Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-06 / 158. szám

4 ESZAKMAGY arország Vasárnap, 1958 július 6. Köszönfjük a szövefkszeH dolgozókat rrryis ......... T? öszötytjük megyénk földműves- szövetkezeti, termelőszövet­kezeti tagjait, minden vezetőjét, min­den dolgozóját! Ma a nemzetközi szövetkezeti nap — az ő ünnepük, a szövetkezőké, akik közösségbe tö­mörülve, közös munkával, vállt-váll- vetve veszik ki részüket nap, mint nap népgazdaságunk fejlesztéséből, tei-veink valóra váltásából az ország, s a maguk javára. Megyénk termelőszövetkezetei, földművesszövetkezetei, miként azt lapunk mai vezércikke is írja: figye­lemreméltó eredményeket értek el megalakulásuk óta, különösen az utóbbi években. A szövetkezetbe tö­mörült dolgozó parasztság megtalálta és megtalálja számításait: évről-évre gazdagodnak. Alsózsolcán például 26 fős növény- termelő szakcsoport alakult a föld­művesszövetkezet keretein belül. Számításaik válóra* váltak. Borsó- és cukorrépatermélési szerződésük be­tartásán felül 10 holdas öntözéses ker­tészetet létesítettek és mintegy 12 katasztrális holdas gyümölcsöst gon­doznak. Most pedig eredményeiken felbuzdulva elhatározták, hogy jövő­re majd szarvasmarhatenyésztéssel is foglalkoznak. Hasonló szép eredmé­nyeket ért el a módi szőlőtermelő szakcsoport. Ennek szintén 26 tagja van. Az elmúlt év őszén 13 hold sző­lőt telepítettek, s ma már a környék csodálja gyönyörű vesszőiket. A tak- taprügyi földművesszövetkezet veze­tősége felhívására az egész falu dol­gozói egyemberként jelentkeztek tár­sadalmi munkára. Jelenleg öt rak­tárhelyiséget és két bolthelyiséget építenek — s ehhez 30.000 forint ér­tékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Az abaujszolnoki földművesszö­vetkezetben a tagok úgy is segítik az építkezést a mostani nagy munkák mellett, hogy a határból mindennap egy órával hamarább térnek haza. Munkájuk szerény számítások sze­rint is legalább 20.000 forintot ér. Köszöntjük mindazokat, akik sze­mély szerinti beosztásukban éjt- nappallá téve fáradoznak, munkál­kodnak a közösség ügyéért: Salamon János elvtársat, az edelényi ruházati bolt vezetőjét, aki az áruellátást rendszeresen megszervezi, boltja tiszta és rendes, a jövő kereskedelmi szakembereinek nevelésével rendsze­resen foglalkozik. Dubóczki Béla szerencsi főagronómust, aki hasznos segítséget nyújt a hegyaljai szak­csoportok létrehozásához, irányításá­hoz. Köszöntjük a szentistváni nő­bizottságot, amely saját munkájával hatékonyan elősegíti a közös vagyon növelését — s köszöntünk minden szövetkezeti tagot! Szóljon most róluk, munkájukról e a szerény riportösszeállítás. Néhány perc a Szövetkezeti Szállítási Vállalatnál NEM NAGY VÁLLALAT a Béke­tér 3. sz. alatt székelő Megyei Föld­műves-szövetkezeti Szállítási Vállalat. Mindössze 100 dolgozót foglalkoztat és 27 teherkocsi járja naponta a megye községeit. Munkájúk mégis jelentős, mert ha csak egyetlen napi kiesés állna elő, ez a falu lakosságá­nak áruellátásában jelentős zavart okozna. Reggelenként, amikor még csendes a város, itt már szorgos munka fo­lyik. A raktárak előtt álló • gépko­csikra nagy gondossággal, mégis szinte hihetetlen gyorsasággal szor­gos munkáskezek rakják fel a külön­böző áruféleségeket. Sietni kell, várja az árut a falu. A napokban a vállalatnál jártunk és Udvari János elvtárstól, a válla­lat igazgatójától érdeklődtünk, hogy milyen előnyöket biztosít a megye földművesszövetkezetei számára a vállalat munkája. Kérdésünkre Ud­vari elvtárs elmondotta, hogy amióta a vállalatot létrehozták, sokkal gyor­sabb és olcsóbb áz áruk. szállítása. Azelőtt a földművesszövetkezetek idegen vállalatok gépkocsijait vették igénybe az áru szállításához. Rend­szerint a Teherfuvarozási Vállalat­hoz fordultaik segítségért, így azon­ban a kocsik helyes és ésszerű ki­használása nem volt biztosítva. Szá­mos esetben előfordult, hogy míg az egyik szövetkezet részére szállított áru nem töltötte meg a gépkocsit, más esetben viszont kevés volt egy kocsi, így a szövetkezet ráfizetett az áruszállításra. De qz olyan eset sem volt ritka, hogy a vállalat nem tu­dott kocsit biztosítani, s ennek a falu látta kárát. A földművesszövetkezetek részére ma már teljes egészében a szállítási vállalat biztosítja rendszeresen a' szükséges árumennyiséget. A külön­böző elosztó szeriektől összegyűjti a szövetkezetek által rendelt árut. Te­lephelyén csoportosítja és gondosko­dik arról, hogy azok rendeltetési he­lyükre minél előbb és minél keve­sebb költséggel eljussanak. Munká­juk tervszerű. A szállítást úgy osz­tották be, hogy '7 naponként a megye 367 községébe egyszer-egyszer áruval megrakottan eljutnak a tehergépko­csik. De legújabban nemcsak oda­felé, hanem visszafelé is megrakot­tan érkeznek, fuvart vállalnak. így azután még jelentősebben csökken a földművesszövetkezetek részére szál­lított árumennyiség szállítási költ­sége. AZ ORSZÁGBAN csak két ilyen jellegű vállalat dolgozik, mint a miénk — mondotta Udvari elvtárs. De szerintem helyes lenne, ha más megyékben is hasonlóan oldanák meg a földművesszövefckezetek áruellátá­sát. Mi tapasztalatból mondjuk, hogy a Teherfuvar Vállalat jelentősen . drágábban dolgozik, mint mi, s ez mind a szövetkezet, mind a népgaz­daság szempontjából veszteség. A mi vállalatunk nyereséges, s eat a szer­vezett munka mellett elsősorban an­nak köszönhetjük, hogy sok jólkép­zett és becsületes dolgozónk van. Gépkocsivezetőink közül például Lengyel József és Gabronczi József olyan emberek, akik még soha nem követtek el szabálytalanságot. Úgy vigyáznak a gépkocsikra, mintha a sajátjuk lenne. A kocsikísérők közül Orosz Antal és Jaskó András a leg- szorgalmasabbaik. Már hosszú ideje dolgoznak a vállalatnál, de még so­hasem fordult elő, hogy nem tudtak elszámolni a rájuk bízott árukkal, avagy hogy panaszkodtak volna rá- jifk a falu földművesszövetkezetei. Udvari elvtárs elmondotta, hogy a vállalat maga végzi a gépkocsik ja­vítását is. Sőt a gépkocsikkal ren­delkező földművesszövetkezetek ko­csijait is gyorsan és olcsón rend be­hozzák, ha arra szükség van. A VÁLLALATNÁL töltött néhány perc. s a megye földművesszövetke­zeteinek véleménye mindennél vilá­gosabban meggyőzött bennünket ar­ról, hogy a szállítási vállalatról csak jót lehet mondani. Becsülettel dol­goznak, mindent megtesznek, hogy elegendő árut kapjon a falu és a fa­lutól a város, ök sem panaszkodnak, azonban mégis leime egy kérésük. A telepen nincs megfelelő áruraktár, szűk a hely, s így esetenként előfor­dul, hogy az áru megrongálódik. Sze­retnék, ha a városi tanács hozzáse­gítené őket egy tágasabb, kényelme­sebb raktárhelyiséghez. így még jobb, még eredményesebb munkát végez­nének, (Csordás) NINCS OLYAN EMBER Bükk­ábrány községben, aki ne szeretné, ne becsülné Ostorházi Jánost, a föld­művesszövetkezeti vegyesbolt vezető­jét. Tíz éve áll a bolt pultja mögött, tíz éve teljesíti öreg s fiatal kíván­ságát. ö mindig jókedvű, még akkor is, ha esetleg valami bántja, mert a vevőknek ezt nem szabad észreven­ni ök. A vásárlók azt szeretik, ha mindig kedvesen és szépen beszélnek velük, ha figyelmesek hozzájuk, s gyorsan, pontosan megkapják a kért árut. És a bükkábrányi vegyesbolt­ban a vevő mindezt megtalálja. Nem könnyű Ostorházi János dolga. Közel egymillió forintos árukészlet sorakozik a polcokon és a raktárban. Ilyen árumennyiségre vigyázni, azt ízlésesen elrendezni, gondoskodni a hiányzó, fogyó cikkek pótlásáról, s mindemellett elsősorban többszáz vevőt kiszolgálni naponta — nem kis teljesítmény. Az elmúlt évben például csaknem 4 millió forint volt az üzlet forgalma, ami napi tízezer forintos forgalomnak felel meg. S naponta tízezer forintot árulni — sokszor fo­rintonként. tízforintonként egy-egy vevőnél — bizony fárasztó munka. Különösen, ha valóban úgy dolgozik ----------------­valaki, hogy soha ne legyen rá pa­nasz, mindig rend, tisztaság fogadja a vásárlókat. Már pedig náluk soha nincs másként. Az üzlet, a falak menten körbefutó állványok úgy meg vannak rakva áruval, hogy nem találni rajtuk te­nyérnyi üres helyet sem. Egyik olda­lon textiláruk, konfekció. Odább me­zőgazdasági kéziszerszámok, kisgé­pek. a húsdarálótól egészen a motor- kerékpárig. Majd élelmiszer és fű­szerféleségeik ízléses, szemetgyönyör- köd'tető, ügyes elrendezésiben. Ponto­san még maga a tízéves gyakorlattal rendelkező boltvezető se tudná meg­mondani, hányfajta áruval rendel­keznek. De az árufajták száma való­színűleg meghaladja az ezret. És Os­torházi elvtárs, ^munkatársaival együtt minden árut arával, minősé­gével egyetemiben kiválóan ismer. Náluk nem lehet zavar, ha akármit kér is a vevő. És vevő az akad bő­ven. Mint ahogy nagy forgalmúik is bizonyítja. SOK-SOK TOVÁBBI SIKERT, s minél nagyobb forgalmat kívánunk neki és munkatársainak a nemzet­közi szövetkezeti nap alkalmából,--------­D C&zäien iuineptinek A MEZŐKÖVESDI híres matyó népviselet mellé bevonult a máso­dik, sőt a harmadik érdekesség is. Az egyik a hatalmas földművesszövetke- zeti áruház, amely nemcsak a járásban, hanem a megyében is párját rit­kítja. A miskolciak is szívesen látnának ilyet legalább kettőt, hármat a főutcán. Szövetkezeti berkekben jártas emberek azt is tudták róla, hogy hatalmas forgalmat bonyolít le. A másik érdekesség a híres, mai asz- szonyszövetkezet, amelyet annak idején még a földművesszövetkezet ho­zott létre. Az egykori, volt summások határozták el, hogy közös gazdasá­got alakítanak. S meg is alakították! Csakhogy egy kezdő szövetkezetnek rengeteg gonddal-bajjal kell megküzdenie, különösen, ha olyan emberekből áll, akiknek jóformán még igásállatuk sincs. Traktor ugyan volt, szántott a gépállomás, dehát legalább egy pár ló is kellett volna. Nosza, irány: gyerünk a vezető­séghez . . . — Elvtársak, pénz kéne! x — Miről van szó? — Lóra, szekérre van szükségünk. ^ — Mennyibe kerül? — Legalább tízezer forintba. — Jó. Itt a pénz, vegyétek meg, ami kell. AZÓTA MÉG SOK egyéb gondja akadt a. kezdő, de évről-évre erő­södő termelőszövetkezetnek, amelynek tagjai, mint fentebb mondottuk, szorgalmas, munkás, derék asszonyok. BANKIJA Nemrégen egy idős parasztasszony állított be hozzájuk. Nem egy-két- szaz, hanem többezer forinttal. DCarc'ú!átok az ejyyettmrőL Az első pillanatban magunk sem gondoltuk volna, hogy ilyen tekinté­lyes napi forgalmat bonyolít le a mezőkeresztesi takarékszövetkezei, vagy ahogyan maguk között nevezik: a falu bankja. Reggeltől délig nyolc­ezer forint fordult meg a kezükön. Volt aki hozta, takarékba tette, volt aki vitte — elkölteni. Lajos Imre ügyvezető meséli, hogy két évvel ezelőtt, amikor megalakul* tak — akkor még 700 taggal —, gyakran hangzottak el olyan meg­jegyzések, hogy: »Nem visszük oda a vénzt, mert nem kapjuk vissza. Biztosabb helyen van az a ládafiá­ban. ha már egyszer pénze van az embernek«. ; Amikor aztán egyik-másik meg­szorult ember beállított »egy kis se­gítségért«, s látta, hogy nemcsak a pénze van meg, hanem még kamato­zott is, egyszerre megváltozott a vé­lemény. Ahol egy kis pénz megkerült a háznál, mindjárt szálajtották az embert a takarékba. »Vidd el, hadd fiadzzon,, _____„ ,_________ — Hol szerezte hirtelen ezt a sok pénzt, néni? — Nem hirtelen. Lassacskán. Há­rom éve őrzöm a ládában. — Ejnye, a kutyafáját! Maga jól megjárta? — Ne vicceljenek, miért? — Mert nézze csak: ha három év­vel ezelőtt, vagy két évvel, amikor megalakultunk, idehozza, azóta már másfélezerrel szaporodott volna... No, lett sopánkodás. Ehhez hasonló szövetkezet tizen felül működik már a megyében és gyakran alakulnak*, újak is. Hiszen hát, ki nem adja oda a pénzét, ha látja, hogy biztonságban van, s rá­adásul még kamatozik is! A baj in­kább az, hogy sokhelyütt nem isme­rik eléggé a takarékszövetkezetek szervezeti felépítését, s gyenge a fel­világosító munka is, ............ A mechanikai technológia tanszék vezetőjénél (gyermekkori emlékkel kezdi a beszélgetést. Több mint ötven év ^ távlatába kalandozik vissza — hogyan-is lett gépészmérnök, mi „határozta*’ meg előre egész életét. Elmesélte — leírom én is. Karácsonyra kapott villanyvonatát ébresztőórájukból kiszedett ru­góval javította meg. A család felháborodása csak addig tartott, amíg meg nem győződtek precíz, tökéletes munkájáról. Kész volt a döntés. — E fiúból gépészmérnök lesz!... * Magairányította érdeklődési köre ezután elsősorban a gépészeti tu­dományok köré összpontosult. Semilyen körülmény nem zavarta abban, hogy tanuljon. Pedig egész fiatalsága, serdülő évei az első világháború kegyetlen esztendeiben teltek. Hadiérettségi után 18 éves korában bevo­nultatták, sokezer társával három és fél évig élte az idegen érdekekért harcbavetett ifjúság életét. Olasz hadifogsága — 13 hónap — is tanulás közben telt el. Naponta száz szó idegen nyelvekből. Francia, angol, olasz. Németül mar akkor jól beszélt. * Hadifogsága után került az egyetemre. Édesanyja ezalatt özvegyen maradt és öt fiúgyermek várt a szülői házban a továbbtanulásra. Zorkóczy Béla négy éven keresztül tanította egy gazdag festék­gyáros két, észben szegény gyermekét. — Ez adta meg a lehetőséget az egyetem elvégzéséhez. — Mert hiába volt tehetsége valakinek, ha nem volt pénze, vagy összeköttetése —, nem jutott be a magasabbfdkú tudomány csarnokába. Kénytelen voltam a mások butaságát gyümólcsöztetni. Még nem volt oklevele, mikor Rejtő professzor, a budapesti Műr egyetem tanára meghívta magához tanársegédnek. Tíz évet töltött ebben a beosztásban. t — örültem, hogy van állásom és megbecsülnek — válaszol most, mikor törekvései után érdeklődtem, hiszen 10 év tanársegédeskedés ilyen remek felkészülés mellett kissé soknak hat. — Mások állandóan munka után jártak, diplomájuk mellett utcaseprést, villamosvezetést vállaltak, csakhogy élni tudjanak. Nekem pedig lehetőségem volt arra, hogy tudo­mányágamban elmélyüljek, olyan dolgokkal foglalkozzam, amelyek még abban az időben meglehetősen kidolgozatlanok, nem egyszer ismeretle­nek voltak. Ma világszerte a legöregebb hegesztő szakemberek sorába tartó- zik. Részben ez is a véletlen műve volt, a éppúgy meghatározta további munkásságát, mint gyermekkorának előbb említett apró moz­zanata. Még tanszékre kerülésének első évében sikerült szereznie — akko­riban igen ritka példány volt — egy Keilberg-gyártású hegesztő dinamót. Érdekes irányban, újszerű technikával végzett hegesztő kísérletei — védő­gázban való hegesztés — sikerrel záródtak. Pályamunkában foglalta ősz- sze eredményeit. Hiába volt azonban az eredeti, nagyszerű elgondolás — abban az időben mindez még túl korainak hatott. Mégis, a magyar mérnökképzésben a hegesztés oktatását ő kezdte el. A gyakorlatból indult el, később dolgozta ki a hegesztés elméletét. Akik nálunk ma ezzel a tudományággal foglalkoznak, nagyrészt az 6 munkásságából merítették tudásukat, tapasztalataikat. 1930-ban vett részt először hegesztési világkonferencián, Hágában. Az akkor megismert szakemberekkel ma is szoros kapcsolatot tart fenn. Elméleti munkájában, gyakorlati tudományának fejlesztésében ok­kor ér el igazán nagyszerű eredményeket, mikor kikerül az iparba. A Hubert és Siegmund Acél- és Lemezgyárban kezd dolgozni, tíz éves egye­temi múltja után. A viszonylag kis gyárból lényegében ő fejleszt jólmenő középüzemet. Főleg nemesacélok gyártásának fejlesztésével foglalkozik. Számos üzemben működnek még országszerte azok a gépek, amelyek az ő vezetése mellett kerültek ki ebből a gyárból. Ma is legszebb emlékei közé tartozik az ott töltött 11 munkás esztendő. tpelszabadulásunk után egészen más területen mutatkozik meg L kiváló képessége. A gyufagyárak igazgatója lesz. Vezetésével 1945 végén a gyufagyárak már- a békebeli gyártott termelési átlagnak 150 százalékát végzik. 1950-től a Vasipari Kutató Intézet osztályvezetője. Ugyanabban az évben kapott meghívást a Nehézipari Műszaki Egyetemre, Miskolcra. Megalakulása óta tagja a sok nehézséggel küzdő, épülő egyetem tanári karának. Mai kettős beosztása ■— egyetemi tanár és a Vasipari Kutató Intézet osztályvezetője — fárasztó. De elmúlt évei és jelenlegi munkája nagyszerűen bizonyítják, mi ■mindenre képes egy ember, a szakmájának ismerője, tudósa, tanítója . . . 1954 óta élete valóságos világkörüli utazás. Legalábbis Európában. Az öreg kontinens legkülönbözőbb városaiban tartott már tudományos elő­adásokat. Részvett a Kölcsönös Gazdasági Segítés Acélkutatási Szekció­jának 1957-ben tartott moszkvai ülésén. Legnagyobb örömét itt az okozta, hogy a szocializmust építő államok között a felrakó hegesztés területén Magyarország áll az első helyen. * TJ atvan éves... Több mint félévszázad van mögötte, tapasztalat- , ^ tál, tudással, új tudományág feltárásával, annak továbbfejleszté­sével. Nagyon jó érzés tudni, hogy fiatal mérnökeink ilyen embertől ta­nulhatnak, ilyen embertől nyerhetik szakmai képzésüket, ilyen ember ké­szíti elő őket az életre. Hát még, ha hozzávesszük mindazt, ami a cikk­ből eddig kimaradt, ami pedig lényegében meghatározza ezt a nagy­szerű embert — fiatalos lendületét, derűs optimizmusát, azt a csodálatos képességét, amellyel egyszerűen lerombolja a korkülönbséget, ami közte és diákjai közt fennáll!... Akkor köszönhetjük meg igazán Zorkóczy Béla egyetemi tanárnak eddigi munkálkodását új, egészséaes mérnök­generációnk neveléséért, a tudomány fejlesztéséért. Urban Nagy Rozália Érc után kutatnak, — lehet, hogy Északmagy arors zágom — Borsod Heves és Nógrád megyékben —nagy­arányú kutatások folynak új szén-, telepek, ércmezők és más ásványi kincsek feltárására. Ezeket a mun­kákat a Miskolci Mélyfúró Vállalat dolgozói végzik. A mélyfúrókra a második félévben is komoly feladatok várnak. Többek között a recski ércbánya körnvókén egy ezer méteres lyuk mélvítését kezdik meg. A perspektivikus fúrás­gyógyvizet találnak Recsk környékén sál réz és arany után kutatnak. Emellett igein gondos földtani és hidrogeológiai vizsgálatokat is végez­nek. A munka igen érdekesnek ígér­kezik. A geológusok szerint ugyanis — az eddigi fúrásokat és a terület földtani felépítését figyelembe véve — réz és arany helyett lehet, hogv aranyatérő gyógyvizet találnák. A fúrási munkát a negyedév végén kezdik meg. 200 népműveléssel foglalkozó dók ózó továbbképző tanfolyama megyénkben Megyénkben — a nyári hónaook- ban — csaknem 200 népműveléssel foglalkozó 'dolgozó bővíti szakmai is­mereteit, a különböző továbbképző tanfolyamokon. A tanács művelődési osztályának javaslatára 42-en végzik el a ceglédi szín játszórendezői, az egri néprajzi és a sümegi tánctan­folyamot. Ezenkívül Mezőkövesden a falusi népművelési felügyelők és a művelődési otthonok igazgatóinak részvételével egyhetes kultúrpoliti­kai tanfolyamot tartanak. A tan­folyam 150 hallgatója többek között tanulmányozza majd a párt értelmi­ségi politikáját, az MSZMP agrár­téziseit, a városokban és falvakban folyó ismeretterjesztést. A tanfolya­mokra júliusban és augusztusba» kerül sor.--------­F elhívás! Az iparosok és kereskedők az 1958. első félévi általános jövedelemadójuk véglegesítéséhez csak az alább fel­soroltak szerint kötelesek bevallást ad*: a) adóköteles tevékenységüket az adófélév folyamán kezdték, vagy szüntették meg. illetve iparukat a félév folyamán szüneteltették; b) az 1957. második félévi jogerős adó alapján megállapított. 1953. első félévi adóelőleg alapjául szolgáló jö­vedelme az adófélév folyamán leg­alább 25 százalékkal emelkedett: c) az 1958. első félévi előlegéből az adóhatóság a végleges kivetésig bár­milyen címein felfüggesztést rendelt el; * d) az adóhatóságtól adóbevallás beadására felhívást kap. Az a)—c) pontokban felsoroltak adóbevallásukat 1958 július 15-ig, míg a d) pontban szereplők a felhí­vásban feltüntetett időpontig kötele­sek bevallásukat a lakhely szerint illetékes kerületi tanács pénzügyi osztályához benyújtani. Az adózó a fentiektől eltekintve önkéntes adhat bevallást 1958 július 15-ig és kérheti adójának újabb megállapítását. Városi tanács pénzügyi osztálya

Next

/
Oldalképek
Tartalom