Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-29 / 125. szám

Csütörtök, 1958. május 29. ESZAKMAGYARORSZAt, 3 A BÉKEKÜLDÖTT Szőke Andor iskolaigazgató portréja Amikor ezeket a sorokat írom, Szőke Andor valahol a Mátrában gyalogol diákjaival, a Szeles úti álta­lános iskola tanulóival. A tűző na­pon rövid nadrágra vetkőzve rójják a gyerekek a hegyi utat — persze már csak a tetőn, mert odáig autón mentek — Szőke Andor igazgató meg utánuk szól: — Lassabban gyerekek!.;; A gyerekek nem igen hajlanak a jó szóra, mert olyan csodálnivaló ez a Kékestető, meg a Galyatető. Ezüst­fenyők! S a levegő! Az ózondús le­vegő. A gyereksereg felejti a tűző napot *— mohón szívja magába a levegőt, a tájat, az élményt és közben pirosra ég, barnára sül a bőrük. — Igazgató bácsi! Tessék mon­dani, mi az ott a tetőn? — ...Igen. És az ott alatta?..-. Az igazgató bácsi felel, nevet, és izzad. Megáll az emelkedőn, meg­hatódva áll és csodálja a békés ter­mészet nyugalmát. Milyen csodás! Szavakba sem lehet formálni mind­járt azt a gondolatot, emelkedettsé­get, amit az emberben ébreszt. Mond valamit: — Mindez nagyon szép, gyerekek, csodálatosan szép, — de utána men­ten arra gondol, hogy igencsak suta ez a közhely a szépségre, a természet parancsoló fönségére. Gyerekek hangoskodása zavarja a csendet. Az igazgató elmereng. Erről, erről a képről kellene talán beszélni szombaton a béketalálkozón, meg a gyerekekről. A szőkehajú, szeplős­képű dundi kölyökről, a Laciról, aki olyan gonoszul izgága, de értelmes. Hallatlanul értelmesen tud nézni kék szemével, az ember nem képes hara­gudni rá. Itt van ez a másik fiú, a Tibi. Ide a Mátrába eljött velünk, bezzeg az iskolából szívesen elmarad. Elmarad. Nincs, aki otthon kordában tartaná. Akkoriban halt meg az apja a háborúban, a fronton, amikor Tibi született. Fiatal, nagy, erős munkás volt az apja. Vágóhídra hajtották. Odahajtották, mint a barmot, nem törődve akarással, nem akarással, emberélettel, szép álmokkal, semmi­vel .. j A gondolat börtönben tépő- dött akkor és az erő, az ember, őrtö- döftt. Ilyen gondolatok járnak Szőke An­dor igazgató fejében, ott a Mátrában. Nemcsak ott. Napok óta ilyen képek, gondolatok tűnnek elő emlékeiből. Szombaton ő is ott lesz a békekül­dött választó gyűlésen. Ott ül majd az elnöki asztalnál. Odaülteti őt, az idős pedagógust a volt tanítványok, a mai diákok szüleinek bizalma. Háborús képeket lát... Hisz csak tízegynéhány éve szakadt vége a világháborúnak! Arra gondol: nem elég a nyomor riasztó víziója, nem elég a háborút nem akarni. A nép, az egyszerű ember sohasem akarta a háborút. A nagy őrülteket kell meg­fékezni. A tömegerőt kell összefogni, hogy ne születhessen új Führer, ne tiporhassák el a csizmák a józan észt. A mi erőnket, a mi országunk, a szocializmus erejét kell növelni, erősíteni, mert a szocializmus: béke. Ennek az erőnek a gyarapításához találja meg a módot minden magyar ember, — ez a magyar békeharc. — A gyerekek... Laci... Tibi... Igen, az én hozzájárulásom, a peda­gógus hozzájárulása a béke művéhez, ezeknek a gyerekeknek a formálása. Egészséges test, egészséges szellem! •Olyanokká kell őket formálni, akik Rajzátírópapír gyártását kezdik meg a Diósgyőri Papírgyárban A 175 éves Diósgyőri Papírgyár tovább bővíti különleges papirgyárt- mányainak választékát. Nyugat- Németországból korszerű berende­zést szereztek be s ennek felszere­lése, után az év második felében megkezdik a műszaki irodákban használatos rajzátíró-----szaiknyelven — pauspapír gyártását. Ezt a nagyszilárdságú papírfajtát eddig külföldről szereztük be. A Diósgyőri Papírgyár — az új beren­dezés üzembehelyezésével — a tel­jes hazai szükségletet fedezi. vette, hogy a bányában kőfűrész be­rendezést állítanak munkába, amely- szítő lapokat vágnak. A díszítő kő- szítő lapokat végnak. A díszítő kő­lapokat a borsodi építkezéseken hasznosítják. tömörülve végezhessék feladatukat, így jelenleg 19 brigádban százötven fiatal dolgozik szervezetten a gyár exportterveinek idejében történő teljesítéséért. re növekedni fog és fontos kultúr- hívatást tölt be a matyóság és a megye életében. (bm) nem lesznek közömbössé embertár­saik, a társadalom gondjai iránt. Nekünk el kell vágnunk ezeket az új életeket az átkos múlt köldökétől. Hogy újak lehessenek! Bátrak, ön­magukra találtak. Pedagógusi mun­ka!... Hát mondjanak ennél szebb feladatot, élethivatást. Közel félévszázada csinálja ezt Szőke Andor. Huszonnégy éve igaz­gatója a Szeles úti általános iskolá­nak. Hogy csinálta? Meséli... Rövi­den: ember volt! Embernek lenni — semmi más, semmi jelző, semmi kö­rülírás, — ez önmagában szuperlatí- vusz. Harmincegy pedagógus dolgo­zik irányításával, akik 750 gyermek fejlődéséért vállaltak felelősséget. Szőke Andort nem igen kell be­mutatni a megye, a város közönsé­gének. öreg miskolci csont már ő, — mint jómaga mondja. — Hatvan éves, de változatlan fiatalos ambí­cióval dolgozik közéletben, iskolában egyaránt. Tagja az I. kerületi tanács­nak, az oktatási állandó bizottságot vezeti, elnöke a városi békebizott­ságnak és most, mint az I. kerület választottja részt vesz szombaton a megyei és városi békeküldött válasz­tó gyűlésen. Megválasztják az orszá­gos kongresszus küldötteit. Szőke Andor iskolaigazgató ott ül majd az elnöki asztalnál. A szombati béke­gyűlés egybeesik a VII. pedagógus nappal. A Szőke Andor személyének szóló magasfokú erkölcsi megbecsü­lés, megtisztelés az ő személyén túl a város és a megye összes pedagógu­sának is szól. Mert a gyerekek jövő­jéről van szó! A szőkehajú, szeplős­arcú, gonoszán izgága Laciról; akire nem lehet haragudni, olyan értelme­sen néz az ember szemébe, az apát­ián Tibiről, aki egész életében nem felejti el, hogy a második világ­háborúban elvesztette édesapját. NAGY ZOLTÁN---------------------------ooo-------------------------­É pületdiszitő lapok gyártását tervezik Erdőbényén Erdőbémye környékén kiváló mi­nőségű követ bányásznak, amely épületek díszítésére is alkalmas. Ezt a díszítőkövet használták fel a sárospataki Rákóczi-vár tatarozásá­nál. A Borsod megyei tanács Építő­anyagipari Vállalata most tervbe-------------------------ooo----' ----­T izenkilenc ifjúsáli exportbrigád a DIMÁVAG-ban A DIMÁVAG Gépgyárban az év elején még csak mintegy nyolcvan fiatal dolgozott tizenegy munkacsa­patban. A KISZ jó munkája nyo­mán az utóbbi hetekben mind töb­ben kérték, hogy ifjúsági brigádokba--------ooo­N yílt levél nevelés-ügyben Címzés nélkül írok, de akinek szól, úgyis magára Urner A nyílt levél írására két ok kész­tetett: Az első — amiről szóváltás esett közöttünk — a nevelési mód­szerek helyes, vagy helytelen volta. A másik — amit ön utcai »ismerke­désnek« vélt — az, hogy kinek van és kinek nincs joga beleszólni a gyermekek nevelésébe. Az ön véle­ménye az volt, hogy nekem (tehát a kívülállóknak) nincs, az enyém és a hallgatóságé pedig az, hogy igenis, jogunk van beleszólni ebbe a kér­désbe. Joga, sőt kötelessége minden jóérzésű embernek beleszólni a 13— 14 évjs fejlődő gyermekiélek erkölcsi moráljának alakulásába. Gondoljon arra, milyen véleménnyel hallana egy kamaszkorban lévő fiatalember­től olyan megjegyzést, hogy »Klassz nő!« Én magam sem venném szíve­sen, ha majdani menyasszonyomról vagy feleségemről így nyilatkozna bárki, — különösen egy gyermek. S éppen egy ilyen kifejezés késztetett arra, hogy helytelenítsem szavait, — amit ugyan halkan mondtam önnek, nehogy csorba essék tekintélyén. — Klassz nők voltak, mi, gyere­kek? — Ezt kérdezte tanítványaitól, amikor vasárnap délután 6 óra után felszálltunk a Tapolca—Miskolc kö­zött közlekedő autóbuszra. ön, kedves tanár »néni« ■ bizo­nyára nem figyelte szavai hatását a gyermekek arcán. Én megfigyeltem. Kajánul vigyorgott a legjava, s a »tetszetős« kérdés mellé nyilván még »tetszetősebbet« gondoltak. Minden tiszteletem a pedagógu­soké. Legtöbb esetben becsülettel teljesítik feladatukat, ön azonban, kérem, ezalkalommal helytelenül tett, illetve szólt. Nem akarok a »becsületrablók« sorába lépni, s ezért nevet és iskola címei nem írok, — bár tudom. Ha egy kicsit gondol­kozik a történtek felett, ön is be­látja: így nem lehet nevelni a fiatal­ságot! Máskor óvakodjék az ilyen és hasonló kifejezésektől. Maradok tisztelettel: — ez esetet kivéve: BARÁTH LAJOS--------------------------ooo— S zémífesAziik Olyan panaszt tolmácsolunk az il­letékesek felé, melynek megoldása rendkívül sürgős. Az Aggtelek-Jósva_ fői útszakaszon a tengerszem felé ve­zető bekötő út egyik hajlatát olyan rosszul építették, hogy az 55-ös Ika­rusz autóbuszok alig tudnak fordul­ni rajta. A kanyar miatt gyakori a kocsisérülés. S az sem ritkaság, hogy az utasok kénytelenek a kocsit tolni és »irányítani«, mialatt a többiek fent izgulnak, hogy melyik pillanatban zuhan a gépkocsi a szakadékba. A panaszt a tegnapi nap folyamán hallottuk a szovjet túristákat szállí­tó gépkocsi — 55-ös Ikarusz — veze­tőjétől, s ezért kérését tolmácsoljuk az illetékesek felé: a veszélyes útsza­kaszt mielőbb meg kell szüntetni! A pedagógus nap előtt áros- és megyeszerte nagy lel­kesedéssel készülnek a peda­gógus nap megünneplésére. Az isko­lák tanulói, a szülői munkaközössé­gek. a Hazafias Népfront, a Nőtanács és egyéb társadalmi szervek közös munkával, széles társadalmi össze­fogással igyekeznek ezt a napot va­lóban ünneppé tenni. Nagy készülődés folyik a hivatalos szerveknél is. A tanácsok művelődés- ügyi osztályai már kidolgozták a pe­dagógusnapi ünnepségek terveit, el­készültek a javaslatok a kitünteté­sekre, jutalmazásokra. A miskolci pe­dagógusok közül egy fő veszi át szom­baton a parlamentben a »Kiváló ta­nító« kitüntetést, azonkívül heten kapják meg szombaton Miskolcon az «Oktatásügy kiváló dolgozója« kitün­tetést, hárman a »Kiváló dolgozó« ki­tüntetést, hárman kapnak miniszteri dicsérő oklevelet, közel százan ré­szesülnek rendkívüli előléptetésben, hetein pedig külföldi jutalom üdülés­ben. Mindezen felül mintegy 12-0 000 forint pénzjutalmat osztanak szét a miskolci pedagógusok között. A me­gye pedagógusai közül a parlament­ben ketten veszik át kitüntetéseiken egy »Kiváló tanár« és egy »Kiváló tanító« kitüntetést. Ezenkívül Miskol­con adnak át a megye pedagógusai­nak 20 »Oktatásügy kiváló dolgozó­ja«, 3 »Szocialista kultúráért« kitün­tetést. 4 »Kiváló dolgozó« kitünte­tést. 4 miniszteri dicsérő oklevelet. Ezenfelül mintegy 180 megyei peda­gógus részesül rendkívüli előlépte­tésben, mintegy nyolcszázan pénzju­talomban. A kitüntetett pedagógusok még külföldi jutalom üdülést is kap­nak. A pedagógus nap ünnepségei so­rán a miskolci városi tanács elnöki fogadótermében szombaton, május 34-én délelőtt 10 órakor Kovács Sán­dor elvtárs vb. elnök fogadást ad a kitüntetett pedagógusok tiszteletére és átadja a kitüntetéseket. A kerüle­ti tanácsok ugyanakkor átadják a pénzjutalmakat. A fogadáson az út­törők és a KISZ-fiatalok is köszöntik nevelőiket. A szombat délutáni, esti órákban, valamint vasárnap az egyes iskolák szülői munkaközösségei ren­deznek kis ünnepségeket a pedagó­gusok tiszteletére. A megyei pedagógusok központi ünnepsége május 31-én délután 5 órakor lesz a megyei tanács díszter­mében, ahol Tóth István, a megyei tanács vb. elnöke átadja a kitünte­téseket és jutalmakat. Az ünnepség után az Avas Szállóban fogadás és vacsora lesz a pedagógusok tisztele­tére. Az ünnepséget megelőzően szombaton délután fél négykor a Pe­dagógus Szakszervezet a Nevelők Há­zában kis ünnepséget rendez. A köz­ségekben is lelkesen készülnek a pe­dagógus nap megünneplésére. Vasár­nap, június 1-én valamennyi község­ben kis ünnepségeket rendeznek. Szombaton pedig egyes járási székhe­lyeken nagyobb, összevont ünnepsé­gen nyilvánítják tiszteletüket a pe­dagógusok iránt. Bpnd szélesebb körben ismert, híre már az országhatárokat is meg­haladja. A mezőkövesdi Matyóház emeleti helyiségeiben meghúzódó, kis múzeum megyénk kulturális éle-* tőnek egyik büszkeségévé vált. At múzeum céljairól Dala József gim-| máziumi tanár, a múzeum igazgató-! ja a következőket mondta: • • — Ennek a nrúzeumnak az a cél-* ja, hogy összegyűjtse s raktári anya-J gában megóvja, megőrizze a matyó-* ság pusztuló népi hagyományait, | színes,, népviseletét, világszerte híres* népművészetének értékes emlékeit,! idézze a szomorú summás-sors do-J kumentumait, a falu történetének! okmányait. A múzeum anyaga ősfor-t rása lesz megújuló népművésze-* tünknek. Ősi hímzései indítékot ad-t nak a Matyó Háziipari Szövetkezet! kiváló népművészeinek és stílusos,* egyre szebb alkotásokra ösztönzik! őket. , ! ♦ A múzeum időnkint kiállításokkal! fogja emlékeztetni a felnövekvő if-! jú nemzedéket a matyóság nehéz! múltjára, amelyet az ifjúság alig is-! mer, és egyben a kiállításokkal az! egyre növekvő idegenforgalmunk! célkitűzéseit is szolgálja. A múzeum! tudományos irányítását és ellenőr-* zését a Művelődésügyi Minisztérium! múzeumi főosztálya látja el. 1956-* ben a múzeum a járás és a község^ múzeuma lett. Gyűjtőmunkáját* megértő támogatásával segíti a köz-* ség dolgozó parasztsága, a járási és| községi tanács, a Matyó Háziipari* Szövetkezet vezetősége. $ Meggyőződésem, hogy ez a mú-* zeum a matyóság életformájának! megváltozásával jelentőségében egv-t A BÜKK LÁBÁNÁL, katlanszerű völgyben terül el Tibolddaróc, az elmúlt idők nyomo­rúságának egykori nagy tanyája. E falu neve ismerős a múltból az egész or­szágban. Summásemberek lakták, akik bevándo­rolták hazánk egész területét a betevő falatért. A falu népességéhez képest rendelkezett ugyan határral, mintegy háromezer hold szán­tóval és körülbelül 600 hold szőlővel, de e terü­letnek csak a munkája volt - falué. Hasznát a gróf, a báró, no meg a három bérlő zsebelte föl A nagy földterületből még krumplinak sem jutott föld, egy kapa sem. Szőlőről pedig álmodni sem mert a falu népe. A megélhetés? Gyötrelmes... De a szegény­ség még így sem volt teljes. Nem okozott külö­nös gondot az uraknak, hogy a földtúró paraszt miben lakik, van-e hová hajtania fejét. A kopár domboldal, amely mordan mered a falura... ez adott menedéket. A nyomorgó nép ebbe vájt odvat, hogy meghúzódhasson ' család­jával a hideg, a szél ellen. Az omladozó barlangszemek nagyon barát­ságtalanul figyelik a falu életét, de ami törté­nik, azt jól megjegyzik és emlékeznek rá. Figyeljük csak, mit mondanak a múltról. — Nagv a mi múltúnk, évszázadokat me­hetnénk vissza, hogy mindent elmeséljünk, ami itt történt. Az emberek sorsa körülbelül egy­forma volt létezésünk egész ideje alatt. Az urak váltakoztak csak lent a völgyben. A mi lakóink egyemberként kísértek a közelmúltig... MENEDÉKET UGYAN nyújtottunk nekik, ugyanakkor adottságunknál fogva osztogattuk a tüdőbajt, a trachomát, s az angolkórt a gyönge gyermekeknek, és felnőtteknek is. Sokszor hallottuk az éhséggel küzdő gyer­mekek zokogását, az anyák keserves panaszát, akik szerettek volna boldog jövőt gyermekeik­nek, de ehhez csak a gondolatuk volt meg és semmi más. A hegyoldal itt. ahol most állnak. írni to* vasszal benépesedett gyermekhaddal, végig ül­ték az út szélét, arcukat két térdük közé he­lyezve bús arccal, sivár tekintettel figyeltek a kastélyra, ahonnét muzsikaszó, vidám kacagás, ahotázás szűrődött ki. Az éhségtől sokszor remegő gyermekek nem udták, mi a különbség az ő apjuk, és a gróf úr között, csak azt látták, hogy az ő'apjuk látástól, vaikulásig dolgozik és. hogy kezitcsókolomot löszön az uraknak. ... A Rákóczi szabadságharc ideje alatt ágyán megpróbált szabad életet teremteni e kis nép, de mint mindig, akkor sem sikerült. Nem­csak a falunak, hanem az országnak sem. Még egyszer próbálkoztak 1919-ben. És ez sem sike­rült. Visszazökkenve a megszokott életük med­rébe. tűrtek és reméltek, hogy majd egyszer el jő a nap, amikor végetér a, nagy kizsákmá nyolás. ... A nap sokat késett, de eljött. Eget. föl­det megrázó robajjal megremegtetett mindent, s akik évszázadokon át mintha a téli álmukat aludták volna, ébredtek. — ÉS MOST MENJETEK, nézzétek meg a falu életét, az új falut a régi mellett, a kasté- 'yokat és a gyermekeket. Elmegyünk hát és megnézzük ... A. falu felső végén mintegy 130 szép családi ház áll, Rákóczi-telep néven. Utcái, udvarai népesek a gyermekseregtől és most már vidám kacagástól visszhangzik a kopár domboldal. A kastély, ahol egykoron az urak dőzsöltek, ma korszerűen felszerelt népirtantermes iskola; kultúrház mozival, tánc- és KISZ-helyiség. óvoda szolgálja a falu megújult népét. A föld, szőlő, amelyből régen csak munka jutott a szegénynek, ma mindenkié. Nincs a fa­lunak olyan lakója, akinek ne volna földje, sző­leje. A daróci ember zsebében ma már nem újság a pincekulcs... A falu élén olyan emberek vannak, akik átélték a nyomorult helyzetet, mint például Nagy József párttitkár, aki maga is béreslegény volt. Nagyon jól tudja, hogy mi fájt a népnek és hogy mit szeret. Seres Gyula általános iskolaigazgató, a fá­radhatatlan ember, a népfront-bizottság élén híven szolgálja a nép ünyét és a nehéz időkben is bátran kitartott hite mellett. Mindig azt keresik, kutatják, hol és mit le­hetne tenni, hogy a falu szebb, korszerűbb lenne. A tanács a párt, a népfronttal karöltve szív­el. lélekkel dolgozik, amelynek olyan eredmé­nye van a 13 év alatt, hogy nem mindenhol di­csekedhetnek hasonlóval. Ez azonban nem azt -•lenti, ho^y itt már nincs tennivaló. De van! 's erre Seres Gyula, iskolaigazgató azt mondja: '' észül, is minden. d<\ cso> en*bm. ahogy egy­után következnek*’. A legnagyobb kérdés itt most talán a nevelés. Nem mintha neveletlenek lennének a daróciak, hanem kissé túlneveltek is. Valami megmaradt a régiből. Idős nénik még ma is a kezitcsókolomot köszönnek az akta­táskás embereknek és mélyen hajtott fejjel ad­nak tiszteletet a tőlük jóval fiatalabbaknak. — Ez ugyan már nem nagy százalékban van így — de van' Tehát a legnagyobb cél a ne­velés. Erre a nagy munkára vállalkozott 12 pe­dagógus. akik eddig is gerinces munkát fejtettek ki a nép felemelkedésének ügyéért. ... A kácsi patak csörgedezik a régi medré­ben, de a nép élete új mederbe talált. Olyanba, amelyre évszázadok óta vágyott és csak most vált valóra... A KIS PATAK messze földekre folydo- gál és amerre jár — ameddig lát — hirdeti az új, szabad életet, amely most már örökre a népé TAKÁCS JÓZSEF . I matyómúseum céljairól /Q kacsi pa iák men lén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom