Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-04 / 156. szám

A MANEZS KOR EL A cirkusz városban hajnaltól estig Ezer dalos hangversenye Borsodban Egész községnek tekinthető a Béke téren állomásozó cirkuszváros. A léckerítéssel övezett területen, az óriási sátor körül hatvannégy' lakó­kocsiban száztíz ember, ketrecekben, istállókban 30 különféle állat — köz­tük öt oroszlán —, két teherautó, egy autóbusz, két vontató, nóhánv pótkocsi és a sokmilliós értékű cir­kuszielszerelés képezik a kis »köz­ség« alkatelemeit. Ennek a közösség­nek a vezetése, a milliónyi gazda­sági, emberi probléma intézése — és azonfelül a cirkusz művészeti veze­tése — nem kis gondot ró Orlóczy Béla igazgató dúsdzomzatú vállaira. A cirkusznak minden művésze es­téről estére meg akarja nyerni a kö­zönséget, állandóan növelni akarja tudását, művészetét. Hosszú időt töl­tenek el naponta gyakorlással és bátran mondhatjuk, hogy a porond, a „manézs“ jóformán sohasem üres. i Perlaky Kornél barátom, a Buda­pest Nagycirkusz hosszúranőtt mű­vészeti titkára kalauzolgatna egy teljes napon át a cirkuszváros labi­rintusában. Igen, csak kalauzolgatna, mert nem jut hozzá, hogy akár öt percig is egyhuzamban beszélgethes­sünk. Nehéz lenne pontosan körül­határolni, mi is a Perlaky Kornél munkaköre. Amolyan totum-factum. Gondja van az előadásokra, az egyes számokra, az előadások feltételeinek biztosítására, a cirkusz dolgozóinak ezer ügyére-baj ára, a cirkusz utaz­tatására, s ki tudná még felsorolni» mi mindenre. Mindenütt ott van,i mindenben intézkedik, mind enne lj hozzáfordulnak és éppen ezért nem« lehet vele szót váltani. Gondja-baja« van bőven, de munkája nem ered-« ménytelen. A nagy tetszést keltő, miskolci előadásokban és nem utolsó-« sóiban a látogatottságban, a cirkusz, zökkenésmentes üzémel tetősében < Perlaky Kornélnak oroszlánrészel van. j Wagner mester már túl van a kora-1 hajnali gyakorláson, öt oroszlánjai a rácsos ketreckocsiban ténfareg.J Közeledtemre, az idegen-szagra, 1 az oroszlánok vérfagyasztó < bőgőssel üdvözölnek. 1 Sietősen továbbállok és a közelben» nézelődöm, ahol a 2 Kossányi a ked-; vas futbalozó kiskutyákkal foglala-; toskodik. A 2 Donnert már bevezette« istállósátorból a kedves ponnykat; és most a csendes cirkuszsátorban < gyakorolnak. Gyakorol a remek ze-< nekar is Boocz Tamás vezetésével, és« a kiis ponnyk a cirkuszkupola alatt« szálló dallamokra forognak, táncol-; nak, vagy éppen vágtatnak a ma-j tnézsban. A zenekar egyébként, az; egyes artistaszámok zenekíséretének; gyakorlása mellett, külön is gyakor­id naponta két órát. 4 » < \ Dús nyári program I a LKM diősgy őr-vasgyári (Szabadság-kerti) » szabadtéri színpadán » < I A Lenip Kohászati Művek kulturális osztálya és a Bartók Béla < •Művelődési Ház változatos, értékes, művészi műsort állított össze a ; »nyárra, hogy a diósgyőrvasgyári (Szabadság-kerti) szabadtéri színpadon « ♦ a vasgyári dolgozóknak, Diósgyőr és Miskolc lakosainak a nyári idény- « t ben is művészi értékű szórakozást nyújtson. ; ! Július 12-én, szombaton az Országos Kamara Színház vendég- J | játékában bemutatásra kerül Fali Leó nagyoperettje, a Sztambul ró- J | zsája; 19-én, szombaton a tánczene kedvelőinek nyújt remek szórako- 4 | zást Kelényi György és 24 tagú tánczenekara, valamint szólistái. (Ke- J J lényit az emlékezetes Bianca Cavallini-est óta ismeri a miskolci kö- \ t zönség.) A budapesti MÁV szimfonikusok operaegyüttesét látják ven- \ | dégül július 23-án, amikor Strauss Denevér-e kerül bemutatásra. \ % Akik az igazán szépét, művészit szeretik, augusztus 2-án Lakatos j • Gabriella Kossuth-cjíjas, ősi János balettművészek, valamint az Opera- < * ház más balettművészeinek balett-estjében gyönyörködhetnek. A ma- J » gyár nóta kedvelői augusztus 16-án László Imre, Vörös Sári és Kalmár « | Pál magyar nóta-estjét hallhatják. Végül augusztus 30-án Gyurkovics 4 t Mária és Kishegyi Árpád operaénekesek opera-operett estjét láthatjuk és 2 • hallhatjuk, a diósgyőrvasgyári szimfonikus zenekar közreműködésével. 4 l A zenekart Forrai Miklós, valamint dr. Bánhegyi László diósgyőri kar- 2 ♦ nagy vezényli. | X A dús, változatos program jó szórakozást, művészi élményeket « * ígér. Olyan műsort, amelyben mindenki megtalálja a kedvére valót. < Hosszú hetek előkészületei után a megyei tanács művelődésügyi osztályának rendezésében országos ünnepi kórushangverseny zajlón le megyénk két nagymúltú városában: Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon. Felejthetetlenül kedves élmény volt, amikor szombaton este Sátor­aljaújhely főterén, a Kossuth-szo- bor előtt Tóth Károly sárospataki zenetanár intonálására 100*0 dalos ajkán felhangzott a Himnusz, majd pedig Kodály Zoltán klasszikus kó­rusműve, a »Magyarokhoz«. Ezután a részvevő 17 énekkar, amelynek tagjai Budapestről, Csepelről, Buda­fokról, Szegedről, Debrecenből, Jászberényből. Hajdúnánásról ér­keztek Borsodba, a miskolci, ózdi, farkaslyuki, tiszacsermelyi dalosok­kal együtt a művelődési házban adott nagyszabású hangversenyt. Másnap, vasárnap délelőtt Sáros­patakon a művelődési házban és a gimnázium dísztermében folytató­dott a hangverseny. A borsodiak közül különösen ki kell emelnünk Ózdról a kohászati üzemek, Mis­kolcról a MÁV Járműjavító, a Me­gyei Pedagógus Szakszervezet, a KISZ ÖV, a Baráti Kör énekkarát, továbbá Farkaslyukról a bányász énekkart, amelyek Vámos Józsél, B. Veszprémy Ilona, Bartus András és Erngi István vezényletével szebb- nél-szebb énekszámokkal gyönyör­ködtették a közönséget. A közönség a -kedvezőtlen időjárás ellenére is melegen érdeklődött a bemutatott kórusművek iránt és nagy tapssal köszöntötte a pompásan szereplő gyárimunkás, bányász, paraszt és pedagógus dalosokat. A borsodi falvakat egyetlen egy énekkar képviselte és pedig egy kis községből, a bodrogközi Tiszacser- melyből. Amikor felsorakoztak a színpadon, még ki sem állt eléjük fiatal karnagyuk, máris felcsattant a taps a nézők tenyerén. Nem a hangjuknak szólt, hiszen még el sem kezdték az énekszámokat, nem is patyolatfehér ingüknek, egyforma fekete nadrágjuknak, fénylő csiz­májuknak, hanem ... Hanem min­den bizonnyal az a hatás robbantot­ta ki elemi erővel a közönség lelke­sedését, amelyet ezeknek az ősz­hajú, deres bajszú öregeknek a megjelenése tett a kíváncsi városi­akra. — Énekkarunk tagjainak életko­ra — tájékoztat Csákó József kar­mester — általában véve felül van az 50 esztendőn. Hegyes Józsi bácsi 62 éves, nem is szólva a legidősebb énekkari tagról. Batta Miklós bá­csiról, akinek lágy baritonja még ma is olyan kellemesen szárnyal, mintha mit sem érezne a vállára nehezedő 66 esztendőből. Hetenként kétszer szoktunk próbálni, s néha bizony az éjfél veti haza az éneke­seket. Mégis szívesen jönnék, s va­lósággal felfrissülnek, megfiatalod­nak a sok szép daltól. És amint ez az országos hangver­seny is tanúsította, hírük túlrepült már Tiszacsermely, sőt a Bodrogköz határán is. Nemcsak maguknak, ha­nem más községek, városok lakosa­inak gyönyörűségére is énekelnek* És csakúgy csattant a taps a néző­téren, Sátoraljaújhelyen és Sáros­patakon is, amikor a kedves cser­mely! öregek ajkán felzengett a szép tiszamenti dal: Amoda a bokor mellett három juhom hatot ellett .; j Hegyi József RÖVIDEN A Szoa'jetunl-óban évröl-évtre fejlődik a tel-evízió. JeLenLeg az országban több mint 40 állami televíziós központ műkö­dik. Az ellkövétkezendő hét évben sza­muk mintegy 300-ra emelkedik. * A Szovjet Tudományos Akadémia a napokban több mint 30 külföldi tudóst vett fel tagjai sorába. A külföldiek 21 ország tudósai közül kerültek ki. * A rigai műszerkészítők még tavaly el­határozták, hogy a Nemzetközi Geofizi­kai Év alkalmából 100 000 hidrometeocro­logiai műszert adnak a szovjet kutató­intézeteknek, A gyiár dolgozói nemcsak ezt a vállalást teljesítették, hanem sok- ezer kiváló berendezést szállítottak Kí­nába, Indiába, az Egyesült Arab Köztár­saságba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába és Finnországba is. J űnius 23-án felszerelték a sztálin­grádi vízáerőmű utolsó, 22. hidroagregét- jának álló részét (sízitátorját). A vízierő­műépítés eddigi történetében még soha­sem fordult elő, hogy egy év alatt 22 agregát álló részét gyártották lie. Módosították az élíizem cint elnyerésének feltételeit az építőiparban Az építőiparban tavaly úgy szab­ták meg az élüzem cím elnyerésé­nek feltételeit, hogy a verseny az el­lenforradalom okozta épületkárok helyreállításának befejezését és a termelésnek az ellenforradalom előt­ti színvonalra emelését szolgálja. Az építővállalatok a helyreállítások túl­nyomórészét befejezték, a termelés — Felmondólevél? kérdezte Vermes. — Az. Keserűen felnevetett. — Mit nevet? — Ez jó. Az igazgató azt mondta, hogy intézkedni fog. Hát intézke­dett is!..« A z óra már elütötte az éjfélt, amikor hevesen dörömbölni kezdtek az ajtón. — Űristen, ki az! riadt fel az asszony. — Nem az úristen, hanem én. A te férjed, Vermes József molnár, azazhogy portás, azazhogy most már az sem... Az asszony ajtót nyitott. — Szent ég, mi van veled?! Hi­szen te még sohasem voltál részeg! — Hát, most vagyok! Most ki­pótolom anyukám! Szabad talán innom nekem is, ha másnak sza­bad? ... — Nem! Ne csináld! kérlelte az asszony. — Csinálom. Azt csinálok, amit akarok. Velem is azt csinálják, amit akarnak. Kirúgtak. Már nem is tydom, hányadik helyről. Kirúg­tak, én berúgtam. Hehe. Hát nem jó? — Józsikám, gondolj rám és a gyerekekre. Mi lesz velünk? — Mi lesz! Mit bánom én! Hi­szen akármit csinálok, úgyis mind­egy ... Én vagyok a rablógyilkos. A felforgató elem ... a megbélyeg­zett ember.; s Az asszony sírva fakadt. — Mit sírsz? — dörr ént rá Ver­mes. — Azt, hogy hat év óta így is pokol az életünk. Csak hazajössz, leülsz, egymás után szívod a ciga­rettát, gondolkozol és nem beszélsz. A gyerekek félénken húzódnak a sarokba. Én is csak nézek, nem tudom szóljak-e vagy ne. A szó kelletlen vendég lett nálunk. Pedig lenne miről beszélni... A kony­hánk szűkös s lassan már nem lesz egy rendes ruhánk. És most még az ital is rj. —- Igen, az ital is! És iszom* Iszom!... Ezentúl nem törődöm semmivel! Az asszony felzokogott. A járási -pártbizottság folyosó­ján tétova léptek csosszgn- tak tova. Olyan valaki járt ajtótól ajtóig, aki nem na­gyon volt itt ismerős. A látogató sorra olvasgatta a ne­veket. Egyik ajtón ezt a nevet látta: Kardos Károly. Megállt az ajtó előtt. Kissé még­igazította ruháját, majd kopogta­tott. — Szabad. A látogató belépett. — Á, Vermes Jóska! Szervusz. — Szervusz. Ne haragudj, hogy zavarlak. — Dehogy zavarsz! Foglalj he­lyet! Mi járatban vagy? ... — Egy kicsit... hogy is mond­jam csak... kényes ügy ez... De nem is a magam jószántából jöt­tem, hanem az asszony többszöri unszolására. Ö mondta, hogy for­duljak hozzád bizalommal, hiszen gyermekkori pajtások voltunk. — Hej, de régen volt... s— öregszünk, öregszünk, hiába. — De talán, megkérnélek, mondd el látogatásod célját. Tudod renge­teg a dolgom... — Karcsikám, olyan furcsa most nekem. Nem jártam még itt soha... én nem is tudom... A párt... olyan furcsán érzem itt magam. Külön­féle gondolatok cikáznak bennem. A párt... Tudod, találkoztam én már sokféle párttal. Vajon ez a párt, amelyikhez most jöttem, olyan-e, amely tucatjával fordult elő eddigi életünkben?... Olyan-e, amely mindent ígér, de semmit sem ad, mint elődjei?... Olyan-e, amely ugyanúgy nem törődik a szegény ember gondjaival, mint az eddigi pártok? Csupa kérdőjel. És én nem tudnék ezekre a kérdésekre teljes bizonyossággal válaszolni. Másoktól hallottam egyet-mást. Jót is. rosszat is. Néhány an azt mond­ták, hogy ez a párt. csak megfoj­tani tud, mások szerint az életet, a jövőt hordozza magában. S én vegyes érzelmekkel jöttem ide. Vajon felemelnek-e vagy még rúg­nak belém egyet? Tudod, az asz- szonnyal beszélgettünk már más­kor is. El is határoztam, hogy el­jövök, hiszen úgy gondoltam, ma-, aamfajta ember hol kaphatna más­hol igazságot, ha nem itt. De aztán mások visszatartottak. Azt mond­ták, ne menj, hiszen nekik köszön­heted, hogy ide jutottál... Á, kezdem már érteni! — Karcsikám, én nem akarom most az egész életemet elmondani. Ismersz gyermekkoromtól fogva. Együtt játszottunk, együtt fogócs- káztunk. Ismerted a családomat is. Tudod, hogy apámnak volt egy kis földje s amikor őrölni vitte a búzát, engem mindig magával vitt a má- lomba. S nekem annyira tetszett ott minden. Olyan szívesen voltam ott! Emlékszel, egyszer te is velünk jöttél a kocsin? Én már ismerős­ként mutogattam neked az őrlés menetét. Később egyszerre men­tünk dolgozni, csak te a vasgyárba, én meg a malomba. Én molnár lettem, te lakatos. Mind a ketten huszonöt évig dolgoztunk, mind a ketten építettünk egy kis házat, amit a gyomrunkon spóroltunk meg... És most Te is tudod, hogy hat év óta mi a sorsom... — Igen, tudom. — Nos, arra kérlek, mivel téged ismerlek csak itt, segíts! — Hm. Kicsit bajos lesz. — Bajos? Miért?! — Egy kapitalistánál dolgoztál. — Te is. És egyáltalán van-e valaki, aki negyvenöt előtt nem kapitalistánál dolgozott? — De te belső embere voltál! — Eh! Badarság!... nekem ugyanúgy kellett dolgoznom, mint a többieknek, sőt még jobban! Nem álltam rossz molnár hírében és Balázs szerette a jó szakembereket. S erre mondjátok, hogy belső em­bere, meg hogy jobbkeze voltam! — Hát hogy mije voltál — nehéz lenne megállapítani. — Munkása, aki gürcölt napkel­tétől napnyugtáig. Különben nézze­tek utána. Kérdezzetek meg bárkit. És te. hát te ismersz a legjobban! Nyitott könyv előtted az egész éle­tem . . a «— Igaz, de. a Mit. de?! Hát mi az én bű­nöm? Mondja már meg végre vala­ki! Karcsikám, értsd meg: én dol­gozni akarok! Ügy, mint mások. Te ismersz gyermekkoromtól fogva, hát mondd meg, gazember vagyok én?! Megérdemlőm, amit csinálnak velem?! — Hát azt nem mondhatnám. De tudod, ez a te ügyed már elintézett ügy... — De rosszul intézett ügy! Em­berek intézték! Tévedhettek! De én nem hiszem, hogy az a párt, amely a dolgozók, a munkások pártjának vallja magát, megtűrné az igazság­talanságot és éppen a munkások észrevételére hányna fittyet! — A párt?... Csak te hagyd a pártot. — Hát hagyom! Nem a pártról beszélek én, hanem azokról az em­berekről, akik az ügyemet vizsgál­ták. És én most nem kérek tőled szabálytalanságot, csak annyit, se­gíts nekem. Segíts nekem rendbe­hozni azt, amit elrontottak. — Ne haragudj, nem tehetem... — Miért? Hiszen magad is tu­dod, hogy igazam van. — Megbolydítani ezt a lezárt ügyet? És éppen nekem... Tudod, kellemetlen lenne. — Értem. Az igazság kellemet­len lenne. Inkább hagyod az égé szét. Hagyod, hogy egy embert el­nyomjanak, hagyod, hogy a re­ménynek, a becsületnek az utolsó szikráját is kiöljék belőle. Hát ilyen ember lettél Kardos... elv társ?! — Nem tehetek semmit. Hidd el. Ha akarsz, persze mehetsz feljebb, máshoz is. — Én?! Nem megyek én többet sehová! Mindenesetre nem az asz- szonynak volt igaza. Kár volt ide­jönnöm. Ne haragudj, hogy zavar­talak. Szervusz! Kardos némán nézett utána. * (Folytatjuk.) emelkedése is túlhaladta a kitűzött célt. Ezért az Építésügyi Miniszté­rium és az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszervezete együt­tes határozatban módosította az él­üzem cím elnyerésének feltételeit. A határozat szerint 1958. második félévében azok a vállalatok nyerhe­tik el az élüzem címet, amelyek a leggazdaságosabban termelnek, te­rhét a legolcsóbban építenek, minél »lejjebb szorítják önköltségüket, jó •minőségű munkát végeznek és hiány* •talanul végrehajtják a különböző ta­karókossági intézkedéseket. A hatá­rozat ezenkívül az egyes igazgatósá­gok profiljának megfelelően meg­szabja a hozzájuk tartozó vállalatok különleges feladatait. Nagy sikerrel indult az ünnepi könyvhét Sátoraljaújhelyen A csinosan feldíszített és dúsan felszerelt könyvsátrat — a rossz idő •ellenére — nagyon sok vásárló ke- Sreste fel, nemcsak a helybeliek, ha- 3nem a falusiak is. Volt, aki mesés- íkönyvet vásárolt a gyereknek, de Zbőven akadtak olyanok is, akik hazai ^és külföldi klasszikusok (főleg szöv­őjét írók), vagy a felszabadulás utáni Jírónemzedék műveit keresték és vet­őik. A könyvhetet a város összes ♦vállalatainál, üzemeiben és a fegyve­res alakulatoknál hangulatos ünnep-* ♦ségekkel nyitották meg és ezeken a ^helyeken mindjárt az első napokban ♦tekintélyes mennyiségű könyv is el­őkelt. A példás és sikeres rendezés fő­dként Benkő Sándornénak, as Állami ♦Könyvterjesztő Vállalat vezetőjének {érdeme. (i s) Tir-HIREK »A 3 éves terv távlatai« címmel jű lius 4-én délután 5 órakor a politika szakosztály előadást rendez Tapolca fürdőn, az éjjeli szanatóriumba! Előadó: Kilián Béla, a pártiskola ta :nára. Július 15-én ismét megjelenik Borsodi Szemle, a TIT tudománya ismeretterjesztő folyóirata. A köze száz oldalas folyóirat ára 6 forin •lesz. Értesítjük a földrajz-geológiai szak osztály tagjait, hogy július 7-én (hét „főn) délután fél 5 órai kezdettel szak ♦osztályülést tartunk az Értelmiség ♦Klub tanácskozó termében. Tárgy őf- Borsodi Földrajzi Füzetek meg ♦indítása, 2. A szakosztályi tagol ♦nyári tanulmányújának megbeszé ♦lése. A tiszta porond újra benépesül. Egymásután, jönnek a gyakorló artistacsoportok. A közönség: a cir­kusz dolgozóinak huszonhat gyerme­ke, akik vígan ugrabugrálnak a ma­nézs körül, próbálják utánozni a gyakorló papákat és csak egy-egy erélyesebb hangra csendesednek el. Tizenegy óra körül a 4 Elekit talál­tam a porondon. Egy teljesen új szá­mot tanulnak, csiszolgatnak. Még csak pár napja foglalkoznak vele és bizony jónéhány hónapra van szük­ség, amíg ebben a — már kezdeti állapotában is nagyon művészinek és nehéznek ígérkező — számban a kö­zönség gyönyörködhet. Ha legköze­lebb hozzánk jönnek, bizonyára lát­hatjuk majd. Az új szám mellett állandóan gyakorolják a régieket is. Nagyon sokat gyakorolnak a légtor­nászok, a 4 Balázs, akik estéről es­tére bámulatba ejtik a közönséget. Délután gyakorol többek között a 2 Orlóczy, a keménykoponyájú egyensúlyozó művész és partnere, a 2 Kerekes drótkötélművész, a 2 Car­los equilibrista, a 2 Czirják, a boszor­kányos lábú zsonglőrpár és a 4 Giros, a humoros táncszám remek művészei. Amíg a manézsban folynak a pró­bák, a sátorvárosban élénk élet folyik. Az asszonyok végzik a háztartási munkákat, takarítják a lakókocsikat. mosnak (legtöbbjüknek van mosó-í gépe), tisztogatják a kosztümöket,t felszereléseket. Ügy élnek, mint bár-Ő mely kis város lakói, csak éppen % állami hivatalaik, ingatlankezelői meg hasonló vállalataik nincsenek.! És nincsen persze italboltjuk sem.J mert a produkció közben gyakran azí életével játszó artistának nem leheti barátja a szesz. Üzemi konyhái ukt ízletes, tápláló ebéddel látja el a sofcí embert. Vacsoráról, reggeliről maguk! gondoskodnak. ! Nem kis gond hárul Baranyi Lász-t ló műszaki vezetőre és 19 műszaki» dolgozójára sem. A roppant felszere-Í lés karbantartása, azok megóvása,» különösen szeles időben óriási fel-# adat. ök végzik az építéseket. X Az óriási sátrat két és fél óra ő alatt építik fel. ő ♦ A szorosan vett műszaki teendők# mellett Baranyi Lászlónak van gond-t ja az állatok etetésére, takarmány»-X zására is. (Az oroszlánok napi 45# kiló lóhúst esznek.) # ♦ Ennek a sokfelé ágazó munkának# a csúcsán áll Orlóczy Béla igazgató # aki esténként, amikor a közönség* benépesíti a cirkuszt, szmokingot ölt» és artistaként is porondra lép. —» íme a cirkusz egy hétköznapja. Fel-3 harsant a nyitány, becsuktam a jegy-# zetfüzetet és — leültem, hogy újra# végignézzem őket. # (benedek) |

Next

/
Oldalképek
Tartalom