Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-06 / 31. szám

* LbZAKMAGlAKOKbZAu Csütörtök, 1958. február 6. Nálunk ilyenkor már zöldül a határ ', AZ ESTI MISKOLC forgatagában találkoztak velük. Minden idegenre annyira jellemző mozdulattal tanács­koztak egy-egy utcasarkon, percekig álltak az üzletek elölt, nézegetve a több-kevesebb ízléssel rendezett ki­rakató Ivat. Az Állami Áruháznál melléjük er­lern. Beszédüket hallván, azonnal megtudtam, hogy bolgárok. Szégyen ide, vagy oda, lehet, hogy ez nem illik, de én szólítottam még őket. Hallottam ugyanis, hogy vásárolni szeretnének, csak a két-három meg­tanult magyar üdvözlő szócska sem­miképpen nem elég egy ilyen «-ko­moly ügylet«- lebonyolítására. így indul el beszélgetésünk. A kí­vánt mintás ruhaanyag vásárlása után — nem mintha náluk nem len­ne hasonló —de ez emlék — le­telepszünk egy kényelmes eszpresz- szóban. Mindketten mérnökök. Bozadzsiev Sto.ján Stoálov és Ivanov Georgij Alexandrov Szófiából jöttek hozzánk — illetve a DIMÁVAG-ba — gép- átvevésre. A feketeihajú, cstiilogósze- mű Sióján nem elsőízben jár orszá­gunkban. 1954-től kezdve szinté min­den évben ellátogat hozzánk. Jobban ismeri már Magyarországot, mint egynéhány hazánkbeli. Járt Sopron­ban, Pécsett, Budapesten, látta a Balatont és csónakázott a lillafüredi ta-von. — Legutoljára a múlt év január­jában voltam Budapesten — mondja szomorúan — igaz, csak átutazóban, Berlinbe igyekeztem. Egy év után ismét láthattam gyönyörű fővárosu­kat, s szívemből örültem. Maguk nem is tudják, mennyire aggódtunk mi otthon, hiszen tudtuk miiyen ne­hézségekkel kellett küzdeniük a ma­gyar elvtársaknak. Talán maguknak nem is feltűnő annyira, mint nekünk, hogy nem várt eredményeket értek el. Ha összehasonlítást teszünk, meg­állapíthatom, hogy Magyarországon magasabb a dolgozók átlagbérezése, mint nálunk Bulgáriában! Gyorsan elvégezünk egy számítási. Egy bolgár léva 1.60 forint. Sióján Stoilovnak, aki a Szófiai Kohászán Igazgatóság főmérnöke, havi fizetése 1550 léva. Hat éve dolgozik mái* az iparban. Bármelyik üzemet is vész- szűk alapul, nálunk kevés ilyen gya­korlattal rendelkező mérnököt talá­lunk, akinek a fizetése meg ne ha­ladná a 2000 forintot. Georgij, a fiatalabb, hallgatag em­ber. Hagyja, hogy inkább társa be­széljen helyette. Most van először Magyarországon és néha úgy érzi — ezt. bizalmasan el is árulja —, mint­ha otthon dolgozna Bulgáriában. Diósgyőr nagyon hasonlít Di mit rovó-# hoz. A Lénám. Kohászati Műveket, a gépgyárakat ugyanígy meg lehet ta­lálni ott is. — Csak amUyxr megyek a gyár­udvaron. vagy a műhelyben, véletle­nül a gépek zaján keresztül meg­hallom az idegen beszédét, okkor jövök rá ismételten, hogy külföldön vagyok. PEDIG A DIÓSGYŐRIEK ven­dégszerető házigazdáik s mindent meglesznek azért, hogy valóban, ott­hon érezzék magukat. Dicsérik is őket! Jólesett a drótgyárban tett lá­togatásuk alatt tapasztalt figyelem, szeretet, kedvesség. Csak baráti láto­gatásira mentek oda, igen rövid időre, amit kénytelenek voltak megnyúl­tam, mert nehezen tudtak elszakadni a sok új élménytől és az ott szerzett új, magyar barátoktól. — Ha valaki nálunk azt akarja kifejezni, mennyire kedves szivének a vendég, akkor egy kérdés helyett kettőre válaszol. Ez Bulgáriában afféle szólás-mondás — magyarázza Georgij. — Hát itt a drótgyárban ezt éreztük. Igaz, mindenhol igyekeznek velünk, külföldiekkel elhitetni, hogy otthon vagyunk, de Imreh elv társék- nál még az idegen beszéd sem za­vart. Azt hiszem, nagyon szerethetik őt a munkások, hiszen ő maga is ne­héz sorsból, műnk áss őrsből került, igazgatónak. Csak az ilyen emberek tudnak igazán együttérezni a mun­kásosztállyal. .. . Az ajtón egy kedves flatálasz- szony lép be, parányi kis irhabundás, angyalszemű leánykával. Sióján oda­siet. Megcirógalja az arcát, majd mintha hirtelen rájönne, hogy esel leg nem tudják mire vélni viselkedéséi, mentegetőzni kezd: — Ecry hónap múlva, mikor már otthon leszek, nekem is lesz ilyen kicsi lányom. Mert kislány lesz. — teszi hozzá. — Nagyon szerelem a kislányokat. No nem kell megijedni, csak tíz éven alul! Ha már ennél a témánál tartunk, megkérdezem, hogy ha egy bolgár—• magyar női szépségversenyt rendez­nénk, vajon, a bolgár, vagy a magyar nőkre szavaznának? Nem mernek válaszolni. Hátha a feleségük kezébe kerül egyszer ez az újságpéldány... Sohse lehet: tudni SOKÁIG BESZÉLGETÜNK meg, megtárgyalva a két ország előtt álló közös feladatokat, a világpolitika kérdéseit, — az ember mindig kí­váncsi az idegenből jöttek vélemé­nyére. Legalább annyira, mint ők a miénkre. Mielőtt búcsúznánk, felhajtanak még égy kupica kecskeméti barac­kot, — igen ízlik nekik. — Csupán azért —: szabadkoznak —. mert bár tíz napja itt vagyunk, még mindig nem szoktuk meg a hi­deget. Nálunk ilyenkor már zöldül a határ. Szerettem volna még megkérdezni, őket, hogy milyennek tartják váro­sunkat. Sajnos, még most voltak elő­ször a belvárosban. A DIM A VÁG vezetősége a vendégházban biztosí­tott nekik szállást, — s erről alko­tott véleményük ez: kitűnő. De a vá­rosról »hiányosak még a benyomá­sok«, ahogy ők tréfásan mondják. Azt hiszem, ez szerencse is. Sze­gény Miskolc ilyenkor télen még kciDottabbnak néz ki mint nyáron, mikor a zöld elő fák és hegyek eny­hítik valamennyire ódon köntösét. A még húsz napig nálunk tartóz­kodó bolgár mérnököknek kívánunk sok-sek miskolci örömet. URBÁN NAGY ROZÁLIA / A második negyedévben nyílik meg Miskolcon a lengyel-étterem A miskolci városi pártbizottság, vá­rosi tanács s a Miskolci Vendéglátó­ipari Vállalat nemrégiben tárgyalá­sokat kezdeményezett a kattowicei vendéglátóipari vállalattal egy-egy nemzetiségi étterem létesítésére. A tárgyalások tegnap délelőtt lényegé­ben befejeződtek. A megállapodások értelmében Miskolcon áz Arany csil­lag éttermet Polónia néven lengyel nemzetiségi étteremmé alakítják át. Kattowicében Hungária néven egy nemzetiségi éttermet létesítenek majd. A Hungária étteremben két miskolci szakács készíti majd a hagyományos magyar étéleket s az egyik legjobb miskolci tánczenekar szórakoztatja a vendégeket. A Polóniában Miskolcon két len­gyel szakács és kitűnő lengyel zene­kar szolgálja majd a vendegek szóra­kozását. A Polóniában a legfinomabb len­gyel hidegkonyhai készítmények is kaphatók lesznek. A két vendéglátóipari vállalat kö­zött a közeli napokban végleges meg­állapodás történik, s egy-egy csere­látogatás után hozzákezdenek a di­cséretes terv valóraváltásához. Az Iliász — filmen Szovjet és görög filmszakemberek egy csoportja filmre viszi Homérosz Iliász-át. N. Ohlopkov és G. Zer- vosz rendezők együttműködnek majd az archeológusokkal, történészekkel és számos más szakemberrel. A kül­ső felvételek Görögországban ké­szülnek, a belső felvételek pedig a Moszfilm stúdióban. A Szovjet és görög színészeken kívül olasz es francia színészek is játszanak majd a filmben. Harminc dolgozó paraszt részvételével ( népfőiskola kezdi meg munkáját Sárospatakon A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottsága és a tanács művelő­dési osztályának rendezésében feb­ruár 10-től egy hónapos, bentlakásos népfőiskola kezdi meg munkáját Sá­rospatakon. Az iskolán 30 — na­gyobbrészt termelőszövetkezeti — dolgozó paraszt 120 órás tematika alapján gyarapítja majd ismereteit. A hallgatók a különböző előadáso­kon mezőgazdasági, természettudo­mányi, irodalmi, történelmi és poli­tikai ismereteket szereznek. A ta- nulmánjd idő alatt felkeresik az ifjú természetkutató állomást is. Tanul­mányozzák a különféle szakkörök munkáját, hogy hazatérve az ott szerzett tapasztalatok és kezdemé­nyezések elindítói legyenek. Hogy a szivek melegebbek legyenek a közös harc, a közös gond mezején A MAGYAR—SZOVJET Baráti Társaság városi elnöksége elkészí­tette a három hónapos munkatér vét, mely gázdag programot ígér. Nézzük meg milyen tevékenységet fejtett ki 1957-ben az újjáalakult el­nökség és a kör tagjai. Az eredmé­nyekben leggazdagabb tevékenység arra az időszakra esik, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. eves évfordulójának ünnepi előestéjén hat helyen kiállítást ren­deztek az ez alkalomra készült kép­anyagból és a nemzetközi Geofizikai Év című képsorozatból. A megye filmszínházajibim a Szovjet Film Ün­nepi Hete megrendezéséhez is segít­séget adtak, az elnökség tagjai mint előadók vettek részt az ünnepi ren­dezvényeken. Könyvkiállítást rendez­tek, kilenc járásban előadást tartot­tak a szovjet irodalomról. A város­ban és a nagyobb üzemekben öt al­kalommal baráti találkozót tartottak a dolgozókkal. A baráti körök kiadványokkal és vitrin-képsorozatokkal i gyekeztek szemléltetni, elmélyítem a magyar és a szovjet barátság gondolatát. Fe­lejthetetlenül szép ünnepség kereté­ben leplezték le az ellenforradalom harcaiban városunkban hősi halált halt k^t szovjet katona emléktáblá­ját. Most pedig ismertetünk a jövő programjából néhányat: AZ ELNÖKSÉG a munkaterv sze­rint a baráti körök bevonásával kap­csolatot teremt, a kultúrházak, műve­lődési otthonok vezetőivel. Közös programot készítenek, ismertetik a szovjet kultúra, technika eredmé­nyeit, a szovjet emberek mindennapi életét, írásos anyagok, képek, filmek segítségévei. A vezetőség pontosan meghatározta, hogy egy-egy kuli úr- otthont az elnökség melyik tagja patronál. A művelődési otthonokban különböző rendezvényeket,. irodalmi és művészeti ismeretterjesztő előadá­sokat tartanak. Élménybeszámolókat lehe*t majd hallani azoktól a szemé­lyektől. akik a Szovjetunióban jár­tak. A kulturot.thonokban orosz nyelvtanfolyamokat is rendeznek. Az elnökség máris különböző szak­osztályokat hozott létre, hogy azok segítségével a társadalom különböző rétegeihez megtalálják az utat és tevékenységet tudjanak kifejteni, pedagógiai, orvosi és jogi területen. Az elnökség a szakosztályokkal karöltve szárcsán együtt akar mű­ködni a Hazafias Népfront. TTIT és. a MET ESZ mozgalmi szervekkel. A tervezet szerint az első negyedév so­rán négy orvosi, két jogi, három pe­dagógiai és három műszaki tárgyú ankétet tartanak. Kapcsolatot terem­tenek a falu problémáival foglalkozó mezőgazd asági áll an d ó bi zottságokkal is. valamint a gazdakörökkel. A gaz­dakörök igen alkalmasak arra. hogy egy-egy vita keretében mérlegre te­gyék a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit, az egyénivel szemben. Az elnökség feladata többek kö­zött, ljogy különböző rendezvénye­ken, előadásokon és elsősorban a két országot érintő évfordulók alkalmá­val megfelelő szervező tevékenységet végezzen az üzemek, intézmények dolgozói között. Február 18-án lesz tíz éve, hogy a Szovjetunió és Ma­gyarország között létrejött a kölcsö­nös segélynyújtási szerződés. Az év­forduló jelentőségéről • valamennyi baráti körben megemlékeznek. Feb­ruár 23-án a Szovjet Hadsereg és Flotta Napja alkalmából a baráti körök közös ünnepséget rendeznek a pártszervezetekkel karöltve. A pedagógus szakkör vezetői már most megkezdték az előkészületeket, hogy a nagy szovjet pedagógus. Ma­karenko születésének évfordulóját méltóan ünnepeljék. Ugyancsak egy közelgő dátum jelzi Gorkij, a világ­hírű író születésének 90. évforduló­ját. Ez alkalommal az elnökség iro­dalmi estet rendez, központi előadó­val. Márciusban kerül megrendezés­re a Szocialista Szovjet Köztársasá­gok Ünnepi Hete. A TERV. mely bizonyára nemcsak az elnökség tagjaitól vár szép mun­kát. hanem a baráti körök tagjaitól is, hozzájárul, hogy a szívek mele­gebbek légyenek, a közös gond, a közös harc mezején. B. P.-j AZ ;J.KT NYOMÁBAN .~ A napokban beszélgetés közben az ifjúság mai magatartására te- , *1 relődött a szó, amelyben — mint mondják — sok még a kivetni­való. Arról vitatkoztunk, hogy ez az ifjúság meglehetősen elkanászoso- dotl, legtöbbje nem ismer sem embert, sem istent, a maga rakoncátlan útját járja. Cikkek jelennek meg az újságokban tűrhetetlen viselkedé­sükről, ankétokon ostorozzák őket., sokszor nem is ok nélkül. Mégis igen könnyen ér el hozzánk a „rock and roll"-métely, rángatózni úgy tudnak, hogy ükapáink is velük együtt ropják, de kínjukban. Nem is csak fesztelenek, de szemtelenek, fittyet hánynak korra és rangra egyaránt, — s kevés kivétellel úgy viselkednek, mintha ők ta­lálták volna fel a langyos vizet. Érveltem, hogy ismerősöm eltúlozza a dolgot, — kétségtelen, hogy a felsorolt jelenségek felütötték fejüket az ifjúság egy részénél — de hát nem annyira katasztrofális a dolog, egy-két eset alapján azért még­sem lehet általánosítani. Barátom akkor arra kért, hallgassak meg egy történetet, — amely minden szavában igaz — s akkor talán én is másképpen látom a hely­zetet. És elkezdte: smered — ha nem is egészen — a fiamat. Tudod, hogy kissé1 koránérett, magas, jómegjelenésii szőke fiú, gyors és értelmes észjárású, sokat olvasott, — korához képest, azt is mondhatnám, művelt gyerek. Technikumba jár, harmadikba — ahogy mondani szokták: „fek­szik neki” a fúrás-faragás, nem választott hát rosszul. Otthon, néha fel­forgatja az egész lakást, — napokig elbabricskál valamivel. Sokszor nem is tudom, mit akar, műszaki könyveket búj, — abból konstruál, — azt hinné az ember, hogy jó úton halad, s ha ez így van, boldogság a szü­lőnek. Vannak jó szokásai. — A nők még nem érdeklik, a dohány sem különben, a pénz iránt érzéketlen. Néha úgy látszik, csak a komoly dol­gok vonzzák, egyszóval, ha nem is angyalnak, de példaképnek beillene, — ha csak ilyen volna. S ha nem tudnám, hogy nemcsak ilyen! Néha például rájön valamiféle „periódus” —, talán valakinek a befolyása alatt, talán a kíváncsiság viszi, s ez egy serdülő kamasznál még megérthető. — De akkor kibírhatatlanul goromba, követelőző, ki- állhatatlan fés tiszteletlen. Ilyenkor úgy érzem — folytatta kis szünet után —, hogy ütni kéne, az talán használna, de több okból nem teszem. Egyrészt mert ennek a módszernek ellene vagyok, — egy ilyen nagy gyereknél különösen nem lenne célravezető, feltétlenül ellenhatást szül­ne. Aztán meg sokszor attól tartok: megérem azt az időt, amikor visszaüt. M cgütközve néztem rá, ismerősöm is elhallgatott rövid ideig, — de aztán megtörte a csendet és keserűen folytatta: — Igazat beszélek. A múltkor például hazajön az iskolából, és egyszuszra elfújja, hogy mire lesz a közeljövőben — ez alatt azonnali kell érteni — szük­sége. Ruhára, cipőre, ilyen, meg olyan pulóverre és fújja a felsorolást, — csak futtában számolva kitesz az egész vagy kétezer forintot. De mint mondom, — add meg uram, de tüstént. Azt gondoltam, ez kedvező alkalom arra, hogy komolyan elbeszél­gessek vele. Bizonygattam: a felsorolt dolgok nem is annyira szüksé­gesek — vagy legalábbis némelyik nem azonnal. Mindehhez persze pénz is kell, s ami a legfontosabb — becsületes úton, tisztességes munkával megszerzett pénz, nehéz lesz tehát egyszerre. Nem, nem értette meg. Go- rombáskodni kezdett. Azt vágta a fejemhez, amire álmomban sem gon­doltam: — Na, majd csak kibírom ezt a két évet, aztán majd keresek én magamnak! Lesz akkor mindenem! Fog még az apám tőlem kérni! Majd akkor mindent visszafizetek! fokáig gondolkodtam a dolgon — a szívem sajgóit —, szánalmas- nak éreztem magam, s reménytelennek a fiam életét. Akkor gondolkodtam el azon, hogy valami baj van az ifjúsággal. Talán tudom is, hogy micsoda. A dologhoz tartozik, hogy ez a jelenet akkor zajlott már le, ami­kor kezemben volt a fiam negyedévi iskolai eredménye. Nem volt épzen a legrózsásabb, mert ott díszelgett'benne az intő is mechanikából. Mond­tam már az elején, hogy igen jófejű gyerek, játszva szerezhetne akár ki­tűnő bizonyítványt is. de nem teszi. Az egész iskolázásban egyetlen do­log érdekli: minél előbb vége legyen! S akkor mint önálló ember, min­dent megkeres magának, sohasem lesznek gondjai, minden vágya tel­jesül, s mindez — a saját erejéből! Még egyszer kísérletet tettem, hogy éppen azt magyarázzam meg neki, hogy a mi társadalmunkban mindenki csak munkája után élhet, s úgy, ahogy dolgozik. Lássa be, mindenki így, vagy úgy, de munkálkodik. Legyen boldog, hogy neki. a tanulás munkája jutott. Legalább napi 6—8 órát neki is el kell végeznie. S az iskola csupán előjátéka az életnek, a rossz kezdet után pedig kizárt dolog, hogy olyan legyen a folytatás, ame­lyet ö álmaiban magának elképzelt. Legyintett vállvonogatva, s azzal érvelt, nézzek talán kicsit körül a világban, el vagyok maradva, mert hol találok egyetlen olyan embert, aki elvégezve ezt a technikumot, munkanélkül tekeregne? Az ő állásuk már jóelőre biztosítva van! Egyszóval: sohse féltsem őt! Szünetet tartottunk, néztük, néztük egymást, s gondolatban az okokat kerestük. Talán a barátom találta meg, mert újra megszólalt: — Úgy éreztem, hogy az egyik szemem örül, a másik meg sír, mert a gyereknek volt valami igaza. örültem, mert lám ő maga is tudja, hogy semmiféle veszély nem fenyegeti, nem kell az iskola elvégzése után állástalanul, kenyértelenül bolyongania az élet útján. S jó, hogy ilyen magabiztos. Hej, mit tudja ö, milyen volt a régi világ, amikor az egyetemi diploma csak arra volt jó, hogy utcát seperhessen valaki. S az ilyen még örülhetett! Ez jó érzés volt, mert úgy éreztem, ebben benne van az én mun­kám is. S mégis sírhatnékom támadt, mert a fiam döbbentett rá: az ifjú­ság egy része, az én fiam sem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy ebben az ő biztos jövőjében benne van a mi mindennapi verítékünk. S nem­csak liogy nem tudják, nem is becsülnek érdemünk szerint. Nem, nem, barátom — intett le, amikor közbe akartam szólni, — ezek a mai fiatalok elfeledkeztek arról, vagy talán — s ez súlyosabb — nem is tudták -soha, hogy ez nem volt mindig így! Hogy abba az isko­lába járhatnak, amelyikbe akarnak, hogy olyan képesítést szerezhetnek maguknak, amilyenre éppen kedvük támad: azt annak a sok-sok ezer névtelen munkásnak, meg parasztnak köszönhetik, akik nap mint nap a martin-kemencéknél izzadnak, s akik verítékükkel öntözik a barázdákat. S hogy ebből a roppant erejű közösségből fakad a mai. ifjúság biztos jö­vendője! Nem, nem tudják, hogy nem is olyan régen csak rettentő küz­delem és szenvedés árán lehetett valaki ember. S akkor is milyen em­ber?! Nem, nem tudják, hogy a. jövendőbe a szülők mennyi kínja, 1 re­serve, szenvedése épült, s jónéhánynak az clete! Igen, az élete! Gondol­kozzanak csak! Elkényeztettük őket. Nem akarom én azt, hogy az ő életüket most erővel keserítsük meg. s kitaláljunk valamiféle olyan módszert, amellyel szenvedéssé vál­toztathatjuk napjaikat. Csak azt kell megtenni, hogy tudatára ébredje­nek, valakinek, vagy valakiknek hálával tartoznak. gy gondolom, hogy a mechanikán kívül, amelyből egyébként a fiamnak az intőt ki kell javítania — ha mindent, ami tőlünk telik, meg is adunk nekik! itt az ideje, hogy közös nevelő munkával fel­hívjuk a figyelmüket arra: becsüljék és szeressék azokat az embereket, a szüleiket, kik megteremtették ezt a világot, s így tudják meg: a nagy­képűségből, butaságból, cinizmusból és a rock and roll-ból sohosem szü­letett volna meg ez az új élet!... Éppen ezért ne feledjék.: a szüleik nem érdemlik meg, hogy átnéz­zenek őszülő fejük fölött. Hiszen a legtöbb szülő a mai épülő világban fiainak egyben példaképe is. Igen, példaképe, s sokan közülük egyelőre különb is némely fiatalnál munkában, tanulásban és emberségben Is. Lffhet tőlük tanulni! Sokban igazat adtam barátomnak. Ezért írtam le. amit mondott. (— Szkr —) 17‘

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom