Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

Vaaámap, 1959 mároít»« Z. 5 ÉSZAKMAG YAROttSZAG MUNKA- ÉS EGÉSZSÉGVÉDELMI ŐRJÁRATON llimHMMIMMaNIIMIMIIlUHMIIIHIMIIIIMIMIfMIHMimHMIHimimiMIMI IIMMIUIIIIIIIIIM* A tolcsvai állami gazdaságban Nyolcmillió terven felüli nyere­ség .;; Nagyszerű dolog! Ilyen kiváló eredmény láttán nem is csodálkoz­nánk, ha az országiban lévő három­száz állami gazdaság közül valóban a tolcsvai kerülne az első helyre —. amint hírlik. Hanem a dicsőségnek van egy kis szépséghibája: az emberek, akik a milliókat adták, ma még nem a leg­megfelelőbb körülmények között él­nek.' Ez a tömör véleménye a szem­léző brigádnak, amely meglátogatta az állami gazdaságot, személy szerint: dr. Kiss Mihály, a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás munkatársa, Horváth Lajos és Doma Árpád, az SZMT munkavédelmi felügyelői, va­lamint meghívottként e sorok írója, Az étkeztetéssel nincs baj, de ... Három üzemegységből áll a gazda­ság: Tolcsván (itt van a központ is), Sátoraljaújhelyen és Bodrogolaszi- ban. Az utóbbinak nincs üzemi kony­hája, dolgozói a központtól kapják az ételt. Az ellátással — az étkeztetést illetően — rfiegelégedették a dolgo­zók. Nem is érezhetnek hiányt — er­ről tanúskodnak a tiszta, gazdag élés­kamrák. Különösen Üjhelyen — Má­ria néni kitűnő szakácsnő! —, ahol ellenőrzésünk alkalmával feldolgo­zásra váró féldisznókat, egymás mel­lett sorakozó, gyümölccsel és sava­nyúsággal telt befőttes üvegeket, sőt még ínyencségeket is — többek kö­zött birsalmasajtot — láttunk; A tolcsvai üzemi konyhán azonban az egészségügyi szakértő a fejét csó­válta. Mert a higiénia nem éppen ki­fogástalan. A szakácsnő, Cseppei Gé- záné — a rendelet ellenére — utcai ruhában főzött — s ez elég gyakori —- noha válogathat a fehér köpenyek és íityulák között. A vizet vederben tá­rolja, ami ugyan nem szabálytalan — de nem fedi le. Bár csekélységnek látszik ez — mégis szóvá kell tenni, mert belehullhat valami szenny, ami fertőz. Rend a lelke mindennek —* mondják, de különösen az legyen a konyhán. Baktériumok Az ilyen hanyagságokat okvetlenül büntetni kell. Rendelet írja elő, hogy az összegyűjtött trágyát pár napon­ként szállítsák el lakatlan területre, rakják szakaszos-szarvasba, fedjék be földdel, legalább 20 cm vastagon, s előző helyét fertőtlenítsék. Nagyon helyes intézkedés volt a bizottságtól* hogy ezek azonnali végrehajtására utasította a gazdaság vezetőit. Mire való a mentőláda — s egyebekről... A tolcsvai üzemegység kádárműhe­lyében december közepén az egyik kádár alaposan elvágta a kezét, s nem tudták elsősegélyben részesíteni, mert. nincs mentöládájuk. Ez a tény ismét nagy felelőtlenségre utal. A? MT. SZOT 2080/25/1952-es rendelete — amely az igazgatót teszi érte fele­lőssé — előírja a havonkénti rend­szeres biztonsági szemlét. A gazdaság vezetői ilyet igen keveset tartottak. S ebből egész sor hiba származott és szerencsétlenség származhat. Hogy csak néhányat említsünk a hibák kö­zül: hiányosak vagy egyáltalán nin­csenek por- és gázelszívó berendezé­sek a műhelyben, több épületben tűz­veszély fenyeget, a mentőládákban lévő tégelyekről, üvegekről hiányzik a felirat — s ezek miatt is szeren­csétlenség származhat. De mindennél nagyobb baj, hogy a dolgozókat nem oktatták ki a balesetelhárításra, de még csak egy baleset megelőzésére felhívó plakátot sem helyeztek el se­hol. Több műhelyben a legelemibb egészségvédelmi felszerelés is hiány­zik, vagy hiányos: nincs elegendő la­vór, törülköző, szappan. Ivópohara sincs mindenkinek. Apróságok ezek (alig kerülnek pénzbe), de fontosak, s hiányuk nem ment fel senkit a felelősség alól! Hej azok a munkásszállások! Visszaemlékezni is rossz a látvány­ra. Piszok, zsúfoltság, füst, patká­nyok, lyukas pokrócok, kitört ablak­üvegek. Mindezért a legkeményebb kritika illeti a gazdaság vezetőit. Ügy a női, mint a férfi munkásszálláso­kon nagyon mostoha körülmények között élnek a dolgozók. A falak ko­szosak, a mennyezetről félméteres pókhálók csüngenek. Végtelenül .cso­dálkozunk rajta, hogy a vezetők sze­me thunynak ekkora bajok felett. Igaz, kevés a lakható épület, de leg­alább a meglévőket tennék otthonos­sá. Hát senki nem akadt, aki intéz­kedett volna, hogy az újhelyi üzem­egység kocsisai kapjanak huzatot a szalma vánkosra? Mert már két hete így alszanak rajta. Vagy senki nem gondolt még rá, hogy a kastélyban lévő három üres manzard-szobát ho­zassák rendbe (nem sok pénz kell hozzá), s máris több lesz a lakás. Ügy hallottuk, vendégszobának szánják ezeket. De az a véleményünk, hogy előbb a dolgozók, s csak aztán a ven­dégek ..; Nem kevésbé rossz a helyzete né­hány olyan családnak, amelyik az állami gazdaság kezelésében lévő épületekben lakik. Sok, nagyon sok hibával találko­zott a bizottság. Éppen ezért érthetet­lennek tartjuk, miért redukálták le az állami gazdaság beruházási kere­tét, amelynek következtében mind­össze 114 ezer forintot fordíthatnak szociális beruházásokra. Nagyon ke­vés ez az összeg. Utószóként A szemle után a bizottság megbe­szélte tapasztalatait a fiatal igazgató­val, Kapás Pállal és a vezetőkkel. Nem csodálkoztak a hallottak miatt, nem estek kétségbe, nem mentege­tőztek. Ismerik a gondokat és tervbe vették orvoslásukat. Az elmondottak között szerepel olyan tény, ami miatt komoly kritika illeti a gazdaság vezetőit. De a szemle célja elsősorban a segítségnyújtás volt. A gazdaság vezetői nagyrészt fiatal, egyetemet végzett emberek, akik még kevés élettapasztalattal rendelkeznek. Ezért fogadják meg a tanácsot: mindenekelőtt az emberről gondoskodjanak, törődjenek legap­róbb ügyeikkel is, hiszen ők terem­tik elő szorgos munkájukkal a millió­kat. S ezért jobban kell őket oltal­mazni, mint a legnemesebb gyümölcs­fát. ' (Cs. L.) és legyek tanyája ...Találgattuk a múlt esztendőben, mi lehet az oka a rengeteg fertőző- betegségnek. Nos, ebben az állami gazdaságban alapos feleletet kaptunk!" Iszonyatos a tisztátlanság. A legtöbb illemhely piszkos, fedetlen, résein át a »légyszezonban-« akadálytalanul repdeshetnek a rp varok, széthordva a fertőző baktériumokat. Talán még ennél is visszatetszőbb az a látvány, amit az elhanyagolt, nem egy helyen 30—10 székérre való összegyűjtött trágyadomb nyújt. Az eső, az olvadó hóié szanaszét viszi a fertőző szeny- nyet a tengelyig érő sártenger ká­tyúiban, beszivárog az ásott kutakba, — s kész a baj. Nem is beszélve ar­ról, hogy például Tolcsván a trágya- domb közvetlen közelében egy lakás ajtaja nyílik: A Lenin Kohászati Művek középhengersor ifjúsági brigádja válaszolt a csepeli „Ifjú Gárda“-brigádnak »Mi, a Lenin Kohászati Művek kö- zéphengersor műhelyéiben dolgozó Szabó Tibor ifjúsági KlSZ-brigád fiataljai egyetértünk a Csepeli Vas­es Fémművek acélhengerművónek »Ifjú Gárda« KISZ-brigádja által kezdeményezett versenyfelhívással és csatlakozunk ahhoz. Dolgozó népünk életszínvonalának emelése érdekében az alábbiakat vállaljuk: 1. A számunkra előírt tervet 100 százalékra teljesítjük, az elmúlt év­ben elért 19.1 tonna/óra teljesít­ményt 20 tonna/órára emeljük. Ez évi 5000 tonna többtermelést jelent, mely forintértékben 7.5 millió fo­rint. 2. Az 1 tonna hengereltáru elő­állításához szükséges fajlagos anyag­felhasználásunkat 1101 kg/ tonnáról 1098 kg/tonnára csökkentjük, ami 3 kilogrammos csökkentést jelent ton- nánkint. Ez egy év alatt 165 tonna megtakarítást jelent, melynek forint értékösszege 247.500 forint. 3. A selejtet a múlt évi 1.25 száza­lékról 1.05 százalékra csökkentjük, ez a 0.20 százalékos selejtcsökkentés évi 110 tonna hengerelt árut jelent, — forint értéke 165.000 forint. * Bóta János üzemvezető. Vida József pár tti Akár. Szabó Tibor ifi brigád vezető. Simon László üb. elnök. A csehszlovák nép győzelmes februárjának évfordulójáról Miskplc dolgozói is megemlékeztek A csehszlovák cs a magyar nép kö­zötti igaz barátság az elmúlt évben tovább mélyült, s erősödött. Borsod megyében például szinte minden je­lentősebb ünnepségen résztvesznek a csehszlovák dolgozók küldöttei is. Miskolcot és a csehszlovákiai Kassa várost pedig hosszú idő óta baráti szálak fűzik össze. A csehszlovák nép februári győzel­mének 10. évfordulóját az ország má­sodik városában is megünnepelték. A Hazafias Népfront miskolci bizott­sága csütörtökön ünnepi estet rende­zett a szakszervezetek székháziban, ahol a több száz főnyi hallgatóság előtt Eduard Razga, a magyarországi csehszlovák nagykövetség tanácsosa méltatta a győzelmes februári ese­ményeket. Az est második részében neves fővárosi műveszek és Vera Jindrichova prágai énekesnő adott magasszínvonalú kultúrműsort. Az ünnepségen a répáshutai énekkar szlovák dalokkal szórakoztatta a megjelenteket.-OÖO­Megkezdte a termelést a tiszapalkonyai hőerőmű harmadik kazánja Tiszapal konyán a csehszlovák és magyar szerelők az elmúlt héten büszkén jelentették, hogy közös munkájuk eredményeként, a hőerő­mű harmadik kazánja is indulásra készen áll. A csaknem 30 méter magas óriás kazánt hosszú hónapokon át 15 vál­lalat dolgozói építették. A különböző próbák után hétfőn délben a desztil­láltnál ís lágyabb vízzel töltötték fel a kazán 39 kilométer hosszú csőhá­lózatát. Ezt a vizet egy redukáló állomáson keresztül a már működő két kazánban termelt gőzzel fokoza­tosain előmelegítették, majd a kellő hőfok elérése után begyújtották az olajégőiket. Ezután került csak ser a szénpor beíúvásos tüzelésre. Szerda virradóra a -kazán már 100 atmoszféra nyomással dolgozott és így bekapcsolhatták a már üzemelő kazánok közös hálózatába. A Il-es számú kazán munkábaállításával Ti- szapalkonyán már három kazán tér«» mel gőzt. Az I-es számú kazán építése is be„ vfejezéshez közeledik. Elektromos be* rendezéseinek 48 órás próbáit pénte­ken kezdték meg és egyéb munkák! elvégzése után a' kazánt előreláthat tólag a jövő hét végén olajjal be* gyújtják. Az utóbbi napokban meggyorsult a szerelési munka a III. iszámú tur­bina kiszolgálásához szükséges ka* zánokon is. Az V. számú kazán 228 tonna súlyú tartószerkezetében — je„ 1-enleg ,a forrcsövek elhelyezésén fá­radoznak. Megnyílt a vidéki építőművészek kiállítása Öt vidéki város — Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged — építőművé­szeinek alkotásaiból nyűt tegnap a Herman Ottó múzeumban kiállítás. Az ünnepélyes ír,, .nyitót Fazekas László, a városi tanács elnökhelyet­tese mondta. A beszéd után a meg­hívottak megtekintették a kiállítást. Hatvannégy tervező tervrajzai, szá­mos makett és fénykép sorakozik egymás mellett. A tervek többnyire városkép-rendezéssel és lakótelepek építésével foglalkoznak, de nem hiányzik az üdülők, iskolák, bölcső­dék illusztrációja sem. Sok érdekes megyei vonatkozású tervet láthatunk a kiállításon. Ide sorolható a mező­kövesdi 12 tantermes iskola, a nyolc emeletes, 34 öröklakásos Totó—Lottó­ház, a miskolci úttörő-tábor perspek­tivikus tervezete, a színház majdani épülete, a Berentei Hőerőmű lilla­füredi üdülőjének -terve, valamint a Selyemrét és a Kil ián-gimnáziurn környékének rendezése. A kiállításon nagy sikere van az Iparművészeti Tanács lak berendezési tárgyainak is. Különösen megnyerte a tetszést Kigyóssy Ágnes diploma­terve: egy .fotel, amelynek támlája és két oldali része átlátszó műanyagból készült. Az építészeti kiállítást egész hó* napon át — naponta 10—19 óra kő* zött — meg lehet tekinteni. A fiatal építőművészek minden szerdán 17 órai kezdettel előadást tartanak a következő címekkel: A miskolci bel­város rendezése, A korszerű kislakás, Kislakások berendezési kérdései. Vé* gül március 26-áin a kiállítás terv­anyagát társadalmi bírálat álá bo­csátják. Fodrászati cikkeket beszerezheti újból Miskolcon is! Szárítóburáik, dauergépek, fejmosótálak. Hideg-meleg dauervizek, alátét hidegorsó hajcsavarok, pakoló- és haj­fény krémek. Hajlakkok, olajsamponok, olajszórók stb. Címet jegyezze fel: Dobos József fodrászati cikk kereskedőnél, Széchenyi u. 61. udvarban. (A nagy csemegeüzlet udva­rában) Végigborsózik az ember háta. Raz­zia! Katonás parancsszavak, komisz- bakancsok trappja a hallgatag utcák sötétszemű kövezetén, rendőrautók fékcsikorgása, távirati rövidségű fel­szólítások: Szabad az igazolványt!? Köszönöm! Mindez bennrejlik e rö­vid szó baljóslatú értelmében. Elmúlt évtizedek, vagy talán évszázadok fájó emlékei szakadnak fel e szó hallatára, az űzött ember íélelemér- zete jajong a szóban. Úri pribékelv bikacsökös hatalmaskodása, a lealá- zottalk tehetetlensége, ökölbe szorí­tott kezek dühe parázslik a szó ha­muvá lett történelme alatt. Mert mindez már a múlté, a szó hiába kelti fel múlt tapasztalások ‘keser­nyés ízét, aki átél egy mai razziát, nem éÉéz benne semmi visszatetszőt. Aki erős hittel, becsülettel köti ma­gát társadalmunk fájához, a razzia szele nem sodorja el, sőt jobban megerősíti abbeli hitében, hogy a becsületes emberek közé tartozni nemcsak szép dolog, de biztonságos is. Aki pedig élősdi gyom a társada­lom testén, hadd reszkessen, félje a razziát. Számukra, az elenyésző ki­sebbség számára most is félelmetes ez a szó. A munkakerülők, szélhá­mosok, könnyűvérű nőcskék és bi­zonytalan exiztenciájú férfiak, nagy­szájú huligánok és alattomos, hét- próbás gazemberek — a múltból ránkmaradt örökség —, hadd érez­zék azt, ami a razzia lényege: meg­szabadítani a társadalmat, a nép szabad társadalmát azoktól, akik csak ártani tudnak, akik kárára vannak a közösség egyetemes érde­keinek. A miskolci rendőrkapitányság 1958 február 27-én este nagyszabású ráz­A ziát tartott a város bel- és külterü­letein. Egy-két helyről: Avas-szálló A Magyar-teremben elhallgat a zene, elhalkul a szó. A rendőr ely- társak asztaltól asztalhoz mennek, igazoltatnak. Akinek nincs ,vaj” a fején — márpedig a túlnyomó több­ségnek nincs —, nyugodt szívvel nyújtja át személyigazolványát. Többen meg is jegyzik: Féljen, aki­nek van miéit... Egy-kettő azon­ban akad, aki vonakodik, zavartan motoz a zsebében. Nincsen igazol­ványa. Otthon felejtette? Elvesztet­te, mert ránézve nem éppen előnyös bejegyzés volt benne? Egyszerű ha­nyagsággal állunk szemben, vagy?... Majd kiderül. Az egyik asztalnál csinos szőke nő borozgat egy gyanús külsejű fiatal­emberrel. A látszat csal. A fiatalem­bernek rendben a szénája, a „hölgy­nek” annál kevésbé, csak bemon­dással tudja igazolni magát. A Béke-szállóból majd két tucat embert állítottak elő. Miért? Az egyén és a hivatalos szervek felelőtlensége, mulasztása összetalálkozott. A személyazonossá­gi igazolványok pontatlanok, a la­kók elmulasztották a bejelentkezést, vagy nem hosszabbították meg ideiglenes bejelentkezésüket. Nem »egynek a mun ka viszony rovat nincs kitöltve, bár dolgozik, ezt gyári be­lépővel, munkaláppal és egyéb ira- t okkal bizonyítani tudja. Egyszerű szabály sértéssel állunk szemben, s ha megbírságolják az egyént, nem ártana a munkaadót (munkaügyist) is megbüntetni. (Különben az előál­lítottak többsége egyszerű szabály- sértés .miatt került „horogra”. Jó lesz vigyázni a papírokra!) A kapitányságon Nem könnyű feladat az előállítot­tak felülvizsgálata. Bűnüldözésben való jártasságot, a törvények alapos ismeretét feltételezi. El kell tudni választani a tiszta búzát a fertőzöt­től. Különös „portéka” a szó, az igazság és hazugság kifejezésére egyaránt alkalmas. Azt mondják, a szabadság nem más, mint a szük­ségszerű felismerése, s a mi társa­dalmunkban szükségszerű az, hogy mindenki dolgozzék, mert mindenki boldogulását csak mindenki munká­ja biztosíthatja. Egyesek azonban még nem értették meg ezt a szük­ségszerűséget, nem dolgoznak, illet­ve ... * lljuminált állapotú nőt szólítanak be, lehet vagy negyven éves. Mun­kaviszonyt igazolni nem tud. — Miből él? — teszi fel a kérdést az4Írnagy elv társ. — Dolgozom. — Hol? — Ahol munkát kapok. Az egyik kocsmából állították elő, ittas férfiak társaságában „szórako­zott ...” Férjével rossz viszonyban van. Határozottan gyanús. Elvezetik. A már említett, az Avas Magyar-ter­méből előállított szőke nő van soron. Vidéki. Otthon „felejtette” a sze­mélyazonosságit. Elmondja, hogy egyetlen napra ruccant csak fel Mis­kolcra, bevásárolni. Ment is volna vissza, de „beütött” az igazoltatás. Táskajából kétváltás fehérnemű ke­rült elő. — Mi szüksége van rá? — Hebeg, majd ellentámadásba megy át. — Azt hordok magamnál, ami nekem tetszik. Szabadságomban áll. — Válasz: Nekünk pedig nemcsak szabadságbeli jogunk, hanem köte­lességünk is, hogy ebből „bizonyos” következtetést vonjunk le ... Hm... hm. 27-e van, fizetési nap. Jól jön egy kis „mellékkereset”, csak alkalmat kell szolgáltatni a szerencsének” s szegődik az. Csak „emléksüllyesztő”, tág lelkiismeret kell hozzá. — Titkos kéjelgés gya­nújával terhes. Toprongyos, harminc év körüli férfi tántorog be. Már ismerik a rendőr elvtáfsak régebbről is. — Hogy hívják — Lantos ... — Nem igaz, maga Lompos. — Éin?! — Mél latlankodik. — Lan­tosnak kereszteltek. Nézzen csak végig magán. — Ja! Hát... Ügy már igen. — Miért ivott? Botrányos részeg­ségért állították elő és állandó mun­kahelye sincs. — Hosszú sora van annak. Ledol­goznám én az égről a csillagokat is, de mindenünnen kidobnak, mert iszok. Az asszony a hibás. Elhagyott. Igaz, megraktam, de megérdemelte. És most csúszok, csúszok, már egé­szen lent vagyok. A borban találok vigasztalást. Már nincsen visszaút, pedig szeretnék ... Wem tudok állan­dó munkához jutni, nem bíznak bennem... — Folyik belőle a szó. — Segítünk magáin. Maga értelmes embernek látszik. Remélem, nem tévedek. Van két erős keze, rútnak se mondható. Ha csökkentené, sőt; egészen leszokna az italról, vissza* juthatna a becsületes emberek kö­zé. Magán áll, ivagy bukik minden, Megígéri, hogy megváltozik? — Meg én ... Olyan szépen beszél az őrnagy úr. Beszéljen még, hadd vigasztalódjam. — Elérzékenyül. Fe­je lélkókad, a földet nézi, töprengeni látszik. Sokat ivott. Nehéz lesz az útja visszafelé: Könnyebb lejönni a hegyről, mint felkapaszkodni. De ha segítenének neki, ha szépen, emberségesen szól­nának hozzá, talán menne a dolog. * Ember áll emberrel szemben, aa egyik az igazságszolgáltatás ikated- rálisán, a másik pedig lent, egészen alacsonyan, közel a bűnbeeséshez. A törvénnyel büntetni is lehet... Könnyűszerrel elbánhatnának vele, közveszélyes munkakerülés címén, vagy a meg-megismétlődő botrányos részegség miatt internálhatnák, kényeszermunkára ítélhetnék. Ez kényszermunkára ítélhetnék. Ez a rendőr, a Magyar Népkötársaság „hatalmi embere” — ahogy mondani szokták — a nehezebb utat választja, bízik az emberben, segíteni akar neki, igyekszik a lelkére beszélni; Rohannak a percek. Odakint már a kakasok kukorikulnak. Későre jár az idő és még sokan vannak oda­kint. Azokat is meg kell nézni, vagy visszaengedni az életbe, vagy elszi­getelni az egész társadalomtól, hogy nyugodtabban alhassanak a becsüle­tes emberek. Külön-kulön minden előállítottal « törvény szellemében jártak el, a tör­vényesség szigorú betartásával. (Gulyás)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom