Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-20 / 117. szám
Kedd, 1958. május 20. fiSZAKMAGYARORSZAG 5 A turisztika veteránja Ne csodálkozz, nehéz a feje. Játszik a tördelőszerkesztő fia Bizalom — bizalmatlanság Az orvosi nagy aktíva margójára — Esztrádmüsorunk fénypontja következik: Egy Csongor és a Tünde. (longi) Bodrogkeresztúri fehér kőből építik fel a tiszapalkonyai erőmű korszerű üzletházát A Tiszapalkonyai Hőerőmű lakó- kőből készítik. A hideg-meleg vízzel telepén minden igényt kielégítő — ellátott, központi fűtésű üzletházban korszerű üzletházat építenek. A több ncpbolt, húsüzlet, valamint női és mint 40 méter hosszú és 17 méter férfi fodrászat nyílik. A 600 ezer fo- széles lapostetős épületet a bodrog- rintos költséggel épülő üzletházat az keresztúri bányában fejtett fehér év végén adják át. K özvéleményünk egyre többet foglalkozik orvoserkölcsi kérdésekkel. A sajtóban, rádióban megszellőztetett orvoserkölcsi vétségek a közvéleményben általában visszhangra találnak s a közvélemény eme reagálásának, sajnos, sok esetben orvosellenes éle van. Az egyedi esetek általánosító hatása az orvos és beteg közötti kötelező bizalom megromlásához vezethetha . nem foglalkozunk az ezzel kapcsolatos kérdésekkel, ha magára hagyjuk az általánosításra hajlamos közvéleményt. Ellentétben azon orvosok álláspontjával, akik az orvos-etikai kérdések közvélemény elé tárásától még nagyobb orvosellenességtől tartanak, meg kell jegyezzük: a problémák elhallgatása rossz vért szül. A struccpolitika ideje lejárt, bátran, őszintén kell beszélnünk a közvéleményt foglalkoztató, orvosokkal kapcsolatos kérdésekről. Ezt annál is inkább tehetjük, mert a magyar orvos- társadalom felszabadulás utáni tevékenysége biztos alapot teremtett a szókimondó őszinteségnek. Van mivel dicsekedniük az egészségügy dolgozóinak. Magyarország 1945' előtti siralmas egészségügyi állapotát nagy általánosságban megszüntettük. 1938- ban a gyermekhalandóság meghaladta a 14 százalékot, ez az arányszám alig 12 év alatt 5.4 százalékra csökkent Miskolcon, amely az országos átlagnál is közel egy százalékkal jobb. Ez a szép eredmény nemcsak az emberek anyagi létkörülményeiben bekövetkezett pozitív változással magyarázható — az orvosok munkája' is bennefekszik. Ilyen kézzel fogható eredmények láttán bátran feltárhatjuk a méó meglévő hiányosságokat. A bizalom, alapja a jólvégzett, eredményes munka. Orvosaink túlnyomó többsége eredményes, jó munkát végzett. Az elenyésző kisebbség körében elburjánzott etikátlanságok, gyakran erkölcstelen és az orvosi hivatást megszégyenítő anyagias viselkedés telte szükségessé az orvos és beteg közötti anyagi kapcsolat tör- vénybeni rendezését. Dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter a következőket mondotta a Borsod megyei orvosi nagyaktíván az új rendelettel kapcsolatban: — Az ellenforradalom óta az erkölcsök fellazultak nemcsak a borbélyoknál, a közértekben, de az orvosok egy részénél is. A minisztérium tudja, hogy. az orvosi társadalom 90 százaléka hivatásának tekinti és igen becsületesen látja el feladatát. Mivel azonban 1945 óta írott- jogszabályaink nem voltak — s mert az orvosi rendtartás jelenleg nem felesleges — egy új orvosetikai jogszabály készül... Mit tartalmaz ez a jogszabály? Semmi újat, kizárólag a törvényekben lefektetett elveket hozza az orvosok emlékezetébe « A rendelet-tervezet kimo7idja többek között, hogy a díjtalan ellátásra jogosult személyt az állami és vasut- egészségügyi szolgálat orvosa köteles díjtalanul ellátni, továbbá, hogy »az orvos attól a betegtől, akit köteles díjtalanul ellátni, nem fogadhat el személyes, vagy vagyoni előnyt azért, hogy részére előnyösebb ellátást biztosítson«. A szabályrendeletnek az aktivált legvitatottabb 6. pontja szerint: Az orvos olyan biztosítottat, akinek ellátása hatáskörébe tartozik, magánbetegként nem kezelhet. {A szabályrendelet pontjainak részletes ismertetésétől eltekintünk.) A szabályrendelet időszerű voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a Semmelweis Kórház és a Rendelő- intézet április 13-án kelt felhívására érkezett válaszok, melyek egyöntetű helyesléssel nyugtázzák ezt a kezdeményezést. Az ország minden részéből idesereglő levelek megdöbbentő adalékokat szolgáltatnak egyes lelki- ismeretlen orvosok anyagiasságáról. Egyik pesti levélíró (s itt meg kell jegyezni, hogy a legtöbb panaszos levél Budapestről érkezett) kicsi nyugdijából összekuporgatotl pénzéből 2000 forintot költött egy állítólagos »csodaorvos« még' állítólagosabb csodainjekciójára. Fájdalmai tovább tartottak, gyanút fogott, megvizsgáltatta a »csodaszert« és kiderült, hogy kegyetlenül becsapták. A pénz elúszott, a gyötrő betegség megmüradt. Tucatszám sorolhatnánk az ilyen és hasonló eseteket. Ezek az esetek képezik a rendelet kibocsátásának alapját, és ezek az esetek alkotják az olykor már szinte rosszindulatú általánosítások alapját is. A búzát azért rostálják, mert szemét található benne. A szabályrendelet rostáján kiperegnek majd azok, akik visszaélve tudásukkal, a beteg kiszolgáltam tottságával, a meggazdagodás vadász- területének tekintik az emberi fájdalmak kálváriáját. A szabályrendelet széleskörű ismertetése nemcsak a szabálysértők megfékezését teszi majd lehetővé, a becsületes, hivatásuknak élő orvosok munkáját is biztonságosabbá teszi, és elősegíti az orvos és beteg között bizonyos fokig meglazult jóviszony rendeződését is. Az orvosnak kötelessége ellátni betegét, a betegnek pedig »kötelessége« betegnek lennie ahhoz, hogy az orvos idejét igénybe vegye. Mert tnanapság még sok a lógós, szimuláns, aki bizony olykor ugyancsak próbára teszi a legnyugodtabb orvos béketűrését is. Az orvos közéletünk tiszteletreméltó tagja, tudásával, munkájával a legdrágábbat, egészségünket védi. A gyógyító munka természete megköveteli, hogy az orvos nyugodt, előítéletmentes légkörben végezze felelősségteljes munkáját, hogy ne legyen kitéve rosszindulatú áskálódá- soknak, hogy hivatalos jövedelméből, ha nem is fényűzően, de a munka követelte anyagi biztonságban éljen. A szabályrendelet maradéktalan végrehajtása érdekében nemcsak az orvosoknak, a betegeknek is munkálkodniuk kell. Érdekeik azonossága megköveteli a kölcsönös jóviszonyt, melynek alapja csak a kölcsönös bizalom, az egymás iránti megbecsülés lehet. GULYÁS MIHÁLY M.áju$ 20-áu, kedden hajnalban lép életbe a Budapesti Ipari Vásár u'azási kedvezménye Késő éjszakába nyúló, lázas tevékenység folyik a vásár előkészítő munkálatainak idejében történő befejezésére. Országszerte növekvő érdeklődés előzi meg a f. hó 23-án megnyiló vásárt. A vidék részéről nap-nap után számos kérdezősködés fut be a vásár rendezőségéhez, éspedig főként az utazási kedvezmények és a vidéki látogatók elszállásolásának ügyében. A vásár vidéki látogatóinak menetdíjkedvezménye már f. hó 20-án, kedden hajnalban életbe lép. Az utazási kedvezmény igénybevételére és egyben vásári belépőjegyül is szolgáló »Vásárigazolvány« már beszerezhető a MÁV., MAHART (Magyar Hajózási RT.) és MALÉV (Magyar Légiforgalmi Vállalat) jegypénztárainál, valamint mintegy 1500 város és 'község tanácsánál. A MÁV és MAHART 50, a MÁVAUT 25, a MALÉV 20 százalékos díjkedvezményt nyújt a vásár vidéki látogatóinak, a vásárigazolványban részletesen felsorolt feltételek mellett. A vidéki látogatók ezenfelül egy ízben az ország valamely tetszés szerinti vasúti vagy dunaha- józási állomására elutazhatnak és visszatérhetnek a fővárosba, 33 százalékos menetdíjkedvezmény igénybevétele mellett, A vidéki látogatók elhelyezésére a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal külön szolgálatot létesített Lenin körút 30. sz. alatt levő központi irodájában, amely reggel 8 órától éjjeli 23 óráig rendelkezésre áll. A szállodai szabad szobákon kívül a főváros rqmaiparti részén 500, a belső városrészekben 300 szép magánszoba várja fizető vendégként érkező vidéki vásárlátogatókat. Az Idegenforgalmi Hivatal telefonszámai: 426-176 és 426-159. A vásár látogatói számára a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal központi irodája és vásári kirendeltsége állandó információs szolgálatot tart fenn, amely készségesen szolgál felvilágosítással a vásárt éiriíítő bármely ügyben. — Június 8-án nagyszabású járási ifjúsági találkozót rendeznek Sárospatakon. A KISZ Ságvári Endre kulturális seregszemle ünnepségeit színpompás repülőnappal egészítik ki, melyen a sportrepülőbemutató látványossága mellett a sétarepülés örömeit is élvezheti a nagyközönség. A tervek szerint a Berek nevű réten szállnak le majd a gépek. Az ünnepségekre 20—25 ezer emberre számítanak a találkozó rendezői. BORSOD MEGYE különösen gazdag történelmi múlttal rendelkezik. A felszabadulás óta kulturális területen is sokat tettünk: átmentettünk több pusztulásra ítélt értéket, műemléket, s ebben jelentős szerepe volt megyénk kulturális vezetőinek, a pártszervezeteknek, a tanácsoknak, r nem utolsósorban a miskolci Herman Ottó Múzeum dolgozóinak. Értekezleteken, kulturális összejöveteleken gyakran elmondjuk: mentsük meg, ápoljuk és fejlesszük toyább haladó hagyományainkat; őrizzük történelmi emlékeinket, óvjuk a pusztulástól műemlékeinket. Azt tanítjuk, hogy vegyük át szocializmust építő népünk számára a múlttól azt, ami érték, haladó, történelmi tanulság. Mégis megtörténik, hogy valamilyen oknál fogva nem vesszük észre, mi a legfontosabb, eltévesztjük a sorrendet, amikor műemlékeinkről van szó. Sajnos, az elmúlt 13 év alatt ez történt a szerencsi Rákóczi-várral is. Sokat beszéltünk róla. a szó elhangzott, s ez a várkastély, amely-megyénk egyetlen épen maradt lakható műemléke, évről-évre veszít eredeti szépségéből, formájából. Kulturális szerveink vezetői jól tudják, hogy a szerencsi Rákóczi-várkastély hazánk 44 nagyobb vármaradványa közül az egyik legépebben maraidt építmény, országosan is az első helyen említik. Igaz, az ország védelme szempontjából sohasem játszott sorsdöntő szerepet, mégis megyénk egyik legértékesebb műemléke. 1241- ben egy monostor állott azon a helyen, ahová később Rákóczi György a várat építtette. Tehát elég régi építmény, a Rákócziak ősi fészke volt. Itt választották erdélyi fejedelemmé Bocskai Istvánt, e várban temették el Rákóczi Zsigmondot. II. Rákóczi Ferenc gyakran tartózkodott Szerencs várában, ebben a várban LEQYEN KÖZÖS ÜQY! A szerencsi Rákóczi-vár r ól tárgyalt a haza sorsáról 1790-ban, itt tárgyalt Bercsényivel, itt fogadta 'a cár követeit, innen adta utasításait, itt értesült róla, hogy elhullnak a meggyengült kuruc csapatok. Itt, a várudvar egyik erkélyéről lelkesítette hősi katonáit és 1719-ben hagyta el Szerencset. Miért kell mindezt elmondani? Ügy tűnik, hogy a megye kulturális vezetői megfeledkeztek erről, amikor műemlékeink megmentésére megállapították a sorrendet. A felszabadulás óta a várban található értékeket széthordták, a falakat több helyen átalakították, az egykori gyönyörű park teljesen tönkremegy. Az elmúlt évek során nem egyszer cserélt gazdát a vár, s mindig, rosszabb állapotba került. Az ősi falak mellé disznóólakat építettek, a lovagterembe raktárt telepítettek, az egyik oldalépületbe betonoszlopot tettek, kőfalat húztak a főépület elé, s jelen pillanatban is minden jel arra mutat, hogy ezt a várkastélyt — melyet még gróf Szirmay, az egykori tulajdonos is jobban megbecsült — mi pusztulásra ítéltük. AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG ez- év április 23-i számában Gulyás Mihály újságíró foglalkozott a szerencsi Rákóczi-vár siralmas állapotával. Megírta, hogy a várat a szerencsi cukorgyár célgazdasága használja, családok laknak benne, elhanyagolják az épületet, s hogy ideje lenne végre tenni valamit. Erre a cikkére válasz érkezett az Országos Műemléki Felügyelőségtől. A válasz lényegével egyetértünk, de egy-két sora bizony“— ha lapunkban közzéten- fténk — nem válna a Műemléki Felügyelőség dicsőségére. Elismerjük, hogy a cikkíró nem ismerte a műemlékvédelem egyes kérdéseit, azt azonban, hogy rosszindulatú — visz- szautasitjuk! Hiszen éppen azért írt a Rákóczi várkastélyról, hogy előbbre vigye az ügyet. Sajnálatos, hogy Budapesten rosszindulatúnak és út- széli hangnemnek nevezik a szóban- forgó click egyes tételeit. Tény, hogy megyénk, a szerencsi járás és a község vezetői, de az Országos Műemléki Felügyelőség is felelős, amiért éveken át nemtörődöm módon kezelték a szerencsi vár ügyét. A Műemléki Felügyelőség azt írja, hogy a szerencsi cukorgyár célgazdaságára hárul a vár karbantartása. Azt írják, hogy a várban »véleményünk szerint a községi és járási tanács, továbbá kulturális intézmények lennének elhelyezhetők, esetleg lakás céljára alkalmas helyiségek is szabadulnának fel.« Ezekkel a sorokkal egyetértünk, tudjuk, hogy a Műemléki Felügyelőség már tett valamit ebben az ügyben; de az is igaz, hogy nem erőltette meg magát... Levelükben tájékoztatásul közük, hogy: »Felügyelőségünk ezévben kb. 1.5 millió forintot fordít Borsod megyei műemlékek állagmegóvására.« Nem nagy összeg ez, ha figyelembevesszük, hogy 18 megye műemléke vár állag- megóvásra — csak éppen azt nem értjük, hogy Borsodban miért éppen a tállyal Balogh-kúria, a kéked! Melczer-kastély és többek között a sályi Gorove-kas'tély állagmegóvása fontosabb? Mert ezek is szerepelnek a Műemléki Felügyelőség állagmegóvása tervében. A szerencsi Rákóczi- várról tehát megint megfeledkeztek, Ügy látszik, ez a vár még várhat egy-két évtizedig, s amikor majd rommá váük, »pár« millióból újjáépítik. (!) TERMÉSZETESEN a szerencsi Rákóczi-vár is — műit megyénk műemlék-kastélyai — pénzt igényel, s mivel a Műemléki Felügyelőségnek erre pénze nincs, más megoldást kell keresni. Elsősorban is Szerencs egész társadalmának, vezetőinek, pedagógusainak kellene igényelni és sürgetni a vár megmentését. Ha másképpen nem. gyűjtés alapján kellene megoldani a pénzkérdést. (590 forintot e sorok írója is felajánl.) De addig, amíg Szerencs közönsége, vezetői nem igénylik, nem követelik a vár ügyének végleges megoldását, addig ne is várják hogy felsőbb szerveink komolyabban foglalkozzanak a dologgal. Véleményünk szerint a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Herman Ottó Múzeum is tehetne valamit. Ez esetben közös összefogásra, s ha kell, társadalmi munkára is szükség van — csak merjen a dolog! Példák mutatják, hogy azokban a megyékben, ahol közös üggyé vált egy-egy műemlék megmentése, célt értek el. Az Esti Hírlap egyik száma ezt írta: »A várpalotai vár helyreállítása megkezdődött. A munka előreláthatólag három esztendeig tart... Ezzel egyidőben az egykori dunántúli végvárak közül restaurálják a szigligeti vár falait, s folytatják a sümegi és a nagyvázsonyi Kinizsi-váraknál elkezdődött munkákat.« A Vas Népe c. megyei lap május 8-i számában pedig fényképes cikket közöl. Ezt írja: »Restaurálják a kőszegi várat, amely hosszas huza-vona után ismét kultúrintézmény lesz, s ismét dicsőségesen tündökölhet majd külsejével, belsejével egyaránt. A kőszegi emberek, a pártbizottság, a tanács és a népfront vezetői igen sokat tettek az országszerte híres és emlékezetes Jurisich- vár megmentéséért. Fáradhatatlanságukat siker koronázta: a vállalatokat kiköltöztetik, nagyrészük már el is hurcolkodott, s megkezdődött a vár restaurálása. Legelőször azt a részt hozzák rendbe, amelyben a múzeum kap helyet, s ezután veszik sorra a vár többi részét, s mentik meg a pusztulástól. A vasi, illetve a kőszegi napokra el akarják készíteni a vár udvarán a szabadtéri színpadot is.« íme, a társadalmi összefogás, akarás, cselekvés eredménye! Vagy talán a szerencsiek közömbösek városuk fejlesztését illetően? Nem hisz- szü’k! Talán csak az a baj, hogy nincs, aki bátran kezdeményezzen. A szerencsi Rákóczi-várban is lehetne 'múzeumot, kollégiumot, tanácsot, kulturáüs intézményt- elhelyezni, hiszen igen sok szoba áll rendelkezésre. Nem a romokból kell újjáépíteni és milliókba se kerülne. A várban például helyet adhatnának a borsodi művészek és írók alkotóházának is. NÉPÜNK X FELSZABADULÁS óta Borsodban is megmutatta, hogy nem ismer lehetetlent. Hisszük, hogy Szerencs vezetői és dolgozói is megmozdulnak, az Országos Műemléki Felügyelőség pedig nem rosszindulatot lát ebben a cikkben. Mert a szerencsi Rákóczi-várkastély megmentése és célszerű berendezése ügyében mindenki jóval többet tehet, mint amennyit eddig tett. Még a sajtó is.; ? SZEGEDI LÁSZLÓ
