Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-05 / 157. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAc Szombat, 1858 július 5. Szakmák birodalmában Három évtizeden át AZ ÜVEGPOLCOKRÓL ránevetnek az emberre, kínálják barna- piros, sápadt-sárga és kifejezhetetlen színű ropogós, lágyan omló testü­ket. — Ki tud ellenállni? — Kérek kettő darabot abból és abból is. S ha szereti az ember a változatosságot, tessék, válasszon: császár- zsemlye, dámen, szegedi, zsurkenyér, negyed kilós barek, rozskenyér, tej­jel és köménymaggal, vaja&kifli, sóskifli, sóstanga, briós... Katonásan sora­kozva kandikálnak elő a kirakatok mögül, a polcok közül, összeszalad a nyál az ember szájában. Nem bír ellenállni senki. És a mindennapi kenyér: barna, vagy fehérebb, amely nélkül nagyon nehéz meglenni egy napig is. És a mesterek?... Akik napról napra serénykednek a jó fala­tokért? A miskolci sütőipari vállalatnál érdeklődtünk, hogyan ismerked­hetnénk meg közelebbről a pékszakmával. — Talán egy ember életén keresztül — mondták. Vas Imre bácsira esett a választásunk. Műszak előtt egy órával a munkahelye közelében, a Dózsa György utcai park egyik padján ülve találtuk meg. — Talán benn a műhelyben, — invitál bennünket, amikor elő­adjuk kérésünket. — Nézzék meg. gép végez itt ma már majd minden munkát —- mutatja büszkén a sokféle gépet, amely megkönnyíti a pékek mesterségét. CSONTOS IMRE művezető. Imre bácsi munkatársa, az előkészüle­teket végzi az esti munkához. Tejport, vajat, élesztőt, lisztet önt egy ha­talmas üstbe s a kapcsolásra egy hosszú kar egyenletes mozgásba kezd. Olyan a dagasztógép karja, mint a tengeri polipok csápja. De ez szelíd, azt teszi, amit gazdája, a pék akar. A masszát jól megkavarja. — a töb­bi az élesztő dolga. Közben a kifli- és zsemlyekészítő gépeket mutatja be Imre bácsi. Ezekhez is ért. Pedig amikor ő kezdte, — 31 évvel ez­előtt — Gyomron, Belocska Tamás pékmester uram műhelyében —, még nyoma sem volt a gépnek. 1 __— Nehezebbnek tartották abban az időben a pékszakmát, mint a bányászatot. Igaz is volt. A dagasztásnál minden erőre szükség volt, kü­lönösen a lábizmokat vette igénybe az örökös hajlongás és dagasztás. — Mutatja is a lábán a kék ereket. — Meg aztán a mi szakmánkkal régen együtt járt a gyaloglás. — ??? — Az úgy volt, hogy télen Pesten, nyáron a Balatonon volt munka, s gyalog kellett lemennünk. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert nem telt vonatköltségre. Hihetetlen ugy-e? — néz ránk —, pedig így volt. Nem telt vonatra. Mégis, szinte az ország minden részét bejárta Imre bácsi. — Gyöm- rőről Pestre, Vácról a Balatonra, a Balatonról Pestre. De azért szép volt a szakma. —• S miért van az, hogy kevés fiatal jelentkezik a pékszakmába? — Talán az éjszakai műszaktól félnek. Kevés idő jut szórakozásra. Mi tőlünk is ezzel a kifogással ment el sok fiatal. Ezen is lehet segíteni. Miskolcon — bár korszerűen berendezett műhelyeik vannak — kevés a pékség. Egy korszerű, új épületre volna szükség. Évente több millió fo­rintot fizetnek ki felújítási és tatarozás! költség címén, többet, mint amibe egy új üzem kerülne. —■ azok a fiatalok, akik megszerették a szakmát, nem is hagy­nák cserbe. Itt van például Cece Pista, Pap Lajos, a lányok közül Tóth Gizi, Szűcs Piroska, Rajna Magdi, ők bárhol megállják helyüket, csak- hát kevesen vannak. Pedig a pékek fizetése a legjobbak közé tartozik. Havi 2200—2500 az átlag, de nem ritkaság a 3000—3200 sem. Imre bácsi április 4-én kapta meg 14 társával együtt a „Szakma kiválója’’ kitüntetést. S a vele járó egyheti fizetést. Vas elvtársnak is az -a véleménye, hogy nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is megbecsülik a pékeket. ÉRTHETETLEN, miért csupán egy fiatal jelentkezett eaévben Mis­kolcon péktanulónak. Pedig Vas Imréék várják őket. Baráth Lajos ■OöO­Emléktáblát helyeznek el egy hortobágyi földúton Petőfi Sándor idejében széles földút vezetett át a Hortobágyon. Ezen az úton gyalogolt annakidején a költő is. A régi országúinak ma már csak kis része — a jelenlegi kövesúttól balra húzódó 20 méteres szakasz — látható. A hortobágyi nevelő^ elhatározták, hogy a földútnak ezt a meg­maradt részét emléktáblával jelölik meg. (MTI) A VASÁRNAP SPORTJA Vasárnap az NB Il-ben és az alsóbb osztályú bajnokságban az utolsó fordulóhoz érkeztek a csapatok. Diósgyőr idegenben játszik. Mis­kolcon két NB I-es kispályás mérkőzés lesz. Miskolc-Tapolcán szom­bat, vasárnap vízilabda, mérkőzést láthatunk. Több járásban az elma­radt falusi szpartakiád járási döntőjét bonyolítják le. A területi kispá­lyás bajnokságban teljes forduló lesz. Ceglédi Lokomotiv vízilabda csapa­ta. A mérkőzések időpontja: Szom­baton délután fél 5 DVTK—Ceglédi Lokomotiv, vasárnap délelőtt fél 11 DVTK I— DVTK II. vasárnap dél­után fél 4 M V SC—Cegléd. LABDARCGAS A DVTK csapata vasárnap Dorogon játszik. A hosszúra nyúlt pihenő után a diós­győriek jelenlegi játéka arra mutat, hogy feljavult az együttes, főleg a támadósor eredményessége örven­detes. Ha a védelem is helyt fog állni, remény lehet mindkét pont megszerzésére. A DVTK a követke­ző összeállításban lép pályára: Tóth, Werner, Szigeti, Jakobi. Török, Pau- lás, Iván, Csányi, Pál II., Fekete, Matisz. Az MMTE szempontjából döntő jelentőséggel bír a népkerti sporttelepen vasár­nap délután 17 órakor sorrákerülő MMTE—Bp. Előre találkozó. A két stílusos csapat összecsapása nemcsak S2ép játékot, hanem jó küzdelmet is ígér. Az MMTE otthonában a legjobb csapatra is veszélyes, ezért várunk tőle most is győzelmet. Pereces Nyíregyházát fogadja otthonában. Ez a mérkőzés a nyíregyházi csapat szempontjából nagy jelentőségű. Pereces legfeljebb azzal vigasztal­hatja meg magát, hogy győzelem­mel búcsúzik az NB II-től. Nyíregy­háza az esélyesebb. Ózdon az Ózd—Eger találkozón a hazai csa­pat győzelme biztosra vehető. A Bükkaljai Bányász még Baglyasalján is eséllyel veheti fel a küzdelmet, ha szíwel-lélekkel fog harcolni az együttes. Az NB III. északi csoportjában a Diósgyőri Bányász már bajnok. Ennek ellené­re a Diósgyőri Bányász—MÁV SAC találkozó érdekes küzdelmet ígér. A népkerti sporttelepen vasárnap dél­előtt 11 óraikor a két miskolci csa­pat, a Miskolci Drótgyár és DSC vívnak majd nagy csatát egymással. A többi mérkőzéseken az alábbi párosításban játszanak a csapatok: Putnok — Rózsaszentmárton, Éger- csehi — Pásztó, Ormosbánya — Zagyvapálfalva, Kisterenye — Sal­gótarjáni Tűzhelygyár, Mezőkövesd— Borsodnádasd, Petőfibánya — Ka­zincbarcika. A megyei I. osztályban a bajnokjelölt Somsály otthon ját­szik a Borsodvidéki Vasassal. Bán­szállásnak Szikszó lesz az ellenfele. Miskolci Erdész Altsózsolcával, a Miskolci Honvéd Rudabányával, Farkaslyuk Mezőcsáttal, Felsőzsolca Hejőcsabával, Edelény a Miskolci Előrével, Sárospatak Szerenccsel mérkőzik az utolsó fordulóban. Ma délután fél 6 órakor nemzet­közi labdarugó mérkőzés lesz a népkerti pályán. Az MVSC vegyes — az Ungvári Spartak csapatával játszik. KÉZILABDA Vasárnap délelőtt 9 órakor bizo­nyára nagy érdeklődés mellett kerül sor az MVSC sporttelepén az NB I-es kispályás kézilabda bajnoki mérkőzésre. Az MVSC férfi és női csapatának ellenfele a kitűnő játéko­sokból álló Bp. Vörös Meteor együt­tese lesz. Megkezdődik a nők cso­portjában is a Jubileumi Kuva bajnokság, ózdon az ÓVTK—MMTE női csapatai találkoznak az első for­dulóban. A területi kispályás baj­nokságban az eddig veretlen PTK a DVTK-val csan össze. Nagy küzde­lem várfw.tó Som^ályban is a Som­sály—ÓVTK férfi mérkőzésen. A többi mérkőzések: Bükkaljai Bá­nyász—MMTE. Felsőnyárád—Gyön­gyös, Ormosbánya—Edelény. TORNA A Bükkaljai Bányász tornaszak­osztálya ma Kazincbarcikán rendez disztornabemutatót, több fővárosi- versenyző részvételével. VÍZILABDA Szombaton és vasárnap Miskolc- Tapolcán a vidéki vizipoló bajnok­ságért mérkőzik a DVTK, MVSC és Harminc öröklakást Miskolcon az idén kezdték meg az első öröklakások építését. Az Orszá­gos Takarékpénztár a város legszebb részén, a Mikes Kelemen utcai villa­soron három kétemeletes, szabadion álló lakóház építésére adott megbí­zatásit. Az egyenikánt tízlakásos épü­Szpartakiád Az elmúlt vasárnap több járásban elmaradt a falusi szpartakiád járási döntője. Most nyílik alkalmuk az encsi, abaujszántóij putnoki járás fiataljainak, hogy a megyei döntőn indulhassanak. * Megyénk sportolói több sportág­ban más városokban vesznek részt komoly jelentőségű versenyeken. Ezek közé tartozik az országos 100 km-es országúti kerékpáros baj­nokság, az országos vidéki kajak- bájnokság Sztálinvárosban, az or­szágos vidéki felnőtt súlyemelő baj­nokság Debrecenben, a serdülők or­szágos atlétikai bajnoksága Buda­pesten. Országos vidéki atlétikai bajnokság Diósgyőrött Nagy eseményre készülődik a DVTK atlétikai szakosztálya. A jövő hét végén a diósgyőri stadionban kétnapos verseny keretében az or­szágos vidéki atlétikai női és férfi bajnokság versenyszámait bonyolít­ják le. A vidéki atléták seregszem­léjén 19 megye válogatott csapata, köztük több neves élvonalbeli ver­senyző áll majd rajthoz. Régen lá­tott nagyszabású és érdekes ver­senyt ígér a vidéki versenyzők leg­jobbjainak kétnapos versenye. A versenyt igen olcsó, 3 forintos hely- áru jegyekkel lehet megtekinteni. építenek Miskolcon letek köré csinos parkokat létesíte­nék. Az építési munkák már foly­nak és jelenleg az alapozásokat Vég­zik. Az első Öröklakásokba a jövő év elején költözhetnek be a tulaj­donosok. Augusztus 20 tiszteletére alkotmánynapi verseny kezdődött a Lenin Kohászati Művekben- ; *. /• ;.v--vvr; A diósgyőri kohászat vasöntödé­jének dolgozói néhány napja felhí­vással fordultak a gyár üzemeihez: indítsanak szocialista munkaversenyt augusztus 20., az alkotmány törvény­beiktatásának tiszteletére. A vásöntők felhívását a napokban lezajlott termelési tanácskozásokon tárgyalták meg a dolgozók s ahhoz a gyár valamennyi üzeme csatlako­zott. A. július 1 —tol szeptember 30-ig tartó versenyben az üzemek dolgo­zói a termelési tervek teljesítésén fe­lül az anyagokkal való takarékos^ ságért, a jobb minőségű árukért, a termelési költségek csökkentéséért, s általában azért vetélkednek, hogy eleget tegyenek az élüzem feltéte­leknek. Az alkotmánynapi versennyel egy­idejűleg felújították »a szakma leg­jobb dolgozója« címért is a vetélke­dést; BECZE KAROLY: A. LEJTÖN (2.) Az autó, amelyből vidám ének szállt a magasba, előbukkant a ka­nyarból, majd megállt. Utasai, főleg a fiataíabbja, fürgén leugráltak, s a gyönyörű hegyoldal felé vették útjukat. Messziről is látni lehetett, hogy valamelyik üzem kollektívája kerekedett fel, élvezni a nyarat, a természet ezer szépségét. A résztvevők jókedvűen igyekez­tek, hogy minél jobb helyet bizto­síthassanak egy-egy fa alatt vagy tisztáson. A férfiak tömött hátizsá­kot cipeltek, olykor-olykor megtö- rölgetve gyöngyöző homlokukat; az asszonyok inkább a gyerekekre vi­gyáztak, azok labdáit vitték. Csak egy embert nem vonzott a hegyoldal, csak egy ember volt, aki egykedvűen baktatott a többiek mögött: Vermes. Arca borotválat- lan volt, nadrágja élének nyomait csak itt-ott lehetett felfedezni. Ke­zében kis táskát vitt. Leheveredett egy bokor mellé, aztán zsebébe nyúlt. Öplös bütykös került elő belőle. Szájához emelte, meghúzta. Utána vissza sem tette a zsebbe — minek, hiszen úgyis szükség lesz rá nemsokára. Maga mellé tette a fűbe, majd hanyattfe­küdt. Némán nézte a messze kéksé­get — s az olykor-olykor diszkré­ten tovalibbenő kicsiny bárányfel­hőket . . ; Dobos András ^ bácsi, az üzem egyik legrégibb lakatosa Vermes felé tekintgetett. Ott volt, azazhogjj ott voltak tőle nem messze, hiszen a leterített pokrócon vele volt fele­sége és két gyereke is. Az asszony éppen a hátizsákot bontogatta és rakta ki belőle az elemózsiát, de férje, aki egyébként jó evő volt, most nem nagyon figyelt oda. ' Dobos régóta figyeli már Ver­mest Régóta? ... Hiszen alig egy hónapja dolgozik a vállalatnál. Va­lahogy nem tetszik neki ez a szóf­ián, mosolytalan ember. Próbált már vele máskor is szót érteni, de mindig kisiklott előle valamilyen ürüggyel. Most talán... Nem sokat gondolkozott. Felállt, odament melléje s leült a fűbe. — Jó reggelt. — Jó reggelt. — Hogy-hogy, Vermes szaki? Magát is lehet látni? — Nincs már otthon maradásom. Mennem kellett valamerre. Felült a fűben, s újra a bütykös után nyúlt. Nagy kortyokban nyel­te a pálinkát. Szeme tűzben égett. Dobos nézte. Hallgatott. Nagysokára Vermes szólalt meg. — Dobos bácsi, ne haragudjék... iszom... iszom... van rá okom... hát iszom... — Oka? — kérdezte Dobos. — Micsoda? Vermes hirtelen felült. —i Nem tudja?! S beszélni kezdett. Ömlöttek be­lőle a szavak. Keserűen, remény f- vesztetten. Sokáig beszélt. Az élet­tapasztalatokkal teli Dobos az el­mondottakból kikerekítette a be­szélő egész életét. Amikor abbahagyta, ismét ha­nyattfeküdt a fűben. Feleletet sem várt. Hosszú hallgatás után Dobos szólalt meg. — Igen. Nehéz ilyenkor mit mon­dani. Az olcsó, vállveregetős vi­gasztalás nekünk nem szokásunk• őszintén, igazán szeretünk mi be­szélni. Vermes keserűen felnevetett. — Őszintén? Igazán?! Az igazga­tó, meg a személyzetis jut eszembe. — Igen, értem. Amit mi beszé­lünk, hirdetünk, annak egy részét pontosan ellenkezőleg ismerte meg, ugye? Mondhatnám erre most azt is, hogy nagyrészét viszont úgy is­merte meg, ahogy mondtuk, ahogy ígértük, a maga valóságában, a maga nagyszerűségében. Vermes hirtelen felült, s szenve­délyesen vágott közbe. — De mit ér nekem Sztálinvá- ros, ha az én családi életem tönk­rement! Dobost megütötte a szó. — Vermes szaki, — kezdte újból — én megértem magát, de látnia kell azt is, hogy sok oda nem való ember került a pártba, akik — ki tudja mi okból — úgy látták jobb­nak, ha piros kis könyvecske lapul zsebükben. Ezek végzik ugyan a munkát — amellyel őket a párt megbízta —, de rosszul! Az egyik lélektelenül, a másik hozzánemér- téssel, a harpigdik saját céljainak megfelelően. Dehát Vermes szaki! Ezeken kívül zömmel becsületes emberek vannak a pártban, akik­ben bízhat! Találja meg ezeket is... Létesítsen ezekkel is kapcsolatot, ne csak a Kardos-féle Fejbőlintó Já­nosokkal. — Igen. De kik ezek? Höl van­nak? .. * — Hol vannak! Többek között abban az épületben is, ahol Vermes szaki már járt egyszer. Csak akkor rossz ajtó előtt állt meg és kopog­tatott be. Ne haragudjon, de abban, hogy ügye így áll, maga is hibás! — Én?! Miért?!... — Mert nem nyitja ki a száját. Nem megy utána. Játssza a sértő­döttet és iszik. Pedig a mindennapi életben valamennyiünknek akad problémája. Elmegyünk, elintézzük! ■— Könnyű ezt mondani! De az én ügyem az más ... Azt nem lehet ilyen könnyen elintézni. — Dehogynem! Különösen most, a pártban egy tisztulási folyamat indult. Több hibát jóvátesz. Dehát Vermes szaki nem törődik semmi­vel! Egy éve volt Kardosnál, azóta a füle botját sem hajtja saját ügye felé. Vermes idegesen legyintett. — Eh! Ne leckéztessen engem, hagyjon engem békén! — Nem leckéztetés ez. De szeret­ném, ha megjönne munkakedve és a családi élete is rendeződne. — Ne törődjön maga az én csa­ládommal! Vermes idegesen nyúlt az üveg után, ivott, majd hanyattdőlt a fű­ben, mintegy jelezve, hogy befeje­zettnek tekinti a beszélgetést. Dobos sokáig hallgatott. — Vermes szaki — szólalt meg halkan. Vermes ingerülten félbeszakí­totta: — Kérem, nagyon kérem, hagy­jon magamra! Nézze, már várja családja odaát. Dobos egy ideig nézte a borot- válatlan, elcsigázott arcot, majd lassan felemelkedett.;; * Az amyagosztály vezetője csenge­tett. Giziké, a csinos gépírólány besietett. — Giziké, legyen szíves hívja be Vermest. Aztán gondoskodjék róla. hogy amíg beszélgetünk, ne jöhes­sen be senki. — Igenis, Mándi kartárs„ Az osztályvezető cigarettát készí­tett elő, megigazgatta a székeket a zöld posztóval bevont asztal mel­lett, amikor kopogtak. — Szabad! — Jó napot kívánok — lépett ba Vermes. — Jó napot. Jöjjön csak köze­lebb. Vermes közelebb lépett. Mándi elfintorította az arcát. — Ah! Már megint bűzlik az italtól!... — Elnézést... — No, nem baj. Üljön le. hány zik? Parancsoljon! Rágyújtottak. — Nézze Vermes — kezdte a be­szélgetést az osztályvezető —, én már rég elbocsáthattam volna ma­gát. Részegeskedés, munkafegye­lem megsértése, meg miegymás miatt... De nekem, azazhogy ne­künk, szükségünk van magára. — Nem értem... — Mindjárt megérti. Nézze, mi ismerjük a maga életét. Tudjuk, hogy bántak magával 45 óta, ho­gyan dobálták ide-oda. Tudjuk, ' hogy pár évvel ezelőtt miért került lejtőre, s azóta miért süllyed egyre lejjebb és lejjebb. Tudjuk, hogy felesége már kétszer otthagyta. És most is külön vannak ... Tudjuk, hogy gyűlöli az életet és azokat is, akik miatt ide jutott. Éppen ezért magának köztünk a helye. — Köztünk!... Jó, jó, de mi az, hogy: »köztünk!« Kik között? — Eh! Hát hol él maga, ember?! 1956 júliust írunk. Nézzen szét! Hol a párt? A kormány? Mindenfelé mozgolódnak, szervezkednek. Ellé- nük!... Hát most döntsön, Vermes! Ügy akar élni, mint eddig, vagy emberhez méltóan? — Hát jó lenne már élni. És doU gozni. Nyugodtan... — Látja, ezt akarjuk mi, Ver-* mes! — És akkor, akik hibáztak, hely* rehozzák? Rendezik a rendezetlen dolgokat? — Ne rendezzenek ők semmit! Nem kell nekünk afc ő nagylelkű­ségük! A történelem előtt eljátszot­ták szerepüket. Elsöpörjük őket teljesen! — És aztán mi lesz? — Mi lenne?! A malom újra Ba­lázs úré lesz, s maga az első em*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom