Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

Péntek, 1958. márclui 7. CSZAKMAGYAR0K5ZAG Nőtartás — férj tartás Családi ágy Mikor KERÜL SOR a házastársi tartás kiszolgáltatására és milyen feltételek mellett követelhető ez a tartás? Jogrendünk különbséget tesz a há­zasság fennállása alatt és a házasság felbontását követő időre eső tartási kötelezettségek között. A házasság fennállása alatt, vagy­is arra az időre, amikor a házassági •kötelék még felbontva nincsen, de a felek ténylegesen különélnek, a csa­ládjogi törvény három lényeges fel­tételt szab a házas társ tartására vo­natkozólag. Kimondja, hogy házas­társi tartás csak annak jár, aki má­sik házgstársától jogosan él külön, a tartásra hibáján kívül rá van szo­rulva és eltartása nem veszélyezteti a másik házastárs megélhetését. A jogos különélés gyakorlatilag xúgy jelentkezik, hogy vajon a házas­társiak közül melyikük magatartása, viselkedése idézte elő, hogy a felek között az életközösség megszakadt. Az, aki az életközösség megszakadá­sára. tehát a különélésre okot adott, a különélésben vétlen házastársával szemben tartási követelést nem tá­maszthat. Maga az a tény, hogy egyik házastárs a volt közös lakás­ban bennmaradt, egyáltalában nem bizonyítja, hogy ő a különélésben vétlen, mert lehet, hogy éppen a la­kásban visszamaradt házastárs maga­tartása váltotta ki a másak házas­társnak azt az elhatározását, hogy a közös lakást elhagyja. A rászorultság kérdésének vizsgá­latánál mindig az a döntő, vajon a tartás igénylő házastárs hibáján kí­vül került-e abba a helyzetbe, hogy megélhetéséről gondoskodni nem tud. Akinek a megélhetéshez szüksé­ges keresete, jövedelme megvan, nem igényelhet tartást házastársá- töl, mert erre nincs rászorulva. Ugyanígy nincs -tartásra jogos igé­nye annak a házasfélnek, alá dolgoz­hatna ugyan, de ezt nem teszi, vagy aki munkaképtelen állapotát -maga idézte elő. Azt;, hogy valaki á tartás­ra valóban rászorult-e, vagy sem, a bíróság mindig körültekintően vizs­gálja. Mellőzni lehet azonban a rá­szorultság vizsgálatát, — a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának állás­foglalása szerint —, ha olyan 55 éven felüli nő érvényesít tartási igényt, aki a huzamos házassági együttélés alatt csak a háztartásban dolgozott s tevékenységét a háztartás vezetése és a közös gyermekek gondozása kö­tötte le. Az ilyen nőnek akkor is jár a tartást ha egyébként nincs orvosi­lag kimutatható keresöképességcsök- k-enése. A MEGÉLHETÉS VESZÉLYEZ­TETETTSÉGE, mint a tartásra köte­lezett fél oldalán jelentkező tényező, az egyébként jogos tartási igény ér­vényesítését is megakadályozhatja. Ez azt jelenti, hogy' ha a törvényi egyéb feltételek fennállónak ugyan, azonban a tartásra kötelezett a tar­tásdíj kiszolgáltatására azért képte­len. mert ezzel megélhetése veszély­nek lenne kitéve, a másik liázastórs — amíg ez a veszélyeztetettség fenn­áll — tartásdíjban nem részesíthető. Búról gyakorlatunk szerint a szülő is köteles menyét, illetve vejét eltar­tani, ha a vő, illetve meny megfelelő vagyonnal, vagy jövedelemmel nem rendelkezik, és ha a fiú a feleségét, a leány a férjét a szülők beleegyezé­sével a szülői házba vitte házastársul Bizalomra épült... VAROSUNK egyetlen önkiszolgá­ló csemegeboltja rövid fennállása t)ta nagy népszerűségre tett szert a vásárlóközönség körében, A kiszol­gálás gyors és udvarias, merthogy önmagát szolgálja ki az ember, csu­pán a hentes- és gyümölcsáru rész­leg őrzi a „klasszikus” árucserejor- galom formáit. Akinek sietős a dol­ga, ide ugrik be, hogy egy-két perc alatt végezzen a vásárlással. Az önkiszolgáló boltot amolyan „kísérleti nyúlnak” szánták a keres­kedelem illetékesei; az emberek iránti bizalomra, a becsületre, a lel­kiismeretre épül. Mint minden kí­sérlet, ez is kockázattal jár. Alka­lom szüli a tolvajt, s itt minden vá­sárló ki van téve az alkalom csábí­tásának. Ha nem elég kényes a be­csületére, ha szereti a „potyát”, könnyen alkalomcsinálta tolvajjá züllik, megrövidíti — no, nem az ál­lamot — az önkiszolgáló bolt dolgo­zóit, mert minden elemeit értéket nekik kell megtéríteniük. Az, önkiszolgáló boltrendszer — a jövő kereskedelme. Újfajta, talpig becsületes vásárlókat feltételez, akik a világ minden kincséért sem lop­nak, akik, ha az utcán százas bankó­ra lelnek, futnak vele a rendőrségre, hogy a talált tárgyak osztályán ke­resztül visszajuttassák azt tulajdono­sához. Ma még — sajnos —; koránt­sem ez a helyzet. Sok még az olyan ember, aki szereti a potyát, s egy­kettőre „bedől” az alkalom csábítá­sának. FELKERESTÜK Plott Mihály bá­csit, a Hunyadi utcai önkiszolgáló 1X/T egeskette őket. Szépen, titok* ban, úgy, ahogy eltervezték. Bár az esküvőt zavarta néhány „ter­helő körülmény” — úgymint: ctö■* szőr Berták, majd pedig Máté szom­szédnak akadt sürgős intézkedniva- lója a tanácsházán (hogy milyen pletykaszájúak némely emberek!) azért Drótos, valamint a két tanú és a fiatal pár nem zavartatta magát. Mindannyiszor be a háromajtós irat­szekrénybe, aztán pedig, ha elmúlt a veszély — ki az iratszekrényből és folytatták a mesébeillő esküvőt... Ez is elmúlt valahogy, s aztán a vihar is, amely uiáriá következett. Mindenki gondolhatja, milyen vihar keletkezhetett: Berták a fiát, Máté pedig a lányát tagadta ki és aztán most már még jobban haragudtak egymásra. A harag azonban... na­hát: a harag is olyan dialog, hogy akármilyen vastagon ül az ember lelkére, egyszer elpárolog onnan és ráébred, hogy egyedül van, valaki nagyon hiányzik mellőle. Másik esztendőben,, egy borongás őszi délutánon, amikoS- az új házon az utolsó simításokat végezték a fia­talok, Kerekes Béla tanácselnök nagy újsággal lépett eléjük:. — Tudod-e Sanyi, hogy apád be­szélni szeretne veled! — Velem? Hiszen kitagadott... — Kitagadott, kitagadott! Az mi- kor volt? Régen! Még tavaly. De hol van már a tavalyi hó! Tudod te, mi­lyen egy apa? Dehogy tudod, majd, ka te is apa leszel... Egy apa, egy igazi apa, az olyan, hogy megbocsát a fiának. Ha megharagszik valami­bolt vezetőjét, aki elmondotta, hogy a legveszélyesebb szezon a hideg idő beálltával kezdődik. Az öltözet vas­tag, könnyű elrejteni alatta az érté­keket. Elmondotta azt is, hogy nem egy esetben alapos leckét kaptak, amikor külsőségekből ítélték meg az embereket. A ragyogó, átlagfölötti öltözet átlagalatti jellemet takart. Kikent-kifent nagyságák tévedtek a tilosba, akik bizony nem voltak rá­szorulva, hogy lopjanak. A gyerekek­kel is sok a baj, ugyancsak a kör­mükre kell nézni, mert nagyon sze­retik a csokit. A rajtakapottak sta­tisztikájából az is kitűnik,. hogy a férfiak sokkal többet adnak a be­csületükre, mint a nők, — „lopás” férfi ritka, mint a fehér holló. Ez 'magyarázható azzal is, hogy a vásár­lók zöme nő. Az önkiszolgáló bolt dolgozói ko­molyan veszik azt, hogy ök a jövő kereskedelmének úttörői. Igyekez­nek nevelni vevőiket, s a megtévedt- tel is emberségesen, meggyőző szó­val járnak el, hogy sem mint vevőt, sem mint embert el ne veszítsék. A TAPASZTALAT azonban az, hogy akit egyszer lefüleltek, többé nem kopogtat ajtajukon. — Szégyellt magát. Egyre népszerűbb városunk önki- szolgáló boltja, s eljön az idő, ami­kor az italboltok is önkiszolgálók lesznek. (Feltéve, ha az emberek „át- állnak” a málnafröccs fogyasztásra. Mert ebből nem kell több, mint amennyi elég...) Gulyás. • * és a meny, illetve vő a szülök ke­reső foglalkozásában (mezőgazdaság, ipar) fejti ki tevékenységét és ezért megfelelő díjazásban nem részesül. Természetesen mindez csak akkor, ha a tartásra vonatkozó egyéb fel­tételek. a tartást igénylő meny, illetve vő oldalán háaastáxsávai szemben egyébként- fennállanak. A VOLT HÁZASTÁRS tartása te­kintetében a jog ugyancsak hármas követelményt támaszt, amelyek együttes fennforgása esetén, lehet csak szó arról, hogy a házastára a házasság felbontása után tartást kapjon volt házastársától. A hibán kívüli rászorultság és megélhetés ve­szélyeztetésének hiánya itt is ugyan­az, mint abban az esetben, ha a. há­zassági kötelék még fennáll. Harma­dik követelményként a törvény az érdemetlenség hiányát említi, vagyis azt, hogy a tartást kérő volt házas- társ a tartásra ne legyen érdem ellen. Érdemelten a tartásra az, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is. közreható magatartá­sával olyan súlyosan sértette, hogy tartása a társadalma felfogás szerint volt házastársára méltánytalan ter­het jelentene. (Legfelsőbb Bíróság V. sz. polgári elvi döntése.) Az egyszer me gad gitt tartóst is meg lehet vonni attól a volt házastárstól, aki a házasság felbontását, követő időben szándékosan a másik, volt házastárs érdekeit durván sértő ma­gatartást tanúsít. MEGSZŰNIK A MEGÍTÉLT TARTÁSDÍJ fizetési kötelezettség akkor, ha az erre jogosult újabb há­zasságot köt, a tartásra utóbb órde- metlenné válik, vagy ha a tartásra többé nem szorul rá. Utóbbi esetben •azonban feléled ez a jog akkor, ha a korábban tartásra jogosult ismét rászorul a tartásra. Megegyezés alapján is rendezhető a volt házastársak tartásának kér­dése és az ilyen alapon megállapított tartásdíj annak a volt házastársnak is jár, alá a tartásra nincs rászorul­va, vagy arra egyébként érdemelten volna. Itt ugyanis nem a törvény, hanem a felek erre irányuló akarata a döntő. a tartás mértéke tekin­tetében a törvény közelebbi ren­delkezést nem tartalmaz. Szabályai­ból csupán az állapítható meg, hogy a tartás mértéke a megélhetéshez igazodik. A tartásnak — amennyiben ez a tartásra kötelezett megélhetését nem veszélyezteti — a jogosult meg­élhetését kell biztosítania. Dr. NOVÁK ISTVÁN megyei bíró, a TTIT szabadegyeteme jog­és áHamíudományi tagozatá­nak vezetője Űj üzemcsarnokkal bővül a miskolci December 4 Drótgyár A miskolci December 4. Drót-gyár az idén új üzemcsarnokkal bővül. A 15 méter széles és 60 méter hosszú új csarnok építése már a befejezés felé közeledik és abba egy új hor- ganyzó kemencét is építenek. Az új üzemcsarnokban még a második ne­gyedévben megkezdik a munkát Az üzembővítésre csaknem egymillió fo­rintot fordítanak. A Madách Színház miskolci vendégjátéka K edves-emlékű művészi élmény részesei lehettek, akik megnéz­ték a minap a Madách Színház vendégjátékában Jan de Ha r tog Családi ágy című vígjátékának előadását.. A háromfelvonásos, kétsze­mélyes darab előadása közben sűrűn csattant a taps, hangzott fél a ne­vetés, s az .előadás végén a néző úgy érezte, hogy nemcsak remekül szó­rakozott, de a rövid három órai derűn felül kapott valami maradan­dóbb, valami művészibb élményt is. . Miről is szól ez a vígjáték? Röviden azt mondhatnánk, egy író házasságának története hát képben, balladai tömörséggel, jórészt, ágy­ban elbeszélve. Az esküvőt követő első éjszaka, az első gyermek varasa, á tizenegy évi házasság után más nőre sandító férj megnyilatkozása, az elsöszülött fiú férfivá serdülése, a lánygyermek férjhezmenetele és az asszony másod virágzást sejttető kitörése, valamint a megbékélt öregkor az ábrázolt állomásai, ennék a századforduló előtt indult és a huszad! z századba átnyúló házasságnak. S ha már az időpontot illetően találgatá­sokba bocsátkoztunk, el kell mondanunk, hogy arra csak a a egyes jele­neitekben viselt ruhákból, haj-, szakáll- és bajuszviseletből következtet­hetünk, mert éppen az időpont érzékeltetésénél mutatkozik rneg a víg­játék legszembetűnőbb fogyatékossága. A cselekmény tértől és időtől el­szakítva pereg, a családi ágyat rejtő szoba a „levegőben lóg”. Jóformán sehol egy szó utalás nincsen arra, hogy a színen látható szobán kívül is van élet, a látható és hallható történésen kívül egyáltalán történik va­lami a világban. Vitatható a vígjátéki történet abból a szempontból is, hogy az élet nem ilyen egyszerű, mint amilyennek ábrázolja. Akad ugyan benne olykor egy Ids összezördülés, csetepaté, de az évtizedek szépen lepereg­nek anélkül, hogy valami érdemleges történne. Nehezen hihető el ez még abban az esetben is, ha a darabbeli hálószoba ajtaját soha nem nyitják ki és nem néznek ki az életbe. Jóllehet, az egyes jelenetek mind magukban rejtenek egy-egy kis fiók-konfliktust, amelyek azon nyomban meg is oldódnak; mindez nem pótolhatja a drámai szerkezetet, az élet reális ábrázolását. Mi okozta mindezek ellenére a sikert a. miskolci vendégszereplés­nél és feltehetően a budapesti, immár negyedszázados széria-előadásnál és mi az a maradandóbb művészi élmény, amit a darab a jó szórako­záson felül nyújtott? A darab gyors, remek pergése, a sűrűn csattanó poének, a végsőkig kiélezett helyzetkomikum-sorozat, az egyes öltözetek, jelenetek gyoteszksége, a házaséiet elnyűhetetlen témájának feldolgo­zása, a házas társak gyengéinek kamkírozása és végül — de* nem ptolsó sorban —■ a férjet és feleséget alakító kiváló művészek kitűnő játéka. Mindezeknek jó összhangja —• különösképpen a művészi játék — tette lehetővé, hogy a darab, hibái ellenére is, olyan vígjáték-előadássá for­málódjék, amely nemcsak szórakoztat, nemcsak kitűnő művészi alakí­tásokkal gyönyörködtet, de a házaséletnek, mint az emberi együttélés legszűkebb és legszentebb körének alapvető igazságait és jellemző voná­sait is feltárja. A két szerepet két kitűnő Kossuth-díjas művészünk, Tolnay Klári és Gábor Miidós formálta. Mindketten művészi tehetségük javát adva gazdagították, emberi tartalommal telítették figuráikat. Kitűnő ember- ábrázoló tehetségükről tettek tanúbizonyságot, amikor szinte a szemünk előtt öregedtek évtizedeket, változtak át fokozatosan a viruló, fiatal ha­sasokból megbékélt öregekké. Tolnav Klárinak nem egy olyan jelenete van, amikor a darabbéli érzelgősséget nemes érzéssé formálja, Gábor Miklós pedig a komiküs. szituációkban a karikatúra legmüvészibb szint­jére emeli figuráját. Remek arcjátéka, sokoldalú művészi ábrázoló­tehetsége megnyilatkozásainak széles skáláját nyújtja. (Gondoljunk csak.^ arra a néma jelenetére, amelyben a konyakospaiackkal kacérkodik!) — A cselekmény egyenletes pergése, az egyes jelenetek remeg poentirpzása a rendező Ádám Ottó művészi munkáját dicséri. Ez az előadás is bizonyíték arra, hogy» jó művészi munkával si­kerre tehet vinni közepesen sikerült darabot is, csak a rendezőnek és a szereplőknek meg kell találniok azt a művészi módot, amelynek alkalma­zásával a szerző szövegéből azt a mondanivalót domborítják ki, amely a mi színjátszásunk eszmei és művészi céljainak leginkább megfelel. — összefoglalva: a Családi ágy megérdemelten aratott sikert Miskolcon. Helyesen tette a Filharmónia, hogy módot adott a miskolciaknak is ennek a vígjátéknak a megtekintésére. Benedek Miklós 100 esztendős a mezőkeresztesi énekkar Nem mindennapi ünnepség szín­helye volt az elmúlt napokban a Bor­sod megyei Mezőkeresztes község. A földművesszövetkezet 60 tagú ének­kara ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A megye egyik legöre­gebb férfikórusának 17 olyan tagja van. aki már 25—30, sőt 50 eszten­deje szolgálják a dalos kultúrát. így például Tar Károly, Pecze János, Tóth Károly és Márkus László öt év­.IOTE M. B JD ért, elpárolog a haragja. A másik napon megbocsát. Csakhogy egyik apánál előbb jön elő az a „másnap”, a másiknál később. De végül mégis előjön. Mert ez olyan, hogy benne laktyzik az embernek a szívében és egyszer csak előjön. Észreveszi, hogy egyedül van és így már nincs értelme az életének. El­kezd neki hiányozni ' a fia és sürög-forog: mindenütt és minden­ben a fiát látja. Emlékezik rá, emlékek juttatják az eszébe és sírni kezd. Sírni! Érted, fiam: sírni! Siratja a fiát, akit eltaszított magától, könnyelműen ki­vetett a házból, mért akarata ellen nősült. Sírt apád is és azt mondta, hogy ő nem haragszik rátok. Nem is haragúd,ott, de rosszul esett nekit hogy a fia ... szóval, hogy le rá sem hederítettél, hanem a menyasszo­nyoddal az iraiszekrényben kuksol­tál, miközben ő a fületek hallatára a titkárral intézkedett. Tudta, hogy ott vagytok és fel akarta szakítani a szekrényajtót, de attól tartott, hogy gorombaságot csinál... a hivatalos emberek előtt. De azért ő nagyon szeret titeket és árva magában. Min­dene van, de üres a ház. Hiányzol te, meg Bözsi. Szeretne hozzátok köl­tözni. Már a házát is áruba bocsaj- totta. Vevő is akadna rá. Botos Fe­renc venné meg. De apád attól tart, hogy nem vennéd magadhoz, s aztán ő akkor hóim mennef A *>■acwvHán­— LLS1L.S/, ELÉS — Irta: ÓNODVARl MIKLÓS ba? Mikor rajtatok kívül senkije sincs neki! Unokákat szeretne a tér­dén hintáztatni... no, szóval igy gon­dolkozz, fiam! Ez bizony nagy szó, ha így van. — Te mit szólsz hozzá, Bözsi? — Azt, hogy én is szeretném, ha. velünk lenne apád, legalább, az én apám is hamarább békülne. Az uno­kák meg... ejnye, a szél majdnem lekapta a kendőmet! Uzsonnára szalonnát ettek. Kicsi bor is akadt hozzá. Ismerős zamaté, kicsit édeskés bor. Bözsi kóstolgatta Is, gyanított is valamit, dekát... is­tenem: sokféle szőlő terem a határ­ban. Hanem Kerekes Béla erre is kanyaritott egy kis tört. éne tacskót. Érdekes ember: mindig eltalálja, hol kell gyógyítani. Kár, hogy nem or­vosnak ment a tanácselnökség he­lyett ... — Ezt meg anyád hozta. Dugva, a köténye alatt, hogy apád észre ne vegye. Mert annak a vén bakkecské­nek még mindig nem nőtt be a feje lágya, úgy haragszik, hogy most már hozzám se szól, amióta benneteket pártfogollak. De anyád, Bözsi, kerül­get, és leskelődík utánad. Vigyázz, meg ne ijedj, ha egyszer elédl toppan. Nem bánt. valamit mondani akar ... valamit: szóval, hogy asszony lettél. Mert az anya is olyan, mint az apa, csakhogy az még hamarabb kimu­tatja a fájdalmát, meg a haragját is, ha haragszik. De anyád már nem haragszik. Nohét: így állunk? — Te mit szólsz hozzá, Sanyi? — Azt, hogy én ehhez már nem is tudok mit szólni... Töprengéssel és búslaltodássul azonban soha nem lesz kész az új ház. Ráadásul cserepet sem lehet kapni, egy hónap múlva ígérte a tüzépes és Kerekes Bélát is vissza­hívták a tanácshoz; a titkár üzent érte. hogy nem talál valami körleve­let. — Gyerünk haza mi is! — Haza, haza! Hol van a mi ha­zánk? Itt volna, ha felépülne ez a kis ház, hiszen a tanácselnöknél csak kényszerből húzódunk Meg, mert a rokonod. De mi lenne, ha ő sem lenne, ha ő sem pártfogolna? — Azám, mi lenne? Af üven sok össze-visszaságot gon­J,rn‘ dől az ember, ha m^zgvarjak a nyugalmit! Kár is, hogy mz*lt á tanácselnök. Hiszen azóta egyik sem tyd nyugodni. Olyan egíjsze re, de olyan egyszerre mindkettőnek eszébe jutott az apja. Másnap, pitymallatkor, mikor az tizeddel ezelőtt kérték ' felvételüket az énekkarba és még ma is szorgal­masan részt vesznek annak munkájú­ban. Az évforduló alkalmából a mező­keresztesi énekkar jubileumi hang­versenyt rendezett, amelyen részt vettek a párt- és a tanácsszervek küldöttei. Az ünnepségen az idős énekesek emlék jelvényt, Nótás Nagy Dezső karnagy pedig oklevelet ka­pott. új ház felé a hegyoldalra bandukol­tak, kicsi szédülés fogta el Bözsit. Az urába kapaszkodott, de a csodálko­zástól az is olyan fehér volt, mint a fal. — Figyeled, Bözsi! — Vélem, de hiszen ez nem a mi házunk... — Annak kellene lenni. — Hát annak, de nézd. csak: nem hiányzik egy cserép sem a tetőről. — Nem, pedig egy hónap mxflva Ígérte a tüzépes. Éppen az orrom elől vitte el valaki, amikor ott jártam. —r- Hát ez a cserép pedig magától nem jött ide! — Nem. Az biztos ... — Nézzed, egy gerenda is van az udvaron. — Látom. De ismerem is. Ezt a gerendát nagyon ismerem. Ott állt a fészerünkben. Régebben vette apám. — Ezek szerint apád hozhatta iáé! — Bizonyosan. — Istenem: lm én most itt anyá­mat meglátnám, meghalnék az öröm­től! De nincs. Senki nincs. Már csak azért sincs, nehogy hepienddel vég­ződjék ez az elbeszélés. A ház üres, egyébként úgy áll, ahogy Qtttvq.gy~ ták. Csupán Bözsi talál valamit az ablakban. Feledékeny ember volt aki ott hagy tg. Nézi, forgatja, csillog rajta a nap, aztán egyszer csak fel­kiált: — Nézzed csak! De nézzed mgr, Sanyi! Hiszen ez... ez az apám ön­gyújtó«* (Véae)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom