Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-05 / 131. szám

Cső törtök, 1958. június ÉSZAKMAGYARORSZÁC 5 Megyénk idegenforgalmáért Javaslatként A z idegenforgalomnak nagy je­lentősége van. A belső ide­genforgalom során lebonyolí­tott utazások, túristáskodások alkal­masak arra, hogy megismerjük ha­zánk szépségeit. Természeti és tör­ténelmi kincseink ismerete emeli emberi és nemzeti öntudatunkat, növeli munkakedvünket. A külső, te­hát a valóban idegenforgalom a múltban ferde képet adott hazánk­ról a »guláseh«, a »báráck« élvezete, a csikós Hortobágy, és Bugac látása után úgy éltünk az itt járt külföldiek emlékezetében, mint valami nomád cigánynép, vagy egy olyan ország, ahol megállt az idő. A mai gyenge és nem szorgalmazott külső idegen­forgalmunk nem tudja feledtetni a Nyugaton rólunk kialakult hamis képet. A külső idegenforgalom so­rán a hazánkba látogató külföldiek­nek meg kell mutatni természeti szépségeinket, történelmi, tudo­mányos és irodalmi emlékeinket, amelyek kis nép létünkre naggyá tettek bennünket a világ haladó gondolkodású embereinek sze­mében. És elsősorban dicseked­nünk azokkal az alkotásokkal, amelyeket 13 év alatt a szabad, ~független nép hozott létre! a balatoni intéző bizottság s a Veszprémi Hetek hazánk x egyik legfőbb és legismertebb idegenforgalmi gócának fejlesztését és megismertetését szorgalmazza. A Dunakanyar intéző bizottság Pest megye természeti szépségeinek kin­csesházát igyekszik fejleszteni. Leg­újabban hírt kaptunk a Velencei intéző bizottság munkájának meg- újabban hírt kaptunk a velencei természeti szépségeit, madárvilágát és romantikáját akarja a látogató­nak örök emlékül ajándékozná. A Vasi-napok, a Mátrai-napok ismer­tető füzetei mind arról tanúskodnak, hogy e vidékek is igyekeztek feltárni megyéjüket, tájukat ország-világ előtt. Sok a mi tennivalónk itt Bor­sod- Abauj-Zemplén megyében is. Sem a természet, sem a történe­lem nem volt szűkmarkú ná­lunk. Van mit nézni, van mit mutogatni és van mivel dicse­kedni! A Hazafias Népfront megyei elnök­ségének szép feladata, amit pro­gramba is vett, hogy e téren jelen­tős segítséget ad. Hasznos volna mi­előbb összehívni azt a tanácskozást, amely megszervezi a Borsodi Idegen- forgalmi Bizottságot. Ennek a bizott­ságnak okvetlenül komplex-tervet kell készítenie. Számba kell venni természeti kincseinket, javasolni kell bizonyos területek védetté nyilvání­tását, fel kell tárni a történelmi múlt emlékeit, gondoskodni kell műemlé­keink védelméről, azok ésszerű fel- használásáról, javasolni kell a vadá­szati rezervátum területeinek meg­Gondoskodnunk kell továbbá az idegenforgalom szempontjából jelentős helyeken idegenvezetők kiképzéséről, akik persze ' nem holmi vásári kikiáltók és ne üzletelő emberek, hanem meg­felelő ismeretekkel rendelkező, színesen előadni tudó emberek legyenek. Már most elkezdhetjük a jelzőtáb­lák elkészítését és felállítását. Pél­dául a mis'kolc—sátoraljaújhelyi műút mentén a tarcali elágazásnál ilyet: »Tárcái vezér sírja ide 6 kilo­méter«. Hasznos az a munika, amelyet a TIT végez a vasárnaponként! me­gyejárással. A turisták és a Magyar Honvédelmi Sportszövetség bekap­csolódhatnak az idegenforgalom fej­lesztésébe. Az idegenforgalom fejlesztésénél nem gondolunk kacsalábon forgó vá­raikra, luxus-szállodákra és más, nagy beruházást igénylő létesítmé­nyekre. Erőnkhöz képest, megfelelő terv alapján kellene készíteni a há­rom-, öt-, tíz-, tizenötéves idegen­forgalmi fejlesztési terveinket. Az állami segítség mellett nagy szükség van a helyi erőforrások megmozgatására is. A község­politikai terv és a községfejlesz­tés is segítheti ezt a nagyjelentő­ségű munkát, hiszen ez megtérül a meglátogatott községnek. A z idegenforgalom fejlesztése szép és nemes feladat, le­gyünk rajta, hogy a me­gyénkbe látogató belföldi és külföl­di turisták minél több és szebb em­lékkel térjenek vissza munkahe­lyükre vagy hazájukba. Hegyi Imre. Jancsikáék házfala ALATMl — 6yKM£K ___[ n apos] mm MISKHCÍ zene' MAP Könyv Ciieén fc V NAPOK NAP­■■■ *>- Látod apu, ez a rész árnyékos, mégis napos oldal. Nem gyártanak térdnadrágot érdekes Jíjuvk .................... ................I _________________________ A TEMETŐ, AHOL SENKI SEM AKAR „ELSŐ” LENNI... Walter Hammond angol sírásó a világ egyik legtürelmesebb em­bere. Húsz éve azonban egy sírt nem ásott és mi tagadás, most már kezdi elveszteni közmondásos türelmét. Hammond ugyanis a Walpoole St. Andrew-i falucska 1938-ban létesített temetőjének gondnoka. A baj az, hogy senki sem akarja otl? eltemettetni magát. A helyi hatóságok mindent elkövetnek, hogy meg­győzzék a falusiakat: vegyék igénybe az új temetőt a túlzsúfolt régi helyett. Még hirdetést is tették közzé a helyi lapban. „Senki sem akar első lenni” — panaszolja Hammond síri hangon. KÖZÉRT TANULMÁNYUTAT DÁNIÁBA ... A dán mészárosok újfajta csoma­golópapírt hoztak forgalomba, amely­re különböző ételrecepteket nyomat­tak. A szükséges húsmennyiség és a hozzávalók mellett az árakat is fel­tüntetik. Ezenkívül a dán mészár­székekben mindenütt a következő jelszó olvasható: »Egy kicsivel se le­gyen több! Pontosan mérünk, azt a mennyiséget akarjuk önnek eladni, amit kér« LÉLEKTAN... Egy nagy párizsi áruház megálló.-* pitotta, hogy a háziasszonyoknak küldött prospektusokat eddig a dm* Zeiteknek kb. 25 százaléka olvasta csak el. Ezért elhatározta, hogy reklámnyomtatványait a jövőben zárt borítékban és »bizalmas« meg-* jegyzéssel a férjeknek küldi el. A reklámpszichológusok bizonyosra ve* szik, hogy a jövőben az asszonyok biztosan elolvassák az ajánlatokat* NEM VÁRT HIÁBA... Chicagóban egy tanítónő a vörös jelzésre nem ügyelve, áthaladt kocsijával az útkeresztezésen. Ezért a bíróság elé idézték. Mivel a ki- hágási osztályon nagyon sokan várakoztak ügyük elintézésére, bement a bíróhoz, s kérte soronkívüli kihallgatását, arra hivatkozva, hogy mint tanítónő nem hagyhatja cserben az iskolában reá váró tanulókat. A bírónak felragyogott az arca. „Tudja — mondta —, már öt éve várok arra, hogy egy tanítónő kerüljön elém. Azonnal üljön le oda a hátsó asztalhoz és szép, kerek betűkkel ötszázszor írja le: „Vörös jelzésnél nem szabad áthaladni az útkeresztezésen!” A CSALÁDFA Köztudomás szerint az idősebb Dumas ereiben néger vér is csőr* gedezett. Egy alkalommal valamelyik francia nemes megkérdezte tőle: — Igaz, hogy az ön apja mulatt volt? — Igaz! — És mi volt a nagyapja? — Természetesen néger! — És az ükapja? — piszkálta tovább a nemes. — Gorilla! — dörögte Dumas. Az én családfám ott kezdődött, ahol az öné végződik! A BOLDOG HÁZASSÁG TITKA... A VEGYES KAR Oxtonban (Birkenhead) Miss Eileen Barford külön tanfolyamot nyitott jegyesek részére, amelyen a fiatal lányok vőlegényükkel együtt tanul­nak főzni. Miss Barford bizonyosra veszi, hogy sok házasság lényegesen boldogabb lesz, ha a férj felesége megbetegedése esetén maga is - el tudja készíteni az ebédet és a vacso­rát % »Ez vegyes kar!« — jegyezte meg Brahms egy kisebb énekkar pró­báján. »De mester, az én énekkarom­ban csak férfiak vannak!« — sza­badkozott a karvezető. »Mégis ve-, gyes, mondta Brahms, »mert csak az egyik féle tud énekelni, a másik fele nem.« SZŐRME HELYETT GYAPJÚ Hála a repülőszolgálatnak, ma már az eszkimók is élvezhetik a civilizáció „áldásait”. Lassanként megváltozik az eszkimóik öltözéke. Kezdik levetni a hagyományos prémeket és gyapjúból készült ruhát öltenek. A kanadai gyapjuipar már több különleges szövetfajtát gyár­tott az északsarki övezet női és férfi lakói részére, sőt az egyik mont­reali cég e szöveteket már eszkimó-méretekre szabva juttatja el ren­deltetési helyükre. A „vevőknek” csak össze kell varratok az előre ki­szabott darabokat. TÖBB RENDŐRNŐ STOCKHOLM- rendőrnők számát a jövőben 20 szá- BAN zalékkal emelik. Pedig a jelenleg al­jelölé6ét és részt kell vennie új al­kotásaink ismertetésében. Megyénkben a következő idegen- forgalmi gócok alakíthatók ki: 1. A Matyóvidék és Bükkalja. 2. Miskolc és környéke (Lillafüred, Tapolca, Bükk). 3. Aggtelek, Jósvafő és a Boldva völgye. 4. Szerencs, Tokaj és az Eperjes—Tokaji hegylánc. 5. Sárospatak, Sátoraljaújhely, Bodrog­köz és a Hegyköz. A majdani bizott­ságnak okvetlenül foglalkoznia kell az idegenforgalom fellendítését se­gítő létesítmények szervezésével, létrehozásával is. Itt elsősorban tu­ristaszállásokra és szállodákra gon­dolunk, valamint a szállítási lehető­ségekre. Nagyon helytelen az a gyakorlat, hogy egyes épületeket két-három hónapra üdülőnek használnak és utána az év nagyobb részében kihasználatlanul vannak. G ondolni kell a romantikára is. Tokaj esetében pl. a halász­csárda már elég reprezentatív létesítmény, de hasznos volna olyan pince is, amely magán viseli Hegy­alja jellegzetességét. Az ott fogyasz­tott hegyaljai bor kétszeresen is em­lékezteti az ott járt külföldit Hegy­alja hírnevére és nedűjére. Műemlékek is szép számmal akad­nak megyénkben. Sajnos, kevés van olyan állapotban, hogy azzal úgy di­csekedhetnénk, mint például cseh­szlovák barátaink. Az országos se­gítségnek és a helyi érdeknek kell találkoznia a műemlékek megvédé­sében és helyes felhasználásában. Megyénkben nagykiterjedésű er­dőségek vannak, ahol szép számmal akad vad is. Egyik-másik járásban •nagymértékű á pusztítás, pedig a külföldi vadászok egy kapitális szarvaisibikáért 1000—2000 dollárt is itthagynak! Nemrégiben a bódvaszi- lasi parasztokkal beszélgetve, el­mondták, hogy nálunk elég sokat lőhetnének a vadászok, emellett megláthatnák Aggteleket és Jósvafőt is. A jó bornak is kell cégér s így megyénk idegenforgalmát se­gítené elő az ismertető füze­tek kiadása. (A sárospataki múzeum A téren hasznos munkát végez.) — Ilyen pipaszár lábbal én nem is reklamálnék. Stockholmiban a kedvező taipa&zta- (— longi —) latok alapján elhatározták, hogy a ÁTLÁTSZÓ KÍSÉRLET Gondolatok egy „mai“ bohózat bemutatása után lesz-e egy színpadi alkotás attól az egyetlen megnyilvánulástól, ha egyik szereplőjére rosszul szabott, napjainkban viselt köntöst próbál a szerző gyenge, szakadozó szálakkal ráfércelni? — Ez a gon­dolat ötlik először a néző eszébe, ha végignézi Ve- reczkei Zoltán „Férjek papucsban” című bohózatát, amelyet mint a mai magyar színpadi irodalom friss re­mekét, a megyénkben turnézó Jászai Mari művész- együttes próbál népszerűsíteni. Régi, a század első felében sőkszázszor felhasznált bohózati figura a papucs alatt élő férj, aki a szesz ha­tására és papucs-sorstársának biztatására fellázad a nőuralom ellen és hogy férfiú mivoltát bizonygassa, szeretőt kerít magának, mindenféle bonyodalmakba keveredik, míg végül, a harmadik felvonás végén, könnyes meghatottsággal borul hitvese nyakába és ma­rad minden a régiben. Erre a hajlékony gerincre aztán a régi polgári bohózatírók ráaggatták egy csomó sal­langot, magándetektívvel szimatoló féltékeny férjet (lehetőleg bankvezért, vagy földbirtokost), kikapós me­nyecskét, a barát mellé házisárkányszerű feleséget, stb. Be kell iktatni néhány hihetetlen, átlátszó félre­értést, bohóctréfának is erős humorizálást és máris elő­áll valami olyan massza, amiből jó színészi erők olyan színpadi előadást teremthettek, amin a csökkentett kultúrigényű kispolgár két óra hosszat nevethetett, aztán — amikor kijött a színházból — örökre el is fe­lejtette, amit látott. Sajnos, ezt az Utat követte Vereczkei Zoltán is a „Férjek papucsban” megírásánál. A régi recept szerint építette fel bohózatát, majd — mivel azzal pesti színé­szek 1958-ban járják a jobb sorsra érdemes vidéket — megpróbált valami kis mai színt is rámázolni az avas, kispolgári szagú történetre. Azonban, amilyen ügyes kézzel bonyolítja a szerző a bohózati szálat az ősrégi recept útjain, olyan szerencsétlen kézzel nyúlt az át- mázoláshoz, a mainak vélt kozmetikai kellékek felra­kásához. Alapvetően hibás az a beállítás, amely a da­rabból áradóan, a nőknek a gazdasági életbe való fo­kozott bevonását teszi felelőssé egyes házasságok síké- rületlénségéért és — eléggé el nem ítélhető módon — a papucs-rendszert népi demokratikus államrendünk „eredményének” tudja be. Nem lett a darab mai attól sem, hogy a megcsalt feleség, aki eddig papucs alatt tartotta férjét, magasrangú miniszteriális hivatalnok és a darab alapvető félreértésében miniszterhelyettesnek hiszik, és attól sem lesz a darab mai, hogy olyan „be­mondásokkal” fűszerezik, amelyekben mai életünk egyes megnyilvánulásai nem éppen a legkedvezőbb megvilágításban szerepelnek. A bohózat cselekménye, mondanivalója általában mindvégig a rossz értelemben vett kispolgári gondolkodásmódot és a letűnt világ er­kölcseit tükrözi, és azt az erőszakosan ráférceit köntös sem tudja eltakarni. A z előadás sem volt sokkal jobb a darabnál. A “ rendező, Földeák Róbert, munkája látszólag a helyzetkomikumok kiélezésében, az olcsó nevettetés hajszolásában merült ki. A szereplők is inkább külső, katásvadász eszközökkel próbáltak figuráikba életet lehelni és ennek tudható be, hogy a néző sokszor úgy éreztet nem színházban ül, hanem harminc év előtti, falusi vándorcirkusz porondján folyó bohóetréfát néz. Véleményünk szerint ez a hiba is főleg a rendező ro­vására írható. A leghitelesebb figurákat a nőszereplők nyújtották, elsősorban a miniszterhelyettesnek vélt hivatalnok feleségét alakító Jaki Elli. Tormássi Magda figurája a harminc év előtti bankvezér-metreszeket idézte, Gönci Erzsébet pedig megjelenésével hatott in­kább. A férfi szereplők közül —■ sajnos — senkit nem tudunk kiemelni. Mentségükre szolgáljon, hogy papír- figuráikból az olcsó nevettetésen felül mást nem is na­gyon lehetett volna kihozni. A minap Perecesen mutatták be a darabot, össze­sen hetvennyolc néző volt rá kíváncsi. Tagadhatatlan, a hetvennyolc között volt olyan is, akinek tetszett, de a távolmaradók nagy száma a közönség igényessége mel­lett szól. S a műsorrendező szerveknek nem a iegcsök- kentettebb igényű közönséget kell elsősorban kielégí- teniök! mTudjuk, nehéz a színházakon kívül álló színészek­1 nek, együtteseknek a darabválasztás, s valamit nekik is kell csinálniok, de semmiképpen nem az a megoldás, hogy elavult, polgári szemléletű bohózatok­nak mai mezbe való bújtatásával kísérieiezzünk, mert ezzel sem a színészeken nem segítünk (lásd Perecest 78 nézővel!), sem a mai, szocialista szinpadi irodalom megteremtését nem segítjük elő, hanem éppen fordít­va: a rosszul férceit mai ruhában a polgári szemléletet csempésszük vissza a színpadra. (benedek) kalmazásban lévő rendőrnőiknek nincs könnyű dolguk, mert. a stock­holmi régi városban nagyon sok az ittas ember. Ennek ellenére az otíj szolgálatot teljesítő rendőrnők nem hajlandók kilépi, vagy áthelyeztetni magukat. A JÓ TANÁCS Egy kerttulajdonos, aki nagyon büszke volt ápolt pázsitjára, bosszú­san vette észre, hogy azon a pity­pang mind jobban elburjánzik* Mindent megkísérelt, hogy e kedves virágokat, a tavasz korai hírnökeit kiirtsa, de semmi se használt. Két­ségbeesésében levelet írt az egyik kertészeti tanintézetnek, amelyben felsorolta, mi mindent kísérelt meg a »gaz kiirtására«. »írják meg, mit tegyek ez ellen a sárga pestis ellen?« — fejezte be panaszát. A következő választ kapta: »Azt tanácsoljuk, pró­bálja megszeretni a virágokat!-^ békák ugróversenye MARK TWAIN EMLÉKÉRE Angels Campban (Kalifornia, Egye* sült Államok) több mint tizenöte?ren vettek részt egy béka-derbyn, qme* lyet Mark Twain emlékére rendez* tek, aki annakidején történetet írt egy béka ugróversenyről. Az első díjat három, összesen 4.40 méteres ugrással a »Tule Jim« nevű béka nyerte. A TANULÓ BOSSZÜJA Münchenben egy 12 éves fiú repü- lőgépmodeilihez való motort, fejhall­gatót, bélyegalbumot és sátrat vásá­rolt magának, s a számlákat, ame­lyek együttesen 300 márkát tettek ki, kiegyenlítés végett a tanítójának küldette el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom