 5-én este 2l ógai kezdettel Frisnyók. Sán­dor tanár, a. TIT .szaktitkára tart Vétitétt- képes előadást Tapolcáit, a Pét^fi füm-, színházban. - T A TIT és az IBUSZ augusztus 10-én ki­rándulást rendez; a Hórvölgybe. Részvé-. teli díj: 39 forint. Jelentkezés az IBUSZ- ban (Kazinczy u. 2.) A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói szilárdan bíznak a Szovjetunió, a béketábor erejében A Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozói nemrégiben gyűléseken ítélték el az angol és amerikai imperialisták provokációját és egységesen követel­ték a csúcstalálkozót. A gyár dolgozóit azóta is élénken foglalkoztatják, a közel- és közép- keleti események. Megnőtt a fel­adata, a tömegek között dolgozó kommunista aktíváknak. Erről nyi­latkozik Kovács Kálmán, a hengersor meghajtómű gépésze: »A külpolitikai eseményekkel kapcsolatos felada­tainkat azért tartom fontosnak — mondotta —. mert nemcsak az egy­mást követő eseményeket kell -meg­magyaráznunk, hanem bizonyos nyugtalanságot is el kell oszlatnunk. Vannak olyanok, akik a jelenlegi helyzetből háborús pánikot szeretné­nek csinálni, hogy ezekkel bizonya talanságot keltsenek. Meg kell erősí­tenünk áz emberekben a hitet, hogy a Szovjetunió vezette béketábor van olyan erős, hogy lefogja a háborús gyújtogatok kezét. Az iraki esemé­nyek óta eltelt idő és a Szovjetunió vezetőinek erőfeszítései megerősítet­ték a gyengébb idegzetű embereket is és szilárdan bíznak a Szovjetunió­ban, a béketábor erejében. Nyugod­tan megy a munka a gyárban, a, za­varó elemek is elhallgattak.« Kovács Kálmán szavait igazolják a termelési eredmények is. A gyár minden üzemrésze túlszárnyalta jú­liusi tervét. 259 tonna félkészárut, 145 tonna készáru finomlemezt és 58 tonna elektroöntecset, körülbelül fél­millió forint értékű árut adtak ter­ven felül. Gépesítik a nehéz fizikai munkát a diósgyőri acélműben A diósgyőri martinacélműben a kemencefal javítását eddig nehéz fi­zikai munkával végezték. A meghi­básodott falrészre kézierővel lapátol­ták a javítóanyagul szolgáló dolomi­tot. Egy újítással erre a munkára tölcséralakú készüléket csináltak, amibe belehelyezik a szemcsés dolo­mitot és azt sürített levegővel ’ „lö­vik-« a meghibásodott részre. így a fáradtságos fizikai munka megszün­tetése mellett feleannyi idő alatt vég-* zik el a javítást. Egy kemencénél már rendszeresen alkalmazzák a dolomitszórógépet, az év hátralévő részében pedig a többi kemencénél is bevezetik.-ooo­Elkészült az öttonnás emelőkul mintapéldánya A Barsodvidéki Gépgyárban a na­pokban elkészült az öttonnás folya­déknyomásos emelőhid mintadarabja. Az emelőhid a személygépkocsik ja­vítását könnyíti meg, mert azzal az egész gépkocsit másfélméter magas­ba lehet emelni, így kényelmesebb körülmények között végezhető el s szükséges javítás. Az emelőhid mintapéldányát a zágrábi vásáron mutatják be. Ugyancsak készül a gyárban a tehergépkocsik, autóbuszok javítá* sara szolgáló tizenöt tonnás emelő* híd első darabja is.-ooo­Autóközlekedési újító kiállítás nyílt Miskolcon Miskolcon ^TCBTTtoóton- a József At­tila. művelődési otthoniban, autóköz- leEéd^^üjíf^iafírtas'ríyTttv^Á'la áUí - táson kilenc miskolci, illetve borsodi, nógrádi és hevesmegyei autókozleke- Vállalat mutatja be mintegy háromszáz legjobb újítását kópékén* modelleken és szövegben. A nyolc napig tartó kiállítást a megnyitás napján sokan felkeres* ték.> átyás készülődött. Ott állt a kis tükör előtt. PÉCZELI ENDRE: Haját igazgatta a Icalapja alá. Amint így javában szorgosko­dott, egyszer csak az anyja '*— aki a búbos padkáján ülve kolompárt hámozott egy nagy késsel — odaszólt Mátyásnak: — Hallod-e?... Elég volna már a legénykedésből!... •Mondd csak, mikor akarsz a magad embere lenni?... Mátyás csak úgy a háta mögött ejtette vissza a szót: — Mit mond?... — Azt, hogy már időben vagy! Mátyás csavart egyet a nyakán —1 mert a nyakravalója igen pászentos volt — s úgy kérdezte: — Aztán?... — Aztán!... — vetette oda az öregasszony. — Én már torkig vagyok veled. Elég volt!... Nem mosok rád to­vább!... Mátyás elfordult a kis tűkörtől s úgy bámult az any­jára: >/ — Hogy mondta?.:. — Ügy, hogy nem mosok rád tovább! Tudd meg!... S egy kiadósabb lélegzettel hozzátette: — Ha volna egy cseppnyi belátásod, akkor láthatnád, hogy az apád ringye-rongyát is alig bírom. A/l átyásnak ezt a vasárnap délutánját az anyja tökélete- sen agyonütötte. Nem mos rá tovább!... Hm! Hát ez valami!... Hiszen még alig félesztendeje, hogy hazajött a katonaságtól s már is sokalja. Igaz ugyan, hogy mostanában már egyre többször hangoztatta a tűzhely meg a tekenő mellől, hogy alig bírja a két karját, hogy a derekában meg olyan nagy szaggatások vannak, hogy egyszer-egyszer nem is tud tőle kiegyenesedni. így hát... Lenézett a csizmája orrára, miközben az szaladt végig a fejében, hogy a fészekrakáshoz készülődni kell. Abba nem lehet csak „úgy” beleugrani. Aztán az így nyárelőn körül­ményesebb is. Arra az ősz sokkalta alkalmasabb. Az eltökélt ember tavaszon meg nyáron át összezsugorgat egy kis költ­séget meg élnivalót — télire. De ha már az anyja, aki soha se játszik a szóval, így kimondta a szentenciát, nincs más mód, csak széjjel kell nézni a faluban a lányok között,' hogy- hát, melyiket is hát?— Szálára kell szedni őket. Egyenként Muszály. Hja!... A kétkezi kisembernek latba kell tenni sok-sok minden körülményt. Egészséges-e testileg?... Há­tas-e? Vállas-e?... Mekkora az igyekezete?... Mert ha be­leválaszt? ... Mondjuk vékonycsontú, sápadt arcú, beteges, vagy csak szájramarkos — akkor az kész pokol! Persze, ezért a forma is mérlegre esik. Szemrevaló? Nevetős — ked­ves?... Legalább akkor, amikor annak helye és ideje van. Amikor így latolgatta a körülményeket, hirtelen eszébe vágódott a Takács Lidi. Az ám ni!... A Lidi!.., Olyan kötésű lány a Lidi, hogy az ritkaság! S most, hogy utána gondol, úgy rémlik neki, hogy ami­kor elvétve vetett neki egy-két szót, mindig nevető szei%mél válaszolt. A vén Gugolakné meg nem egyszer potyogtatta el előtte: — Jól jár az a legény. aki a Lidi fejét beköti, mert an­nak a keze alatt valósággal ég a munka. Amellett szemre is... Kerek csípője, gömbölyű válla, karcsú dereka!..; * Részlet a szerző „Földrehajlók” című, készülő regé• rtuéböl De többek közt azt is kürtölte az a vén boszorkány, hogy a Lidi már esztendők óta készülődik. Most egy párna, most egy sublót. Aztán egy asztal, szék. Van egy kis megta­karított pénze is. Ha nem is sok, de valamennyi. Hát akkor a Lidi!... li/t átyás egy nap, két nap vakargatta a fejét, nyújtogat- ta a nyakát, aztán harmadnap ünneplőbe öltözött. A csizmákat megkente hájjal, kikefélte a ruháját, vette a kalap­ját. Aztán bekopogott-nyikorgott a Lidiék portájára. Az öreg Takács János ott ült a „gondolozó” székben. Amikor Mátyás belépett, felállt s előrenyújtotta a jobb karját: — Hozott Isten, Mátyás! Az öregasszony végigsimltotta érdes tenyerével Mátyás hátát s széket törölt a kötényével: — Ülj le, Mátyás! Ide... Erre a székre. Ismerték a legényt. Tudták, hogy jó munkás, az alkal­makban nem válogatós. Erős, egészséges. Azonfelül nem kocsmás, nem duhajkodó, nem csélcsap. Hát szívesen fo­gadták. Ez jól esett Mátyásnak, főként azért, mert láthat­ták, hogy milyen szándékkal nyitotta rájuk az ajtót. Az ün­neplőgúnya, összekötve a hétköznappal, mindent megma­gyarázott. Hogy a tessékelés után mindannyian helyet foglaltak, az öreg Takács szívesen adott szóval tudakolta: — Na, hogy s mint vagy Mátyás? Mátyás nyújtott egyet a nyakán, aztán a helyzethez il­lően áperte kimondta: — Ügy, mint egy kivert kutya! Az öreg ember hümmentett: — Hm! Az öregasszony azonban nem szalasztotta el az alkal­mat, hanem mindjárt a szeg fejére ütött: — Hát ha már ide jutottál, akkor mért nem veszel magad mellé asszonyt?... Mátyás billentett egyet a fején: — Hiszen, éppen az... S Lidire pillantott, aki háttal állva a sublót egyik fiók­ját taszította volna befelé, de az makacskodott s így Mátyás láthatta, hogy az telisded-tele van mángorolt és vasalt ru­hákkal. Mind olyan, mind a patyolat. Az öregasszony Mátyáshoz fordult: ■— Nézd már fiam ezt a lányt! Amikor nincs dolga, min­dig a ruháit rakosgatja. Hol az alsókat, hol a felsőket. Aztán a kendőit. Kicsit, nagyot. Meg a cipőit. Mert cipője is van három pár. Mind mondvacsinált. Azonfelül egy pár jó csizma. Egyszer-egyszer meg a párnáit szellőzteti. Az is van neki kettő . . . Egy kis jóindulatú fejcsóválással hozzátette: — A fene látott ilyen lányt! Minden keresetét ruhá­ba öli. — Okosan!... — hagyta rá Mátyás, csak úgy magában. De közben az is végigfutott a fején, hogy ez esetben, ennyi sok ruha mellett talán húsz esztendeig se kell azokat újítani. Ez pedig nagy lelki megnyugvás lesz annak, aki Lidi fejét beköti. Az öregasszony, mint az ilyen esetben helyénvaló, pa* naszkodott a lányra, de úgy, hogy azt még a járatlan ember is dicséretnek vehette. Közben a szemüveg fölött boldogan legeltette a számét a fiatalokon, meg-megállapítva azt, hogy Mátyás szándéka világos, Lidié meg ott ég az arcán. Csák a kezüket kell egymásba tenni. Hogy Lidi a sublót fiókját betaszította, az anyja oda* szólt neki: — Ne csak a hátad mutogasd, hé! hanem gyere ide az asztalhoz, azt ülj le te is. Lidi, aki a helyzettel és a körülményekkel teljesen tisz* tában volt, szemlesütve az asztalhoz lépett és leült. Most már végérvényesen tudták valamennyien, hogy Lidi beleegyesül a Mátyás szándékába. Ha nem úgy volna, ak* kor nem mozdul az első szóra, vagy ha mozdul, akkor csak kifelé... Nyitja az ajtót s perdül rajta... Mátyásban, akarata ellenére egy cseppnyi kétkedés, mégis csak motoszkált.. Hátha ez a lány csak' játszik vele?... Mert a lányokon nagyon nehéz eligazodni! Ki tudja, kiben mi la* kik?— Van olyan, aki a legényt csak bolondítja. Ugratja. Történtek már esetek! S aztán, amikor a legény ,,falhoz állt” s olvadozvk — kineveti. Ezért hát jó lesz vigyázni. Nem szabad elhamarkodni semmit. Ha van rá mód, egy ajtót mindig nyitva kell tartani. Most látta már> hogy kissé elha* markodta a dolgot. Előbb a lánnyal kellett volna szót érteni* megegyezni: De most már késő. Nem curükkolhat vissza. A megkezdett úton tovább kell haladni. — Hát — emelintette Mátyás a fejet az öregek felé —t kérdezzék már, hogy miért jöttem? ... Az öregember nyomban rábillentett: — Majd megmondod!.:', Mátyás erre a jobb kezét tenyérrel fölfelé fordítva az asztalra tette Lidi elé s úgy mondta: — Nekem éppenséggel ilyen asszony köllene, mint « Lidi! Ezt, ilyen akkurátusán kicirkaJmazva koinoly leányké­résnek is lehetett venni, de példálódzásnak is: „Nekem ilyen asszony köllene..De nincs benne az, hogy éppenséggel a Lidi!... 7\7a, most válik el, hogy nem szalad-e ósdiéra a szándé* ka, hajsz helyett?... Nem szaladt: Az öregasszony vetette közbe a szót: — Hát akkor vedd el Lidit!... Az öreg Takács csak annyit mondott: — A ti dolgotok!... Lidi nem szólt semmit, csak a kezét tette bele Mátyás kifektetett tenyerébe. Ehhez aztán nem kellett semmi magyarázat. De ahhoz sem, hogy alig pár pillanat s a Lidi már ott lapult Mátyás mellén. Az öregasszony viseltes ábrázatán a ráncok ide-oda sza* ladgáltak, miközben szaporán pislogva megbiccentette a fe* jét olyan formán, mintha csak Mátyást biztatta volna: „Szó* rítsd!... Szorítsd!.. ” Mátyást azonban nem kellett biztatni. Ügy magához szó- riiutta éhes két karjával a Lidit, hogy az egymás után több­ször, szinte lélegzetfogytán sikkantott: ® Mátyás!.., Kedves Mátyás!..,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom