Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-01 / 77. szám
Kedd, ffWte. április 1. ESZAKMAGYARORSZAG 5 Akikre nem jut a rivalda fényéből III. Az ügyelő: Zombor Erzsi E Ihar^i Jc a *“ ezmész ajkáról a végszó, s abban, a pillanat- |g| bail a disáletajtón Mvtilról kopogtatnak, majd belép a szülész, aki az előbb még nyugodtan pihent az öltözőben. Vagy a színész felemeli a színen az ócska pisztolyt, meghúzza a ravaszt, s a színfalak mögül felhangzik a dörrenés. Behallatszik a külső élet lármája a színpadra, telei oncsengetés, vagy a képzelt előszoba csengőjét nyomja meg valaki, villámlás hasít keresztül a háttér sötétjén. A darab szereplői megfelelő időben a helyükön vannak, a néző előtt minden úgy pereg, mint egy jól olajozott gépezet, s csak keveseknek jut eszébe, hogy mindezt valakinek a kulisszák mögül mozgatnia kell. Ez a valaki a színpad »-főparancsnoka«: az ügyelő. Az ügyelő, aki'már jóval az előadás megkezdése előtt számba- veszi, hogy jelen van-e minden színész, előadásra készen áll-e. a díszletek megfelelően vannak-e felállítva, megvan-e minden kellék, helyükön vannak-e a műszakiak, indulhat-e az előadás, s ha. megindult, akkor ügyel, hogy minden zölekénésmintésén gördüljön; a szövegkönyv^ és a játék folyását egyszerié figyelve, szólítja színpadra az öltözőből a művészieket, intézkedik mindebben. Ezt a felelősségteljes és roppant színpadi tudást. gyakorlatot és sokszor nagy lélekjelenlétet kívánó munkakört látja el a Kamaraszí Iliit; diplomáciai személyek jöttek rajta. De mi nem engedjük, hogy akárki jön, ilyen izén... TU-n jöjjön hozzánk, hogy mindig rajtunk röhögjenek. — , Mit javasoljak mégis szállítóeszközként a TU 104 helyett? — Javasolja... Mister Noé bárkáját és ígérje, meg, hofru akkor televízión is közvetítjük a... a... Mojszejev tröszt érkezését. Az Állami Balett Intézet felhívása AZ »ESZAKMAGYARORSZAG« folyó évi február 14-i számában tartalmas cikk jelent meg művelődési otthonaink problémáival kapcsolatban. A cikk felvetette a művelődési otthonok vezetésének kérdését is, annak pozitív és negatív vonásait. Elöljáróban egy sarkalatos alapelvet le kell szögezni. A vezető egy- személyben nem tud megbirkózni a vezetés feladataival. Ebiből az következik. hogy széles körben munkatársakat kell maga köré gyűjteni. Közvetlen munkatársa a helyettese, a KISZ vezetőségi tagja, a különböző szakkörök vezetői, szakoktatók és az igazgatói tanács, amelynek munkája most van kibontakozóban. Ez utóbbi aktív, eredményes tevékenységén nagyon sok múlik. Pl. az. hogy hogyan tudják koordinálni az összes szervek kulturális nevelő munkáját, vagy a legfőbb kultúrpolitikai, gazdasági kérdésekben, azok megoldásához milyen konkrét segítséget tudnak adni a vezetőnek, s milyen javaslatokat a községi tanács vb-nak. Rajtunk múlik, hogy ne apró problémák megoldására fordítsák az energiájukat, hanem a főkérdésekben jussanak közös nevezőre. Ne torzsalkod janak, hanem az erőket egyesítsék mind szakmai, mind gazda- ' síkon. Természetesen ezek az erőfeszítések csak akkor lesznek eredményesek. ha a kölcsönös bizalom légköre uralkodik. Éneikül nincs megértés, hanem talajra talál az intrika, a féltékenység, a pletyka. S ezek megáshatják a sírját az egész kulturális életnek. Az igazgató tanácsa minden tagjának a szocialista eszmeiségű kulturális munka vezetésében, problémáinak megoldásában azonos elvi állásfoglalásból kell kiindulni, s ez nem lehet más, mint a dialektikus materializmus, a szocialista kultúra elvi alapja. Éneikül egész tevékenységük homokra épül, nem fogja szolgálni a dolgozó nép érdekeit. A fontos követelmény továbbá, hogy a tagoknak legyenek reális elgondolásaik, kezdeményezők legyenek, ne féljenek az újtól, bátran nyúljanak a régi. az elavult, a beporosodott elvetéséhez. Erezzenek felelősséget a község kulturális életéért, annak fejlődéséért.. Melyek a tanács tagjainak jogai és kötelességei? Jogosultak a művelődési otthon rendezvényeinek ingyenéi látogatására. Észrevételeket tehetnek a művelődési otthon külső és belső rendjével kapcsolatban, beletekinthetnek munkarendjébe, munka tervébe. A KÖTELESSÉGEK KÖZÜL ragadjunk ki egy párat. Így rendszeresen részt vesz a »Tanács« ülésein, építő bírálattal és javaslatokkal segíti a művelődési otthon munkáját. Közös megállapodás alapján ügyeleti szolgálatot teljesít. Ez idő alatt felelős az otthon rendjéért, ellenőrzi a foglalkozásokat, kiadja, beszedi az eszközöket, észrevételeit az otthon naplójában megteszi. A rendezvényekre mozgósítja környezetét, munkatársait, barátait. Elősegíti, hogy az >tt;hon felszerelésének, az épület ál- a pofának megvédése társadalmi ügy ff Szólni az emberekhez...” Károly bácsi a szakembereknek abba a csoportjába tartozik, akik nem elégednek meg a jelen ea*ed- ményeivel, hanem szüntelen a mező- gazdaság fejlesztésén fáradoznak, javaslatokat tesznek és harcolnál; is azok megvalósításáért. — Azért jöttem — mondta egyszer, amikor a szerkesztőségben egyik kéziratát átnyújtotta—, hogy szólni szeretnek az emberekhez. Igaz, találkozom veiül;, de én mégis, mindenkihez szeretnék szólni. Mindenkihez, akinél; a magyar mezőgazdasághoz köze van, és szívügye a száz éve lemaradt talaj művelés megjavítása. Sok javítani való van még a magyar mezőgazdaságon, rengeteg munka, de csak akikor haladunk, ha csináljuk. Én már ilyen nyugtalanvérű ember vagyok. Nem szeretek tétlenül ülni..: S nem is tétlenkedik! Szüntelenül harcol a növényvédelemért, a kártevő gombák ellen, az exportképes gyümölcstermelésért. A gyümölcs, a gyümölcs! — szokta mondani — termékeny arany számunkra. « Azok, akii; már az ötvenes évei; elején is tevékeny munkát végeztek, bizonyára emlékeznek a nevére. Sok köszönhető neki a Miskolc város zöldövezetének feltámasztásáért vívott harcban. A szakember számára büntetésként sem lehet rosszabb érzést elképzelni, mint azt, ha szeretne valamit megcsinálni, látja is annak szükségességét, csak éppen mindenhol megkötik a kezét, vagy közömbösei; javaslata iránt. A mezőgazdaságról meg éppenséggel elmondhatjuk, hogy kiiaknázhatatlan lehetőségek állnak a szakemberek előtt. Régebben is így volt, akkor is látták ezt, de nem törődtek vele. Ma pedig kérve kérjük őket: csinálják meg változtassák meg, szervezzék át gyökereiben a magyar mezőgazdaságot! Értessék meg, magyarázzák meg a paraszt embereknek, hogy mit jelent nekik is, rpeg a népgazdaságnak is a belterjes gazdálkodás, a fejlett, nagyüzemi termelés. S necsak magyarázzon, hanem járjon közöttük, ismerkedjen meg az életükkel, gondjaikkal — segítsen nekik minden nap. Röviden, nagyon röviden mondva ebben rejlik a dolog lényege. £/ ajdy Károly ezt teszi. Ezért küzd fáradhatatlanul lelkesen szakcikkeiben, brosúráiban, szakelőadásaiban és az élet minden terüle- l tén. (ri) Vidékié* figye'ei??! OSSZ ádióját visszautazásáig még aznap 6 hónapos garanciár val megjavítja a Misko’ci Villa- mosipari Kfr.z, II. sz. gyors-service. Miskolc. Ady Endre u. 16. sz. A Béke-tér sarkán. Telefon: 1-V658. ___________ O LYAN TISZTÁN emlékszem rá, mintha most, az elmúlt napok egyikén történt volna. Hadifogoly voltam ak- ______________________ kor. Az ébredő nap első sugarait küldte a földre, mikor elindultam a Donyecre. Sétáltam a vízparton, a feljebb eső füzes részeken, a cserjékkel, bokrokkal talzart hullámtérben. Néztem, csodáltam a Donyec hömpölygő, hullámzó vizét. Egy földbeugrásnál horgászó embert láttam. Félig ülő helyzetben, a mesterek hozzáértő biztonságával lendítette be horgát, melyet hallható, furcsa pottyantással nyelt el a víz. Aztán eligazította a botokat, leült, cigarettára gyújtott és figyelmét ráirányította a vizen libegő dugókra... Pár pecig álltam, figyeltem, majd lassan, fá- tól-fáig óvakodva odalopakodtam a horgász mellé. Leültem. Gyönyörködve néztem a számomra igen kedves mesterkedést. Alig félóra alatt három „rántanivalót” akasztott. Az egyik jó két- kilós lehetett. Kettő fél... Szép, nagy süllő. Csodálkozó hang bukott ki a számon. Megfordult. Első pillantása olyan volt, mint a lecsapódó villám. Aztán megenyhültek az arcvonásai, ajkát mosolyra húzta. Megismert... Hadifogoly ... Kezét megemelintelte: — Gyere!.., Odamentem. — Mit keresel itt? — kérdezte, miközben cigarettával kínált. — Semmit!... — feleltem. — Szabadságon, vagyok.. Sétálgatok. Ha megengeded, itt maradok. Van időm bőven. Ráérek... Újra. rámemelte szemeit: — Német vagy? ... — Nem! Magyar. Megélénkült. — Magyar? ... Jó!... Maradj. Ameddig akarsz. Legalább elbeszélgetünk. Szeretem a magyarokat. Ügy ismerem őket, mintha köztük születtem volna. Leültünk. Tatjána Velovszkája és Maruszja ALIG KÖHAJlTÁSNYIRA tőlünk két traktor hasította a földet. Búgott. Megállás nélkül. Két lány ült a traktoron. Két fiatal, csinos lány. A szántás-forgó csaknem érintette a Donyec nyúl- gátját. Közel voltak. Jól lehetett látni őket. Mosolyogtak. Időnként egymásra nevettek. Figyeltem a vizet, a vizen libegő dugókat, de figyeltem a két lányt is. Szépek voltak. A tavaszi szél lengette hajukat, arcukra ráült a nap melege, szemükben öröm, vágy csillogott. Az egyre erősödő nap fényes sugara ott táncolt a két traktor csillogó vastestén. — Szépek?... — hallom horgászó barátom mély hangját. — Az egyik az én lányom. Az a barnás. Ott megy elől. A másik új lány. Alig ismerik egymást. Két napja van munkában. Maruszja. így hívják. Ügy látom, versenyben vannak. Most még az én lányom, Velovszkája vezet. Eddig még mindenkit „megvert”. Most nehéz ellenfélre talált. Ez a kislány nagyon tud... Hát... majd meglátjuk... Az egyik bot racsnija fütyülni kezdett. Szépen, hosszan. Ugrottunk mind a ketten, ö volt a gyorsabb. Felkapta a botot, bevágott. A bot hajlásúról láttam, hogy szép, nagy hal akadt a horogra.. Húzott erősen. Szökött. Fodrozta a vizet, vágott... Az utolsó pillanatban oldott kereket. Elpattant a horog. — Gyere! — szólalt mag új barátom.. Nézzük inkább a lányokat. Az érdekesebb és szebb is. Nemsokára dél. Befejezik... Kimentünk a nyulgát melletti boroshoz. Odahúzódtunk szorosan a gallyak mellé. Néztünk, figyeltünk. Kíváncsian... A két traktor nagy iramban hasította a puha, porhanyós földet. Jóval mögöttük, a. frissen borított földön varjak ugráltak. Falták, a lustán mozgó gilisztákat. A tűző nap deleiére hágott, mikor Velovszkája kivezette traktorát a forgóra. Leszállt, leült a nyulgátra. Várt. Várta Maruszját. Maruszja jó egy fordulóval margdt le. Amikor ő is kihúzott a forgóra, Velovszkája már ott várta feléj enyújtott kezekkel: — Örömmel gratulálok — mondta. — Nagyon szép volt. Régen volt ilyen „ellenfelem”, régen volt ilyen versenyem. MARUSZJA MEGFOGTA a feléjenyujtol apró kis lánykezet. Az futkározott a fejében, hogy egyszer, majd... ha teljesen összenőtt a traktorral, akkor ő is fog ilyen szép munkát végezni. Nem lesz nála se jobb trakíorista a környéken. De már adta is a választ: — Én is örülök. Láthattam egy olyan munkát, amelyből sokat tanulhattam. Mert én még csak az idén kezdtem. Jóformán csak most vagyok „igazi” munkában. De... ahogy az arcodat. nézem — így, mosolyogva, olyan ismerős vagy. Régebbről. Egy-két év távlatából. Honnan? ... Ilogyis? ... Igen!... Már tudom. A sztahanovisták lapjából. Onnan!... Te vagy az a Velovszkája ... Persze ... Egy kis leányszobában állsz a. virágos ablak előtt, mosolyogsz: kezedben egy könyv van. Mintha mondanád: — Nem hiszitek?... Pedig én vagyok!... Én vagyok Tatjána Velovszkája, akinek lelke ősz- szenőtt a traktorral... — Szép vagy rajta. Sokan vágynak olyanru lenni, mint te. Én is ... Velovszkája. végtelen szeretettel nézte a ki-t pirultan beszélő Maruszját. Beszédét meg egye-* nesen itta. Mikor elhallgatott, közelebb lépett* hozzá, megölelte, megcsókolta és a szereit leg * nagyobb örömével mondta: — Szeretlek!... A barátnőm vagy... A KÉT KISLÁNY, a két traktorista köny nyű, pipiskedő lépésekkel indult meg a falul felé... _ * Jó érzéssel, szép gondolatokkal mi is visz-t szaültünk a vízpartra. $ PÉCZELI ENDRE♦ házban és az egyes darabok vidéki előadásainál Zombor Erzsi Sokan ismerjük a színpadról is. Korábban gyakran láttuk kisebb szerepekben a reflektorok fényében is. Régebben már volt egyszer a Miskolci Nemzeti Színháznál, majd később Pécsre került, ahol 1954-ben otthagyta a csillogó rivaldafényt, vállalta a kulisz- szák-mögötti nehéz, de neki nagyon kedves, művészi felkészültséget kívánó munkakört: ügyelő lett. Két év múlva a budapesti József Attila Színház ügyelője, majd 1957-ben visszajött Miskolcra. Olykor-olykor kisebb szerepekben színpadra is lép. (Legutóbb a »Férjem a háziasszony« szobaleány szerepében láttuk.) Az elmúlt színiévadban három operának volt az ügyelője: »Bajazzók«, »Parasztbecsület«, »Szöktetés a szeréiből«. Az idén az »Egy éjszaka«, az »Olympia, a »Férjem a háziasszony« ügyelői tisztét látta el. Most készül a közeljövőben bemutatásra kerülő új magyar darabra, a »Nem vagyunk angyalok«-ra. Ugyancsak ő látja el az ügyelői teendőket ezeknek a daraboknak a vidéki előadásainál is. Czereti nagyon ezt a nehéz szin- ** házi munkát; szívesen csinálja. Ug.y érzi, jól végzett művészi munkája reflektorfény nélkül is segíti a darab, illetve az előadás sikerét. Helyesen hiszi! (bm.) Művelődési otthonaink igazgatói tanácsainak munkájáról litikája és ezen belül kulturális politikája eredményeképpen. A másikat is fel kell számolnunk. 1957-ben újjászerveződtek ezek a tanácsok, s küldötteinek első tanácskozására áprilisban kerül sor, amikor is megvitatjuk problémáikat és megszabjuk közös feladatainkat. Minden művelődési otthon-tanácstag igazolványt kap, hogy ezzel is aláh ú zzu k fon toss ágú k at. EGY DOLGOT NE FELEJTSÜNK EL. Tudjuk, hogy művelődési otthonaink nem töltik úgy be funkciójukat, mint ahogy szeretnénk, sok a hiba cs a probléma még. De lássuk világosan, hogy ezek az intézmények célkitűzésül; és munkájuk jellegénél fogva újtípusú intézmények, a népi demokrácia intézményei. Meggyökeresedtek falvainkban, városainkban, üzemeinkben; a további feladat, hogy működésükben is megerősödjenek. E téren nem lehet sietni, vagy a célt bürokratikus eszközökkel és úton elérni, ehhez idő kell. De siettetni lehet és kell a fejlődést, a hibák felszámolását, s ez a művelődési otthonok tanácsa tagjainak megtisztelő kötelessége. Szebcni Győző, a Megyei Tanács műv. oszt. vez. helyettese Hl ásfcl év óta LfL gyakran jelenik meg H. K. aláüással egy-egy kis cikk lapunk hasábjain, amelyben a szerző a dolgozó parasztokhoz szól és tanácsokkal látja el a gyümölcstermelőket. Röviden megfogalmazott, tömör írások ezek, de nagy hasznukat veszik a mezőgazdasági dolgozók. Bizonyítja, hogy nem egyszer telefonon keresik a szerkesztőségben, hogy újabb tanácsokat kérjenek, vagy — hogy a legutóbbi esetet említsem: a tiszaikeszi gyümölcsössel foglalkozó írására hat válaszlevél is érkezett. Most leleplezzük! H. K. teljes nevén Hajdú Károly, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának nő vényvédelmi felügyelője, aki tíz éves borsodi működése során számtalan tettét írta a mezögazda- ságfejlesztés történetébe. Nyolc évvel ennek, előtte a sátoraljaújhelyi járási tanács növénytermesztési osztály- vezetője, majd amikor a »megyéhez« kerül, növényvédelmi fel ügyelő és a íóagronómus helyettese lesz. Általában azonban mellőzik e hivatala megszólításokat, egyszerűen, röviden csak Károly bácsi a megyében. W ol; szeretet és megbecsülés van ebben a megszólításban: a nálánál fiatalabb és a vele egykorú nemzedék is szereti, megbecsüli munkáját. legyen. Igyekszik az otthon munkáját a dolgozók között tudatosítani, az otthon jóhírnevét biztosítani. Felmerül az a kérdés is, hogy mikkel foglalkozzon a tanács? Üljenek össze rendszeresen, havonként egyszer, s ezeknek az üléseknek legyen előre kidolgozott napirendje.^ Szerepeljen a napirenden a vezető beszámolója az elvégzett munkáról, aztán vitassák meg a következő havi programtervezetet. Ennél mérlegeljék, hogy érvényesül-e benne az otthon eszmei, politikai, tudatformáló és szórakoztató funkciója. Rendeleteket ismertessenek, gazdasági helyzetüket vitassák meg. Megyénkben a művelődési otthonok ezen vezető szervei már 1956- ban kezdtek alakulni. Nagyon lassan haladtunk előre, mert a népművelési munka vezetésének hivatali, bürokratikus jellege nem engedte kibontakozni a tömegszervezetek nevelő funkcióját. Az előrehaladás gátiának második forrása az volt, hogy mindig más és más személy képviselte az egyes szerveket, így eredményes munkát végezni nem is lehetett. A hibák első forrása felszámolóban van, a párt- és a forradalmi —'unkás-paraszt kormány helyes po— Mojszejev együttest. — Na igen, szóval azt az együttest, meg ez a... — TU-104-es. — Na igen, az a TU 104-es és itt rontsa a hidegháború melegedő levegőjét. És rajtunk ■röhögjön az egész amerikai nép. Nem elég volt nekünk az a szputnyik ribillió? Mondja meg szóvivő, hogy háromszor már beengedtük azt a TU t, mert akkor — így mondja — reprezentált épzelem Mister Dullest, hogy dúlt-fúlt, hogy »hát még mit nem* amikor közölték vele, hogy a Mojszejev együttest a legmodernebb szállítógéppel, a TU—104-essel akarják, az USÁ-ba küldeni. Meg is mondta annak a szóvivőnek: — Mondja, meg szóvivő, hogy ez már sok! Még kulturális kapcsolatból is sok! Nem elég, hogy beengedjük, azt a hogyishívják... elvégez-te a-z általános iskola első három oszlályát és nem töltötte még be a tizenegyedik évét. A felvételi bizottság feladata, hogy alaposan megvizsgálva a jelentkezőket, kiválassza azokat, akik valóban alkalmasak arra. hogy hivatásos balettművészek legyenek. Felvételi vizsgára a jelentkezésék május 1-től 15-ig lesznek. A vidéki gyerekek írásban jelentkezhetnek. A jelentkezőket írásban értesítjük a felvételi vizsga időpontjáról. Az intézet címe: Állami Balett Intézet Budapest, VI., Köztársaság útja 25. sz. Az Állami Balett Intézet szakmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevel. A magyar állam megad minden támogatást ahhoz, hogy az intézet növendékei állami költségen a legalaposabb képzést nyerjék kilenc éven keresztül. Az intézet keretén belül működik egy általános és középiskola. A vidéki gyerekek az intézet diákotthonában éinek. A második évtől kezdve a növendékek részt vesznek a Magyar Állami Operaház munkájában. Felvételre jelentkezhet minden fiú és leánygyermek, aki a tánchoz kedvet érez, nem iäUeinth
