Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-09 / 160. szám
Seerda, 1958. július 9. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Érdekes statisztika Már nem újdonság a mesterséges megtermékenyítés Mint minden újnak, az állatok mesterséges megtermékenyítésének is számos ellenzője akadt a kezdet kezdetén. Meddőségtől, az állatok megrontásától féltek az állattartó gazdák. A szikszói mesterséges megtermékenyítő állomás dolgozóinak nem Ids fejtörést okozott, hogyan Iküzdjék le az itt-ott leplezett, másutt nyíltan is megmutatkozó ellenkezést. sőt rosszindulatú előítéleteket. Erősen bíztak munkájuk sikerében, hiszen a mesterséges megtermékenyítés a világ más részén már régen túllépte a kísérletezés stádiumát és a gyakorlat tűzpróbáin keresztül polgárjogot nyert. Nekik tehát egy gyakorlatban bevált tudományos eredményről kellett bebizonyítani. hogy itt Borsod megyében is alkalmazható. És ma már ott tartanak, hogy alig tudják kielégíteni az igényeket. Nézzük a statisztikát, mely híven tükrözi a mesterséges megtermékenyítés népszerűsödését és eredményeit. 1955-bcn még csak 3 ezer, 1956- ban 6 ezer, a múlt évben pedig már 11.000 szarvasmarhát termékenyítettek meg, ugyanakkor ebben az évben már eddig több mint 9 ezerre tehető a megtermékenyített állatok száma. Ez év júniusában rekordot értek el, több szarvasmarha került megtermékenyítésre, mint 1955-ben, összesen 4 ezer. Az eredmények elérésében nagy szerepet játszott az, hogy az állomás új módszert dolgozott ki a fedeztetésre, a legelői megtermékenyítést. A pásztor kifogja és megköti az ivarzó állatokat és a megbeszélt időben odaérkező állatorvos megtermékenyíti őket. Az állattartó gazdának időmegtakarítást, az állomás dolgozóinak pedig eredményesebb munkafeltételeket biztosít az új módszer. A községek állattartó gazdái levélben fejezték ki megelégedésüket. A borsodivánkai gazdák ezt írják: bár még csak egy éve vezették be a faluban a mesterséges megtermékenyítést. máris nagy eredményekről számolhatnak be. A mesterséges megtermékenyítésből származó borjak »szebbek és jobb külleműek«, mint a természetes fedeztetésből születtek, A forróiak a legelői megtermékenyítést dicsérve megállapítják, hogy náluk a mesterséges megtermékenyítés eredményeként 82 százalékos vemhesség. Ernődön azelőtt 39 százalékos borjadzás volt, s ma 72 százalékos. Fügödről pedig 82 százalékos vemhességet jelentenek. A múlt hónapban megszületett a mesterséges megtermékenyítés első szenzációja: egy négvesi gazda tehene hármas ikreket ellett. A borjak összsúlya megközelítette a 90 kilogrammot. Az állomás Sepi nevű bikájától, mely világviszonylatban is egyedülálló tenyésztési időt élt meg (9 éves és általában 2—4 év a bikák tenyész- ídeje). a múlt esztendőben 1035 tehén lett vemhes. Természetes fedeztetéssel kb. 25 év kellett volna hozzá. De ettől még eredményesebb fedeztetési átlagról ad hírt a világsajtó. A Szovjetunióban egyetlen kostól egy évben 15 ezer bárány született. Amerikában pedig egy bikától esy esztendőben — írd és mond — 200 ezer szarvasmarhát termékenyítettek meg. Szinte mondanunk sem kell, a felsorolt adatokból következik, hogy a mesterséges megtermékenyítésből óriási haszon származik népgazdasági lag. A szikszói állomá« jelenleg 300 darab apaállatot helyettesít, s egy apaállat évi eltartása 10.500 forint, tehát másfélmillió forint a megtakarítás. Ugyanakkor a közvetlen haszon mellett azt is figyelembe kell vennünk. hogy a mesterséges megtermékenyítésből származó borjak tenyésztésre alkalmasabbak, mert az apaállatok kiválóan tejelő tehenek leszármazottai és tenyésztési jótulajdonságaikat Öröklik utódaik is. A mesterséges megtermékenyítés előnyei között szerepel az is. hogy a megtermékenyítést végző állatorvosok kezelik is az arra rászoruló jószágot. A mesterséges megtermékenyítés kézzelfogható eredményei legyőzték a kishitűek előítéleteit, s ma már nem számít újdonságnak. A munka technikai tökéletesítésével még tovább lehet csökkenteni a költségeket, s az utolsó „ellenzékieslkedő” gazda is behódol az új módszernek. (Gulyás) Keletnémet főiskoloi küldöttség a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karának vendégeként hétfőn este a keletnémet- országi freibergi bányászati akadémia oktatókból és hallgatókból álló huszonkét tagú csoportja érkezett Miskolcra. A vendégek kedden megtekintették a miskolci műszaki egyetemet. ellátogattak Miskolc-Taoolcá- ra. majd este a kohómérnöki kar fogadásán vettek részt a tanári klubban. ahol barátságos eszmecserét folytattak a miskolci egyetem oktatóival és hallgatóival. A német vendégek két hetet töltenek Magyarországon. Itt-tariózkodá suk során ellátogatnak Budapestre, továbbá megtekintik az ország több fémkohászati üzemét, ooo-------------------------Korszerű műszerekkel javítják az anyagvizsgálatot Ozdon Az ózdi Kohászati üzemekben — a vállalatfejlesztési alapból — a gyár termékeinek jobb anyagvizsgálatára a többi között korszerű mikroszkópot, továbbá nyomószilárdság-meghatározó gépet, lángfotométert szereznek be. A laboratóriumi felszerelésekre így az idén több mint kétszázezer forintót költenek. TOLVADOK *— Még vannak üzemi szarkák a Borsodnádasdi Lemezgyárban — Való igazság, hogy a Borsodnádasdi Lemezgyáx-ban az utóbbi időben alábbhagyott a társadalmi tulajdon fosztogatása. Kevesebb lett a tolvajok száma. Ezt azáltal érték el, hogy a gyár igazgatósága szigorúan eljárt — és ma is eljár — az üzemi ►szarkákkal« szemben. Akik kisebb mértékben követtek el ilyen cselekedeteket, leváltották, más, alacsonyabb munkakörbe helyezték és a nyereségrészesedéskor 10 százalékot levontak a nekik járó pénzből. A súlyosabban vétókét fegyelmileg távolították eL De korlátozta — és ma is korlátozza — a lopást az is. hogy a gyár vezetői 400 forint erejéig hiz- tosít gyári áron minden gyári dolgozónak lemezt. A pártszervezetek és a kommunisták is felléptek a fosztogatókkal szemben. Szép szóval, meggyőző érvekkel magyarázták e bűnös tett súlyos következményeit. Ennek ellenére mégis akadnak zsiványok. 'Akadnak, mert van rá alkalmuk. Ilyen például a következő eset: Lopnak a vízhordók :.. Éjszaka volt. A nappali hőség Valamivel alábbhagyott. A henger- Boroknál azonban ezt nem érezték, izzadtak, verejtékeztek az emberek. Óránként váltogatták egymást, s csak a vizet itták. Azaz csak itták volna, de kifogyott és a »asongárok«. vízhordók még nem érkeztek meg. (A gyári víz meleg és emiatt a telepről hordják.) Szórták a szitkot az emberek Ipacs Ignác és Érsek Bertalan vízhordókra, akik talán ezalatt éppen a targonca tetővédő alól húzták elő a kicsempészett lemezeket. Hosszú ideig, éjszakáról-éjszakára megismételték a lopást a vízhordók. Símán, könnyedén csinálták. Nem gyanúsították őket, hiszen ki hitte, ki tételezte volna fel róluk. Bíztak bennük. És ők loptak! A lopott lemezekkel kereskedtek. A kilónként öt forint árú lemezt húszért adták, Pétervásáron az egyik bádogosmestert teljesen meggazdagították. Végül aztán rajtavesztettek. Elbocsátották őket, és most a bíróság ítélkezik felettük; Akinek „gipsz“ van a hasán ... Egyszóval vannak olyanok, akiknek sem a szép szó, sem a meggyőzés, sem pedig a fegyelmi eljárás nem használ. A vérükben van a lopás. A legkisebb lehetőséget, alkalmat is megragadják, hogy kielégítsék becstelen vágyukat. Ezek közé tartozik Kormos Imre Bakos is, aki a közvetlen munkatársa óráját lopta el, mialatt az a fürdőben mocsdott. Es vannak, akik olyan ügyesen tudják magukat álcázni, ártatlan, gyanút nem keltő ábrázattal járnak-kelnek, hogy szinte lehetetlen felismerni őket. Janovics Kázmér is ebből a fajtá ból való. Folytan lop. Nem is akárhogy! A finomlemezeket összehajtogatta, és nadrágszíjával a hasára, í mellére kötötte. A kabát persze min dent eltakar. Egyszer aztán őt is el kapták. Janovicsnak. amikor ment ki i kapun, a portás játékosan a hasára ütött, majdnem kimondva: — De nagy pocakot engedtél Kázmér? De megakadt a torkán a szó a koppanás hallattára. A megyaszói „csupasz ember“ históriája — Özönvíz, véres eső, feltámadt menyasszony, vagy amit akartok — Irány a bánya mélye! — Csak nem vagy beteg? — kérdezte meglepődve a kapus. — De igen, az vagyok én, gipszet tettek rám. Már kinn volt az utcán, amikor a portás észbekapott és utána kiáltott — Gyere csak, Kázmér! — Nem érek rá. sietek, itthagy a busz, — szólt vissza Janovics. — Csak egy percre! Janovics visszament; — Te, mutasd, hogy vagy gipszbe téve? — Ne fontoskodjon már! Hát nem; látja, hogy sietek?! Majd holnap .::♦ — De én most vagyok rá kíváncsi. ♦ «Gombold csak ki az inged! | — Tudja ;: j én:.. nem is vagyok* Zbeteg. — hebegett Janovics — csak* Jegy kis lemezt ♦ — Gondoltam. I Janovics az irodán bevallotta, hogy ♦ több mint száz folyóméter finom «csatomalemezt hordott ki így a gyáriból; | Telhetetlenek a zsiványok! ♦ Minél több sikerül, annál többre lvágynak. Nem ismernek határt. ♦ Bocsi Sándor, a karbantartó üzem ;dolgozója például állandóan fuse-* •rált. Munkaidő alatt saját magsa ré-J ]szere golyóscsapágyas kereket esi-; I nált, de nem egyet — hatot, mert J [mint mondta: »tartaléknak is kell!«*; .. -. Sajnos, akadnak még ilyenek $ a becsületes emberek között. Nem} < könnyű ellenük harcolni. Megszaba-J }dúlni csak úgy tudunk tőlük, ha a} ‘kollektíva, a nagy közösség éberent |figyeli tettüket, ha leleplezzük és aj i jogos büntetés mellett mélységes; jmegaláztatásban, szégyenben része-; Jsítjük őket! * TÖRÖK ALFRÉD Néhány nappal ezelőtt hihetetlen gyorsasággal járta be a szerencsi járást és környékét egy, minden hiszékeny embert meglepő hír: Égi) megyaszói parasztember kapálni ment a szőlőjébe, s diófája hűvösében fekve egy teljesen meztelen embert talált. Az idegen köszöntötte, majd megkérte: menjen haza, hozzon neki valami ruhafélét, nem fogja megbánni. Az ember megijedt, s hazafelé menet úgy gondolta, jobb lesz, ha szól a rendőrségnek. Szólt is. Azután a kért ruhát karjára akasztva megindult vissza a szőlőbe. A rendőrök — ketten — távolról követték, s amikor az idegen magára öltötte a ruhát, a rend őre odament, s rövid formaságok után, igazolvány hiányában, azonnyomban letartóztatta, és kísérték volna az őrsre ... Azonban nem jutottak messzire. „Azért jöttem, hogy jövendöljek .. Alig hagyták el a gazda szőlőjét, az idegen egyszerre megállt, felemelte egyik kezét és a következőket mondotta: »Balga emberek. Maguknak fogalmuk sincs, kit tartóztattak le. Ha tudnák, nem rakták volna rám a bilincset. Én ugyanis a Megváltó vagyok. Igen, a Megváltó, s azért jöttem, hogy jövendöljek. Jövendölöm, hogy még húsz napig szakadatlanul esik az eső. Húsz nap után eső helyett vér hull alá, ártatlanul kiontott vér. Egy éven belül pedig olyan háború zúdul a világra, hogy kő-kövön nem maradi« — így szólt a jövendölés, majd nagy fé nyesség és csörömpölés közepette lehullott az idegen kezéről a bilincs, le az ember által hozott ruha és ő maga eltűnt, felszállt a mennyekbe... A rendőröket — a hír szerint — azóta se találják, elbujdostak, ki tudja merre, ki tudja hova ..; Általában ilyen tálalásban beszé lik a csupasz ember históriáját. Vannak ugyan eltérések: véreső helyett jégeső, háború helyett özönvíz, rend őrök helyett katona szerepel a történetben. A legnagyobb csoda azonban az, hogy vannak még ma is olyan emberek, akik váltig hisznek a tör t éneiben. Utánajártunk a »csodának«. Az utánjárás révén újabb »csodáról« is beszámolhatunk, amelynek híre csak ezután lenne széles körben elterjedőben, hogy minél több hiszékeny ember érzésvllágát zavarja meg mert ebből haszna lenne valakinek, valakiknek!. i» Miért kedvelik Szerencs környékét a „csodák“? Először a rendőrőrsre látogattunk el, mert a »csoda« egyik lényeges pontja a népi rendőrség szereplése. Szabó Lajos törzsőrmester elvtárs, az őrs parancsnoka s még hárman az Örs tagjai közül mosolyogva fogadják a kérdést: — Hol az a csupasz ember és hol a két »eltűnt rendőr elvtárs, mert szeretnénk beszélni, s találkozni velük. Azonban se eltűnt rendőrök, se csupasz ember, se lehullott bilincs .. t Hallottak róla ők is és nyomoznak a hír terjesztője után. Egy paraszt ember és egy távolról falvakat járó meszes ember személyében akadtak is némi nyomra. Azonban az ilyen hihetetlen ostobaságok általában gyors szárnyon terjednek. Van még bőven olyan egyén társadalmunkban akinek érdeke, hogy terjessze, s van bőven olyan hiszékeny ember, aki elhiszi és szájról-szájra adja. És hogy 1 miért éppen megyaszói ez a »csupasz ember« — mert lehetne mezőkövesdi, vagy putnoki, tokaji, vagy sárospataki?! Valószínűleg oda vezethető vissza, hogy Szerencs és környéke ilyen »csodajárta« hely. Ügy látszik, erre a környékre, a tokaji nektár cs szerencsi csokoládé hazájára különös gondja van a teremtőnek. Vagy másvalakinek? Egy koszorú — sok pénz! Valószínűleg sokan emlékeznek még az 1946-os szerencsi »csodára*, amikoris a görögkatolikus templom Szűz Máriát ábrázoló festményén virágkoszorú jelent meg — méghozzá a szent homloka körül. Hogy jártak csodanézni ezerszám az emberek. Vitték, hordták az ajándékot, a pénzt. Búcsújárás indult a templom felé... S azután kiderült, hogy a csodatevő nem más, mint a pap festészetet kedvelő felesége. Hanem a »csoda« eltűnt bár, az odahordoit pénz és ajándék maradt. Azt mások tüntették él A megyaszói csoda is hasonló a többihez. Me gyászán nem járt csupasz ember, nem látta senki. Nem tűnt el rendőr, s még csak bilincs se csörgött, mert mostanában nem történt tolvajlás, miegymás. S ha valahol hallanak még a »csupasz« ember históriájáról, az özönvízről, a véres esőről és mindent elsöprő —1 legalábbis ügye a szocialista rendszert elsöprő (?!) — háború híréről —, mert a hír terjesztői ugyan mi mást remélnének, szeretnének — nevessenek nyugodtan az illető szemébe. Nevessenek és világosítsák fel: — Messze vagyunk a középkortól! Pontosabban a XX. században élünk. A „feltámadt“ menyasszony .. í De hadd mondjak még el egy másik »csodát«, amely nincs ugyan elterjedve olyan széles körben, mint az előbbi, azonban ugyanolyan merész és ugyanannyira nem igaz, mint az előbbi. Egyik is kacsa, a másik is kacsa. A különbség csupán annyi a kettő között, hogy míg az egyik Megyaszón, a másik kissé odébb: — Mádon »történt«. (De úgye ez is a szerencsi járásban, Szerencs környékén!) A hír szerint egy mádi lány amerikai rokonától hihetetlen mennyiségű és értékű ékszert örökölt. Meg is kapta — már mint boldog menyasszony. Hanem az esküvő előtt néhány nappal a leány meghalt. Meghalt és az ékszert is eltemették vele, mondván: ez az övé, hadd vigye magával! A vőlegényt azonban egyik barátja rávette, ássák ki a drágaságokat, — mit hever parlagon a földben. Egy héttel a leány halála után éjszaka nekifogtak az ásásnak. S mit ad a természetfelelős: ahogy kiássák a sírt, hát felül a koporsóban a leány és keblére öleli vőlegényét. Nem is történt különösebb, csupán annyi, hogy éj lévén, a jegyespár hiába kopogtatott az apai ház — a leány szülei — ablakán, nem nyertek bebo- csájtást. A szülők megijedtek a fel- támadottól. Hanem reggel annál inkább bemehettek és megtarthatták az esküvőt! Ezt azért írtam le, hogy ha valaki meghallja, — mert bizonyosan ez is elterjed —, tudja magát mihez tartani. Addig is el lehet zarándokolni Mádra, megtudni, hogy olyan igaz ez is, mint a »csupasz ember« legendája. De egy bizonyos: ugyanazon személyek terjesztik mindkettőt és nem véletlenül! BARCSA SÁNDOR RAKODÁS — Minden megrakott szekérre ráfér még egy villával — gondolja a gazda, aki a szentsimoni határban lekaszálta a gazdag szénatermest. Pakoljuk hát meg a szekeret, ahogy c&ak lehet,« nem lesz hiány a télen! Valamikor gyalog, vagy legfeljebb nyitott kocsikban szálltak le a bánya mélyebe a íarkaslyuki bányászok. Ma, amint a képen is látható, zárt, kényelmes kocsikban érkeznek munkahelyeikre,
