Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-27 / 150. szám

2

ÉSZAKMAGYARORSZÁ^

Péntek, 1S58. június 27,

Építkezések sorozata kezdődik korszerű9 újfajta falazóanyaggal

A hároméves terv országgyűlési Vitájának egyik szónoka sürgette, hogy az építőiparban az eddiginél fokozottabban térjenek rá a korszerű építési anyagok alkalmazására. Az MTI munkatársa érdeklődött,” mit tesz az Építésügyi Minisztérium a „közel jövőben új építési anyagok előállítása és felhasználása érdekében.

Az építésfejleszitésd főosztályon elmondották, hogy az év második felében már fokozottabban alkalmazzák az újfajta anyagokat, elsősorban a korszerű, gazdaságos falazóainya- gokat, amii gyorsítja, olcsóbbá teszi az építkezést. A minisztérium terv- * bíráló bizottsága jóváhagyta a Cse- pel Autógyár szigetszentmiiklósi lakótelepén kivitelezésre kerülő öntött ' házterveket. Többféle adalókanyagú betonból öntik az ide tervezett földszintes ikerházakat. Épül kohósalak, keramzit, pernye, tufa és téglatör- melék betonfalú ház is. Az Építés- tudományi Intézet különleges zsaluzatot tervezett és készített a prototípus-épületeik falának öntéséhez. Az építkezés rövidesein megkezdődik. A

24-es számú Építőipari Vállalat többszintes öntött házaik építésével, valamint kohósalak középblokkok és nagy panelek gyártásával kísérletezik;

A tervbíráló bizottság elfogadta az ; Építőanyagipari Központi Kutató In■ tézetben kidolgozott héj betonház ter■ vét. Ebben az évben, ugyancsak Szi■ getszentmifclóson 4 lakásos, 1 emeletes lakóházat építenek héjbetomból.

A BÜVATI 30X3Ű centiméteres sa- ‘ .€akblokikok -felhasználásával egyemeletes ház tervdokumentációját készítette el. A terv kivitelezését a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat a nyáron Nyergesújfalun kezdi meg. A fővárosban a Bécsi úton már hozzáfogtak két egyemeletes, egyéniként 16 lakásos ház építéséhez, úgynevezett magasított 8,8x 25x12 centiméteres téglából.

A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat saját előállítású keramzit felhasználásával szobafal

nagyságú panelekből három földszintes lakóházat épített fel. A panelekbe előre behelyezték a különböző vezetékeket. A Baranya megyei vállalat tapasztalatai alapján a Nehézipari Minisztérium többszintes keramzit panelház terveinek elkészítésével bízta meg az Általános Épülettervező Vállalatot.

— ■■ —... .......ooo-------------------------A Kői csönős Gazdasági Segítség Tanácsának kilencedik ülésszaka megkezdődött Bukarestben

Bukarest (MTI)

Folyó év június 26-á;n Bukarestben megnyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának IX. ülésszaka. Az ülésszak munkálataiban részt vesznek az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, £1 Román Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttségei. Az ülésszakon megfigyelőként jelen vannak a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői.

A KGST tagállamok kommunista és munkáspártjai képviselőinek folyó év május hónapban megtartott moszkvai értekezlete ajánláséinak megfelelően a tanács ülésszakán megvitatnak különböző kérdéseket és gyakorlati intézkedéseket dolgoznak ki a tanács tagállamai közötti

gazdasági együttműködés jövőbeni elmélyítésére. Egyidejűleg kijelölik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának és szerveinek ezen országok távlati tervei kidolgozásával kapcsolatos feladatait.-----ooo-----J

úlius 1-én adományozzák a Kiváló ás Érdemes orvos, gyógyszerész címeket

Az elmúlt évekhez hasonlóan, július 1-én, Semmelweis Ignác születésének évfordulóján adományozza az egészségügyi miniszter a Kiváló és az Érdemes orvos, illetve gyógyszerész kitüntető címeket. Az idén mintegy száz orvos és húsz gyógyszerész részesül e kitüntetésekben. Az átadási ünnepség július 1-én, kedden 12 órakor lesz az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Semmelweis termében (VIII., Szentkirályi utca 21.) (MTI)-Öreg, hajlotfchátú, hőhajú asszony botorkált föf a villamosra a Lenin téri megállónál. Tipegett. Két bottal. Bizony, lassan ment a fölszállás; Aztán mégis csak sálke- ’lült, Benn volt a kocsi- ", ban. Megállt, nézelődött. ‘ Fakó, . fénytelen szemét ‘ hol az egyik, hol a má- ’ eik utasra fektette. A szája nyitódott, csukódott. Haaig nem hagyta el az ajkát. A kocsi tele volt. Minden hely el volt foglalva. Ültek bem- ne öregek és fiatalok. Legtöbbje nevetgélt. Észre se vették a nyolcvan esztendő súlyos terhét cipelő öregasszonyt. Nem. Nem is gondoltak ró. Senki. Minek? ..; Hogy még a más- gond- 3át-baját is emelgessük? v;. Azt nem! j 3. Erre mutatott az egymással «szemben ülő négy vidám, fiatal és csinos -leányka csilingelő nevetése, a lányokat néző diáikfiúk mosolygása, az ' erősen kifestett, piroskörmű fiatalasszony utoalorgalmát néző nemtörődömsége. De a többiek is... Mind. Azaz!... Mégse!.. Eddig nem is láttam. Ott ült a sarokban. Most .felemelkedett. Egy idősebb, negyven év körüli vasmunkás. Látszott a ruháján,- hogy az. Vasmunkás. Hatalmas testű, nagy darab ember. Iszonyatos erő szorulhatott benne. Aztán megszólalt lágy, puha 'hangon:

— Jöjjön, anyácska, — fogta meg az öregasszony kezét. — Üljön le. Ide. Erre a helyre. Csak most vettem észre, hogy itt van. Szégyelem magam. Nagyon. Dehát!..: Nem tehetek róla. Bocsásson meg, édes anyácska;

Fogta a remegő-tipegő öregasszony kezét, vezette, vigyázta. Aztán leültette.

Ekkor ért oda a kalauznő. Középmagas, barnahajú, kissé mólétt, fiatal, nagyon szép nő. Ajka körül mosoly játszadozott, haja imcselke- dően bújt ki sapkája alól. Megszólalt:

— Kérem a jegyeket!

Többen mozgolódni

kezdtek. Az öregasszony is. Kinyitotta megrepedezett kézitáskáját. Keresgélt benne. Kutatott. Fejét felemelte, majd leejtette. Ráncos szép arcát pirosság öntötte el. Szavakat dobált maga elé:

— Pedig itt volt. Emlékszem. A kis unokám tette bele. Még mondta is:

— Vigyázzon, nagymama! El ne veszítse!

Zavarban volt. Éppen meg akartam szólalni,

amikor megütött a nagydarab vasmunkás szaktárs hangja:

— A mamác&ka jegyét én fizetem. Itt van!.:; Egy forint. Tessék, — in y új tolta a mosol y gós zéró ű kalauznő felé.

A kalauznő arcán végigfutott valami melegség, szemére kiült a csillogás, szép ajka megnyílt:

— Ne haragudjon, — mondta a nagydarab embernek. — A mamács- ka ma az én vendégem.

Azzal szakította a jegyet, lyukasztotta és nyújtotta a mosollyal és zavarral küszködő öreg- assszony felé:

—i Tessék!..; Mamács- ka.);

Pénzt vett elő a zsebéből és belee j tette a vállán lógó bőrtásikába.

Tovább ment.

Pár pillanat elmúltával már a kocsi másik végéről csilingelt felénk kedves, szép hangja:

— Kérem a jegyeket!

Péczeli Endre

Az okos ember, meg: a darázsfészek

/íz okos ember nem nyúl a darázsfészekbe — akkor a darazsak is békén hagyják —, igy beszélnek azok az emberek, akik nem szeretik önmagukat „exponálni”. Csak akkor háborodnak fel, csak akkor helyeselnek, amikor saját személyükről van szó. Történhet bármilyen viláqrengető esemény — csendben maradnak, ha személyüket, vagy csoportjukat az nem érinti. Kispolgári liberális jellemvonás ez? De mennyire! Csakhogy nem a kispolgároké kizárólagosan. Egyébként sem lehet az emberiséget ilyenfélén osztályozni: kispolgárok és nem kispolgárok, határozottak és határozatlanok, gyávák és bátrak. Idő, tér környezet, s mi minden hatással van egy ember állásfoglalására!...

Mai jegyzetünk szereplője aktív politikus. Szívvel, lélekkel dolgozik a szocializmusért. Dolgozik, nincs abban hiba. De ha mostanában a véleményét kérdik egy-egy „fogósabb” elvi, politikai nézetről, eseményről — ravaszkásan mosolyog. „Mohó! Nem mai gyerek vagyok már én!” — mondja a kérdezőnek. „Az évek során megtanultam, hogy legjobb hallgatni. Az ember csak akkor hallassa véleményét valamiről, amikor már elkerülhetetlen. Szólj igazat — betörik a fejed”. Ilyen és hasonló szólásokat említ nézete támogatására.

Mielőtt ítélkeznénknézzük körül alaposan emberünk véleményét. Hagy an juthatott a bátorság, a határozottság, az Őszinte véleménynyilvánítás tagadásáig? Politizált a korábbi években is. 1945 óta aktív tagja a kommunisták pártjának. Mint pártmunkás sorkatona volt, ma is az. A sokat emlegetett „elmúlt években” őt sem hagyták érintetlen az országos politika „vonalváltozásaiRabjává lett a dogmatikus Gondolkodásnak, pártmunkájában szektás módszereket alkalmazott. 1953-ig lendülettel, lelkesedéssel dolgozott, szentnek hitte a felsőbb szervek utasításait olyannyira, hogy már csak arra volt tekintettel és kezdett nem törődni az emberek apró-cseprő bajával, gondjával. Nem vezette rossz szándék — ellenkezőleg! Ügy tudta, érezte, hogy a legjobb kommunista módján él és dolgozik.

Hidegzuhanyként érte 1953, az akkori opportunista „új politikai vonal”. Hidegzuhanyként érte, bosszankodott, fájt a lelke, ahogy látta az osztályellenség aktivizálódását. Az „új vonalat” követte a felemás visszakozás. Szereplőnk úgy gondolta, még keményebben kell dolgoznia, szektássága még türelmetlenebb lett, mint azelőtt. 1956 derekán megint ott találta magát, mint 1953-ban. Szektásnak bélyegezték. Annyiszor bélyegezték annak, hogy megtorpant. Az ellenforradalom alatt sem ocsúdott fel, csak azután. Az ellenforradalom után azzal a meggyőződéssel vállalt újból politikai munkát, hogy „ugy-e, mégis nekünk volt igazunk?” (t. i. a szektás politikának). Gazdasági és politikai konszolidációnk során azonban láthatta, hogy bár a főcsapást a revizionizmusra méri a párt — de következetesen küzd a szektás hibák megismétlődése ellen is. Emberünk most nem érez szilárd talajt lába alatt. Pedig szíve- lelke kommunista, csak szektás hibákat követett el. Nem önszántából, utasítások szerint dolgozott.

Pillanatnyilag teljes zavar van a fejében. „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” „Még rosszul szólok valamiképpen, aztán szektásnak mondanak”, — így gondolkodik. Nem nyilvánít véleményt. Nem azért, mert kispolgár, mert opportunista — egyszerűen zavar van a fejében és vigasztalja magát a darázsfészek, meg az okos ember példázatával. Rosszul teszi pedig, mert ebben az atomkorszakos XX. századunkban egyetlen darázsfészek az egész világ. Manapság nem lehet nem belenyúlni a darázsfészekbe. Persze, okosan kell ezt csinálni, úgy hogy ne marjanak m.eg a darazsak. Mit ajánlhatunk ezzel kapcsolatban? — Hacsak azt nem, hogy alaposan tanulmányozni kell a daratsák természetrajzát.

NAGY ZOLTÁN-ooo: flz üzemek közötti párosveisenv eredményeként csökkent a vállalati seie t a Lenin Kaíúszati Müvekben

Az üzemek közötti párosverseny májusi eredményeit a napokban értékelték a Lenin Kohászati Művekben. Eszerint a nehézüzemek csoportjában az első helyezést a nagyolvasztómű nyerte el. A kohászok az előírtnál 38 kilogrammal használtak kevesebb kokszot egy tonna nyersvas előállításához, az egy munkásra eső napi termelési értéket pedig több mint kétszáz forinttal növelték. A hengerészek az anyaggazdálkodás terén értek el eredményeket: egy tonna hengerelt acélhoz húsz kilogrammal kevesebb anyagot használtak az előírtnál. A nagyüzemek csoportjában első helyezést elért kemenceépítő gyárrészleg dolgozói — a

többi között — az importanyagoknak hazaiakkal történő pótlásával értek el igen jó eredményt. Ugyanis egy tonna tűzállóanyag előállításához a megengedettnél 158 kilogrammal használtak kevesebb külföldi anyagot.

Értékelték a középüzemek, valamint főosztályok munkáját is. Mindent egybevetve, az üzemek közötti párosverseny eredményeként a vállalati selejt a megengedett 2,02 százalékról 1,77 százalékra csökkent májusban.

Az eredményes munka jutalmául az e héten megtartásra kerülő termelési tanácskozásokon 51,300 forintot fizetnék ki az üzemeknek^

Hűvösödő esték--forró sikerek

a népkerli szabadtéri színpadon

Az elmúlt héten — a szélsőségesen változékony időjárás ellenére — öt alkalommal is benépesült a miskolci szabadtéri színpad nézőtere.

Az öt rendezvény közül egyről, a balettiskolósok vizsgaelőadásáról már korábban beszámoltunk olvasóinknak. Most a másik három, illetve négy rendezvényről — a gördülő- opera »Márta-« előadásáról, a Magyar Állami Népi Együttesi műsoráról és a »Mosoly országa« szabadtéri bemutatójáról (két előadás) — emlékezünk meg.

Márta

Szerdán este került sor a Debreceni Csokonai Színház operatársulatának vendégszereplésére. Flotow vígoperája méltán nyerte meg a nézők tetszését. Rendkívül kedves maga az opera és nagyon jólsikerüli- nek mondhatjuk az előadást is. Az előadásból áradt a vidámság, a meseszerűség. A szövegkönyvi történet játékosságát kitűnően húzták alá a nagyszerű énekesek, akik énekrnűv >- szétütc megmutatása mellett, remek színészeknek is bizonyultak. Hankiss Ilona, Rődy B. Éva, Bartha András, Tessényi János, Tóth József és Bán Elemér együttese, énekművészetük és játékuk összhangja tökéletes operaelőadást formált. A remek együttesből is ki kell emelnünk a címszerepet éneklő Hankiss Ilonát, Rődy B. Évát és Bartha Andrást. Az énekkar dícséretreviéltó művésziességgel egészítette ki a szólóénekesek produkcióját. A debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar — Sulyok Tamás remek vezényletével — művészi átéléssel tolmácsolta Flotow játékosan könnyed muzsikáját.

Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a »Márta« látogatottsága megdöbbentően gyenge volt. Nem kutatjuk, hogy ennek oka a szeszé*

\

lyes időjárásban, vagy más valamiben keresendő-e, de a másik nagy vidéki városból, Debrecenből hozzánk látogató vendégművészek előtt az üres padsorokkal ásító nézőtér nem a legjobb véleményt szüli városunk lakosainak a tartalmasabb, művészibb szórakozást jelentő kulturális rendezvények iránti érdeklődéséről. Akik jelen voltak, kellemesen érezhették magukat és egy forrósikerű est emlékével, egy igen magasfokú művészi élménnyel lettek gazdagabbak.

A Magyar Állami Népi Együttes

pénteki vendégszereplését nagy érdeklődés előzte meg, azonban ez az érdeklődés is alatta maradt annak, ami a világsikerű együttes fellépése előtt méltán elvárható lett volna.

Az együttes már nem ismeretlen Miskolcon. Többrendbeli vendég- szereplésükkel régen megnyerték az igazán szépet és igazán művészit élvezni kívánó közönség szívét. A most bemutatott, tizenkét számból álló műsoruk is arról adott bizonyságot, hogy az együttes művészi felkészültségéről, korábbi produkcióiból bennünk élő emlékek nem csalókák és az együttes műsorának megtekintése minden alkalommal művészi élményt jelent. Nem hallgathatjuk el azonban azt az észrevételt sem. hogy elvárnánk a ritkán látott művészektől (évente egyszer jönnek Miskolcra!) műsoruk rendszeres felújítását. Tagadhatatlan, szívesen és gyönyörködve nézzük meg újra meg újra az Ecseri lakodalmasat, a Magyarországi cigánytácok-at, vagy az Este a fonóban.- t, mert ezeket a művészi kompozíciókat nem lehet elégszer nézni. De nem engedhetjük meg magunknak és az együttesnek sem azt a »luxust«, hogy az évenkénti egyszeri találkozásainkkor főleg a régi, jól bevált számokkal gyönyörködtessenek és ezzel megfosszanak az újabb művészi számok megismerésétől. Szeretnénk, ha az együttes vezetői ezt a jövőben figyelembe vennék.

A már említett három', nagy sikerrel fogadott és többször megismételtetett szám mellett, elsőként Kodály —Rábai Háry intermezzo-ját kell a dicséret hangján megemlítenünk. Bátran állíthatjuk, hogy ez a kompozíció volt a műsor legsikerültebb száma. Rábai Miklós koreográfiája hűen adta vissza Kodály Zoltán ze-, néjének mondanivalóját. A huszárok erőt, magabiztosságot sugárzó tánca népi táncművészetünik egyik legragyogóbb gyöngyszemének1 tekinthető. Nagyon szép, hatásos kompozíció a Pásztorbotoló. A íérfitánc- karaak eme száma bizton felsorakozhat az előbb említett, nagysikerű Háry intermezzo mellé. A Kalotaszegi leánytánc és a nyitószámként bemutatott Palotás bizonyos fokig elmaradt a már említett tánckari kompozíciók mellett. Az együttes népi zenekara tolmácsolásában ragyogó előadásiban hálottuik Kóczé Fantáziáját és a Pócsi csárdást, valamint Csámpai Emlékezés Bihari Jánosra című művét, Albert István vezetőprímás kitűnő vezényletével. Az énekkar Kodály Kállay kettősével (a zenekarral közösen), Bárdos Tilinikós-ával és Koposzov Fecskéjével aratott nagy sikert, Lantos Rezső VIT-díjas karnagy művészi vezetésével. A zenekart a tánckompozíciók kíséretében Baross Gábor

vezényelte kitűnően. Igazságtalanok lennénk, ha nem emlékeznénk meg a kitűnő szólótáncosokról, elsősorban Léka Gézáról, Kacsóh Kláráról, valamint Jelen Katalinról, Tarczi Lászlóról, Molnár Lajosról, Varga Erzsébetről és Drávucz Margitról, továbbá a két remek népi énekművészről: Szobek Mártáról és Urbán Katalinról, mint akik a nagylétszámú együttes jó összmunkájának legjavát nyújtották.

Valóban forró sikerű est. volt a Magyar Állami Népi Együttes vendégszereplése. A sorozatos vastaps, az ismétlések szakadatlan kérése azt bizonyítja, hogy van érdeklődés a népi művészet iránt, ha azt olyan szakavatott mestereit tolmácsolják, mint a Rábai Miklós vezette, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Magyar Állami Népi Együttes kiváló művészei.

A Mosoly országa

Szombaton és vasárnap este került sor a Miskolci Nemzeti Színház nagysikerű operettje, a Mosoly országa szabadtéri előadásaira. Az esős időjárás bizony erősen befolyásolta a látogatottságot (különösen vasárnap este). Nem szükséges ez alkalommal az előadásról részletesen megemlékeznünk, hiszen a vasgyári Művelődés Házában folyó előadás- sorozat kapcsán már több esetben írtunk róla és az előadások eddigi és ezután is várható sikere szükségtelenné is teszi a terjedelmes kommentálást. Annyit azonban el kell

és a miskolci operett-társulat remek, összeszokott és kiforrott előadásában a szabadtéri színpadon is remekül hatott. Kitűnő volt a szabadtéri díszletmegoldás, nagyszerű volt a színészek játéka, remekül érvényesült az énekművészek hangja, a táncszámok gyönyörködtető látványossága, valamint a Virágh Elemér vezényelte zeneipar nagyszerű tolmácsolásában Lehár muzsikája.

A Mosoly országa nagy siker volt a Vasgyárban is, nagy siker volt a Népkertben is. Kár, hogy a vasárnapi kedvezőtlen időjárás sok nézőt visszatartott az előadástól.

*

Cikkünk bevezetőjében, említést tettünk a szeszélyes időjárásról, amely a szabadtéri művészi rendezvények látogatottságát károsan befolyásolta. Valóban, a látogatottság nem volt mindenkor kielégítő, de akik eljöttek, jól érezték magukat, forró sikerű estekben, művészi élményben volt részük.

És befejezésül szabadjon megemlítenünk egy zavaró körülményt. A szabadtéri színpad közvetlen szomszédságában, a vendéglőben működő tánczenekar hangerejét a színpadon folyó művészi produkciók idejére mérsékelni illenék, mert az Este a fonóban című táncjáték, vagy éppen Szu-Csong belépője alatt a tangóhar- monikás és szaxofonos aláfestés rendkívül disszonáns, kiábrándító és illúzióromboló. A szabadtéri színpad nézőterén ezrek keresnek szórakozást és igazán méltányos lenne, ha az előadások idején a vendéglőben ülők valamivel halkabb jazz-szolgál- tatásban részesülnének. Ha ez a kérdés — esetleg a városi tanács közben j öttével — megoldást nyer, úgy a szabadtéri színpadon folyó produkciók maradéktalan élvezetet nyujfca- mondanunk, hogy Lehár nagyopc- nak. rettje Bcleznay István rendezésében Benedek Miklós