Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-04 / 156. szám
4 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Péntek, 195S. július 4. ARATAS ELŐTTI SZAMADAS Látogatás a mező keresztesi Vörös Csillag Tsz-ben Sertésbőrből is készíthetők szép, divatos cipők pők 60 százaléka, Csehszlovákiában és Lengyelországban 20 százaléka készül sertésbőrből, míg nálunk ez az arány csak 6 százalék. A vásárlóknak azonban nem kell attól tartani, hogy újra megjelennek majd üzleteinkben a barkás felületű cipők, amelyektől régebben is joggal idegenkedtek. A Pécsi Bőrgyárban box- felületű sima bőrt készítenek. A cipőipar már gyártja a 125 forintos sertésbőr szandált, amelyet nem lehet megkülönböztetni a marhabox- tól. Ugyanebből &z anyagból gyermekszandálokat is hoznak forgalomba. Uj gépeket akar beszerezni az ipar., amelyekkel megháromszorozhatná az új eljárással gyártott anyag mennyiségét. A szakembereknek az a javaslatuk, hogy a sertésbőrből készült cipők legyenek viszonylag jóval olcsóbbak, ugyanakkor csinos, divatos fazonokban készüljenek. nél jobban, szervezettebben irtsa a község lakossága a veszedelmes kártevőket. Az összegyűjtött burgonyabogár. lárva, tojáscsomók kilogrammjáért a községi tanács által adott igazolás alapján a Növényvédő Állomás postafordultával megküldi az 50 forintos ellenértékét a fiataloknak. Különösen jó kereseti lehetőség ez az ózdi és putnoki járás iskolásadnak, fiataljainak. Végig a Bán-völgyön, a borsodnádasdíi völgyben — részben a termelők eddigi hanyagsága miatt — nagymértékben elszaporodott a burgonyabogár, s minden fejlődési fokában — lárva, tojás — alakjában megtalálható a burgonyaveteménye- ken. Éppen ezért kívánatos lenne, ha elsősorban itt követnék a hejőpa- piák, tiszatarjániak és mások példáját! Jól sikerült parasztnapot tartottak Kissikátorban egyénileg dolgozó parasztjai a gyári munkásokkal ’beszélgették meg terveiket, problémáikat. Estére már olyan jó hangulat kerekedett, hogy a 11 órakor munkából hazajövő gyári dolgozók is belekapcsolódtak a mulatságba. Négy hektó sör, ötven liter bor és ki tudja mennyi pálinka fogyott el az ízletes vacsora után!; j ? Sz. F, BECZE KAROLY: A LEJTŐN Idördült az utolsó agyúlövés is. Az emberek lassan előjöttek a pincéből. A hosszú tietek, hónapok alatt ruhájuk lerongyolódott, arcuk sápadt, beesett. A szenvedés, a gyötrődés, a megpróbáltatás távolodóban volt, s a szívekbe új érzés költözött: a remény. S ez az érzés egyre gyarapodott, egyre erősödött, örömbe, ujjongásba csapva át. Vége a háborúnak! Vége !!! S a hónapok óta tétlenkedő kéz szerszám után nyúlt... Egyik kalapács után, hogy megszegelje a leszakadt deszkakerítést; a másik fűrész után, hogy egy kis fát fűrészeljen, s újra meleggé, barátságossá varázsolja a lakást; a harmadik ásó után, hogy előkészítse a talajt a veteményeskertnek. Ismét kisarjadt az élet. Űj, mozgalmas. Lüktetése, kezdődő forgataga ott kavargóit a kis falu kis házai között éppúgy, mint a városban vagy az üzemekben. A gyárakban egyre többen és többen rendezgettek, dolgozgattak. Javítgatták a németek okozta károkat. Egy napon aztán felzúgtak a gépek, forogni kezdtek a hatalmas hengerek... M int olyan sokan, Vermes József is ott állt a meginduló élet kellős közepén, az elmúlt hónapok eseményeitől kissé kábán, de tele bizaloménál, reménységgel. Vermes eddig a kisváros malmában, Balázs úrnál volt főmolnár. Hogy ezután mi lesz, hogy lesz?. .. Hát istenem! A munkáskézre mindig szükség lesz! Kenyér ezután is csak kell az embereknek, a malom, ezután is őrölni fog. Balázs úr. a malom tulajdonosa ugyan meglépett malmának, szeszfőzdéjének és pesti bérházának jövedelmével, dekát működik a malom Balázs úr nélkül is ... Csak már működne! Ügy hiányzik halk, dongószerű zümmögése ... Meddig állnak még, hiszen lassan már mindenütt dolgoznak?! Néhány nap múlva aztán bekopogtatott a városházán. Egy idegen férfit látott a megszokott íróasztal mellett. — Verseczi úr?,.. Nincs itt?... — kérdezte. — Verseczi úr?.;. Már nem dolgozik itt. — És a malom dolgával.most ki foglalkozik? — Én — felelt az idegen. — örvendek. Vermes József molnár vagyok. Érdeklődnék... — ... hogy mikor indul meg a malom, ugye?! — Igen... és hogy .. .*•hogy lesz, mint lesz a malommal? Balázs úr ugyanis kiment... — Meglógott a disznó!... Ugye .. maga főmolnár volt nála? . ,; — Igen... — Balázs úr jobbkeze. — Jobbkeze? ... Eh!... Bízott bennem, megbecsült. Ügy mondják, jó molnár vagyok ... Talán azért... — No igen... így is lehet mondani. Hát persze. Bízott magában. Meg is fizette jól. Juttatott magának is a koncból. Dehát belső embere volt... Megérdemelte azt a szép házat is a Major utcában! — A házat? — csattant fel Vermes. — Megdolgoztam én azért, uram! Becsületes munkával építettem! Húsz év alatt kuporgottam Össze az árát! — Kuporgottá! No és a bérleti szerződés? — csattant fel az idegen. — Ügy látom, nagyon jól tájéko- ‘ zódott az úr. Nos, valóban volt szó ilyesmiről, öt évvel ezelőtt. Balázs úr üzleti ügyben külföldre készült hat hónapra. Erre az időre bérbe akarta adni a malmot. Ügy gondoltam ... esetleg meg lehetne próbálni. Talán valahogy sikerülne pénzt szerezni, vagy Balázs úrral megegyezni. De aztán nem lett belőle semmi. Balézs úr mégsem utazott el. — Igén, igen. — Igen, igen! — vette vissza a szót Vermes. — Ezenkívül két gyermekem van. Igyekszem mind a kettőt rendesen nevelni. Én nem iszom, káros szenvedélyem nincs. Megvan a mindennapi kenyerünk, van rendes ruhánk. Elég szépen berendeztük a lakást is. Akar még valamit, uram? ... — Nem, köszönöm. Egyébként ne mondja nekem, hogy »uram«. Az uraknak befellegzett. Ami pedig a malmot illeti, rövidesen indulunk. Ha szükség lesz munkájára, értesíteni fogjuk. ... És a malom két hét múlva megindult, de Vermes nem kapott értesítést. • H ónapokig kódorgott munka nélkül. Építkezésnél, rom- eltakarításnál ugyan elhelyezkedhetett volna, de ő a szakmájában akart dolgozni. Hiszen ahhoz értett, azt tanulta ki, azzal foglalkozott huszonöt év óta! Ha a szülővárosában nem lehet molnár, hát lesz máshol! Máshol sem lehetett. Vagy megvolt a létszám, vagy éppen leépítések folytak, vagy azt mondták, értesíteni fogják. A boldogító értesítés azonban csak nem akart megérkezni. Lassan lemondott róla, hogy szakmájában dolgozzék ... Odahaza már-már fogytán volt a készlet, amikor nagynehezen munkát kapott. Egy erdőgazdasághoz vették fel. Fát termeltek ki, azt szállították különböző helyekre. Jóformán maga sem vette észre, hogyan került innen a garázsba kocsimosónak, majd a MÁV-hoz vonatfékezőnek. Félév múlva egy kis vasipari üzemhez vették fel. Ott ráktárno- koskodott, ott unatkozott, ott rágta a szú a lelkét hosszú hónapokon keresztül. Munkatársai hallgatag embernek ismerték meg. Reggel pontosan bement' munkahelyére, délután pontosan távozott. Ezenkívül nem érdeklődött semmi iránt. Keveset volt az emberek között, azok sem nagyon ismerték őt, úgy, hogy egy félév múlva fel sem tűnt, hogy hiányzik, s a raktárból, az olykor-olykor kiadandó dolgokat már más adja ki.. i Vermes bányához került. Amikor először szállt le a mélybe, amikor először tűnt el mellőle a napfény, a világosság, s helyette koromsötétség ölelte át, azt hitte, soha többé nem kerül a föld színére. De aztán megszokta a föld mélyét, megszokta a sötétséget. A pislákoló lámpa fényénél szótlanul vágta a szenet. Homlokáról vékony csíkokban folyt a verejték. A szénpor ráülepedett arcára, tüdejére, lelkére. Egyik napon kék munkaruhás, töltőtollas férfi lépett melléje. — Szabadság, Vermes elvtárs! — köszönt. — Jószerencsét. — Vermes elvtárs, azért jöttem, hogy bejelentsem: a jövő hónapban indul a szeminárium. Bizonyára Vermes elvtárs is akarja magát fejleszteni, képezni, azért úgy gondoltuk, az alapfokú szemináriumra vesszük be. — Engem?! — Igen, igen. Szocializmust építünk, Vermes elvtárs! Mindnyájunknak tanulni, tanulni és tanulni kell! Tehát akkor még ezen a héten jelentkezzék Dombi elvtársnál. — Eh! Hagyjon békén! Én elvégzem, amit nekem kell. Hagyjanak engem nyugodtan .. . Néhány nap múlva az irodába hivatták. A személyzetis zavartan kezdte mondanivalóját. — Nézze ... izé ... Vermes elvtárs ... hogy is kezdjem csak . í: — Elbocsátanak, ügye? Mondja csak nyugodtan. Hozzászoktam márt — Nézze, a II., a XVI. és a XIX% es tárna kiapadt. Átmenetileg kisebb leépítés vált szükségessé ..« — Értem. • K ét hónap múlva portásnak vették fel egy fonodába. Csikorgó tél volt, s ő künn állt a kapuban. Másoknak vörös Lett orruk, fülük, fejüket nyakuk közé húzták —, ő nem ér- zett semmit, semmit... Közömbös sen nézte a kinyitott táskákat, szatyrokat... Amikor egy-egy nagy teherautó állt meg a kapu előtt, odaballagott, kinyitotta a nehéz vasajtót. — Gyorsabban hé! — kiáltották ilyenkor a teherautóról. — Megfagyunk! Egyik napon az igazgató jött le hozzá. — Jó napot — nyitott a kis portásfülkébe. — Csodálkozik, mi? Pe* dig nincs ezen mit csodálkozni. Mi a dolgozók között akarunk lenni. Tudni akarunk problémáikról, gondjaikról. Elbeszélgetünk velük, Nos, hát hogy van, hogy van? — Köszönöm... — Van-e valamilyen panaszát problémája? — Igen, van ... — No, csak ki vele, bátran. Azért vagyunk, hogy meghallgass suk és segítsünk. — Én molnár voltam huszonöt évig. Most pedig kocsimosó, bányász, pártós meg mit tudom én micsoda. 1945 óta nincs megállás som. Nem tudom, mit vétettem?! De azóta mintha titkos jel lenne homlokomon, vagy pecsét, amely elkísér, jön velem éjjel, nappal mindenhová. Dehát miért? Tudni akarom! — Igen, igen — gondolkozik el az igazgató. — Nem maga az, aki a bányából került hozzánk? — De igen. Én vagyok. — No, rendben van, intézkedni fogok. j A következő héten behívatták A kisasszony egy leveletnyújtott át neki. ; A bőr- és cipőipar szakemberei ; között hónapok óta viták folynak ; arról, hogy mire és hogyan hasz- I nálják fel a Pécsi Bőrgyárban kiikí- ; sérletezett és bevezetett új eljárással I készülő sima felületű sertésbőrt. A I kérdésről ankétet is rendeznek a ! Bőripari Tudományos Egyesületben I és a vélemények egyeztetése után ! javaslatot terjesztenek majd az | iparigazgatósághoz. Azért került most napirendre a szakkörökben ez | a kérdés, mert import megtakart tá- | sokat akarnak elérni, ki akarják ter- | jeszteni ennek a hazai nyersanyag- ; nak a felhasználását, mert a többi | bőripari alapanyag 70 százalékát I külföldről hozzuk be. A szakemberek tudomása szeriint nincs még egy ország; ahol a cipőgyártáshoz olyan nagy arányban használnának fel marha- és borjú- boxot, mint hazánkban. A Német Demokratikus Köztársaságban a cimegszorult, kapott előleget minden» esetben. Mindig akad pénz a kasszá-« ban, s még több a bankiban. A te-! henenkénti 14 literes fejési átlag, a] több mint 110 000 forint értékű márj átadott hízott sertés és a gyapjú ára« biztos pénz a bankban a kiadások] fedezésére. A jó megélhetés, a nyu-J godt holnap tudata. a biztonságérzet] nyomja rá bélyegét a tagság mun-J kájára is. ] RAGYOGÓAN SÜT A NAP, egyj felhőt se látni az égbolton. Mezőke-] resztesről távozóban a Vörös Csillag] táblái mellett haladuihk el. Szépek aí kapások, szépek a kalászosok. Bent,' a tanyán túl emberek mozgolódnak,! kétfelől is. Egyik helyen az exportra! termelt borsót kaszálják, csépelik, a! tanya másik oldalán meg éppen ara-! táshoz állítják be a mezőnyárádi! gépállomás aratógépét. Aratják a-zj őszi árpát. A Vörös Csillag tagsága! rnegkezdte a nagy betakarítást. Az! igazi, már nem papíron végzett szám-j adást. Bizonyosan nem. fognak csa-J lódni! így hát hiába »rosszmájús-j kodnak« velük szemben ... | Barcsa Sándor* ■ | Szemfüles fiataloknak egy kis mellékjÖTcdelem: ► • • ► Ütvén forint \ egy kiló burgonyabogárért ! \ A Miskolci Növényvédő Állomás Ja fiataloknak, iskolai tanulóknak, í úttörőknek 50 forintot fizet 1 kiio- l gramm beszolgáltatott burgonyabo► gárért. lárváért, tojáscsomóért. A ► kormány ezzel is hozzá kíván járul- t ni a helyenként komolyan veszélyes► &é vált burgonyabogár-kártevés c&ök- t kentéséhez, megszüntetéséhez. S kmint számos más intézkedési, felhí- t vás, ez sem marad eredménytelen! ► A megye néhány községében már ► sok úttörő, iskolai tanuló gyűjti ► az újra megjelent burgonyabo] garakat. ► Tiszafcarjánban, Hejőpapin iskolá- »sok tízei járják a burgonyaföldeket. ► Hejopapiban Vályi András igazgató► tanító és Bodnár Elemér né pedagógus vezetésével naponta 10—15 isko► lás fiatal járja az egyéniek és a ter- * melőszövetkezet burgonyatábláit. Dí- l csérét illeti itt a község vezetőit is, J akik mindent megtesznek, hogy mi► t A község parasztjai már hetekkel ♦ ezelőtt felkeresték a község minden ♦ lakóját, hogy személyesen hívják ♦ meg őket az év nagy mulatságára, a ♦ kissikátori parasztnapra. t Az ünnepség a munkás-par ászt ta♦ lálkozó jegyében zajlott le, melyen ♦ ez alkalommal a község dolgozó pa♦ rasztjai voltak a vendéglátók. ♦ A tervezett lovasfelvonulást sajnos, ♦ elmosta az eső, de annál jobban sikerült maga á találkozó. A község ► ; f Az acélnál jÓTal keményebb kőzetben fóránkint csak pár centiméteres előrehaladást: l érnek el a miskolci mélyfúrók ♦ ■Borsod megyében az ellenforradalom óta] tizenötezerrel növekedett \ a földművesszövetkezetek tagsága I szövetkezeti napon az igazgatóságok, a felügyelőbizottságok, és a termelőszövetkezetek vezetői. Ezen a napon szinte valamennyi községben ünnepségeket rendeznek. Sok helyen lesznek bálok, táncosösszejövetelek. Misu kolcon az ünnepségen tizenhét kisipari szövetkezet dolgozói is részt vesznek és a nemzetközi szövetkezeti nap jelentőségét, valamiét az elmúlt évek fejlődését Koltai Zoltán, a KI- SZÖV elnöke ismerteti. Borsod megyében 151 körzeti és önálló földművesszövetkezet dolgozik. A tagság száma az ellenforradalom óta tizenötezerrel emelkedett és ma már eléri a százharmincnégy- ezer ötszázhatvanat. A szövetkezetek árukészlete 1949-hez viszonyítva több mint tizenháromszorosára növekedett és kilenc év alatt csaknem ötszáz új bolt nyitotta meg kapuit a városokban és községekben. Ilyen és hasonló eredményekről számolnak majd be szombaton a A kedvezőtlen időjárás persze hagyott nyomot a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Elsősorban a takarmánytermelés szenvedett veszteséget. Az első kaszálásnál többtíz mázsa szálastakarmánnya! takarítottak be kevesebbet, mint tervezték. Azonban a következő kaszálás már jó termést ígér. A veszteség pótlására meg vetnek bőven másodvetést. Negyvenöt Iholdnyi csalamádé, muhar és cu'korcirok kerül földbe a takarmányveszteség pótlására. A szarvasmarha- és juhállomány átte- leltetése érdekében pedig még azt is megteszik, hogy a gyengébb egyede- ket kiselejtezik, csak a . jól tejeiő teheneket. jód fejlődő növendékeket és juhokat hagyják meg átteleltetésre. AZ ARATÁS ELŐTTI számadás tehát azt mutatja, hogy a Vörös Csillag tagsága az idén is gazdag zárszámadásnak néz elébe. A tervezett 37 forintos munkaegységet — a könyvelő és az agronómus szerint —“biztosítani tudja a termelőszövetkezet. Azaz, inkább többet, mint kevesebbet! Közel kilencvenezer forintot már kiosztottak előlegként és aki A VÁRATLAN LÁTOGATÓ sohase tudja, hova érkezik jókor, hova rosszkor. Megesik, hogy ahol jót vár — csalódik, ahol meg nem remél jót, kellemes meglepetések érik. A mező- keresztesi Vörös Csillag Termelőszövetkezetről is tettek néhány olyasféle megállapítást, hogy »jó, jó, nincs éppen nagy hiba náluk, de azért vannak komoly problémák. Ha jót akar inni inkább az Aranykalászt keresse meg.« Éppen ezért kanyarodtunk nem az Aranykalász, hanem a Vörös Csillag tágas rezidenciája, központi gazdasága felé. Mert .inkább oda menjen az ember, ahol segítségre van szükség. A meglepetés azután akikor éri az embert, ha búslakodó fejek helyett mosolygós arcokat talál. A Vörös Csillag irodájában pontosan ez történt. Madarassi Sándor bácsi, a könyvelő, Varga elvtárs, agronómus és Juhász János bácsi, a központi raktáros éppen valami viccen derülve ülnek az asztal mellett. Aztán, hogy letelepszem közéjük, Sándor bácsi újságolja, hogy éppen jóikor érkeztem. Tegnap este volt a közgyűlés, ahol kiderült, hogy rossz időjárás ide, rossz időjárás oda, —. nincs hiba a közösben! Az áruérté-» kesítési tervet ugyanúgy teljesítik] majd, mint tervezték. Sőt, egy-egy» növényféleségből még több is mu-» tat-kozik. mint számították. _ ] — Különösen a cukorrépából. Le-< teszem a fejem a tőkére... — így] János bácsi a sarokból. — Azonban] a könyvelő letorkolja, mondván: ne] játsszon csak olyan könnyen a vei, mert háromszázötven mázsa ré-] pa úgy sem lesz holdamként. De a] kétszázat, azt bizonyosan meghalad-] ja. S mindjárt elmondja, hogy száz-] hatvan mázsa cukorrépatermést tér-] veztek holdanként, azonban a korai] vetés, kapálás, a porozás a kártevők! ellen, no meg az elegendő nedvesség! ugyancsak rácáfolt a tervezésre. A! répaföldön — 20 hold — a föld sehol! sem látszik. Annál inkább a dús ! vastag gyökeret ígérő répalevelek. ! EZ A TÖBB, A JÓ EREDMÉNYEK! biztos remélése hangolta jókedvre a] Vörös Csillag tagságát a közgyűlésen! is. Az itt végzett számadás ugyan-] ás — alapos becslések után — kö-] rülbelül a következőket hozta a hét-] veinnégy termelőszövetkezeti tag] tudtára: A közel 900 000 forintos ár-] értékesítési "■'tervét' a Vörös Csillag] ■ teljesíteni tudja. Mert a búzából,] az őszi árpából .magasabb lesz a ter-J més, mint tervezték. A jó talaj-] munka, a gyomirtás megtette a ma-] gáét. A szerződött növényféleségek:] mák, dohány, cukorrépa, kender] és a tízholdas kertészet termékei pe-J dig — úgy mutatkozik — a terve-] zettnél inkább többet, mint keveseb-J bet hozmaik a közös gazdaság kony-J háj ára. * l A miskolci Mélyfúró Vállalat dol- l gozói a Borsod megyéi Pérkupa köz- l ség határában további gipsztelepek l után kutatnak. Ennek érdekében az l elmúlt években egy ezerméteres lyuk i mélyítését kezdték meg. A dolgozók t egyenletes ütemben végezték mun♦ kájufcat. * Az idén azonban mintegy ♦ 500 méter mélységben nem várt aka♦ dály nehezítette meg a további elő♦ rehaladást. A fúrófej az acélnál is ♦ jóval keményebb diabáz nevű kőzét♦ be ütközött. A kemény kőzetet sem ♦ görgős vésővel, sem pedig a vállalatnál használt magcsővel nem tud-! ták átfúrni. Segítségért a -földrajzi: főigazgatósághoz tartozó. — fúrásfej-: lesztési osztályhoz fordultak. A szak-! emberek egy különleges imkrolapkas! koronát szerkesztettek. Az új fúró-j fejjel június hónap végén kezdtékj meg a munkát. Az eddigi eredmé-i nyék igen biztatóak. Bár a fúrás előrehaladása még eléggé lassú, órán-! kint mindössze pár centiméter —, de; a magkihozatal igen kedvező. így a< több éve megkezdett mélyfúrást to-; vább folytathatják.
