Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-24 / 96. szám

Csütörtök, 1958. április 24. ES Z AiVMAG 1 A KUUSZ A L Egymillió 900 ezer forintos költséggel korszerű irodaház épül Tiszapalkonyán A Lenin Kohászati Müvek kommunistái a társadalmi tulajdon védelméről utak készítésére. Ez azonban csak akkor ér valamit, — hívja i'el az agí­A Tiszapalkonyai Erőmű Válla­lat irodáit — ideiglenesen — a mű­helyépület emeleti részében helyez­ték el. A helyiségeik azonban — az egyre nagyobb létszámmal dolgozó vállalat részére — már szűknek bi­zonyultak. Ezért a hőerőmű közelé­ben ez év tavaszán mintegy 1 mil­lió 900 ezer forintos beruházással korszerű, kétemeletes irodaház épí­tését kezdték meg. A központi íű­A Borsodmegyei Építőipari Válla­lat dolgozói részére Ózd-Bolyokön központi fűtésű, hideg-meleg vízzel ellátott, kétemeletes, korszerű mun­kásszálló építését kezdték meg az elmúlt éveikben. A 216 férőhelyes szálló — amelyben éttermet, társal­gót és játékszobákat, valamint könyv­Az év elején a diósgyőri nagyol­vasztómű Béke-kohójánál takarékos­sági verseny kezdődött a kohász- fiatalok között. A Minisztertanács, majd a KISZ központi bizottságá­nak takarékossági felhívása még in­kább kibontakoztatta a mozgalmat, s ma már a gyár tizenhárom — köz­tük a martinacélmű kemencesori és konverter üzembeli hét — ifjúsági munkacsapata vesz szervezetten részt a mozgalomban, melynek egyik leg­főbb célja az importanyagokkal va­ló takarékoskodás. Az els9 negyedév eredményeit hét­főn értékelték. Eszerint az első he­lyezést a martinacélmű konverter ifjúsági üzeme nyerte el. A konver­tésű, hideg-meleg vízzel ellátott épület földszintjén orvosi rendelőt, öltözőiket és adminisztrációs irodá­kat létesítenek. Az emeleteken kap helyet a hőtechnika és villamos- javító részleg, a különböző labora­tóriumok és mérőszobák. Az épüle­tet az év végén adják át. A 31-es építőipari vállalat dolgozói jelenleg az első emeleti felmenő falakat épí­tik. o es félmillió forintot fordítanak. A munkák már gyors ütemben folynak és a dolgozók jelenleg a második emeleti felmenő falakat építik. Az építők új szállóját októberben adják át rendeltetésének. terüzem három ifjúsági brigádja — figyelmes és pontos munkával — a negyedévben ércben és a kalória felhasználás csökkentésével kereken 760 ezer forintét takarított meg. A második helyezést a martin­acélmű kemencesorán dolgozó négy ifjúsági martinászbrigád érte ei, akik a selejt csökkentésével, vala­mint a fűtőolajnál és a rezsiköltsé­geknél mintegy 430 ezer forintot ta­karítottak meg. így a martinüzem fiataljai három hónap alatt csaknem 1 millió 200 ezer forinttal javították az üzem önköltségét. Eredményük annál inkább értékes, mert a megta­karítás nagyrészét importból szár­mazó anyagoknál érték el. A DOLGOZOK NAGY ZÖME az elmúlt években is nagyon sokszor felemelte szavát a népvagyon elher- dálóival szemben. Nem sikerült azonban olyan légkört megteremteni, mely lehetetlenné tette volna a köz­tulajdon lopását, elherdálását. És most, az ellenforradalom után, élő mozgalommá vált a társadalmi tulaj­don védelme, melynek a Lenin Kohá­szat volt a szülőanyja. A nagyolvasz­tó párttag- és pártonkívüli dolgozói felhívták a gyár dolgozóit, ne enged­jék tovább a társadalmi tulajdon el­len vétők garázdálkodását, ne enged­jék, hogy felelőtlen elemek tovább gyöngítsék népgazdaságunkat. És ez a felhívás, mint tűz. terjedt el a gyár­ban és a gyáron túl, az egész ország­ban. A mozgalom megszületésénél és széles körben való elterjesztésénél nagy szerepet játszanak a gyár párt­szervei. A nagyüzemi pártbizottság mint egy vezérkar irányítja a mun­kát. Hogy a mozgalmat céltudatossá tegye, kidolgozta az agitációs szem­pontokat, amelyek a legfontosabb feladatokra irányították a figyelmet. Megmutatta, hogyan kell és főkép­pen miképpen kell törekedni a társa­dalmi tulajdon megvédésére. A pártbizottság először is a helyes anyaggazdálkodásra, anyagnyilván­tartásra, bizonylati fegyelemre és a raktározás legpontosabb vezetésére hívta fel a figyelmet. A rossz anyag- gazdálkodásból, nyilvántartásból adó­dott pl. 1956-ban a nagy bugahiány. A bugákat nem a dolgozók vitték ki a gyárkapun, hanem az anyagkönyve­lés »tüntette« el. Az agitáció felhívja a figyelmet a gondosabb ócskavas és hulladék gyűjtésre, ne fordulhasson elő, hogy ócskavas gyanánt még hasz­nálható anyagok kerüljenek a ke­mencébe. Sok milliós kárt okoz a drá­ga magnezit téglával, de általában á tűzálló anyagokkal való helytelen gazdálkodás is. Nagy kár van épü­letfa és állványanyagokban is. Lelki- ismeretlen emberek használható ge­rendákat tüzelnek el, fűrészelnek fel apróra, hazahordják, de van példa arra is, hogy .a szabadban dolgozók máglyaként égetik el a gyár terüle­tén. A PÁRTBIZOTTSÁG agitációjá- ban felhívja a figyelmet, hogy a bi­zonylati. fegyelemben is nagy a laza­ság. Abból adódott, hogy egyes üze­mek kivételezték az anyagot, de a fel- használást már nem könyvelték el helyesen. Márpedig a vállalati és a gyárrészleg anyagkönyvelése között nem lehet sem plusz, sem mínusz 'kü­lönbség. A technológiai fegyelemben is van még sok kívánnivaló. A technológiai fegyelem be nem tartása miatt óriási károk keletkeznek. Sok felhasznált anyag, energia, munkaerő, szállítás­ra fordított forintok pocsékolódnak el, s ez akadályozza a terv telje­sítését, és végső fokon a dolgozók anyagi és életkörülményeit károsan befolyásolja. Helytelen gyakorlat van a martinban. A hozaganyagok beraká­sát becslés alapján végzik. Ez anyag­pazarlást jelent s az acél minőségé­nek romlását idézheti elő. Sok kárt okoz az anyagok helytelen tárolása is. Ebből adódik az öntödei homok, vagy a tűzálló téglák nedvessége. Az agitációban felhívják a figyel­met a helyes energiagazdálkodásra. Növekvő iparunk egyre több energiát fogyaszt és energiatermelésünk nem tud mindenben lépést tartani az igé­nyekkel. Jobban ki keli használni a meglévő lehetőségeket. Az elmúlt na­pokban a gőzhálózatot vizsgálva meg­állapítottuk, hogy a szelepek 40 szá­zaléka átereszt. A csatlakozók tömí­tése egy jelentős részénél kifpvás mutatkozott. Hányszor elmegyünk mellettük és nem vesszük észre, — hangzik az érvelés — pedig egy ton­na gőz előállításához 350 kg. szénre van szükség. Vagy itt van a sürített levegő. Ez az összes energiafajták közül a legdrágább, amit az fejez ki legjobban, hogy minden ezer köbmé­ter sürített levegő kiiüvásának meg­szüntetésével 492 kw villamos ener­giát., illetve 850 kg szenet takarítunk meg. A kemencék jó karbantartásá­nak, az ajtók, pillérek rongálásának csökkentésével nagymértékben le lehet szorítani a kilángolási vesztesé­get. A Lenin Kohászati Müvek ke­mencéinél gondos, felelősségteljes munkával évente ha csak 1 százalék­kal is csökkentjük a jelenlegi fajla­gos fogyasztást, az 800 tonna generá­tor szén megtakarítást eredményez, ami kétezer család egész évi ^zén- szükségletét fedezi. A pártbizottság írásos és szóbeli agitációjában figyelmeztet a bérfe­gyelem betartására. Nem egyszer elő­fordul, amikor egy-egy dolgozót nem a munkájának megfelelő munkakörbe sorolnak be, a dolgozó jogtalan több­letkeresethez jut, az üzem pedig túl­lépi béralapját. Más helyen nem tudnak gazdálkodni a létszámmal. Munkaerő feleslegük van improduk­tív helyen, ugyanakkor nincs ele­gendő termelő munkásuk. Előfordul minden alaposabb indok -nélkül túl- óráztatnak, amit a munka jobb meg­szervezésével elkerülhetnének. A FELSZABADULÁS után a kapi­talista örökséggel, rendezetlen ócska gyár maradt ránk. Arculatát már si­került megváltoztatni. Proíilozva let­tek az üzemek, új gépegységek, da­ruk, termelő berendezések létesítése mellett, nagyon sokat fordítottak a dolgozók szociális igényeinek a kielé­gítésére, a sok között például beton­táció a gyár dolgozóinak figyelmét, — ha azt rendszeresen takarítjuk. A munkahely mindnyájunk második otthona, hiszen életünk egyik felét itt töltjük el, és nem mindegy, meny­nyire tesszük otthonossá, és 'hogyan vigyázunk rá. A pártbizottság agitációs munkájá­ban a munkafegyelemre is felhívja a figyelmet. Sok az olyan dolgozó, aki a munkaidő befejezésekor már felöl­tözve sorakozik a blokkoló óránál, vagy kelten-hárman egész embercso­portnak blokkolnak. Előfordul az is, hogy egyesek munkaidő alatt egyéni -dolgaikat intézik, esetleg a gyáron kívül is. Baj van az igazolatlan ki­maradásokkal. Az igazolatlan kima­radást a fizetett szabadságokból kell levonni. Sajnos, van a gyárban nem egy dolgozó, akinek már 1959 évre sincs fizetett szabadsága. A pártbizottság agitációs érvelése felhívja a figyelmet az üzemi szarkákra. Vannak kis és nagy szarkák. Mi a jellemző a kis szarkákra? Az, hogy aktatáskában, vagy ruhájukban, esetleg testükhöz kötözve kisebb-nagyobb tárgyakat, szerszámokat vesznek ki a gyárból; Ezeket neveléssel akarják és • kell meggyőzni,' hogy helytelenül cselek­szenek és viselkednek. MI JELLEMZŐ a nagy szarkákra? Egyidőben nagy mosógép-láz volt a gyárban. Sok helyen csináltak is. Az még nem volna baj, hogy a tartályt megcsináltatják, de a mosógéphez motor is kell. Egyesek egySzerűeh »szereztek« — a gyár rovására. Még szerencse, hogy idejében sikerült le­leplezni őket. A gyár pártszervei tudják azt, hogy az agitáció pusztába kiáltott szó kommunista példamutatás nélkül; Az a célkitűzésűk, hogy először is a kommunisták vérévé váljon a\ köz­vagyon óvása. El akarják érni, hogy ne legyen egy párttag sem, aki meg­károsítja a társadalmat, elnézi, hogy a mellette lévő dolgozó »fuserál«, olyan légkört akarnak kialakítani, hogy a közhangulat megbélyegezze a társadalmi tulajdon ellen vétőket. El akarják érni, hogy minden dol­gozó úgy őrködjék a közvagyon fö­lött, mintha személyi tulajdona len­ne. Persze ez -nem megy máról-hol­napra. De az eredmény máris biztató; Elég egyetlen példát kiragadni az üzembiztonsági osztály jelentésé­ből. Az elmúlt évben havonta 120 ezer forint kár származott a társadal­mi tulajdonnal való nemtörődömség­ből, anyagok, szerszámok eltulajdo­nításából és ma ez a kár már alig éri el a 30 ezer forintot. Hamar József--------------------------000-------------------------­O zd-Bolyokon az idén elkészül a korszerű 216 férőhelyes munkásszálló tárat létesítenek — építésére az idén---------------------------------000---------------------------------­Sz ínpadra dolgozzák a „Megátkozott lány" című népi balladát Borsod megyében az utóbbi időben egyre több népi együttes tűz műsorára. — saját maga által gyűjtött — táncos balladajátékot. A mező­kövesdiek:, a prügyiek és mikóháziak példáját most a cigándi népi együt­tes is követi. Elhatározták, hogy Balassa Iván, a sárospataki Rákóczi múzeum igazgatója által gyűjtött ^Megátkozott lány” című népi balla­dát színpadon is bemutatják. Munkájukat segíti a megyei tanács mű­velődési osztálya. Az elmúlt napokban például Bajos Árpád néprajz- kutató vezetésével több szakember kereste fel a Cigánd-környéki fal­vakat, hogy az öregek elbeszélése alapján — a táncos balladajátékban felhasználják a vidék szokásait, táncait, dalait.--------------------------000—---------— C saknem egymillió kétszázezer forintot takarítottak meg a diósgyőri marti nacélmu ifjúsági brigádjai Nemrégiben közöltük olvasóink­kal, hogy városunkban megalakult az Idegenforgalmi Bizottság. En­nek a bizottságnak az a feladata, hogy felmérve a lehetőségeket, kez­deményezzen és tanácsokat adjon a város és a környező üdülőhelyek rendezéséhez, az idegenforgalom bővítéséhez, illetve tökéletesebb el­látásához. Rövid működése alatt a bizottság több problematikus kér­déssel eredményesen foglalkozott. A múlt héten az Idegenforgalmi Bizottság három tagja, névszerinti Rohács Gyula, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának titkára. Roz- gonyi Jenő, a városi tanács igaz­gatási osztályának vezetője, vala­mint e sorok írója tapasztalatszer­ző látogatást tett Pécsett, amely­nek jó idegenforgalma országszer­te közismert. Az útirányból termé­szetesen nem maradt ki Sztálinvá- ros sem. Miskolc lehetőségei sem kisebbek, mint Pécsé Pécsnek önálló, négy fővel dolgozó idegenforgalmi hivatala van, — a megyei hivatalon kívül. Nálunk csak a megyének van idegenforgalmi hi­vatala. Ez az intézmény jól dolgozik ugyan, de nem követelhetünk tőle annyi energiát, hogy a város és a •környező üdülőhelyek gondjaival is úgy törődjön, mint az szükséges len­ne. Miskolc környéke festőién szép, talán legszebb az országban — éppen ezért elkelne a városnál egy önálló idegenforgalmi hivatal. Ez ellen csak azt a kifogást lehetne emelni, hogy minek arra a néhány nyárj hónapra, amíg a szezon tart? A dolog viszont másképpen fest. Ügy, mint ahogy a Mecsekben — tervszerű szervezés mellett — arányossá tudják tenni az évi idegenforgalmat, a Bükkben, vagy Tapolcán sem lenne lehetetlen. No de, lássuk a pécsi tapasztalato­kat! Pécsett, ebben a csodálatosan szép kis városban — ahogy ezt szokták mondani — rugalmasan megoldották az idegenforgalom fejlesztésével já­ró költségvetési „keretet”. Az üdülé­si díjakat — nagyon helyesen — rtgfft fordítják kommunális célokra, például Miskolcon Az üdülési. PÉCS UTÁN ­iiiiiimiiiiiiiiiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiHmiiiiiimiimiiiiiiiiiiimMiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiHiiiifiiiiiiiii ISKOLCROL iitiiiiiiiiiii!iiiu!imiimimiii!!!iiuiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiimiiiiiiimiiHiimiiiiiiiiiiniiiiiiiiiimimiii!!i!iiiiiiii!!iiiir!it bevételekből kizárólag az üdülőhe­lyeket szépítik: fásítanak, parkosí­tanak, most éppen siklóvasutat ter­veznek. Amit ezenkívül a tanács épít a községfejlesztési terv szerint, — az külön haszon. Az idegenforgal­mi hivatal nagyon agilis vezetője — aki egyébként 1932 óta végzi a teen­dőket — elmondotta, hogy ebben az évben 420 ezer forinttal gazdálkodik a hivatal, de legalább ennyit tesz ki az az összeg, amit erre a célra szen­tel a tanács. — A tanács pénzügyi szervei — mint mondotta — nem „szőrösszívüek”, ha az idegenforga­lom fejlesztéséről van szó, hiszen a befektetett összeg kamatostól meg­térül. Nem mondhatjuk azt, hogy Pécs­nek több pénze lehet az ilyesmire, mint Miskolcnak. Pécs legalább olyan gyorsan fejlődik, mint Mis­kolc. A lehetőségek tehát azonosak, — törni kellene a fejünket, miként lehetne segíteni a dolgon. Néni várhatunk mindent az államtól Miskolcon sok ember panasz­kodik, hogy ez nincs, az nincs, ez is csúnya, az is elavult. Adjon az ál­lam! — mondják, de arra csak ke­vesen gondolnak, hogy az államnak jelenle® csupán a legfontosabbakra futja. Az állam egyébként mi va­gyunk — hát próbáljunk magunkon segíteni! Legalábbis olyan esetekben, amikor nem feltétlenül szükséges az állam pénze. Pécsen sem minden az állam pénzéből épül, szépül, van abban bőséges társadalmi munka is!... A közösség munkájának egyébként egy nagyon szép példáját láttuk. Visszafelé jövet betértünk a sztá- linvárosi tanácshoz. (Megjegyzem, vonzott bennünket a kíváncsiság is, hiszen néhány nappal ezelőtt ott járt Hruscsov elvtárs és a szovjet dele­gáció. A vendégkönyvben láttuk Hruscsov elvtárs és a küldöttség névbejegyzését. Érdekességként hadd jegyezzem még meg: az első bejegy­ző Mereszjev, a hős pilóta volt.) A tanács vezetői elkalauzoltak bennün­ket a csodálatos városban. Egyik ámulatból a másikba estünk. Az impresszióikat nem is lehet ilyen rö­viden leírni, de talán egyetlen pél­dával is illusztrálhatjuk a város ké-‘ pét: Sztálinvárosban ma már eltéved az idegen! Még szerencse, hogy en­nek a városnak is van Idegenforgal­mi Hivatalai!)... A lakosság szállítá­sára pedig 40 autóbusz áll rendelke­zésre. Nagyon szép dolog ez, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a városnak „mindössze” 35 ezer lakosa van! Láttuk a gyerekek részére épült vidámparkot és az épülő kisvasutak Mindkettőt — jobbára — a társadal­mi munka hozta létre. A párt- és ta­nácsszervek dolgozói egy napon munkaszerszámokkal felszerelve ki­vonultak a kijelölt helyre, s dolgoz­ni kezdtek. Kérdezték tőlük: Mit csi­náltok? — Kisvasutat a gyerekeknek — felelték. A hír gvorsan elterjedt. Másnapra annyi volt az önkéntes munkaerő, hogy szervezetté kellett tenni az építkezést. Május 1-re 600 méteres szakaszon, augusztus 20-ra pedig 1700 méteres távon zakatol a kisvasút a vidám sztálinvárosi lur­kókkal. Az egész építkezés több mint egy millió forintba kerül, — de eb­ben az államnak mindössze 200 ezer forintja fekszik. A többi társadalmi munka! Hát nem lehetne ezt Miskolcon is- megtenni? Nem lehetne ilymódon. többek között — e®v kisvasutat, vagv vidámparkot létrehozni városunk valamelyik szép pontján? Bizony, lehetne... Ami nekünk furcsa volt... A pécsiek nevetve mondják az ide­geneknek: — Gyorsan akarsz eljut­ni valahová? Menj gyalog!... Hát ami azt illeti, a miskolciak e tekintetben előnyben vannak. Pé­csett még ugyanaz a villamos-park van, ami 1913-ban volt. 40 év óta egyetlen kocsit sem kaptak s a ré­giek is egy sínpáron döcögnek. De bizonyára nem ez az oka an­nak, hogy az ember nem lát úton-* 1 útfélen eldobált villamosjegyeket. Kend és tisztaság van mindenütt. Ügy látszik, a pécsiek igényesebbek, mint mi... Az autóbuszforgalom viszont nagy. A keskeny utcákon szinte egymást érik ezek a guruló alkalmatosságok. De nem is ez a feltűnő, hanem az, hogy az emberek nem tiporják egy­mást a megállóknál. A járdasze­gélyre korlátot (Pécsen „karámnak” becézik) építtetett a tanács s ekö- zött érkezési sorrendben sorakoznak az emberek. A leszállást nem zavar­ják, nyugodtan félreállnak. Aki nem fér'fel, az türelmesen vár a követ­kező járműre. Nálunk talán nean szükséges ily­módon gyorsítani a közlekedést. El­lenben mondanánk egy javaslatot, amelyre a közvélemény már annyi­szor utalt. Miskolc főútvonalain két­ajtós autóbuszokat kellene járatni — van ilyen bőv<m! —, ezáltal meg lenne a kocsi belsejében a cirkulá­ció, s nem kellene senkit nógatni, hogy: ..Húzódjunk kérem beljebb!” Mindenki azt tenné, felszólítás nél­kül is — mert le akar szállni. A Közlekedési Vállalat ne idegen­kedjék ettől a javaslattól. Ne temes­se el az ötletet. Előbb próbálja ki, s ha nem válik be — nyert! Veszíteni senki nem fog vele. Amire különösen büszkék a pécsiek Az Idegenforgalmi Hivatal komoly propagandát folytat. Jobbnál-jo’ob ismertetőket, útikalauzokat, könyve­ket. leírásokat ad át az érdeklődők­nek, anélkül, hogy ráfizetne. A kiad­ványok csalenem mindegyikében szó van a múzeumról, amelyre egyéb­ként jogosan büszkék lehetnek a pé­csiek. A pécsi múzeumnak öt osztálya van, öt különböző épületben. A mú­zeum rendkívül gazdag, pazarul lát­ványos, érdekfeszítően tanulmányos és impozáns. Dombai László, a neves és nagyön képzett múzeológus vál­lalkozott arra, hogy végigkalauzol­jon bennünket. . Sajnos, idő híján csak két osztályt — a zsolnai kiál­lítást és a régészeti múzeumot — tekinthettünk meg, valamint a kőtá­rat, hiszen egy nap is kevés volna a látottak befogadására. A látottak után mindenesette szo­morúan gondolunk arra, hogy az em-. lékekben oly gazdag Miskolcnak oly mostohán kezelt kis múzeuma van, főleg az elhelyezés tekintetében! Ar­ra gondoltunk, jó lenne már tervbe venni, de méginkább lehetővé tenni, hogy legyen egy városunkhoz méltó múzeumi épületünk. A jelenlegiben már annyi hely sincs, hogy az újabb feltárásoknak helyet adhatnának. Múzeumunk igazgatója, Komáromi elvtárs erre a legilletékesebb tanú! * Az idegenforgalmi bizottság há­rom tagja sok hasznos dolgot ta­pasztalt. A látottakból csak azt ad­tuk vissza, ami városunkhoz ha­sonlítva leginkább szembetűnő. Miskolc és környéke megérdemel­né, hogy a lehetőséghez mérten mielőbb szebbé, látványosabbá te­gyük — közös erével! Mindenek­előtt Lillafüredet és Tapolcád gyógyüdülőhellyé kellene nyilvánít*• tatni. Ne halljuk mindig az ilyen kifa« leadásokat: — Szép, szép, de néz< zék meg Pécset, Szegedet, vagy Debrecent. Miskolc lehet még szebb, környék ke lehet még vonzóbb — de áldoz* ni is kell érte! Szép, nagyon szép eredményeinket egy kis buzgalom- mai. akarattal, társadalmi hozzá- javulással rövidesen megsokszoroz- hatnánk. CSALA LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom