Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-25 / 174. szám

Péntek, 1958. Július *5. ÉSZAKMAGYARORSZAg 3 Mafából parkett, csapágy és más különböző árak gyártását kezdik meg Diósgyőrött A diósgyőri Köcrmyű gépgyárban a különféle gépek és gépalkatrészeik mellett mintegy két éve kezdték meg fűrészporból, faforgácsból a mű­gyantával kevert fapótló áruk gyár­tását. Az idén a jól bevált műfaáruk gyártását tovább fejlesztik és több új készítmény gyártására rendezked­nek be. Augusztusban, a már elkészült berendezés segítségével megkez­dik a műfa-parkett gyártását. Ebből a keresett áruiból egy évben csaknem tíz millió forint értékű és mintegy kétezer lakás burkolásához elegendő mennyiséget készítenek. Ugyancsak megkezdik a második félévben a drót tekercselésére szol­gáló dobok, valamint a rádió és bú­toróra tokok gyártását is. A már ed­dig is készített villanyóraalátétből pedig az idén már exportra is szál­líthatnak. Jelentősnek ígérkezik a műfacsapágy gyártás bevezetése is. Eddig a fővárosban egy villa­most próbaképpen a diósgyőri gyárban készített facsapággyal láttak el, ami 80.000 kilométer utat tett meg azzal A jól bevált kísérlet után most újabb tizenihat villamoshoz kaptak rende­lést. Az eddigi eredmények alapján a műfakészítmények gyártásának je­lentős növelését határozták el és már jövőre az ideinél háromszoramnyi árut készítenek. Ezzel tekintélyes értékű importfa megtakarítás válik majd lehetővé. Egy példamutató technikus Vass Jenő, az Ózdi Kohászati Üze­mek fínomhengerműi karbantartó technikusa példamutatóan arra tö­rekszik, hogy munkatársainak meg­-ooo­Lesz-e Miskolcon televízió ? A tokaji relé nem jó Mi&kolcnak Az utóbbi időben nem hallunk és nem olvasunk a miskolci televizió- relé felállításáról, annál inkább a Tokajban telepítendő közvetítő állo­másról. Ezzel kapcsolatban a ME- TESZ televíziós csoportnak az állás­pontja a következő: műszaki támogatást megadja, de ezen túlmenően szükségünk van az üzemek, a miskolci dolgozók össze­fogására, hogy ha másképpen nem, társadalmi úton elősegítsük a mis­kolci relé felállítását. könnyítse, biztonságosabbá, eredmé­nyesebbé tegye munkáját. így a szerszámgépek jobb kihasználására, az egyes munkaműveletek gyorsabb és veszélytelenebb elvégzésére eddia már mintegy harminc különböző se­gédeszközt, szerszámot készített. Ezek használatával a műhelyben — a korábbihoz képest — a megmun­kálandó darabok mintegy háromszo­rosát tudják elvégezni, s jelentősen csökkent a balesetek, sérülések szá­ma is. Vass Jenő technikust jó munkájá­ért az ózdi Kohászati Üzemek újí tási irodája háromezer forint eszmei (TASSI) díjjal jutalmazta.----------------------------------ooo--------------------------------­Mega lakult a VIII. vasutasnapot előkészítő bizottság A tokaji Kopasz hegyen telepí­tendő relének kétségkívül előnye az, hogy 516 méteres magasságá­val uralja a vidéket, Bőt a kelet-nyugati irányú völgyek­ben is biztosít jó vételi lehetőséget és nem utolsó sorban kell megemlí­teni a tokaji reléhez fűződő nemzet­közi kötelezettséget. A fenti előnyökkel szemben mutat­kozik az a hátrány, hogy a nagy vá­rosok Tokajtól mintegy 40—100 kilo­méterre fekszenek, ebből adódik, hogy ezekben a városokban csak tá­volsági vételről lehet szó, érzékeny készülékkel és megfelelően épített antennákkal. Miskolc szempontjából a tokaji relé semmi előnyt nem nyújt, részben a kis teljesítmény, részben a Miskolcon tapasztalható nagy za- var-nivó miatt, amely a 200 mikro- voltot is eléri. Miskolcon relét kellene felállí­tani, mert nem közömbös sem népgazdasági, sem kulturális szempontból, miként jut televí­ziós műsorhoz egy 160 ezres vá­ros. A televizió-relé felállításához a METESZ televíziós szakosztálya" a Augusztus 10-én nyolcadik alka­lommal rendezik meg a magyar vas­utasok napját. Ezen a napon azokat a jó munkát elért vasutasokat és a vasút névtelen hőseit ünnepelik, akik munkájukkal elősegítik a kul­turáltabb személyközlekedést, a zök­kenésmentes teherárú-szállításokat. Pártunk és kormányzatunk ezen a napon a vasutasokkal szembeni meg­becsülésének és szeretettnek ad ki­fejezést. A miskolci MÁV igazgató­ság teljes erővel hozzálátott az elő­készületekhez, az ünnepségek meg­szervezéséhez. A napokban, — az elmúlt évekhez hasonlóan, — megalakították a szer­vező bizottságot. A szervező bizottság már meg is kezdte munkáját. Miha- lovits Ervin, a Vasutas Szakszervezet területi bizottságának munkatársa a szervező bizottság vezetője, akinek munkáját Zsiga Lajos igazgatóhe­lyettes, valamint Kuruez Antal, Csajka István és Füzy István elvtár­sak segítik A bizottság munkatervet készített a feladatok megoldására. Az eddig beérkezett jelentések sze­rint örömmel állapította meg az igazgatóság, hogy az egyes szakszol­gálati helyek az ünnepség tiszteleiére felajánlásokat tettek. Diósgyőr állo­másról, a fütőházból, s a többi mis­kolci szolgálati hely mellett vidékről is az eddiginél sokkal jobb termelési eredményekről számolnak be a je'en- tések. Beszélgettünk Mihalovits elv­társsal az előkészületek állásáról, aki a következőket mondotta: Augusztus 9-én. szombaton kezdődnek az ün­nepségek, 10-én. vasárnap egészna- pos műsorral folytatódnak. A kultu­rális seregszemle mellett nagvszerű sportműsort állítottunk össze. Bízom benne, hogy minden vasutas számá­ra felejthetetlen élmény lesz a VIII. magyar vasutasnap. OLVASÓINK, LEVELEZŐINK, TUDÓSÍTÓINK ÍRTÁK Mozgó boltok a határban (Tudósítónktól.) A putnoki járás szövetkezetei jól szervezett mozgóárusítást végeznek a szövetkezeti tagok és a dolgozó pa­rasztok között. Az aratás megkez­dése után a szövetkezetek italbolt­vezetői — az elmúlt évekhez hason­lóan — mozgóbüfével keresik fel a határban dolgozókat. Az arató- és cséplő-brigádok nagy megelégedéssel fogadják a szövet­kezet italboltvezetőinek ilyen irányú gondoskodását. Zádorfalván és Ragá­lyon az italboltvezetők a hűsítő ita­lok mellett csokoládét és cigarettát is árusítanak. A mozgóárusításból a napi bevétel Felsőnyárádon 580, Zá* dorfalván 600, míg Ragályon 650 fo­rint volt az utóbbi napokban. Ezt az összeget álig 3—4 óra hossza alatt árusították. A putnoki járás szövetkezeti ital­boltjai az aratás-cséplás hátralévő időszakában még jobban serényked­nek. Juhász Imr§ Putnok l\e álltunk meg, (Tudósítónktól.) Magyarország észak-keleti csücs­kében, a Zemplén-hegység lábánál, a Hemád balpartján fekszik négy kisközség: Abaujvár Zsujta, Kéked és Pányok. A községek — bár 4—5 kilométer választja el őket egymás­tól — összetartoznak. Mintha egyet­len nagyközség lenne mind a négy. A négy községet nemcsak a jó­szomszédság kötötte össze, de közös volt a sorsuk, a nagyvilágtól való el­zártságuk is. Távol voltak várostól, vasúttól. A múltban csak gyalog, legfeljebb szekéren közlekedhettek. Nem volt lehetőségük a gazdasági és kulturális fejlődésre. Ma minden községnek van önálló tanácsa. Rendszeres autóbuszjárat közlekedik. A négy községnek közös körzeti mozija, körzeti orvosa van. Abaujvár. Pányok és Zsujta közsé­gek már berendezett kultúrotthonnal oyerünk tovább! rendelkeznek, Kékeden pedig most épül a kultúr ház. Minden községnek van könyvtára, s a kékedi Melczer- féle fürdőt ma már a dolgozók hasz­nálják. Hiba az. hogy a nadrágszíj parcel­lák szaporodnak és az örökösök már azt sem tudják, hogyan osszák el egymás között az amúgy is kevés és kis darabokban lévő földjeiket^ Ahogy jóban, rosszban összeforrott e négy község, úgy van egy közös hi­bájuk is. Nehezen veszik észre, hogy fejlődésük gyorsabb. munkájuk könnyebb lenne a még nagyobb összefogással, gépek alkalmazásával, a korszerű agrotechnika jobb kihasz­nálásával. Magyarul: ha termelőszö­vetkezetet alakítanának. Nem is lenne oly nehéz... Juhász István Abaujvár Versenyben a Nappal Annak ellenére, hogy az egész or­szágban — az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, közigazgatás terülelén — a legnagyobb takarékosságot ren­delték el, — vannak kirívó pazarlá­sok egyes vállalatoknál. Ez tapasztalható Alacskán is, ahol már délután 6 órakor — néha még előbb is — kigyul a villany. Talán az Áramszolgáltató Vállalat versenyben van a Nappal? Nem tudom, lehet... De: mint másutt, úgy Alacskán is elég lenne este 8—9 óra között meg- gyujtani a villanyt s ez már napi 3 órai megtakarítást jelentene. Termé­szetesen más a helyzet télen, azonban most még csak júliust írunk, a nyár derekán járunk, tehát addig takaré­koskodjunk, amíg lehet. H. Alacska. A z egykori birodalmi törvény- szék épületének küszöbét át­lépve, amely ma Dimitrov múze­umként ismeretes Lipcsében,' vala­mi furcsa érzés lett rajtam úrrá. Ott lenni abban a helyiségben, ahol Dimitrov, a bolgár nép nagy fia a kommunista internacionálét védel­mezte a pökhendi Gőring belügy­miniszterrel szemben. Végignézni, megismerni a kommunista vezér harcát a lipcsei perben, nekünk magyaroknak, nem mindennapi do­log! Járni a különböző kiállítási termeket, hallani Erika Wiek, a múzeum munkatársának elbeszé­léseit, aki 1944-ben maga is halál­raítélt volt, s csak egy szerencsés véletlennek köszönheti az életét — örökre szóló élmény. — A múzeumot néhány évvel ez­előtt, Dimitrov elvtárs 70. születés­napjának évfordulóján nyitottuk meg — magyarázza vezetőnk. Az első teremben a bolgár nép nagy fiának, családjának, testvére­inek képeivel ismerkedünk meg. Itt láthatjuk a piciny, szalmafede- les házikót, ahol Dimitrov világot látott. Különösen nagy hatással van ránk Dimitrov édesanyjának képe, a hajlottkorú Paraskeva Di­mitrov asszony, aki négy fiát és egy leányát vesztette el a forrada­lomért. Az ősz néni Gorkij Anyá­jának női szereplőjére emlékeztet. Csodálattal nézzük a páratlan te­remtést, aki, amikor megtudta, hogy fiát letartóztatták, haladékta­lanul hozzálátott fia védelmezésé- hez. Külföldre utazott, nagy nép­gyűléseken szólalt fel, ahol elmon­dotta Dimitrov egész életét és be­bizonyította teljes ártatlanságát. Itt ismerkedünk meg Ljuba Ivosevics képével, Dimitrov első feleségével, hű harcostársával, aki 25 éven át tevékenyen résztvett Jugoszlávia és Bulgária forradalmi mozgal­maiban. Kiváló tehetségű újságíró és proletárköltőnő volt, aki éppen akkor halt meg, amikor férje a fa­siszta vérbírák karmai között volt. jl/F egismerkedünk Bulgária tör- ténetével, a töröltök ellen ví­vott szabadságharcával, az 1923-as bolgár puccsal, az azt követő fa­siszta terrorral, a fegyveres felke­léssel, azzal, hogy Dimitrov milyen szerepet töltött be Bulgária életé­ben. Megismerkedünk a fasizmus németországi uralomra jutásával, a szociáldemokraták árulásával, a kommunisták közös erőfeszítésével Emst Thälmann munkásságával, fíinüniLfa rcUK f /y c ^9 2- e "é e *_ A lipcsei Dimitrov-múzeumban aki minden erejével igyekezett a német népet megmenteni a nagy veszélytől. A kiállítás anyagából megtudjuk, hogy Dimitrovnak, a bulgáriai 1923-as fegyveres felkelés után emigrálnia kellett hazájából (tá­vollétében halálra ítélték). Dimit­rov, mint politikai emigráns Euró­pa legkülönbözőbb országaiban tar­tózkodott, s mindvégig hazájáért harcolt. Újságokban irt, gyűléseket szervezett, ahol bemutatta a bolgár nép igazságát, a bolgár nép életét. Megismerkedünk Dimitrov elv­társ legcsodálatraméltóbb tettével, a lipcsei perben váló bátor visel­kedésével. A Reichstag felgyúj­tásával ugyanis a fasiszták Dimitro- vot vádolták azzal a céllal, hogy ter- rorhadjáratot in­díthassanak a Né­met Kommunista Párt ellen. A ki­állított képekből, vezetőnk elbeszé­léséből kitűnik, hogy Dimitrovnak a 'világon semmi köze sem volt a gyújtogatáshoz, csak eszköznek akarták felhasz­nálni. Dimitrov a Pfr folyamán 40 ügyvédet javasolt, aki majd védi őt, de a fasiszta bíró­ság egyiket sem fogadta el. Dimit- rov így teljesen magára szorult. A bolgár nép nagy fia a legbor­zalmasabb körül­mények között élt a börtönben. A berlini rendőrség fogházában pél­dául olyan szűk zárkába zárták, amelyben a prices is éppen, hogy el­fért. Ha megfor­dult rajta, attól kellett tartania, beleütődik a falba. A kosztja silány volt: felváltva babot, borsót, dara­levest, „kávénak” elkeresztelt fo­lyadékot (cukor nélkül), s egy da­rab kenyeret kapott. Az első napok­ban még sétára sem engedték. A moabiti börtönbe való átszállítása után még rosszabb volt a helyzete. Olyan zárkába tették, amelynek ablakán hármas rács, az ajtaján hármas zár volt. Ruháit elvették, s csíkos rabruhába öltöztették. A ké­zibéklyó öt hónapig nem került le kezéről. Rosszabbul bántak vele, mint a bűnözővel. Sem látogatót, sem csomagot nem engedélyeztek neki. Lakásadónőjét, aki gyümöl­csöt és cigarettát küldött be neki, letartóztatták. Német nyelvkönyvet is csak nagysokára kapott, amiből megtanult németül. Hasonlóképp sokat szenvedett a müncheni bör­tönben is. Itt ugyan levették a ké­zibéklyóit, de kezét, lábát meglán­colták. Abban a teremben, ahol a lip­csei per folyt, különösen elérzéke- nyűl az ember. Szinte látni vélem a bírákat, dr. Bünger urat, a biro­dalmi törvényszék elnökét, a szép szál, markáns arcú Dimitrovot, amint egymás után dönti meg a bírák érveit, védelmezi a maga igazát, kommunista eszméit. Sza­vai vágnak, mint a borotva, amint visszaveri a pártjára szórt rágal­makat m Szinte látni vélem, hogyan lesz a vádlottból vádló, hogyan for­dítja meg a per menetét. Dimitrov nemcsak magát védte, hanem esz­méjét, a Szovjetuniót, a kommunis- ták pártját. fi gyszercsak megszólal a mik­rofon: Dimitrov beszél! Gő- ringgel vitázik. (Kettejük szópár­harcát abban az időben felvették magnetofonsza lagra.) DIMITROV: Tudomása van-e miniszterelnök úrnak arról, hogy ez a párt, „amelyet meg kell sem­misíteni”, a föld egyhatodrészén uralkodik? Hogy e párt vezette Szovjetunióval diplomáciai, politi­kai és gazdasági kapcsolatai van­nak Németországnak, s, hogy a Szovjetunió gazdasági megrende­lései a német munkások százezrei­nek adnak kenyeret? ELNÖK: (Dimitrovhoz) Megtil­tom, hogy itt kommunista propa­gandát űzzön! DIMITROV: Gőring úr űz nem­zetiszocialista propagandát! (Gő­Nyilván fél a kérdéseimtől, miniszterelnök úr?” ring felé fordulva) Ez a bolsevik világnézet uralkodó világnézet a Szovjetunióban, a világ legnagyobb is legjobb országában, itt Német­országban pedig millió és millió híve van a német nép legjobb fiai- lak személyében. Van-e tudo­mása ... GŐRING: (üvöltve) Én nem azért vagyok itt, hogy maga, mint valami bíró kihallgasson és szem­rehányásokat tegyen nekem. Az én szememben maga — gonosztevő, aki egyenesen az akasztófára való! DIMITROV: Részemről vagyon meg vagyok elégedve a miniszter- elnök úr válaszával. ELNÖK: Hogy meg van-e en­gedve, az engem nem érdekel. Megvonom magától a szót! DIMITROV: Még egy kérdésem van szorosan az ügyre vonatkozó­lag. ELNÖK (még élesebb hangon): Megvonom magától a szót! GŐRING (ordít): Ki innen ezzel a gazemberrel! ELNÖK (a rendőrökhöz): Vezes­sék ki! DIMITROV (akit a rendőrtiszt­viselők már megragadtak): Nyilván fél a kérdéseimtől, miniszterelnök úr? GŐRING (Dimitrov felé): Várjon csak, még kikerül a bíróság jogkö­réből és a mi kezünkbe kerül! Maga gazember! Csend uralja az egykori tárgyaló- termet. Gondolataim megrohan­nak. Dimitrovot, a hőst látom, őriássá nőtt a szememben. Hálával gondolok a Szovjetunióra, a. világ népeinek összefogására, mindazok­ra, akiknek része volt abban, hogy Dimitrov elvtárs megmeneküli a fasiszta bíróság elől. TJ jra kint járok Lipcse for­galmas utcáin, de még min­dig a Dimitrov múzeumban látot­takra gondolok. Fülemben ott cseng, kalapál Dimitrov zárszava, a történelem hangja: »Mi kommunisták, ma nem ke* vésbé eltökélten, mint az öreg Ga­lilei mondhatjuk: És mégis mozog a föld! A történelem kereke előre forog... a szovjet köztársaságok világszövetsége felé! S ezt a kere­ket, amelyet a proletáriátvs forgat, a kommunista Intemacionálé veze­tése alatt, semmiféle irtó rendsza­bállyal. börtönbüntetéssel, halál- büntetéssel mozgásában feltartóz­tatni nem lehet. Ez a kerék forog és forogni fog a kommunizmus végső győzelméig!« (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom