Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-07 / 32. szám

Péntek. 1958. február 7. eSZAKMAGTAKOKZA 3 Törődjünk többet a vidékről bejáró dolgozókkal A felszabadulás óta Borsod me- gye ipara hatalmasat fejlő­dött. Amellett, hogy meglévő üze­meinket bővítettük, korszerűsítettük, egész sor új üzemet is építettünk. Ez maga után vonta az iparban dolgo­zók számának nagyarányú növekedé­sét. 1950-hez képest több mint 50 százalékkal, mintegy 35 ezer fővel nőtt a megye szocialista iparában foglalkoztatott munkások száma. Ez az új munkásréteg megyén belüli és megyén kívüli, nem ipari vidékek la­kosai közül került ki. Ezek az em­berek otthonuktól távol, sokszor több mint 100 km-re dolgoznak. Egy ré­szük, a távolabb lakók, két-három hetenként utaznak haza családjukhoz. Többnyire a vállalatok munkásszál­lásain laknak. Ez a kisebbik rész. A másik, a többség naponta utazik lak­helyéről az üzembe vonaton, autóbu­szon, motorkerékpáron, vagy kerék­páron. A megye iparában dolgozó mun­kások és alkalmazottak több mint 40 százaléka ilyen bejáró, utazó mun­kás. Bejáró munkások nagy csoport­jait a következő iparágakban talál­juk: kohászat 10 ezer; bányászat 15 ezer; építőipar 7—8 ezer; és az ipar egyéb területein mintegy 6—7 ezer. Pártszervezeteink tömegpolitikai munkájuk végzése közben nem té­veszthetik szem elől a megye ipará­nak azt az adottságát, hogy több, mint 40 százalékban faluról, vidékről bejáró munkást foglalkoztat. Ahhoz, hogy helyesen tudjuk meghatározni a politikai munka mondanivalóit, látni kell a vidékről bejáró és tele­pített dolgozók helyzete közötti lé­nyegesebb különbségeket. Ilyen kü­lönbségek vannak a telepített és a bejáró munkások életmódja, szak- képzettsége a szakma iránti szere­tető, kulturális élete, családi élete, jövedelme és mindezekkel összefüg­gésben politikai nézetei, képzettsége és tevékenysége között. A városban lakó munkás általá­** ban jobban összeforr az üze­mével, annak apróbb és nagyobb problémáival, mint a faluról bejáró munkás. Indul a vonat, indul a busz, igyekszik haza a családjához és otthon az üzem rendszerint kiesik látóköréből. Az esetek nagyrészében az utazás következtében amúgy is megrövidült szórakozási, pihenési időt paraszti munkával tölti a saját, vagy családja tulajdonát képező föld­területeken. Ez bizonyos jövedelem- többlethez juttatja a csak az iparban dolgozó munkással szemben, de sok esetben a falu mezőgazdasággal fog­lalkozó parasztjaival szemben is. S mivel a bejárók között jóval keve­sebb a szakmunkás, mint a városiak .között, jóval kevesebben kapnak a szakmunkát megbecsülő magasabb bért is. A jövedelem-többletet tehát mindig saját kategóriáján belül kell érteni. Nagy árat fizet ezért a több­letért a bejáró dolgozó. A család szá­mára csak a pénzt viszi, de hogy ve­lük éljen és örüljön erre már nem nagyon jut ideje. Kulturális élet te­rületén sokszor az általános falusi le­hetőségeket sem veszik igénybe, mert estére fáradtak és másnap korán haj­nalban kell felkelniük. A telepített munkásokhoz képest a, bejáró munkások politikailag ke­vésbé képzettek. A vidéki dolgozók sokszor terjesztői a valótlan rémhi-. reknek. Gyakran a kiinduló pontját képezik a különböző demagóg néze-^ leknek, politikai, gazdasági, szociá-, lis, és bérkérdésekben egyaránt., Községük közéletében csak kis szá­zalékban vesznek részt. Általános j panasz a községi tanácsok és párt-, szervezetek részéről, hogy a falu kö­zös megmozdulásai, társadalmi mun­kái, — (út és járda építés, falu szé-j pítés stb.) — alól kihúzzák magukat., A tsz mozgalom fejlődését sem segí-, tik elő. Ök maguk nem lépnek be tsz-be, mert ez a rendszeres üzemi, keresetük elvesztését jelentené, csa­ládjaik között is ritkán találunk tsz, tagot. Saját földjüket akkor és úgy, művelik, amikor és ahogyan ők akar-, ják, azt vetnek bele elsősorban,, amire háztartásuknak szüksége van., Az üzemek nevelő, emberiormá-< ** ló hatása a faluról bejárd dol­gozókra feltétlen érezhető. Ennek szép példáit lehetett tapasztalni a megyében az ellenforradalom után megindult pártszervezés során, ami­kor is több községben olyan elvtár­sak kezdték meg a pártszervezést, akik üzemben dolgoznak. Nem egy községben jelenleg is üzembe bejá­ró dolgozó a falusi párttitkár. Az üzemek szervezett patronáló tévé- / kenysége is kedvező hatást gyakorolj A vidékről bejáró dolgozók közötti politikai munkát nehezíti, hogy a te­lepített üzemi dolgozókhoz képest lé­nyegesen kevesebb közöttük a párt­tagok száma. A vidékről bejáró párt­tagok helyzete nehezebb, mint azoké, akik az üzem közelében laknak. Ne­hezebben oldható meg a pártoktatá­sukba való bevonásuk, és a párt­munkában való részvételük. De mindkettő megoldható feladat. Ma még az tapasztalható, hogy a taggyű­lések vitáiban a vidékről bejáró párt­tag elvtársak nem nagyon vesznek részt. A beszámolót meghallgatják, de a vitáról a vonat indulása miatt eltá­voznak. Véleményüket nem nagyon mondják el, így a pártszervezetek nem szereznek időben tudomást a bejárók közötti hangulatról,' s nem tudnak választ adni a felmerült kér­désekre. A Szervezeti Szabályzat ki­mondja, minden párttag kötelessége, hogy »világosítsa fel a pártonkívüli dolgozókat a párt politikájáról«. Vi­dékről bejáró párttagjaink jószándé­kuk ellenére is kevésbé tesznek ele­get e kötelezettségüknek. Erre a fel- világosító munkára általában nin- csennek felkészülve, és felkészítve. {"Itthon sem végeznek rendszeres politikai munkát a bejáró párttagok. A községi pártszervezetek feladataik megoldásában szeretnének támaszkodni az üzemben dolgozó kommunistákra, de jelenleg az a helyzet, hogy nem is tudják ponto­san, hogy kik azok az üzemi dolgo­zók, akik munkahelyükön tagjai a pártnak, mert ezt nem közük velük sem az üzemi, sem a területi párt- bizottságok. A falun élő kommunis­ták összefogása, akcióegységük kiala­kítása pedig igen nagy jelentőségű a falusi pártmunka színvonalának eme­lésében. különös tekintettel a mező- gazdaság szocialista fejlesztésében. Éppen ezért a községi pártszerveze­teknek feltétlen tudniok kell arról, hogy kik a párttagok a faluban. Milyen feladatok állnak pártszer­vezeteink előtt a faluról üzemekbe járó dolgozók közötti munkában? Az üzemi pártszervezetek agitációs mun­kájukban vegyék figyelembe a tele­pített és bejáró dolgozók helyzete közötti különbségeket, de ne a kü­lönbségek alapján érveljenek. Töre­kedjenek arra, hogy a különbségek fokozatosan megszűnjenek, különös tekintettel a politikai kérdésekre és a szakma, az üzem iránti szeretet- re. |Z ülőn kell foglalkozni a vidék- ről bejáró párttagokkal, ta­nácskozásokat kell számukra szer­vezni, ahová helyes meghívni azon községek párttitkárait is, ahonnan sokan járnak be az üzemekbe. Ezek a tanácskozások alkalmasak arra, hogy a bejáró kommunistákat meg­bízzuk pártmunkával, meghatározva az üzemi és falusi pártszervezetek közös, sajátos feladatait. Ilyen kö­zös, és fontos feladat a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesztése. Ez­zel a módszerrel elérhető, hogy a vi­dékről bejáró párttagok tevékenyen résztvegyenek a pártéletben. Az üzemek elsősorban azon közsé­gek politikai, gazdasági és kulturális patronálását szervezzék meg, ahon­nan sokan járnak be hozzájuk dol­gozni. Ezzel az üzemi és a községi pártmunka, a falu és város, a mun­kások és a parasztok közelebb ke­rülnek egymáshoz. Simon Ferenc MB ágit. prop. o. munkatársa. A diósgyőri kohászat KISZ-fiataljainak nagyaktíva-ülése A diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vök KISZ-ffataljai csütörtökön az ujdiósgyőri Vasas Otthonban többb mint négyszáz résztvevővel nagy- aktiva ülést tartottak. Az aktivaülésen Járdán Ferenc, a nagyüzemi KISZ-bizottság tit­kára tartott beszámolót az eddigi munkáról és vázolta a fiatalok előtt álló feladatokat. A beszámoló szerint a gyár mintegy négyezer fiatal dolgozójából eddig csaknem ezernégyszázan léptek be a gyár negyvenkilenc KISZ alapszerveze­tébe. A gyárban jelenleg negy­venkét ifjúsági brigád vesz részt a termelő munkában 460 tag­gal. A fiatalok jó munkájára jel­lemző, hogy például a Béke-kohó ifjúsági brigádjai — 1956 harma­dik negyedévéhez viszonyítva — a múltév negyedik negyedévében csaknem négymillió forint megta­karítást értek el. Az aktivaüJés résztvevői határo­zati javaslatot fogadtak el. Esze­rint a jövőben a KISZ tevékenyeb­ben vesz részt az ifjúság nevelésé­ben, a polittkai felvilágosító mun­kában. Cserei átogatások útján akarják elmélyíteni a kapcsolatot a néni demokratikus országok fia­taljaival, találkozókat szerveznek a mtmkásmozgalom idősebb dolgo­zóival. A termelés területén, te­kintve, hogy a gyárnak az idén jelentősen magasabb tervet. kell teljesíteni, még nagyobb részt kér­nek a feladatok megvalósításából. Ennek érdekében március 1-től megindítják a szakma legjobb if­júsági brigádja, illetve az egyé­nieknél a szakma legjobb ifjúmun­kása címért a versenyt. A szervezeti munka további javí­tása érdekében a fiatal műszakiak tanácsa mintájára létrehozzák a „fiatal asszonyok és lányok taná­csát”, valamint az ifjúsági ház kul­turális bizottságát. A KlSZ-fiatalok elhatározták azt is, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak az üzemi könyv­tarak látogatására, az ifjúsági ház műszaki könyvtárát szépirodalmi könyvekkel is kibővítik, megszer­vezik „az ismerd meg gyárunkat” mozgalmat. A párt és igazgatóság segítségét kérik az „ismerd meg hazádat—mozgalom kiszélesítésé­hez. Hatékonyabban, foglalkoznak a jövőben a KISZ-szervezetek a gyárban. dolgozó 18 éven aluliak­kal, valamint a legényszállá sokon lakó fiatalok szociális és kulturális igényeinek kielégítésével. Az élénk hangulatú aktivaülés résztvevői végül me gv ál a sztották a 39 tagból álló nagyüzemi KISZ- bizottságot.-000­Nagyjelentőséqű antropo'ogiai fe fedezés Dű-Afrikaban Moszkvában tanulnak... — Nemzetközi kap­csolataink évről-évre bővülnek — mondja K. Ivanov, a moszkvai Ál­lami Egyetem prove k- tora. — Míg azelőtt a diálcok a világ minden részéből, a klasszikus európai egyetemekre özönlöttek, addig most mind többen és többen folytatják egyetemi ta­nulmányaikat Moszk­vában. Jelenleg a világ 30 országából több mint 1500 külföldi hallga­tónk van, többek kö­zött egyiptotni, sziriai, francia, kínai, olasz, indonéz, iraki, afga­nisztáni, nepáli, ceylo­ni, indiai, marokkói, mexikói, tuniszi, szu- dáni, burmai és még egy egesz sor mm nemzetségű diá k. Ugyanakkor a moszk­vai Állami Egyetem számos hallgatója és aspiránsa folytatja ta­nulmányait Kínában, Koreában, Albániában, Lengyelországban, Ro­mániában, Csehszlová­kiában és Magyaror­szágon. Most folyta­tunk tárgyalásokat né­hány nyugati ország­gal a kölcsönös diák­cseréről. Egyetemünkön nem­csak diákokat, hanem külföldi tudósokat is találhatunk. így pél­dául De Vries Gubert holland előadó a nyelv- tudományi szakon vég­zi tanári gyakorlatát. U Ko Ko Jej és U Tin Mja, a burmai egyetem elvégzése után, a moszkvai Állami Egye­tem aspiranturáján ké­pezik tovább magukat. Számos moszkvai professzor tanít kül­földi egyetemeken. V. Makarov, N. Macsulj- szkij és E. Rejhrudelj professzorok Tiraná­ban, A. Kolmogorov akadémikus Párizsban, Berlinben és Varsóban, P. Alekszandrov aka­démikus az NDK-ban és a Német Szövetségi Köztársaságban, A. Bogdanov professzor Párizsban, J. Szauskin professzor pedig Nor­végiában és Magyar- országon tart előadáso­kat. Johannesburg (Reuter) Három tudós szerdán azt állította, hogy a Johannesburgtól 43 kilomé­terre lévő sterkfonteini barlangokban nagyjelentőségű embertani leletre bukkantak, amelyek világosságot vetnek. az állat és az ember közötti átmenetre. Dr. Robinson, dr. C. K Brain és R. K. Mason a délafrikai antropoló­giai társaság ülésén elmondotta, hogy olyan ember maradványaira bukkantak, aki egyenesen járt, agy­veleje pedig nagyobb és bonyolul­tabb volt. mint kortársáé, a délafri­kai majomemberé. A tudósok szerint ez azt bizonyítja, hogy az emberiség közvetlen őse nem ez a majomember volt. mint eddig gondolták. Mason, a felfedező csoport geoló­gus tagja kijelentette: »Megtaláltuk az emberiét, határát azoknak a kis­számú helyeknek egyikén, ahol az állatból emberbe való sorszerű át­menetet részleteiben lehet tanul­mányozni.« Az antropológusoikat már „ régóta foglalkoztatta az a probléma, hogy ki készíthette a Sterkíomtrinben talált korántsem kezdetleges szerszámokat, amelyek időben egybeesnek á ma­jomember ott. lakásával, de nem" tu­lajdoníthatók neki. A tudósok az új leletek alapján arra következtetnék, hogy az embe­riség őse a máj om emberkorszak vége felé. máshonnan költözött erre a te­rületre és már némileg fejlett őskori kultúrát hozott magával, amely meg­haladja a kis agyvelejű majomerriber képességeit. (MTI) Elkészült a legújabb típusú csehszlovák mesterséges szív és tüdő A csehszlovák sajtó néhány héttel ezelőtt jelentette, hogy Palackyról elnevezett olomouci egyetem sebé­szeti klinikáján elkészítették és ki- kísérletezrték az első csehszlovák mesterséges szív és tüdő prototípu­sát. Ezzel egvidőben több csehszlo­vák kórházban kísérleteztek a mes­terséges szív és tüdő előállításával. A prágai Egészségügyi Technika Kutatóintézetében, elkészült a szívet és tüdőt helyettesítő legújabb típusú műszer. A kutatóintézet dolgozói a kísérlet után a műszert biológiai ku­tatások céljából átadták a Hradec Kralovóban lévő Katonai Orvosi Akadémiának. Az új műszer sokkal egyszerűbb és kisebb a világon eddig előállított hasonló típusú műszerek­nél. A legújabb típusú csehszlovák mesterséges szív és tüdő fő előnye, hogy a szív munkáját a vér. minő­ségének csökkentése nélkül képes el­végezni. űpv a bejáró dolgozók, mint ség paraszti dolgozóira is. A múlt év­ben például a Lenin Kohászati Mü­vek kultúrmunkásai 50 alkalommal szerveztek kulturális, ismeretterjesz­tő és politikai előadásokat azokban a községekben, ahonnan sokan járnak be az üzembe. ALIG PÁR NAPPAL EZELŐTT még deret rázott a reggeli szél a ki- ráldi erdők fáiról, ma pedig — bár még csak február elejét írunk — sűrű patakokban ömlik a kevéshavú tél vize. Nem, ez még nem a tavasz jele. Talán szükség lesz még újabb 10, vagy 20 mázsa szén beszerzésé­re. Ezért is gondoltuk, nem árt, ha teszünk egy körsétát a szénmezőn; bemutassuk, milyen körülmények között bányásszák a „fekete gyémán­tot” derék bányászaink. Már a kora reggel is szerencsével kezdődik: Virág Lajos főmérnök és Hossó Gyula üb. elnök elvtársak szívesen fogadnak utitársul. Még alig bontogatja szárnyát a reggel, már ott didergőnk — gumi­csizmában, karbidlámpával a kéz­ben — a királdi bányaüzem Szabad­ság függőaknája előtt. A szállítóko­sár elindul velünk a föld gyomrába és a karbidlámpák halványsárgás fényében egy érdekes világ tárul szemünk elé. A bányaá csői atöko n sárgás és kékes csillogású gombák különböző virágalakokat formálnak; úgy tűnik, mintha néma csend vol­na és mégis valamivel telve van a levegő. Elindulunk a hosszú és kis­sé huzatos fővonalon. Virág főmér­nök nemcsak utitárs, de jó kalauz is. A VI-os ereszkei fővonalnál éppen a villamosítás utolsó részét végzik. — Hétfőn, vagy kedden már vil- a köz- f lanymozdony húzza fel a' VI-os “ ereszke alól a csilléket a 17-es sikló­ba — mondja Virág főmérnök. — Eddig 500 méter hosszan kellett a csapatoknak a csillét leengedni vitla segítségével. Ez sok fáradságba és időbe került. A 17-es sikló mezejében vékony szénréteg frontmunkával való lefej­tését tervezik. Az indítóvágat kihaj­tását már meg is kezdte Kriston V. István csapata. Huszonöt fokos me­legben dolgoznak itt a bányászok. Amikor benézünk a munkahelyre, éppen fúráshoz készülnek. Buko- venszki János vájár egy rövid kis alsónadrágban dolgozik s izmos tes­tén így is fekete masszává olvadt az izzadtság. Cimborája, Szalmási Já­nos se néz ki máskép, egyedül a fo­ga és a szőke haja világos. — Az egyik legjobb keskenytele- pi csapatunk — meséli Hossó elv­társ. — A januári hónap utolsó de­kád jában 130.6 százalékot ért el a csapat. Amíg a főmérnök kitölti a szak- mánylapot, addig Hossó elvtárs szá­mítást végez, hogy így „mennyire” jön ki a csapat. — Kevés. Ha lehet, valamivel emelje meg nekik főmérnök elvtárs. Megegyeznek. A csapat is elége­dett, a főmérnök is és így a szak­szervezetnek nincs kifogása. Közben Kelemen János felügyelő jön be a munkahelyre. Megbeszélik a további teendőiket. INDULUNK TOVÁBB. A követ­kező megálló a VI-os ereszkei front. Itt dolgozik Kedves Lajos KISZ- brigádja. Átlagban 25—30 év körüli fiatalemberek, akik már tíz éve együtt dolgoznak. Többen KISZ- és párttagok. Szerelnek a hosszú szárnyon. A faragó vitlával valami baj van s míg azt elkészítik, van időnk beszélgetni. — Először nem akartuk elbánni — meséli Olexa József fiatal vájár —, hogy géppel is lehet »rabolni«. Egy­szer azonban elmentünk Somsályra tapasztalatcserére. Azóta már nem is tudnánk kézzel »rabolni«. Amíg a kapcsolót megcsinálták a faragó vil­lánál áramszünet van. Mindössze ta­lán tíz percig állt a szivattyú emiatt és a, víz annyira felgyűlt, hogy csiz­maszáron felül ért. A front felső végéről sürgetik a faragó vitlát. — Mi lesz már ott! Menjünk haza? — kiabál epésen egy bányász. Elmerült csizmával átmegyünk a balszámyra. Itt éppen töltenek. Itt találjuk a csapatvezetőt. Kedves La­jost. Éppen a gépészetét szidja. — Itt van, nézze meg, Oblaznyik elvtárs, — mutatja a kaparó végállo­mását a főakmásznaik. — Ma küldték be és nem forog. Tersánszki gépészmérnök megma­gyarázza az okát. — Mi csak fizükfiégmegoJdásibóí tettünk kicsit bele, de mit csinál­tunk, ha rendes méretűt nem ka­punk. Nincs a köznomti raktárunk­ban, sem Bánszálláson. Sókat panaszkodnak a csapágy- ellátásra. Egyes méretekből egyálta­lán nem kapnak, hiába rendelnek. — Ez azért történik, mert más üzemekben tízszeresét rendelik a szükségesnek. Felhalmozzák; ; Innen aztán teljesen csak »lapos- kúszással -« tudunk tovább menni. A lövéshez készen állnak. . — Vigyázz! Lövés... BEÜLÜNK A LÉG VÁGATBA. A durranás megrázza az alacsony ácso- latokat. Finom főtepor hűli a nya­kunkba. A légjárat édeskés gázt hoz a levegővel. Innét Sziman János TH-zó brigád­jához látogatunk. Egy szivattyú ; be­állításán fáradoznak. Gumiruhában dolgoznak, mert szinte zuhog az eső. Talán itt dolgoznak a legnehezebb körülmények között, a víz miatt vil­lanyfúrógépet sem tudnak használná, s a kézifúró sem felel meg. Minden centit csákánnyal vájnak. A Vl-cs ereszke fővonal kihajtását végzi, ez a jövő évben felfejlődő bánya elő­készítése. Kb. 5—600 méter hosszú lesz ez a vágat. Alaposan átázva, késő délután ér­kezünk a napra. Hegedűs Mihály, az üzem vereenyese. éppen a verseny­táblánál szorgoskodik. A táblára egymásután kerülnek fel a. nevek: Bemos Sándor KISZ-brigád 148.5, Stumpfl Károly KISZ-brigád 147,1, Farkas Aladár KISZ-brigád 142.1, Bárdos Béla I. 136.6, Kr. Simon Gyu­la 135.1 százalékot értek él a januári hónapban. A mocsolyási aknánál Balogh D. József frontcsapata bizonyult a leg­jobbnak, 134 százalékkal. Kr. Pál Jó­zsef 129.9, Németh Péter csapata pe­dig 125.2 százalékot ért el r/ v EGY KICSIT ELFÁRADTUNK, de megérte, különösen akkor, ha a . ked­ves olvasó ezáltal is él tudja kép­zelni, hogy bányászaink sokszor mi­lyen nehéz körülmények között és hősies munkával küldik a felszín*» a szenet . BAHÁTH LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom