Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

Péntek, 1958 április 4* ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Népeink mindig nagy érestek egymás iránt Hruscsov elvtárs beszéde az április 3-i operaházi díszünnepségen Kedves Kádár Elvtársi Kedves Dobi Elvtársi Kedves Münnich Elvtársi Kedves Elvtársaik! Engedjék meg, hogy először is szívből jövő köszönetét mondjak a lehetőségért, hogy felszólalhatok ezen az ünnepi gyűlésen, amelyet Magyarországnak a Hitler-fasiszták és horthysta bérepcéik igája alóli felszabadítása 13. évfordulóján ren­deznek. Bennünket, a párt- és kormány- küldöttség tagjait mélyen megindí­tottak Münnich elvtársnak meleg és baráti szavai, amelyeket a Szovjet­unióról, népünkről, kommunista pár­tunkról mondott. Engedjék meg, hogy őszinte köszönetét mondjak eredményeink ily nagyrabecsülésé­ért. Küldöttségünket magyar földre érkezésének első pillanatától meleg, szívélyes vendégszeretet vette körül. Jól tudjuk, hogy ez elsősorban azo­kat a baráti érzéseket fejezi ki, amelyeket Magyarország dolgozói a szovjet nép iránt táplálnak. Bizto­síthatjuk Önöket, hogy a testvéri szeretetnek és a barátságnak ugyan­ilyen forró érzései élnek a szovjet népben a magyar nép iránt. A Magyar Népköztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa, a szovjet kormány megbí­zatásából és nevében, valamint az egész szovjet nép nevében forrón üdvözlöm Önöket, kedves elvtársak és Önökön keresztül a magyar dol­gozókat. A szovjet nép szívből kíván újabb sikereket Önöknek a szocialis­ta építés nagy munkájához, a béke megszilárdításáért, dicső hazájuk biztonságáért és függetlenségének védelméért vívott harcukhoz. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány szíves meghívására jöttünk hazájuk­ba, hogy viszonozzuk látogatásukat és jobban megismerkedhessünk a te­hetséges, szorgalmas magyar nép életével, munkás hétköznapjaival. Őszintén reméljük, hogy a Szovjet­unió párt- és kormányküldöttségé­nek látogatása tovább erősíti és mé­lyíti a népeink között «kialakult ba­ráti kapcsolatokat. A szovjet és a magyar nép ellenségei aljas céllal azt próbálják belesujkolni a hiszé­keny emberek fejébe, hogy az orosz —magyar kapcsolatok egész történe­te egyrészt Ausztria—Magyarország­nak a hármasszövetségben és az Oroszország elleni háborúban való részvételére, másrészt a cári csapa­toknak az 1848—1849-es magyaror­szági forradalom elfojtásában vitt szerepére korlátozódik. Ez ostoba, nagyon is átlátszó hazugság. Hami­sítás. mert úgy igyekeznek beállíta­ni a dolgot, mintha országaink ural­kodó, kizsákmányoló osztályainak múltbeli viszonya egyben népeink viszonya lőtt volna. Ez azonban két különböző dolog. Aki csak egy kissé is tájékozott a történelemben és nem akarja azt eltorzítani, jól tud­ja, népeink mindig milyen nagy ro- konszenvet éreztek egymás iránt. Gondoljunk 1917-re, amikor ha­zánk munkásosztálya, a dolgozó nép lerázta magáról a cárizmus gyűlöle­tes igáiét, majd győzelemre vitte a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat, s ezzel új korszakot nyitott az emberiség történelmében, mily lelkesen támogatta Magyarország munkásosztálya, dolgozó népe a fia­tal szovjet köztársaságot. A magyar munkásosztály mindig a nemzetközi forradalmi mozgalom harci soraiban haladt A szovjet nép soha nem felejti el azoknak a magyar dolgozóknak a testvéri segítségét, akik az orosz- országi proletariátussal és dolgozó parasztsággal vállvetve, hősiesen harcoltak az októberi forradalom dia­daláért. A polgárháborúban sok tíz­ezer magyar testvérünk küzdött ha­zánk ellenségei ellen. Szívből jövő hálát érzünk irántuk. Hálásak va­gyunk a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek, amely oly állha­tatos, bátor harcosokat, igazi prole- tár-internacLonaiiistákait nevelt, mint Szamuely Tibor, Kun Béla, és az itt jelenlévő harcos elvtársiunk és bará­tunk: Münnich Ferenc. Kedves Elvtársak! A magyar munkásosztály, amely megismerte az elnyomatás keserveit, mindig a nemzetközi forradalmi moz­galom harci soraiban haladt. Buda­pesten már 39 évvel ezelőtt kitűzték a munkás-paraszt hatalom vörös zászlaját. Mi, az idősebb nemzedék tagjai, jól emlékszünk még, hogy a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának híre milyen lelkesedést keltett Orosz­országban és világszerte a dolgozók között. A Magyarországról érkező hírek »-ujjongó örömmel töltenek el bennünket-«, s e hírek »erkölcsi győ­zelmünkről« tanúskodnak — írta ak­kor a nagy Lenin. A magyar munká­sok példája fényesen bizonyította a m ar xi zmus—lenini zmus eszméinek mindenekíelett diadalmaskodó ere­jét, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom nemzetközi jellegét. Vlagyimir Iljics Lenin a magyar munkásokhoz intézett üdvözletében a következőket írta: »Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja a kizsákmányolok ellen, há­ború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály min­den becsületes tagja a ti pártotokon áll.« A Magyar Tanácsköztársaságot an­nakidején megfojtotta a reakció, a nemzetközi imperializmus ereje. Az ellenforradalom vad állati módon szá­molt le a magyar szabadságharcosok­kal, tízezer számra gyilkolták le a magyar hazafiakat, s hetvenezer em­bert vetettek börtönbe. A nép elnyo­mói még az irmagját is ki akarták irtani a magyar nép ama évszázados törekvésének, hogy szabadon éljen, tőkések, földbirtokosok és mágná­sok nélkül. A gyárakat és az üzeme­ket visszaadták a tőkéseknek, a föl­det a nagybirtokosoknak, a fasiszta reakció uralmának sötét korszaka következett Magyarországon. A magyar munkások, parasztok és haladó értelmiségiek szívében azon­ban tovább lángolt a szocializmus eszméinek tüze. Semmiféle fasiszta kegyetlenkedés nem tudta elnyomni a magyar népben a szabadságvágyat, azt a törekvést, azt az eltökélt szán­dékot, hogy lerázza magáról a kapi­talizmus igáját és a fasizmus gyűlö­letes rabláncát. A szabadság tüze vi­lágító fénnyel 1945 áprilisában lob­bant fel, amikor a magyar nép a szovjet hadsereg győzelmeinek ered­ményeképpen lerázhatta magáról az átkos emlékű Horthy-rendszert és a fasizmus véres diktatúráját, saját kezébe vehette a hatalmat. Végre valahára elnyerhette a régóta várt szabadságot és függetlenséget! A szovjet katonáknak, Sztálingrád hőseinek szívében — Nyugat felé törve — ott élt az 1848—1849-es ma­gyar szabadságiharc és az 1919-es di­cső Magyar Tanácsköztársaság em­léke. s Magyarország dolgozóira és a német fasiszta megszállók uralma alatt sínylődő más országok dolgo­zóira gondoltak. A szovjet harcosok azzal, hogy életüket és vérüket nem kímélve, csapást csapás utón mértek a fasiszta hódítókra, segítséget adtak azoknak a népeknek, amelyek oly so­kat szenvedtek a hitleri rabságban. A szovjet emberek életüket áldozták a magyar nép A magyar Alföldön. a Duna és a Tisza .partjainál, s a Budapesten ki­bontakozott csata része, volt azoknak a nagy harcoknak, amelyek a dol­gozó ember jövőjéért és boldogságá­ért folytak. A szovjet nép fiainak tíz­ezrei áldozták életüket a magyar nép szabadságáért. Népeinknek a fasiz­mus elleni közös harcban ontott vére örökre megpecsételte barátságunkat. A felszabadított Magyarország — a szocialista építés útján — rövid idő alatt ugrásszerű fejlődést ért el az ipari termelésben, a lakosság élet- színvonalának emelésében és a kultu­rális forradalomban, s ezzel a ma­gyar munkások és parasztok előtt szabadságáért szélesre tárta a tudomány és a mű­velődés kapuit. A szocializmus ellenségei fogcsi­korgatva nézik a szocialista országok dolgozóinak sikereit. Ezért aztán minden módon igyekeznek kárt okozni ezeknek a népeknek, akadá­lyozni őket az új. szocialista élet épí­tésében. Hogy eljárásuk mennyire cinikus, ez már abból is látható, hogy nem is titkolják ebbeli szándé­kukat. Elvtársak! Önök jól tudják, hogy bizonyos kapitalista államok vezető körei roppant nagy Összegeket áldoznak a szocialista országok elleni aknamunkára, nyíltan hirdetik ellen­séges terveiket: a népi demokratikus rendszer megdöntését és a kapitalista rendszer visszaállítását. Ilyen aljas tervet szőttek a Magyar Népköztársaság ellen js. Az imperia­listák, kihasználva Magyarország vol't vezetőinek hibáit és torzításait, 1956 október—novemberében megin­dították bűnös gépezetüket. A kívül­ről buzdított és szervezett magyar reakciós erők fasiszta zendülést rob­bantottak ki. Minden eszközt felhasz­náltak a nép félrevezetésére. Mint sötét várj uhad, úgy kezdett vissza- szállnj Magyarországra a szétzúzott, kizsákmányoló osztályok dühödt söp­redéke. Előmásztak odúikból a népi demokratikus rendszer álcázott el­lenségei. A börtönökből kiszabadított Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amikor a nemzetközi és a belső reak­ció erői nyíltan gálád támadást in­téztek az egységes szocialista tábor egvik tagja ellen, az egész világ fe­szülten figyelte, mit tesz a Szovjet­unió. A Szovjetunió, a szovjet nép nem maradhatott közömbös bajbajutott barátjának, a magyar dolgozók mil­lióinak sorsa iránt, akiket az a ve­szély fenyegetett, hogy újból a föl­desúri és kapitalista kizsákmányolás rabigájába görnyednek. A Szovjet­unió, testvéri kötelességéhez híven, a proletáriniternacionalizmus mély és igaz érzésétől vezettetve nem tér­hetett ki Magyarország kormányá­nak kérése elől: a magyar nép se­gítségére sietett. A szovjet-magyar barátság kiállta a reakciós erők csapásait, sőt még jobban megszilárdult és megerősö­dött, s ezt a barátságot ma már nem bonthatja meg semmiféle ellenséges mesterkedés sem.^ bárhogy to- porzékoljon és dühöngjön is az im­perialista reakció. Az ellenforradalmi lázadás leveré­séhez segítséget nyújtottunk a ^ ma­gyar népnek, s ezzel megakadályoz­tuk, hogy az ellenség aláássa az egész szocialista tábor egységét, amely ne­héz próbát állt ki a magyarországi események napjaiban. Világosan láttuk, ha segítséget adunk Magyar- országnak, az ellenforradalom leve­réséhez és következményeinek minél gyorsabb felszámolásához, ezzel segít­jük a szocialista tábor valamennyi országát is. Ismeretes, hogy az ellen- forradalom elfojtásához a magyar népnek adott támogatásunkat egyön­tetűen helyeselték a szocialista or­szágok dolgozói s az egész haladó emberiség. A szocialista országok doigozoi, kommunista és munkáspártjai na­gyon jól tudják, hogy a népek szo­ciális. vívmányait, nemzeti független­ségét csakis a szocializmus országai­nak egysége és összeforrottsága sza­vatolja. A magyar nép ^ magabiztosan, erőteljesen halad a szocializmos építésének útján A Szovjetunió Kommunista Párt­ja elsőrendű feladatának és interna­cionalista kötelességének tartja, hogy az egyenlőség, a testvéri együttmű­ködés és a kölcsönös bizalom lenini elveinek alapján minden szocialista országgal fáradhatatlanul erősítse és bővít“', politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatait. Kedves Elvtársak! Münnich Ferenc elvtárs beszéde igen meggyőzően ismertette a ma­gyar népnek az utóbbi időben aratott sikereit. Magyarország dolgozói rö­vid idő alatt szép eredményeket ér­tek el a népi demokratikus rendszer erősítésében. Ez nyilvánvalóan meg­mutatta a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjének nagy életerejét. Magyarország belpolitikai és gazdasági helyzete napról-napra szilárdul. Növekszik a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tekintélye. A magyar nép magabiztosan, erőtelje­sen, szilárdan halad tovább azon az úton, amelyre 13 évvel ezelőtt lépett: a szocializmus építésének útján. A magyar népnek a szocialista épí­tésben aratott sikerei a legjobban mutatják a magyar dolgozó töme­gek hangulatát: azt, hogy szorosan tömörülnek a Magyar Szocialista Munkáspánt., a forradalmi munkás- paraszt kormány köré és hűségesek a népi demokratikus rendszerhez. A magyar nép minden eredményét elsősorban a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága kiváló vezetésének köszönheti. Nem véletlen, hogy az ellenség legnagyobb közönséges bűnözők csatlakoztak az ellenséges erőkhöz. Nagy veszély fenyegette hazájuk dolgozóinak szocialista vívmányait. A magyar nép 1956 októberé ben-no- vemberében bizonyságot tett forra­dalmi érettségéről, arról, hogy a magyar kommunisták vezetésével meg tudja védelmezni a népi demo­kratikus rendszer nagy vívmányait. Természetesen látnunk kell, hogv a hazug jelszavak léprecsalták a dol­gozóik egyes csoportjait — különösen az értelmiségiek körében' — s ezek becsapás és félrevezetés áldozatai lettek. Ha ellenségeink ostobák len­nének, a nép könnyebben harcolhat­na ellenük. De ellenségeink ravaszok, körmönfontak. Rejtett szándékaikat erővel mindig a munkásosztály párt­ját támadta és támadja. A reakció célja világos: meg kell fosztani él­csapatától a magyar munkásosztályt, IVT-o-varország dolgozóit. De a párt újjáalakult és megingathatatlan szi­lárdsággal vezeti a népet. Országuk­ban a Magyar Szocialista Munkás­párt hozzáértő vezetése a szocializ­mus sikeres építésének záloga. A magyar kommunistáknak párt­juk újjáalakítása köziben nagy ne­hézségekkel kellett megbirkózmok. Ezek részint a Magyar Dolgozok Pártjában megerősödött revizionista irányzatokból, részint abból is adód­tak, hogy a régi vezetőség szektás, dogmatikus hibákat követett el, már nem volt elég rugalmas, s már nem tudta helyesem értékelni a helyzetet, határozatlanul és ingadozva hajtotta végre a párt irányvonalát A Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága helyes politi­kájának eredményeképpen — e köz­ponti bizottság élén a magyar mun­kásmozgalom kiváló képviselője, a harcos és a vezető nagyszerű tulaj­donságaival rendelkező Kádár János elvtárs áll — a párt tömegbefolyása helyreállt, s politikáját ma már tevé­kenyen támogatják a magyar dolgo­zók. S ez a legfőbb. A népi kormány politikájának, a marxista-leninista párt politikájának mindig összhang­ban kell lennie a munkásosztály. a dolgozók érdekeivel, erősíteni kell a népi demokratikus rendszert, javí­tani a néptömegek életkörülményeit. A nép mindig támogatja az ilyen po­litikát, A Hazafias Népfront ma mái* a magyar dolgozók millióit egyesítő, átfogó tömegszervezet, amely ered­ményes és hasznos munkát végez, hogy tömörítse a magyar nép haladó erőit, erősítse a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségéi, A Hazafias Népfront testesíti meg a Magyar Szocialista Munkáspárt és a népi Magyarország kormánya mögé felsorakozó dolgozók harci egységét. A Hazafias Népfrontnak és vezetői­nek újabb sikereket kívánunk, a nép javát, a béke és a szocializmus ügyét szolgáló munkájukhoz. Elvtársalk, tudjuk, hogy önöknek A szovjet nép olyan szocialista át­alakulásokat hajtott végre, hogy or­szágunk ma már megelőzte még az iparilag legfejlettebb európai országo­kat is, pedig ezeknek összehasonlít­hatatlanul fejlettebb volt gazdasági életük, mint a cári Oroszország ipara és mezőgazdasága. A Szovjetunió iparát, mezőgazdaságát, egész gazda­sági életét nagyarányú fellendülés jellemzi. Világszerte ismeretesek ha­zánk csodálatos eredményei a tudo­mány, a technika,» a kultúra fejlesz­tésében. Méltán vagyunk büszkék arra, hogy a Föld első mesterséges holdjait a Szovjetunió lőtte ki. Ezek új szakaszt nyitottak a világminden­ségre vonatkozó ismereteink fejlődé­sében. A szovjet nép most sikeresen oldja meg azt a feladatot hogy az ipari termelés legfontosabb területein tör­ténelmileg a legrövidebb idő alatt utolérje és túlszárnyalja az Egyesült Államokat. Az iparfejlesztés legfon­tosabb kérdése — a termelés növe­lésének üteme — már régesrégen a Szovjetunió javára oldódott meg. Az 1929-től 1956-ig terjedő időszakban — a második világháború éveinek kivételével — a Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése meghaladta a 16 százalékot. Az Egye­sült Államokban az ipari termelés átlagos évi növekedése ezekben az években alig érte el a három száza­lékot. • Ezenkívül figyelembe kell V0Ü1IT--, hogy a Szovjetunió gazdasági élete, miként, az összes szocialista orsré nem teregetik ki azonnal, hanem el­kendőzik, a »szabadság«-ról, a »de- mokráciá«-ról hangoztatott frázisok­kal álcázzák azokat, hogy annál könnyebben hajthassák végre népel­lenes cselekedeteiket. A magyar nép azonban nem kö­vette az árulók szánalmas csoport­ját. Az összeesküvők elszigetelődtek a néptől. Ellenségeink arra számítottak, hogy sikerül szétszaggatniok, vagy leg­alábbis meglazítaniok a szocialista országok népei között szövődött szo­ros, testvéri barátság kötelékeit.^ A szovjet-magyar barátság szilárdsága a magyarországi októberi-novemberi események idején kiállta a tüzpró­bat. A szovjet—magvar barátság kiállta a reakciós erők csapásait A szovjet nép sikeresen oldja meg feladatait még sok nehézséggel kell megbirkóz- niok. Ismeretes, hogy mennyire él­nek még az emberek tudatában a ka­pitalizmus csökevényei, különöskép­pen aikkor, amikor még köztünk van­nak a volt uralkodóosztályok képvi­selői, a kapitalista irányzatok hordo­zói. Pontosan így van ez Önöknél is, Magyarország on. Nem lehet olyan helyzet, hogy ki­vétel nélkül mindenki elégedett le­gyen a párt politikájával. Egyesek­nek persze, hogy nem tetszik a népi hatalom, nem tetszik ez a politika, különösen azoknak, akik —- mert a hatalom a nép kezébe került — el­vesztették üzemüket és gyárukat, óriási hasznot biztosító kereskedelmi és egyéb vállalatukat. De hiszen ez nem is az ő hatalmuk. Az ő uralmuk­nak vége, méghozzá mindörökre. Ma­gyarországon ma a hatalom a népé, a dolgozóké és nem azoké, akik a nép nyakán ültek és saját meggaz­dagodásuk kedvéért kíméletlenül ki­zsákmányolták a népei. A szocialista országok népei saját tapasztalataikból nagyon is jól meg­győződtek róla, hogy csakis a szocia­lista rendszer biztosítja anyagi éa szellemi erőik teljes és sokoldalú vi­rágzását. A szocialista országoknak a békés építőmunkában, a lakosság életszínvonalának emelésében, a tu­domány és a kultúra fejlesztésében kivívott eredményei bizonyítják, hogy helyes azoknak -a pártoknak a politikája, amelyeknek a munkássá- gát a marxizmus-leninizmus halba tat lan eszméi vezérlik. Vegyük például a mi hazánkat Magyarországon az idősebbek bizo* nyára még emlékeznek rá, milyen elmaradott és gyenge volt Oroszor­szág népgazdasága az első világhá­ború küszöbén. Az első világháború, majd az 1917« es októberi forradalmat követő im­perialista intervenció majdnem tel­jesen koldusbotra juttatta országun* kát. 1920-ban például az acélterme­lés mindössze 200.000 tonna volt. Ma a Szovjetuniónak két nap sem kel! ennyi acél előállításához. 1917-ben Oroszország a világ ipari termelésé-* nek mindössze 2—3 százalékát adta* ma viszont a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termelésének egyötödét., goké, mentes a válságoktól és a V ■ meges munkanélküliségtől, a kapita­lizmus elmaradhatatlan velejáróitól. A Szovjetunió iparának fejlődése ál­landóan felfelé ível. A szovjet emberek soha nem elég­szenek meg a kivívott eredmények­kel. hanem újabb és újabb tartaléko­kat kutatnak fel. hogy szakadatlanul fejlesszék az ország gazdaságát. Ezt a célt szolgálja az ipar és az építő­ipar vezetésének a múlt évben végre­hajtott átalakítása, a gépállomások jelenlegi átszervezése, valamint pár­tunk és a szovjet kormány más intéz­kedései. amelyek az ipari és a mező- gazdasági termelés további emelését szolgálják. A szovjet nép bizonyos abban, hogy országunk már a közeljövőben utói­én, sőt túl is szárnyalja a gazdasági vonatkozásban az Egyesült Államo­kat. Az új. a haladó mindig diadal­maskodik a régi. a hanyatló fölött. Ez a társadalom fejődésének meg- másí that a 11 an t orvén y e. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak egész politikája és gyakorlati te­vékenysége arra irányul, hogy évről- évre javuljanak a munkások, a kol­hozparasztok. a., értelmiségiek élet- körülményei. hogv egész földünket az öröm. a boldogság. a gondtalanéig oomoás virágai borítsák. Nincs szük­ségünk sem hódító háborúkra, sem beavatkozásra más államok és népek be1ügveíibe, sem hidegháborúra, sem gyű 1 ölködésre. sem hsaimat!anságra. Nem kell tudósnak vagy katonai a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom