Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

Vaa*M$ap, I95S fánSm 8. CSZAKMAGYARORSZAG 5 t\vzakai mélfy&záhkás A ugusztus volt. A nappali for­róság álömlött az éjszakába, csak az arclcgyintő könnyű- ded szelek hoztak némi enyhülési. A derült ég éjszakai kékségén csil­lagok ragyogtak, olykor-olykor le­futott egy-egy, mintha megunta volna a végtelenséget. Azt mond­ják, augusztus a csillaghullás hó­napja. T. Miska újdonsült traktorosnak számított a gépállomáson, a segéd­vezető titulus dukált neki. Az már igen — bólintottak az otthoni cim­borák, amikor eldicsekedett vele. Most elsőízben került éjszakai »be­vetésre« a kőkeményre aszalt anya­föld ellen, eddig csak nappal szán­tott, akkor is a felelős vezető olt ült mellette a sárkányon, rázatía magát, magyarázott. Most egyedül volt, a »főnök« a tábla végén az igazak álmát aludta. Miska lelke repesett az örömtől, az ő gondjaira bízták a traktort, meg a szántást. Boldogító érzés volt ez; hogyis ne lett volna az! Sohase gondolta vol­na, hogy valamikor ilyen komoly masinán ülhet, uralkodhat dübörgő zakatolásán, minden érintésére vá­laszol ez az emberész-alkoita »cso­dagép«. A tanfolyamon tanultakat idézgette gondolatban; lábbal, kéz­zel próbálgatta az elméletet. — »Megy« — ujjongott önfeledten és nem adta volna négyökrös fogatért, ha most itt lennének a falubéliek —, hogy sárgulnának az irigység­től ... A kormos pedig ment, mint az óra. A fordulókban makacskodolt egy kicsit, szívesebben ment volna tovább is egyenesen, hogy acéltal­pai alá gyűrje a szemben lévő hall­gatag kukoricást, de Miska erős kézzel fogta a »gyeplőt«, a kormány barázdába parancsolta a megfé- nyesedett kerekeket. A reflektor fénycsóvája arany­ló vásznat terített a sárgán csillogó tarlóra. S ezen a vásznon érdekes mozgolódás tá­madt. Fürjek röppentek fel a ba­rázdákból, az egerek kétségbeeset­ten bukdácsoltak a tarló sörényén, egy jól megtermett hörcsög felágas­kodott, szembeszállt a tűzszemű fenevaddal. Mis1<a felnevetett. Nézd csak a kis méregzsákot. A ló bizony elugrik előle, még meg is vadul, ha a lábába kap ez az utá­latos féreg. Miska meglökte a gáz­adagolót, a Hoffher előrelendült, mintha hátulról meglökték volna. A hörcsög sem gyullad be azonban a maga árnyékától, bevárta ellen- N felét, hogy megküzdjön* vele. Neki- ugrott a traktor acéllábának. Más­nap egy arra tévedt gólya jóízű reggelit csapott a hörcsög földi maradványaiból. A nyulak voltak a legszórakoztatóbbak. Bambán, megbűvölve belebámultak a fény- zuhatagba, szemük csillogott, mint a harmatc&öpp és ijedten futkáróz­tak a fényszóró megvilágította földdarabon, nem merték bele­vetni magukat az éj sötétségébe, elvakította őket a félelem. Volt rá eset, hogy öt-hat nyulat is terelt maga előtt a traktor. A természet színpadi látványos­ságai elszórakoztatták Miskát. Né­ha-néha nótázó kedv is hatalmába kerítette, de egy-két próbálkozás után belátta, hogy nem képes túl­dalolni a traktort. Ez bizony nem csöndben cammogó lovasfogat, emellett eltörpül az emberi hang­erő, ennek a hangját a hetedik ha­tárba is elröpíti az éjjeli csönd. Pirkodás felé járt már az idő, amikor a felelős vezető felébredt. Felkapaszkodott a volánhoz. — No, fiú — veregette meg Mis­ka vállát — elfáradhattál már, eriggy aludni! Miska szabadkozott, de nem volt mit tenni. Leállította a traktort és átadta helyét. Leszállt és nehéz, ingó léptekkel ment a fűre terített takaróhoz. Magára húzta a nyersolajszagú pokrócot és féloldalvást fordulva nézte, amint a traktor megindul a föld sötétbe vesző másik vége felé, majd feje alá tette a kezét és sze­mét rányitotta a csillagfényes ég­re. Éppen akkor húzott tűzcsóvát • két álló csillag között egy eltévedt meteor. Megfáradt szeme lassan lecsukódott. Elnyomta az álom. Fá­radt volt, nagyon fáradt. És a felelős vezető egy fordulat­ban — mustrálhatva a fiú munká­ját — megállapította, hogy Miska jó traktorista lesz. Barázdái egye­nesek voltak, mintha zsinórral húzták volna. A z első éjszakai »bevetésből« győztesen került ki, — át­esett a tűzkeresztségen. Gulyás Mihály A bolgár nép életéről kiállítás nyűt Miskolcon A Hazafias Népfront miskolci vá­rosi bizottságának rendezésiében. — a népek barátsági hónapja alkalmá­ból — pénteken délután Diósgyőr- vasgyárban, a Lenin. Kohászati Mű­vek vendégjh ázának előcsarnokában a biligár nép életét, fejlődését be- mi/ató 'kiállítás nyilit. A kiállítást Urbancsok Mihály, a Hazafias Nép­front Miskolc városi bizottságának elnöke nyitotta meg. A kiállítás megtekintése után a Lenin. Kohászati Művek műszaki klubjában a diósgyőri gyárak dolgo­zói 'baráti találkozóra jöttéik össze, amelyen Barati József, a Hazafias Népfront országos tanácsának műve­lődési. osztályvezetője élménybeszá- molót tartott Bulgáriáról.-----------o—--------­C satornázzák Miskolc-Tapolcát Az ország egyik legszebb üdülő­helyén, Miskolc-Tapolcán az idén 3 és félmillió forintos költséggel szennyvízlevezető csatornát építe­nek. A munkákat már megkezdték és azt az év végére be is fejezik. J—| a a népzene és népzenész szót • * halljuk, tagadhatatlanul asszo- ciálódik gondolatunkban a népzenét szolgáltató prímás és az előtte du­hajkodó gentry figurája, akti elenged­hetetlen kötelességének érezte, hogy időnként belelőjjön a nagybőgőbe, vagy pezsgősüveggel verje be a ven­déglői tükröt. Tagadhatatlanul asszo- ciálódik ez a kép is (még akikor is, ha hivatalosan népzenének hívjuk, a ci­gányzenét), de ugyanakkor felmerül Dairnkó Pista, Magyart Imre és. sok­sók más világhírű prímás képe mel­lett az a gondolat is, hogy a cigány­zene volt a leghívebb ápolója a ma­gyar népzenei hagyományoknak, s a cigányzene volt az a művészi esz­köz, amelynek útján milliós tömegék közeledtek a magyar zenekultúrához és amely — bár később sok idegen jelleget is magábavett — elidegenit- hetetlenül a népé volt, — még ak­kor is, ha sok esetiben az urak szó­rakozását is szolgálta. Nem feladata ennek a kis. írásnak a népzene fejlő­désével. művészeti értékelésével fog­lalkozni, pusztán néhány gondolatot, ki vámunk érinteni arról, hogy miként áll napjainkban Miskolcon és Bor­sod megyében, a népzene és a néoze- nészek helyzete. A fenti rövid bevezetésben több esetben szerepel a »volt-«, a multidő jelzése, Sajnos, a népzenéről már in­kább csak multidőben beszélhetünk és ha jelentős változás nem történik e téren, rövid idő alatt eljutunk odáig, amikor már a magyar népze- !nét, a cigánymuzsikát csak befejezett multidőben emlegethetjük. A tánc­zene, a jazz térhódítása fantasztikus méretű és napjainkban is mind na­gyobb méreteket ölt. Növekedésével egyenes arányban csökken a népzene, a népzenészek művészi tevékenysége iránti érdeklődés. Különösen élesen mutatkozik ez meg a hivatásos szó­rakoztató zenekar legfőbb működési területén, a vendéglátóiparban. Mis­kolc várost véve példának: míg nép­zenét összesen négy vendéglátóipar! üzemben hallgathatunk, addig tizen­három, vagy tizennégy helyen fogad jobb, vagy kevésbé jó jazzmuzsika. Vitán felül áll, hogy a fiatalság in­kább érdeklődik a í-azz iránt — sok­szor nem is művészeti okokból, ha­nem — főleg a jampecek — azért, mert az »nyugatibb«, azonban ezt az elferdült nézetet táplálni, különösen pedig üzleti okokból táplálni, helyte­len. M iskolcon kevés a kisvendéglő, általában kevés az olyan szóra­kozó-, illetve étikezőhely, ahol zenét alkalmazna az üzemeltető vállalat. Éppen annak érdekében, hogy a ke­vés zeneszolgáltatási lehetőséggel el­sősorban azok élhessenek, akik lég­ii ivatottabb művészei a szórakoztató zenének, valami három évvel ezelőtt vizsgára bocsátották, illetve kötelez­ték a zenészeket. A vizsga után a miskolci és 'borsodi népzenészek sorai jócskán megritkultak, de még így is annyian maradtak, hogy például Miskolcon, a négy, szerződésben lévő zenekar (mintegy 24 zenész) mel­lett közel száz jóminősítésű népzenész áll szerződés nélkül. Soraikat a jazz térhódítása és az azt támogató ven­déglátóipari törekvés egyre ritkítja. Gyakori eset az is, hogy a vendég­látóipar — .különösen a nyári idény­ben — nem egyszer működési enge­dély nélküli zenészeket, illetve ze­nélni több-kevesebb művészettel tudó emberekből álló. alkalmi társulásra összeállt zenekarokat is alkalmaz, — a zeneművészek szakszervezetének tiltakozása ellenére. Nem művészeti kérdés ugyan, de nagyon fájó pont az is, hogy míg a népzenészeknél gondosan vigyáznak rá, nehogy a szerződésekben biztosított bér plafon­ját elérhessék, a tánczenészeknél sok esetben messze kiemelkedő bérezést biztosítanak. Annál fájóbb ez, mert a tánczenekar ok tagjainak túlnyomó többsége másodállásban, vagy har- madállásbain zenél a vendéglátóipar­nál és veszi el a szűkös kenyér meg­keresésének lehetőségét a ráutalt és csak zenéből élő népzenészek elől. A népzenészek fiai már nem akar­nak zenészek lenni. Készben helye­selhető törekvés, hogy a népzenészek fiai is mind nagyobb érdeklődést ta­núsítanak a gyakorlati pályák iránt, amelyikük pedig zenész kíván lenni, az különböző zeneiskolai végzett­ségre törekszik. Az a szomorú, hogy ezt az orientálódást nem elsősorban a más pályáik és az iskolázás utáni őszinte érdeklődés váltotta ki első­sorban, hanem a népzene és népze- nészi pálya ki Iátástalanságának a tu­data. Az a tudat, hogy manapság mind kevesebben érdeklődnek művé­szetük iránt, hogy a népzenész pá­lyán esetlegesen munkanélküliség Josephine Baker, a világhírű néger revűsztár, aki — mint ismeretes — a náci megszállás alatti magatartá­sáért a becsületrend kitüntetésben részesült, megkezdte magyarországi vendégszereplését. Harmincegy évvel ezelőtt, 1027-ben járt utoljára ha­zánkban. A fővárosi lapok hírt ad­ták csütörtöki érkezéséről és — mint azt már közöltük — kedden, június 10-én, a Filharmónia meghívására, Miskolcra jön és a népkerti szabad­téri színpadon (rossz idő esetén a Béke-moziban) ízelítőt ad az egész világon csodált művészetéből. Értesülésünk szerint, a plakáton olvasható műsortól eltérően, jelentő­vár rájuk, hogy a zeneművészek társadalmának nem éppen legmeg­becsültebb tagjai lesznek, akiket még a bérezésnél is héttérbe szorí­tanak. Hódít a jazz, hódít a rock and roll, a szamba és más egyéb nyugati im­port kultúrtermek. Állami és ven­déglátóipari támogatás mellett buz­gón terjesztik a gombamódra szapo­rodó szaxofonos zene-apostolok, ők muzsikálnak a farsangi üzemi ’bálo­kon, a kultúrottihonok rendezvényein, sót már gyakran a falusi lakodalma­kon is. A népzene pedig haldoklik, sorvad, itt-ott rövid időre még felüti fejet és próbálja tartani régi népsze­rűségét, de a hegedűk sírása nem bír versenyt tartani a jazz-trom bit ák harsogásával és a nagydobok puffo- gásával. Betegeskedik, sorvad éa mind kisebb lesz az a kedves színfolt, amit a népzene, a cigányzene kultu­rális életünkben képvisel. T udjuk,^ hogy a zenés vemdéglő- 1 két látogató közönség ízlését nem lehet sem egy újságcikkel, sem valamilyen rendelkezéssel a népzene felé fordítani, de az arra illetékes szervek, elsősorban a vendéglátóipar, annyit megte’hetinének, hogy a zene­karok szerződtetésénél elsősorban a kizárólagosain zenéből élő zeneművé­szeket részesítenék előnyben. Segí­tenének ezzel a népzenészeken is. de segítenének a sorvadó, haldokló nép­zenei kultúrán is. Segíteni kell, mert segítség hiányában a népzene kihal,- elpuszti ... Felbecsülhetetlenül nagy kár lenne ... sen bővült a Josephine Baker est műsora. A néger művésznő számadó egy kislótszámú kamaraegyüttes ki* séri. A műsor egyéb részeihez a ze­nét a Kelényi tánczenekar szolgáltat­ja, amelyet az emlékezetes Cavallná- műsoron ismert és kedvelt meg a kö­zönség. A műsorban fellép Horváth Tivadar, az ismert komikus, Szabó Miklós operaénekes és Békés Itala pantomim-művésznő és együttese* akik a pantomim-játékot, ezt a Mis­kolcon még kevésbé ismeretes művé­szeti ágazatot ismertetik meg a kö­zönséggel. Érdeklődéssel várjuk ezt az estet; (benedek) Vidám bálok — belépődíj: egy könyv vásárlása A magyar könyv ünnepi hetét június 29 és július 6 között rendem zik meg Borsod megyében is. A könyvhét előkészítésére az elmúlt na*» polcban 10 tagú bizottság alakult, amely máris gazdag programot doh gozott■ ki. A járási székhelyeken például kiállításokat rendeznek a ma* gyár és külföldi írók műveiből. Emellett a megyében mintegy 100 könyv* ismertető ankétot is tartanak. Az ünnepi héten számos helyen nagysza­bású könyv-bálokra kerül sor — amelyekre belépődíjul egy könyvet kell vásárolni. A könyvhét ünnepélyes megnyitását június 28-án tartják. II. 19 4 3 MÁJUS 16. A háború új fejezetét a napok óta tartó keleti—nyugati offenzíva vezeti be. Az angolok a ruhrvidéki völgyzárakat felrobban­tották. Óriási jelentősége van. Ma már a volt németbarát magyarok is kezdenek észbekapni: »Mi lesz ve­lünk!« Most riadva, bután egyre azt kérdezik: fognak-e minket is bom­bázni? Ilyenkor azt felelem: miért ne bombázhatnának, hiszen hadat üzentünk Angliának, Amerikának, háborút viselünk a Szovjetunió el­len! De ezt is megéri a német igából való felszabadulásunk. MÁJUS 19. Kállay miniszterelnök választással fenyegeti a renitenseket. MÁJUS 29. Kállay »önérzetes« magyar beszéde fordulópont az ed­digi kormánypolitikában. MÁJUS 31. A Kállay-beszédet a kormánypárti sajtószervek nem ■megfelelően Icommentálják. Nagy világvisszhangja van. JULIUS 5. A keleti fronton új of­fenzíva kezdődött. JULIUS 8. A szovjet fronton óriási méretű tank- és légicsata alakult ki. JULIUS 10. Az angolok hajnalban partraszálltak Szicíliában. JULIUS 11. Az angol—amerikai csapatok tartják magukat Szicíliá­ban. Tehát komoly invázióról van szó. 160 km-es parti sávot tartanak hatalmukban. JULIUS 15. Churchill és Roosevelt a háborúból váló kilépésre szólítják fel az olaszokat. JULIUS 19. Újabb Hitler—Mtisso- lini találkozó. Talán az utolsó. JULIUS 20: Az amerikaiak Nyu- &l-Szicíliába nyomakodnak. ■JULIUS 23. Palermot elfoglalták. JULIUS 26. Hétfő. A vasárnapot Annussal Tapolcán töltöttük, későn HAJDÚ BÉLA: AHOGY ÉN LÁTTAM IS ap ló jegyzetek a világháború utolsó éveiből jöttünk haza. így csak ma tudtuk meg, hogy Mussolini tegnap lemon­dott.. Badoglie az utóda. Nagy az iz­galom. (Július végén és augusztus elején feljegyeztem néhány jellemző ese­ményt, amely a helyi politikai kori­feusok körében keltett izgalomra jellemző. Borbély-Maczky, a fajvédő főispán elment a FKG-párti dr. Vá- czy József képviselő edelényi be­számolójára és »helyeselte« az első angol-orientációs képviselői megnyi­latkozást. Mindenki valami »új politikái« akar kezdeményezni. Augusztus 1-i feljegyzésemet idézem erre vonatko­zólag: » ... Régi módszerekkel és régi alakokkal, akik az elmúlt ne­gyedszázad alatt a középszer ural­mát fémjelezték, vagy a régi bűnök terheltjeivel és impotensekkel új po­litikát kezdeményezni nem lehet. Ócska cégtáblák átmázolásával, ki- vénhedt mandátumvadászokkal nem lehet' korszerű demokráciát építeni..... A háború után, az eddig elfojtott erők felszabadulása után az új Ma­gyarországon a humánumnak kell győznie a barbarizmussal szemben, mert emberek vagyunk.«) AUGUSZTUS 5. Őreit az oroszok, Cataniát az angolok foglalták el. Es­tére Bjelgorod is elesett. AUGUSZTUS 6. Az oroszok 70 km-es áttörést jelentenek Charkov tájékán. AUGUSZTUS 13. Péntek. Angol repülők első átrepülése a Dunántú­lon. Wienemeustadt bombázása. Pesten légiriadó volt. AUGUSZTUS 17. Az angol—ame­rikai csapatok 38 nap alatt teljesen elfoglalták Szicíliát. AUGUSZTUS 25. A québeci kon­ferencia véget ért. AUGUSZTUS 26. A finnek békét yj le/IT 71/1 le AUGUSZTUS 27. Svédország és Németország közt ellentétek. AUGUSZTUS 28. Borisz bolgár cár meghalt, ami nagy kavarodást fog okozni. AUGUSZTUS 29. Dániában, Bul­gáriában nagy zavarok. SZEPTEMBER 3. Angol partra­szállás Calabriában. SZEPTEMBER 8. Olaszország nagy lecke után feltétel nélkül fegyver- szünetet kötött, megadta magát. Ugyanakkor szembefordult a néme­tekkel. Az olaszok sorsa meg volt pe­csételve, amikor az angol-—amerikai csapatok betették a lábukat Szicí­liára. Hiszen ez a nép olyan kultu­rális kincsek őrizője, amelyek szá­mára az életet, a levegőt és a nem­zetközi tekintélyt jelentik. Ha ezek elpusztulnak, — mint ahogy jelentős részük el is pusztult — vele puszUil az olasz nép világszerepe, tekinté­lye, lelke, maga az olasz nép. A ta­nulság az, hogy olyan nép, amely­nek az a hivatása, hogy az emberi­ség közös kincseinek őrizője és meg­tartója legyen, ne szegődjék a fegy­veres barbarizmus szolgálatába, amely csak romlást hozhat rá és éppen azokat az értékeket pusztítja el, amelyek létének, tekintélyének alapjai. Az ilyen hivatást betöltő népet hitvány, politikai kalandorok játékszeréül kiszolgáltatni jóvátehe­tetlen bűn. A jelentős eseményről egyébként a következőképpen értesültem: Ta­polcáról hazajövet vacsora-ebédel- tünk, majd meghallgattam a magyar rádió 18 óra 50-es adását, amelyben egy szó sem volt erről. Utána az angol rádió 19 órás német nyelvű adását hallgattuk meg, amely közöl­te az eseményt. Utána K. F.-hez siet­tem, s útközben ismerőseimmel kö­zöltem a hírt. K. F.-ék a háromne­gyed 8-as magyar nyelvű angol le­adásból értesültek éppen akkor, mi­kor hozzájuk érkeztem. SZEPTEMBER 9. A németek ször­nyen szidják az »árúló« olaszokat. Nagy a riadalom a vazallus államok fasiszta köreiben. SZEPTEMBER 10. A derék gon- dolkozású Dr, Pogány Béla azt mon­dotta ma: »Meglátjátok, Németor­szág is kiugrik, s akkor egyedül ma­radunk a porondon.« , SZEPTEMBER 14. A németek 12-én »kiszabadították«, azaz elra­bolták Mussolinit. Nem engedik, hogy ez a politikai haldokló nyu­godtan múljék ki. Becstelen sze­repre kényszerítik, hogy az utókor együtt átkozza Hitlerrel. Amit a né­metek csinálnak vele, a hullagya- lázás új, minden eddiginél aljasabb módszere. Mert egy politikai hullát feltámasztani azért, hogy népe szen­vedéseit megsokszorozza eav go­nosztevő banda életének a meghosz* szabbításáért: a világtörténelem legaljasabb bűncselekménye. Hiábaa a náci kegyetlenség odáig terjedi hogy még a holtakat is meg tudja gyötörni. SZEPTEMBER 15. A németek rnagy győzelmeket trombitálnak Nép­poly—Salernonál, mialatt az oroszok püfölik őket { SZEPTEMBER 16. Montgomery seregei elérték Salerno környékét és egyesültek az amerikai 5. hadsereg* gél. -Maczky egyik fullajtárja új né* met fegyverek beütéséről terjeszt balga önámító híreket. De Novo* szibirszk és Brianszk már az oro* SZOJCB SZEPTEMBER 17. Az angolszá* szók Salernonál támadásba mentek át. A németek Mussolinivel folytat* ják kegyetlen játékukat. SZEPTEMBER 27. A hármas egyezmény ünnepélytelen évforduló* ja. (Nem emlékszem biztosan, me* lyik hármas egyezményre vonatko* zott ez a feljegyzésem: német-ma* gyar-olasz, vagy némel-olasz-japárt egyezményre). OKTÓBER 25. Dnyepropetrovszk az oroszok kezén. OKTÓBER 26. Az érdeklődés köz* pontjában a moszkvai hármas kon* ferencia áll. NOVEMBER 1. Közzétették a moszkvai határozatokat. NOVEMBER 6. Kiev ismét a szót)* jet csapatoké. DECEMBER 2. A kairói Roosevelt* Churchill-Csangkajsek találkozóról szóló kommüniké Japán lehengere* lését jelenti be. * DECEMBER 20. A szovjet nagy áttörést jelent Neveljnél, 20 ezer német haJottaL És most lépjünk át 1944-be. (Folutatjukl KIHALÓFÉLBEN Gondolatok a nénzenéről és a nénzenészekrol Bővült a Josephine Baker-est műsora

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom