Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-11 / 35. szám

Ke99i 195*. február 11. ßSZAKMAr^ * FORSZ \< 5 tCcscciis-caek a szerencsi csokoladegyárban ■f A"••••A*A*••A*••■•••••••■■•••••••••••••••••••• ••fii *••••••••••• ••••••••*•••••••■•••« MV.V.V.V.V.W.WV.VÍÍIIÍIM 1956 NYARÁN kezdődött a törté­ket, amikor a csokoládégyár ^ egyik kőművese, Tóth István kéressél fordult az üzem igazgatójához, engedélyezzen számára anyagot, hogy egyetlen szobája leszakadt mennyezetét megjavíthassa. A ke­sergő ember láttán jutott akkor eszé­be Kéner elvtársijaik, miért ne le­hetne nekik is úgy tenni, mint a Lenin kohászatnál teszik — _ egy­néhány házat felépíteni a gyárban kallódó különböző anyagokból. Es ayé lenne a laikus, áld. családjával felépíti. , Hamarosan meg is állapodott ío.n Istvánnal és Cseppely János kőmű­vesekkel. Cseppely feleségevei, há­rom gyermekévei egy egészen pici, vizes lakásban lakik. Az egészseg- telen lakás miatt állandóan beteges­kednek a gyermekek, a kislányt so­káig kezelték a tüdőgondozóban. Ért­hető tehát, hogy Cseppely is nagy- örömmel fogadta a gyár vezetőinek javásilatát. ■ ... 1956 augusztus közepén hozza iis fogak a munkához. Csúsztatásokból 9—9 szabadnapot gyűjtöttek össze, amit teljesen a ház építésére, illetve a kezdő munkák elvégzésére fordí­tottak. Ott töltötték később is min­den estéjüket és vasárnapjukat. De nemcsak a két férfi dolgozott. Csep­pely János sógorai és apja egy-egy hót munkájával segítették őket. Ott ásta a földet heteken keresztül 70 éves apósa és beteg májával a fele­sége is. . „ Tóth Istvánnak — ugyancsak a gyárban dolgozó — nagy fia is ott töltötte szabadsága nagy részét, ba­rátaival együtt. A férfi bátyja is segített egy-egy délután, apósa, anyósa pedig egy éven keresztül éjjel-nappal őrizte egy kis rögtönzött kalyibában az anyagot és a szerszá­mokat. Eljöttek a munkatársak is a két házépítő családhoz, néha nyol­cán is ásták a földet, rostálták a salakot. OKTÓBER KÖZEPÉN az igaz­gató hozzájárulásával előre kivették az 1957-es szabadságukat is, mert azt remélték, hogy a rossz idő be­állta előtt felhúzhatják a falakat. Október 17-e volt ekkor és néhány nap múlva elkezdődtek az eUeníor- radalmi eseményelv, amelyek^ a ház­építést megakasztották. Még két napig próbálkoztak, de géppisztolyos suhancok fenyegették az építkezésen dolgozókat, abbahagyták a munkát. Tavasszal folytatták az építkezést, márciusban már meszet oltottak, csi­nálták az alapokat. Ebben az időben a gyárban nem építkeztek, megkér­ték tehát az igazgatót, engedje meg, hogy néhány segédmunkással együtt munkaidőben is dolgozhassanak egy ideig, míg a lemaradást pótolják. Ennyivel kevesebbet írjanak majd jóvá nekik. (Mert a megállapodás Szerint az elvégzett munka értékét lelakihaiták volna.) így dolgoztaik áp­rilis közepéig — nappal fizetésért, este »maguknak«. A ház kibújt a földből és ők bol­dogan tervezgettek. Spórolták a pénzt új bútorra, az asszonyok pedig, ha idejük engedte, horgolták a füg­gönyöket az épülő új lakás ablakai­ra. (Ma is ott vannak ezek befej e- zetlenül, eldugva a szekrény mélyé- I re, mert — ahogy Cseppelyné mondja —, ahányszor meglátják, annyiszor | sírva fakadnak.) ÁPRILIS KÖZEPÉN az építés-♦ vezető szólt nekik: ezentúl már es-* tőnként ne dolgoizzanak, majd a gyár* befejezte!i a házak építését. Ez az* igazgató utasítása. Kénéi' elvtárs be-* szélgetés során maga mondta el, ő* már akkor áprilisban elhatározta,* hogy ezeket a lakásokat nem a két* kőműves kapja —: azért is hagyatta akkor velük abba a munkát —, de ezt nem mondta meg nekik. Ezek pedig nem tudták mire vélni a dol­got. Valamit azért mór gyanítottak, hiszen beszélték a gyárban és a vá­rosban is, hogy nem ők kapják meg a lakásokat. Az igazgatót többször is megkérdezték, de ö minden esetben megnyugtatta őket. Egyszer például Tóth így tette fel a kérdést: Kéner elvtárs, készítsük ám az új bútort és az asszonyok horgolják a függönyöket, vajon nem lesz-e mindez hiábavaló? Csak csi­náljátok nyugodtan, Pista fiam, — volt az igazgató válasza. Kénéi* elv­társ elismeri, hegy ez a beszélgetés így folyt le, de véleménye szerint ezzel ő még nem kötelezte le magát semmire. — Kéner elv társ maguknak ígérte és ő betartja a szavát mindig —, nyugtatta meg őket. a személyzeti vezetőnő, amikor egy esetben neki is elmondták kétségeiket. (Szegény Mika elv társnő, de sokszor hall ezért szemrehányást azóta is a két elkese­redett embertől.)- igen, Kéner elv társ szava! Ez volt minden reményük, mert ők nagyon tisztelték a vezetőjüket, akit gyer­mekkarától ismertek és hizlalt, ben­ne, mert sohasem tapasztaltak részé­ről hamisságot. Azért közben állan­dóan sürgették a szerződés aláírását. Eddig tudniillik csak szóbeli meg­állapodás volt közöttük, végre jú­niusban meghozták a szerződéshez szükséges űrlapokat, ök alá is írták, de az igazgató eltépte a szerződőst. Augusztusban szóltak nekik, vegyék fel a pénzt azért a munkáért, amit szabadságuk alatt és munkaidő után végeztek a házon. Személyenként nem egészen 2500 forintot kaptak. Ügy mondják, ebben már benne van az 50 százalék túlói'adíj is. Tóth apósának megfizettek az egyévi őr­ködésért. A gyár befejezte a két ház felépítését és a lakásokat odaadta a vállalat másik két alkalmazottjá­nak. EDDIG A TÖRTÉNET. Azért ír­tam le ilyen részletesen, hogy vilá­gos legyen mindenki számára, mi­lyen igazságtalanság történt a két családdal, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: mi oka lehetett a gyár vezetőjének, hogy megszegje adott szavát? Olvastam Kéner elvtárs vá­laszát, amelyet az egyik pesti lap kérdésére írt. Két dologgal indokolja cselekedetét: A két kőműves nem dolgozott az ellenforradalom alatt, hanem nemzetőri szolgálatot teljesí­tettek és tavasszal sem építették kellő szorgalommal a házakat, he­lyette délután is maszek munkáit vál­laltak pl. Laczkó beruházási felelős házán. Nekem Kéner elvtárs már azt mondta, hogy szó sincs nemzetőrség­ről (de akkor miért írta ezt?). Äz igazság ez: A két kőműves, amikor látta, hogy az építkezésen lehetetlen dolgozni, bementek a gyárba. A mun­kástanács 26-án épitőmunkásokkal erősítette meg a porta őrizetét, ka- pusszolgálatot teljesítettek. Az üzem az események alatt végig dolgozott, ők pedig, építőmunkások ott álltak nyolcán, műszakonként váltva egy­mást, és sokan tanúsíthatják, hogy nem. egy hőbörgő suhancot, részeg embert zavartak el a kaputól. (Tóth például egy részeget meg is vert, mert az igazgató utasításait letépte a porta faláról.) Fegyverük egyéb­ként egész idő alatt nem volt., mégis mikor egyik nap híre jött, hogy az igazgatót bántani akarják, tizen is' siettek a lakására, hogy megvédjék. Ezek között volt Tóth István és Cseppely János is. Kéner elv társ ezt is megerősítette, s én ezekután még igazságtalanabbnak éreztem a két munkással szembeni magatartását. A LAKÁSOKAT végül is az üzem energetikusa (akit Horthy-tiszt apósa miatt annakidején Budapestről ki­telepítettek) és a volt gyári munkás­tanács elnökhelyettese kapta. Az elvtársak szerint mindkettő köteles- ségtudóan elvégzi a munkakörét, az utóbbi meg éppen több évtizede meg­becsült dolgozója a Szerencsi Csoko- ládégyárnak. De azért mégiscsak furcsa dolog »nolilikailag« indokolni, hogy a lakást ők és nem az a Ivét kőműves kapta, akik elkezdték a ház építését és akiknek a gyár igaz­gatója ígérte oda. A másik érv is döcög. Lackó házá­hoz már csak akkor mentek dolgoz­ni, amikor — április közepén — megmondták nekik, hogy esténként ne dolgozzanak a házakon. Kéner elvtárs is már április közepe táján eldöntötte, hogy a lakást nem kapja meg Tóth és Cseppely. A megálla­podás szerint még nyolc-kilenc hó­nap állt rendelkezésükre — egy ta­vasz, nyár és ősz — ezalatt még be­fejezhették volna az építkezést. Csakis a következő tél végén (de csakis akkor) vádolhatták volna őket, hogy nem tartották be a vál­lalt kötelezettségüket. Aki azonban ismeri a két család súlyos lakáshely­zetét, nehezen hinné el, hogy ezek nem tettek volna meg minden tőlük telhetőt, hogy a szép. új lakás elké­szüljön. Hiszen a két asszony azóta is szinte éjjel-nappal sír bánatában,, csalódásában. VÉGEZETÜL egy tanulságot: beszél­tem az üzem párttitkárával, a szak- szervezeti elnöknővel, a személyzeti felelőssel, mindnyájan azt mondták, hogy ők csak utólag értesültek az igazgató döntéséről. Én itt látom a hiba forrását. Ha Kéner elvtárs meg­beszélte volna ezt a kérdést is az elvtársikkal, talán elkerült volna egy hibát, mert hiba történt, amit. valamilyen módon sürgősen orvo­solni kell! MAGYAR KLÁRA Időben végezzük el gyümölcsfáink téti ápolását Megyénk egész területét kiváló természeti adottságaink igen alkal­massá teszik gyümölcstermelésre. Bőven el tudnánk látni a lakosságot egészséges, vitamindús gyümölcsök­kel, sőt exportra is jutna, s a jó termések sok pénzt hoznának a ter­melőknek. Bár sok gyümölcsfánk van, ezeket majdnem mindenütt nem gondozzák, nem ápolják helyesen. Szabolcsiból hozzuk az almát, az Al­földről a barackot, mert a mi gyü­mölcsfáink alig teremnek és a kevés termés is selejtes, férges, pajzstet* vés. A termelők elől a békében ha­gyott kártevő gombák és rovarok szüretelik le idő előtt a termést. Pedig a borsodiak szeretik a gyü­mölcsfát, csak a múlt ősszel is sok tízezer darab csemetét elültettek, ám azok ápolására úgyszólván semmi gondot nem fordítanak. A gyümölcsfák téli áDolásának most van itt az ideje. A süni, rossz állású, beteg, száraz hallásokat el kell távolítani. A fán maradt gvü- mölcsmúmiákat, hernyófészkeket és tojás esc mókát le kell szedni, a tör­zset és a vastagabb ágakat gyü­mölcsfák aparó val. drótkefével meg kell tisztítani, a hulladékot elégetni, majd márciusban rügyfakadás előtt olajos permet lével, vagy téli higítá- sú mészkénlével le kell permetezni. Ez a leggyakoribb és legcélraveze­tőbb módja a faápolásnak. Az idei tél különösen kedvezett a munkák elvégzésére. A Bodrogközön kihasználták a jó időt; többszáz hol­don végezték el a gyüjnölcsfák ápo­lását. Tuktaharkánycn a növényvédő brigád házról-házra járva, olcsón, és szakszerűén végezte az esedékes munkákat. Megyénk egyik legna­gyobb gyümölcsösében. Nyíriben fel­szántották a iák alját, de jól halad a gy ümölcsfatisztogatás a kelecsényi, aggteleki és a tarcali szakcsoportok­nál is. Sok helyen viszont még hozzá sem kezdtek a munkához, egyebek kö^t Szomolván — pedig a miskolciak várják a híres szomolyai cseresz­nyét. Lebecsülik a növényvédelemét a mezőkövesdi, edelényi járási cs községi tanácsoknál, de a földmü- VI3SSZÖvet kezeteknél is. Sok helyen a »majd tavasszal elvégezzük« — fel­fogás uralkodott el a tanácsappara- tvsban is. Ez az álláspont minden­képpen helytelen, annál is inkább, mert a hátsó gondolat leginkább az, hogy majd tavasszal sem csinálják meg. Tavasszal a permetezés ideje van. de csak a már megtisztogatott fákat lehet eredményesen permetez­ni. EmeLlett tavasszal megindul a munka a szántóikon, szőlőkben és ha tavaszra hagyjuk a tisztogatási mun­kákat is, a munkatorlódás miatt nem jut rá idő, elmarad a gyümölcsfa ápolása, csökken vagy teljesen meg­semmisül a termés. .* Ez pedig nemcsak a termelőnek, vagy szakcsoportnak, hanem az egész népgazdaságnak mérhetetlenül nagy károkat okozna. Uajdu Károly Jogi tanácsadónk írja A nyárra elkészül az ózdi kohászatban az ezeradagos üzemi étterem és konyha Több mint ötmillió forintos előirányzattal két éve kezdték meg az ózdi kohászat dolgozói részére az ezeradagos korszerű üzemi konyha és étterem építését. Az épület már tető alatt van és a tervek szerint a nyáron átadják rendeltetésének. Az új üzemi konyhán a legkorszerűbb háztartási gépek segítségével egyszerre ezer adag meleg ételt készítenek inajd. A művészi domborművekkel, festményekkel díszített épületben az éttermen kívül büfé, eszpresszó, italmérés áll majd a dolgozók ren­delkezésére. Úttörő-karnevál Február* — karnevál! Most Van ideje a mo­solynak, vígasságnak, s mint a városszerte lát­ható p! akátek elárul­ják. élünk is ezzel az alkalommal. Nemcsak a felnőttek, a gyerekek is vendégül látják Kar­nevál hercegét, alatt­valói hódolattal. Szombattól vasárnap délutánig szinte szünet nélkül szflt a zene a SZOT székházában. Vasárnap reggel is csak azért hallgatott el néhány órára, hogy délután lsét órakor újult erővel, még szív­hez szólóbban, még kedvesebben csendül­jön fel a jelmezes út­törők köszöntésére. A miskolci úttörők vidám karneválján sokszáz miskolci fiú és kislány vett részt. Szebbnél szebb jelmezekkel káp­ráztatták el a herceget és udvari népét. A régi mesék régi hősei mel­lett felvonult a leg- újabbkori mesék hőse is: a szputnyik. A gyerekek és a szü­lők vidám mosolyát még az sem hervasz- totta cl, hogy alig pár­órás vidámság után, este hétkor búcsút in­tett Karnevál hercege. Szerkesztőségünkben minden szer­dán délelőtt a miskolci 4. sz. Ügyvé­di Munkaközösség (Déryné u. 9.) in­gyenes jogi tanácsadást tart. Az eddig beérkezett közérdekű kérdésekre az alábbiakban válaszo­lunk : D. J.-né, Ujdiósgyőr: Ha édesany­ja végrendelkezett, s önre nem hagyományozott semmit, úgy köteles részre van igénye. A köteles rész fele areale az értéknek, ami akkor jutna önnek, ha édesanyja nem ha­gyott volna hátra végrendeletet. * S. N.-nc, Miskolc: Cserelakást csak akkor köteles elfogadni, ha az olyan, mint jelenlegi lakása. Ha nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt. * S. L., Miskolc: A Legfelsőbb Bű*ó- ság legújabb döntése értelmében pert indíthat annak megállapítása végett, hogy a betegsége okozati összefüggésben van-e a balesettel. K. L. L., Miskolc: A külföldi Örök­ség megszerzése igen hosszú és bo­nyolult eljárást igényel. Ezért for­duljon valamelyik ügyvédi munka- közösséghez. * Hegedűs Antal, Diósgyőr: A Ne­hézszerszámgépgyár felmondásával kapcsolatban nem követett el tör­vénytelenséget. Más kérdés az, hogy méltányosságból. mint csökkent munkaképességű egyént, önt nem kellett volna elbocsátani. Ismételten forduljon kérelemmel az. igazgató­hoz s betegségére és nehéz anyagi helyzetére való tekintettel bizonyá­ra fognak az ön részére alkalma­zást találni. * P. J. cs özv. G. I.-né, Miskolc: Mi­után már a II. fokú lakásügyi ható­ság is megállapította, hogy »tárebér- lője« önkényesen költözött be,' s a kilakoltatását is elrendelték, szor­galmazza a lakás kiürítését a kerü­leti tanácsnál. * H. I., Bocs: A vagyon szétosztása történhet ajándékozási szerződés­sel. vagy végrendelettel. A végren­delet azonban szigorú alakszerűség­hez van kötve. Forduljon valame­lyik ügyvédi munkaközösséghez. * N. L., Szalaszcnd: A kertet és a gyümölcsöst bérlőjétől saját hasz­nálatába veheti, de előbb fel kell mondani a bérletet. * O. L., Hernádnémeti: Ha az 1956­ban kapott csereingatlanát telek­könyviig az ön nevére bekebelez­ték, úgy a községi tanács azt nem jogosult az előbbi tulajdonosnak visszajuttatni. * K. B., Ernőd: Kishaszonbérelt föld­jéből vaíó kimozdítás miatt fordul­jon panasszal a megyei tanács mező- gazdasági osztályához. * L. J„ Miskolc: Ha jelenlegi kere­setének több mint 20 százalékát von­ják le gyermektartásdíjra, úgy for­duljon a bírósághoz, s kérje a gyer- mektartásdíj összegének leszállítá­sát. Dr. Fehér József J^jfélrc járt, amikor a kis csapat elindult az osztrák hátár felé. A holdfényes éjszalcában, mint sötét árnyék lopództak egymás után toronyirányban a keményre fagyott szántásokon. A hideg novembervégi szél vörösre marta az arcokat. Fűzi József a legfiatalabb tagja volt a társaságnak. Napok óta az ital hódította, s így esetlenül, fáradtan bukdácsolt a többiek után. Á hideg­ben azonban hamarosan kitisztult az agya, s csak akkor kezdte világosan felfogni: mit is tesz. Megállt, és zihá­ló melle szaporán fújta ki a meleg párát. — Hol vagyok, hová megyünk? — motyogta halkan... — Óh, szegény anyám, mégcsak el sem köszöntem tőle. — Gyere már — szólt vissza az egyik a sorból. — Itt van a határ nem messze. S Jóska elindult botorkálva utá­nuk. A határnál ő is felemelt a föld­ről egy darab fagyott rögöt és meg­csókolta. Nem sokkal azután az osztrák csendőrség kíséretében foly­tatták útjukat az első lágerig. Egy hónapig bolyongott munka nélkül Ausztriában és sorakozott reggel, délben, este az inségkónyhán, miq aztán az egyik napon Szent Ja­kabról többedmagaval Angliába irá- v:*ntták. 7l/f’'vor kifutott velük a hajó a taj­■ - tékzó óceánra, s a. hatalmas ; hullámok Itözt ringatóztak, kis féle- ! lemérzet fogta cl. Szorosan kapasz- ' kodott bele a hajó fedélzetének kor­Szabadulás A J7ML w r jTh w 9 rm- iü rn rzí latjába ás hosszan, sokáig nézte a messzeségben egybefonódó keklő ho­rizontot. Csak egy gondolat foglal­koztatta: a partraszállás. Megnézni Angliát, amelyről oly sok szépet, jól meséltek neki. Zúgott, morajlott a tenger, de ö ezt nem hallotta, mert az ígéretek — melyet a „Szabad Európa” rádiójá­ból hallott — teljesen magával ra­gadták. — Dolgozni fogok ás ... — cs ük­kor az egyik hullámból argúba locs- csanó viz ébresztette fel álmodozásá­ból. A Kánaánnak vélt országban Jós­ka csalódott. Igaz, cgy-két hétig tet­szett neki a. sok-sok látványosság, de aztán később ez is unalmassá, megszokottá vált. öt hónap telt már el, de még min­dig munka nélkül volt. Egyik város­ból a másikba toloncolták, mig végül is Nottinghamban, egy ócska, kopott berendezésű vasöntödében helyez­kedett el. Azelőtt soha nem dolgo­zott vasgyárban — apjával 14 hold földön gazdálkodott. —, de most vál­lalnia kellett a munkát, hogy köny- nyitsen a sorsán. Az, amit a Vörös- kereszt nyújtott, csak épven arra volt elég, hogy éhen ne haljon. Keserves nanok következtek. Jós­ka, aki egyedüli fiúgyermek volt a családban, gondtalanul élt, becéz- gették, cirógatták szülei, minden bajtól óvták. És most? Egyszerre a nyakába szakadt minden. Megbánta, hogy hallgatott a csábító szóra, de ez már későn volt. A gyárban elviselhetetlen, veszé­~ **■ lyes munkaviszonyok között dolgozott napi 12 órát, ebből azon­ban csak nyolcat számoltak el. A ke­reset? Egyheti kemény, megerőltető munkáért 9 fontot fizettek. Azaz mégsem, mert ebből 25 százalékot levontak legénységi fejadó címen, további 3 százalékot öregségi, 4 szá­zalékot. bctegsegélyzési, 7 százalékot pedig szakszervezeti járulék címén. Keresetének mindössze csak 61 szá­zalékát kapta meg. A honvágy napról napra kinzób- ban gyötörte. Szeretett volna meg­szabadulni a pokolból. Igen, szósze- rint a pokolból, mert még csak a hetedik napot dolgozta a gyárban, amikor felrobbant az egyik kemence. 14 halott és több sebesült lett. Neki is megégett a. lába. A kitagadotiság, a hontalanság nyomasztó érzéseit még csak sú­lyosbította az, hogy teljesen el volt zárva, q világ híreitől. Angol újsá­gokhoz, ha jutott is néha, tehetetle­nül dobta félre: idegen volt neki az angol szó. Kétségbeesés lett rajta Úrrá. Egy napon Király Béig. és Kéthly Anna ment el hozzájuk, a „Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség” ro­hamosztagába toborozták a magyar fiatalokat. — Ne is gondol­jatok hqzamene- telre, otthon bör­tönök, akasztóiak, szibériai ólombá­nyák várnak ben­neteket, — hazudták nekik. Igaz, a toborzás szégyenletes ku­darcba fulladt, otthagyták a „gyű­lést”, nem jelentkezett „felszabadi- tónak” egyikük sem. Jóska nem tudott hinni ezekben a szavakban. Torkig volt már a sok ígérgetéssel, hazudozással. Öten ad­ták össze pénzüket, hogy rádiót vá­sároljanak. S amikor meghallotta a „Szülőföldem” hangját., benne már csak egy gondolat ólt: haza, haza, minden áron haza! m 7/s most. itt, ül szemben velem, L' szótlanul az elmondott ször­nyűség után. Szemében még ott vib­rálnak az átélt események riadt, zak­latott víziói, fülében most is hallja az idegen, rekedt rikácsolást, de már itthon van, nyugodlabb és bol­dogabb is. Itthon van kis falujában. Göncmszkán, a családja melegítő Ölelésében Társadalmunk visszafogadta ál­lampolgárává. Dolgozik a helyi ital­boltban és tanul, gépkocsivezetői is­kolába jqr. De vagyon szégyelli azt a novemberi éjszakát, meggondolat­lanságát, a bódulást. — Jóvá qkarom tenni — mondja őszinte csendességgel és ez igazabb- nak hat minden hangzatos fogadko­zásnál. Török Alfréd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom