Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-20 / 117. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1958. május «I. A matyó napok második ünnepnapján masabb háborúval, atomháborúval fenyegetik a világot. De amikor a háborúra, gondolnak, gondolniuk kell a béketábor, elsősorban a hatalmas Szovjetunió erejére is. A Szovjet­unió vezette szocialista tábor elég erős ahhoz, hogy visszaverje a hábo­rús agresszorok támadását. Szovjet barátaink a napokban lőtték fel a harmadik szputnyikot, mely a szov­jet tudomány újabb ragyogó sikere. A Szovjetunió tudományos téren megelőzte a legfejlettebb kapitalista államokat is. — Itt, Szentistvánon is, nagyot fordult a világ. Mint hallottam, a felszabadulás óta mintegy 100 ház épült. Jobban élnek az -emberek, sokkal jobban. Nem kell már száz­kilométereket bejárniuk, hogy mun­kához, emberi megélhetéshez jussa­nak. De látni kell a küzdelmet is, mellyel ide jutottunk. Az öregek lát­ják, a fiatalok nem. Mondják el az idősek a fiataloknak, milyen volt az (7) asárnap, május 18-án került ^ sor a matyó napok második ünnepnapjára. Ezúttal Szentistván népe volt az ünnepeit, illetve ünne­pelte önnönmagát, művészetét, múlt­ját és megszépült jelenét. A zászlódíszbe öltözött szentistváni főutca már a korareggeli órákban megtelt ünneplőkkel,, kíváncsisko­dókkal A matyó népviseletben pom7 pázó lányok, asszonyok, százszorszép virágok módjára virítottak a dísz- emelvény körül. Az ég borongós arca ás jobb kedvre derült, amikor a Vin- kovics tanár vezényelte mezőkövesdi gimnazista fúvószenekar rázendített egy vidám indulóra. Féltíz után néhány perccel vette kezdetét az ünnepség. A Himnusz el­hangzása után a szentistváni úttörők virágcsokrokkal és csokorba kötött kedves szavakkal köszöntötték Priu­szai József elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, me­gyei bizottságának első titkárát, üdvözölték a megyei tanács és a Ha-, zafias Népfront megyei elnöksége képviseletében megjelent Németh Imre elvtársat, a megyei tanács el­nökhelyettesét és a meghívott ven­dégeket. Jobbágy Bariul, a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Meleg szavakkal méltatta a szentistváni nép több évszázados múltját, harcos hagyományait. Ez a nép ismerte a icsendőrszuronyók villogását, a bika- • csökös hatalmaskodók önkényét. Szentistván summássorsú lakói a -népművészetben kerestek és talaltak vigasztalást a csendőrszuronyos ki- Hátástalanság világában. Az elnyo­mók, a tízezerholdas nagyurak eltűn­tek, de itt maradt a nép, kezébe kapta Somának intézését. Ezután Prieszol elvtárs, a nagy­gyűlés szónoka lépett a mikrofon elé. Beszédében- v hangoztatta, hogy igen •sokan, száz- és százmilliók foglalkoz­nak ma már. a népek közötti barát­ság gondolatával. S ha ez á gondolat győzedelmeskedik, a világ nepemek egymásra találása egyszersaninden- kotra lefogja á háborús gyujtogaíox kezét. Majd ezeket mondotta: — Hányszor lázadt fel a porigalá- zott nép, ho'gr enyhítsen sorsán, hogy megszabaduljon az úri elnyomás alól. Elbuktak népünk szabadságharcai, mert nem volt szövetségese, mert egv ellenséges, úri nagyvilág fegy­veres hatalmasságai őrködtek a ki­zsákmányolás, az elnyomás felett. Ma ónál* más a helyzet. A népek sza- ibadságtörekvései nincsenek bukásra kárhoztatva. Most, először - hosszú itörrtéhelrhünk folyamán; a mi népünk ás megkapta igazához a hatalmat. A Szovjetunió dicsőséges - vörös had­serege ' felszabadította.- hazánkat, ki­verte az urak kezéből azt a hatalmat,, mellyel fényűző életet teremthettek magúiknak; ■ 1945 Szentistván életé­iben is forradalmi változást eredmé­nyezett. A föld azok kezébe került, akik megművelik. Több mint hatszáz család kapott itt is földet..;. Mind­nyájan emlékszünk még arra az urak felsőbbrendűségéről szóló hazug el-, méletre, hogy a nép nem veheti ke­fébe a hatalmat, mert nem ért a vezetéshez. Ezt a gyalázatos törté­nelmi babonát . a' Szovjetunió népei dobták elsőnek a történelem szemét­dombjára. S ma már a népek száz­milliói önmaguk sorsának irányításá­val cáfolnak rá me a hazug legen­dára. De ez a szememszedett hazug­ság a kapitalista országokban még mindig divatozik; Majd a béke és háború kérdéséről {szólva, Prieszol elvtárs megállapí­totta, hogy a kapitalisták a háború kirobbantásán mesterkednek. Embe­riességről fecsegnek és a legbcrzal­életüik akikor, hogy megtanulják job­ban szeretni és tisztelni eredménye­inket. Minden becsületes embert, aki igazunk ’ mellett kiáll, mi tisztelünk és becsülünk. Szép céljaink érdeké­ben tegye meg mindenki azt, amire képes. Mi a békéért és a szocializ­musért harcolunk, s akinek kedves a béke és á szocializmus, jöjjön ve­lünk. Kívánók jó és eredményes mun­kát Szentistván dolgozó népének, munkálkodjanak és gyarapodjanak mindnyájunk örömére, — fejezte be nagy tetszéssel kísért beszédét Prie­szol elvtárs. A beszéd és az Internacionálé el­hangzása után a vendégek megtekin­tették a népművészeti kiállítást, melyet Bárányi Dezső.nevelő rende­zett. A délután folyamán a meghí­vottak ellátogattak a szentistváni termelőszövetkezetibe, majd a mező­kövesdi, tardi és helyi kultúrcsopor- tok műsorát tekintették meg. APRÖSZEMCSÉJÜ, habarcsnak szánt homokot vág szemünk közé a tavaszi szél. A májusi nap meg úgy ontja a meleget, mintha tizedmagá- val járna az égen. Mégsem panasz­kodik senki... Éppen elég voLt a hi­degből április utolsó napjaiig. S ha már itt van a jó idő, fogadjuk illő tisztelettel. Különösen az építők vártak ezekre a meleg napokra. Hiába, az igazi házépítő idény a tavasz és a nyár. A selyemréti bérházak építkezéséhez pedig mást ki sem találhatnának, mert a belső munkálatoknál még csak megfelelő a gőz- és kokszfűtés, de a homlokzatra simított maltert egyedül a napsugarak száríthatják fel. Itt pedig már az utolsó munká­latokat végzik az építők. Egy hónap — s újabb húsz család elfoglalhatja helyét a két-háromszobás, összkom­fortos lakásban. 85 bányász és 36 építőipari munkáscsalád már több hónapja beköltözött. A legtöbb mun­ka az egyes épülettömbön van. Az állványozók karcsú londinákat állí­tanak fel függőlegesen a vakolatlan téglafal mellé, arra palló kerül, s — mint a déli oldalon — az ügyeskezű kőművesek a külső szépítési munká­latokat is elvégezhetik. Ezen az épülettömbön dolgozik Harsányt László 36 fős komplex- brigádja. A 36 ember irányítója 16 fiatal kőműves, akik 1950—51-től — amióta felszabadultak — együtt dol­goznak. Lent, az állványok alatt a kubikosok — szintén a komplex­brigádhoz-tartoznak — hatalmas víz­vezetékcsöveknek »sírt« ásnak. Itt ismerkedünk meg a brigád legöre­gebb tagjával, Bial Dezső bácsival. Lassan már tíz éve jár be dolgozni Miskolcra Mezőnyárádról. Reggel négy órakor kel és csak délután fél 7-kor látja viszont családját. S hogy Bia.l bácsi mégis hűséges munkása az építőiparnak, az annak tudható be, hogy megtalálta a számítását. Ugyancsak tíz éves dolgozója a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnak Tarczali András, a se­lyemréti "bérházépítkezés szakszer­vezeti bizalmija, aki még messzebb­•v E M EVELE ELBE SJZ ÉLÉS II. VIASKODOTT és harcolt önmagával. Tulaj­donképpen mi a bűne? . Irt egy cikket, ennyi. Akarva, vagy akaratlanul csinálta? Ki hiszi el most ezt neki? Maga sem tudja igazán. Újból az apró emlékkockákhoz rohant, segítségért. Akarta, de mégis öntudatlanul csinálta. A legviharosabb napokban, zúgó fejjel, tisztázatlan gondolatokkal ült az asztalhoz és papírra vetette kusza, értel­metlen gondolatait, amellyel, azt hitte: ő fogja megváltani a világot... Beküldte, mielőtt végig gondolta■ volna, hogy hitelesek-e a ködből felka­pott mondatok és tényleg szent-e az a forrada­lom, amely ellenséges érdekeket képvisel? Ezt tényleg nem tudja most Somosnak megmagya­rázni, hiszen magában is ebben a pergőtűzben tisztázza igazán. Tehát az életével, huszonhat évével kell érvelnie. Nem tanult eleget. Szűk skatulyába zárta ismereteit és amikor szélesebb horizonton kellett volna a cikkírásnál gondolkod­nia, engedett és magáévá tette az utcáról beszű­rődő zajokat. Ez a hiba, de mentség-e ez neki, vagy. ha ez az egyetlen mentség, elegendő-e a megbocsátáshoz? Hivatkozzon talán arra, hogy mindjárt az ellenforradalom leverése utáni első napon munkába állt, a népi hatalom mellé állt és üj írásaiban szembefordult azzal a forrófejű önmagával, kinyilvánította meggyőződött új ál­lásfoglalását és következetesen harcol a konszo- hdációért? Elhiszik-e neki, hogy meggyőződésből tette? Ugyan mit gondolhat most róla például $omos? Mégiscsak mondania kell valamit. — Alaposan elintéztem magamat.., bizal­matlan irántam az egész világ. AZT VÁRTA, hogy a fiú vigasztalót, bátorí- tót mond, ámde Somos tekintete, ahogy feléje fordította az arcát szenvtelen volt és közömbös: — Be kell mennem ebbe a presszóba! Kézfogás nélkül vált el tőle, csupán a fejével biccentett és az út közepéről szólt vissza: — Akarsz egy feketét? — Köszönöm, nem... Somos Laci ebben a pillanatban eltűnt az aj­tóban. Mindenki magára hagyja tehát? Engedik, hogy így rohanjon szembe kétségeivel? Hát tel­jesen kiveszett az emberekből a bizalom? Vagy a végletekig akarják folcozni ezt az önmarcan­goló érzést, amely elhatalmasodott rajta és lép- ten-nyomon szembeállítja lelkiismeretével? $ * Másnap reggel, amikor ismét találkoztak, Somos és Márton barátságosabban köszöntötték egymást. Somos, legalábbis látszatra, elfelejtette az eseményt, Márton arca azonban a szokottnál is sápadtabb volt. Nem aludt éjszaka, önmagá­val már tisztába jött végre, de annál kevésbé a kollektívával, amely oly keményen megostoroz­ta. Mi lesz most az ő sorsa? Nem az állását, nem is a kenyerét — a becsületét féltette. SOKAT BESZÉLTEK RÓLA. Nem volt könnyű dolog dönteni személye felett, hiszen a nagy kérdés állandóan ott lebegett előttük: Van-e joga? Hiszen kompromittálta magát... Szenvedélyesen vitatkoztak, végtére egymás nézeteivel is meg kellett harcolni. Márton lépten- nyomon érezte, hogy pergőtűzbe került és még ■ a falak is lesik minden mozzanatát. Fel-felrém- '■ lett benne a gondolat, hogy legjobb lenne talán elmenni valahová és egy csendes zugban örökre ■ elhallgatni, de az újabb és újabb feladatok, ame- ■ lyekkel ellátták, élesztgették és erősítették ben- • ne a reményt: a párt bizonyosam megbocsát neki. • Hiszen őrá szükség van és minden emberre ■ szükség van, aki belátja tévedését! Május közepe felé, délután hivatták be a pártvezetőség elé. Leültették és ő remegő izga- : lommal tekintett végig rajtuk: ismerősein, akik ' ismerték és ismerik jóformán minden lépését. Kicsinynek és semminek érezte magát előttük, egészen bel^zsugorodott a székbe és várta az íté- \ letet. — Miért vagy olyan sápadt, Márton elvtárs? Miért? Hja, még kérditek! Mondjátok ki végre, hogy mit akartok! — A pártvezetöség kivizsgálta az ügyet és elitéi elkövetett hibádért. Ezért megrovásban ré­szesít és egyúttal azt is bejelentjük, hogy javas­latunkra továbbra is megerősítenek beosztásod­ban. Dolgozz becsülettel. A pártnak nem az a tő- : rekvése, hogy eltúlozva büntessen, hanem helyes bírálattal, segítő szándékkal felemeljen. PEHELYKÖNNYŰNEK érezte magát és ki­rohant a teremből. Keresztülszaladt az úton, a szemben lévő parkba, ahol ezernyi színben, ten­gernyi illatban pompáztak a májusi útrágok és futott, széles jókedvében szerette volna magához ölelni az egész világot. ÓNODVÁRI MIKLÓS Vége. ~ ről, Nyiregyházáról került ide Bor­sodba. — András bácsi nem vándormun­kás. Már a dohányfermentáló és a mályi téglagyár építkezésén is együtt dolgoztunk — emlékezik vissza Tur- csányi Pál építésvezető. A HARSANYI-BRIGÁD, bál* soha nem ért el »tor ony magas« százalé­kot, mégis van valami, amiben pár­ját ritkítja. A brigád túlnyomó több­sége 7—8 éve együtt dolgozik. Kitar­tanak egymás mellett jóban, rossz­ban. Talán azért, mert nincs meg­különböztetés a brigádnál, hogy vala­ki szak- vagy segédmunkás. A két tömblakás építésének megkezdése­kor maguk a kőművesek is kubikos- munkát végeztek. Most, amikor a homlokzati munkánál .van szükség több dolgos kézre, Tarczali bácsi, ^*ki egyébként segédmunkás, simítót fo­gott a kezébe. A hosszú évek-alatt eltanulta ezt is. De lehet, hogy azért egységes a brigád, mert az idők fo­lyamán — túl a munkatársi viszo­nyon — barátokká váltak. — Együtt vonultunk , fel május 1-én, utána pedig együtt szórakoz­tunk — mondja Harsányt László bri- gádvezető, aki a brigád egyik leg­fiatalabb kőművese. Azt talán mondanunk sem keli, hogy a nyereségrészesedés kiosztása- kor — ami a fizetés 60—65 százaléka volt — együtt ittak áldomást." Közel 220.000 forint értékű mun­kát végzett el a brigád áprilisban. Most, hogy május meghozta az igazi, építőknek való időt, még több munka lesz. A 13 és fél milliós költségű építkezés befejezésével új, 25 milliós munka vár rájuk, amelyből 5 milliót ez évben el kell végezni. Ennek ők is örülnek. Csupán az aggasztja őket, hogy szakmunka híján kubiikolni kell a 16 kőművesnek is. Ugyanis, a vá­rosi tanács tervező irodája — mint megrendelő — eddig nem nyújtotta be a vállalat igazgatóságához az új épületek tervdokumentációit. így az­tán a kitűzés késik, s a kőműves­munkák befejeztével nem lesz kész az alap kiásása. Pedig a tervszerűség úgy kívánná, hogy a kubikosok már [június elején hozzáfogjanak ehhez [a munkához. Ezzel az évvégi túlórá­zást és duplaműszakokat is el lehet­► ne kerülni. Mert sajnos, ezzel a múlt ► évben is baj volt — hasonló okok ► miatt. ► ÜGY GONDOLJUK — ha kicsit ► késve is — a városi tanács majd ►segíti az építők munkáját. ► B. L. ► ...." ' ► Tiszapalkonyán ebben az évben íbelejezik a készenléti lakótelep építését | és lövőre megkezdik parkosítását ► A Tisza palkonyai Hőerőmű köze­liében — központi fűtéssel ellátott — ►készenléti lakótelep épül. Eddig há­zam — egyenként' 12 lakásos — eme­letes épületbe és egy 50 férőhelyes ►kényelmes munkásszállóba költöz­nek be a dolgozók. Jelenleg 15 két [ás háromszobás, kertes ikerház és ► ?gy üzletház épül. Ezenkívül még ►az idén három-kétszobás ikerházat, tégy 16 lakásos épületet. 50.szemé­lyes óvodát és bölcsődét, • valamint [játszóteret, s lubickoló medencét [építenek. Az új lakótelep az év vé- tgére elkészül s jövőre 336 ezer fő- [rintos költséggel parkosítják. A kér— étekben és a házak között 1 500 kü­lönböző fajtájú, gyorsan növő fát [— köztük 800 gyümölcsfát — és »7500 virágot ültetnek. A parkosítá­si munkákat már az őszi hónapok­éban megkezdik. Egymás mellett jóban, rosszban... Itt as ideje... A MEZŐGAZDASÁGBAN ezekben a napokban a legtöbb és leg­gyorsabb munkát a kapá&növények igénylik, minthogy növekedésükkel egyidőben fejlődnek, erősödnek köztüik, a gyomok is. A kapálással tehát részben a kártevő gyomoktól szabadítjuk meg növényeinket, másrészt a talaj fellazításával, megmunkálásával megkönnyíthetjüik fejlődésü­ket. Fontos ezzel egyidőben az árpa, borsó és a kukorica fogasolása, va­lamint a vegyszeres gyomirtás. A még ki .nem kelt aprómagvak fejlődé­sét is jelentősen elősegíthetjük, az egyenetlen kelést egyensúlyba se­gíthetjük, ha újból hengerezzük a talajt és utána könnyű, tövisboronáfc járatunk. A száraz meleg kedvezett a rovarkártevők megjelenésének. Több helyütt a megyében egyik napról a másikra észlelték a lenbolha, a répa- barkó és a burgonyabogár tömeges megjelenését. Mielőtt veteményeink- ben komolyabb kárt okoznának, fel kell lépni ellenük. A répa- és lénbol- ha, valamint a rápabarkó ellen Agritox permetezéssel, vagy 10—20 száza­lékos Matador idegméreg porozással védekezzünk. A barkó ellen eredmé­nyesen alkalmazható az arzéntartalmú permetezőszer is. A nagy veszedel­met jelentő burgonyabogárt — ha kevés van —, kézzel is összeszedhetjük, tömeges megjelenésük esetén azonban a Holló 10 nevű vegyszerrel tör­ténő permetezés, lárvájuk ellen pedig a matadoros porozás a,z eredmé­nyes védekezési mód. A megfelelő takarmánybázis biztosítása érdekében sürgősebb lett a kaszálás, a betakarítás, mert a növény elvénül és ezáltal tápértéke csökken, befolyásolja a további kaszálásokat. Tapasztalt szakemberek szerint kaszálás után igen hasznos, ha fogast járatnak végig a, területen, és a rovarkártevők ellen Agritox-szal, vagy matadorozással védik meg a kaszálót. Napjainkban, amikor az időjárás és a nyakunkra nőtt munka megköveteli a fokozott körültekintést, sok segítséget nyújthatnak gaz­dasági felügyelőink és agronómusaink a dolgozó parasztoknak. Több- helyütt máris termelési bizottságokat alakítva, a párt- ps tömegszerve­zetekkel összefogva figyelik a határt és idejében szólnak a gazdának. Többfelé szerveztek már megyénkben gazdagyűléseket, amelyeken megbeszélték a legfontosabb teendőket, emellett gondoskodnak megfe­lelő védekező permetezőszerekről is. Irodalmi est a I Tll értelmiségi klubjában esték elmaradhatatlan törzsiközönsé­géből, az írók és fiatal muzsikusok legszűkebb ismerős-köréből verődött össze, most nyilván kissé kritikusab­ban nyilvánítja tetszését, mint más­kor, mert akaratlanul is mérlegek a bevezetőben elmondottakat. A tap­sok intenzitásából ki lehet olvasni,I hogy a mérlegelés, az értékelés hite­lesebb, tárgyilagosabb, mintha mel­léktekintetek irányítanák. Amikor a műsornak vége, szerep­lői és hallgatói az asztalok melleit összedugják fejüket, élénk kis viták kerekednek itt is, ott is egyik-másik írásról, zeneszámról, az előadás módjáról. Talán még nem vitatják azt, melyik írás művészi és melyik mesterségbeli gyakorlat terméke, inkább udvariaskodó ez a beszélge­tés. Mégis az a benyomásunk, nem haszontalan és nem terméketlen. Még termékenyebbé lehetne tenni, ha a TTIT irodalmi szakosztályának és többi szakosztályának tagjai közül is. többen érdeklődnének az ilyen kis irodalmi esték iránt és ők is be Le­vegyülnének az ilyen, kis beszélgeté­sekbe, amelyek hozzájárulhatnak Miskolc irodalmi életének a megter­mékenyítéséhez, a színvonal emelke­déséhez. Anélkül, hogy neveket sorolnánk fel — lapunk hasábjairól jórészt is­méri őket a közönség —, leszögez­hetjük, hogy több olyan irodalmi és művészi érték került itt a hallgató­ság elé, amelyek alkalmasak a nemes versengés élesztősére és arra, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak. A TTIT irodalmi estéi közvetlenségük­kel, családias keretükkel nemcsak, irodalmi, hanem általános művészeti problémák egészséges megvitatására is igen jó alkalmak, (hb) >o ................. Tö kéletesített szállítószalagok mintapéldányai készültek el a DiMÁVAG-ban térré továbítja a terhet s így órán­ként 70 tonna anyagot lehet vele szállítani. Mintegy 15 százalékkal kisebb súlyban készült el a 10 méteres szál­lítószalag mintapéldánya is. Ennél is, mint a 20 méteresnél, műanyagcsap­ágyakat építettek be. Mindkét szállítószalagot bemutat­ják a budapesti ipari vásáron. A DIMÁVAG Gépgyárban a na­pokban két új, tökéletesített kivi­telű szállítószalag mintapéldánya készült el. A 20 méteres szállítósza­lag kitámasztó szerkezete például . teleszkópos rendszerrel állítható, s ; a korábbi fajtánál lényegesen ki­sebb súlyú. A régebbi 850 helyett mindössze 250 alkatrészből áll. Nö­velték a szalag szállítósebességét is: égy másodperc alatt másfél mé­Szombat este a TTIT értelmiségi klubjában fiatal muzsikusok, irodal­márok és irodalombarátok — négy- venén-ötvenen lehetnek — ülnek az asztalok körül A beszélgetés elhal­kul, majd csendben figyel mindenki Kordos Lászlóra, aki rövid előadást tart. Arról beszél, ki a dilettáns, mi a dilettáns, ki a mesterembere az irodalomnak, a művészetnek, és hol kezdődik a művész. Klasszikus pél­dákkal világítja meg a dilettánsok, a mesteremberek és a művész szere­pet az irodalomban — hivatkozva Benedek Marcell ezzel kapcsolatos megállapításaira. Rábízza a műsorom szereplőkre, s a hallgatóságra, ma­guk döntsék el, milyen következteté­seket vonnak le az elmondottakból egy-egy bemutatott írással, műsor- számmal kapcsolatban. A »tanító bácsi« előadása meg- gondolkoztató dolgokat tartalmaz. Mindenesetre okos módszere a fiatal írók nevelésének, aminek a lehető­ségét sokan tagadják. Tagadják jog­gal, ha az írónevelés valamilyen száj bar ágó szándékú tanítás akar lenni, de nem lehet tagadni, ha a Kardos előadásához hasonlóan a» »nevelő« esztétikai elmefuttatásával egyszerűen meggondolkoztat, vilá­gosságokat gyújt,- amiknek a fényé- néL ki-ki rádöbbenhet írói erényeire, vagy 'hibáira. Jó az ilyen kis bevezető azért is, mert a műsoron szereplő írók, költők írásaik viszonthallása­kor és annak közönségvieszh aingj ából — akármilyen kicsi az a közönség — valamit leszűrhet, ami előnyére válik. Versek, novellák, .ének, hegedű, gordonka és zongora számok szere­pelnek a gyorsan perdülő műsoron. A hallgatóság, amely az irodalmi ■ ■ ■ ■ —— —rx

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom