Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-26 / 175. szám

üzombaf, 1958. július 26. északmagyarorszAg 5 AZ ÓNODI FAZEKASOK T)izony nagy kár, hogy múlt idő­ben kell róluk írni: csak vol­tak. A szó szoros értelmében ez a foglalkozási ág megszűnt ónodon. A XX. század folyton fejlődő gyár­iparának fém- és üvegedényei, más készítményei teljes kihalásra ítélték községünkben e szép ősi iparágat. Pedig egykor az ónodi fazekasok nagy hírnévnek, készítményeik nagy keresletnek örvendtek messzi kör­nyéken. Az unokák már nem tudná­nak a mai modern tűzhelyeiken azokban az edényekben főzni, ami­tanúságot az alábbi rigmus, ami egyik kulacsán olvasható, íme: „Kedves egy jószágom, ha Üres vagy, szánom, ha tele vagy, fogy a pénzem, megvered a feleségem, de azért az semmi. Irta: Rusznyák Gyula.’’ A kulacs másik oldalán így foly­tatja: „Aki iszik belőle, váljon egészségére!^ Készült ónodon, 1904. IV. !-én. ff észített még más edényeket is; semmiben nem maradt le fa­zekas társai között. De mint mond­óén még a nagyanyjuk főzött a nyi­tott kéményű pitixirban lévő szabad­tűzhelyen. A nagymamák idejében, főképpen falun, még cserépből volt a fazék, a lábas (ami valóban há­rom lábon állt, innen a lábas elneve­zés), a tál és tányér, a kőpülő, só­tartó, gyufatartó, volt több darabból álló ételhordó, mécses, vízeskorsó és ivóbögre. Ma már csodálkozva néze­getik, ha idősebb asszonyok még elő­szedik néha-néha lakodalmi alkal­makkor a padlás zugából a kormos- oldalú, drótozott cserépfazekakat és a ^zabodban tüzet gyújtva, azokban főzik meg a jóízű csigalevest. Ezeket az edényeket használta az ókor — és az újkor népe. Ha felszínre kerül a. földből egy-egy régi edény-darab, vagy töredék a letűnt időkből, for­mája kezdetleges, festés nélküli, de mestere mégis díszítette a maga pri­mitív módján, mégpedig úgy, hogy ujjait a lágy agyagedénybe nyom­kodta, vagy apró agyagcsomókat ra­kott rá, vagy a szeleit csipkezte ki. Amikor később az edények festésit, zamáncolását megismerték, nagyon szép motívumokkal díszítve készítet­ték edényeiket, amit a községünk­ben és községünk határában elő­kerülő leletek is bizonyítanak. A későbbi kor fazekasai már egész mű­vészi tökéletességű edényeket és más tárgyakat készítettek, színpompás Ifestéssel, A XIX. század elején kezd a ^ feliratos edények, tréfás fel­köszöntővel, rigmusokkal ellátott ku­lacsok, bögrék és más ivóedények készítése divatba jönni. A század végefelé általánossá lesz az ilyen edények gyártása, sőt átmegy a XX. század első évtizedére is. Ebben az időben készítgették az ónodi fazeka­sok is edényeiket, feliratos kulacsai­kat és egyéb dísztárgyaikat. Itt mu­tatkozott meg fazekasmestereink ki­válósága. A ránkmaradt készítmé­nyeik alakra, díszítésre, tartósságra nézve elsőrangúik. Egész fazekas­negyed volt akkor Ónodon, lent a »vár árkában« (a község várhoz közeleső részének még ma is ez a neve, mert több lalcóház a vár egy­kori vizes árkában épült fel) négy fazekas örökítette meg nevét készít­ményein az utókor számára. Nézzük csak, kik is voltak ezek? Pocsai Sámuel fazekasmester, pél­dául olyan szép és tökéletes formájú, kosalakú kulacsokat gyártott, ami ma is bámulatba ejti szemlélőjét. Nagyon érdekes a gyapjú utánzata e kulacsoknak, amit szintén agyagból rakott rá mestere, mégpedig úgy, hogy a lágy agyagmasszát ritkaszö­vésű vásznon nyomta keresztül, s így egyszerre több agyagfonalat kapott, amit ügyes kézzel formált gyapjú gyanánt kulacsaira. Készített ezen­kívül lapos, feliratos, és köralakú kulacsokat, fazekakat, tálakat, tá­nyérokat, só- és gyertyatartókat, tejesfazekakat és gyermekjátékokat. Minden darab egy-egy műremek a maga nemében. A rvai Béla, a szobrász fazekas, ** emberfejű díszedények készí­tője. Művészi kézzel mintázta ki gyermekiejnagyságú edényeit, amit egyformán lehetett használni do- hánytartónak, vagy gomb- és cérnás- doboznak, mert a tetejét le lehetett venni. Készített tálakat, tányérokat, tejesfazekakat virágcserepeket és sok gyermekjátékot, kakasalakú fü- tyülőt, apró agyaggolyókat, kis kom- módot kihúzható fiókkal stb. Rusznyák Gyula kulacskész'' ő és rigmusfaragó mester. Lapos, z^'^'en hordozható kulacsait szép fcrm.'ban, egyszerű díszítéssel készített?.. Tré­fás, vígkedélyű emberként emlege­tik a mgi idősebb emberek, akik még jól ismerték. Vígkedélyéről tesz jak róla, legszívesebben csak kula­csokat készített, mert azt mindig pálinkával töltette tele próbaképpen — hogy nem csepeg-e — a gazdájá­val, s természetes, hogy a pálinkát együtt itták meg. Baradnai János fazekast is jó mes­terként emlegetik. Edényeit és más készítményeit, gondos, aprólékos munkával, csinos, ízléses kivitelben, színpompás festéssel készítgette. Ké­szített mindenféle edényt, amit csak cserépből, illetve agyagból elő lehet állítani. A még meglévő edényei most is oly szépek, mintha ma ke­rültek volna ki műhelyéből. A rajta lévő zománc ma is fényes, repedés- mentes, pedig készítője már régen elporladt. Birtokomban van egy ku­lacsa, amely egyik legszebb darabja gyűjteményemnek. Formája és fes­tése gyakorlott kézről és finom szín­érzékről tesz tanúságot. A kulacsra írt névreszóló kis versike pedig rím­re helyes és szépírásra kifogástalan, így hangzik: „Dúrbák Imre uramé, uramé ez a kis kulacska. Kár, hogy ilyen kiesiny, mér nem nagyobbacska. Furcsa kis jószág ez melyből hogyha iszom, azonnal felejtem minden búm és gondom. Igyál pajtás, te is ezen kis szerszámból, élj még sok évekig Isten jóvoltából. Készült Ónodon, Baradnai Jánosnál 1897. XII/4-én.” Megélt mind a négy fazekas Óno­don, sőt egyik-másik egy kis földecs- két is szerzett. Igaz, az agyagot az ős anyaföld adta (az agyaggödör nyo­mai ma is megtalálhatók a reformá­tus temető mellett) pár krajcár le­fizetése ellenére akár egész évrevalót kaptak a község elöljáróságától. A fuvar, illetve a hazaszállítás többe került, mint maga az agyag. Az ége­téshez szükséges fát legtöbbször az ónodi uradalomból kapták cserébe virágcserepekért, és más készítmé­nyekért. Jgy éltek, dolgoztak még száza- x dunk elején is fazekasaink. Az élet azonban mind nehezebb lett számukra. A környező erdőt kivág­ták (1910—12), az égetéshez szüksé­ges fa beszerzése megnehezedett. A mindinkább fejlődő gyáripari készít­mények teljesen kiszorították az egy­kor nélkülözhetetlen szép fazekas­ipart. Bár el kell ismernünk azt, hogy a ma használatos zománc- és üvegedényekkel a cserép nem veheti fel a versenyt, de mégis nagy kár, hogy ahol lehetne használni, ott sem használják háziasszonyaink. Ez az oka, hogy egykori népművészetünk­nek ma már csak emlékeit őrizzük. Nagy szeretettel gyűjtögettem a kihalt ónodi fazekas iparnak a még megtalálható darabjait. Amikor el­nézegetem a tréfás rigmusokkal, felköszöntő versikékkel teleírt edé­nyeket, kulacsokat, szinte megeleve­nedik előttem népünk, nagyapáink élete, kedélye. UDVARY SÁNDOR OOP" Munkadarabonként 4 perc időmegtakarítás A DIMÄVAG Gépgyár »N« gyár­egység forgácsoló üzemében a fiata­lok újított technológiát vezettek be a Hidasi rakodóhoz szükséges láncta­gok készítésénél. Az eddigi függőle­ges maratási módszer helyett víz­szintes maratási eljárással egyszerre öt pár lánctagot munkálnak meg. Da- rabonkint 4 perc időmegtakarítással jelentősen csökkentették a lánctag önköltségét. Eddig mintegy 400 darab lánctagot készítettek az üzembe»'-ooo­Több mint félmillió forintot költenek a mezőkövesdi Vastömegcikk gyártó Vállalat korszerűsítésére A mezőkövesdi Vastömegcikkgyár- tó Vállalatnál készült jó minőségű mezőgazdasági szerszámokat ma már szívesen vásárolják a borsodi pa­rasztok. A kis üzem évről-évre egy­re több ásó, kapa és lapát gyártásá­ra kap rendelést. Ezért a Borsod me­gyei tanács elhatározta, hogy a há­roméves terv idején több mint fél­millió forint beruházással bővíti az üzemet. Ebből az összegből 400 ezer forintot új daraboló műhely építésé­re, 150 ezer forintot pedig korszerű gépek vásárlására fordítanak. A Kossuth Kiadó új könyveiből Búzást János—Kalocsai Tibor; FOGJUK MEG! TOLVAJ! A Kossuth Kiadó »Hétköznapok« sorozatának új kötete riportokban számol be a társadalom alja-népéről, mely lopással, csalással károsítja meg a köz vagyonát. Ki és miért? — vizsgálják a szerzők a tolvajok kü­lönböző típusait és kutatják, mi visz egyeseket a bűn útjára. Javaslatokat s egyes üzemekben bevezetett mód­szereket ismertetnek a tolvajok le­fülelésére. Hajdú Tibor: TANÁCSOK MAGYARORSZÁGON 1918—1919-BEN A tanácsoknak hazánkban nagy múltjuk és hagyományuk van; az első tanácsok 40 évvel ezelőtt ala­kultak meg nálunk, s ezeknek nagy részük volt az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom győzelmé­ben. A forradalom után négy hóna­pos harc után a munkások, katonák és szegényparasztok tanácsai a kom­munisták mellé állítottak és létre­hozták a világ második szocialista köztársaságát. A könyv végigkíséri ezt a tanulságos és izgalmas küzdel­mét. Az 1919-es tanácsok harcaiból, eredményeiből Sokat okulhat a mai olvasó. A 10—14 ÉVES GYERMEK NEVE­LÉSE A CSALÁDBAN A »Szülők könyvtára« sorozat új kötete kilenc előadást tartalmaz, amelyek a serdülőkorba lépő gyer­mekek nevelésében problémát, ne­hézséget jelentő kérdésekkel foglal­koznak. Olyanokkal, amelyekkel minden szülő találkozik, akinek ilyen korú gyermeke van. A könyv eligazítja a szülőket, mi az ami tipi­kus ebben az életkorban, meg­ismerteti velünk a serdülőkor jel­lemzőit, hogy jobban megértve ka­maszodó gyermeküket — megtalál­ják érzékeny leikéhez az utat. €SDLLA©Ái2AT» EST S2EKSZÓN Az 1957-ben félbo­csátott szovjet mester­séges holdak felkeltet­ték az érdeklődést az űrhajózás és a csilla­gászat időszerű kérdé­sei iránt. Ennek a je­lentkező érdeklődésnek kielégítése céljából a csillagászati szakosz­tály lelkes tagjai 1958 első felében 71 faluban és városban tartottak csillagászati előadást, összesen 10426 hallgató előtt. A vidéki előadá­sok számszerű és mi­noségi növekedése mellett nagy gondot fordítottak a miskolci előadásokra is. Ipari üzemekben gyárakban és a város kultúrottho- maiban 1958 első felé­ben 35 csillagászati elő­adást és távcsöves be­mutatást tartottak. Most a csillagászati szakosztály tagjai Bor­sod falvaiban, ipari és bányatelepein kíván­nak távcsöves bemuta­tásokkal egybekötött csillagászati előadáso­kat tartani. Az első vidéki távcsöves be­mutatót július 25-én (pénteken) este rendez­ték meg Szikszó köz­ség művelődési ottho­nában. Suba István »A csillagos égbolt« című előadása után bemuta­tásra kerül a Hold, a Jupiter és a Szaturnusz. A szikszói előadás fő­rendezője Kremniczky Vilmos tanár, a TIT járási titkára. A hároméves tervben megkezdik a konyhabútor gyártást a Sárospataki Faipari Vállalatnál Sárospatakon a tanács kezelésében lévő Faipari Vállalat üzemében ed­dig boroshordókat és kertibútorokat készítettek. A hároméves tervben mintegy 300.000 forintos költséggel korszerűsítik az üzemet. Űj gépekét állítanak munkába és azokkal meg­kezdik a konyhabútor garnitúrák gyártását. ÉRDEKES főijét * AZ ŐSEMBER NYOMÁBAN.;; Dr. John Talbot Robinson, a fok- városi Transvaal múzeum egyik ré­gésze azt állítja, hogy nyomára ju­tott az emberi fejlődéstörténet egyik legelső emberének, a telanthropus oapehsisnek. A tudós már 12 éve végez kuta­tásokat a sterkfonteini barlangok­ban. amelyek Fokvárostól mintegy 65 kilométerré fekszenek. Legutóbb körülbelül 600.000 éves hegyikristály és kvarc szerszámokat talált. Dr. Ro­binson szerint nyilvánvaló, . hogy ezek az emberiség hajnalán éLt em­berektől származnak. Persze csak to­vábbi kutatások során derül ki majd. hogy valóban a telanthrőpus szer­számairól van-e szó. * A MAYA-CIVILIZÁCIÓ MARAD­VÁNYAI Egy francia régész hosszabb idő óta kutatásokat végez Quervtana mexikói tartomány lakatlan tenger­parti erdőségeiben. A régész azt ál­lítja, hogy a maya-civilizáció 26 vá­rosának nyomaira talált rá. Az ex­pedíció nagyméretű szobrokra, vala­mint az ásatásoknál agyagtárgyakra és közvetlenül időszámításunk kez­dete előttrőD származó bálványokra bukkant. * ÚTLEÍRÁS — 9500 FONTÉRT Devonshire hercege elárverezlette Londonban könyvtárának több érté­kes okmányát és ilyenmódon több mint 100.000 fontsterling jövedelem­hez jutott. A páratlan értékű nyom­tatványok között volt például egy jelentés Maghellan világkörüli hajó­út járói, amelyet 1525-hen nyomtat­tak és most egy gazdag amerikai 9500 fontért vásárolta meg. össze­sen 6 példány van belőle a világon. * HANGLEMEZ-KONJUNKTÜRA * PÁRIZSBAN Franciaországban határozott hang­lemez-konjunktúra érezhető. Tavaly 24 millió hanglemezt adtak el a francia fővárosban, míg 1954-ben csak 12 milliót. A vásárlásokról készült statiszti­kából kitűnik, hogy nem a fiatalság vásárol elsősorban hanglemezeket. A hanglemezvásárlók 52 százaléka 30 és 40 év közötti ember, míg a vevők 3 százaléka 20 évesnél fiatalabb csak. A vevők 60 százaléka szórakoztató zenedarabokat vásárol, 40 százalék előnyben részesíti a klasszikus zenét, ami lényegesen jobb arány, mint a legtöbb nyugateurópai országban. i MENUHIN LEHANGOLT HEGEDŰJE Yehudi Menuhin a napokban hang­versenyt adott , a londoni Royal Fes­tival Hall-ban. Zongorán, húga, Haphzibah kísérte. Alig három perce játszották Beethoven Tavaszi szoná­táját, amikor a híres hegedűművész félbeszakította a játékot és hangolni kezdte hegedűjét, majd félpetre múl­va folytatta a hangversenyt A nézőteret zsúfolásig megtöltő közön­ség' lélegzetvisszafojtva figyelte a kí­nos közjátékot. Egyébként a műsor közben — melyen César Frank hires szonátája is szerepelt — többízben volt »hangeltérés« zongora és hegedű között. * BRIGITTE BARDOT ÉS A CENZÚRA Jugoszláviában betiltották a Filmski Svet című hetilap egy szá­mát, mégpedig Brigitte Bardot hibá­jából. A folyóirat ugyanis címlapján »izgató« képet közölt a filmcsillagról. A betiltás indoklása: »a közerkölcs súlyos megsértése, pornográfia, nega-> tív befolyás a jugoszláv ifjúságra...** * SZEGÉNY MANSFIELD Gondjai vannak Jayne Mamfield- nek, a szőkehajú, csipogóhangú film­csillagnak. Az orvosok nemrégiben borzalmas megállapítással lepték meg: legkésőbb két év múlva olyan kopasz lesz, mint Yul Brynner. Ugyanis fejbőre nem bírja az erős haj festőszert, amellyel természettől barna haját szőkíti. Persze a közön­ség ízlése kiszámíthatatlan: Brynner is simára borotvált kopasz feje miatt lett közkedvelt, talán a dúsikeblű filmszmésznő is vonzóbbá válik ez­által? * BECSÜLETESSÉGI REKORD A napokban Koppenhágában járt egy francia kereskedő és megszállt az egyik hotelben. Alighogy letette a kabátját, megjelent a szálló egyik pincére és pénztárcát nyújtott át a meglepett vendégnek. A francia ke­reskedő visszautasította a pénztárcát azzal, hogy már harminc éve nem járt a városban és így bizonyára té-* * védésről van szó. Kiderült azonban, hogy valóban az övé volt a tárca. Harminc, évvel ez­előtt hagyta a szállodában, a pincér azóta is gondosan őrizte és az első adandó alkalommal átnyújtotta jogos tulajdonosának. 2-re közöljük Július 31-én TAPOLCÁN hagyományos nagyszabású műsoros Ä INI INI /Á\ = B Ä L Fellépnek: Szilvássy Margit, az Állami Operaház művésznője, Puskás Sándor énekművész, operettdalok, kettősök. Farkas Viola balettáncos, Megyeri Gabriella táncdalénekes, Pászthy Tibor magyamóta énekes. Konferál: Murányi Lili Budapest- közkedvelt komferansziéja. A bálnyitó keringőt a Miskolci Pamutfonó tánccsoportja táncolja. Tánczene Népi zene Harsány! László és tánczenekara Vadász Gyula és cigányzenekara Pompás TŰZIJÁTÉK — GÖRÖGTÜZ! Tánc reggel 5-ig. Hideg, meleg ételkülönlegességek Jégbehütött italok Frissensültek, halvacsora Kiváló borok Belépődíj személyenként 5 Ft. Autóbuszjárat egész éjjel biztosítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom