Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-12 / 36. szám

Szerda, 1958. február IS.

ÉSZ ARM AC- * ARORSZ AG

5

Több figyelmet kell fordítani Miskolc ivóvízhálózatának fejlesztésére

A »Borsodi Műszaki Élet« legutóbbi számában igen értékes tanulmány jelent meg a Miskolci Vízművek főmérnöke, Szilléry László tollából: »Miskolc város ivóvízellátásának jelenlegi helyzete és fejlesztésének lehetőségei«. címmel. A cikk a gondos, alapos munkát tükrözi, az író szakértelmét bizonyítja. Egyetértünk minden sorával, mert úgy érezzük, hogy egyre gyorsabban fejlődő városunkban a közművesítés igen fontos feladatként jelentkezik.

Az új városrészek lakóinak ivóvízre, modern ipari üzemeinknek pedig ipari vízre van szüksége. Az emberi élet és munka alapvető szükségleteként lépett tehát elő a víz.

Ezért megérdemli, hogy rangjához méltóan foglalkozzanak vele. Ezt tette Szilléry László értékes tanulmányával, s a városi vízművek igazgatósága is az 1958. évi műszaki intézkedési tervével. Ez évben újabb hárommillió forintot fordítanak a város vízhálózatának fejlesztésére. Ezzel csak egyrészt biztosítható a város ivóvízellátása, de a jövő fejlődését figyelembe véve, nem tekinthető teljesén megoldottnak.

Miskolcnak a felszabadulás előtt 60—10 000 lakosa és ennek megfelelő közműhálózata volt. A belváros nagyrészt elegendő meny- nyiségű és házakba bevezetett ivóvízzel rendelkezett. De nem ígv volt a helyzet a peremvárosokban, ahol csupán ásott kutakat használtak, amelynek egészségtelen és rosszízű vizével sen- kisem törődött.

A város akkori ellátásáról Szilléry főmérnök cikkében a következőket olvashatjuk: »... Miskolc vámsát a tapolcai vízmű látta el ivóvízzel. A tapolcai vízmű terve az 1909-es évben készült el, s az építés 1910-ben indult meg. 1913-ban kezdődött a vízszolgáltatás. Az első 1913—14. évi vízszolgáltatás alig volt háromnegyed millió köbméter, amely az 1940-es évek elejéig sem érte el az évi hárommilliót ... Diósgyőrvasgyárat és annak lakótelepét a tavi forrás 1940-ben épült gravitációs vízmüve látta el ivóvízzel. Diósgyőr ivóvizét a Felsőforrástól kiinduló 125 milliméter kovácsoltvas csővezeték szolgáltatta. Pereces ivóvízellátása nem volt megoldva ...«

A felszabadulás után megháromszorozódott Miskolc város lélek- száma, s figyelembe véve a további fejlődést, a vízműveknek az volt a feladata, hogy Miskolc városnak fejenkint naponta 250 liter ivóvizet szolgáltasson, mely napi 75 000 köbméternek felel meg.

Ez csak igen komoly beruházások árán teljesíthető. Az előző években 12—16 millió forintot fordítottak az ivóvízellátás biztosítására. A beruházások 1950-től kezdődtek meg, s így a vízművek nagyszerű munkája ellenére is a megnövekedett fogyasztás könnyítésére, naponta 35 000 köbméter vizet tud ma biztosítani.

Ha a számokat összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy a tervezett napi 75 000 köbméter vízfogyasztásnak mindössze a felét szolgáltatják a jelenlegi közművesítéssel. Mit tettekés

ÖREG DIÁKOK A VÉN ISKOLÁBAN ....................................................................................................................Mii

E

GY KIS „SZÉPSÉGHIBÁVAL“

// edves kis ünnep- ség zajlott le tegnapelőtt a sárospataki öreg kollégium ■falai között. Megnyitották az ország első bentlakásos népfőiskoláját. A népfőiskolát a Hazafias Népfront szervezte, s fenntartásához a megyei tanács jelentős összeggel — mintegy 30.000. forinttal — járult hozzá,»

A népfőiskola mindössze egy hónapra veszi igénybe a hallgatók idejét — viszont programja annál gazdagabb. A megye különböző helyeiről kiválogatott dolgozók elsősorban a modern mezőgazdasággá l is marked- nek, segítségül híva a természettudományt, s több-kevesebb órát végighallgatnak az irodalom, nyelvtan, művészet, néprajz és népművészet, társadalompolitika és jogi ismeretek kérdéseiről. Egyszóval: 130 órán keresztül ismerkednek az általános műveltség alapvető követelményével.

A népfőiskola hallgatói ezenkívül tanulmányozzák Sárospatak és környéke kulturális életét, ellátogatnak a közeli állami gazdasá- gokba és termelőszövetkezetekbe — abból a célból, hogy jobban megismerkedjenek a szocialista mezőgazdaság előnyeivel.

Az öreg diákokat a, pataki gimnázium tanárai, neves agronómu- sok, párt- és tanácsi emberek igazgatják él a. számukra eddig ismeretlen vagy kevésbé ismeri kérdésekben.

Kétségtelen, hasznosnak ígérkezik ez a minden évben, a téli időszakokban megismétlődő népfőiskolái tanfolyam. Sajnos, meg kell jegyezni, hogy a tervezett 30 tanulóból ez- ideig mindössze 14 jelentkezett a népfőiskolára. Hová lettek a többiek? Valószínű nem az az oka, hogy idegenkednének a tanulástól — talán inkább az, hogy a szervezés nem volt elég alapos. Ezért javaslatként hadd tegyük hozzá: a még hiányzó 16 tanulót okvetlenül vonják be a tanulásba, egyrészt azért, mert gyarapodó tudásuk hasznot hajt a társadalomnak, másrészt pedig ne vesszen kárba az a sok pénz, ', amit szintén a t ársada- < lom áldoz a tudásért. < (— cső—;<

mit akarnak tenni, erről Szilléry cikkében a következőket olvashatjuk: »... A tapolcai hidegvízforrások napi hozama átlagosan 45—50 000 köbméterre becsülhető... Érthető, hogy ez a víznyerőhely fejlesztendő elsősorban: Innen

ugyanis a szükséges ivóvízmeny- nyiség legnagyobb része közvetlenül fedezhető. Az elmúlt években gépberendezéseink kapacitását növeltük egy szivattyúgép csoporttal, kutatófúrásokat végeztünk a még elfolyó vizek helyes foglalási módjának megállapítására cs tervbe vettük a jelenlegi, inár elavult gépházunk teljes átépítését...«

Diósgyőr ivóvízellátásának megjavítására megépítették és üzembe helyezték az Anna-forrásokat és az ezek vizét lehozó gravitációs vezetékeket. A lillafüredi Palota szálló alatti Anna-forrás foglalása a vízművek dolgozóinak öt évi fáradságos munkájába-került s büszkén vallhatják, hogy ez az egyike a legspeciálisabb kartszvíz foglalási módoknak.

Lapunkban mór beszámoltunk az Anna-forrásró], hiszen ennek megtekintésére nemcsak a magyarországi hidrológusok, hanem külföldi vendégek is ellátogattak. Szép látvány, amint a villanyfénytől megvilágított csaknem 300 méter hosszú földalatti tároló-rendszert bejárva gyönyörködhetünk a természet eredeti boltozatában, cseppkövekben és kristályokban.

A táróban csővezetékeken ömlik a víz a forrástér előtt kiképzett csillapító medencébe, ahonnan gravitációs utón — minden gc- picrő felhasználása nélkül — vezet tovább a fogyasztókhoz. Napi hozama átlagosan 4—5000 köbméter.

Az elmúlt években tehát lényeges beruházások történtek városunk ivó- vízellátásának biztosítására. Ez évben további intézkedések látnak majd napvilágot.

Megállapíthatjuk, hogy a vízművek jelenlegi berendezése pillanatnyilag, továbbá á legközelebbi jövőben megindítandó beruházások segítségével megfelelő perspektívával, elegendő vízzel látszik rendelkezni.

A vízmérleg azonban vízigényre utal:

250.000 lakos átlagosan (egy fő egy nap alatt 250 litert), összesen 62.500 köbméter vizet fogyaszt. A rendelkezésre álló adatok szerint, 4500 köbméter a napi vízhiány...!

Szilléry László főmérnök foglalkozik azokkal a javaslatokkal is, mely szerint a város ívóvízellátását meg lehet oldani. Ezért javasoljuk a város vezetőinek és a vízügyi problé- . mákkal foglalkozó illetékes főható- é Ságnak, hogy az általa felvetett kér- r déseket. alaposan tanulmányozzák.

! Megérdemli ez a probléma, hogy fi- gyelemfeméltóan foglalkozzanak vele, mert ennek megoldása mindany- £ nyiunk érdeke!;; ?

I Dragos Gyula

A pénzügyminiszter újabb rendelete a juttatott ingatlanok kifizetési határidejéről

Skót lányokkal Sátoraljaújhelyen

kár szervező a jókedvű barátokozásból a színházépületbe vezethetik vissza a vendégeket. A sátoraljaújhelyi nőtanács igazi magyaros vendégszeretettel fogadta a messzi ország lányait és azok bizonyára _ nemcsak az ajándékba kapott gyönyörű hollóházai porcelánokat viszik magukkal emlékül, hanem azt a szere- tete. is, amely a magyar nők részéről a világ miniden békeszerető emberével szemben megnyilvánul,

ESTE KÉT ELŐADÁSON töltötték meg a színházat a sátoraljaújhelyiek. A Magyar Cirkusz Varieté igazgatóság igazán művészi varieté- műsorral lepte meg őket. A műsor fő attrakciója — természetesen — a skót lányok fellépése, de az egész műsor összességében és számonként elemezve is kitűnőnek mondható. Ügyes volt a műsor szerkesztése, az egymást váltó különböző varietészá- mok pergővé tették, egy percre sem vált unottá, mert nyoma sem volt benne az esztrádoknál már annyira megunt »meleg miki-ot'cn-váltásinak. A magyar artistaművéezet legjobbjai, akik már a világ legkülönbözőbb pont jam szereztek dicsőséget a magyar művészi életnek, adtak itt ízelítőt tudósukból. Nem is tudja a néző, hogy a sok szám közül melyiket dicsérje elsőként és meddő dolog lenne valami ranglista-szerű sorrendiséggel kísérletezni. Élénk derű és hagy tetszés kísérte a 2 Bodnár humoros rongybaba-számát, a 2 Marion ügyes, akrobata művészetét, a 3 Hajnal . ügyességét, a 2 Classohn zsonglőr- és kötéltáncos-mutatv án yét, a 4 Eleki remek mutatványait. Lélegzetfojtva figyelte a közönség Eleid Mariska csodás mutatványát: az első előadáson tizenhat, a másodikon huszonegy szaftot csinált a levegőben. Nagyon ügyes volt a fiatal Gálíy bűvész. Fazekas Nicoletle énekszámai kellemes színfoltjai a műsornak. A népszerű Iiarsányi-együttes megérdemelten aratott nagy sikert. Külön kell megemlítenünk a nemrégiben alakult Budapest Rytmus Tánczenekar (vezeti: Radnóti Tamás) kitűnő közreműködését és remek zenekari számait, amelyekben a tánczeneiművészet igen magas fokiét nyújtották és örömmel láttuk, hogy mellőziik azokat a — tánczenekaroknál, sajnos,

; bevett — szokásokat, hogy a művészi [hatást különböző külső hatásokkal [fokozzák. — A műsort Halász Tiva- [dar konferálta igen kedvesen, szelle- (mesein, minden terjengősséget és minden olcsó hatásvadászatot kerülővé. Sajnos nem áll módunkban a ki- [tűnő artisták számaival részleteseb- [ben foglalkozni, bár a nyújtott mű- \ vészi élmény részletesebb és dícsé- [röbb elemzést kívánna.

\ Nagy várakozás előzte meg a skót [lányokszínpadraléptét. Hagyományos [skót népviseletben lépnek fel, pórid ülnek a dobok, felsírnak a skót- [ dudák, a csinos tamburmajor kezeiben villog a tamhurbot és szádnak fáz ősi skót dallamok a sátoraíjaúj- [ helyi nézőtéren. Majd kard tánc ho* S vetkezik, különböző ’ népi* ‘'táncok, [ zeneszámok követik. Az igazi művé- [ szelnek kijáró tisztelettel nézzük' és [csodáljuk az előttünk ismeretlen [népi művészetet. Kedves, hosszan- [ tartó emlékű művészi élményt nyüj- } toltak.

í NAGYON KEDVES VOLT ez a va► sámap Sátoraljaújhelyben. A kitűnő

► szervezés (Kr aj nyák Oszkár m unká► ja), a turné vezetése, irányítása, az

► egész napot betöltő rendezés sokrétű,

► eredményes munkája (Ács. Sándor | fáradozásának eredménye) csak dí► cséretet érdemel, s külön köszönet- t jár a sátoraljaújhelyi nőtanácsinak ! azért a kedves fogadtatásért, amiben

► a vendégeket részesítették és amivel Í a magyar- vendégszeretet jőliűmévét

► öregbítették.

» Éjjel, amikor az autóbusz hazafelé »tartott vélünk, olyan köd ülte meg

► az utat, mintha csak a ködös Albion | lányainak akart volna az időjárás i$

► kedveskedni. Pedig sietős volt az út,

► Másnap este már az ország egy má*

► sík részén várták a társulatot, hogy* | megismerjék művészetüket, mégis*

► merjék egy távolélő nép kultúráját

► és meg bar átkozzanak annak képviselőivel.

(hm)

1/ olt idő, amikor V egyes, gyengén működő tsz-ekre iráni- . kusan rá,mondták, hogy:

„ez aztán virágzó mező- gazdaság !”, mert virágzott földjein a gyom, el- , lepte a kultúrnövényeket

és aztán július táján ténylegesen keresni kellett, hogy voltalzéppen mit vetettek abba a földbe? Az egyéni gazdák persze —• nemcsak azok, akik egyenesen ellenségei, hanem még azok is, akik szimpatizáltak a szövetkezeti mozgalommal — kételkedve néztek a jövőbe, s ha megkérdezték őket, hogy ősszel belépnek-e a tsz-bc, bizony gyakran így feleltek: „kétszer is meggondolom. én azt...” Alapjában véve igazuk volt ezeknek az embereknek, hiszen a — bár gyakran nehézségekkel küzdő, de mégis több jövedelmet eredményező — kisgazdaságokat nem szívesén cserélték fel olyan csoporttal, amely a szemük láttára soványodott, szegényedett, idővel psctleg fel is bomlott. Bár az újságok és a rádió számtalan beszámolót közöltek a megye más táján levő, jól működő gazdag csoportokról, mégis hitetlenkedtek, kételkedve fogadták a híreket, hiszen közvetlenül ők nem ezt tapasztalták. Amikor pedig azzal érveltek a helyi vezetők. hogy lépjenek be a kívülállók, lépjenek be a középparasztok és személyes példamutatásukkal javítsák meg a. munkát, gyakran azt a választ kapták, hogy akkor lépnek be, ha a tsz már megmutatta, hogy jobb eredmények elérésére képes, mint ők, s különben is: „olyan emberek közé lepjenek be, akik tehetetlenül nézik, hogy földjeiket ellepje a gyom?” Majd, talán akkor, ha a tsz már megmutatta, hogy többet termel, mint ők és akkor maguktól is jelentkeznek!

Hasonló problémákkal kellett megküzdeni Hejőkeresztúrban is. S éppe^— nemhogy megküzdeni, .hanem még most is ezzel küzdenek: csendes forrongás a falu, hiszen az újjáalakult Béka rfsz már eddig is szinte összehasonlithatat- lanul szebb eredményeket mutatott fel, mint elődje: azok a kívülállók, akik becsmérelték korábbi munkáját, egyre gyakrabban fordulnak meg a szövetkezet portája körül, és ha valaki megkérdezi tőlük, hogy mi a szándékuk, már nem ugy Jelelnek, hogy „kelszer w meggonduUJJAEBREDES

Adalékok a hejökeresztúri Beké Termelőszövetkezet történetekéi

lom”, hanem, hogy: „Itt valami változás történt ... és be is lépnék, dekát ...én legyek az

első?”

A tanácsházán Korcsog János elnök és Tu- ^ rai István vb. titkár körülbelül így fogalmazták meg a változást:

— Ha. őszinték akarunk lenni, akkor be kell ismernünk, hogy a Béka Tsz elődje ténylegesen a gyengék közé tartozott. Talán nem is azért., mert nem rendelkeztek elegendő földterülettel, vagy nem kaptak volna az államtól és a gépállomástól megfelelő segítséget, hanem legfőképpen azért, mert kicsi volt a taglétszám, s ennek is nagyrésze nő volt. Megfelelő vasúti összeköttetéssel közel esik hozzánk Miskolc és a férfiak inkább üzembe járnak. Akinek nincs annyi földje, hogy magában gazdálkodjék, az inkább a vasgyár felé tekintgetelt és a tsz-be már csak azért sem lépett be, mert ott lényegesen kevesebbet keresett volna. Mindössze tizenhárom tagja volt a tsz-nek, nem tudtak megbirkózni a sok munkával és — qz is igaz —: laza volt a fegyelem. Akik beléplek — s amikor már látták, hogy balul sikerül a. gazdasági év — leginkább nem azon töprengték, hogy miként kellene megjavítani a. munkát, hanem, hogy milyen módon szabaduljanak meg és keressenek más megélhetési lehetőséget? Ilyen állapotok között bizony az is előfordult, hogy kapqlatlan maradt egy-egy tábla, kukorica, vagy az egyéniek mögött elkéstek vele és a gúnyolódok bizony nem egyszer mondták: „Ez igen! Ez aztán virágzik...” Márpedig, ha ilyen hangok járnqk, nehezebb, sokkal nehezebb a meggyőzés. Azt éppen nem lehetne mondani, hogy idővel, alaposabb átszervezéssel, g munkafegyelem megjavításával nem lett volna jó tsz a hejőkeresztúri Békéből, hiszen évről- évre fokozatosán formálódtak, alakultak, de 1956 novemberében, amikor a környék más, sokkal hírnevesebb cs szilárdabb tsz-ei is megbomlottak, Hejőkeresztúrban is felszámoltak önma-~

gvkat. Most aztán még többen voltak, akik azt mondták, hogy itt, ebben a községben már soha nem lesz termelőcsoport. Talán még fogadni is mertek volna rá. S ime: mostantól visszatekintve szinte elcsodálkozik az ember! Az egy hónappal később újjáalakult tsz aránylag rövid idő alatt nemhogy taípraállt, hanem korábbi színvonalához képest szinte hihetetlen eredményeket ért el.

Az újjáalakulás után először is azzal kezdték, hogy átvették a Nagycsécscn feloszlott tsz földjeit, gazdasági felszerelését (ami megmaradt) és ezt kicserélték az állami gazdasággal. így végeredményben mindkét szektor, jól járt, mert az állami gazdaságnak nem volt kifizetődő Hejő- keresztúr old járni a földet megművelnia csere ■ folikán pedig a tsz-hez is közel került vagy száz■ hold föld. Tervük az, hogy itt juhászatot létesítenek (a juhokat már megvásárolták, s addig, amíg az akolt megépítik, Áraktön neveltetik.: 196 darab juh — akárhogy s mint számítjuk, egymagában véve is szép jövedelmet hoz a jelenlegi 19 tagnak!). Azonban az új létesítmények sora ezzel még korántsem ér véget. Még néhány nap és megnyitják szövetkezeti olajütőjüket, amely egész Hejőkefeszúr és környékét kiszolgálja majd. Ezenkívül hántolót és egy benzinmotorral hajlott darálót működtettek, amelyet azonban a várható forgalomra való tekintettel egy kiselejtezett Hoffhcr-traktorrq cserélték fel, amely az olajütőt is működtetni fogja. A Hoffher- traktort az emődi állami gazdaságtól kapták.

TI asonló létesítmények persze megyénk más tsz-eiben is vannak, de a hejőkeresztúriak példája mégis figyelemre, méltó, hiszen nekik sokkal, de sokkal messzibbről kellett elindulni, hogy idáig érjenek. Ebben pedig nem kis része van az új elnöknek, Veres Imre elvtársnqk, a mezőcsáti járási tanács főállattenyésztőjének, aki — úgy, ahogy írtam: egyben a hejőkeresztúri Béke Tsz elnöke is! Kemény munka és nem lehet könnyű mindkét helyen helytállni, s mi több: ilyen eredményeket felmutatni, de helytáll és bebizonyította: alapos szervező munkávql és, ha. szívvel-lélekkcl dolgozik az ember, megbirkózik minden nehézséggel. Önöd vári Miklós

sedslem sok juttatóttól vette el a kedvezményes fizetés lehetőségét, s ezért sok ilyen irányú pgnasz is hangzott el.

A pénzügyminiszter nhost megjelent újabb rendelete arról intézkedik, hogy aki a végleges megváltási árat tartalmazó fizetési határozatot — rajta kívül álló okokból — csak 1957 november 30-a után kapta kézhez, azt akkor is megilleti a 35, illetve 20 százalékos kedvezmény, ha a juttatás teljes vételárát 1958 március 31. napjáig kiegyenlíti.

Azok a juttatóttak tehát, akik csak november 30-a után kapták meg a fizetési határozatokat, keressék fel a helyi tanács adócsoportját a kedvezményes fizetési lehetőségek megbeszélése végett.

A múlt év végén lapunkban beszámoltunk arról, hogy a felszabadulás után végrehajtott földosztás során juttatott föld- és egyéb ingatlanok megváltási árát a pénzügyminiszter véglegesein megállapította. A rendelet intézkedett arról, hogy amennyiben a juttatásban részesült személy 1957 december 31-ig teljes egészében kifizeti a juttatott ingatlan végleges árát, úgy a mezőgazdasági munkások, gazdasági alkalmazottak és telepesek 35 százalékos, egyéb személyek 20 százalékos kedvezményben részesülnek.

Több községben különböző nehézségek miatt késett a végleges megváltási ár kiszámítása, s ezért a fizetési értesítéseket is csak késve kézbesítették ki az érdekelteknek, A kéA TÖMPEORKÜ IKARUS fröcskölve vágja a téli sarat Sátoraljaújhely utcáin. A színházépület elé kanyarodik, ahol már csoportokba verődött kíváncsiak álldogálnak, s be- tűzgetik az autóbusz oldalán a felírást: »Dagenham Girl Pipers«. Igen. a világhírű skót zene- és táncegyüttes néhány tagja látogatott el most Sátoraljaújhelybe, hogy a Magyar Cirkusz Varieté igazgatóság rendezésében bemutatásra kerülő varieté- műsorban fellépve, ízelítőt adjanak a sátoraljaújhelyieknek a sziget- ország népi művészetéből.

Már az érkezésnél kedves figyelmességgel találkoznak: a színház- épület homlokzatán széles transparens anyanyelvükön üdvözli őket, majd a nő tanács képviselői köszöntik virágcsokorral. Arra sincs jóformán idejük, hogy a fogadtatást megköszönjék, máris karomra gadják a nyolc skót lányt a sátoraljaújhelyi nőtanács tagjai, és viszik a nő tanács helyiségébe, ahol terített asztalok, ínycsiklandó sütemények, csillogó likőrösüvegek társaságában a nő- tanács aktívái, a járási pártbizottság és az ifjúság képviselői várják őket. A kedves, barátságos helyiségben megindul a barátkozós. A tolmács nem győzi a fordítást, de lassan nincsen is ,rá szükség, mert ének harsán, zongorabang zendül és a zene nemzetközi nyelve feleslegessé teszi a tolmácsot. Felhangzik a ' DIVSZ- induló, nyomban utána a skót lányok ajkáról a világszerte ismert angol dal: »Ifs a long way to Tipperarry, it’s a long way to go...« S ahol énekelnek, ahol zene szól, ahol jókedv van, onnan a tánc már — a szó legszorosabb értelmében — csak egy ugrás. Keringő, csárdás és előttünk ismeretlen, szigetországi táncok váltják egymási, amelyekben csak próbálgatnánk, a lépéseket, de a lányok visznek magukkal. Perdül, ’forog mindenki, a jókedv mindenkit elragad és amikor Ács Sándor, a turné igazgatója éppen azon fáradozna, hogy indulásra ösztönözze a lányokat. őt is belódítják a zakatoló-kör közepére, és folyik a mulatság tovább. Bizony, nem kis faradságba ' kerül, amíg Acs Sándor és Krajnyák Ősz-