Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-20 / 117. szám

Kedd, 1958. május 20. ÉSZAKMAGYARORSZÁC 3 A MISKOLCI ÜVEGGYÁRBAN A piszkosszürke halna szétfolyó dombja tövében néhány szétszórt házacskát lát az ember. A hosszú kerítés mentén haladók, akik nem tartoznak a környék lakói közé, el sem hinnék, hogy az aránylag kis területen hány ember végez — a nép­gazdaság szempontjából — fontos munkát. Az elhanyagolt külsejű épületek igazán nem keltenek üzemi benyo­mást. Csak akkor hiszi el az ember, hogy a tettfhelyen van. ha elolvassa a bejárat fölé szerelt feliratot: Mis­kolci Üveggyár. Az egyik ilyen, rozzant nyaralóra emlékeztető, sárgafalú házban szé­les, fehér festékkel bemázolt üveg- lapú ajtó mögött bukkanunk rá a főmérnökre, Gurmai elv társra.' Ki­mutatásokat, terv jelentéseket néz át, leméri az elmúlt idő'k munkáját és perspektivikusan elénk vetíti a jövő képét. Először a jelenről beszélge­tünk, meg arról, hogy ez a jelen ho­gyan bontakozott ki ilyen szépen a múlt nehéz öröksége mellett. Az ellenforradalom után meglazult a gyár munkafegyelme Ez elsősorban a selejt hatalmas méretű növekedésében mutatkozott meg. A korábbi átlagos 20 százalék­ról igen hirtelen mintegy 35 száza­lékra emelkedett. Az olvasó is, és mi is, kiváncsiak vagyunk arra, hogyan lehetséges ilyen nagy százalékban beszélni az üveggyári selejtről. Mindnyájan újságolvasó emberek va­gyunk és tudjuk, hogy nagy üze­meinkben már a 6—7 százalékos se- lejtátlag szembetűnő, n Gurmai elvtárs megmagyarázza, hogy az üveggyár selejtjében a hul­ladék is szerepel, ami ’elkerülhetet­len az üvegtáblák méretre vágásá­nál. Ezt úgy is nevezik a szakmá­ban dolgozók, hogy »elkerülhetetlen selejt«. A kisebb rész az olvasztási, öntési és vágási eljárásokból adó­dik. Az elmúlt évi lazaságok, a mun­kafegyelem hiánya rossz, lelkiisme­retlen vezetés eredményeként az »el­kerülhetetlen« után a legnagyobb százalékot az olvasztási selejt érte el. Különösen a dróíüveg gyártásánál, ami természetes következménye az élavult, ötven éves egyedi gyártás­technológiának. Azonban ez is lényegesen csökkent volna, ha a mennyiségii termelés ez év első negyedében nem emelkedik 30 százalékkal, ami ismételten ma­ga után vonja a viszonylagos selej t- növekedést. így az összes profilok — katedrái, ornament, zsinór, nyers, falburkoló üvegcsempe és drótüveg közül az utóbbi selej tjének csökkentése a leg­fontosabb feladat. Megkettőzik a mérnökök számát Sajnos, ezt a közeljövőben még nem tudják elérni. Ismét csak rela­tív lehetőségekről beszélhetünk, mert a régi technológia javítását csak az elkövetkezendő években, a gyár kor­szerűsítése, automatagépekkel való ellátása esetében lehet majd elérni. Azért a meglévő kicsiny adottsá­gokat is fejlesztik. Nagy segítséget jelent a gyár számára az eddigi négy mérnök mellett még négynek a fel­vétele. Közvetlen beállásuk után, műiden tanulmányozási idő kikap­csolásával rész tvesznek a termelés­ben. Jórészt azt. a munkát végzik majd itt tovább, amit eddig más üzemiben végeztek. így például la­boratóriumot vezetnek, vagy a gép­parkkal foglalkoznak. Ez azért le­hetséges, mert mind a négyen dol­goztaik már más üzemekben — a legfiatalabb is három éve elvégezte már az egyetemet. A gyár jó mun­kájuk nyomiáin sok eredményt és segítséget vár tőlük. Gurmai elvtárs beszél még azok­ról a huligánokról, akik nagyon ne­hézzé tették a munkafegyelem meg­szilárdítását a gyáron belül. Néhány ilyen felforgató, kemence-kioltó el­veket, »munkát szüntess« jelszót hangoztatott még jóval az ellenfor­radalom után is. Véglegesen csak a múlt esztendő második negyedévé­ben távolították el őket. Nagyobb selejtcsökkenés, minőség- romlás következett be tavaly nyá­ron, még a június-juliusi hirtelen hőségek idején. Az üzemben dolgo­zó kétlaki munkások, megijedve, hogy megszorul a gabonájuk, aratni mentek és ezalatt a fontos szak­munkahelyeket is segédmunkások töltötték be. Ez év májusában már mindössze 26.5 százalékos selejtátlasxóJ beszélhetünk. amit év végére 20 százalékra akar­nak csökkenteni. Erre minden lehe­tőség megvan. A munka jó ütemben folyik, jelenleg 50 vagon terven fe­lüli exportüveget gyártanak Török-, országnak. A sok elemzés után a termelési vonalról, a vele szorosan összefüggő személyi problémákra térünk át. Megtudtuk, hogy a még tavaly is fennálló nagy lazaságoknak igen fontos okát a vezetésben találjuk. A volt igazgató °tős hely­telen szellemben folytatott irányító munkája determinálta a gyár éte*ét. Csupán az ő eltávolítása után sziünt meg az a bizonyos »családi« frakció- 7«s az üzeme«» kőiül amelv az »aki közel van a tűzhöz, — az melegszik« elv alapián, a rokonoknak na^v elő­szeretettel osztogatta a méltatlan érdemeket és az abból kifolyó jut­tatásokat. Az új igazgató, Szűcs Albert ma­ga is ré<*i üvegszakember — eevko- ri üvegfúvó munkás — hamar meg­találta a közeledést a f;z-tkai és mű­szaki dolgozók felé. Ma mindenki tudása legjavát adja a gyár sikeres termeléséért, mindnyájan e^vformán dolgoznak. Megszűnt a »haveri«, ro­koni légkör, helyébe a termelő hét- köznaook tartalmas élete lépett... Kilépve az udvarra, szinte meg­vakít az ezensugarú nap tükröződé­se az egymásra rakott üvegtáblá­kon. A hosszú palánk mögül még sokáig hallatszik az üveg fülsértő koccanása .. -. Urbán Nagy Rozália Nizza, Kairó operaházainak szinpada után Kazincbarcikán is bemutatta műsorát a Budapest Táncegyüttes táncoltatott lány« című balladai táncprodukcióról (fenti képünk a táncjáték egyik jelenete), amely két legény és egy lány tragikus szerelmi történetét ábrázolja mindvégig drá­mai feszültségtől terhesen, kitűnő koreográfiával és remek színészi já­ban is láthattuk a Budapest Tánc- együttes valóban művészi műsorát. Szeretnénk — a már nagyon■ megunt, ízetlen esztrádok helyett — vidéki színpadainkon mind több hasonló produkciót látni. (benedek) együttes eddigi munkáját és jeleztük, hogy megyénk néhány községét is meglátogatják. A borsodi községek színpadai szeretettel várták az együttest és műsorukkal mindenütt megnyerték a nézők szívét. Borsodi turnéjuk utolsó állomásán, az új ka­zincbarcikai kultúrotthonban keres­tük fel az együttest, hogy műsoruk­ról néhány sorban beszámoljunk. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy az együttes beváltotta a hozzá fűzött reményeket és olyan művészi táncprodukciót nyújtott, amilyet rit­kán láthatunk és amilyent esztrád- mérgezésben szenvedő vidéki közön­ségünknek. mind többet kellene lát­nia. Nemes és becsülendő törekvés az együttesnél, hogy a legkisebb színpadon is igyekeznek ugyanazt a nívós •műsort nyújtani, amellyel már tucatnál több külországban szerez­tek dicsőséget a magyar kultúrának és amellyel több nemzetközi első­díjat is nyertek. (Nemzetközi verse­nyeken nyert díjaikról korábbi cik­künkben szóltunk.) KÉPÜNKÖN a »Pásztortánc« című remek táncprodukció egyik jelenetét látjuk. Az együttes hét esztendővel ezelőtt ezzel a számmal indult el si­kerekben gazdag útjára. Csupa báj, derű sugárzik a produkcióból, a ka­locsai népviseletbe öltözött táncosok­ból. Ma is. jelenlegi műsoruknak is egyik legsikeresebb száma és méltán nyerte meg Kazincbarcika közönsé­gének tetszését is. Három vastapsot NAGY ZOLTÁN Borsod megye 42 normál filmszínházában rendeznek vidám matinékat és mesefilmbemutatókat a gyermeknapon Az idei gyermeknapot a népek barátsága honapja jegyében tartják meg Bórsod megyében. A gyermekek szórakoztatásáról gondoskodtak. A nő tanács javaslatára a Megyei Mozi- üzemi Vállalat május 3i5-én a váro­: sokban és a járási székhelyeken 42 : normál filmszínházban rendez vidám : délelottii matinékat, valamint külön i előadásokat az ünnepeltek részére.- Ezeken a magyar és külföldi mesé­- filmek legjobbjait mut-atjáK oe% ej) iióqzáí a 'A vitt felfelé. Kanyargóit szeszélyesen és MZ Ul UOmuUiüdlUN szélén egy-egy gesztenyefasor ki­sérte a kanyargást. A gesztenyefák megtermett, rmgylombú óriások, Ko­ronájuk összeborult az út fölött és aki alattuk járt. nem láthatta a csil­lagos égboltot. Nem is nézte azt. Bódultán szívta magába az illatot, a gesztenyevirág illatát. Nemcsak azt. Nem, mert az út mentén nagy, elő- kertes házak állottak és az előkertben orgonabokrok virágoztak. Az or­gonabokroknak meg még bódítóbb az illatuk. Mondom, virágillat kavargóit a levegőben, mindamellett meleg is volt. Nyártól kölcsönzött tavaszi est bágyasztotta az embereket. Aki ott járt a virágos-lombos gesztenyék alatt, a buján-bokros orgonák mellett, úgy érezte, mintha hangversenyteremben ülne. Fiilledt nézőterű hang- versenyteremben. Arra gondolt: a zene, egyfajta zene is hódít és feleméi, mint a. töményillatú tavaszvégi est. Láthatóan céltalan őgyelgett arra egy legény. Orgonaágat lóbált a kezében, azt is csak úgy, céltalan. Egy ház előtt' mégis tétován megállóit. Állt a legény. A házban, ott az orgonabokrok mögött, tártablakú szobá­ban lakott a. lány. A legény addig tétovázott, míg odakerült az orgona- bokrok mögé, addAg tétovázott, míg néven szólította a lányt. Halkan szó­lította, majd kicsit erősebben. — Ilona ... Ilona!... A szólítást meghallotta. Csodálkozott, mosolygott is — ezt a legény nem láthatta —. majd elkomorodott, szomorúan, nagyon szomorúan,- mondta: — Menj!... Ä legény még ottmaradt és erösködött. A lány is ott állt még az ablaknál és nem engedett. Nem, mert aznap haraggal váltak el. Ilona felháborodottan mondta Péternek — így hívták a legényt —; többé nem akarja látni. Még azt ism hozzámondta: nagyon csalódott benne. Hát igy volt. Aztán Péter továbbőgyelgett az éjszakában. Őgyelgett és nem. gon­dolt azzal, hogy már az est is aludni tért. Nem gondolt, mert ebben a házban, ott, az orgonabokrok mögött tártablakú szobában aludt a lány. p I íj a gesztenyefák alatt. Nem vette észre az éjszakát. V^yalOyOil Pedig az éjszaka szép volt. Szép. Csendes és rejtel­mes. A gesztenyefákon aludtak a fürtök és a fürtök mellett, lombok alatt gerlepár húzódott meg. Szárnyuk riadt a. zajra. A városból is mind ke­vesebb zaj hallatszott. Elcsendesült a tó, a domb tövében, a kéttornyú templomnál. Nemrég, este még hangos volt. Békák hangoskodtak benne, tréfálva a várossal. Mert milyen volt ez a hangoskodás? A kéttornyú templomhoz a vidék, a mozdulatlan mező nyugalma lopakodott be az esti zsolozsmával. Kihalt már az út is. Csak a figyelő ember hallhatta, a csókot az útszélről. Péter azonban nem figyelt. A Nappalban kalandozott. A Nappal­ban Ilonát látja, kint, messze a várostól, a faluban, egy házacska kert­jében. A kerten tisztavízű patak folyt keresztül. A patakpart üdezöld pázsitján szemverőn sárga kikirics hivalkodott a napsugárral, meg a fia> talsággal. Ott guggoltak ketten a parton: Ilona meg Péter és csodálták a buja természetet. A nataknarttnl arrébb fasor húzódott és lombjukat bontott M pdldKpdiUOI ágakon veszekedős verebek csúfolódtak a ta­vasszal. Szemtelen-csiripelve bukott le elibük a fáról egy verébpár. Csrri, crip, csrri, erip — örült egymásnak a két madár. És ahogy örül­tek, ahogy ugrándoztak, tépett tollúkat tovább bolyhozta a szél. Játszott a pihékkel, aztán messzibb szaladt. A fűzbokrokról visszakacsintott rá­juk és úgy csinált, hogy fru-fruuu. Ilona nem nézhette tovább a verebeket. Rájukriasztott. Azok el­szálltak, Ilona meg elnevette magát, de nagyon nevetett — kacagott. Nagy jókedvvel kacagott. Egyszeresük hirtelen felállt, összeborzolta Pé­ter barna haját és elszaladt a bokrok felé. Szilajon szaladt, jujjogva köz­ben, míg Péter meg nem fogta ott, a ribizkebokornál. Megfogta erősen és magához ölelte. A lány, hogy kiszabadult az ölelésből, nem szaladt el. Egy elszáradt ribizkebokortól nézett vissza Péterre szomorkásán moso­lyogva. Aztán a bokrot kezdte tördelni, az elszáradt gallyakat. Hanya­gul, lehangoltan tördelte az elszáradt gallyakat. — Nézd!... — szólt félhalkan. — Katicabogár!... Katicabogár elszáradt ribizke gallyon. Elszáradt bokor... Katicabogár... Milyen szo­morú ez. Péter!... Peti!... Hallod ? ... — Persze — válaszolt Péter tétován. — Látom. — Aztán élénkeb­ben: — katicabogár, piroshátú. — És még azt mondta a bamahajú legény: — Hűha!... Ilona, nézd milyen éles piros a bogár háta. — És visszaválaszolt mélázva Ilona: — Piros ... piros ... A patakpartra már bandukolva mentek vissza. A kikirics válto­zatlan sárgán hivalkodott. A fiatalok már nem csodálták. Csak éppen nézték mereven, de gondolatuk másutt járt. A sárga kikirics fölé barna lepke keringett. Nézték a lepkét. Szárnya bársonyán fekete foltok ültek . . . A falusi kirándulás emlékképei boldog perceket adtak az éjsza­kában barangoló legénynek. Boldog perceket, hogy utánuk annál kín- zóbbak következzenek. Mert „arra” az estére gondolt azután. Ilonához ment akkor is. Ahogy azonban az ajtóhoz ért, torzsalkodást hallott. Az anya veszekedett ingerülten Ilonával. Unna plv/AcTtntta édesapját a háborúban!... Hárman lak* iiuiia cue tak a domboldalon a szép házban.' Ilona, a kishuga, meg az anya. Aznap este csak a szokott perpatvar ismétlő­dött meg. Az anya egy férfivel jött haza és a lányok megkérdezték: — Ki volt az a férfi? — A mama gyakran jött haza ismeretlen férfivel. Az ismeretlen férfiak kedvesek voltak a mamához és a lányok­hoz is. A mama vidám volt és nevetett — a lányok szomovkodtak. De aznap este mérgesebben végződött a perpatvar, mint szokott. Mert a mama azt mondta: — Unom már, hogy örökké rátok keressek!... Unom, értitek?... Unom!... — S az utolsó szó lélektépőn, kegyetlen hallatszott. A kisebb lány sírt, keservesen. Ilona nem sírt, csak kábultan, idegesen nézett az anya szemébe: — Igen mama, igen... — Ettől még dühösebb lett az asszony. — Keress magadnak, érted? Keress!... Nekem is keress! — Igen mama, igen... — mondta a lány és az asszony már to- porzékolt. — Menj az utcára, ,érted ... Te ... te ... te!... Ekkor jött Péter és Ilona sírva kiszaladt. És elmondta mindezt a fiúnak és a fiú vigasztalta: — Gyere hozzám! — A lány csak sírt. Könnyekbe sírta háláját. Aztán szótlan sétáltak egymást karolva. A lány csodálkozott a fiú szótlanságán. A csodálkozás és a félés elakasztotta könnyeit. Majd a fiú is félve nézett a lányra. így gondolt: — Nem, ez nem igaz. — Átkarolta a lányt és szembenézett vele. A lány nézte, nagyon, nagyon csodálkozva nézte. — Ilona — szólt a legény. Nehezen jött az első szó után a második. — Ilona, mondd.:. Mond... még soha...? — közben átölelve tartotta a lányt és most érezte, hogy a lány milyen erős. Mert Ilona ki­szakította magát Péter öleléséből... A leaénv ^e^ bandukolt a. domboldalon és bánatos volf. és y ' sóhajtott. Az éjszaka is búcsúzott már, hajnalodott az ég alja, szépen hajnalodott. A mélyen sötétzöldből világosabba vál­tott a gesztenyefák lombja és a fehér gesztenyevirágok pihent vidáman köszöntek a hajnalnak. NAGY ZOLTÁN tékkal, valamint — nem utolsó sor­ban — kitűnő, drámai hangulatot teremtő zenei aláfestéssel. Ugyan­csak külön kell szólnunk ,a »Magyar képeskönyv« című táncszvitről, amely hét magyar vidék jellegzetes táncait gyűjti művészi csokorba és mindvégig gyönyörködtető, hosszan­tartó művészi élményt nyújtó, ama- i gyár népi táncművészet legjavát be- j mutató, látványos kavalkádot ad. (Ezzel a számmal nyerték el a buka­resti VIT és az 1957-es nizzai nem­zetközi táncverseny első díjait.) KÜLÖN MÉLTATÁST érdemel az együttes remek zenekara, amely az egyes táncszámok zenei kíséretén felül a »Bihari emlékezete«, a Dankó Pista-csokor és Liszt II. magyar rap­szódiájának kiníagaslóan művészi tolmácsolásával aratott megérdemelt sikert. Az együttes sikeres munkájáért elsősorban az alapító és jelenleg is művészeti vezető Molnár István ér­demes művészt illeti dicséret. A si­kerben osztozik vele Vavrinecz Béla kétszeres VIT-díjas zenei vezető, valamint Jónás Mátyás vezetőprí­más, de osztoznak a kiváló szóló­táncosok, Fazekas József, M anyai Erzsébet, Vásárhelyi László, Sárkány Ottó, Galambos Tibor, C. Kovács Margit is. ÖRÜLÜNK, hogy a világsikerek­ben gazdag nemzetközi körútja után és új külföldi turnéja előtt Borsod­»Hazatérés« című táncjelenetet, a duhaj, nyers erőt sugárzó »Ostor- tánc«-ot, a régi cigány szerelmi tán­cot, a dobozi csárdást, amelyek mind külön dicséretet érdemelnének. Kü­lön kell említést tennünk a »Halálra is kaptak érte és meg kellett a szá­mot ismételniök. Helyszűke miatt nem tudunk min­den egyes műsorszámról külön és részletesen írni, csupán megemlítjük a »Régi magyar katonatánc«-ot, a KÉT HÉTTEL ezelőtt hírt adtunk a már világhírű Budapest Tánc- együttesről. Néhány sorban méltat­niuk a népi tánchagyományokat fel­dolgozó, művészi formában tolmá­csoló és világsikerekben gazdag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom