Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

eszäkmagtarorszäg Kedd, 1958. április 1. ELSŐ LÉPÉSEK... Munkában a megyei népi ellenőrző bizottság ) JÁRATLAN UT, nehéz feladat áll a megyei népi ellenőrző 'bizottság előtt. Bonyolult, szövevényes ügyek kanyargós ösvényeit kell taposni, hogy fény derüljön a hibákra, a visz- szaélésekre. Nehéz a kezdet, az első lépés, hiszen még alig egy hónapja hívták életre a bizottságot, és nincs •kialakult munkastílusa, kellő tapasz­talata, rutinja. Az azonban tény, hogy kormányunk helyesen cselekedett, amikor a népre bizta gazdasági ren­dünk megszilárdítását. Ezt bizonyít­ja, hogy e rövid idő alatt több mint 20 jelentés érkezett már a bizottság­hoz. A bizottság jelenleg még nem tud megfelelően foglalkozni az ügyekkel, mert erejét és idejének túlnyomórészét a járási népi ellen- örzpbizQÜságok szervezése, megala­kításuk előkészítése, valamint a né­pi ellenőrök kiválogatása köti le. — Első és legfontosabb feladatunk­nak tekintettük — mondja Mackó György elvtárs, a bizottság elnöke — megszervezni, kialakítani a bizott­ság mellett, hozzáértő, becsületes em­berekből egy olyan gárdát, amelyre mindenkor számíthatunk. Csakis így van biztosítva az ügyek jó kivizs­gálása, elintézése. A szervezési munka mellett azon­ban folyamatban van már több le­vél-bejelentés .kivizsgálása is. A beérkezett levelek egy része személyi kérdéseket tartalmaz, amelyből meg­állapítható, hogy egyes hatósági szer­vek még ma sem tartják be minden esetben a törvényes rendet. Ilyen ügyeket a bizottság a megfelelő szak- igazgatáshoz irányít. Többnyire a jelentések a társadalmi tulajdon vé­delmére és e területen tapasztalt hiá­nyosságokra hívják fel a figyelmet. Érdemes e levelekbe, jelentésekbe beletekinteni. A sárospataki faipari vállalat dolgozói például azt írják, hogy a vállalatnál iaza a munkafe­gyelem és tűrhetetlen az anyagpa­zarlás. A BEJELENTÉS ALAPJÁN a bi­zottság vizsgálatot indított. A dolgo­zóknak igazuk volt. Egy sor súlyos hiba került felszínre. Egyik főhiba az anyagfelhasználás területén van. Sen- kisem ellenőrzi, ki, mihez, mennyi anyagot használ fel. Nincs rendszer az anyagkiadás és bevételben. Mindenki azt visz, amit akar. Sokszor még olyanok is, akik nem dolgoznak a vállalatnál. A pénztáros maga mond­ta cl, hogy ö is több esetben látott elvinni deszkát és faanyagot a vál­lalattól, de azért senki nem fizetett. És felháborodással beszélt az anyag­pazarlásról Holló István is. — Rossz nézni, amit itt egyesek csinálnak — mondotta —, de a legki­sebb felelősségrevonást sem alkal­mazzák velük szemben. A másik visszásság a bércsonkítás­nál bukkant elő. Szinte hihetetlen­nek tűnik, de igaz, hogy a vállalat vezetősége Csalogány nevű magán - fakereskedőtől kért 5000 forintos köl­csönt, hogy ki tudja fizetni a dolgo­Hat mezőkövesdi költő, illetve mű­fordító és négy prózaíró adott ízelí­tői irodalmi munkásságának dús ter­méséből a napokban a miskolci Ér­telmiségi Klubban tartott irodalmi­esten. Örömmel készültünk fel meg­hallgatásukra, mert a szereplő írók és költők között olyanokkal is talál­koztunk, akiknek neve — korábbi műveikből ítélve — művészi fém­jelzést adott az estnek, de örültünk annak is, hogy megindult az össze­fogás a falusi és városi értelmiség, a falun élő és a városban élő író- emberek között. Vadakozásunkban nem csal ód tünk, mert a bemutatott művek valóban művészi élményt adtak egyénként, azonban összességében nem dicsérhet­jük a műsort egyértelmű leg. Nem, mert a válogatásba, a műsor szer­kesztésébe olyan hiba csúszott, ami a hallgatóság figyelmét szétszabdalta, a hallgatókat kifárasztotta és kép­telenné tette, hogy az utolsó számo­kat is kellő figyelemmel kísérhesse. Három — egyébként remekbesi ke­rült — hosszú novellát nem lett vol­na szabad egy műsorba tenni. (Az egyik felolvasásának időtartama ke­reken ötvenöt perc volt!) — Ettől a szerkesztési hibától eltekintve, a mű­sor jólsikerültnek mondható és iga- 2 A Mozgalmi .Színpad híreiből A megyei tanács rendezésében mű­ködő, öntevékeny színjátszó csopor­tok továbbképzését szolgáló Mozgal­mi Színpadon — a Bartók Béla Mű­velődési Házban — március 30-án két vidéki színjátszó csoport mutatta be tudását. A perkupáink nagy si­kerrel adták elő a János vitéz-t, az emődiök pedig a Földindulást mutat­ták be ugyancsak nagy sikerrel. zókát. (Hová lett a béralap?!) De akad itt más baj is. Készített a vál­lalat a szeszfőzde részére asztalokat. Asztalonként munkadíj fejében 250 forintot fizettek ki, ugyanakkor 240 forintos árban számlázták a szeszfőz­dének. Ez azonban csak az egyik véglet. A másik baj ott van, hogy a dolgozókat csapják be. A gimnázium részére két asztalt rendeltek. Azok, akik az asztalt elkészítették, egy fil­lért sem kaptak, de Mezőbricki Béla brigádvezetö (akinek a munkában semmi része sem volt) 1000 forintot vágott zsebre. Kirívóbb eset az alábbi. .Kistóth Miklós tanulónak 14 napi munkáért 004 forint 30 fillért fizettek ki s ugyanakkor Hersch- mann Mihály szakmunkásnak 21 napra csak 640 forint 10 fillért szá­moltak el. Joggal feltehetjük a kérdést: mi­lyen vezető az, aki ilyeneket meg­tűr. elnéz? Egy másik levelet a sajószentpéte- ri üveggyár új lakótelepének dolgo­zói írták. 1956-BAN ÉS 57-BEN 46 lakást épí­tettek a telepen. A munkák elkészül­tek, át is lett adva. A beruházáshoz tartozott a közművesítés is. Igen ám, de ezzel hamarosan baj lett. Az út — amelyet 240.000 forintos költség­gel csak 3 méter szélességben építet­tek, — néhány hónap után teljesen járhatatlanná vált. Víz egyáltalán nincs az épületekben, mert az autók a mellőzés közben egyre-másra tör­delik le a csapszekrényeket. És hiába panaszkodtak eddig a dolgozók, nem találtak meghallgatásra. A kivitele­ző vállalat kerekperec kijelentette: nem hajlandó tovább vállalni a ga­ranciát. Sorolhatnánk tovább az ilyen pa­naszosba ngú, de igazságot tartalma­zó leveleket, bejelentéseket, amelyek mind-mind a becsületes dolgozók haragjával van fűszerezve. Igen, u jelentések és az itt felsorolt példák is azt mutatják, hogy a dolgozók bíz­nák a népi ellenőrző bizottság mun­kájában és feltétlep segítséget, igaz­ságot várnak a kérdésekben. A me­gyei népi ellenőrző bizottság így is akar cselekedni. — Az a tervünk — mondja a bi­zottság elnöke —, hogy munkánk erejét főleg arra a területre össz­pontosítjuk, amelyet a közvélemény vet fel. Jelen esetben legtöbb kifo­gás a kereskedelem, az építőipar és a helyiipar területén van. Ezekről a helyekről érkezik a, , bejelentése!-: többsége is. A gyors és pontos mun­ka érdekében a bizottság mellett 4 szakcsoportot hozunk létre. Külön szakcsoportok dolgoznak majd az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a pénzügy vonalán. MÉG KEVÉS EREDMÉNYRŐL tud számotadni a megyei népi ellenőrző bizottság. A munka dandárja még csak ezután következik, amelynek nyomán bizonyára csökkennek majd a visszaélések, a lopások, a bürokrá­cia és a korrupció — az ország hasz­nára, a dolgozók örömére. Török Alfréd A ROMAN HADSEREG KOZREMUKODESE MAGYARORSZÁG FELSZABADÍTÁSÁBAN Kevesebb jobb lett volna A mcsőhöv sdi írók isije után zán élvezettel hallgattuk Lothar László. Juhász József, Gaál Béla, Várallyay Gyula, Kiss Gyula, Bán Józsel és Sebe István verseit, illetve műfordításait Téby Katalin és Kleszó I mire színművészek tolmácsolásában, Dala József, Jakab József és Lackó Pető János novelláit, valamint Kiss Gyula útijegyzeteit a szerzők felolva­sásában. Kedves, művészi értékű irodalmi est volt. Kár volt az egyes számok művészi, értékét és hatását a műsor túlzsúfoló? ával háttérbe szorítani.. Ez esetben a kevesebb ipbb lett volna. (bm) Tervünk, célunk, elvünk... (Beszélgetés Gyárfás Imre tanárral, az MSZBT Miskolc városi elnökségének elnökével) Az ellenforradalom — kezdi nyi­latkozatát Gyárfás Imre elvtárs — a Magyar—Szovjet Társaságot is szétzúzta. A konszolidáció első nap­jaiban nem foglalkoztak újjászerve­zésével. Csak a legjobb tagok és ak­tívák sürgetésére határozták el az illetékesek, hogy új formában hozzák létre. — Mi vz az új forma és új vonás? — Az újjáalakított Magyar—Szov­jet Baráti Társaság már nem szerve­zet. Nem igyekszik szervezeti formá­ban is a pártot utánozni. Nincsenek helyiségei, nincsenek függetlenített funkcionáriusai, kizárólag önkéntes tömegmozgalom. — Mi a célja? — Az MSZBT célját, új szervezett formáját tökéletesen kifejezi maga a neve is: Magyar—Szovjet Baráti Társaság. Húzzuk ezt a szót alá: baráti. — Mit jelent a »baráti« szó tar­talma és lényege? — A két nép közötti barátságot erős szálak fűzik össze. A magyar nép igazi függetlenségét csakis a Szovjetunióval való barátságával őrizheti meg, azzal a barátsággal, amelyet vér pecsételt meg és amely biztosítja Magyarország viszonylagos békés fejlődését. Mi az igazi barát­ság eszméinek terjesztését tűztük ki célul magunk elé. Kifejezésre juttat­juk ünnepségeken, kul túr munkában cs ismeretterjesztésben. Mivel nem önálló szervezet, hanem tömegmoz­galom vagyunk, ezért ezt a munkát más szervezettel karöltve végezzük, az MSZMP-vel. Hazafias Népfronttal, nőlanáccsal, KISZ-el, a TTIT-vel, a Nevelők. Házával, üzemekkel, kultúr- ot Ikonokkal egyetemben. Igyekszünk népünk valamennyi rétegével együtt­működni. népünk valamennyi rétegét összekapcsolni a szovjet néppel. — Mióta működik az MSZBT mis­kolci elnöksége? — A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság miskolci, elnöksége 1957 nya­rán alakult meg az új formának megfelelően. Az elnökség maga 30 tagú. Tagsága egyrészt a régi Ma­gyar—Szovjet Társaság legjobb aktí­váiból és a magyar—szovjet barát­ság új híveiből alakult, összetételé­ben dolgozó népünk minden rétegét képviseli: üzemi munkások, értelmi­ségiéi-:, férfiak, nők, idősebbek, fia­talabbak, párttagok és pártonikívü- liek egyaránt. Hogy hogyan dolgoz­nak. az elnökség tagjai? A titkára Simon József, a Leniin. Kohászati Mű­vek technikusa, Kárpáti Zoltánná titkárhelyettes, Koics Flórián, nyug­díjas gyári munkás, s az elnökség többi tagjai is igen lelkiismeretesen igyekeznek ápolni a mély és őszinte barátságot. —■ ■ - — n — Milyen eredményeket érték ebi — Nagy eredménnyel nem dicsek­szünk. Ez azzal magyarázható, mint előbb említettem: nem szervezet, ha­nem önkéntes mozgalom, sem helyi­sége, függetlenített embere, se anyagi fedezete nincs. Nem is törekszik na­gyon külsőségeiben megmutatkozó, úgynevezett reprezentatív eredmé­nyekre. Kezdeményező szerepünk volt az ellenforradalom leküzdésében hősi halált halt szovjet katonák hősi tetteit megrökítő emléktáblák felállí­tásában, amit a Borsodi Nyomda es az Idegenforgalmi Hivatal épületén helyeztünk el. Résztvettünk e táblák leleplezésére rendezett ünnepség elő­készítésében. Baráti találkozót ren­deztünk a tél folyamán a városunk­ban tartózkodó szovjet katonák, ka­tonacsaládok, s a város vezetői, dol­gozói között. Ünnepséget rendeztünk a Vörös Hadsereg 40. évfordulója al­kalmából és elnökségünk tevékeny szerepet végzett a koszorúzás! és bit­es úzási ünnepség megrendezésében. Nemrégiben megrendeztük Maka­renko, a nagy szovjet nevelő születé­sének 70. évfordulója ünnepségé:. Mellőztünk minden színes műsort, s kizárólag tudományos jellegű volt, mégis szűknek bizonyult a Nevelők Háza. És az előadáson nemcsak pe­dagógusok, hanem munkások is elég szép számmal vettek részt. Ez is igazolja, hogy a barátság milyen me­lyen él városunk lakói szívében, és azt is mutatja, hogy ifjúságunk ne­velésének ügye a társadalom köz­ügyévé kezd válni. — Mi az elnökség terve, célkitű­zése? — Az elnökség jövő terveiről any- nyit mondhatok, hogy ha számban nem is mutatós, de tartalomban na­gyon is eredményesen igyekszünk kiépíteni az egyes üzemek, szerveze­tek, kul túrotthonok ban a Magyar— Szovjet Baráti Köröket. Rendezünk vándorkiállításokat a Szovjetunió gazdasági, kulturális és egyéb életé­nek ismertetéséről. Tanulva az el­múlt évek hibájából, a Szovjetunió­ban elért eredményeket a reális való­ságnak megfelelően igyekszünk is­mertetni, úgy, hogy nemcsak az eredményekről beszélünk, hanem ar­ról a nehéz útról, a nehéz harcról, ahogy ezeket az eredményeket a szovjet nép elérte. Munkánkhoz nagy segítséget ad, hogy néhány héttel ezelőtt a Szovjet­unióban megalakult a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság hasonló célki­tűzéssel és mozgalmi jelleggel, amely a szovjet nép között igyekszik erősí­teni a két nép közötti, minden túl­zástól, minden frázistól mentes őszinte, igaz s örökkétartó barátság erős szálait. (Cs. B.) )0------------—----------­F elhívás Miskolc város dolgozóihoz! Felhívjuk Miskolc város dolgozóit, hogy csatlakozzanak a tisztasági mozgalom­hoz. Fogjunk össze az egészséges kör­nyezet, szebb életünk megteremtése ér­dekében. A tisztasági mozgalom minden dolgoz* jól felfogott érdeke, és kötelessége váro­sával és dolgozó társaival szemben a moz«, galomban részt venni. Felhívjuk Miskolc város dolgozóit a legnagyobb fokú öntevékenységre, mert a köztisztaság biztosítása mindenki fel­adata. Tisztítsuk meg környezetünket mindazoktól az ártalmaktól, amelyek a szemétben, piszokban leselkednek ránk. Minden dolgozó lakása környékén gyűjt­se össze és semmisítse meg a szemetet. ' A nem éghető törmeléket ássák cl az i»d- i varnak egy félreeső helyén és felette léte­sítsenek virágágyat, vagy füves területet. , Szépítsük házunk táját, utcáinkat és városunkat úgy, hogy a szemet helyére 1 fákat, virágokat, zöld területet létesít- i sünk. Ne engedjük, hogy rosszindulatú i elemek az elültetett fákat, facsemetéket , kitördeljék. Legyen bőven zöld, füves te- rület, amely a levegőt megtisztítja , és 1 felfrissíti, ahol gyermekeink egészséges > körülmények között játszhatnak és szó- ) rakozhatnak. ) A tisztaság mindnyájunk közös érdeke, ) egészségünk legfőbb feltétele és ezért . dolgozni mindnyájunk kötelessége. Kö- ' vetéljük meg a vállalat és üzemvezetők- ^ tői, hogy gondoskodjanak munkahelyünk ) rendezéséről. Figyelmeztessük embertár- isainkat. munkahelyeinken, utcákon, köz­területeken, üzletekben, mozikban, ven­déglőkben stb. a tisztaság betartására. [ A tisztasági mozgalom váljék állandó 'jellegűvé. Törekedjünk arra, hogy az > elért eredményeket ne csak megtartsuk, ) hanem fokozzuk a mind jobban elterjc- I dő mozgalom keretében. a Fogjon össze minden becsületes — vá- ; rosát és embertársait szerető — dolgozó rés valósítsuk meg azt, hogy tiszta, s F egészséges környezetben, egészségünk ve- t szélyeztetésc nélkül élhessünk, i Teremtsük meg a „tiszta Miskolc”-ot. t Tisztasági Mozgalom Bizottság. t -----------o----------­f I. kerületi tanácstagok l fogadóórái r Április 1: Darvas Árpád 17—18 óráig Szé­chenyi u. 111. sz. Bará'th Lajos 16 órától r József Attila u. 19. sz. Simon János 17— f 19 óráig Somogyi Béla u. 67. sz., Elek Jst- A vánné 17 órától Kossuth u. 10. sz. B. Cseh István 17 órától Szentpéteri kapy 73. sz. ÍPapolczy Tamás 17—19 óráig Farkas J- iu. 39. sz., Sándor Nándor 14—16 óráig > Arany János u. 7. sz. M. Kiss Lajos 17—18 \ óráig Szeles u. általános iskola, Pálfcázi rAnna 18—19 óráig Petőfi u. 23. sz. r Április 2: Pfersi Ferencné 17 órától Kun r József u. 4. sz. Sárvári József 18 órától éMalinovszkij u. 13. sz. Tátrai János .iü— >18 óráig Bábonyiberc, Újtelep 11. sz, ■ egyetlen éjszakán j átkelt a Bükk-, hegységen a fa-] siszta csapatok \ hátába került és{ visszavonulásra V kényszerűét te őket, nagy veszteségeit okozva nekik. f A román hadsereg mindazokban af falvakban és városokban, amelye-t ken átvonult, nagy segítséget adott f a magyar polgári lakosságnak. Af román csapatok számtalan köszönő t levelet kaptak a helyi hatóságoktólf és a polgári lakosságtól. f Az abonyi községházának 1944. de- > cember 17-én kelt levele a többi fcö-J zött ezeket írja: J „A román katonák nem ellensége-i ink, hanem a magyar lakosság 5a-i rátái és jóakarói, ezért szívünkbe4 zártuk és megszerettük őket. A ro-S mán hadsereg kiérdemelte a magyar4 lakosság szeretetét. megbecsüléséti és háláját.” 4 Igen ékesszóló a szilvásvárnál köz ségi tanács levele is. amely rámutaté arra. hogy az ott áthaladó románt csapatok élelmiszereket adtak at gyermekeknek és felnőtteknek, or-} vosi ellátásban részesítették a pol-t gári lakosságot. Hosszú lenne felső-1 rolni azoknak a román katonáknakt a hőstetteit, akik vérüket hullatták t a testvéri és szomszédos magyar népé földjén. 4 A román csapatok magyarországié tetteiről és hősiességéről beszélnek* azok a román és szovjet rendjelek és]! kitüntetések, melyeket oly nagy-a számban kaptak a román tisztek és , katonák. é A hitleri Németország elleni há-\ borúban való katonai és anya-\ gi részvételével Románia negyediké helyre került azok között az orszá-l gok között, amelyek a fasizmus eí-> len harcoltak. 3 Szolnok felszabadításáért vívott har­cokban mintegy 4000 román katona halt hősi halált. A román csapatok súlyos harco­kat vívtak a budapesti csatában. A dicsőséges szovjet hadsereg oldalán ezekben a harcokban 3 román had­osztály vett részt 85 napon keresz­tül. Budapest három védelmi öveze­tének az áttörése után a román csa­patok részt vettek az utcai harcok­ban is. Ezekben a harcokban nagy áldozatkészségről és leleményesség­ről tett tanúságot Angelache Ghe- orghe, a 31-es ezred Őrvezetője. Az egyik támadás során az alakulat minden tisztje fegyverrel a kezében esett el. Anghelache Gheorghe őrve- zető ekkor az alakulat élére állt és tovább vitte a harcot a kitűzött fel­adat. teljesítéséig. A 26-os ezred egyik zászlóalja igen súlyos csatát vívott a budapesti főposta épületé­nek felszabadításáért. A hős zászló­alj tisztjei és szakaszvezetöi szu­ronnyal és kézigránáttal a kezükben indultak rohamra katonáik élén. A budapesti utcai harcokban 10 708 ro­mán katona és tiszt áldozta életét. A főposta épületének felszabadítá­sán kívül a román csapatok részt vettek a Keleti Pályaudvar és több más középület felszabadításában. (Csodálatos harci tetteket vittek ^ véghez a 2-es és 3-as román hegyivadász hadosztályok katonái a Bükk hegység elfoglalásáért vívott harcukban. Egy 4 zászlóaljból álló román alakulat hatalmap hóviharban ban tanúsított hősiességéért a Szov­jetunió fegyveres erőinek legfelsőbb parancsnoksága napiparancsban em­lékezett meg a „Tudor Vladimires- cu” hadosztályról. Ez a hadosztály a „Tudor Vladimirescu-Debrecen,, ne­vet kapta, amit mindvégig büszkén viselt. Ugyanez a hadosztály szaba­dította fel 1944. december 25-ről 26- ra virradó éjjelen Salgótarjánt. (J gy(milyen kemény harcok foly­tak a Tiszánál is. A román csapatok megtörték a fasiszta csa­patok ellenállását és több helyen át­keltek a Tiszán. Összesen öt hídfő­állást foglaltak el és ezzel kedvező feltételeket teremtettek a támadás további kibontakozásához. Ezekben a harcokban tűnt ki hősies maga­tartásával Eftimiu Croitoru román katona, aki a „Tiszalöki hős” címet kapta. A román hidászok pontonhidakat emeltek a Tiszán, amelyen a szovjet és román csapatok éjjel-nappal foly­tatták átkelésüket. A fasiszták úszó aknákkal próbálták a^hidat szétrom­bolni. Egy ilyen akna egészen a híd közelébe került. Amikor Eftimiu Croitoru román katona látta, hogy a partról már nem tudja megakadá­lyozni az akna továbbjutását, a víz­bevetette magát és egy lapáttal tar­totta vissza. Egy robbanás hallat­szott, majd minden elcsöndesedeit. A szovjet és román katonák tovább folytatták átkelésüket a hídon. A ro­mán hidászok közül hiányzott egy katona: Eftimiu Croitoru, aki köte­lességének teljesítése közben esett el. A Budapest felé vezető úton, « 2 Antonescu­■ féle diktatú­ra megdöntése és a hitleri Német­ország elleni harc megkezdése után -------------­a román csapatok, a Román Kommunista Párt felhívását követ­ve, a szovjet Vörös Hadsereg olda­lán részt vettek a fasiszta erők fel­számolásában, s ezzel hozzájárultak Románia, Magyarország és Cseh­szlovákia felszabadításához. összesen 15 román hadosztály vett részt ezekben a harcokban. A román csapatok 260 napon át harcoltak s eközben 16 nagy csatában és 367 ösz- szecsapásban vettek részt, összesen 3831 helyiséget szabadítottak fel, köztük 53 várost és 180 nagyobb központot. •U A Magyarország területén folyta­tott harcaikban a román csa­patok a román—ma,gyár határtól a magyar—csehszlovák határig 300 ki­lométernyi utat tettek meg. Eközben elfoglalták a Mátra és a Bükk. hegy­ségeket, három folyón keltek át és 1237 helységet szabadítottak fel, köz­tük 14 várost, A szovjet katonák mellett a román katonák igazi hőstetteket hajtottak végre a Debrecen, Szolnok, Buda­pest, Salgótarján és más városok felszabadításáért vívott harcban, va­lamint a Tiszánál, a Bükk hegység­ben és másutt. A debreceni csatában 4 román hadosztály vett részt, s ezek közül főként a „Tudor Vladimirescu” ro­mám önkéntes hadosztály járult hoz­va a város felszabadításához. A deb­receni harcokban a román csapatok ci várost ut cár ól-utcára, házról-házra foglalták el. A város felszabadítása-

Next

/
Oldalképek
Tartalom