Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-11 / 85. szám
Világ proletárjai egyesüljetek r jjj fui'K <32;rw\j$y A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSNAK? BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV évfolyam 85. szám Ara 50 fillér 1958 április 11. péntek Elutazóit a szovjet park kormányküldöttség es Tanácstag a végeken Panasz GÖRBE ÚTON J Szovjet vendégeink találkozója a magyar értelmiség képviselőivel Hruscsov elvtárs beszédet mondott az Akadémia iintiepi ülésén N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, valamint a küldöttség tagjai közül A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és J. 1. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykő vele szerdán a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi.. ülésén találkozott a magyar értelmiség képviselőivel. A szovjet vendégekkel együtt érkezett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának til kára is. Az ünnepi ülés, amelyen a magyar értelmiség mintegy 400 kivaló képviselője vett részt: tudósok, írók, művészek, műszakiak, pedagógusok hosszan tartó tapssal köszöntötték N. Sz. Hruscsovot és a küldöttség tagjait, amint az elnöki emelvényre léptek. Az ünnepi ülést Rusznyák 1st van, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg Rusznyák István. .4 szovjet tudomány sikerei a szocialista rendszer diadalát jelentik Rusznyák elvtárs Hruscsov és Kádár elvtársat melegen köszöntő bevezető szavaira nagy taps csendült fel. — Nagy megtiszteltetés és öröm számunkra — mondotta ezután Rusz- inyák elvtárs —. hogy körünkben üdvözölhetjük annak a népnek küldötteit, amely a legtöbbet: teszi a békéért. az emberi haladásért, a népek barátságáért, az emberiség javát szolgáló tudományért, A magyar értelmiségi dolgozó népünkkel együtt részt vesz a szocializmus építésének munkájában, részese az eléri nagy eredményeknek is. Ismeretes, hogy az értelmiség egy része az elkövetett, hibák felnagyítása. a revizionisták tevékenysége következtében — ha rövid időre is — az ellenforradalom szellemi befolyása alá került. De vétenénk az igazság ellen, ha nem mondanánk meg. hogy az értelmiség túlnyomó többsége távol tartotta magát az el 1 e nforrada 1 ómtól egy része aggodalommal figyelte az eseményeket. Sók értelmiségi végiig hű maradt a párthoz, a néphez, a szocializmushoz. Az ország konszolidálásából — a párt vezetésével — a magyar értelmiség is kiveszi részét, okult a súlyos eseményekből, érti és vallja, hogy boldogulásunk záloga: a Szovjetunió és a többi baráti országgal való szoros együttműködés. Ma, amikor a szovjet tudomány nagy sikereinek vagyunk tanúi, mindenki számára világos, hogy ezek az eredmények a szocialista rendszer diadalát és fölényét jelentik. Nem véletlennek, nem egy-egy tudományág sikerének, hanem az egész tudomány tervszerű fejlődésének a következménye. A tudománynak a szocializmust építő társadalomban elfoglalt helye és tevékenysége az objektív alapja az ilyen óriási arányú fejlődésnek. Az önök mai látogatása — mondotta végül — nemcsak nagy megbecsülést jelent a magyar tudomány, technika és kultúra ‘művelői számára. hanem erőt és segítséget is ad jövő feladatainak megoldásához. A magyar pedagógusok üdvözlete Rusznyák István szavai után Burghardt Erzsébet tanárnő, a pedagógusok üdvözletét tolmácsolta. Mi — mondotta a többi között —. akiket a kapitalista világban a nemzet; . napszámosainak neveztek és aszerint is kezeltek, de akik valójában — a szép orosz kifejezéssel élve — a lélek mérnökei Vagyunk, az igaz embereknek szóló baráti segítséget látunk abban, hogy Hruscsov elvtárs megtisztelt bennünket látogatásával. A Szovjetunióban járt pedagógusokról szólva elmondotta, hogy a legnagyobb tisztelet és baráti megértés magvait ültették és ültetik el nevelőink között. Ami legjobban a szívükhöz szólt: az a szovjet ember, akivel számtalan találkozásuk volt; a szocialista szovjet ember, aki nyugodt, derűs, magabiztos és barátságos. A szocialista viszonyok és a szocialista nevelés tette őket olyanná, hogy nem áltatják magukat, látják a nehézségeket, amelyek még előttük állnak. De ez nem esüggeszti őket, mert nem feledték az utat sem, amellyel idejutottak. Bíznak és méltán bízhatnak a párt és a szocialista államuk vezetésében. SSádasdy Kálmán. A barátság kulcsa — a személyes találkozás Ezután Nádasdy Kálmán, az Álla- ni Oper^ház főrendezője szólalt fel, aki Pudovkin szavait idézte, aki mikor utoljára nálunk járt. így búcsúzott: »Sok cikket, könyvet olvastam már a magyarokról, láttam filmjeiket, mégis eddig mindig hiányzott valami, egy kulcs, hogy valójában megismerhessem a maguk népét. Ez a, kulcs — most látom — a személyes találkozás, mert az élő emberrel való kapcsolat, megfejtését adja sok olyasminek is, amit igazában semmiféle írott anyag nem tud soha megadni.« Ebben a minket megtisztelő látogatásban, ^ ahogyan most szemtől szembe nézünk vendégeinkkel. lehetetlen. nem érezni Pudovkin szavainak igazságát. Csak a múlt hónapokban olyan nagykövetei jártak nálunk a szovjet művészetnek, mint Riihter, Obrazcov, Lavrovszkij, s küszöbön áll a leningrádi Operaház vendégjátéka is. Válaszul pedig a magyar Operaházban bontogatja szárnyait az a terv, hogy szeptemberben Moszkvába repüljünk háromheti vendégjátékra. Jól tudjuk: az igazi művész népének szószólója. Valóban népeink ismerkedéséről és barátságáról van szó. Ha van olyan gondolat, amelyet a magyar művészeik teljes lélekkel magukénak vallanak, a béke gondolata az. Egy új világ fénylő küszöbén állva, művészetünk léte vagy nem léte függ a béke sorsától. Ezeknek a' gondolatoknak a jegyében, mi magyar művészek, nagy örömmel üdvözöljük szovjet vendégeinket, s azzal az alkotó szeretettel tekintünk feléjük, amelyről Pudovkin beszélt, s amelyről hisszük, hogy népeink igazi megismerésének és barátságának a kulcsa. Kát lay Gyula: Köszönet a szovjet értelmiségnek Ezután Kállai Gyula elvtárs lépett a mikrofon elé és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. valamint a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében üdvözölte a szovjet delegációt és Hruscsov elvtársat. őszintén örülünk — mondotta —. hogy a szovjet delegáció módot talált arra, hogy ilyen baráti jövetelen találkozzék a magyar tudomány, irodalom és művészet képviselőivel. Ezután arról a szellemi segítségről beszélt, amelyet a Szovjetunió az ellenforradalom előtt és után nekünk nyújtott. — Az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar eloszlatásában nagy- nagy segítséget adtak nekünk azoic a szovjet tudósok, írók. művészek, akik közvetlenül az ellenforradalom után ellátogattak hozzánk — mondott n. — Tanácsaikkal. útmutatásaikkal igen hasznosan segítették a magyar értelmiségei, hogy megtalálja a helyes utat és továbbra is termékeny munkát fejtsen ki a népi demokrácia szolgálatában. A szovjet tudomány és kultúra minden eredménye a népet, az emberi haladást, a békét szolgálja. Ha az interkontinentális rakétát és a szputnyikokat az Amerikai Egyesült Államokban alkották volna meg először — ezt is mint eredményi, tudományos eredménynek kellett; volna tekinteni —.de egészen bizonyos. hogy ebben az esetben ma az egész emberiség rettegésben él-ne. míg a szovjet interkontinentális rakéta és a két szputnyik a legnagyobb megnyugvással tölti el az egész haladó emberiséget, mert: mindenki tudja, hogy ezek a béke hírnökei. Beszéde' végén a megjelentek tapsa közben ismételten köszöntötte a kedves vendégeket. (MTI) t Segítsük az értelmiséget, hogy minél előbb elfogadja a mi nézeteinket Hruscsov elvtárs felszólalásáról (Tudósítónktól.) Akik részt vettek a tegnapi találkozón, amelyen a szovjet párt- és kormányküldöttség a magyar értelmiség sok száz vezető képviselőjével találkozott, azt mondják: nem fogják elfelejteni ezt az áprilisi délelőttöt a Magyar Tudományos Akadémián. Vajon csak azért, mert a Szovjetunió miniszterelnökének, az SZKP első titkárának személyében maga a világpolitika jelent meg a Széchenyi emelte falak között? Bizonyára voltak olyanok, akik ezért jöttek el erre a találkozóra — hiszen a házigazda, az Akadémia nem pártállás szerint látta vendégül a közönséget, hanem körültekintően ügyelt arra. hogy a népi demokrácia értelmiségének minden kategóriája képviseltessék — a régi is, az új is, azok is, akikben még élnek fenntartások a szocializmus iránt, azok is, akik nehéz időkben bebizonyították, hogy tűzön-vizem át is együtt haladnak a- néppel. De akik csak azért jöttek, hogy a nagy államférfit lássák, hallhassák, azok is sokkal többel távoztak. mint egy »legmagasabb szintű« gyűlés emlékével. Az emberi megértés melege nemcsak magasra hevítette a rokonszen- vet, de pillanatok alatt felolvasztotta a tartózkodást is. Hruscsov elvtárs felszólalásának egyik fordulata így szólt:- »Ha lenne olyan műszer, amellyel az emberek szívébe nézhetnénk . .. Az embernek, miközben szavait hallgatta, az volt az érzése, hogy Nyikita Szergejevicsinek valóban van ilyen műszere — olyan pontosan ki tudta mondani, mi él ma az értelmiségben, mi nyomja a lelkiismeretét, milyen kérdésekre vár választ, hogyan mérlegeli helyzetét a hazában és a világban. A szovjet értelmiségről beszélt, néhány emlékét mondotta ed az értelmiség útjáról, kis történetekkel fűszerezte szavait, roppant egyszerűen, keresetlenül, szabadon beszélt. — mégis úgy, mintha rólunk volna szo; Maga is mondta: ismeretesek előtte a mi intelligenciánk gondjai. hiszen a Szovjetunióban annak idején, az átmeneti időszakban hasonló nehézségekkel kellett megbirkóznia a régi értelmiségnek, mint ma Magyarországon. Nagy megértéssel szólt a nehézségekről. Nem kívülről, hidegen, ridegen, hanem mint aki alaposan ismeri a szocializmus és a kapitalizmus frontjai között vergődő, a maga útját kereső értelmiség benső, tusakodását. Amikor azokat említette, akik akkor 40 éve a cárizmus oldalára állottak — 1956 dezentőrjeire kellett gondolni. S amikor azon tréfálkozott, hogy voltak értelmiségiek, akik a forradalom nagy ütközetében, mint mondotta egyszerű népi módszerekhez folyamodtak, azt találgatták, vajon ki kerül majd felül a harcban — derültség hullámzott végig a termen. Talán nem tévedek, ha azt mondom: ebbe a derültségbe jócskán vegyült önirónia is, hisz sokan vannak, akik ma már látják, hogy tévedtek s készek is kijavítani hibájukat, ha módot, méltóságukat nem sértő módot találnak rá. S Hruscsov elvtárs most már erről beszél. Arról, hogy türelemre, időre és kitartó munkára van szükség, hogy megértessük az értelmiséggel a forradalmi változások értelmét és irányát. Több példán vázolja fel azt az utat, amelyen a régi értelmiség a Szovjetunióban eljutott a szocializmushoz. Pavlovot említi, akinek 17- ben a forradalom érthetetlen volt, aki élete végéig mélyen vallásos ember maradt, de aki visszautasított minden kísérletet, hogy a szovjethatalommal szembefordítsák, mert látta, hogy ez a rendszer jóllakatja a népet, oktatja, iskoláztatja az egyszerű embereket, s aki, mert a nép szolgájának vallotta magát, halála előtt eljutott a kommunizmushoz. Azután Paton akadémikusról, az Ukrán Tudományos Akadémia egyik alelnökéről szól, aki' egy cári tiszt- viseltasalád sarjaként kezdte pályafutását, félrehúzódott a forradalomban, de az Ötéves tervek, különösképpen pedig a Nagy Honvédő Háború idején, őszinte híve lett a szovjet rendszernék, megszervezte a tankok futószalagon való hegesztését, emberfeletti munkát végzett azért is, mert, mint maga mondta, furdalta a lelkiismeret a forradalom idején tanúsított passzív magatartásáért. S ilyen példa sok ezer akadt annak idején. Sokan szinte magábaszállva hallgatják Hruscsov elvtárs elbeszélését, hiszen nemcsak Patonról és Pavlovról és Alekszej Tolsztojról van szó. S amikor Hruscsov elvtárs újra tréfára fordítva a szót, hirtelen felteszi a kérdést: „Vannak-e önök között is Patonok?” — felszabadult, helyeslő taps csattan lel mindenfelől —, a hallgatóság is megadja a« igenlő választ, amelyet a szónok megfogalmaz. Persze nem arról van szó, hogy a szóban forgó helyzetet konzerváljuk. Megérteni az értelmiség lelki állapotál. éppen azért kell, hogy mielőbb leküzdhessük. „Segítenünk kell — mondja Hruscsov elvtárs — ezeknek az embereknek a nehéz vívódások útját maximálisan megró- vidíteni, el kell érni, hogy minél több ember minél hamarább a mi szocialista nézeteinket fogadja el.” S nem is csak a régi értelmiség nehézségei iránti humánus megértésről esik szó* hanem nem kevésbé arról a végtelenbe nyúló perspektívákról, amelyet a .szocializmus az intelligencia előtt nyitott. Arról a 70 ezer új mérnökről, amely évenként a Szovjetunióban végez, a hatalmas sikerekről a tudományban és a tudományos képzésben, amelyek rákényszerítet- ték a/ amerikaiakat arra, hogy kimondják: utol kell érni a Szovjetuniót, a szovjet tudományos képzés további megjavításáról, amely Hruscsov elvtárs szavaival „a következő szputnyikunk lesz”, az életszínvonal emelkedéséről, amely azok előtt, is be fogja bizonyítani a szocializmus fölényét, akik elméletileg nem tudták megérteni Marx, Engels és Lenin eszméinek igazságát... Nem sok, ha azt mondjuk: a felharsanó taps, amellyel a magyar értelmiség színe-java, akadémikusok és pedagógusok, gyári mérnökök és írók, színészek és pártoktatók, öregek és fiatalok Hruscsov elvtárs beszédét fogadták, azt jelezte, hogy a nagy szovjet nép vezetőjének mélységesen humánus és meleg szeretettől fűtött szavai ahhoz is nagy segítséget nyújtottak, hogy az értelmiség még inkább összeforrjon saját népével, a szocializmust építő magyar dolgozók millióival, a magyar népi demokráciával, ooo-------------------------A jugoszláv sajtó a szovjet—magyar párt- és államközi tárgyalásokról A jugoszláv lapok foglalkoznak a szovjet Belgrád (MTI) vezető helyen párt-és államUruscsov elvtárs az értelmiség vezetői között az Akadémián. közi küldöttség budapesti tarlóziko- dásával. Részletesen ismertetik a magyar és a szovjet vezetők tárgyalásairól kiadott közös nyilatkozatot* A Borba a közös közleményt ismertető egész cikkét vastag betűkkel szedve közli. Főcímében kiemeli, hogy a nyilatkozat szerint a nemzetközi helyzet jelenlegi legfontosabb kérdése a feszültség csökkentése és a fegyverkezési hajsza megszüntetése. A lap első oldalán számol be a szovjet delegáció csepeli látogatásáról. A Politika a szovjet és a miagyar vezetőik tárgyalásaival kapcsolatosan azt emeli ki, hogy valamennyi megvitatott kérdésben teljes egyetértésre jutottak. A lap a közös nyilatkozatot ismertetve, a Nyugat-Német- ország atomfelfegyverzése elleni állásfoglalásra helyezi a fő hangsúlyt* Részletesen ismertették a magyar —szovjet tárgyalásokról kiadott, közleményt a jugoszláv rádiióálloenésoki valamiint. a köztársasági lapok is.
