Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

A Vasárnap, 1958 június 8. , A müssiniterv végrehajtása as Ósdi Kohászati Üzemek kohó gástisstítóiná l ÓZDON A KOHÓ gáztisztító be­rendezés egy része 1912-ben épült, régi, ma már korszerűtlennek mi­nősíthető mechanikus tisztítógé­pekkel. Ezek a gépek, vagy más­képpen desiintegrátorok két hát­ránnyal bírnak a ma alkalmazott tisztítókkal szemben. Aránylag ma­gas az áramfogyasztásuk, és kar­bantartásuk a gyakori elrakód ások miatt jelentős munkát és költséget igényei. Az utóbbi években az a tapasz­talatunk, hogy a desintegrálorok sokkal gyorsabban rakódnak el, mint régen. így például amíg 10 év­vel ezelőtt egy desintegráfor 2—3 hónapig dolgozott 2 tisztítás között, addig most 2—4 hetenként kell a gépeket leállítani, kitisztítani és megjavítani. Ez persze jelentős költségtöbbletet okoz és csökkenti a gázfejlesztő kapacitást is, mert egy-egy tisztítás 800 munkaórát igényel és 6 napig tart. A most tapasztalható gyors le­rakodásnak oka kétségtelenül a kohók fajlagos termelésének növe­kedése, valamint az elegy Összeté­telében előállt változás, amit a nyers vastermelés technológiái áriak korszerűsítése, illetve a betétből előállt változások tettek szüksé­gessé. Mindezeken a hibákon és nehéz­ségeken segíteni lehet egy nagyobb beruházással, melynek során a ré­gi, elavult gáztisztító lebontásával egy korszerű, új berendezés épül­ne. Ez a munka a fejlesztési ter­vekben szerepel. A megvalósítás­hoz szükséges sok millió forint azonban jelenleg még nem áll ren­delkezésre, mert azt más fontosabb létesítmények kötik le. ILYEN MÓDON fontos üzemi érdekek sürgették, hogy a régi, még üzemben tartandó berendezés­nél olyan megoldást találjunk, mely a maglévő hátrányt csökkenti, esetleg teljesen megszünteti. Alapos vizsgálatok után arra a megállapításra jutottunk, hogy a gyors elrakód ás következményét nagymértékben le lehet csökken­tetni, ha a desintegrálorok azon ré­Hétköznapi bosszúságok Azt mondják: úgy szép az élet, ha zajlik. Az apró hét­köznapi bosszúságod­nak is talán ilyen élel- színező funkciójuk van, zajosabbá teszik a hét­köznapok egyhangú­ságát. Beállít az em­ber egy vidéki kis­kocsmába, hogy sörrel, vagy málnafröccsel el­lensúlyozza a döglesztő iórróságot, mire a csapiáros emígyen vá­laszol: szódavizem, sö­röm nincs, csak bor­ral. vagy pálinkával szolgálhatok. Az eltik­kadt vándort elönti a pulykaméreg, jól oda­mondogat a kocs-má- rosnak, pedig az iga­zán nem tehet a dolog­ról. Megrendelő leve­lek tömkelegével bizo­nyítja, hogy naponkint kilincsel az illetéke­seknél: adjanak több hűsítő italt, szódát, sört, mert a bor, pálin­ka nem kánikulába való, gutaütést kaphat tőle a szegény halan­dó. Miért nincs sör, szóda? Rejtély. És miért van szeszes ital dögivei? Talán mert többet hoz az ország kon yhá j ára — drágább. De a vállalati érdek­nek egybe kellene esni a fogyasztók érdekei­vel. A szeszes ital fo­gyasztás a nyári hő­ségben egyenesen mé­reg, — de ha más nincs? Bükkábrányiban van szódavíz, de nincsen benne köszönet, illetve elegendő C02, azaz széndioxid. Két adag kis málnafröccshöz két nagy üveg szódót is meg kellett bontani, mert nem volt benne nyomás. Sátoraljaúj­helyen van halászcsár­da. de bajok vannak á halellátással. A Bod­rogból, Tiszából ki­pusztultak tálán a ha­lak? Ha biztosítani tudnák a folyamatos halellátást, a vállalat komoly jövedelemre tehetne szert, mert nagy a kereslet a ha­lászlé és egyéb halké­szítmények iránt. De..., de....! Csupa »de« és »bors-szagolás«. Ott­létünkkor azt a választ kaptuk kérdésünkre: van hal, de csak az ak­váriumban. Babgu­lyással viszont szíves­örömest rendelkezé­sünkre állnak. — Nesze neked vá­lasztékbőség! Mi pedig — hogy ne maradjunk adósak a lehangoló vá­laszért —, javasoltuk, hogy cseréljék ki a Halászcsárda fel irat ú táblát erre: Babgulyás- csárda — így fedné a forma a tartalmat. Kü­lönben az utóbbiak — a babgulyás kivételé­vel — a miskolci nép­kerti halászcsárdára is rádllenék, mert ott is »csak« minden szökő­évben van hal, »hála« a Vendéglátó igazga­tóságának. 3 3 Cl sténkint. midőn L" nyugalomra té­rek, a szomszédaim (egy ipari tanulóintézet a Szabó Bajos utcában) küldik felém jóhangú rádiójukból az altató­dalt. Agyonnyaggatott slágerekkel verik ki szememből az álmot. Ilyenkor a dolgozók nyugalmát védő csend­rendeletre szoktam gondolni, hátha attól elalszom. A rádió is számol azzal, hogy nem minden kedves hall­gatója kedves, úgy tíz óra felé be szokta mondani: Kérjük ked­ves hallgatóinkat, hal- ki tsák le rádiójukat, gondoljanak azokra, akik pihenni szeretné­nek. Az én csöndem háborítói azonban nem sokat adnak efféle ké­résekre. Ha ilyenkor elrebegett jókívánsá­gaim meghallgatásra találnának az égiefcnél, az én áloműző rádióm már róges-rég a pokol hetedik bugyoréban bűnhődne vétkeiért. Az a szerencséje. hogy nem a középkorban élünk, mert akkor még fogott az átok..: (Gulyás) szerben, ahol a gáz iszapja lerakó­dik, szórócsöveket építünk be és azokon át vagy állandóan, vagy időszakosan a lerakódás természe­tétől függően nagynyomású vízsu­garat eresztünk a gépbe. így üzem­közben a gép leállítása, lepereme- zése, kiszellozése nélkül végezzük el a tisztítást. Ilyen javaslatot Uthy Károly, a gáztásztító műszála dolgozója dol­gozott, illetve kísérletezett ki. A kísérleti berendezésnél a desinteg- rátort már harmadik hónapja üze­meltetjük anélkül, hogy tisztítás­ra volna szükség. A másik mód, ahogyan ezt a hi­bát éL lehet kerülni, abból áll, hogy a nyersgázt a desintegrátorban való beépítés előtt előtisztítjuk ciklonba és mosótoronyba, ugyan­akkor pedig a mosótorony vizével lehűtjük. Az ilyen módon előtisz­tított és lehűtött kohógáz a desim- tegrátorok elrakódását majdnem teljesen megszünteti és a tisztított gázban még benne lévő minimális port jelentősen lecsökkenti. Ehhez az előtisztításhoz nagyobb, több millió forintos beruházásra van szükség, amit ebben az évben nem áll módunkban megvalósítani. Épp ezért a meglévő és nem teljes mér­tékben kihasznált 2 ciklon, fii. mo­sótorony megterhelésével 3 desin- tegrátorunkat előtisztított gázzal fogjuk június elejétől üzemeltetni. Az ehhez szükséges csővezetékek építése befejezést nyert, az üzem­behelyezéséhez szükséges átköté­sek pedig a hó végéig megtörtén­nek/' MINDEZEKET a munkákat mű- szinttervünkbe beépítettük. Meg­valósításukkal a jövőben elkerül­jük, hogy a gáztisztító a múlt év végén előállt nehéz üzemi helyzet­be kerüljön a desintegrálorok gyors elrakódása miatt. Ugyanakkor a tisztításnál alkalmazott munka­erőket olyan helyekre tudjuk majd beosztani, ahová eddig munkaerő­hiány miatt nem tudtunk munka­erőket irányítani. Az előtisztítás ilyenszerű meg­oldása a fenti előnyökön kívül a fajlagos áramfelhasználás kisebb- mértékű csökkentését is biztosíta­ni fogja. BALÁZS PÉTER Tanácselnökök értekezlete a parlamentben A fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok végreihajfőbi­zottságainak elnökei szombaton érte­kezletre gyűltek össze a parlament­ben. Magyart András földművelés­ügyi miniszterhelyettes tartott elő­adást a mezőgazdaság időszerű kér­déseiről. Az előadást viita követte, amelynek eredményeként meghatá­rozták a jelen időszakban a tanácsok előtt álló legfontosabb feladatokat. (MTI) HETI f i lm jegyzetek A második asszony Színes csehszlovák film Érdekes történetet dolgoz fel A második asszony című csehszlovák film. Mondanivalója, cselekménye rövid: szegény cselédlány, ha fele­ségül is veszi a nagygazda, nem lesz sohasem boldog. Nem lett bol­dog a fitóibeli Frantyiska sem, aki­nek szerelmét akkor ütötte agyon egy ledőlő fa, amikor már szerel­mük gyümölcsét szíve alatt hordta és mint leányanya, mint szegény, teljesen nincstelen ment férjhez Podesvahoz, a módos gazdához. A gazda csak cselédnék tartotta házá­ban, kisfiát nem tűrte és még azzal is keserítette életét, hogy szerelmi életet korábbi szolgálójával, Rozi­nával élt, aki valójában a ház úr­nője volt. Hosszú, küzdelmes hóna­pok után menekült el Frantyiska véglegesen a nagy gazda házából, vissza a szegénységbe, ahol ember­nek érezhette magát. A film végén felcsapó lángnyelvek, amelyek a gazda tanyáját hamvasztották el, benne a gazdát és szeretőjét is, ar­ra utalnak, hogy az a világ, amelyet a film ábrázolt, csak tűzre, meg­semmisítésre való. A rendező Vladimír Vicék nem tudta kézbentartani a cselekmény bonyolítását, sok alkalommal teremt rendkívül feszült, drámai hangula­tot, más helyeken erősen érezhető az erőltetettség és vontatottság. A film szereplői közül a leghitelesebb alakítást a nagy-gazdát alakító Gus­tav Hilmar és a Rozinát alakító Ma­rie Vasova nyújtotta. A Frantyiskát alakító Nina Jirászková figurája ha­tározatlan, kissé felszínes volt és bi­zonyos fokig elmélyítette a film forgatókönyv adta buktatóit* Értük éltem Nyugatnémet film A nyugatnémet filmművészet kép­viselői nagyon érezhetik annak a soha le nem vezekelhető bűnnek a terhét, amit a hitleri Németország követett el az egész világ társadal­mával, s azon belül a gyermekek­kel szemben. Vezekelni akarnak, mert van bőven mit vezekelniük. Erre utal, hogy immár meg sem tudnánk mondani, hányadszor nyúl­nak ahhoz a témához, amelyben a háborúban szüleit vesztett idegen gyermeket a német anya saját gyer­mekeként neveli fel és nyolc-tíz év múlva, vvpy még később jelentke­zik a gyermekért az igazi szülő és megindul a harc a szülőanya és a nevelőanya között. Értől szól az »Ér­tük éltem« című film is, és egy haj­szállal nem mond többet, mint az e témakörből már látott sok más nyu­gatnémet film. A könnyzacskókra hatni akaró szirupos história utóla­gosan igazolni akarja a világ előtt, hogy a második világháború során, amelyet éppen a németek zúdítot­tak az emberiségre, egyes német ál­lampolgárok ilyen, vagy olyan em­beri cselekedettel próbálták álla­muknak bűnét enyhíteni. A film al­kotói ebben a filmben is, mint a többi hasonló nyugatnémet filmben — jóllehet a bíróság végül elveszi a gyermeket a nevelőanyától és visz- szaadja szülőanyjának —, a német asszony erkölcsi igazsága mellett állnak ki, és szinte jogosnak ítélik azt a helytelen felfogást, hogy a né­met anyához került idegen gyermek csak maradjon német. Aligha hisszük, hogy a film alko­tóinak céljukban állt a németek te­remtette világháború borzalmas ki­hatásainak bemutatása és aligha hisszük, amit a film elején kiírtak, hogy az egész csak kitalált történet. Sajnos, nagyon sok, milliókra menő példát szolgáltatott a második vi-> lágháború, a német fasiszta gyilko­lás. Ha a filmben pozitív értéket ke­resünk, úgy a német emberirtás még évtizedek múlva is ható borzalmas, megrázó utóhatásainak feltárását te­kinthetjük annak, (bm.) J Tlünk a Rákóczi Termelőszövet­kezet irodájában s hallga­tunk. Én Csernyicki István szavait várom, ő meg rendezgeti magának a mondanivalót. Mert nem mindegy az, hogy hogyan mondja el az em­ber, ami küzdést, gondot megért már életében. Ahogy elnézem a rokonszenves ar­cú, nyugodt tempójú embert, akinek hallomásból ismerem már sora, éle­te alakulását, az jut az eszembe: mennyi gondot, küzdést kellett megérnie, amíg révbe ért. O is csu- pár félesztendővel ezelőtt találta meg igazán a helyét. Hosszú évek, évtizedek gondja tikkasztotta, emésztette kissé csontos, markáns arcát, míg végre néhány hónappal ezelőtt megtalálta helyét és most elégedett ember... Alig félórával a beszélgetés előtt végigjártuk a gönci Rákóczi Terme­lőszövetkezet birodalmát. A hathol­das, még a szárazság ellenére is jól beállt kertészetet. A központi tanyát, ahol éppen silót készítettek, hogy legyen bőven takarmány az állatál­lomány részére. Mert ebből: az ál­lattenyésztésből várják az esztendő­ben a legnagyobb hasznot. A terme­lőszövetkezet mintegy száz férőhe­lyes istállójában került azután szóba Csernyicki István munkája. Az is­tálló hűvösében tizennyolc darab különböző fajtájú borjút, növendé­ket számoltunk meg. Látni, hogy hozzáértő, becsületes ember a gon­dozójuk, olyan, aki érti, szereti mes­terségét. És Szatmári elvtárs, a ter­melőszövetkezet köztiszteletnek ör­vendő, kemény, de igazságos el­nöke itt említette meg először Cser­nyicki István nevét, aki a borjak, növendékek nevelője, gondozója. O említette ■ meg Csernyicki István ELEGEDETT EMBER családi állapotát, problémáit. Hogy öt apró gyermek apja, évekig ván­dorolt községről-községre, járásról- járásra. Évtizedek óta kereste, hol találhatná meg családja számára a biztos, nyugodt megélhetést. gymillió forint évi jövedelem. Közel háromszázezer a nö­vénytermelésből, több mint négy- százezer az állattenyésztésből és majdnem háromszázezer a sőrene­velésből. Ebből a jövedelemből él majd nyugodtabban mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt Csernyicki Ist­ván és családja. Mert a Rákóczi Termelőszövetkezet már osztott, s a következő napokban újra bizto­sít a tagság részére pénzt és termé­szetbeni járandóságot. Ez a közös gazdálkodás biztosította gondtala­nabb holnap vonzotta Csernyicki Istvánt is, hogy ez év elején aláírja a belépési nyilatkozatot. Tagja le­gyen a gönci Rákóczi Termelőszö­vetkezet tagsága alkotta, egyetértés­ben élő családnak... — Sokat küzdött hajdan az én családom is. Meg sem tudnám szá­molni, hány munkahelyet bejártunk, hány urat szolgáltunk ezelőtt tizen­négy esztendővel. S én magam meny­nyit vándoroltam, mennyit gondol­koztam megélhetésünk felől az el­múlt években is. — így beszél Cser­nyicki István a múltról. Hatgyerme­kes szegény, cselédember gyermeke. Tengődtek világéletükben. S a hat gyermek közül mindössze négyen maradtak életben. Négyen érték meg az új világot. De ez az új, ez a könnyebb is csak tízegynéhány év múltán, fél évvel ezelőtt hozta meg Csernyicki István számára, hogy el­mondhatja: „Most már elégedett va­gyok, igazán bízok a holnaiépanv. Göncön, immár tíz esztendeje mű­ködik a termelőszövetkezet. Tíz éve gazdálkodnak közösen a Rákóczi tagjai. Persze kevesebben kezdték mint most, amikor nyolcvanan áll­nak reggelente munlcába. Ki tudja hányszor kapták meg egy-egy kö­zépparaszttól a „szemrehányást”, Hányszor hallottak gúnyos, becsmér­lő szavakat, olyanoktól is, akik ma már az ő nagy családjukhoz tartoz­nak, s fennhangon bizonygatják mennyivel könnyebb a megélhetés a közösben. Csernyicki István is éve­kig azok közé az emberek közé tar­tozott, akik nem hittek teljesen a termelőszövetkezet jövőjében. Igaz, amikor egy-egy esztendőben újra meg kellett válnia a családtól, az öt gyermektől, hogy hónapokig dolgoz­zon a szerencsi cukorgyárban, Szik­szó környékén, vagy más hasonló helyen a megyében, sokat gondolt arra: belép a közösbe. De visszatar­totta a szóbeszéd, a mende-monda. — Ha nem hittem volna a fenye­getéseknek, a sok igaztalan vádnak, már régen boldog ember lennék. — Ez Csernyicki István mai vélemé­nye. Mert gondolt ő már a belépés­re, s megtörtént, hogy el is indult az iroda felé. De útközben összeta­lálkozott olyan ismerősökkel, akik lebeszélték. Pedig akkor is megvolt már a mai értékes tapasztalata az állattenyésztésben. Két éven át volt a község csordása. Megismerte, meg­szerette az állatokat. Tudott velük bánni, megtanult szinte a nyelvükön is. z elmúlt év őszén annak elle­nére, hogy az ellenforradal­mat követő esztendő nem volt köny- nyű, jól gazdálkodtak a Rákóczi- beliek. Csernicki István pedig is­mét egész éven át távol volt család­jától. Hol erre, hol arra dolgozott. Mégsem volt meg a héttagú család­nak mindaz, ami a legszükségesebb, így érte a hír, hogy néhányan ismét jelentkeztek a Rákóczi Termelőszö­vetkezetbe. Mert jól beütött az esz­tendő, van mit aprítaniuk a tejbe. És az egyik decemberi napon nya- kábakanyarította a kabátját. Nem szólt otthon egy szót sem, csak ne­kiindult és meg sem állt a közös gazdaság irodájáig. Bent égett a tűz, kellemes meleg volt, s barátságosak voltak a bentlévők... S hazamenet már mint tsz-tag hagyta el a helyiséget. Mindenben megegyeztek. A termelőszövetkezet tagsága éppen ezekben a napokban határozta el, hogy bár nem volt kü­lönösebb hiba a jövedelemben eddig sem, mégis lényegesen változtatnak a gazdaság profilján. így döntötték el, hogy ezután az árutermelésre for­dítanak nagyobb gondot. Mert töb­bet ér a pénz munkaegységenként, mint néhány kilogramm termény, különösen, ha mint leszerződött árut, magasabb áron tudják értéke­síteni. A legtöbb hasznot az állatte­nyésztés fejlesztésével, törzsállatok nevelésével és sőrehízlalássál kí­vánta biztosítani a tagság. így aztán a lehető legnagyobb örömmel fo­gadták Csernyicki Istvánt, s azon­nal megbízták a növendékek neve­lésével. Januártól ezideig már közel ^ kétszáz munkaegységet >sze­reztem. Ev végére biztos meglesz az 5—600, ha nem több. Mert olykor a feleségem is ki-kinéz a földekre, ha engedik a gyerekek. — így dicsek­szik nyugodt, magabiztos hangon Csernyicki István. Mennyi lelkese­dés csendül a tiszta szívvel mondott szavakból. Pontr ól-pontra sorolja, mit hogyan tesz, mit miért kell ten­nie. Mintha legalábbis tíz esztende­je nevelné a közös növendékállo­mányt. És amikor kifogy az ő gon­dozottjai dicséretéből, szól néhány szót azokról is, akikért dolgozik: a családjáról. öt apró gyermek várja haza mun­ka után. A legnagyobb 12, a legki­sebb 3 éves. Négy lány és egy fiú. A legtöbbet Zsuzsáról és Istvánról beszél, aki a legidősebb és jó tanuló. És Csernyicki István boldogan beszél arról, hogy ha minden jól megy, Zsuzsa tovább tanul, s talán tanító, tanár, vagy kitudja mi­lyen képzettségű, megbecsült nő lesz majd néhány év múlva. És talán így lesznek majd a töb­biek is. Igaz, hogy István már öt­éves létére is komoly „munkaerőt” jelent az állatállomány mellett. Se­gít az apjának. Mert ahogy fejlőd­nek a bocik, egyre több velük a gond. De több a kereset is. És a Csernyicki család számára most ez a döntő. Mert házat akar építeni, nyugodt, kényelmes otthont. A Ikonyra hajlik az idő, amikor ** elbúcsúzunk Csernyicki Ist­vántól Ettől az elégedett és igazán becsületes tsz-tagtól. Aki olyan oda­adással dolgozik, amilyennel csak kevesen a Rákóczi tagsága közül is, pedig ott mindenki becsületes, jóra- való ember. BARCSA SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom