Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-15 / 113. szám

CWWW81fci T#5S. májtis 15. Y&RORS* A 0 3 Zászlót bontott a nekézsenyi úttörőcsapat A nekézsenyi általános iskola Zrínyi Miklós úttö­rőcsapata bensősé­ges ünnepség kere­tében nemrégiben tartotta zászlóava­tását. Az úttörőcsa­patot az ózdi Ke­nyérgyár patronál­ja és egy gyönyörű selyemzászlót ado­mányozott a kis­pajtásoknak. Ké­pünkön a Kenyér­gyár igazgatója, Szögcdi József elv- társ a zászlószög beverése után át­adja a csapat- zászlót. p?y * Megyesi Bertalanné csapatvezető az úttörőcsapat nevében megkö­szöni az ózdi Kenyérgyár által adományozott zászlót és megfogad­ja: még jobb tanulással, munkával hálálják meg e szép ajándékot és a szerető gondoskodást. —------------------------ooo i « Az Országos Tervhivatal segíti a miskolci színházépítést Miskolc művészetrajongó dolgozói napról-napra aggódó figyelemmel nézik a színházépítkezést. Vajon nöttek-e valamit a falak, vajon mennyire közeledtünk a várva-várt naphoz: az újjáépített színház meg­nyitásának napjához? Foglalkoztatja ez a gondolat a vá- iros vezetőit is és a minap Fazekas László, a városi tanács vb. elnökhe­lyettese felkereste az Országos Terv­hivatalban Eperjesi László elvtársat, a tanácsi főosztály vezetőjét, hogy a színházépítés meggyorsításához az Országos Tervhivatal segítségét kér­ge. Az Országos Tervhivatal illetéke­sei — elsősorban személyesen Eper­jesi László elvtárs — méltányolták Miskolc dolgozóinak a kérését, elha­tározták, hogy messzemenően segítik a miskolci színház építését. Azóta már meg is érkezett Mis­kolcra a három njillió forintnyi tá­mogatás, amely a színház építésének ütemét jelentősen meggyorsítja. Ugyancsak nagy támogatást jelent, hogy az Országos Tervhivatal a szín­ház villamossági berendezéseinek le­gyártásában is nagy segítséget nyújt. A színházban a minap tartott meg­beszélésen az Országos Tervhivatal kiküldötte az építkezés további tá­mogatását ígérte és így Miskolc dol­gozói bizakodva várhatják, hogy Eperjesi László elvtárs a következő év elején is segíteni fogja a színház- építést a befejezéshez szükséges hi­tel biztosításával.--------------------------ooo-------------------------­K étmillió forintos újítás Osdon Az ózdi Kohászati Üzemek acélmű­dében az öntőüstök bélelésére eddig samott-téglát használtak. A samott- bélésű üstöket általában tizenkét ön­tés után újból kellett falazni. Az üs­tök gyakori falazása tetemes költsé­get okozott, hiszen egy falazás több mint ötezer forintba kerül. A gyár egy újító csoportja úgyne­vezett félsavanyú falazó-téglát állí­tott elő és másfél hónapja — bélelő anyagul — ezt használják. A hazai anyagból készült félsavanyú téglával történt bélelés — a samott-téglánál — jóval tartósabbnak, ellenállóbb- nak bizonyult: ugyanis ezzel tizenhat fölé emelkedett az öntési átlag. így a számítások szerint, ha csak a másfélhónap alatt elért átlagot tart­ják, egy évben körülbelül két millió forintot takarítanak m$g. ooo----­Tompa Mlihály halálának évfordulóján emlék ünnepséget rendeznek Borsodban Tompa Mihály — a magyar iroda­lom egyik kiemelkedő alakja — hosszú ideig élt Borsod megyében. Iskoláit Igriciben, majd az ősi „diák­városban”, Sárospatakon végezte, Kelemér községben pedig lelkészke- dett. A költő Borsodban írta leg­szebb verseit. Halálának 90. évfor- --------------------------ooo d ulója alkalmából a Hazafias Nép­front és a 11. Rákóczi Ferenc me­gyei könyvtár emlékünnepséget ren­dez Kelemérben és Igriciben. Az ün­nepségen méltatják a költő munkás­ságát, ismertetik Tompa Mihály éle­tét és legszebb verseiből részleteket adna-k elő. Korszerű ivóvíztelep épüli- Tiszapolkonyón Tiszapafkonyán — ezen az alföldi jellegű tájon — 1952-ben kezdték meg az ország egyik legnagyobb hő­erőművének építését. Azóta a dolgo­zók és a lakótelep ivóvízellátását — ideiglenes hálózaton keresztül — egy percenként 800 literes hozamú kút- foól biztosították. Ez a vízmennyiség — különösen a nyári nagy melegek­ben — nem volt mindig elegendő. Ezért az Erőmű Beruházási Vállalat vezetői nagy gondot fordítottak az új ivóvíztelep mielőbbi felépítésére. A korszerű ivóvízfcelepen — ame­lyet egymillió forintos költséggel építettek — két, egyenként 72 méter mélységű fúrott kutát és egy hidro­for-házat létesítettek. A percenként 2.000 liter vizet adó kutak a hidro­forház százezer literes szabályozó medencéjét töltik fel. Innen a vizet három — egyenként 8.000 literes —■ nyomóüst segítségével továbbítják az erőmű végleges hálózatába. Az új ivóvíztelep szerdán elkészült és megkezdték gépi berendezéseinek próbaüzemelését. A 24 óra alatt mintegy másfélmillió liter, egészséges ivóvizet szolgáltató telepet a napok­ban adják át rendeltetésének. DOMINICA BÓJÖTTEK HŰVÖS TAVA­SZI szél borzolja a tiszaparti füze­ket, de fent már ritkulnak a fel­hők. Ügy látszik nemsokára kisüt a nap. Bata Dezső, az Űj Élet Terme­lőszövetkezet el­nöke fürkészve te­kint végig a dülő- út-menti földtáb­lákon. Valakit ke­res. Mert hiába viszontagságos az idő, nem üres a határ. A szépen sorzó máktáblákon emberek hajladoz­nak. S ott kell lenni valahol Bar- nótéknak is. Vagy ha nem nekik, akkor Nagy Zol- tánéknak. Mind­ketten a csoport tagjai három, vagy négy hónap óta. De nem is ez a lényeg, mert csoporttoigot a 102 közül másodperce- ken belül találna az elnök. Hanem két olyan családot mint Barno^efc vagy Negyek, többet nem. Nem a szorgalmat, a becsületességet érivé, hiszen ez minden termelőszövetke­zeti tagra áll. A két család a szorga­lom és becsületesség mellett meg^ más, különleges adottságokkal __ ts rendelkezik. Ők messzi földről ér­keztek, tíz és tízezer kilométert tel­tek meg, míg elértek a termelőszö­vetkezet kapujáig. Megjárták a nagy kálváriát. , . — Ott vannak! A Bamot-hazas- pár! — A mutatott irányban hármán hajladoznak a máksorok között. A Barnót-házaspár és még valaki. Ami­kor a közeledőket meglátják, abba­hagyják a munkát, rátámaszkodnak a l<apanyélre. Köszönnek, kezetfog- nak. Én Barnótot és az asszonyt mé­regetem tekintetemmel. -. Hát ők azok. Kívülről nincs semmi különös rajtuk. Barnát harmincon alig felüli jóarcú férfi, a felesége valamivel fia- iűfctbő. Nyíltarcúak, olyanok mint Bata az elnök és meg sokan mások. Hanem ott belül, az emberi érzések központjában, ahonnan annyi min­denféle tett, érzés indul el, ott olyan sebek is égnek még, amelyet restéi­nek és amelyek csak lassan heged­nek be..* Hogy mennyire így van, arról mi \sem tanúskodik jobban mini a gondolatok kifejezője, a szó. És a szó mindjárt a köszönés, az is­merkedés után wra fordul a fiatal házaspár száján: miként tréfálta meg őket keserűen az élet, hogyan járták meg hiszékenységük miatt a keserű­ség, a nagy csalódások útját... — Dominicából jöttünk haza... Az ott van Dél-Amerika, pontosab­ban Mexikó nyugati partjaitól né- hányszáz kilométerre, Kuba sziget mellett..-. Kis szigetcsoport. Köztár­saság..* — Barnát Zoltán szelíd- fényű szürke szemei valahová mesz- sze néznek. Mintha az oszladozó ta­vaszi felhőkbe merülne a kutató te­kintet ... Pedig a hideg téli éjszakák emléke, vágy és reményteli tízezer­kilométeres utazások szenvedése, a csalódást ért csalódások sorozata pattan képekbe a képzelet és gondo­latalkotta nagy élet-vásznon* * HIDEG, NYIRKOS decemberi éj­szaka volt, amikor nekivágtak hár­man a győri vasútállomástól az éj­burkolta határ felé. Elől Barnát, há­tán a még nem egészen kétéves szöszihajú Erzsikével. A »szabad vi­lág« csalogatta őket. Ez adott fényt a decemberi éjszakán, ahogy lopódz- tak árkon-bokron át. Hittek. Vala­hogy nem is lehetett nem hinni, ami­kor hallgatták a távoli világ csalo­gató hangját, a bíztatást az éteren át... Nem, nem volt itthon különö­sebb bajuk. Barnát dolgozott, meg­éltek. De csak nem szalaszthatja el az ember az olyan életet, ahol talán csak feleannyit kell dolgozni, mégis jobban él... S az éj leple alatt észre sem vették, amikor idegen földre taposott a lábuk, s elvesztették azt, amit eddig hazának neveztek. Az első napok még nem hoztak különösebb változást. Valamicskét kaptak. Enni is, ruhát is. Híreket is, hogy hány és hány sorstársuk előtt nyílt már ki az »édenkert« kapuja. Nagy volt a tumultus, vártak hál tü­relmesen, míg rájuk kerül a sor. Hárnnan, azaz még velük együtt né­hány an a faluból; a sógoruk, meg Nagy Zoltán állapotos feleségével, Összehúzódtak a barakban és várták a megváltó napot. Nem kellett sokáig várniuk. EGYIK NAP néhányadmagával civilruhás, magyarul beszélő »honfi­társ:« jelent meg köztük. Üdvözölte őket mint szabad embereket. Nem beszélt sokat, de amit mondott az több volt mindennél. »Jöjjenek a Dominicai Köztársaságba. Földet kapnak, teljes felszerelést, s csak tíz év alatt kell megfizetni a birtok és a tartozékok árát. Aki akar jelent­kezzen!« Ez volt a lényeg, amit Ko­vács »ezredes« így mutatkozott be — ismertetett. És mi történhetett volna más, mint aminek meg kellett történnie ilyen előzmények után, Néhány nap múlva hat száz hazátlan, félrevezetett magyar disszidens, ak­kor még örülve, egymást ölelgetve elindult a hosszú, ismeretlen útra, Dominica felé. Köztük Barnát Zol tán és családja Tiszakarádról. Akkor még nem tudták, hogy néhány hét múlva rettenetes csalódásba fullad­nak a remény csalóka érzései, s hogy éppen annak az országnak, azoknak a barátoknak köszönhetik majd a visszatérést az életbe, akiket meg­tagadtak, megcsaltak, otthagytak. Amikor a hajó kikötött Dominica partjain, már nem úgy történt min­den, mint ahogyan Kovács ezredes elmondta Ausztriában. Szokatlanul meleg éghajlat, s beljebb, a sziget belseje felé megműveletlen, termé­ketlen talaj fogadta a hatszáz hazá- játvesztett magyart. És más volt itt már Kovács ezredes is. Testőröktől körülvéve jelent meg a disszidáltak között. -4. Néhány nap múlva pedig már minden hon­talan látta, hogy hazudtak nekik. Volt ott föld, de a hegyeket kellett volna elplanirozni, hogy termőtalajt nyerjenek. Olyan szerszámokat kap­tak, hogy azzal itt­hon még vakond­túrást se lehetne elegyengetni. S köröskörül elma­radott kultúrájú, vaditekintetű bennszülöttek, akik négy karóra szerelt deszkatetők alatt laktak. És fegyveres benn­szülött katonaság mindenfelé. Mert a Dominicai Köz­társaság nem más, mint Purilió elnök katonai diktatú­rája. TALÁLKOZTAK persze európai em­berekkel is. Spa­nyol bevándorlók­ul. S tőlük tudták meg, ki az a Kovács ezredes. Rabszolgakereskedö. Megtudták azt is, hogy európai em­ber, aki ide bekerül, ne számítson többé arra, hogy élve elhagyja a »köztársaságot«. így esett, hogy a hatszáz becsapott, félrevezetett em­ber mindjárt a kezdet kezdetén meg­tagadta a munkát. Élelmet jóformán nem kaptak. Éhezett Barnát Zoltán szöszihajú kislánya. Egyéb szava sem volt csak sírt és enni kért. Nagy Zol­tán feleségének pedig a mostoha kö­rülmények, , a lehető leghiányosabb egészségügyi adottságok között szü­letett meg első gyermeke. Alig telt el néhány dominicai hét, egyetlen ember sem volt, aki ne kö­vetelte volna, hogy szállítsák őket azonnal vissza. Kovács ezredesi hiá­ba keresték. Betegnek mondta ma­gát. S amikor szabályos lázadást ké­szítettek elő, megjelentek az állig felfegyverzett bennszülött katonák. Nem tudni pontosan hány embert vertek földig a puskatussaU Barnot Zoltánná karján a gyermekkel alig adott elmenekülni. Ütötték öt is. A lázadás szervezőjét — mert lázadás volt ez — elvitték. Azóta se tudnak róla, mint azokról a spanyolokról, akik évekkel ezelőtt pillanatnyira megingatták a diktátor hatalmát.. , Sírtak, tengődlek. Esténként cso­portokba verődve meséltek a távoli Tisza partjáról, a hazáról, amelyet cserbenhagytak. Az itthoni szabad­ságról, amelyről annyi rágalmat kia­báltak azok, 1akik becsapták őket: a gyilkosok. S esküt tettek, hogy vagy hazajönnek, vagy meghalnak egylöl- egyig, de nem hagyják megtorlalla- nul, amit velük elkövettek... Mint koi'ábbi hírekből már ismere­tes, a dominicai magyarok ügye, cso­dával határos módon, de eljutott az illetékesekhez. így történt, hogy a magyar és a szovjet kormány nyo­mására az ENSZ menekültügyi bi­zottsága határozatot hozott: azonnal vissza kell szállítani minden magyar disszidáltat! * BARNÓT ZOLTÁN szeme még ma is könnybelábad, amikor a hajóra- szállás emlékeit idézi. Sírtak olt so­kan. Sokan? Mindenki. Még azok is, akik itthon hétpróbás emberek, bör­tönlakók voltak. Csak egyet sajnál­nak máig is, hogy Kovács »ezredes« úr nem került a kezeik közé... A hatszáz magyar nagyrésze meg sem. állt hazáig, szülőfalujáig. A ha­záig, amelyet hiába hagytak cserben hazug ígéretektől megrészegiilve — fiaként visszafogadta, kebléreölelte őkel.. * * A felhők közül lassan előbukka.n a nap. Derűs fény önti el az éledő, jószag ú tiszaparti határrészt. Minden ami árnyék volt, a múlté lett pillana­tok alatt. Fent magasan vadludak húznak észak felé. Barnát felnéz rájuk, hallgatja vidám visongásukat. Azok is vándormadarak. Elmennek Ismét itthon minden ősszel, s megjönnek minden tavasszal. Barnát Zoltán és családja mégsem ilyen, őket többet nem csal­hatná, nem űzhetné el innen senki, soha! Üj életet kezdtek az Űj Életben. Megteszik a magukét, dolgoznak be­csületesen. S ahogy számolják, 30— 35.000 forintot megkeresnek őszig.. . Kis házat alcamak építeni. Fészket a kis Erzsikének, akinek szőkesége nem illene sehová e nagyvilágon csak ide a szőke Tisza partjához... Ide. ahol vannak gondok, dolgozni kell, de a munkája után mindenki egyformán megbecsült ember. BARCSA SÁNDOR (Fotó: MARTINECZ)-ooo­V ATTIT HÍREI Autóbusz-kirándulás a Mátrába. A föld­rajzi szakosztály és az IBUSZ május MJ-áK, vasárnap autóbuszkirándulást ren­dez a Bükkibe és a Mátráiba. Útirány: Mis­kolc, Lillafüred, Hollóstető, Felsőtárkány. Eger (városnézés). Sírok (vár), Parádfür- dő, Kékes, Galyatető. Mátraháza, Gyön­gyös, Füzesabony, Mezőkövesd, Mályi, Miskolc. A kirándulást dr. Kiséry László gimnáziumi tanár vezeti. Részvételi díj: 68 forint. Jegyek az IBUSZ irodában kor­látolt mennyiségben még kaphatók. „Lengyel-magyar barátság” címmel má­jus 15-én délután fél 5 órai kezdettel a történelmi szakosztály előadást rendez a vasgyári kórház kultúrtermében. Elő­adó: dr. Zádor Tibor tanár. „A lelki élet zavarai” címmel május 15-én délután fél .3 órai kezdettel Demeter Gyula gimn. tanár tart előadást a diós­győri tűzálló téglagyár kultúrtermében. „Verdi” című olasz életrajzi film kerül bemutatásra május 15-en este 7 órai kez­dettel az Értelmiségi Klubban. Minden tagtársat és érdeklődőt szeretetted vár a rendezőség. Szabadegyetemi előadások május 15-én: Művészettörténeti tagozaton (Zrinyi gim­názium) „Meunier. Maillol” címmel Se­res János festőművész: a villamosmüvek tagozaton (Viílamosipari Technikum) „Hálózataink távolság: védelme” címmé* Szőcs Endre tart előadást. Mepyei tanácstagok fogadóórái Május 15: Fekete Ferenc 15 órakor Nagy- kinrzs, Kovács József né délelőtt 9 órakor Mezőkövesd, Németh Imre délelőtt 10 óra­kor Ónod, 13 órakor Bocs. Május 16: M. Azari József délelőtt 9 órakor Tornyosnémeti, Berta István 14 órakor Mályi, Orcszi János 15 órakor Jár* dánháza, ifj. Szabó János 19 órakor Máct Varga Károly 11 órakor Cserépfalu, K órakor Cserépváralja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom