Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-19 / 195. szám

HAMAR JÓZSEF: A DARUSLÁNY ÉSZAKMAGTARORSZAG Kedd, 1958. augusztus 19. Az alkotmány ünnepe sporteseményei... Nagy ünnepe lesz Borsod népének az alkotmány ünnepe. Munkás- paraszt találkozó, megyei ifjúsági találkozó, ünnepi vásár teszik külső­ségeiben is ünnepivé ennek a nap­nak hangulatát és ebben méltó he­lyet foglalnak el a sportesemények is. Hetventagú sportküldöttség érke­zik Borsodiba, a szomszédos Csehszlo­vákiából, ezenkívül a világbajnoksá­gon nagy sikerrel szerepelt csehszlo­vák repülők, akik színvonalában emelik az ünnep sporteseményeit. Jelentős eseménynek számít ezen­kívül a diósgyőri kispályán megren­dezésre kerülő kézilabdás sereg­szemle. a hat város kézilabda tor­nája. Augusztus 19-én reggeltől estiig a diósgyőri kézilabda kispályán a hat város mérkőzései folynak. Délelőtt 8 órától a következő mérkőzések ke­rülnek lebonyolításra: Szeged—Győr női. Szeged—Győr férfi, Miskolc—Pécs női, Miskolc— Pécs férfi, Debrecen—Budapest női, Debrecen—Budapest férfi. Délután 16 órától, az utolsó mér­kőzések esti villanyfényben: Pécs—Budapest női. Pécs—Buda­pest férfi. Győr—Debrecen női, Győr —Debrecen férfi. Miskolc—Szeged női, Miskolc—Szeged férfi. 19-én Somsályban Kassa váloga­tott—nSomsályi Bányász férfi mérkő­zés. 19-én este 18 órakor a diósgyőri stadion tornatermében Kassa—Mis­kolc férfi és női tőrvívó csapatver­seny. Augusztus 20-án délelőtt Miskol­con a repülőnapon nagyszabású mü- repülő, ejtőernyős, lovas és kutya­bemutató csehszlovák és szovjet re­pülők. világbajnokok részvételével. Délelőtt 8 órától a hat város tor­nája befejező mérkőzései: Szeged— Pécs női. Szeged—Pécs férfi. Buda­pest—Győr női, Budapest—Győr fér­fi. Miskolc—Debrecen női. Miskolc— Debrecen férfi mérkőzések a diós­győri stadion mellett. Délelőtt fél 10 órától a diósgyőri stadion tornatermében férfi és női egyéni tőrvívó verseny a kassai és miskolci vívók részvételével. Reggel 7 órakor országúti kerékpáros ver­seny lesz, rajt a megyei pártbizott­ság előtt. Délután 3 órakor a népkerti sport­telepen nagyszabású országos moto­ros salakpályaverseny. Délután 4 órakor a diósgyőri sta­dionban nemzetközi kosárlabda mér­kőzés. DVTK—Kassa válogatott férfi mérkőzés. Délután 5 órákor a diósgyőri sta­dionban DVTK—MMTE labdarúgó mérkőzés. Miskolc-Tapolcán délelőtt 9 órai kezdettel röplabda kupamér­kőzés l£sz az MVSC. MTK és több borsodi csapat részvételével. Vidéken: Szikszón augusztus 20-án délután fél 5 órakor Gálszécs—Szik­szó nemzetközi labdarúgó mérkőzés. Ózdon: Ózd—Makó városok 'közötti kézilabda mérkőzési. Putnokon: Pufcnok—Tomaalja nemzetközi labdarúgó mérkőzés. Sátoraljaújhelyen egészmapos------ - —v ------------------­E gyenlő erők küzdelme Perecesi TK—Miskolci MTE 1:0 (0:0) Pereces, 500 néző. Vezette Búzást PTK: Mihalovszki—Kispál, Nagy, Schmidt—Zvára, Miskovics—Gara­mi, Béréi, Csonka, Uliász, Fischer. MMTE: Szobonya—Miskolci, Siff- man, Farkas—Pál I., Szabó—Pasztro- vics, Kiss 1., Takács, Dobos, Nagy. Az első negyedóra tapogatózó me­zőnyjátékkal telik el, egyik kapu sem forog veszélyben. A 19. percben Szabó labdájával Kiss I. elfut a vé­delem mellett és a kifutó Mihalov­szki fölött a kapu fölé lő. A 29. perc­ben Béréi Uliászhoz játszik, aki oko­san, a balra vetődő Szobonya mellett, a jobb sarok felé rúgja a labdát, de az a vetődő kapus lábáról a mezőny­be pattan. Ellentámadás során Pál I. —Takács a labda útja, akinek lövése alig száll mellé. A 38. percben Csonka meredek labdát ad Fischernek, aki lefut a bal­szélen és beadását Béréi mellé rúg­ja. Mintegy öt percre beszorul a ha­zai csapat, de a védelem KispáUal az élen jól áll a lábán. A második félidő elején ismét a vendégek tá­madnak és a 47. percben Farkas mintegy 30 méterről kapura lövi a labdát, de a vetődő Mihálovszkiról a kapufára, onnan pedig szögletre Labdarúsó Nyári Kupamérkőzés Hatvani VSE—Bükk aljai Bányász 4:2 (2:2) (Folytatás.) Amikor Nagy Pista meglátta, oda­ugrott hozzá. —• Mi lesz, Hajnal elvtárs! Gon­dolkozzon, mit tegyünk. Mit csinál­junk? Adjon tanácsot! Egymásután röpködtek a kérdések az üzem vezetője felé. Hajnal eleinte éppen olyan izgatott volt, mint a csoportvezető. Ez volt az első komolyabb üzemzavar ebben a műszakban, amelyet ő vezetett. Érezte, hogy mindenki tőle várja en­nek az azonnali elhárítását. — De hogyan csináljam? Tarta­léktengely még nincs, mert a javító- műhelynek csak holnapután kell ké­szen lenni. Most megszólalt csendesen: Az első teendő, hogy a törött gu- ritót szereljük ki, és addig gondol­kodunk, hogy mit lehetne tenni. A csoport a nyugodt hangra azonnal neki kezdett a gépészeti emberekkel a gurító kiszerlésének. Icának való­sággal sírt a daruja, amikor az alig kihengerelt darabot vitte vissza a kemencébe, hogy ki ne hűljön telje­sen. De a lány is valósággal oda volt. ’Alig bírta visszafojtani a mindunta­lan feltörni készülő könnyeket. — Mi lesz most? — zúgott benne állandóan. — Nem lesz meg az ígéret. Az is lehet, hogy reggelig nem fog dolgozni a csoport. Most érezte csak igazán, hogy ő is hozzájuk tartozik. Nem lett volna lány, ha észre nem vette volna Pista szemében az igazi vágy fellobbaná- sát. Megérezte női ösztönével, hogy nem reménytelen már az ő szerelme sem. A fiú ugyan nem nyilatkozott, de ma meglátta azokat a kis öröm­csillagokat abban a kék szempárban. De most... — nem szabad így ellá- gyúlnom, — korholta önmagát. — Mi lesz most? A közös ígéret hogyan lesz valóraváltva reggelre. Látta a daruról, hogy ott a henger- tornál nagyon összedugják a fejüket. — Vajon sikerül-e valamit kita- láiniok? Nem tudott nyugodni. Leszállt a daruról és odament a fiukhoz. A ki­szerelés már megtörtént. A fiúk úgy dolgoztak, mint még soha. Szinte égett kezükben a munka, ahogy mon­dani szokták. Pedig akkor még nem tudták, ho­gyan fognak tovább hengerelni. Ica közben odament Pistához. Pista őrökké mosolygó szeme most rette­netesen, komoly volt. De sokszor szerette volna ebben a kék szempárban megfürdetni a lel­két. Hiába! Most gondolni sem lehet erre. Jaj! hogy szeretne segíteni. De hát ő csak lány, mit is tudhat még. Törte a kis fejét. Azt látta, hogy nincsen tartalék tengely és mire a javítóban összeszerelnek egyet, leg­alább holnap dél lesz. — Holnap dél! Az nem lehet! Addig nem állhat a sor! És ahogy most vé­gigjáratta a szemét a gurítókon, mint sötét éjszakában a villám, úgy ha­sított bele valami s felkiáltott: — Pista, mi lenne ha a sor végé­ről kiszerelnétek egy gurítót, és ... —- És azt szereljük ide! — ordított a csoportvezető. — Hajnal elvtárs! Igaza van ennek a lánynak! Úgy sem hosszú szelvények mennek most. A sor végén a gurítok csak üresen járnak... Lett erre nagy izgalom. A műszak vezetője — igaz, még ilyen nem for­dult elő —, elrendelte az utolsó gu- rítónak a kiszerelését. Az ugyan jó­val gyengébb volt, mint az eredeti, de ki kell bírnia, amíg a tartalék el­készül. S a fiúk már szerelték is a gurítót... Ica pedig... rohant fel a darura, hiszen rövidesen hoznia kell a da­rabot, amit csak félig hengereltek ki. — így talán még lesz valami a kö­zös ígéretből!... És a daru csörömpölve, zörögve, mint a vihar száguldott újból végig a műhelyen, a kemencéhez. Mire visszaért, a gurítót beszerelték, és Nagy Pista már újra mosolygó arccal vezényelte a csoportját és a darut. Állandóan az órát figvelték. Az idő úgy rohant, hogy nem tudták, pedig szerették volna megállítani. De talán a gurítok is megérezték, hogy miről van szó. Csak úgy forgatták, olyan sebesen a hátukat, mintha nekik is hasznuk származna belőle. Reggel öt órára ki volt hengerelve a százharminc darab. És még egy óra! Ica boldogan dúdolgatva repült a darun. — Ez már terven felül van! — kiáltotta oda Guzics bácsinak, a má­sik darusnak, és már tette is le a bu­gát a sorra. Pista? Már se nem látott, se nem hallott a boldogságtól. Hat órakor amikor a gyár szirénája a műszak végét jelezve felbúgott, kikerült a táblára: — Nagy István és hengerészcso­portja száznegyvenöt darab öntecs! Mikor kijöttek az öltözőből, a más­kor hazafelé siető fiú ott ácsorgott a versenytábla előtt. A fiúk már el­mentek. Egyik-másik oda is kiáltott neki! — Gyere Pista, haza! — Azonnal! — szólt csendesen a csoportvezető, és ... állt tovább. Nem mintha a nevében és az oda'rt száznegyvenötös számban gyönyör­ködött volna. Szó se róla, egy kis büszkeség is eltöltötte. Mert nagy dolog volt ez! Végeredményben 6 a legfiatalabb csoportvezető és ők érték el először ezt a bűvös számot! De nem ezért várt! Végre megjelent piros sapkában, kacagó szemekkel Ica a női öltöző aj­tajában. Szétnézett és amikor meglátta Pis­tát, mintha a világ legtermészete­sebb dolga volna, felé indult. Együtt léotek ki a hengerdéből. A friss februári szellő összeborzolta a hajukat. Ica ránézett a csoportveze­tőre. Belenevetett a fiú kék sze­mébe: — Győztünk. Pista! — Igen, győztünk, Ica! — válaszolt csendesen a fiú. Kiléptek az árnyékból a fényre, az élet meleg, szelíd derűjébe. Az arany­sárga napsugarak valósággal zuhog­tak a műhelytetőkről és feloldották a lilás árnyakat. A homlokzatok kö­zött nagyon kéken, nagyon csendesen ragyogott az ég. Úgy érezték mind a ketten, hogy valami sajátságos íz gyűlik nyelvük­re. Valami eddig ismeretlen gyümölcs ize, és ez csak fokozta bennük az egvüttlét utáni vágyakozás lázát, iz­galmát. A csodálatos szép reggel hűvösen ragyogott a végtelen ég alatt. A gyár párája szállt a reggeli nap felé. Finom kékes köd lebegett az üze­mek tetői felett, alig észrevehető, lehelletkönnyű. A vár romjai és a Bükk nyúlványai halvány rózsaszín­be vesztek. Pista újra ránézett a lányra: — Ica! — és benne volt ebben a szóban az egész lelke, — ha akarod..., ezentúl mindig együtt megyünk ha­za. Jó? — Jó! — felelte nedvesen csillogó bogárszemeivel nagyon egyszerűen a lány. összenevettek újból és ezzel a bol­dog nevetéssel nekivágtak az isme­retlen. de boldog végtelennek..az életnek! Hatvan, 1000 néra. Vezette: So- modi. r A bányászcsapat a következő ösz- szeállításban lépett pályára: Marczi- nasfkó—Nuszbaum, Czékmány, Szti- bor—Golitkó. Bencs—Baranyi, Ben- kő, Kankulya II., Vécs-ei. Újházi. Mindvégig színvonalas, nagy iramú iáték folyt a pályán. Az első félidő­sportműsor szórakoztatja majd au­gusztus 20-án az ünneplő dolgozókat, amelynek keretében több sportágban a felnőttek részére lesz verseny, mér­kőzés. A rossz propagálás ellenére szép számmal’ keresték fel az érdeklődők az MVSC sporttelepét, hogy tanúi le­gyenek a két csapat mérkőzésének. Borossy játékvezető sipjeléré a kö­vetkező összeállításban futottak ki a csapatok: Sztaniszlav: Pántéi — Kacsur, Os- suski, Répán — Sinkarenkó, Du- manszki I. — Loutner, Dumanszki II., Helevej (Miczig) Csepiga, Golo- sapov. MVSC: Károlyi (Sárosi) — Homo- vics, Buna, Péter — Zoller, Kovács — Palatics, Dobó (Nyíri) Tiba (Kal­lus), Lipták, Gyetván. Csokor és zászlócsere előzte meg a mérkőzést, majd Dombóvári Jó­zsef elvtárs, a vasutas szakszervezet területi bizottságának munkatársa üdvözölte a szovjet vendégcsapatot és a mintegy 5000 főnyi közönséget abból az alkalomból, hogy végre, több mint két évi távoliét után, sa­ját pályáján rendezheti meg mérkő­zéseit az MVSC csapata. Beszédében bejelentette, hogy a körbeton lép­csők munkálatai 18-án megkezdőd­nek és minden segítő kézre szükség lesz, hogy augusztus 31-én az első bajnoki mérkőzésen az elkészített betonlépcsők segítségével még több szurkoló nézhesse meg az NB I. rajtját. A szurkolók kíváncsian várták a régen nem látott vasutas csapat be­mutatkozását. Valljuk meg őszintén, ez a bemutatkozás nem a legjobban sikerült. Pedig formás támadásokat vezetett a hazai csapat, de a csatár­sor nem tudott megbirkózni a kemé­nyen védekező szovjet csapat védel­mével. Egy váratlan lefutás után ben mindkét csapat jól kihasználta helyzeteit. Szünet után a hatvani csapat többet támadott és két sze­rencsés góllal sikerült a győzelmet megszereznie. A Bükikaljai Bányász góljait Kankulya II. rúgta. A bá­nyászcsapatból. Sztibor, Baranyi és Kankulya II. nyújtotta a legjobb teljesítményt. De a nagyobb járási székhelyek mellett minden borsodi faluban ren­deznek mérkőzéseket, versenyeket az alkotmány ünnepén. Dumanszki II. révén a sztaniszlavi csapat váratlan vezetésre tett szert; 1:0. Hiába ostromolták a vasutas csatárok szinte a félidő végéig a szovjet csapat kapuját, — egy kapu­fánál és több kihagyott gólhelyzet­nél többre nem tellett erejükből. Szünet után a «-fiatalok-« csatárso­ra nagy lendülettel kezdett és az 52* percben Nyíri fejesgóljával kiegyen­lítettek. A gól után egy ideig feljött a szovjet csapat, de ekkor az MVSC védelme biztosan hárította a táma­dásokat. Feltűnt, hogy az MVSC csatársora igyekezett helycserés támadásokat vezetni, de támadásaikban nem volt átütőerő. Két kapufát lőttek, gólt azonban egyet sem. A 82. percben Csepiga éles lövését védte nagysze­rű érzékkel Sárosi. A szovjet csapatban kitűnő erőn­léttel rendelkező lelkes csapatot is­mertünk meg, akik igyekeztek terv­szerű támadásokat vezetni. Pántéi, Ossuski, Répán és Dumanszki IL játszott közöttük a legjobban. Az MVSC «'kísérleti-« csapata so­kak számára csalódást okozott. A hosszú edzéskiesés meglátszik a csa­pat játékán. Igen sokat kell javulnia a gárdának az elkövetkezendő két hét alatt, hogy az NB I-ben megáll­ják a helyüket. A védelemmel ezút­tal is elégedettek lehettünk. A két fedezet tegnapi játékánál sokkal többre is képes. A csatársor játéka erősen kezdeti stádiumban van, en­nél a sornál van a legtöbb javítani­való. Reméljük, jól használják ki a két hetet és sikeresen állják meg helyüket a bajnoki küzdelmek során; Leskdi kihagyása a mérkőzés elvesztését je­lentette. Góldobók: Furmanné (2), Árpádné (1), Spisák (1), Matula (1). Miskolc—Budapest (férfi) 7:5 (5:1). A miskolci fiatalok óriási lelkese­déssel játszva győzték le a torna egyik esélyesét. Debrecen—Szeged (női) 9:3 (5:1), Debrecen—Szeged (férfi) 12:5 (7:3); Debrecen—Pécs (női) 3:1 (0:1). Pécs—Debrecen (férfi) 9:5 (4:4). Meglepetés! Budapest—Szeged (női) 12:2 (6:1). Budapest—Szeged (férfi) 12:8 (8:1). Miskolc—Győr (női) 5:5 (4:3). A miskolci lányok gyenge második fél- ideji játékuk alapján biztos győzel­met engedtek ki a kezükből. Góldo­bók: Furmanné (2), Árpádné, Lövei, Fazekas (1—1), (7-esből). Miskolc—Győr (férfi) 11:10 (7:3). Vezette: ördög. A játékvezető soro­zatos tévedéseivel főleg a miskolci csapatot sújtotta. — Helytelen játékvezetése rányomta bélyegét az egész mérkőzésre. Góldobók: Sel- meczi (3), Nemes (2), Kovács (2), Tóth, Gyöngyösi, Fázold, Gazsó (1—1). -----------o----------­T avibál lesz augusztus 20-án Tapoican Ebben az évben is gazdag pro* grammal kedveskedik Miskolc dolgo­zóinak az augusztus 20 megünneplé­sét előkészítő bizottság. Az újonnan létesített strand-függőn kertben színpompás tavibált rendez- nek este 8 órai kezdettel. Tánczenét a lengyel tánczenekar, ezenkívül Vadász Gyula és népi zenekara szolgáltat. Gondoskodás történt az éhezőkről és szomjúhozókról is, ugyanis halász* csárda és lacikonyha, valamint sok* féle borkülönlegesség várja a vendé­geket. Az újjávarázsolt csónakázó tavat 17 reflektor borítja nappali fénybe. Kedves szórakozás lesz majd a lampionos csónakázás. Az est minden tekintetben legfé* nyesebb pontja a 10 órakor kezdődő tűzijáték lesz. A tavibál vendégei minden bizony-* nyal jól fognak szórakozni a gazdag műsorú, színpompás alkotmány ün* I népén. — Édes félreértések kimagyarázása —. KORREKCht tmtimmsmtmtmmttm Nincs a világon na­gyobb élvezet, mint a sajtóhibák olvasása. Az ember szíve megtelik gyönyörűséggel, csupa értelmetlenséggel s azt mondja magában: »eh­hez hasonló félreértést művészileg kidolgozva még nem láttam«. Ami azt illeti, kell is művé­szet a félreértések — tisztázására. S áhhoz is, hogy a hibákból eredő botrányokat lel­kileg elviselje az em­ber. Képzeljük el: »Tisza partján, a kialudt vul­kánok árnyékában« helyett »Tiszatarján a kidludt vulkánok ár­nyékában ...« lett be­tűbe öntve. Erre a bé­kés tarjániak rend­kívüli közgyűlést hív­tak össze s expedíciót szerveztek az általuk még nem ismert vul­kánok felkutatására. Már hogyisne, — a kis- késit neki! — ők itt élik le egész életüket s nem látják a vulkáno* kát, a firkász, aki csak egyszer jár ott (az sem biztos) rögvest felfede­zi. Azért ez mégsem járja! Vagy, hogy egy má­sikat említsek: (ez egy vidéki lapban jelent meg), fett verzállal (ez szakkifejezés, kövér nagybetűt jelent), a kö­zépső hasábon, közvet­lenül a címfej alatt ér­tesítik az olvasó közön­séget, hogy X tröszt ezentúl Y városba köl­tözik. Nem volt ebben semmi feltűnő, hisz a hivataloknál tradícióvá vált a költözés. (Szer­kesztettek is róla egy csodaszép filmet!) A hiba ott történt — ó egek és véletlenek! —, hogy az utolsó oldalról az »érdekességek» ro­vatából egy miniatűr zongorát propagáló hír címe: — amely szintén fett verzálból volt szedve — átkerült az értesítés alá. Ez pedig így hangzott: »Meddig lehet még zongorázni?<* A hivatal erre megsér­tődött. — Az igaz, hogy elég sokszor költözkö­dünk, — mondták. — De azért nem kell mindjárt cikkezni emiatt! Hja kérem, ez még egy sor volt csak. Hát­ha egy-két kolumnát (szintén szakkifejezés, majd egyszer megma­gyarázom, hogy mit je­lent) eresztettek volna meg a költözködések­ről s az emiatti reno­válásokból eredő költ­ségek sorsáról? S plá­ne, ha ebben is lett volna sajtóhiba. A sajtóhibákat leg­több esetben úgy iga­zítják helyre, hogy el­hallgatják. Jól bevált módszer s tálán az új­ság bölcsőjében is ott volt már. Ez azonban csak általános módszer. Ha veszélyben van a jóhír, akkor meg kell ereszteni a , korrekciót, azaz a helyreigazítást. (baráth)--------------------------ooo------------------------­P ályaavató nemzetközi mérkőzés a Szirma úton Szpartak Sztaniszlav—MVSC 1:1 (1:0) A Lat város kispályás kézilábcíá tornája Diósgyőrött Megkezdődtek a vasgyári stadion mögötti nagyszerűen rendibehozott kézilabdapályán a 6 város, (Buda­pest, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Miskolc) kispályás kézilabda ^ torná­jának küzdelmei. Az első mérkőzés előtt ünnepélyes keretek között nyi­tották meg a Bobák József emlék- verseny küzdelmeit. Az első nap eredményei: Pécs—Győr (női) 4:3 (2:1). Győr—Pécs (férfi) 8:5 (4:3). Budapest—Miskolc (női) 7:5 (3:2). A 28. percig 5:5-re állott a mérkő­zés, amikor a miskolci védelem két pattan a labda. Az 51. percben Do­bos tiszta helyzetből, mintegy 10 mé­terről kapu fölé lő. A 64. percben Nagy elvéti a labdát és Takács a kifutó Mihalovszki mel­lett kapu mellé gurít. A 72. percben Takács lövését Mihalovszki csak má­sodszorra tudja megfogni. Az utolsó negyedórában átveszi a hazai csapat a játék irányítását. A 76. percben Béréi 16-osról leadott lövését Szobonya ragyogóan védi.. A 78. percben megszületik a. mér­kőzés egyetlen gólja. Uliász lövésébe Miskolci beleteszi a lábát, a labda Fischerhez pattan, aki középre ível és a felugró Csonka fejéről a vetődő Sóbánya kezét érinttw jut a hálóba a labda. 1:0. A gól után továbbra is a Pereces támad, de újabb gólt elérni nem tud. Az utolsó percben a vendégcsapat támad és mezőnyjátékkal ér véget a mérkőzés. A látottak alapján a hazai csapat különösen az utolsó negyedórában mutatott játéka alapján megérdemel­ten győzött. Jók: Kispál, Miskovics, Csonka, illetve Siffman, Farkas, Szabó. (kiss)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom