Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
8 ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1958. május 1. c 73frti<heLi TÍZEZREKHEZ szólhatnak 3 PATAKY DEZSŐ: UJ TAVASZI DAL A vénhedt Föld holnap Tavaszba fordul. Addig kering csak, körbe, körbe még, Virágok nyitnak s újra száraira rebben Ny árat-jelentő, vándor fecskenép. Szellem száguld át latrok elhullt csontján, S e századon, mit leláncolt a Rém. Lepattan minden szolgaság-bilincs És új tűz lobban fel Földünk terén. Határt szakít gonosznak mind a győztes; Egybetárom a. népek ablakát, S ti, nagyvilágra röppenő galambok Békénk dalával szálljatok tovább! :HUDY FERENC: CSÓKOS ESTE ; Merészség volt, mégis jólesett í máglyát szítani a parázsból; : mitse tudni, csak azt figyelni, : a vér1 szépsége hogyan lángol, : Egyre jobban hozzám simultál. ; pattanásig feszült a mellem, • akaratlanul azt akartuk: • maradjon egy elérhetetlen ... ; Két csók között soká néztelek, • lehúnyt pilláid megremegtek. - : Valaha Ádám így nézhette 4 • Évát. az első nagy szerelmet. : FÜZES LÁSZLÓ: 0 m \ Azt hittem : Azt hittem enyém lesz a Föld majd, 2 és még a Bükkö't be se jártam, • szakadt vezeték volt a sorsom, : amiben nem fut sose áram. • Nem dicsértek, de meg se szidtak, 5 nem mondtak rólam jót, se rosszat, : megtűrtek, vártak, megöleltek, Z ami a rossznál sokkal rosszabb. : Voltam a nyári zengő erdők • hervadást jelző károgása, • s a temetkező menet végén jj kapható voltam vihogásra. j Madáretető nyári erdőn, 2 ha jól megnézem, mit se értem, 5 mégis voltak már szőke lányok, : kik gyöngy könny eket sírtak értem. 2 S most, hogy fiam jár már nyomom1 [ban, 2 és minden este vár az otthon, 2 csak nevessetek, én kimondom, thogy most már meg kell komolyod• [nőm. 0 ÍküZMÁNYI GUSZTÁV: [ Május 1. hajnala 0 \Feslik a rügyhéj, zöldül a fűszál. S Csillog a harmat, csattog a dal... • Libben a lepke, mézet akar. 3 Májusi hajnal. Kélj gyönyörű táj! ; ' ■ ' t, 1 Bontsd ki virágos hálóruhádat,. 2 szűz-bársony kebled érje a nap, 1 s hímporos zápor. Tárd ki magad, • vágyad a termő csókra úgy várhat. • • • Füttyös pacsirta áll a nagy égen, 2 barna barázdák ágya felett. 2 Szántások párás, áldott, meleg 1 ágyéJca hajt ki zsenge vetésben. m 0 • Füstöt pipál az éggel enyelgő 2 gyári kémények szipka-sora, 2 rózsaszín fátyol hull ma oda, 2 mire az Ünnep reggele eljő. 5 Hallgat a munka sok kalapácsa, • víg, piros zászlót bont ki a szél. 1 Te ifjú világ, ébredj a mély • álmodból május forró dalára! A z MSZMP megyebizottságának kezdeményezésére az Észak- magyarország, amely eddig is sokat tett a borsodi irodalmi élet fellendítéséért, most újabb lépést tett, hogy segítse helyi irodalmi éle-* tünk kibontakozását, addig is, amíg egy később megindítható új szép- irodalmi-művészeti foiyóirai áll majd rendelkezésünkre. Kéthetenként ZQV-egy teljes oldalt biztosít szépirodalmi munkáknak, verseknek, no* velláknak és más kisebb terjedelmű írásműveknek, hogy ezzel is imw velje íróink érvényesülési területéi. Borsod haladó íróit, költőit ma már nem kell biztatnunk arra, hogv megszólaljanak, tisztázzák magukban azt az esetleges zavart, amit az 56-os vihar okozott lelkivilágukban. Megszólalnak naponta biztatga- tás nélkül lapunk, vagy többen az országos lapok hasábjain is, rádióban, irodalmi estéken. Több írónknak új kötete is megjelent. A régebbieken kívül új tehetségek sora bukkan fel. Szóval, irodalmi életünk ''re lüktető irama követeli, hogy mi is tágabb teret biztosítsunk Íróinknak, akik ezen az oldalon tízezrekhez szólhatnak. Borsod televénye tehetségekkel gazdag. Ki kell fakadnia belőle 'innak az irodalmi kultúrának, amely kölcsönkért tekintélyek nélkül is elismerést, megbecsülést vív ki magának. A „Borsodi toll” elsősorban azt a célt szolgálja, hogy próbáljunk a magunk lábán megállni. Ha ezt elérjük, csak akkor lesz irodalmi kultúránk az országos kultúra szerves alkotórésze. AKÁC ISTVÁN: 76a szólunk, űf aiLáq. üzen Én, porszem a végtelenben, ím, felétek kiáltok, nem hallgatok égve, csendben, komoly időket látok. Ha szólunk: új világ üzen, kemény kalapács öklünk, nem ringunk álmodó vízen, harcos utakon jöttünk. Vérünk e század ritmusét a testünkbe széthordja, kering bennünk az ifjúság, minit az ember két holdja... Boldog vagyok, hogy hős korunk tiszta sodrában élek, s látom, amint a föld forong és változik az élet! KOVÁCS LAJOS: MÁJUS 1. Kendők lobognak lábak dobognak, dobok peregnek ünnepet lobognak, ünnepet dobognak, ünnepet peregnek. Sidney-től — Sidney-ig: a kendők, a lábak, a dobok, férfiak — asszonyok együtt menetelnek. Óriás nagy folyam Parttalan szét árad ünnepét hirdeti az egész világnak, emberi munkának, véres verejtéknek. Szívek lobognak Szívek dobognak, Szívek peregnek ünnepre lobognak, ünnepre dobognak ünnepre perecnek. Sidney-től — Sidney-ig a szívek, szabadok — rabok, férfiak — asszonyok együtt menetelnek. Efliavi séImi műsor Iéí évvel Bili húsz évvel ezelőtt megjelent miskolci folyóirat „Színházi napló” LJL című rovatából idézem fel a Miskolci Nemzeti Színház néhány hét alatt, 1938 február táján tartott bemutatóit és felújító előadásait. Mindenképpen érdekes összehasonlítanunk az akkori műsort a mai műsorokkal. „Az utóbbi hetekben a miskolci színház műsora stílus, érték és siker szempontjából váltakozóan alakult” — kezdi mondókáját az akkori kritikus. Milyen volt az a váltakozó értékű és sikerű műsor? i Seribe „Egy pohár víz” című vígjátékáról és az évtizedeikig sok-, szór felújított Heidelbergi diákélet előadásáról szól a Színházi Napló i első beszámolója. A harmadik prózai darab Klabund „Krétaköre”, amely- < nek felújításáról mint kimagasló művészi eseményről emlékszik meg1 eiőadás méltatója. , Ugyanannak a rövid időszaknak a zenés darabjai voltak: a Szón ja i című látványos operett (Harmath Imre és Buday Dénes a szerzői), a ,,Gyertyafénynél’ című zenés vísjá'é.!:. a.nelyet Bársony Rózsi vendég-1 szereplésével adtak elő. (Ez a darab tavaly „Gyertyafény-keringő” cím-1 mel kelt új életre Miskolcon.) Február 10-én Sztambul rózsája operett,1 február 26-án a r-.--- ' -» '-•-••• • * • o cpr*. M?rd'”renthy1 Magda és Latabár Kálmán vendégszereplésével mutatták be a Romantikus asszony című zenés vígjátékot. Az idén ugyanezt a darabot az Or- "éqos Kamaraszínház újította fel. Még a Nótás kapitány felújításáról emlékszik meg a beszámoló. Majd bővebben emlékezik meg Lya Karina és Millos Aurél, az' Operaház világhírű fsnArr”vészinek ^éM'uá.r .ven^t*ői. 1 üelja. hogy a művészi táncnak Miskolcon még csaik igen szűkkörű' közönsége van. | m túlzás, ha azt-mondjuk, hogy ez a húsz évvel ezelőtti szín-, l/L' házi műsor felismerhető rokonságban áll színházaink mai mű-, sorával, ami nemannyira a mai műsorpolitikát dicséri, mint inkább a, régi színházi politikának ad menlevelet, Seribe Egy pohár vize, a Kréta-, n Gyertyafény-keringő, a Mosoly országa, a Romantikus asszony,, mind a régi műsorokkal való erős rokonságot igazolják. Ha részleteseb- < •"ben : és évekre terjedően boncolgatnánk a színház régi repertoárját, még < több rokonvonást fedeznénk fel a régi és a mai műsorok között. < Természetesen senki sem kívánja, hogy színházaink elzárkózza- < nak a múltbeli haladó és értékes művek bemutatása elől. De amikor < TT>áT’ A—- '---p->oo ( szólaltató színpadi művek bemutatásától húzódozó műsorpolitika, a kri-< tikának kötelessége az ilyen hibákra figyelmeztetni színházaink vezetőitJ Véletlen, hogy az itt felszínre került régi műsorban szerepel a] Mosoly országa akkori felújítása is. Ezzel kapcsolatban az a szerény vé-J leményünfk, hogy a miskolci színház százszor inkább az ilyen magasabb] művészi igényű zenésműveket újítsa fel, mint a Varázskeringöket, amelyek tartalmilag sületlenségek, de zeneileg sem mondanak sokat közön- ] ségüniknek. ; ^.^lkalmilag érdemes volna részletesebben elemezni a polgári szín- < játszás haladó vonásait, hogy mai közönségünk tisztán lássa, | mikor mondhatjuk a mai műsorpolitikáról, hogy előbbtart és mikor kell j azt megállapítanunk, hogy elmaradt a mai kor követelményeitől. Mikor \ követi azt a helyes irápyt, amit szocialista kultúránk fejlesztése ma fel- ( tétlenül megkövetel. < Miskolcon, Szegeden, Szolnokon és a többi városokban. Az egész monarchián végigvonuló sztrájkhullám robbantotta ki a cat tarói matrőzfelkelésL A cattarói lázadás képei, emléktárgyai, a forradalmi hajóik: az Auróra, a Szent György, a Gea, a VI. Károly császár cirkálók gyönyörű modelljei mellett látjuk a bécsi levéltárakból nemrég előkerült féltett fényképeket, iratokat... A cattarói tájképek között szembetűnik a híres szerpentin út, amelynek tövében fojtotta vérbe Horthy Miklós tengernagy a felkelést és gyilkolhatta meg a fellázadt matrózok vezetőit. Az érdekes kiállítás, amelynek méltatására még visszatérünk, ma délelőtt nyílik meg a miskolci Herman Ottó Múzeumban. a történetnek köztünk él a főhőse. így nem elbeszélést — igaz történetet írunk: Kucsma István visszaemlékezései alapján. Minthogy pedig a történetben szereplő hős maga az elbeszélő volt ■— ezennel átadjuk neki a szót: .★ __ Hptvpnhámm éL’es va0V°kn eiven nd rom Ne vegye di_ csekvésnek: nem félek én most sem az ördögtől sem. Hanem fiatal koromban, katona koromban bolond természetű embernek ismertek. Egyszer például a monarchia hadseregében majdnem agyoncsaptam egy utász dalraátot. — Magam is utász voltam. Hídépítéshez egy vagon gerenda érkezett. Nagy darab utászgerendák, egy ember —- a dalmát (pedig jól bírta magát) — nem boldogult velük. A századparancsnok segítséget küldött, de a dalmát „be- fírolta” az’ embereket. Már majd meg szakadtak, nem haladtak semmire, mert ő a túlsó oldalón mindig egy másik gerenda végét fogta meg. No, megállj kutya! Majd kitolok én veled — gondoltam magamban. Már lentről kilestem, hogy mit kell csinálni. Amikor a vagonra felléptem, elsőnek én kaptam a gerendához, de már emeltem is. Nem tudott védekezni,, s hogy a lábára ne ejtsem, ő is azt fogta meg — úgy meglepődött! Nem engedtem időhöz jutni, egymás után górtuk le a hatalmas gerendákat. Lent az emberek nem győztek elugrálni előle. Istenesen megdolgoztunk, szakadt rólam a víz és a méreg is ölt, mert amikor a pagonra felléptem, a dalmát azt szi- éasegte a fogai közt, hogy „mit akarsz ití, te macska?” Azért, mert én meg Ennek ilyen kisnövésű ember vagyok. Azt hitte, velem is kukoricázhat. Elhatároztam, ha lemegyünk a vagonról, lelövöm, vagy agyonütöm. Volt ott egy balta, azt fogtam fel és adasóztam neki a „macskáért”, de elkapta a fejét, a mellét találtam él. összecsuklott, mint a colostok. Ütöttem volna még rá vagy hármat, négyet, de az emberek lefogtak. Mindegy! — mondom, amikor a századparancsnok elővett, hogy miért szabtam törvényt magamnak —, én úgyis lelövöm! — Miért? — kérdezte a parancsnok. — Azért — feleltem —, mert azt mondta nekem, hogy macska. Én nem vagyok macska! Nem is! A dalmátot másnap eltranszferálták a századtól. Szerencséje, mert akire én egyszer ráteszem a voksot... Ilyen katona voltam. nem tűrtem. megalázzák az embert. Ezért sokat szenvedtem, mert puszta erővel nem lehetett legyőzni a politikusokat. Sok bajom volt a csendőrökkel is. Hanem a Vörös Hadsereg harcainak idején, 1919 májusában eljött az ért napom! Az eset, amit elmondok, itt történt: Halmajon, jobban mondva a halmaji állomáson, amikor a cseh kapitalisták hadserege a falut elfoglalta. Én mint vasutas-ember — málházó dolgoztam. Tanúsíthatja egy most is itt élő vasutas kollégám, Kerék József, aki váltókezelő volt abban az időben. Még hozzáteszem, hogy bár szegény embernek születtem, helyesebben mondva szegény cseléd-ember voltam, könnyen megtanultam a különböző nyelveket. Katonaidőm alatt úgyszólván tökéletesen megtanultam németül és kiválóan értettem a cseh nyelvet is. Ezt persze nem tudták és én meg nem dicsekedtem el vele senkinek, így sok mindent megtudhattam. Például azon az emlékezetes napon, egy meleg májusi estén az állomás-irodában tartózkodtam. A lámpákat tisztogattam. Ott voltak a cseh tisztek is, de később kiküldték őket az irodából, mert titkos telefonüzenet érkezett, hogy vonuljanak tervszerűen vissza a Vörös Hadsereg elől. hogy aztán esetleg majd kelepcébe csalhassák őket. Engem békén hagytak. A cseh ezredes olyan jelentéktelen embernek tartott, aki esetleg kettőig sem tud számolni, s rám se fütyült. Elég az hozzá, hogy amikor a tiszt vissz aolvasta a telefonba az üzenetet, én tökéletesen tájékozódott lettem. Te jó isten! Most mit csináljak? Itt van a kezemben jóformán az egész hadművelet... értesíteni kell a vörösöket. De hogyan? Járkáltam, szédelegtem, mint akit elvertek. Mondom ennek a, Kerék kollégámnak, hogy menjünk át, mondjuk el nekik, hogy jöjjenek, támadjanak bátran, mert tiszta a levegő... ÉifAI LXr,",| lehetett, volt C|Tei Korul Monk' Elindultunk a vasúti síneken. Egy órára értünk Aszalóra, a parancsnokságra. Már jóval előbb az őrszem jeitanóz- tatait bennünket, csepp híján, hogy belénk nem lőtt, de kértük: vezessen a parancsnokhoz, mert beszélni akarunk vele. Ott aztán mindent elmondtunk. Mondtuk, hogy a csehek már visszavonulóban vannak, kikerülik a támadást, egy helyütt vigyáz még egy román csoport a hídra. Hittek is nekünk, meg nem is. Egy középtermetű, zömök, nyírott, fekete bajuszú férfi hallgatott ki bennünket. Ö volt a parancsnok. (Landler Jenő volt, aki abban az időben a Miskolc, illetve a Kassa környéki harcokat szervezte O. M.) Amikor aztán mindent szépen elsoroltam, hirtelen csak azt mondja nekem,: — Volt már katona? — Voltam, persze, hogy voltam! — Akkor én most magát azonnal kinevezem századparancsnoknak. Adok egy századot és elindul vissza, a merről jött. Egy másik alakulat pedig a hídfőnél állomásozó románokat veri szét. No tessék... Elindultunk. Én a század élén, mint újdonsült parancsnok. Mondtam már, hogy soha nem voltam gyáva ember. Most, helyesebben mondva: akkor sem féltem. De nem a fűzfáról nyesték az embereimet sem. Három óra felé értünk Halmaj közelébe és mire a. hídfőre vigyázó románok észbekaptak, a vörösök egy fél zsák kézigránáttal tönkreverték őket. Közben egyszer a hátvédből előnyomuló vörösök ágyútü- ze pedig hátbakapott bennünket, meri: a nagy csetepatéból azt hitték, a románok támadnak, de aztán szerencsésen kimásztunk a slamasztikából. Rakétával jeleztük, hogy mi vagyunk és ne zavarják az akciót. Akkor már annyira benne voltunk a „háborúban”, hogy elmentünk volna akár Kassáig is. Virradt, amikor a Kérésén állomásozó román kapitalisták megneszelték a dolgot, ám — mire teljesen felébredtek, őket is kikészítettük. Ebben az akcióban az én századom is résztvett. Volt velünk (mert később a hátvéd is utóiért bennünket) egy kassai származású megfigyelőtiszt, a páncélvonat parancsnoka. Távcsővel kileste, hogy a kércsi templom tornyában egy román megfigyelő ül. — No megállj! — azt mondja —- elpucolsz te onnan mindjárt. — Mit akar? — mondom én. — Egy cseppet ellőjük a templom- tornyot. Megijedtem. — Ne tegye, az ég áldja meg, hiszen oda járunk imádkozni. — Na jó! azt mondja —, akkor csak mellé lövünk, hogy a szelé érje. Hajszálpontosan “ £ rös tüzérek. Tényleg csak a szele érte, de az iskolát a templom mellett ripityára lőtték. Bezzeg szaladt a román megfigyelő, de a többi is. Ügy, hogy a vörös csapatok jóformán ellenállás nélkül elfoglalták Halmajt, meg a többi környező községeket. Ezzel aztán véget is ért az én vo- röshadseregbeli századparantcsnoki megbízatásom, mert visszamentem az állomásra — málházónak. Később, évek múlva sok bajom volt miatta a csendőrökkel, de ezt majd egy másik elbeszélésben mondom el. Feljegyezte: ÓNODVÁRI MIKLÓS M.a délelőtt 10 órakor nyílik meg a miskolci múzeumban a Cattaro 1918 című kiállítás 1 Ferenc József »Mindent meggon- 'doltam és megfontoltam« plakátja, az általános mozgósítás riasztó óriásbetűi, a háborús nélkülözések doku- |meritumai fogadják a múzeumba lépő .látogatót a többi :— már a múltba .süllyedt korlátozások számtalan bi- . zonyítékiaival, a kávéfogyasztás korlátozásával, az aszal tszilva jegyekkel . ; s 1 Az első világháború szenvedése a szemünk előtt áll, tízmillió halottjával és húszmillió sebesültjével. i Ebbe a pokoli világba villámként i hasít bele az 1918 januárjában megindult háborűellenes, forradalmi (mozgalom, amely meghozza a maga (gyümölcseit: sztrájkok törnek ki ►szerte az országban, Budapesten,
