Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-03 / 155. szám

w Csütörtök, 1958. július 3. fiSZAKMAGYARORSZAG Egy „elfelejtett44 miskolci tánc &q,y, kmifauile jíí enihcp iSzputnyiLmegíigyelo távcsöveket kapott a diósgyőri Uránia csillagvizsgáló Igazgató csak edzett koponyájú ember lehet, — mondta a minap a cirkusz egyik dolgozója, amikor Or- lóczyról, a hatalmas izomzatú egyensúlyozó művészről, egyben a Budapest Nagycirkusz igazgatójáról esett szó. Ami az edzett, kemény koponyát illeti, Orló- czynál megvan. Mint cirkuszigazgatónál is, mint artistánál is. Bejön a porondra a feleségével, felülteti az asszonykát egy tám lás - székre, aztán játszi könnyedséggel a leve­gőbe lendíti székestől és a szék egyik lábát a koponyájára illeszti, majd elengedi a szék­Százezer forint megtakarítás Borsodnádasdon lábat, s fején a székkel és azon az asszonyká­val, ide-oda sétál, ledől egy heverőfélére, ide- oda forog, nyújtózik és közben biztonságosait egyensúlyoz. Amikor ezt élúnja, egy akkora vasrudat állít a feje tetejére, hogy nézni is nehéz. Az asszony azon felmászik és a rúd szédítő tetejen fejreáll, meg hasonló­kat csinál. Egy másik hatalmas rudat pedig először a tenyerébe fog, majd magasra ki­nyomja, hogy az asz- szony annak a tetején is bemutathassa egyen­súlyozó művészetét. Szinte követendő pél­dának kínálkozik a Oriás-kábelgépet készítettek a DIMflVflG-ban Mit rejtenek a statisztikai adatok? A diósgyőrvasgyári Erkel Ferenc Zeneiskola munkája az elmúlt tanévben M ár egy évtizedes múltra tekint­het vissza a diósgyőrvasgyári Iprkel Ferenc zeneiskola. A tíz eszten­dő alatt sokszáz diósgyőrvasgyári munkás gyermeke ismerkedett meg a zenével, vált zenét ismerő és kedvelő emberré és nagyon sok esetben an­nak hívatott művelőjévé. A, 'most be­fejezett tanév statisztikai adatai sze­rint a tanévre beiratkozott 450 ta­nuló. s abból 3&0 jutott el a vizsgáig. A lemorzsolódás 15 százalékos volt, szemben az előző évi 22 százalékossal. Az iskola átlagos tanulmánya ered­ménye 3.69. Kitűnő, jeles, jó és kö­zepes osztályzatot 333 tanuló ért el, ami a növendékek ossz-számának 89 százalékát jelenti. Az említett statisztikai adatok ri­degek, szárazok, vajmi keveset árul­nak el arról a lelkes munkáról, amely az Erkel Ferenc zeneiskolában For­ral István igazgató és tanártársai ve­zetésevei, immár egy évtizede folyik *5 a tanévben a statisztikában tükröződő jó eredményeket szülte. Az elmúlt tanévben emelkedett az iskola színvonala, jobbak a tanulmá­nyi eredmények. Csökkent a hiány­zások száma és szinte teljesen meg­szűnt az igazolatlan mulasztás. Erő­sen csőikként a lemorzsolódás is. ami annak köszönhető, hogy a felvételi vizsgákat megszigorították, jobban megválogatták a jelentkezőket. A tanári kar és az igazgató a legna­gyobb odaadással, szeretettel végezte munkáját, bár a tanév közben jelent- ikezett járványos betegség és a vál­tott műszakai tanítás bizonyos mér­tékben gátolta az oktatói munkát. A tanulmányi eredményekből kitű­nőén nagyobb 'követelményeket tá­masztanak a növendékeikkel szemben és igazságos, tárgyilagos volt az osz­tályozás a vizsgákon. Mégis, a tanul­mányi átlag valamivel jobb volt az előző évekénél. A zeneiskola tanárai szívügyüknek tartják a vasgyári gyer­mekek zenei nevelését, á növendékek is komolyabban veszik a tanulást, illetve gyakorlást, különösen a maga­sabb osztályokban. Tudatában van­nak: csak így valósítható meg, hogy szocialista hazánknak mind több — és zeneileg is — műveltebb embere legyen. Az iskolai év folyamán az ellem­“ őrzést végző felügyeleti szer­vek mindig megelégedéssel nyilat­koztak a tanári kar munkájáról, az iskolában folyó nevelő munkáról. Megállapítást nyert, hogy a zeneok­tatási körzethez tartozó hat zeneis­kola közül ez az iskola egyike a leg­jobban működőknek és a zenegim- nóziumi és zeneszakiskolai vizsgáké nál is általában ennek az iskolának növendékei vizsgáznak legjobban. Az év közben végzett jó munkát bi­zonyítja a december hónapban meg­tartott körzeti szolfézs lapról olvasó verseny eredménye. A résztvevő hat zeneiskola közül a helyezések felét ennek az iskolának növendékei nyer­ték el. Ezek az eredmények nemcsak örömöt nyújtanak és erőt adnak a to­vábbi munkához, de köteleznek az iskola oktatási színvonalának további fokozására, hogy megvalósíthassák nemes céljukat: mind több vasgyári dolgozó gyermekét, vezethessék be a zene birodalmába, növeljék művészi igényüket, neveljenek belőlük Jó mu­zsikusokat és komoly zenét is élvezni tudó, hangversenyt hallgató közönsé­get. öregbítette az iskola hírnevét a Cegléden megtartott, zeneiskolák kö­zötti ifjúsági kamara fesztivál is, ahol az intézet növendékeiből alakult rézfúvónégyes igen szép eredmény­nyel szerepelt. A tanév folyamán 6 növendékhangversenyt tartottak, amelyen a közönség is meggyőződhe­tett a növendékek előrehaladásáról és felkészültségéről. Ezeken a hangver­senyeken mutatkozott be az iskola vonószenekara, az évzáróhangverse­nyen pedig a fúvószenekar adott bi­zonyságot felkészültségéről. Az iskola tanári kara az év folya­mán két alkalommal adott hangver­senyt. Mindkét koncert iránt igen nagy volt az érdeklődés. Örömmel állapítható meg, hogy a vasgyári kö­zönség értékeli a zeneiskola tanárai­nak magasnívójú művészi munkáját. Ezeket a tanári hangversenyeket a jövő tanévben is rendszeresíteni fog­ják. Az iskola két tanára: Hegymegi Ernő és Szentimreii Magda nagysi­kerű önálló hangversenyt is adott. Résztvett a tanári kar a Miskolci Zenei Napok több hangversenyén is, ahol jó szereplésükkel ismét öregbí­tették az iskola hírnevét 1/ odáiy Zoltán és Bartók Béla tiszteletére megrendezték a szolfézs és hangszeres lapról olvasó versenyeket. Az eredmények azt bi­zonyítják, hogy a laprólolvasás terén a növendékek jelentős fejlődést ér­tek el. Hiányossága az iskolának, hogy még nincsen megfelelő helyisége, ahol énekkari, zenekari próbákat és házi hangversenyeket tudnának tar­tani. Sajnos, ez a nehézség mindad­dig fennáll, amíg az iskola épületének emeletéről a LKM. fúvószeneikara el nem költözik. Erre előreláthatólag akkor kerülhet sor, ha a miskolci színház elkészültével a vasgyári Mű­velődési Házat a színház ismét egé­szében a LKM. rendelkezésére bo­csátja. Az iskola átvette ezévben a mis­kolci zenepedagógus munkaközösség szakfelügyeletét. A kijelölt szakfeL ügyelők lelkiismeretesen, szakszerű­en és eredményesen végezték mun­kájukat. A tanév folyamán és a vizs­gákon több alkalommal meglátogat­ta az iskolát a felügyeleti szerve, va­lamint a minisztérium zeneoktatási osztályának vezetője, továbbá a len­gyelországi Bidgozs város zeneiskolá­jának igazgatója, akik mindenkor megelégedéssel nyilatkoztak az isko­lában folyó munkáról. A jól végzett munkáért köszönet jár Forral István igazgatónak, a ta­nári kar minden tagjának, akiktől azt kérjük, jövőbeni munkájukban is gondoljanak mindig arra, hogy a diósgyőri dolgozók gyermekeit tanít­ják zenére, azoknak a gyermekeit, akiknek a múltban nem állt módjuk­ban a* zenetanulás. Végezzék munká­jukat úgy, hogy mind több — és ze­neileg jól felkészült — kultúrált em­bert tudjanak nevelni szocialista ha­zánknak. Köszönet jár az LKM. kul- t úrosztályának és kultúrotthon igaz­gatóságának is azért, mert hangver­senyek, ünnepélyes alkalmak meg­rendezésére a megfelelő helyiséget mindenkor készséggel biztosította. Az iskola jó munkáját, illetve an­nak későbbem fokozását biztosítja, hogy a következő tanévre a tanács három új státust bocsátott az iskola rendelkezésére és így az iskolánál már 16 kinevezett tanára lesz. Ezzé* a megoldással még jobbá tehetik az oktató-nevelő munkát és biztosra ve­hető, hogy tovább tudják emelni az iskola színvonalát. \/ ázlatosan ezek a tények rejtóz- v nek a vasgyári Erkel Ferenc zeneiskola elmúlt tanévi működését bemutató statisztikai adatok mögött. A ,tény*k megcáfolhatatlanul bizo­nyítják. hogy Diósgyőr-Vasgy árban kedvelik a zenekultúrát, évről-évTfc emelkedik a sikeresen vizsgázó zene­iskolai növendékek száma és kultu­rális forradalmunk eredményeként mind több diósgyőri munkás gyer­meke lesz a zenekultúra rajongójává es műveiőjévé. Ehhez a hatalmas kulturális átalakuláshoz, a mind szé­lesebb tömegeknek a zene számára való megnyeréséhez nyújt Diósgyőr- Vasgyárban felbecsülhetetlen segítsé- < get az Erkel Ferenc zeneiskola. . Benedek Miklós \ 1 ötven éven keresztül Miskolcor, Iszinte szó sem esett arról, hogy van tűnnek a munkásvárosnak — Buda­ipest után az ország legnagyobb vá- Irosának— egy néprajzi érdekessége., tamely világviszonylatban is jelentős. tSz a miskolci tánciskolákban ötven tév óta változatlan kedvvel élő ma- Zjyar tánc: a »rac«. I 1952-ben a Népművészeti Intézet t munkatársai felfigyeltek a helyi t néptáncra. Nyomban filmre is pet­itéit, cikk is jelent meg róla a Tánc- t művészet című folyóiratban. A me- tgyei művelődésügyi osztály elkészí­ttette a tánc tudományos feldolgozá­sát, eredetét, történetét, azzal a terv­ivel, hogy kiadják: »Miskolci tánc: Xa rác«. Hiszen ilyen néprajzi érde­kességgel, tudtunkkal, egyetlen vá- Iros sem dicsekedhet, vagyis, hogy I van egy néptánca, amelyet nem a parasztok, hanem a munkások te­remtettek! Aki nem hiszi, hogy így van, az nézzen be egy este a Debre- czenyi-utcai, vagy a vasgyári tánc- liskolábá. Várja meg, amig a zenekar tcsárdást kanyarít, és akkor elámul tszeme-szája. A géplakatos, meg a tvarrólány, a bolti eladólány meg a t vasgyári munkásfiú, a gépipari ta- Xnuló és- a gimnazista lány négyen- Inégyen összekapaszkodva egy körbe, Iforognak — forognak pillelábakon: \ez a ractánc! Pillanatok alatt meg­ítélik a tackörökkel a táncterem — Imintha csak forgó virágbokréták Xszínesednének előttünk! • A mamák gyönyörködve nézik a Iractáncot, no meg a keringőt; ötven lévvel ezelőtt is pontosan így táncol- Iták: dehát éppen ez a miskolci rac- Itánc megbecsülhetetlen értéke! Itt Xtermett, ez kétségtelen. 2 Egyelőre tudja ezit néhány szak­iember, és a figyelmes miskolciak tközül kevesen. — De mi történt az telmúlt években a raccal? — A mis- tkolci tánctanárok — tudatossá vál­lfán bennük a rác helyi értéke. — Xi megyében legalább száz faluban, 1 városkában megtanították. Sőt, — 2 áldozatos szívvel — Budapestre is Ifelvitték. Néhány kiváló miskolci Iractáncos, a pesti utcabálokon és a 2 Tisztiházban is bemutatta a miskolci 2munkásság táncát. Mindenütt nagy Isikére volt. Megtanították az orszá- Igos tánctanári tanfolyamokon is; ma 1 már legalább 20Q tánctanár tudja az lországban és szorgalmasan terjeszti lis a ractáncot. Sőt, új nevet is adtak tneki, például Szegeden, Kecskemé- 2 ten »négyesezós« a neve. És már-már lágy beszélnek róla, hogy »kérem, ez Ír égi helyi tánc!«... Pár napja ki- Idyúlt a villany Vácrátóton (igen, lesak most jutott el a villany ebbe a Ivestmegyei faluba) és az örömünne- Ipen mit láttunk? A fiatalság öröm.- 1 táncra lendült és négyesben racozott. ÍA Pestmegyei Hírlapban kép is van ta négyesező, vagyis racozó fiatalok­ból. Szóval a rác még a villanyt is tmegelőzve, eljutott már Vácrátótra |isJ ♦ Mi lesz, ha így megy tovább? Az'. Iegész országban elterjed az eddig. 2Miskolcon ápolt, kivirágoztatott •megteremtett tánc. Az nem baj, hogy ', •elterjedt! De baj az, hogy semmi, fnyoma sincs annak, hogy ez a tánci •sajátos miskolci munkásfolklór je-\ •lépégként született meg. Az elmúlt: 2ötven év ezer szenvedése és felsza-\ *baduló öröme van benne a múltjá 2 A DIMÁVAG-han — a magszál­• lal együtt — egyszerre nyolc acél 2 vagy más fémhuzal sodrására alkal­• más óriáskábelgép készült. A gép • méreteire jellemző, hogy magas­• sága csaknem két és fél méter, hosz­• szúsága harminchat, míg szélesség« • mintegy három és fél méter. Súly* l körülbelül ötven mázsa. A brazíliai $ exportra készült gépóriással órán- {kint — a kábel vastagságától füg­• gően — 1—5 ezer méter kábelt 'ké­• szíthetnek négy centiméteres átmé- l rőig. A gördülő csapágyazás széles- | körű alkalmazásának következtében Ja gép jóformán teljesen zajtalanul •működik. A gépet a napokban ad­ták át a külkereskedelmi szervek­nek. Ugyancsak elkészült a gyárban a korszerűsített huzalfeltekercselő ká- belgép mintapéldánya is, amelyet a készáru áttekercselésére használnák majd a hazai iparban. *»**••**•“»**•?VWw•WWWWWWW f••••f■ 1 — Július elseje és nyolcadika kö­2 zött munkavédelmi kiállítás nyílt a ♦ Tudományos Kutató Intézet rende­2 zésében. A kiállítás megtekinthető 1 mindennap reggel 8 órától 20 óráig 2 a szakszervezetek megyei székházá­♦ ban, Kossuth utca 11. sz. alatt. ; A Borsodnádasdi Lemezgyár tietn- ! gerészei az első félévben húsz szá­zalékkal csökkentették a hengertö­réseket. Kiváló eredményt ért el a hanmadiik műszak kollektívája Bóta ' Dezső és Bóta József irányításával. , Míg az üzemben átlagosan egy ton­na hengereltacélra 3,6 kilogramm hengerfogyasztás esett, addig a har­madik műszakon csak egy kilo­gramm. A hengerfogyasztás csökken* tésével az első félévben százezer fo­rintot takarított meg az üzem. ♦ A Tudomány«« Ismeretterjesztő 2 Társulat diósgyőrvasgyári Uránia 2 csillagvizsgálójában — az eddigi mű­I szerek segítségével — az országos meteorológiai szolgálat részére, va­lamint a geofizikai év keretében a napfolttevékenység gél kapcsola fcban j végezhettek megfigyeléseket. A na­pokban a budapesti szabadsághegyi csillagvizsgálóintézettől a diósgyő­riek négy szputnyikmegfigyelő táv­csövet kaptak. így ezekkel lehetővé válik, hogy bekapcsolódhassanak te­vékenyen a szovjet mesterséges bolygó nemzetközi megfigyelő szol­gálatába. miskolci ifjúság valahol másutt rúg­ja a port, nem a régi, kedves, par- kettos tánciskolában. (ígérik, hogy visszaadják!) Továbbá sürgősen ad­ják ki a miskolci néptáncról, a rác­ról szóló könyvet. Bél Mátyás, a híres földrajztudós egyszer már megírta Miskolcról, hogy lakói híresek a tánctudásukról, s hogy országos híre van a »miskolczi tántz«-nak és a »tántzos myskol- cziak«-nak! Ilyen jelzőt egyetlen magyar város sem kapott a múltban, tehát örökítsük meg napjainkban is a miskolci tánc hírét-nevét! Addig, amíg nem késő, mert ezek az ékes tollak mindegyre széthullanak szerte az országban, Szegedtől — Vácrátótig — és bizonyos idő múlva mindenki a magáénak vallhatju, kivált, ha jobban védi a városa hagyományait. VOLLY ISTVÁN * A szerkesztőség megjegyzése: Volly István fenti írását azzal a taozzáfuzéssel adjuk közre, hogy a megyei művelődés­ügyi osztály által kiadásra előkészített és Volly István cikkében is említett ta­nulmány Miskolc városnak a megyétől történt különválása folytán a városi ta­nácshoz került illetékességből és a to­vábbiakban a megyei tanács a kiadást nem szorgalmazhatta. Érdemes lenne a városi tanácsnál ezt a kiadványt újrfe elő­venni és kiadásának lehetőségeit meg­vizsgálni. ban. De ki tud erről, hol lelhető fel ennek a nyoma? Úgy szólván sehol! Az a kis cikk már régen feledésbe merült, így aztán semmi nyoma a miskolci munkásság táncteremtő ér­demeinek. Bartók Béla figyelmeztető szavai jutnak eszünkbe. Az 1930-as években a magyar népdalok kiadása pangott. Ugyanakkor egy jószándékú jugo­szláv népdgltudós kiadott 230 ma­gyar népdalt — horvát szöveggel. Bartók felemelte szavát: mi lesz, ha ez tovább folytatódik? Ha a magyar népdalokat idegen szöveggel ismeri meg a nagyvilág, akkor soha senki el nem hiszi, hogy ez valaha is ma­gyar népi kincs volt, mert hiszen nincs a kezünkben a döntő bizonyí­ték: a magyar népdalok kiadványa! Miskolc is így járhat a ractánccal. Elterjed az egész országban, hiszen már Vácrátótra is eljutott! Terjed, mint a fény, de közben semmi nyo­ma nem marad annak, hogy ezt a miskolci munkásság teremtette, rhert hiszen erről sem emléktábla, sem könyv nem beszél! Javasoljuk, hogy jelölje meg em­léktáblával a város azt a tánciskolát, ahol ez az életrevaló magyar néptánc fénykorát élte. Ez a Debreczenyi-utca 25. számú tánciskola épülete. Azért említem, hogy épület, mert ma szö­vetraktár van benne és a jókedvű Néhány szó a balesetelháritásról venni azokat a haszonleső és a kö­vetkezményekkel nem számoló zug- i'talmérőiket, akik a munkásvonaton bort és pálinkát árulnak a műszakba menő dolgozóknak. Ezek az emberek nem gondolnak arra, hogy az italo­sán munkábaálló kohászt könnyen baleset érheti, s családja nemcsak az ép kenyérkeresőt, de a családapát ■ is elvesztheti. Bár ezen a téren az ; utóbbi időben — a rendőrség és; pénzügyőrség hathatósabb munkája; folytán — javulás tapasztalható, az; eredménnyel korántsem lehetünk • megelégedve. A riadalom, a munkások Ösz- szefogására van szükség, de első­sorban a kommunisták és szak- szervezeti aktívák erélyére, hogy j a zugitalmérést teljesen meg- ; szüntessük. ; Simko Róberttal, a Lenin Kohá- \ szati Művek munkavédelmi osztályá- \ nak vezetőjével folytatott beszélge- \ tésünk alapján megállapíthatjuk: a; Lenin Kohászati Művekben, de Bor- \ sód megye egész iparában kevés \ gondot fordítunk a balesetvédő be- \ rendezések védelmére. Minit ahogyan \ az embert kell a baleset ellen védeni, J ugyanúgy kell a gépekre, szerszá- J mokra szerelt balesetvédőket is óvni \ a rongálódástól. A műszakiak nem \ minden esetben tesznek hathatós in- J tézkedést, de különösen nem tekintik \ a balesetvédő berendezések védését 1 szívügyüknek. Legyünk körűitekül-1 többek! 4 (takács) 4 Á Lenin Kohászati Műveikben a hároméves terv első évében munka­védelemre egymillió 960.000 forintot fordítanak. Tervükben szerepel egy porelszívó berendezés az öntődében, amely az ott dolgozók egészségét a káros portól és füsttől megvédi. Ezenkívül több mint egy nnülió fo­rintot fordítanak a dolgozók szociális körülményeinek megjavítására. Ez­évben befejezik a középsori öltözők építését. Ugyanitt az ipari víz helyett ivóvízhálózatot szerelnek be — s ezzel megelőzik a fertőző betegsége­ket. A szabadtéri dolgozók részére melegedő helyiség építését vették tervbe. Lassan minden feltétele biztosítva lesz, hogy a munkások egészséges körülmények között balosét nélkül dolgozzanak. Ennek érdekében sokat tesznek a szakszervezeti, • társadalmi, munkavédelmi aktívák. Ezt bizonyít­ják a következő számok: 1957-ben az összdolgozók létszá­mához viszonyítva a bálesetek száma 1,09 százalék volt. Ez év első felében ez a szám 6,93 szá­zalékra csökkent. Ugyancsak csökkent a balesetek sú­lyossági tényezője is, amely nem kevésbé fontos, hiszen nem mindegy, hogy a dolgozó mennyi időt hiányzik a munkából, balesete folytán. A balesetek kiküszöbölését bizto­sítja a hároméves terv első évére be­ütemezett egymillió kilencszázhat- ezer forint. Azonban a gyáron kívül i§ ajkad temúvaló. Figyelembe kell férjek szájúira: íme egy erős férfi, aki nemcsak tenyerén hordja életpárját, de azt is hagyja, hogy a fejére álljon. Szóval Orlóczy nem­csak keményfejű em­ber, de feleségével együtt kitűnő artista. Mindketten az egyen­súlyozó művészet Mis­kolcon még nem látott magas fokát nyújtot­ták. — És hogy ez* a produkció edzi a kopo­nyája keménységét Or- lóczynak, az artistá­nak, bizonyára hasz­nára válik a hatalmas cirkuszt vezető Őrlő- ! czynak, az igazgatónak ' is ,.i —uimUáMmk,; (bm) ■ Pesten is szép a nyár műsora lesz és az ottani premiert megelőzve mutatják be Miskolcon. A revűben fellépnek: Zsolnay Hédi, Horváth Tivadar. Balogh Erzsi, Géczi Dorottya, Baracsi Ferenc, Ákos Stefi, Murányi Lili és sokan mások. Ugyan­csak fellép a nagysikerű jugoszláviai turnéjáról most hazatért »Sztár« tánctrió és a Nemzetközi Jazzfeszti- válra hazánkba érkezett világhírű lengyel »Hoí jazz-kabaré« öt remek szólistával. — A »Pesten is szép a nyár« jó szórakozást ígér! Nyugödtan kérdezheti a miskolci olvasó, hogy miért idegesítjük ilyen kijelentésekkel, amikor Miskolcon olyan változékony az időjárás, mintha nem nyár, nem július, hanem a szeszé­lyesnek ismert április lenne. Lehet, hogy az időjárás Pesten sem a leg­kedvezőbb pillanatnyilag, ez azon­ban nem befolyásolhatja, hogy a jú­lius 7-én, a népkerti szabadtéri szín­padon bemutatásra kerülő kétrészes, vidám, zenés revünek ne ez legyen a címe. A revü egyébként a buda­pesti állatkerti színpad következő

Next

/
Oldalképek
Tartalom