Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

■2 ESZARMAGYARORSZAO Vasárnap, 195S. július 21. SERÉNYEN KÉSZÜLNEK a MÁV miskolci igazgatóságának egész terü­letén a vasutasok augusztus 10-re, a VIII. vasutasnap megünneplésére. Valamennyi szakszolgálati ágon be­lül különböző versenyekkel, felaján­lásokkal, tehát új munkasikerekkel köszöntik ünnepüket. Maga az igaz­gatóság is segíti kezdeményezéseiket. Közel 200.000 forint jutalmat fi­zetnek ki a versenyben legjobb eredményt elért dolgozók részére. Ebben az évben több mint félmillió forintot osztanak ki az igazgatóság területén jutalmazásokra, mely ösz- szeg a múlt évinek több mint két­szerese. A vasutasnapi ünnepségen adják át az arra érdemes dolgozóknak a kormánykitüntetéseket, a kiváló vas­utas, az érdemes vasutas kitünteté­seket, a soronkívüli előléptetéseket és ezen a napon osztják ki az »Él­üzem« kitüntetést is. A jutalmazá­sokon kívül szociális és egészségvé­delmi szempontból új létesítmények­kel gazdagodnak a vasutasok., Aug. 10-én adják át rendeltetésének a me­zőkövesdi Zsóri-fürdőben épült vas­utas üdülőt és üzemképes állapotban lesz az igazgatóság egyik legszebb kulturális és szociális intézménye: a Bodrogolasziban létesített fiúnevelő intézet, ahol közel 200 árva nevelésé­ről fognak gondoskodni az iskolaév beindulásától kezdve. A napokban a vasutasnapot élőké-, szító bizottsággal'több állomást meg­látogattunk. Személyesen győződtünk meg, arról, hogy a kisebb és nagyobb állomások dolgozói hogyan készülnek ünnepükre. SZIKSZÓ, FORRÓ-ENCS, NOVAJ- IDRÁNY után Hidasnémetiben hosz- szabb időt töltött az előkészítő bi­zottság. Az állomások külső arculata is megváltozott az utóbbi időben. Mindenütt jobban megy a munka, pontosan látják el szolgálatukat a vasutasok. Hidasnémetiben ezen a napon a csehszlovák vasutasokkal karöltve értékelik az elmúlt negyed­év párosversenyét is. SZERENCS állomás dolgozói is nagy lendülettel készülnek. Az állo­más dolgozód a fűtőházzal és pálya­fenntartással együtt tartják ünnep­ségüket. A fűtőház dolgozói az első féléves »élüzem«-szintet teljesítették. “ csak a széntervben volt kisebb lemaradás. A vasutasnap tiszte­letére vállalták a szénterv té­nyezőinek túlteljesítését. Rimolák András mozdonyvezetői Kardos Endre fűtőjével együtt betar­totta szavát: 127 százalékos teljesí­tést ért el. A mozdonyok időszakos javításánál Bárdosi László csoport­Nyereséges a töldmOvesszövelkezetek mezőgazdasági özemága Beigazolódott: jobb a gépi munka Ez év tavaszán nem mindenhol vállalták a földművesszövetkezetek a gépi munkára történő szerződéskötés feladatait. A fő indok — amely jó­részt a gazdasági vezetők részéről hangzott el — az volt, hogy a szer­ződéskötéssel kapcsolatos feladatok nem biztosítanak jövedelmet a föld­művesszövetkezeteknek, sőt veszte­séggel járnak. Baktakéken a földművesszövet­kezet vezetősége másként gon­dolkodott Ök abból indultak ki, hogy a dol­gozó parasztpknak nemcsak az fon­tos, hogy visszatérítést kapjanak a részjegyekért, hanem az is, hogy a termelésükhöz szükséges feltételek minél jobbak legyenek. Körzetükben több olyan község van, ahol régimódin dolgoznak. Ilyen feltételek mellett a földet jól megművelni — természetesen — nem lehet. A tehenek jármolása a tejho­zamot csökkenti és végső soron a termelés költségeit emeli. Ezért vette szívesen a földművesszövetke­zet vezetősége, hogy a gépi munká­ra történő szerződéskötés feladatait elláthassa. A feladat átvételekor megmagya­rázták a dolgozó parasztoknak, hogy miért érdemes géppel szántani és szállítani. A jó szervező- és felvilágosító munkának meg is van az eredménye, mertközel 2500 normál holdnak meg­felelő gépi munkát végeztek a dol­goz^ parasztoknak a gépállomások. A földművesszövetkezet ezzel tavaszi tervét 165 százalékra teljesítette. Baktakéken rácáfoltak a ború­látókra is, mert. annak ellenére, hogy sokan*" á mezőgazdasági üzemág létrehozása­kor azt jósolták, hogy az csak vesz­teséges lehet, náluk az üzemág nye­reséggel zárt. A második negvedév nyeresége 6500 forint volt. A főered­mény azonban mégis az, hogy a dol­gozó parasztok munkája könnyebb lett, a termelés költsége csökkent és a terméseredmény növekedett. (Cs. M.) Magyar-szovjet barátok között Az élet ezernyi apró és nagy érvei igazolják, hogy a szovjet nép milyen óriási segítséget adott számunkra. Az elmúlt évtizedek közös harca azt is bizonyítja, hogy a szovjet nép és annak vezetői olyanok hozzánk, mint a jó testvér.. . Ilyen és ehhez hasonló szavak hangzottak el a napokban Edelény- ben, ahol a magyar—szovjet barátok tartottak találkozót és vitatták meg a Magyar—Szovjet Baráti Társaság mozgalmi munkáját. Jancsurák Béla, az edelényi bánya dolgozója, az előkészítő bizottság beszámolójában ismertette az orszá­gos értekezlet határozatait. A cél: harc a közös eszme, közös feladat: a béke védelmében. Ennek érdeké­ben - felvilágosító és névelő munkánk hatékony legyen. -E -mozgalom. aktí­vái a szovjet nép legjobb barátai légyének! Á békeharccal kapcsolatban töb­bek között ezeket mondotta Jamcsu- rák' • elvtárs: »Duües amerikai kül­ügyminiszter a nemzetközi politikát a szakadék szélére vitte. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük vissza a békéi d szakadék sz étéről.' De nem elég -a békét- csak óhajtani, — a bé­kéért harcolni kellj és ebben a szel­lemben emeljük magasra a béke világító fáklyáját. Neveljük helyt­állásra,- felelősségre és igazi őszinte­ségre a magyar embereket.« A beszámoló után több értékes hozzászólás hangzott el. Lukács Pál kurityáni bányász visszaemlékezett egykori falujának, Szentistvánnak az életére: összehasonlítást tett a régi és az uj élet között. —*■ Az én édes­anyám — mondotta —, ha eljön hoz- j zám látogatóba, látja a gombamódra' épülő új bányászházakat, Kazincbar­cikát, az új Miskolcot — ilyenkor mindig feásóhajt: »Honnan bírja ez az állam, miből telik, hogy egyik riapról a másikra annyi sok, szép új ház épül” Persze, nem mindenki gondolkozik így. Sokan már elfelejtették, hogy egykor szalmatetös vityUtókban lak­tak. A volt cseléd, a kondás és sum- más fia orvos lehetett, tanár, vagy éppen mérnök. E fejlődést egyesek természetesnek veszik. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság tagjainak feladata, hogy türelmes, okos szóval megértesse: mindez a változás a Szovjetunió segítsége nélkül nem kö­vetkezett volna be. Darvas István Rudabányáról ele­mezte a volt MSZT munkáját, amely nem mindig volt kifogástalan. — Minden jel arra utal — mondotta —. hogy az új társaság pozitívabban fog dolgozni. Felszólalt az értekezleten Gyárfás Imre elvtárs, a Magyar—Szovjet ba­ráti Társaság megyei elnöke is. Hoz­zászólásában kiemelte a közös eszme vezérgondolatát, a nemzetközi szoli­daritás gondolatait, majd elismerés­sel nyilatkozott e nemes eszme har­cairól. Kijelentette: a fejek megtisz­títása érdekében elsődleges feladat* hogy a revizáonizmus ellen kímélet­lenül harcoljunk. — Célunk ugyanaz, mint a pártnak és a kormánynak. Munkánk akkor lesz eredményes, ha a párt és kor­mány határozatai szerint cselek­szünk. A népi egység teljes kiková­csolásának is ez a legfőbb irány­adója — fejezte be felszólalását a megyei elnök. <— bíró —■)-ooo­Egy nagyjelentőségű újításról (Tudósítónktól.) A párt- és kormányhatározat a kö­zelmúltban hívta fel figyelmünket a takarékosságra. A DIMÁVAG Gép­gyár műszaki fejlesztési és újítási osztályának dolgozói ennek a felhí­vásnak szellemében serénykednek a héjesapágyöntés kísérletezésén. Szi­lágyi Imre kutató technikustól nyert értesülés szerint az újítás lényege abban van, hogy acélperselyben cent­rifugával vékony bronz réteget önte­nek. Ezzel a módszerrel • é veíite jelentős importanyag megtakarítást lehet elérni. A kísérletek igen bíztató ered­ménnyel folynak, eddig mintegy 40 darab csapágy készült el, különféle gyártmányhoz. Ez a lelkes csoport most azon fá­radozik, hogy a perselyek jó előké­szítése és megmunkálása, valamint a még tökéletesebb öntéstechnológia kidolgozásával csökkentsék a kez­deti selejtszázalékot. (Bollobásné) 'tWftHi" i*míiii iIi»uiiM>iiiiu.uii.i, Önvédelemhez szükséges m Volt egyszer, hol nem volt... bi­zony, már csak a mesékben találunk olyan hercegnőt, vagy királykisasz- szonyt, aki a mesebeli hercegre vá­rakozva hímzéssel, fcstegetéssel tölti idejét, no és természetesen néha meg­látogatja a szegényeket is. A moderii hercegnők más időtöltést keresnek: Margrethe dán hercegnő például dzsiu-dzsicu edzésekre jár és olyan szorgalmas, hogy hamarosan meg­szerzi a dicsőség legmagasabb rang­létráját: a »fekete övét«. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦ Botrány a templomi „székjog“ körül A PERLEKEDŐK belépnek a tárgyalóterembe. A bíró, az ülnökök, s valamennyien kí­váncsian néznek rájuk. A vád­lott alacsony, kövérkés pa­rasztasszony. Az arcán és ko­nok pillantású szemeiben a volt nagygazdáné rátartiséga, gőgje a másik iránt és alázat a bíró előtt. A másik jóval fiatalabb, nyúlánk, keskenyarcu, értelmes nézésű szegény- paraszt asszony. Mindketten sajóvámosiak. A tárgyalás megkezdődik. Hamarosan fény derül az ügyre. ... Sajóvámoson, még a mai nagyapák nagyapja idején renoválták a református templomot. Kevés volt a pénz. Az egyház vezetői azt mondották, hogy járuljanak hozzá a hí­vők is. Aki segíti az építést, „székjogot” kap, aszerint, hogy anyagilag, munkaerővel támogatja a templomópítést. A nagygazdák jobban bírták, így ők előre, a szegények meg hátra kerültek. A templomépítők már régesrégen meghaltak, de a leszármazottak ma is jogot formálnak a régi helyhez. Az országban végbement változások szele betört a temp­lom vastag falai közé is. Kezdték mondogatni a szegényebb hívők: — A vallás azt tartja, Isten előtt mindenki egyenlő, s ha a világban már úgy van, legyen úgy a templomban is! Az egyház vezetői kénytelen-kelletlen igazat adtak a hívők­nek, s kimondták: a templomban mindenki oda ül, ahová akar. A „jogosok” többsége nagy morgással belenyugodott a dologba, néhányan azonban megkötö+ték magukat. — Nekem ehhez jogom van!. . Nem azt kell nézni, hogy» most mink van. hanem, hogy mink volt régen! — mondogatják a volt gazdagok. Néhány fiatalasszony aztán elhatározta, hogy áttöri a „kordont”. Elég volt a nagygazdák elsőbbségéből! A TEMPLOMI BOTRÁNY virágvasárnapján tört ki. Csillag József né kisfiával véletlenül egy ilyen „jogos” hívő, a volt nagygazdáné, özv. Nagy Lajosné helyét foglalta el. Éppen a „fennállót” énekelték, amikor megjelent az özvegy. Rettenetes haragra gyúlt. hogy egy nála alacsonyabb rang­sorban lévő asszony, méghozzá a „kölykével” elfoglalja az ő helyét. Nosza, mérgiben. neki a gyereknek, s nagy düh­vei kilökte a pádból. — Vidd innen a kölyködet. ne mutogasd! — sziszegte Csillagné felé és gőgösen betolakodott a padba. holott a mel­lette lévőben még bőven volt hely. Csillagné mérgelődött, márcsak azért is, mert a temp­lomban mindenki odafigyelt. Ennyibe is hagyta volna a dol­got. de Nagyné nem tudta megbocsátani, hogy egy szegé­nyebb az ő helyére mert tolakodni. Itt is. ott is becsületsértő kijelentéseket tett Csillagnéra és így került az ügy a bíró­ságra. . A bíróság özv. Nagy. Lajosnét elítélte maradi gondol­kodása miatt és bűnösnek találta becsületsértés bűntetté­ben: 300 forint pénzbüntetésre ítélte, és kötelezte 200 forint bűnügyi költség megtérítésére. A bíróság a maga részéről befejezte az ügyet, de vajon befejeződött-e a perlekedők között-is Sajóvámoson? SAJÓ VÁMOS MINDIG híres volt a vallási villongások­ról. Vallási gyűlöletet örököltek a gyerekek a szülőktől, val­lási gyűlöletet neveltek beléjük a papok, hogy szétszakít­hassák, marcangolhassák a falu erejét. Igen gyakori volt itt a verekedés, a pereskedés. Általában minden kocsmai, ut­cai verekedésnél az egyik csoport csak reformátusokból, a másik csak katolikusokból állt. Az egyik csoport azt üvöl­tötte: — Katolikus vért iszunk! — A másik meg: — Református vért iszunk! — és egymásnak estek vér­benforgó, fanatikus gyűlölettel villogó szemekkel. Előfordult, hogy két ember ment. egymással szemben és már kiáltotta is: — Te református! — Te katolikus! — és hajbakaptaík. Még a szórakozó Összejöveteleiket is vallási alapon ren­dezték meg. A bálban vagy csak reformátusok, vagy csak katolikusok voltak. És próbált volna valaki bemenni a más vallásnak báljára! Ha szépszerivel el nem iszkolt, megbics- kázták! Voltaik utcák, ahol csak reformátusok laktak. Ide katolikus fiú be sem tehette a lábát. 1 Sajóvámoson nemcsak a más Vallásnak álltak egymással szemben, hanem azöíio.4 vallásűak között is megvolt á sza-’ kadék, ellentét. Ez azonban már az osztáiyellentétből fakadt. A református templomi „székjog3’ is ennék a -megnyilváriu- lása 1 volt, hiszen szemmel láthatóan különválasztotta a ki- zsákmányoltat a kizsákmányolótói, a vagyon döntötte el, hogy ki hol ül. (Igen érdékes adatokat lehet egyébként ta­lálni egyik-másik nagygazda vagyonának eredetéről. Sa jó­vámos mindig nevezetes volt a betyárokról és a lótolvajpk- ról, akik ebből a „mesterségből” élég hirtelen és Szépen meg­gazdagodtak. És ki tudja, hogy egyik-másik esetben, a „szék- jogot” nem lopott pénzből vásárolták-e meg?) A HÁZASODÁS itt is csak vallási alapon történhetett és kevés kivétellel, a fiatalok beleegyezése nélkül. A szülők jóelőre megegyeztek, hogy a gyerekeket egymásnak nevelik. Döntő a vallás és még döntőbb: a földet egyesíteni kell! Tíz holdas csak tíz holdassal, hugi holdas csak húsz holdassal egyesülhetett. És hogy hány roßsZ családi élet született eb­ből? Ki tudja? ... A felszabadulás és a későbbi évek. az új társadalom törvényszerűségei k felkavarták a falu megkocsonyásodott életét. A földosztás megváltoztatta a kirívó vagyoni ellenté­teket. Az iskolák államosítása óta pedig nincs kirívó vallási ellentét. A fiatalok már nem is nézik, hogy ez ilyen vagy olyan vallású, s Összejöveteleiket már nem vallási alapon tartják. És ma már gyakori, hogy különböző vallásnak is házasságot kötnek. Megszűnt á fUu elzárkózottsága. A lakosság egyharma- da — főleg az ifjúság— iparban dolgozik és rajtuk keresz­ti ha v^Vnnv ^álakén is. de beáramlik az egészséges, szo­cialista erkölcs. . Formálja, az embereket a párt és a tanács is. Ám. az igazsághoz tartozik, hogy ma sincs még minden rendben. Még ha elvétve is, de még hallani: — A jányt a te fiadnak nevelem. Nem sikerült még átformálni, különösen az öregeknek e gondolkodásmódját. • A TEMPLOMBAN KIROBBANT ellentét nem véletlen. A háttérben ott áll áz új társadalommal szembenálló pap, aki nem segít, hanem inkább gátolja a falu egymásratalá- lását. A katolikus pap például igyekszik betartani az állam és egyház közötti megegyezést, el-eljár a tanácsra is. igyek­szik összehangolni a falu és az egyház gondját, — de nem így a református pap. Kerüli a tanácsházát. Furcsa dolgok­ban mesterkedik. Parókiája udvarán mindig sok a gyerek. Odacsalja a református szülők gyermekeit. Nagy harcot folytat a szomszédságban lévő cipész ktsz. ellen, szeretné felrobbantani, hogy a helyiséget megszerezze és ott vallás­órákat tarthasson. (?!) Az egyik elvtárs a következőt pana­szolta el: — A családomról régen volt egy gúnyvers. A, faluban 'már régesrégen elfelejtették. Egyik nap aztán iskolásfiam beállít azzal, hogy tud egy szép verset. Majd kővé dermed­tem, amikor a gyerektől meghallottam a rólunk szóló gúny­verset. — Ki tanított rá? — kérdeztem ingerülten. — A tiszteletes úr fia ... Ez is példa, hogy a tiszteletes úr maga piszkálja fel a vallási villongásokat, még a gyermeket is a szülő ellen han­golja. Hogy miért teszi? Valaha nagy németbarát volt, ve­lük együtt el is hagyta a falu népét. Igen jól ment neki a felszabadulás előtt. A vallási villongások bőven hoztak a konyhára. Saját gépkocsival rendelkezett, A régi hatalom, a régi jólét hiányozna talán? A TEMPLOMI ÖSSZEZÖRDÜLÉS bő beszédre adott al­kalmat. Sokan már csak derülnek a „jogokhoz” való ragasz­kodáson. De özvegy Nagy Lajosné nem bírja elviselni, hogy nem neki adtak igazat. — Nekem jogom van ^hho* a székhe’! Megfizettünk mink azért! (Mármint a nagyszülők.) — A másik szavával viszont önmagával kerül ellentétbe. Azt mondja: — Azt akarták, hogy a főd után fizessünk egyházig ter­het. Monta is az uraim, amikor még élt: „Nem a főd jár a templomba, legyen egyenlően!” És most, hogy egyenlőséget akarnak a hívők, haragszik mindenkire, kiváltképp a papra. — A pap a hibás! Miért nem jelentette ki, hogy aki akar, a helyén marad, aki nem, ahelyett jelöljünk ki m*-t. Mer’ az én helyemre a jányom a jogos! — jelentette ki* majd végül hozzátette nagy nyomatékíkal: — Nincs még vége a harcnak!... • Igaza van özvegy Nagy Lajosnénak. A harcink méf nincs véső .. CSORBA BARNA Nyugat-Németország, valamint Cseh­szlovákia részére történő átrakásokat végeztek a közelmúltban. A vasutasnapi versenyben job­bak az eredmények, mint bármi­kor. Az állomás, a fűtőház dolgo­zói kivétel nélkül nagy szorga­lommal készülnek az ünnepsé­gekre. OLASZLISZKA-TOLCSVA a mis­kolci igazgatóság legszebb állomása. Mintha egy balatoni üdülőhely állo­mására érkezne az utas. Virágerdő veszi körül a felvételi épületet és a többi épületet is. Az állomás nem­csak külsőségeiben szép. hanem az ott elért eredmények is kiválóak. Az első félévben teljesítették az »él­üzem «-szintet az itt dolgozó vasuta­sok. Forgó János szakszervezeti el­nök elvtárs szerint • a jó eredmények elérésének döntő feltétele volt a. szilárd munka- fegyelem és az állomás dolgozói­nak becsületes összefogása. " '* AMIKOR A SZERVEZŐ BIZOTT­SÁG tagjaival Miskolcra .érkeztünk, egyöntetű volt a megállapítás: Min­den állomás, minden szakszolgálati ág jó munkával, a fegyelem megszi­lárdításával készül augusztus 8-ra, a VIII. magyar vasutasnap megün­neplésére. (leskó) vezető és 13 fős brigádja ért el ki­magasló eredményeket. Kassai Jó­zsef forgalmi szolgálattevő, Fazekas Ferenc raktáros, Boncsér Dániel vo­natkísérő, Forgó Károly vonatkísérő, Mészáros Lajos és Zagyi Lajos kocsi- kirakók példamutató munkával ké­szülnek a vasutasnapra. SÁTORALJAÚJHELY állomásra is csehszlovák vendégeket várnak. Itt is együtt ünnepelnek a különböző szakszolgálati ágak dolgozói. Külö­nösen a fűtőháznál és a szertárnál vannak jó eredmények. — Fokozódó lendülettel készülnek dolgozóink a vasutasnapra, — mon­dotta Szép Sándor fűtőházfőnök- elv- társ. — Különösen a szénmegtakarí­tási terv teljesítésénél értünk már el szép eredményeket. Az elmúlt félév­ben megközelítettük az »élüzem«- szintet. Bízom abban, hogy a mostani jó munka még fokozódik és a máso­dik félévben »élüzem« lesz a sauj- helyi fűtőház. SÁROSPATAK állomás ma már Tokaj-Hegyalja vasúti központjának tekinthető. Mintegy 40 községből és 32 szocialista szektorból érkeznek a termelvények erre az állomásra. A Bodrogköz és Hegyköz ontja a »kis­vasút« segítségével az élelmiszert, az ásványi kincseket. Igen jó mun­kát végeznek az átrakásnál. Pásztor Zoltán állomásfőnök elv­társtól tudtuk meg, hogy Kelet- és Megnéztük a% állomásokat Nagy igyekezettel készülnek a vasutasok a nagy napra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom