Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-25 / 174. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1958. julitu 23. Emberséggel9 szeretettel Jegyzetek egy üzemegység vezetőről •JlffKtnflG VfíRORSZffG w Láttam a svéd—brazilt“ Elmondja: Elein József* aki „kitotózta** magát a világbajnokságra U üzen, ha mindig a mostani ■ ■ vezető lett volna! *— Akkor most nem itt tartanánk... •— Rend lesz itt hamarosan! — Most még sokminden hiányzik* de lassankint beszerezzük ... — Be! Két ember beszélget a kutrica sar­kánál. Helyesebben: csak egy em­ber, meg egy palánta, egy tizennyolc éves forma fiú. Az ember: — Te, rakd a helyére azt a vöd­röt! — Jó annak itt... — Jó? Na megállj csak: kérdezzük meg a vezető elvtárstól! — Várjon! Hová rakjam ... «— Hát ne kérdezzem meg? — Ne. Inkább ne .. Az igazság kedvéért pedig hadd tegyük hozzá, hogy a rendre és a vezetőre vonatkozó megjegyzéseket a helyszínen hallottuk. És mindjárt tudtuk: olyan vezető van itt, akivel nem lehet »kukoricázni!« Már útközben, az abaújszántói já­rási pártbizottságon tájékoztattak, hogy: a Vilmányi Sertéstenyésztő Állami Gazdaság befejezte a csép- lést és holdankint 13 mázsás átlag­termést ért el. Mi több: két hét alatt elvégezték a tarlóhántást és a má­sodvetést is! Ha figyelembe vesszük, hogy a környék dolgozó parasztsága, de a termelőszövetkezetek zöme is csak a felénél tart a munkának, — a példa említésre méltó! Mindehhez pedig nem kevés köze van Bán Já­nos vezetőnek, aki a vilmányi telep­ről pillanatnyilag azért ment át a vizsolyi üzemegységbe, hogy ott — rendet teremtsen! o, ezt megnézzük! ... Éppen jókor érkeztünk. Velünk egyidőben küldöttség is fel­kereste Bán elvtársat. A vizsolyi legeltetési társulattól. — Mégpedig azért jöttünk, hogy elszámoljuk azt a kis homokot, amit a társulat bányájából a gazdaság el­hordott. .. <— Éhem. Milyen homokot? — Hát azt, amit a sertések alá hordtak... ■— Jó. Hány vontatóval volt? Mindjárt megmondjuk. Fejből... *— Ne mondják. Arra én nem fize­tek. Papirt hozzanak. Amit fejből mondanak, hiszem is, meg nem is. Az emlékezőképességet nem mellé­kelhetem a pénztárkönyvhöz.-— Nekünk erről nincs papírunk. — Nekem meg, helyesebben mond­va: az államnak nincs akkor pénze. Tudomásom van tíz vontatóról, azt kifizetem, de amit az elődöm alatt elhordták, arról nincs írás.. S külön­ben nézzék: beszéljünk másképpen. Tudomásom szerint a bányához közel egy területet felajánlottak az állami gazdaságnak. Vagy, ha rosszul tud­nám, akkor is van még egy adum. |U| int Bán elvtárs később elmond- ta, ma már véglegesen meg­oldódott az üzemegység problémája: a vilmányi igazgatósághoz csatolták. Jelenleg kétezernél több sertést ne­velnek, ebből 250 darab kimondottan elit-törzsállomány, a továbbtenyész- tést szolgálja. Éppen a napokban láttam, hogy a bánya mintegy öt ölnyire behatolt már a mi területünkre. Éppen úgy mi is követelhetnénk kártérítést ma­guktól. De mi nem kérünk. Esetleg azt csináljuk majd, hogy nyitunk egy új bányát, vagy pedig hordjuk a ho­mokot a mi területünkről, de — már megbocsássanak, kétszer is meggon­dolom, hogy hova teszem az állam pénzét! Jobb alkalom talán nem is adódha­tott volna az újságíró számára, mint ez a kis epizód, amelyből könnyen megfejthettük, hogy Bán János nem véletlenül került a vizsolyi üzem­egységbe. Korábban pénzügyi zava­rok voltak, s elterjedt az a hír is, hogy talán feloszlatják a már-már nagyszerűen kialakított sertéste­nyésztő telepet. Nagy kár lett volna, hiszen a beruházások többsz’ázezer forintot emésztettek fel. Nemrégen készült el az új magtárhelyiség is, amelyben korszerű követelmények szerint tárolhatják a terményeket. (Martiaecz György felvétele) Rend és tisztaság mindenütt És, ha vannak is még hibák, mint az emberek mondják: hamarosan meg­szűnnek. Bíznak magukban és bíznak Bán elvtársban, aki hozzáértéssel, emberséggel, de megalkuvás nélkül vezeti a gazdaságot. (Omi.) A totó ajándéksorsolásainak ered­ményeiképpen több fogadó járta meg Stockholmot. A szerencsés nyer­tesek között voltam én is, így mó­domban volt látni a labdarúgó világ­bajnokság döntő mérkőzését, a Bra­zília—Svédország 5:2 arányban vég­ződött küzdelmét. De hadd meséljem el sorban az él­ményeket. Az odautazástól — a visz- szautazásig... Az odautazás nagyon nehezein ment, mert a svéd követségen nem volt hivatal. Az idő rövidsége miatt azután vonat helyett repülővel tet­tük meg az utat. Reggel '9 órakor indultunk a Ferihegyi-repülőtérről egy csehszlovák géppel. Másfélórai repülés után érkeztünk meg Prágá­ba, ahonnét nem volt közvetlen járat Stockholmba, s ezért csaknem fél Európát körülrepültük Ptrága—Zürich—Koppenhága—Stock­holm — ez volt az útirány. Este 10 óra után érkeztünk meg állomás­helyünkre. A repülőtéren már vártak bennünket és taxival szállodába vit­tek. (Persze ez mind a totó-költsé­gén!) A szálloda egy — külön erre az alkalomra berendezett — diák­szálló volt. hideg-melegvízzel, zuha­nyozóval ellátva. A szállodában azon­ban keveset tartózkodtunk. Sokat jártunk, »csavarogtunk«, hogv minél jobban megismerhessük a svéd fő­várost. a svéd embereket, akikről eddig még én magam is keveset hal­lottam. Stockholm csodálatosan tiszta, gyönyörű, rendezett város. Gótikus építményei, virágos terei festő ecset­jére kívánkoznak. :; De hadd meséljek valamit a brazil—svéd világbajnoki döntőről.:. Rendkívül ünnepélyes hangulat uralkodott a pályán ezen a vasár­napon. A brazilok nagyon szépen játszottak Gyorsak. Nem álltak a pályáin, min­dig mozgásban voltak. Nekem a leg­■--------—— -----------ooo­j obban a jobbhátvéd és a jobbszélső játéka tetszett. A jóbbszélső beadá­sából például három gólt lőttek a brazil csatárok. Ennek a játékoeinalc már a kezdő elindulási sebessége is nagyon gyors. A mérkőzés végén nagy ünnepély volt a pályán. A brazil játékosok egymás nyakába ugráltak örömük­ben és utána svéd zászlóval futottak körül a pályán, — így üdvözölték a több mint 50 ezer főnyi közönséget; A svéd közönség — véleményem sze­rint — nagyon tárgyilagos volt. Csa­patuk játékával rendkívül meg vol­tak elégedve, hiszen a világbajnoki tornán elért második helyezés ia nagy fegyvertény volt a svéd együt­tes részéről. Stockholmból hazafelé vasúti háló­kocsival és hajóval jöttünk; Mint fényképész, több felvételt készítettem a brazilokról és svédekről, bár szívesebben fotografáltaan volna a döntőben a... magyar labdarúgó­kat! Stockholmnak sok részletét megörökítettem, s mivel visszafelé a Keleti-tengeren hajóval utaztunk, sok tengeri felvételt készítettem. A fényképeket elajándékozom »totózó társaimnak«, akikkel rendszeresem együtt totózunk. s akik nekem, mint leglelkesebb labdarúgó-szurkolónak engedték át ezt a felejthetetlen stockholmi utat, amit szintén közö­sen nyertünk. Természetesen a ta- mácsiháztéri totó-lottó kirendeltség­nek is juttatok a képekből, hogy a többi fogadók is láthassanak valamit a döntő mérkőzésből, valamint a svéd főváros szépségeiből. Nyugodtan mondhatom: egy életre elegendő élményt, emléket hoztam magammal a totó »jóvoltából«. A totózást éppen ezért most sem ha­gyom abba. Szeretnék ismét nyerni: Tapasztalatiból tudom, hogy nyerni milyen jó dolog! KI A FELELŐS? Kétszázezer forintos kár az abaújszántói Petőfi Termelőszövetkezetben Az abaújszántói Petőfi Termelőszö­vetkezet harmincholdas lóheretáblá­ján még gyűjtetlen az első kaszálás! Távolról nem látni ugyan, mert idestova egy hónapja vágták le és benőtte már az ismét kaszára váró, tiérdigérő takarmány. Azonban, ha a táblát járja az ember, tönkrement, korhadt rendeken tápod. Szemre saccolva lehet vagy százötven má- zsányi az összegyűjtetlen lóhere (!) Nem is csodálkozom hát Majer- csák elvtárson, a járási pártbizott­ság egyik titkárán, aki szórja, emel­geti, dobálja szét a fehér penészfel- fcőt eregető takarmányt. munkadíját Úgy is tettek, azonban — a bank a kapott hat, vagy hét­ezer forintot szépen leemelte az ese­dékes hiteltartozások rendezése cél­jából — (hogy szakszerűek legyünk). — Tehát maradt minden a régiben, a napok meg múltak, a takarmány nőtt, várta a kaszát. Hiába!... Ha mereven a bank rendeletéit, paragrafusait nézzük, — a bank he­lyesen járt el, hiszen neki a követe­léseket a legszigorúbban be kell hajtani. — Azonban ha más oldalról nézzük a dolgot, mégis hibásak, mert nekik mindent el kellett volna kö­vetniük emberileg is, hogy segítse­Penészes. korhadt, tönkrement takarmány. mindjárt rá is jött az eső, hosszas eső, s oda lett — 150—200 mázsányi takarmány... És bizony Majercsák elvtárséknak igazuk van, amikor azt mondják: hibás a gépállomás! Mert ezt nem lett volna szabad megten­niük! Elsősorban a termelőszövetkezet a hibás! Egy pillanatig sem vitás persze, hogy a kárért elsősorban a termelő- szövetkezet vezetősége a hibás. Mert menni kellett volna segítségért a véghetetlenségig, amikor a huza-vo- nát látták. S ha más megoldás nincs, nekiállni a maguk erejéből, ami erő van, vagy éppen ha úgy hozza a sor, igénybevenni esetleg idegen munka­erőt is. Persze, ez elvileg helytelen, hiszen a közös gazdaság nem idegen munkaerőt foglalkoztató nagyüzem. Azonban most az a kérdés, mi lett volna a jobb? Természetesen még így is sokat megmenthettek volna a takarmány­ból, ha jobban kezelik és összegyűj­tik, amit lehet, ami egészséges. Azonban az utóbbi időben hiba van a vezetésben. A tönkrement takar­mányt nézegetve, odajött hozzánk Szilágyiné — termelőszövetkezeti tag — s miután a takarmányról és az illetékesekről megmondta őszinte vé­leményét, panaszkodott, hogy há­rom óra hosszáig keresték az nap is, hogy hol arat a brigád, hova menje­nek. Nem kaptak megfelelő eligazí­tást. Ilyen körülmények között per­sze nem is lehet csodálkozni a ta­karmány-ügyön és más hasonló hi­si keret .A ®anjas2i Kupa újabb sík Sorsodban A barossaknaiak és a herbolyaiak kiválóan szerepeltek Tröszt A Borsodi Szénbányászati rendezésében folyó Bányász Kupa küzdelmeiről a közelmúltban számol­aj*. be- Most újabb eredményekről adhatunk tájékoztatót. Sakkban és röplabdában lejátszották a döntőket es ezek a mérkőzések újabb bánya­telepeknek hoztak sikert. A sakk csapatbajnokság két kör­zeti bajnoka Barossakna és Ru- dabánya először Barossaknán mérkőzött meg egymással. Az első mérkőzést a rudabányaiak nyerték meg 3:1 arányban. Érthető tehát, hogy a Rudabányán megrendezett visszavágó mérkőzésre nagyon felkészültek a rudabányaiak Szépen feldíszített kultúrterem vár­ta a részvevőket, nagy volt az ér­deklődés is a dolgozók körében. És amikor az újabb 3:l~es rudabányai győzelem után a rudabányai csapat kapitánya átvette a szép serleget, az érzékenységtől könnycseppek bugy- gyantak ki a szeméből. Az előzőleg megrendezett körzeti bajnokságban az ormosi körzetben Rudabánya nyert 13 és fél ponttal, második Ormosbánya lett 12 ponttal. A sajószentpéteri körzetben 1. Ba­rossakna 8 pont 2. Sajószentpéter 7 és fél pont. Tehát a körzeti bajnok­ság sorsa csak igen szoros küzdelem Bányász Kupát Herbolya csapata nyerte meg. Kézilabdában ezen a héten feje­zik be a körzeti döntő mérkőzé­seket. Labdarúgásban is végéhez közelednek a körzeti mérkőzések. Ezen a héten újabb sportágba kap­csolódtak bele a bányatelepek dol­gozói. A dolgozók körében oly nép­szerű tekebajnokság bizonyára újabb dolgozókat kapcsol a bajnoki ver­senysorozatba. A Borsodi Szénbányászati Tröszt terve az, hogy nem hagyják szétesni a Bányász Kupa mérkőzéseken élet- rehívott csapatokat, foglalkoztatni kívánják ezeket a csapatokat a bá­nyásznap sportversenyein, a tröszt és a szomszédos trösztök bányásznapi ünnepségein. Igen mozgalmas és sokrétű sport­életet teremtett Borsodban a Bá­nyász Kupa versenysorozata. Helyes Volna, ha a szép kezdeményezést leg­alább hasonló sikerrel átvennék a többi szakmák sportvezetői is. Nemes Péter — A szíve hasad meg az ember­nek. Vagy éppen gutaütést kap a méregtől. Itt van, itt hever legalább százötvenezer forint értékű »arany«. Védekezik a bank ... Majercsák elvtárs egy megyei ér­tekezleten már hetekkel ezelőtt be­számolt az abaújszántói »takarmány- ügyiről, s ott elsőrendű felelősnek a Magyar Nemzeti Bank abaújszán­tói fiókját, illetve általában a ban­kot nevezte meg. Mert; amikor a ter­melőszövetkezet tagsága kaszálni akarta, azaz kaszáltatni akarta a ta­karmányt a vilmányi gépállomással, éppen sorbanállása volt a Petőfi-nek pénz dolgában. A tsz vezetősége he­teken át hiába beszélt, kért, nem tudtak megoldást találni, hogy né­hány ezer forintot biztosítsanak gép­állomási munkadíjként. Sokat vitatkoztak, mérgelődtek, kértek, követeltek a petőfisek hiá­ba, s végül úgy határoztak, eladnak valamit, hadd legyen pénzük; abból azután kifizethetik a gépállomás nek a termelőszövetkezeten. Nem büntettek volna meg senkit, ha egy­két hétig vártak volna néhányezer forint erejéig. így többszázezer fo­rint lett a kár. s.. védekezik a gépállomás A vilmányi gépállomást is hibáz­tatják. És jogosan, méghozzá kétsze­resen jogosan. A gépállomás nem volt hajlandó hitelben lekaszálni a tsz takarmányát. Persze, ők is pénz-' bői élnek, azonban kérdezzék csak meg a hejőpapi gépállomás vezető­ségét, mit tettek ők hasonló eset­ben? Nem hagyták, hogy kár érje a hejőpapi Petőfi Termelőszövetkezetet és mindketten jól jártak. Minden­esetre nyugodtan adhattak volna gé­pet.. Vagy — ha már hitelbe nem vállalták a munkát, legalább meg­engedték volna, hogy a kaszálást el­végezze az abaújszántói Mezőgaz­dasági Technikum. Később, amikor a pénzügy rendbe­jött — egy hónapi herce-hurca után. *=» elvégezték a kaszálást. Azonban bákon. Hibás persze a tanács, sőt a párt- bizottság is, mert időben közbe kel­lett volna lépni és — keményen! Nem lett volna szabad engedni, hogy a termelőszövetkezetet ilyen óriási kár érje! Mindenesetre jó lesz, ha felsőbb és illetékes szervek alaposan meg­nézik ezt a takarmány-ügyet és meg­szabják, ki mit érdemel — a sok fe­lelős közül! Barcsa Sándor *— Az IBUSZ SajószentpéterSa- jóecseg — Miskolcról induló ktilön- vonata Hajdúszoboszlóra julius 27-én reggel 3.50-kor indul Sajó- szentpéterről, 3.55-kor Sajószentpé­ter piactérről, 4.03-kor Sajóecsegről és 4.25-kor Miskolc Tiszai pályaud­varról. Hajdúszoboszlóról 18.45-kor indul vissza. A miskolc—siófoki kü­lönvonat 26-án éjjel 23.13 órakor in­dul és 27-én a késő éjszakai órákban érkezik vissza. (23.37-kor). Az IBUSZ legközelebbi különvonata aug. 3-án Gyöngyös—Mátrafüredre indul, rész­vételi díj 20.80 forint. után dőlt el a döntő résztvevői javá­ra. A röplabda körzeti bajnokság ér­tékét növelte az a körülmény, hogy a döntőbe került üzemek dolgozói, az alberttelepiek és a herbolyaiak társadalmi munká­val új röplabda pályát építettek, hogy a versenyt megrendezhessék. Utána pedig annyira megszerették ezt a szép sportot, hogy a döntő után újabb bajnokságok megrendezését igényelték a tröszt sportvezetőitől. Röplabdában az edelényi körzetben Alberttelep csapata lett az első, má­sodik Edelény. A sajószentpéteri kör­zetben Herbolya végzett az első he­lyen a Központi Szénosztályozó előtt. Nagy érdeklődés mellett folyt le Herbolyán a döntő első fordulója. Szép játékkal a herbolyaiak győztek 3:0-ra. Az Alberttelepen megrende­zett visszavágó mérkőzésen is 3:0 volt az eredmény a herbolyaiak javá­ra. így a röplabda versenyre kiirt A miskolci lövészek sikere Salgótarj án ban A Salgótarjánban megrendezett lö­vész-csapatversenyen résztvettek a Miskolci MHS lövészei is. A verseny a miskolci lövészek teljes sikerét hozta. Csapatversenyben a Miskolci MHS győzött 2511 köregységgel. A csapatban szereplő versenyzők egyé­ni teljesítménye: Kondor 523, Ki­rálybíró 512, Káposztás 499, Bari 493, Királybírónk 484 köregység.---------------o-------------­S PORTHÍR Július 27-én, vasárnap délután fél 6-kor a Zrenjanini Proletár (Nagy- becskerek) jugoszláv NB I-es csa­pat a Miskolci MTE csapatával játj szik. Előtte a Miskolci KPVDSZ vá­logatott—MMTE II. csapatai mérkőz­nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom