Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-29 / 75. szám

Szombat, 1958. március 29. ßSZAKMAGYAROKSZAG Elkészült az ezerkétszázadik bukóprés a DIMÁVAG Gépgyárban A DIMÁVAG Gépgyárban három éve kezdték meg a fémből készülő háztartási, illetve szükségleli cik­kek tömeggyártására jól bevált PN. 2 és PN. 4 fajtájú bukóprésgépek gyártását. A gépekből az eltelt idő alatt több százat szállítottak külföldi országokba, valamint belföldi szűk” ségletre. Március 25 napja alatt — a felszabadulási műszak lendületének eredményeként — a gépgyár dolgo­zói harminc présgépet szereltek ösz- sze. Ezzel — a gyártás megkezdése óta — az ezerkétszázadik darab ké­szült el a gyárban. A hároméves gyártási időszakban a présgépeken a gyár műszaki kol­lektívája a fizikai dolgozókkal együtt több tökéletesítést hajtott végre. így például javították a gé­pek nyomó munkáját, módosították a „löketállító” szerkezetet. így pon­tosabb, könnyebb, gyorsabb lett a gépek működése. A gyártmányfej­lesztési program megvalósításával a présgépek gyártási idejét a kezde­ti időhöz képest — több mint ötven százalékkal, míg súlyukat egyenként 500, illetve 300 kilogrammal csök­kentették. így jelentős eredményt ér­tek el a gyártási költségnél is. Rendelet a termslöi szakcsoportok és a mezőgazdasági társulások pénz- és hitelgazdálkodásáról A pénzügyminiszter és a földmű­velésügyi miniszter a SZŐ VOSZ igazgatóságának elnökével egyetér­tésben szabályozta a földművesszö­vetkezetek keretében működő terme­lői szakcsoportok és mezőgazdasági társulások pénz- és hitelgazdálko­dását. A csoportokkal, illetve társulá­sokkal kapcsolatos pénzforgalmat és hitelellátást a Magyar Nemzeti Bank bonyolítja le és a bank a iöldmü- vesszövetkezetek számára csoporton­ként, illetőleg társulásonként egyed’í betétszámlát vezet. A termelői szak­csoportok és mezőgazdasági társulá­sok hitelt kaphatnak a közös tulaj­donba kerülő beruházásokhoz és a közösen végzett termelési folyama­tokhoz. A rövidlejáratú hitel csak úgy ve­hető igénybe, ha termelési, hízlalási, ■nevelési, értékesítési, illetve szállí­tási szerződésekből biztosították a hi­tel fedezetét. A várható bevételeknek legfeljebb 50 százaléka vehető hitel­fedezetként figyelembe. Rövi die já­ratú hitelt általában egy éves idő­tartamra folyósítanak. BORSODI SZEMLE címmel tudományos folyóiratot adnak ki Miskolcon A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottsága és a TIT megyei szervezete májusban újra kiadja a „Borsodi Szemle” című ismeretter­jesztő és tudományos folyóiratot. Az új lap, amely kéthavonkint Miskol­con jelenik meg, a társadalmi, ter­mészeti és műszaki tudományok kü­lönböző ágaival foglalkozik majd. nus 31-én megszüntette a kötelező tűzbiztosítást. Helytelen azonban, hogy sok állami, társadalmi, szövet­kezeti vezető úgy gondolja, hogy a biztosítás önkéntessége folytán a tűzbiztosítás kizárólag az Állami Biztosító ügye. Felmerül a kérdés, hogy elegen- dö-e, ha csak az Állami Biztosító dolgozói beszélnek a biztosítás szük­ségességéről, és nem kapnak támo­gatást, vagy legalábbis nem minde­nütt a községi szervektől. Erre a leg­határozottabban csak azt tudjuk vá­laszolni, hogy nem elég. Régen a különböző kapitalista biz­tosító társulatok azért jöttek létre, hogy gazdáiknak hasznot hajtsanak. Most az Állami Biztosító nem a részvénytársaságokba tömörült tőké­sek profitját növeli, hanem az a célr ja. hogy a károsultakat, többek' kö­zött a tűzkárosultakat, igazságosan megállapított kártérítéshez juttas­sák. Nem a biztosítási díj magas tehát a dolgozók részére, nem az az oka a biztosítástól való tartózkodásnak, hanem az, hogy még sok dolgozóban mindig él a régi kapitalista biztosí­tók emléke. Nem felejtették el. hogy a biztosító társaságok igyekeztek becsapni a (károk megállapításánál a kisembereket. Nemcsak az Állami Biztosító fela­data tehát ezt megmagyarázni — ha­nem ez már politikai kérdés is: a ma nem azonos a múlttal, az Állami Biztosító nem hasonlítható a kapita­lista biztosító társaságokhoz. Van azonban egy másik ok is, hogy nem kellő mértékben kötöttek ezideig tűzbiztosítást megyénk területén. So­kaknak ugyanis az a véleménye, hogy náluk ezideig sem fordult elő tűzeset, ezután sem lesz. De a múlt évi károk nagy száma és az. hogy ebben az évben az év első két hó­napjában az Állami Biztosítóhoz be­jelentett tűz- és viharkárok száma meghaladja a háromszázat, azt mu­tatja, hogy a tűzbiztosításra minden­kinek szüksége van. Nem szabad el­feledkezni az 1956. évi pácini és az 1957. évi rudabányácskai tűzről, ahol százezres értékek lettek a lángok martalékává. Az Állami Biztosító a két községben jóval több mint egy­millió forint tűzkár térítést fizetett ki. Ez év elején tűz pusztította el jd. P. Hriczu János Vizsoly községi la kos lakóépületét. Tűzbiztosítást köt­vénye alapján 39.340 forint kártérí­tésben részesült. A megyei pártbizottság javaslaté ra a megyei tanács megtárgyalta megyénk területén a tűzbiztosítás kérdését. A hiányosságok felszámo­lása érdekében jóval a behordás és betakarítás előtt az Állami Bizto sító apparátusának az eddigieknél még erőteljesebb munkát kell kifej tenie a tűzbiztosítás terjesztése ér­dekében és ehhez elengedhetetlen hogy a községi pártszervezetek, ta­nácsok, népfront-bizottságok adja nak az eddigieknél jóval nagyobb és hathatósabb, tényleges támogatást / assan felgördül a függöny, a színpadon még nem történik semmi, a közönség mégis hatalmas tapsban ad kifejezést tetszésének. Tapssal jutalmazza a színen soha nem látható művészt: a díszletterve­zőt. Aztán a műsorfüzetben, vagy szünetben az clőcsarnoki plakáton megkeresi a nevét, s dicsérő elisme­réssel gondol rá, beszél a munkájá­ról és közben észre som veszi, hogy mellette egy őszülőhaju férfi álldogál. Ö az: Ütő Endre, a Miskolci Nem­zeti Színház díszlettervezője, a szín­ház hét utolsó évében bemutatott darabok legtöbbjét ő díszletezte. Harminchárom éve áll Thália szol­gálatában. Az Iparművészeti Iskola és a Színművészeti Akadémia elvég­zése után, 1925-ben lépett először színpadra és a felszabadulásig, sőt azon túl, a színházak államosításáig színművész és díszlettervező volt egy személyben, sőt nagyon gyakran díszletíestést is végzett. Pontosan egy negyed évszázadot töltött ebben a sokoldalú munkában. Pécs. Po­zsony, Kassa, a budapesti Royal Színház, a Bethlen téri Színház, a Komédia Varieté, Miskolc, Debre­cen, Pécs voltak huszonötéves pá­lyájának főbb á-lloniásai. A színházak államosítása Pécsett érte. Az államosítás után végrehaj­tott munkaszervezés módot nyújtott arra, hogy művészi tehetségét ne ossza meg és csa’k egy művészi vo­nalra koncentrálja. Azóta kizáróia- ; gosan díszlettervezéssel foglalkozik. 1951-ben újra Miskolcra került és azóta is a miskolci színház díszlet­tervezője. Öt évig egyedül végezte ezt a nehéz művészi munkát, majd I 1956 óta másodmagával. Kis tollrajzunk szűkreszabott ke­retei nem engedik meg, hogy külön Miért ssaporodnak a lovak Bőcsön kérdi a gazdasági KI-KI A MAGA HELYEN ELFELEJTETT MILLIÓK FELKUTfiTASA NAPFÉNYES, de hideg tavaszi reggel. Haszonálkitszemle van a köz­ségben. Egymás után sorakoznak a ♦♦♦♦*♦*♦♦♦♦♦ lovasgazdák: ki szekérrel, ki pedig 2 csak vezeti a lovát. 2 Az állatorvos, a gazdasági fel- :* ügyelő, de a tanácstitkár is ott tan. =|jó alkalom arra, hogy lássák milyen =2a lóállomány és közben a gazdákkal is el lehet beszélgetni egyről-másról. Miről is eshetne legtöbb szó, mint a lovakról. Vezeti Kristin Béla a lo­vát és bizony megnézzük, mert szép sárga. Jó hátas lenne belőle — ; mondja az egyik néző. Kilencre jár az idő,'a nyilvántartás ■szerint már 140 lovat vizsgáltunk • meg de még mindig jönnek a lovas ­■ gazdák. Az előző évihez viszonyítva ■ legalább 10 darabbal szaporodott a • lovak száma Bőcsön. Beszélgetünk a • gazdákkal, hogy miért vesznek lovat, •amikor a tehenek fogynak? J AZT MONDJA erre Simon Zoltán: \— Jó árat fizetnek a hízott marháért, , sokan leszerződtették és üszőt sem Ineveinek, mert azt is meghizlalják. I Rövid idő alatt kapós lesz a tehén, 'nagy ára lesz, mert a gazdák egy t része csak a pillanatnyi hasznot nézi lés nem gondol arra, hogy a tehén Inem szaporodik olyan gyorsan, mint ► a sertés. I — Ez igaz. de máért vásárolnak lovat a gazdák; felügyelő. — Jobban lehet a lóval mozogni, mint a tehénnel. Nem való az igába — mondja egy másik gazda. — Ez is igaz, de mire való a gép­állomás? — kérdi ismét a felügyelő. — Nem. való az tavaszra — szol közbe egy bajuszos öreg gazda. — Láttam már én olyan szántást, ami szebb volt, mint ha fogattal vé­gezték volna — szól közbe a tanács - titkár. — Igen-igen, de azt nem Hoffher- gép végezte nehéz ekével, hanem könnyű Zetor, kettesekével. Miért nem küld a gépállomás nekünk is olyan gépeket. Azzal mi is szívesen dolgoztatnánk. Node ez még csak a szántás! Hát a simítózás, vetés, szál­lítás és az egyéb munkák. A?t mivel végezzük ? ERRE BIZONY nehéz válaszol­ni. Közel vagyunk a városhoz, sokan járnak piacra, kavics is van a köz­ségben— lehet fuvarozni. Nem fizet­nek rá a lótartásra, legalább is ezt vallják. Mi lenne hát q. feladat? Te­remtsük meg a kisgép-gyártást, hogy a szállítás és a könnyű tqlajmunlui is gépesíthető legyen, akkor nem lesz kifizetődő a lótartás és igyekeznek megszabadulni lovaiktól a gazdák. Érdemes ezen clgondolkozni. 1FJ. GEGUSS ISTVÁN Ne dobja el, megjavítjuk szakadt, kopott fehérneműjét. Zokni stoppolását és fejelését vállaljuk. Kívánságára házhoz megyünk. Nem tudja még ? A miskolci Háziipari Szövetkezet holtjai Miskolc, Széchenyi u. 21 és 26., Ujdiósgyőr, Lenin tér, elvállalnak: perzsaszőnyeg ja­vítást, harisnya szemszedést, műstoppolást, díszpárna készítést és moqtirozásL MISKOLCI HÁZIIPARI SZÖVETKEZET Miskolc, Széchenyi u. 19. Akikre nem jut a rivalda fényéből Üj fejezettel bővül lapunk kulturális rovata. Rövid tollrajzokát fogunk közölni, amelyeknek mindegyikében egy-egy színházi művészt, művészeti, vagy műszaki dolgozót mutatunk be olvasóinknak. Olyano­kat, akiket a nagyközönség nem ismer, de a színpadon látott produkció­ban az ő munkájuk is benne van. Olyanokat, akiknek a nevét talán is­meri a színlapról (rendező, díszlettervező, kosztümtervezö, stb.) és olya­nokat, akiknek talán a munkakörét sem ismerik (ügyelő, súgó, maszk­mester, színpadmester, stb), a színpad névtelen katonáit; mindazokat, akikre nem jut a rivalda fényéből egy szegényes, halvány fénynyaláb sem. Nem akarjuk a, most induló tolirajz-sorozattal a. színház névtelen katonáit a színen látható és hallható művészek fölé emelni, nem akar­juk munkájukat a színészi munka elébe helyezni, mert munkásságuk éppen a színész munkájának megsegítéséhez szükséges. Pusztán egy régi adósságot akarunk leróni. Azt szeretnénk elérni, hogy a színház iránt érdeklődő közönség — a színpadról, színlapról, újságból, fényké­pekről, alkalmi fellépésekről jólismert színművészek mellett — őket is, munkájukat is megismerje és ha egy-egy színházi produkció megnyeri a tetszését, gondoljon a. névtelenekre, a névtelenek munkájára is. Sorozatunk összeállításánál nem ragaszkodunk semmiféle hivata­los sorrendhez, nem kísérletezünk ranglistával, a tollrqjzokqt alkalom- szerű sorrendben közöljük. Az a véleményünk, hogy a színház minden egyes művészeti és műszaki dolgozója a maga posztján olyan munkát, végez, hogy munkájának méltatása kapcsán meddő dolog lenne rang­sorolással kísérletezni. Ismételjük, a közlési sorrend nem jelent semmi­féle fontossági besorolást. Hisszük, hogy sorozatunk segítség lesz a közönség és színházi dol­gozók közötti barátság megerősödéséhez és elmélyüléséhez. I. A szép díszletek tervezője: Ütő Endre méltassuk minden kiváló alkotását, pusztát! egyet-kettőt említünk, hogy olvasóink emlékezetébe idézzük a sok-sok szép színpadi képet: Ukraj­na sztyeppéin, Csongor és Tünde. Bánk bán, Hamlet, vagy' a legutóbbi alkotások közül a Bajadér, Varázs - keringő, Szerelmi házasság. Nehéz lenne a sok-sok díszlet közül kivá­lasztania a szívéhez legközelebb ál­lót. Talán a Csongor és Tünde és a Hamlet díszlete — a „primus inter pates” alapján — a legkedvesebb. Kiváló művészi munkájáért több esetben részesült jutalomban, s álla­munk is méltányolta munkásságát: megkapta a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. f* sendes, szerény ember Ütő ^ Endre, de neki is van egy nagy kívánsága. Igaz, nem egyéni kívánság — találkozik a színház minden tagjának, sőt a közönség kívánságával: mielőbb készüljön el a színház épülete, hogy igazi színház igazi színpadán dolgozhasson, a mo­dern színházi technika eszközeivel felsze élt színpadra tervezhesse, al­kothassa műveit. A jelenlegi alkal­matlan színpad erősen gátolja a ter­vezői munkát is; a zsinórpadlás hiá­nya. a nem megfelelő világítás mind több felesleges tervezői és színpad- mesteri munkát jelent. — Hisszük, hogy Ütő End - - '-ívánsá.ga. vala­mennyiünk ki' a. mielőbb tel­jesül. Eddig harminchárom évet töltött a színház-művészet szolgálatában. A huszonöt- és harmincéves jubi­leumáról megfeledkeztünk. E néhány sorral ezt a mulasztást is szeret­nénk némileg pótolni. (bm) ■> -------------— ö ssze 18 dolgozó van, a megtakarítási mégis jelentős: 3 és fél tonna lemez.2 Ennek az értéke 4—1500 forint. Kissi Ferenc mondta el, hogyan valósítják! meg a korményfejfiiívást az üzem-t részben. 2 — Havonta négy, négy és fél tonnát lemezt tudunk megtakarítani a dol-i gozók bevonásával. Persze ehhez! lelkiismeretes munka és öntudat kel 1.2 De a nyereségrészesedés elég ősz-2 tönző. 2 Ha Kiss elvtárs tájékoztatása va-2 lóra válik, úgy az előkészítő üzem-2 részben havonta a 18 dolgozó 70002 forintot takarít meg. 2 AZ ELŐKÉSZÍTŐ ÜZEMBŐL a2 pártszervezet irodájába látogattunk 2 el. Itt Farkas István diszpécserre! est Béta István művezetővel az áteső-2 pontosításról beszélgettünk. 2 — Sajnos, az eddigi önköltség-2 eredményeinket számokban nem tud-2 tűk még kimutatni. Az elsejével be-2 vezetett v isszan y eremén yezésse 12 azonban ez az áldatlan állapot, mcg-2 szűnik. Átcsoportosítással megoldot-2 tűk, hogy például az egész gyár hí-2 deganyagát itt mifnkáljijk meg. így! a hulladékanyagokat éppen úgy felt tudjuk használni, mintha új, egész* tábla lemez lenne. t AZ ÚJSÁGOK vasárnap adtak« hírt a kormányfelhívásról. Hétfőn* indult el a takarékossági verseny * De a DIMÁVAG-ban egymás után* csatlakoznak a Híd- és Vasszerkezeti* üzemrész felhívásához. Kevés szóval.* de annál több tettel valósítják meg * amit a kormányunk kért, — mind-* nyájunk érdekében. * BARÁTI! LAJOS J javaslatokkal bővítették ki. Határo­zatba foglaltaik, hogy »minden fel­használható anyagot össze kell gyűj­teni az üzemrész területén és újra bedolgozni.« A taggyűlés után a kommunisták visszamentek a munkahelyükre és el­kezdődött a munka. Egyszerű sza­vakkal mondták el a pártonkívüliek- nek, hogy mit is akarnak elérni és hogy a takarékosság kinek a hasz­nára és kinek a javára van. S a dol­gozók megértették: Az első csatla­kozók a kiszesok voltak, akik már amúgy is négy alkalomm al négy va­gon ócskavasat gyűjtöttek ö^sze az üzem területéről. Nics Gusztáv 6 fős KlSZ-brigádja a színesfém hulladé­kok felkutatását vállalta. Lakatos Henrik elvtárs, a pártszervezet ideig­lenes titkára mesélte, hogy még ki­sebb veszekedések is voltak a gyűj­tés alkalmából. Egy-egy megtalált »lelőhelyen« a kiszesek és az idősebb dolgozók vitatkoztak, hogy kit illet a megtalált anyag. A párttagok sem tétlenkedtek és idősebb dolgozókkal összefogva rövid pár nap alatt másfél tonna szög- és gömbvasat gyűjtöttek össze, értéke mintegy 2500 forint. A fiatalok ku­tatómunkája is eredménnyel járt. 1800 forint értékű rezet és bronzot gyűjtöttek össze hétfőtől péntekig. Lakatos elvtárs elvezetett bennün­ket. a forgácsoló üzembe, ahol a fel­fedett anyagok összegyűjtve már vár­ják a raktári átvevőt. A takarékossági láz az előkészítő üzemrészre is kiterjedt.. Bár itt mind­SOK SZÁZEZER dolgozó, aki ol­vasta a forradalmi munkás-paraszt kormány felhívását és megértette azt, e héten és ezután is szétnéz a maga portáján, munkahelyén, hogy hogyan lehetne takarékosabban, kisebb költ­séggel dolgozni: a bányász mielőtt egy új ácsolatút bedolgozna, megnézi a szomszéd vágatot, hátha van ott egy szállá, amiről senki sem tudott már, amit a feledékenység korhadás- xa, pusztulásra ítélt. Az esztergályos, mielőtt a gépbe foglalna egy munkai darabot, a felhalmozódó maradéko­kat sorra veszi és biztos talál ott egy kisebbet, egy eldobottat, amiből ép­pen kitelik egy csavar, vagy gép- alkatrész. Az ú j megmaradt s a má­sik munkához már nem kell vételez­ni. Méteres szögvasakiból, ácsolatszá- laikból így gyűlik össze aztán sok-sok millió forint érték, amiből új üdülők, iskolák, lakások épülnek, amiből az évvégén még nagyobb nyereségrésze­sedést kap a dolgozó. * HÉTFŐN DÉLELŐTT Román Béla, a DIMÁVAG híd- és vassze­relő üzemrész dolgozója rozsdásodó szög- és gömbvasat látott egy halom ócskavas között. Ahogy megnézte közelebbről, látta, hogy a vasanyag használható. Éppen pártgyűlésre igyekezett, ahol a kormányfelhívást tárgyalták. A gyűlésen felszólalt és javaslatot tett: nézzenek szét a gyár- részlegüknél. mert rengeteg használ­ható anyag rozsdásodik, amit a dol- *ozpk segítségével újra fel tudná­nak használni. A felvetett ötlet jó­nak bizonyult, mert az elvtársak nemcsak hogy elfogadták, de részlet­Egy édesanya köszöneté gyermek édesanyja, akinek nagy se­gítséget adott a gyámhatóság gondos­kodása azzal, hogy kislányomat a legszükségesebb ruhaneműekkel el­látta. Hálámat ezúton fejezem ki ma­gam és gyermekeim nevében. özv. Tóth Istvánná Ezúton mondok köszönetét Mis­kolc város I. kerületi tanács gyám­hatóságának, amiért kislányomnak ruhaneműt juttatott, mégpedig olyan formában, hogy a gyerek maga vá­laszthatta ki a neki legjobban tetsző' és reá való darabokat. Szegény, be­teges özvegyasszony vagyok, két Beruházási hitelt kaphatnak a termelő szakcsoportok és a mező- gazdasági társulások tenyészállat beszerzésére, szőlő-, gyümölcs, vala­mint egyéb évelő növények telepíté­sére és szakszerű fenntartására, fá­sításra, talajjavításra, öntözőtelep lé­tesítésére, építkezésre és mezőgaiz- dasági kisgép beszerzésére. Beruházási hitelt tíz évnél hosz- szabb időre folyósítani nem lehet. Amennyiben a csoport, vagy társu­lás mezőgazdasági termelőszövetke­zetté alakul át, a kedvezmények en­nék megfelelően módosulnak. (MTI) teszi ki. Hírt adott a beszámoló cikk arról is, hogy megyénk területén a lakóépület és mezőgazdasági ingat­lan-tulajdonosoknak csak kisebbik fele kötötte meg az önkéntes tűzbiz­tosítást. Éppen ezért néhány sorban az önkéntes tűzbiztosítás kérdésével szeretnénk foglalkozni. Helyes volt, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány 1957 már­Néhány héttel ezelőtt az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatósá­ga lapunk hasábjain tájékoztatta a lakosságot, hogy a tűz- és egyéb ká­rok térítése címén az elmúlt évben több mint 7 millió 355 ezer forintot utalt ki mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek, tsz-ek és magánovsok ré­szére. A kiutalt összegnek körülbe­lül harmadát tűzbiztosítási kártérítés A tűzbiztosítás ter jesztése közösségi érdek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom