Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-24 / 96. szám

ÉSZAKMAGI ARORSZAC Csütörtök, 1958. április *4. cÁkinek vérében van a tudásvágy 49l!llllUllimjlIIMIIIIIII!lllllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllltllllll!IIIMIIIIIIIIIIIIIIIItllliillllllllllliliHIH!lllll!llllllllllllllllll1IIIIIIIHIIIIMillllllllllillllllltl|l|lllllllli!l)lll!liillinilllllMllltllililllll!HlliilimillllllllllllllllllllMlillllim!!« viimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiHiimMiiiiiiiititiiiimiiiiiiKi ÉRDÉK ES liajzos sztrájk Római diákok a szokásos éhségsztrájk helyett a sztrájk új for­máját eszelték ki: rajzos sztrájkot folytatnak, hogy így támasszák alá követeléseiket. Egyes új vizsgák bevezetése ellen tiltakozva rajztáblák­kal, rajzlapokkal és festékes tubusoikikal felfegyverkezve megszállták a parlament előtti teret. A rajzoló, festegető diákhadsereg órákra lehetet­lenné tette a forgalmat, s a rendőrségnek nem volt komoly oka, hogy keményebb intézkedéseket foganatosítson. Jpzt nem ő mondja — élete, mun- kaja bizonyítja. ' Igaz, mind­össze huszonvalahány év van a háta mögött, de mennyi munka! Az egyetemen mindig az volt a vágya, hogy végzés után majd rob­banómotorokkal foglalkozik. Ennek a megvalósításáért viszont el kellelt volna hagynia szülővárosát, özvegy édesanyját és Budapestre kellett volna utaznia. Murányi Gyula meg nem nagyon szereti a világváros zaját, a tolongást... Az egykori kovács fia a Borsod- vidéki Gépgyár egyetlen diplomas mérnöke lett 1954-ben. Robbanómor torok helyett talált itt egy üzemet, amely abban az időben nagyobbrészt mezőgazdasági gépeket gyártott. Első fontos megbízatása — munkábalépés után — egy répaszedő kombájn el­készítésének műszaki irányítása volt. — Akkor láttam eleiemben először — remélem utoljárai is. Hej, de so­kat kínlódtunk vele, mennyi álmat­lan éjszakát beleöltünk! Aztán ki­derült, hogy rossz* De nem a mi hi­bánkból. A konstrukció nem volt megfelelő. Nem is gyártunk azóta répaszedő kombájnt — emlékszik vissza a munkakezdés egyik, eléggé keserű élményére. Aztán folytatja. — Az egyetemen csupán az alapot kaptuk meg. Itt, a gyakorlatban jöt­tem rá, hogy végtelenül keveset tu­f Kert vakoknak ► Hágáiban különleges növényikért ►nyílott vakok szám,ára. A keskeny ► virágágyakban főképpen erősillatú ► virágok sorakoznak, amelyeket a ► látogatók megtapogathatnak. A vi­► rágok neve és rövid jellemzése vak­arással szerepel a mellettük letűzött ► táblákon. Egy szerelmes phila­delphiai diák könnyel­mű módon megígérte imádott Glóriájának, hogy teljesíti hőn óhajtolit kívánságát és megszerzi neki Picasso autogrammját. Igen ám, de hogy? Szorult­ságában levelet írt a sulat elnöke. Picasso, mint Ámor New York Herald Tri­bune ismert európai munkatársának. Art Buchwaldnak, aki meg­írta a történetet. Dun­can, Picasso amerikai életrajzírója elolvasta, elmesélte Picassonak, akit meghatott az eset, odaült az asztalhoz és egy kis rajzot vetett papírra, amelyet külön dediliáit »Miss Gloria Segal számára«. A lány boldogságtól tálára-1 dóan borult vőlegénye nyakába, amikor eU hozta neki ezt a ritka ajándékot. Tartalékharisnya a kézitáskában A KESZNYÉTENI KÖNYVTÁROS fk kesznyéteni könyvtár veze­tője Rózsa Sándor ta­nító. Egyszerű, fiatal ember, akiben van lel­kesedés, szereti*' a tár­sadalmi munkát. S bár iskolai elfoglalt­sága elóg sok, még a község KlSZ-szerveze- tónek is ő a titkára. 1952-ben létesült Keszinyóten községben a népkönyvtár. Régeb­lakosú községben. Nagy Katalin gyakorló­éves nevelő ez év eLe- jén lemondott alkönyv­tár kezeléséről. A könyvtárt március óta Rózsa Sándor vállalta, »majd én csinálok for­galmat« jelszóval. Rózsa Sándor ön­ként és örömmel vál­lalta ezt a munkát, S csakhamar beváltotta ígéretét. Március 5-töl bi eredményeit ponto­san nem ismerem, az 1957-es év eredményei­ről azonban pontos adataim vannak. 1957- ben két személy is ke­zelte a, könyvtárat. 1957 április 25-ig Nagy Ilona, azután pedig 1958 március 5-i,g Nagy Katalin volt a község­ben a népkönyvtár ve­zetője. Nagy Ilona 131 könyvet kölcsönzött ki a múlt év második ne­gyedében, Nagy Kata­lin pedig 243 könyvet adott, olvasóinak egész működése ideje alatt. 1957-ben tehát össze­sen 374 kötetet köl­csönzött a kesznyéteni könyvtár. S ez az ered­mény nagyon jelenték­telen egy közel 2000 a hónap végéig 252 könyvet kölcsönzött ki, s olvasóinak számát 78 főre emelte. Nem könnyű munka, meg­vallom őszintén, 26 nap alatt 78 olvasót beszer­vezni a könyvtár olva­sótáborába és mind­össze négy kölcsönzés alkalmával 252 köny­vet kölcsönözni. Egy negyedévben 250 köte­tet’kell kölcsönöznie a megyei könyvtárral kötött szerződés sze­rint és ő 26 nap alatt 252 kötetet kölcsönzött. Mivel az ifjúsági szervezet vezetője, könnyű módszerrel túl­tett elődein. Amikor elvállalta a könyvtár kezelését, már akkor megígérte, hogy a 250 könyvet ő március vé­géig kikölcsönzi. Mint KISZ-titkár a község fiataljait neveli, irá­nyítja, nagy súlyt fek­tet a község kulturális életének a fellendítésé­re. Színjátszó csoportot tanít, zenekart vezet, s a fiatalok bíznak benne, hisznek szavai­ban. Jó emberi szóval szervezte a könyvtár olvasóit napról-napra. Megmagyarázta az em­bereknek, hogy a jó könyv a legjobb barát, szórakoztat, nevel. Ol­vasói között vannak egyszerű parasztembe­rek, mint Szabó Imre bácsi, aki elolvasta Ta­mási Áron: Ábel Ame­rikában bímű ‘könyvét, és nagy kedvet kapott az olvasáshoz; azóta is gyakran felkeresi a könyvtárat. 1> ózsa Sándor lel- kés munkájával megmutatta, hogy lehet eleven kulturális életet teremteni Kesznyéten- ben is. hisz mindent lehet, csak, akarni kell. S ha az akarat tetté változik, akkor az ered­mény sem marad el. Orosz Mihály kezdte a munkái, majd a műszaki fejlesztésen. Milyen nagy volt az öröm, amikor már több fiatal mér­nök is dolgozni kezdett a gyárban. Együtt fogtak bele a hydraulika tanuhhányozásába, amely egyre job­ban tért hódított a gyártott cikkek között és amelyből — sajnos — csu­pán ízelítőt kaptak az egyetemen. Magyar szakirodalom híján első­sorban a külföldi szakmai könyveket és folyóiratokat vették sorra. Benn­maradtak délutánokat, estéket, éj­szakákat, mindegyiküknek új volt a feladatkör, mindegyikük tanulni akart, ő, mint a »legöregebb«, két­szeresen sokat dolgozott. Különösen azután, hogy egy júniusi napon — ez tavaly történt — behívatták az igazgatóhoz és közölték vele, hogy főmérnök lesz. A zonnal kellett határoznia. Se- v1 hogysem akarta. Aztán a kö­rülmények úgy hozták, hogy mégis az lett. Fiatalnak érezte magát és kellemetlen volt neki, hogy ö lett a főmérnöke az idősebbeknek, a mun kában tapaszta Uab bakna k. — Személyi kérdésekben igen ke­vés tapasztalatom volt, — vallja be őszintén. — Tehát ezen a téren is tanulnom kellett. £ Még többet kellett foglalkozniuk a műszaki fejlesztés kérdésével. A világpiac igényessége nap mint nap* fokozódik és a gyár profilja eredmé­nyeként főleg hydraulika, sajtók, prések, fröccsgépek kerülnek ex­portra. Versenyképessé kell tenni fő­leg a műanyagsajtókat, a fröccs- gépeket, amelyek előtt igen nagy jövő áll. A fiatal főmérnöknek min­dent át kell vizsgálnia, mindenhez olvasnia kell a megfelelő szakirodal­mat. De csinálja szívesen és jól. Leg­alábbis az emberek megbecsülik, értékelik a tudását. Csak amíg ott voltam nála, legalább hatan bejöttek hozzá, kisebb-nagyobb problémával, tanácsot, segítséget, véleményt kérni. S emellett még hivatalosan is ta­nul. Részt vesz a mérnökközgazdász képzésen, hogy az ott szerzett tu­dását is alkalmazza majd*munkájá­ban. Igaz, — nagyon fél, hogy nem tudja befejezni, mert nem mindig tud időt szakítani az előadásokra, konferenciákra. De ha most nem, rnájd jövőre, — mondja bizakodón. — Nagyon nagy szükség van a közgazdasági ismere­tekre is, a mi munkánkban. Meg egyre jobban meggyőződtem arról, hogy csak a tudás a mienk, csak az az egyetlen, amit nem vehetnek el az embertől. Pihenni majd ráérünk a nyáron. TiJegtudom, hogy turista úttal a Szovjetunióba szándékszik utazni, még a nyár folyamán. De, amint kiderül, itt is az a legégetőbb kérdése, hogy vajon a társasutazá­sokba beiktatták-e a gyárlátogatást. Meg hogy a mezőgazdasági kiállítá­son hol lehet megtalálni az ipari pa­vilont. Ott is tanulni akar. Hiába, »vérében van a tudásvágya. U. N. R. A PÉNZTÁRNÁL OliQUCDlK3TlQ7ÍCLTcb ll CD II O H CD M CD II CPU CD 11 CPU CDIfCDIt CDII Oil CD II CD HO H OH CDÍiCD Hosszú sor kígyózik az állomáson a jegypénztár előtt. Fejkendős nénik, ideges tekintetű öreg bácsik, fiatalemberek várnak türelmesen, hogy rájuk kerüljön a sor. Elől az ötödik sorban egy kockás kabátos ember szemmelláthatólag igen ideges. Egy fiatalasszony lép a sor ele­jéhez, s a jegyet váltó fiatalembernek pénzt ad, hogy váltson már neki is egy jegyet, mert a kisbabát nem tudja hová tenni. Azt már nem — horkan fel a. kockáskabátos ember. Az annyi, mintha elibénk furalkodott volna. Tessék sorba állni, nincs kivétel. De a nő már meg is kapta a jegyet, egy furcsa pillantást vetett a kiabáló emberre es elsietett. Lassan rákerül a sor a mi emberünkre is. Bemondja a pénztáros nőnek: — Egy felet kérek Sárospatakra. Szervusz Pistám! — kiált oda neki egy ember. —• Hova utazol, kedves barátom? — kérdezi. — Válts már nekem is egy jegyet Nyíregy­házára. Hérlek! Ennyit igazán megtehet az ember egy barátnak, nem- igaz He... he...! De adj 20 forint aprót, mert csak százasom van. Tiz-, meg húsz filléresekben jó lesz? Jó hát! Húsz, harminc, negyven...! ^ Pataki Jenő _t cd n cd n cd n cd n cd 11 gdTIcd i <~cd 11 cd »T011 cd i i cd i i cd i i cd >ícdTTcdTTcp í i o AZ ÜZEMI KULTÚROTTHON irányítója kell, hogy legyen az üzem dolgozói kulturális életének, otthona az üzem művelődni vágyó dolgozói­nak és családtagjainak, segítse azok kulturális, igényeinek kielégítését, te­relje helyes irányba érdeklődésüket. A miskolci vasutas dtílgozók Erkel Ferenc kultúrotthona a Miskolc te­rületén szolgálatot teljesítő sokezer vasutas kulturális igényeinek kielé­gítésére hivatott. Tekintettel a sok­ezer vasutas szolgálati helyének szétszórtságára, a vasúti szolgálatból folyó szabadidő-hullámzásra (fordu­ló-szolgálat), a kultúrotthon megle­hetősen nehéz helyzetben van, ha mindén szolgálati helyen és minden szolgálati ágban dolgozó vasutast össte akar fogni. Bár a különböző szolgálati helyek dolgozói is közre­működnek az otthon munkájában és látogatják a nagyon forgalmas és na­gyon barátságos klubhelyiséget, a törzsgárda zömmel a Járóműjavító dolgozóiból tevődik ki. Ez érthető is, mert rendszeresebb munkabeosztá­suk, munkahelyük és a kultúrotthon szomszédos fekvése részükre több módot nyújt az aktív klub- és kultúr- munkás-életre. Számosán közülük már hosszú évek. sőt évtizedek óla lelkes kuliúrmunkások, mini példá­ul Bodnár László, a már veteránnak tekinthető színjátszó. Boros András, Buja: Pál, Pallagh Klára, Kövér Gi­zella, Ferenci István, Bárány Gyula és solcan mások. Tevékenységük vagyon sokoldalú. A rendszeres filmvetitésen kívül, a kultúrotthon helyiségei úgyszólván áVandóan foglaltak. Áprilisban pél­dául négy ismeretterjesztő előadást tartanak: egy irodalmi műsort Krúdy Gyula műveiből, egy előadást május elseje, a. munka ünnepe jelentőségé­ről, egyet a népi demokráciák mun­kavédelméről (filmvetítéssel), egyel LEGYEN MINDEN MISKOLCI VASUTAS OTTHONA... ! Jegyzetek a miskolci vasutasok kulturotihoninak életéből j pedig „Nagy napok tanúi” címmel (ugyancsak filmvetítéssel). A hatezer kötetes könyvtár forgalma is igen biztató, a könyvek jórésze arról ta­núskodik, hogy nagyon sokan olvas­gatták, forgatták azokat. Két tánc­estet, egy másik kultúrotthon művé­szeti együttesének vendégszereplését találjuk még a havi műsorban. A szakkörök rendszeresen tartják foglalkozásaikat. A 60 tagú férfikó­rus — B. Veszprémi Ilona vezetésé­vel — rendszeresen szerepel ünnepi megnyilvánulásokon, március végén önálló dalestet adott. A kórus most készül 75 éves jubileumának megün­neplésére. A 18 tagú női tánccsoport is szorgalmasan gyakorol Tóth Nóra tanárnő művészi irányítása mellett. A képzőművészeti szakkör — Tóth János vezetésével — heti három fog­lalkozáson ismerteti meg a képző­művészet tudományával a leendő művészeket. Ez a szakkör azzal is büszkélkedhet, hogy sorai közül nőtt ki Picére László, a már országos ne­vű festőművész és Csabai Kálmán Munkácsy-díjas festőművész. A kör egyik tagja, Molnár Lajosné jelenleg a budapesti Országos Vasutas Kép­zőművészeti Kiállításon szerepel egy olajfestményével. A fotoszakkör tag­jai közül többen szerepelnek Buda­pesten az országos amatőr-fotós ki­állításon, valamint a jelenleg Mis­kolcon lévő fényképművész-kiállítá- son is. Negyven állandó taggal mű­ködik eszperantó-szakkörük — veze­tő Temesi Istváú —, országosan, sőt világszerte ismert kapcsolatot tart jóformán az egész világgal; kőnyo­matos eszperantó nyelvű lapot ad ki. A SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTOT Bodnár László irányítja. A saját kultúrotthonukon kívül számos vi­déki művelődési házban vendégsze­repeitek, részben a „Kérők”, részben pedig egyfelvonásosokból összeállí­tott tarka műsorok bemutatásával. Szomorúan tapasztalják, s ezt mi is szomorúan regisztráljuk, hogy a pró­zai művek iránt általában csökken­tett az érdeklődés a kultúrotthonon belül, s inkább a tarka-műsor vonz­za a közönséget. A kultúrotthon ve­zetőivel egyező véleményünk szerint ennek oka az esztrád-áradat ízlés- rcmboló hatására vezethető jórészt vissza. A vidéki vendégszereplések­nél határozottun nagyobb sikert aratnak a prózai produkciók, mint Miskolcon. Prózai darab, mint pél­dául a nagy sikerrel bemutatott „Kérők” — a Műkedvelők Bemutató Színpadán is sikerrel mutatták be — csak egy-egy alkalommal vonz na­gyobb számú közönséget. Tekintettel arra, hogy kultúrotthon fenntartásá­hoz a kapott szubvención felül jelen­tős összegre van szükség, kénytelenek közönség-csalogatóbb előadások tervbevételével foglalkozni. Most ké­szülnek a „Három a kislány” operétt betanulására és bemutatására. A be­mutatótól még messze vannak és csak teljes felkészültséggel kívánnak a közönség elé lépni. Addig is egy­felvonásosokból, szatirikus jelenetek­ből összeállított műsorokkal kíván­ják szórakoztatni az otthóh látoga­tóit, a meglátogatandó községek la­kosságát és azoknak az ünnepségek­nek részvevőit, amelyeken való ven­dégszereplésre az együttesi meghív­ják. (Például a honvédség egyes megnyilvánulásain rendszeresen sze­repelnek.) VALAMI HÁROM HETE alakult meg újra a szimfonikus zenekar egy­előre húsz fővel. Már folynak a pró­bák hetenként két foglalkozáson. A nagymúltú vasutas zenekart kívánják feltámasztani és a-vasutas dolgozók zenei igényeinek kielégítésén felül a vasúton kívüli dolgozók tömegeinek szeretnének magasfokú zenei kultú­rát nyújtani. A vasutas szimfonikus zenekar múltja — úgy érzik — egy kicsit kötelez is. A tagokban a lelke­sedés megvan. Profánt István kar­nagy személyében a inegfelelő mű­vészeti vezetés biztosítva van, a vas­utas dolgozók is szívesen fogadnák a régi és kedves zenekar feltámasztá­sát, azonban a zenekar személyi és dologi kiadásainak fedezésére je­lenleg semmiféle keret nem áll ren­delkezésre. Felmerült egy olyan el­gondolás is, hogy a Miskolcon élő sokezer vasutas havonta egy forint hozzájárulást ajánlana fel a zenekar fenntartására. Az így nyert összeg (még ha a miskolci vasutasoknak kétharmada vagy fele tenné is ma­gáévá ezt á javaslatot) — fedezné a zenekar kiadásait. Ennek az elgondo­lás vak valóraváltása ezidőszerint a felsőbb szervek részéről bizonyos el­vi okokból, akadályokba ütközik. Pe­dig érdemes lenne elgondolkozni raj­ta, megérné ezt az elenyésző anyagi áldozatot (havi egy forint!) az a mű­vészi érték, amivel a: zenekar a mis­kolci vtisutasok kultúrális életét — minden bizonnyal cpjarapítaná. A közvetlenül anyagi vonatkozású problémákon felül a kosztümeliátái is nagy gondot okoz. Hiányolják, hony nincs Miskolcon jelmezkölcsön­ző vállalat (Szegeden van), s minden ruhakölcsönzés miatt Budapestre kell utazniok. Az utazási és szállítá­si költségek jelentősen emelik az egyes produkciók költségét. Ugyan­akkor más, kisebb szerveknek ők kölcsönöznek jelmezeket, s ez a fel­szerelés gyorsabb kopásához, romlá­sához vezet. Már bevezetőben említettük, hogy a különböző szolgálati ágakban for­duló szolgálati beosztásban végzett munka nagyon megnehezíti a kul­túrotthon aktívahálózatának bővíté­sét, azonban Tiser István kultúrott­hon igazgató szerint, a szakszolgála­ti vezetők megértőbb támogatásával, a kuliúrmunkások, kultúrmunkára vágyók szolgálati beosztásának jobb szervezésével némileg lehetne ezen segíteni. Igen, szükség lenne erre is. Tiser elvtársnak pedig még erőseb­ben kellene a sarkára állni, öntevé­kenyebben harcolni a kultúrotthon életének állandó javításáért és nem utolsó sorban további, újabb és újabb kuliúrmunkások megnyerésé­ért, A VÁROS TERÜLETÉN különféle kulturális szervekben nagyon sok vasutas dolgozó működik, azonban ezeknek a munkája kívülesik a vas­úti kultúrmunka területén. Helyes az az elgondolás, hogy ezeket a vas­utas kultúrmunkásokot összegyűjt* sék és a vasutas kultúrotthonban fo­lyó munkán belül foglalkoztassák. Miskolc város-sokezernyi vasúti dol­gozója kulturális életének az Erkel Ferenc kultúrotthonban kell összpon­tosulnia, a kultúr otthonnak pedig — a kedvelt klubéleten túlmenve — nemcsak a Járóműjavító, hanem va­lamennyi miskolci vasutas kultúr- otthonává kell válnia. BENEDEK MIKLÓS dók. Ezt a beismerést talán a kívül­állók öngúnynak veszik, de én így jutottam el addig, hogy — mintha csak be sem fejeztem volna az egye­temet, — tanultam tovább. Nem res­telltem munkaidő után szakkönyve­ket, t folyóiratokat bújni, még tan­könyvet is gyakran láthattak a ke­zemben. Eljártam más gyárakba, üzemekbe, tanulmányoztam a mun­kadarabokat, a gyártási folyamatot. Egyszóval tanulni kezdtem. Wzéttárja kezét, mintha monda- ^ ni akarna még valamit, aztán lassan ölébe ejti. Egy kicsit fáradtan szólal meg. — Néha úgy érzem, nagyon fáradt vagyok már, sok volt ez a pár év, többel jelentett, mint a tanulmá­nyokkal hivatalosan eltöltött öt egye­temi esztendő. Pedig Stt is tanultam rendszeresen. De itt a gyakorlatban valahogy szembekerül az ember olyan kérdésekkel, olyan fontos prob­lémákkal, amelyek előtt legszíveseb­ben megtorpanna. De nem lehet. Sokszor harcolni kell... Nem tanít­ják ezt sehol az emberrel, magától jön rá mindenki, — ismeri be egy­szerűen. önmagának is érdekes a vissza­emlékezés. Ahogy lapoz egyet a munkával lelt hónapok könyvében, előtűnnek az első gondok, aszerszám- és készüléks^erkesztésen, ahol el­Az első atombiztosííási díjak Nemrég két brit cég »általános atombiztosítási« szerződést irt alá, A szerződés részleteit titokban tart-* ják, de az már kiszivárgott, hogy a biztosítási díj többtizezer font. »Az atombiztosítás még kísérleti stádium•* ban van«, jelentette ki az egyik tár* iL/dií. iviuoi iilcu a noMuieai nem kell félni ők attól, hogy öltöze­tük rendezetlen a leszaladt-szemű harisnya miatt, mert elegendő bele­nyúlni a táskába és már is ott van a t art alékh ari&nya. ixr, i1ui vii v atcu uuticimuuLi legújabban 10 .centiméter hosszú és kb. 2 centiméter átmérőjű celofánto­kot árulnak, amelybe 2—3 pár női harisnya fér bele. Az új tokok na­gyon kevés helyet foglalnak el a női Nyomós ok Masamaya japán város vezetősége hosszú és viharos viták után elhatározta, hogy lebontatja az Asaha-folyón átvezető régi fahidat és újat építtet. Az intézkedésben nincs semmi csodálatos, ha megnézzük a helyi statisztikát, amely szerint tavaly 42-en fulladtak a folyóba, mert a régi híd résein át a vízbe estek. A halottak között van a városi ön- kormányzat. két. Innia is. Ez illik! cíbauu uidi ivtrii ícU'Uöj vagy üzemi munkával eltölteni. Ennék megfelelően a nankin.gi egyetemisták hetenként kimennek a szövetkezetek-» be és az üzemekbe fizikai munkára, téli és nyári szünidejük egy részét ugyancsak fizikai munkával töltik. ^ ^ ^ m ^ ^ a. ^ ^ zx lAJil ct [ párt és a kormány felhívására, hogy fa kínai diákok a tanulás mellett ve­► gyélc ki részüket a nép mindennapi ► munkájából is, úgy határoztak, hogy ►az egyetem egy-egy hallgatójának ► egyetemi tanulmányi ideje alatt leg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom