Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-04 / 29. szám

4 ÉSZAKMAGTARQRSZAG Kedd, 1058. február 4. Tegyük korszerűbbé Miskolc közúti forgalmát! Miskolc az ország második leg­nagyobb városa, s előkelő helyéhez képest nem rendelkezik korszerű köz­lekedéssel. A villamosvasúti hálózat nem fejlődött párhuzamosan az egy­re növekvő utas- és közúti forgalom­mal. Csupán a műszakváltások ide­jén Diósgy őrvasgyár—Miskolc sze­mélypályaudvar között 15.000 dolgozó utazik megengedhetetlen zsúfoltság­ban. így érthető, ha nem egy esetben — éppen az utazás szülte bosszúsá­gok miatt ' — elégedetlenségüknek adnák kifejezést. Felvetődik a kér­dés: — Mit kell tenni, illetve hogyan lehetne megoldani a város utas- forgalmának zavartalan lebonyolí­tását? Nemrégen lapunk hasábjain beszá­moltunk arról, hogy ezévben milyen újabb beruházások várhatók, milyen intézkedéseket tesznek a város veze­tői a közúti forgalom biztosítása, meggyorsítása érdekében*» Ezeket a bejelentéseket a város lakossága örömmel fogadta, azonban számára mindez a jelenlegi körülmények kö­zött kevésnek bizonyul. Ezért he­lyesnek tartjuk a diósgyőri gyárak dolgozóinak javaslatát, hogy az utazókból és a közlekedési vál­lalat dolgozóiból álló brigád vizs­gálja felül a. vállalat jelenlegi helyzetét, s készítsen olyan javas­latot, amellyel már a jelenlegi helyzeten is jelentősen lehet vál­toztatni. A «-Borsodi Műszaki Élet-« leg­utóbbi számában Bercik András ta­nulmányának egy részletét közli ar­ról, milyen intézkedéseiket kell tenni az elkövetkezendő évek során, hogy a várható közúti forgalom zavarta­lan menetét biztosítani tudják. Egyetértünk a cikkíróval, amikor például többek között ezt írja: «-... a város utasforgalma a köz­úti vasútra vár. Nem kétséges, hogy Miakolcen a kelet—nyugati irányú utasforgalom túlhaladta a jelenleg használatos, már régóta selejtezésre érett, korszerűtlen jár­műveket .. .•« Teljesen egyetértünk a cikkíróval és. javaslatával: a miskolci közúti viliamosvasutat korszerű járművek­kel kell ellátni! Ezzel nemcsak a for­galmat gyorsítanánk meg, az utazók kényelmét biztosítanánk, hanem ele­jét vennénk a további baleseteknek is. Helyes lenne tehát, ha a hazai korszerű motorkocsitípus terve­zésekor figyelembevennék Miskolc város adottságait. Miskolc város villamosvasúti há­lózatának és forgalmának fejlődését részletesen elemezte a Közlekedési Szemle 1953 októberi száma. A ta­nú Imánybam többek között szó van a Hejőcsaba—Egyetemváros—Tapol- cafürdő irányában épülő kettősvágá- nyú villamosvasút tervéről. Erre szükség van, hiszen Miskolc-Tapolca olyan híres üdü­lővé vált, amely forgalmánál fog­va megérdemli a korszerű közúti járművekkel való ellátását. Ennek megvalósítása komoly beru­házást igényel, azonban ha a vasgyári fővonalon üzembe- > helyezendő korszerű jármüveket I helyesen átcsoportosítják, elősegx- * tik e vajúdó, de napjainkban oly > sürgős ügy elintézését. ♦ Az új járművek beszerzése csak % fokozatosan történhet, s ez érthető, X hiszen az ellenforradalom súlyos ká-1 rókát okozott, amelyek kikeverése I áldozatos, kemény munkát és helyt-; állást követel. A főútvonalak el- X látása is csak ütemterv szerint való- X sítható meg. Ezért $ helyes lenne, ha a jelenlegi villa- * mosvasutát, illetve autóbuszparkot J felülvizsgálnák, s arra törekedné-1 nek, hogy egy-egy vonalon egy-j szerre váltanák fel az elavult jár- > műveket újakkal. | Ugyanis, mintahogy erre a jelenlegit helyzet is utal, ha eltérő szállító-1 képességű, különböző utazási sebes- • ség kifejtésiére alkalmas szereivé-1 nyék kerülnek egymás mögé ugyan- t azon a vonalon, akkor a korszerűbb t járművek előnyös tulajdonságai nem X érvényesülhetnek. Sajnos ! a miskolci vonalon a régi és új ; járművek jelenleg keverve van- ; nak, s ez is nagyban akadályozza j a forgalom meggyorsítását. ♦ A város villamosvasúti forgalmú-1 nak megjavítását nem lehet ináról-1 holnapra egy tollvonással megoldani. * Azonbap helyes szervezéssel, átgon- % dőlt intézkedésekkel és javasltatok- X kai lehetne segíteni a meglévő hibá­kon. Ehhez azonban a közlekedési vállalat és az utasok összefogására van szükség!. ;» — d rágós — Jól sikerült a pártnap Göncön göncön az utóbbi időben megnőtt, megsokszorozódott a part tö­^ megbefolyása. Bizonyítja ezt az is, hogy a dolgozó parasztok ma sokkal többen és jobban érdeklődnek egyes politikai, gazdasági kérdé­sek iránt, mint régen. A napokban is közel 200-an vettek részt a párt­napi előadáson. Mi váltotta ki ezt az aktivitást? Mindenekelőtt az, hogy a párt meghallgatja és kéri a dolgozók véle­ményét, segítségét. Most a pártnapon is ez történt. Az emberek figyel­mét lekötötték azok az intézkedések, belpolitikai kérdések, amelyek­ről az előadó tájékoztatta őket. Különösen a népi ellenőrzés rendszeré­nek bevezetése és a társadalmi tulajdon fokozottabb védelme váltott ki nagy hatást. | A pártnapon többen felszólaltak és annak a véleménynek adtak kifejezést, hogy helyeslik a párt és a kormány ezirányú intézkedését. — Egyetértők a népi ellenőrzés bevezetésével — mondotta Szak­mán József elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke —, azonban egyre vi­gyáznunk kell. A népi ellenőrző bizottságba ne kerüljenek szarkák, akik majd a szarkákat fogják ellenőrizni. Szakmári elvtárs példaként említette meg, hogy a terrpplőszövet- kezeti tagok 1956 október havi családi pótlékát érthetetlen okok miatt letiltották, s azt még a mai napig sem fizették ki. — Nekünk ez törvényesen jár — folytatta a tsz elnöike. — Rekla­máltuk is már sokszor, de ügyünk úgylátszik eltévedt a bürokrácia út­vesztőjében. Lengyel Sándor és Barna János elvtársak is amellett foglaltak ál­lást, hogy kíméletlenül le kell sújtani a népi vagyon el-herdálóira. — A gönci földművesszövetkezet Szitás nevű felvásárlója több mint 100 ezer forintot sikkasztott — mondotta Barna János elvtárs. — Igaz, a felelősségrevonás megindult ellene. Még nem tudjuk, milyen büntetést rónak ki rá, de követeljük, hogy a legszigorúbhán járjanak el vele szemben, és fizesse vissza, amit ellopott. A gönci pártnapon egységes kiállás mutatkozott meg a párt po litikája, felhívása mellett. A résztvevők csak azt kérték, hogy máskor is tájékoztassák őket a párt, az ország ügyeiről, bajairól, felada­tairól. (török) Versenyben a diósgyőri és az ózdi öntőcsarnoki brigádok Az Ózdi Kohászati Üzemek már válaszait... A Lenin Kohászati Müvekben dolgozó Margóczi István acélgyár- tó brigádja nemrégen felhívással fordult az ország összes acélgyártó brigádjaihoz. Hazánk felszabadulá­sa 13-ik évfordulója tiszteletére szocialista munkaversenyre *hívták az ország összes acélgyártó brigád­jait. A diósgyőriek kihívását első­ként az ózdi gyár martinacélműve, olvasztárbrigádjai elfogadták, s le­velükben többek között a követke­zőket írják: „ ... Csatlakozunk a versenyhez ezzel a jelszóval: Teljesítsük térv- — főirányzatunkat jobb minőségben Á diósgyőri gyár fi no mkikészít ó- műve igen fontos feladatot tölt be. Az üzemrész jó, vagy rossz mun­kájától függ, hogy a finomhenger­mű által legyártott hengereltáruk idejében rendeltetési helyükre jus­sanak. E feladatoknak az üzem dol­gozói becsülettel tesznek eleget; Szála. József brigádja például a legutóbb 15 tonnával túlteljesítette tervét. Január 27-én 28 tonna szé­les-acél helyett 54 tonnát, a vasúti és gazdaságosabban!” Az ózdi elv­társak vállalásaiban szerepel az egy tonna acéltermelésre eső mennyi­ség növelése, a kemencesori selejt 0.30-ról 0.26 százalékra való csök­kentése, a kemencejavítások idejé­nek lerövidítése, és a programsze- rüségnek az előírások szerinti be­tartása. Az ózdi elvtársak válaszlevelét Sáfi László, Simlcó Zoltán és Pász­tor János olvasztárok, Kiss Papp Ernő acélgyártó, valamint Gáspár Mihály műhely bízott sági elnök és Bajó Gyula párttitkár írták alá. alátét-lemez vágásánál 24 tonna helyett 52 tonnát készített a bri­gád, Hasonlóan a dicséret hangján kell szólnunk a Gyárfás- és a For- tuna-brigádról, szintén példamuta­tóan teljesítik tervelőirányzatukat. Helyes lenne, ha a párt, a szakszer­vezet és az üzemvezetőség nagyobb megbecsülést biztosítana a példa­mutató munkát végző dolgozók­nak. TOPOR JÁNOS Lenin Kohászati Művek Sátoraljaújhely életoből Sátoraljaújhelyen kilenc kisipari termelőszövetkezet működik, s így joggal nevezték el szövetkezeti vá­rosnak. Az ittlévő szövetkezetek eredményes munkája joggal váltot­ta ki a vezető szervek támogatá­sát és megbecsülését. A tervek szerint ezévben felépül a szövetke­zeti székház, amelyben elhelyezést nyer a bölcsőde, ovoda, az üzemi konyha, de a kulturrnunkásók is otthonra találnak. A szabó szövetkezet dolgozik a legnagyobb létszámmal. A napok­ban avatták fel például a II. sz. üzem házát, ahol újabb 70 nődolgo­zó nyert elhelyezést. Az új üzemház-' ban a konfekción kívül ruhatisz­tító-műhelyt is létesítettek. Ezen­kívül garázs és transzformátor­ház épült. A szövetkezeti város új létesít­ményekkel gazdagodott, s ez min­den bizonnyal gyümölcsöző lesz! Sztrelcsik Ferencné KISZÖV-------------------------------—000 —-——----------­É rtékes eredmények a Lenin Kohászati M űvek íinomkikészítojéhen A gépállomások és a termelőszövetkezetek kapcsolatáról A GÉPÁLLOMÁSOK RENDEL­TETÉSE, hogy elősegítsék a mező- gazdaság szocialista átalakítását. Ez határozza meg a legfontosabb felada­tot: úgy dolgozni a termelőszövetke­zetekben és az egyénileg dolgozó pa­rasztok földjein, hogy növekedjék a terméshozam és minél i-övidebb időn belül megvalósíthassuk pártunk cél­kitűzéseit a mezőgazdaságban, A gépállomások és a tsz-ek kapcso­lata az ellenforradalom hatására meglazult. Annak, hogy ez megtör­ténhetett — több oka van, amelyeket nem kívánok elemezni. Fontosabb, hogy a mostani, hibákat megszüntes­sük' és az 1958-as évben úgy dolgoz­zunk, hogy munkánk a szocialista nagyüzem előrehaladását segítse. Igen fontos feladat, hogy mind a gépállomások, mind a tsz-ek egy-egy munkafolyamat elvégzésében követ­kezetesebbek legyenek. Ne nézzenek el egymásnak annyi hibát, mint' az elmúlt évben; bátrabban alkalmaz­zák a törvényadta lehetőségeket, a szerződések jogszabályait. A gépál­lomások azzal adják a legtöbb segít­séget a termelőszövetkezeteknek, — ha a munkákat, amelyeket a tsz szerződésileg lekötött, a gazdaságos­ság figyelembe vételével időben és jó minőségben végzik el. — Nincs szükségünk azonban a minden áron. való gazdaságosságra. A gép­állomások munkájának értékelésénél igen fontos szempont lesz a tsz-ek ál­tal elért terméshozam; A jó évkezdés feltétele, hogy gép­állomásaink jól kijavított erő- és munkagépekkel kezdhessék meg a ta­vaszi munkát. Ugyanakkor segítsenek a tsz-ek gépeinek kijavításában is. Lássák el őket alkatrészekkel. Jelöljék ki a legközelebbi időben — a terme­lőszövetkezetek vezetőségének és tagságának kérését teljesítve — azo­kat a gépeket és traktorosokat, akik egész évben a termelőszövetkezetben fognak dolgozni. Sok traktorvezető van, aki kiváló munkát végzett a tsz-ekben, ezeket szívesen fogadják, sőt az elmúlt évben jutalmat is ad­tak nekik. Ahol a gépállomás nem tud ilyen traktorvezetőt adni, ott a tsz — tagjai sorából adjon trakto­rost — a gépállomás gépére, hiszen van lehetőség arra, hogy a termelő- szövetkezet traktorosát munkaegység alapján fizesse a gépállomás. A MINISZTERTANÁCS HATÁ­ROZATA alapján ki kell helyezni a gépeket a tsz-ekhez, amelyeket azok fognak irányítani a szükséges mun­káknak megfelelően. A termelőszö­vetkezetek használják ki ezt a lehe­tőséget és végezzék el időben, jó mi­nőségben a munkát. Tartsanak szo­ros kapcsolatot. A termelőszövetke­zetek és a gépállomások vezetői han­golják össze a munkájukat. A tavaszi jó munkakezdés érdekében tartsanak tanácskozást, beszéljék meg a legfon­tosabb teendőket. Gépállomásainknak nemcsak szán­tó-vető "vállalatoknak kell lenniök, hanem segíteni kell szakmai és poli­tikai téren is. Nem lehet fontosabb feladata a főagronómusojínak a jó minőségben végzett munka biztosítá­sánál és a szaktanácsadásnál. A gépállomások igazgatói, vezető dol­gozói, a pártszervezet titkárai ve­gyenek részt a termelőszövetkezetek közgyűlésén és számoljanak be a gép­állomás tevékenységéről, segítsenek a párt politikájának megmagyarázásá- bán, a tagok nevelésében. Kövessék a vilmányi gépállomás pártszerveze­tének kezdeményezését, ahol pá'rt- megbizatásként a párttagok egy-egy tsz pártszervezetének patrortálását kapták. EZEKEN A FELADATOKON KÍ­VÜL igen fontos, hogy a gépállomá­sok kollektívája résztvegyen a tsz- mozgalom továbbfejlesztésében. A gépállomásnak nemcsak kötelessége, hanem termelési érdeke is, mert tu­dott dolog, hogy a nagyüzemben le­het legjobban kihasználni a gépeket. A gépi munka lehetővé teszi, hogy a kis elaprózott parcellákon dolgozó parasztok szövetkezzenek. Ezévben tehát úgy ^keíl dolgozniok termelő­szövetkezeteinknek és- gépállomá­sainknak, hogy nagyobb jövedelem­mel zárhassák a gazdasági évet, elé­gedettek legyenek a tsz-ek tagjai, s példát mutassanak a még egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy ők is rá­térjenek a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás útjára. GERGELY ISTVÁN a gépállomások megyei igazga­tóságának vezetőjej A diósgyőri öntőcsarnoki brigá­dok versenykihívását az ózdiak el­fogadták, s a következő verseny­vállalást tették: A selejtet 0.2 százalékkal csök­kentik, a galléros és repedt önte­csek számát a tavalyihoz viszonyít­va 50 százalékkal csökkentik, az üst tartósságát 12.8-ról 15.2 száza­lék átlagömtésre emelik fel. Az acél lunkerosságát a technológiai elő­írások pontos betartásával 0.54-ről 0.46-ra csökkentik. Az ózdiak értékes vállalását Ré­vész András öntő brígáŰvezétő, Császár István üst brígáclvezető, Kóos József műszakvezetői Vihcze Lajos tisztító brigádvezető, Gere Sándor koikillatéri brigádvezétő, Rónai György gyárrészlegvezető, Hanyisakó Pál párttitkár és Gás­pár Mihály műhelybizottságí elnök írta alá. ooo­Cppmmkla mm g. a Nagyváthy János-utcai iskolában A TANTEREM DOBOGÓJÁN nem a katedra állt vasárnap délután és nem a tanítónéni lapozgatott az osztálykönyvben. Cifra trónusán Karnevál hercege és hercegnője ül­dögélt, akik — két kisiskolás kepé­ben — erre a délutánra ellátogattak, a miskolci Nagyváthy János utcai általános iskolába is, hogy parancsot adjanak az iskolásgyermekeknek egy kis bizonyítványosztás-előtti szóra­kozásra, vidám farsangi mulatságra. A szülői munkaközösség és a tan­testület együttes jó munkáját dicséri ez a kedves, vasárnap-délutáni vi­dám karnevál. Jóelőre felkészültek, tervezgettek, készítgették az ötletes­nél ötletesebb jelmezeket, rendez­gették a „báltermet” (két egymásba- nyitott tanterem), az öltözőket, ahol a jelmezeken az utolsó simításokat végezték, s nem utolsó sorban a ki­tünően felszerelt büfét, amely a szülői munkaközösség lelkes tagjai­nak szorgalmas készülődéséről kéz­zelfoghatóan, sőt ízlelhetően adott számot. (Ugyanis az ízes szendvicsek és ínycsiklandó sütemények is jó­részt a szülői munkaközösség nő- tagjainak a készítményei voltak.) A harmadik és negyedik osztályok valamennyi tanulója jelmezt öltött, verseket, mesejeleneteket tanult és mutatott be, szórakoztatta a megje­lent szülőket és érdeklődőket. Az öt­letes jelmezek gyakorta rágadUftták viharos tapsra a nézőket. Néni heve­sebb tetszést arattak az ügyesen ösz- szeválogatott jelenetek. Á gyerekek roppant komolyan vették fellépésü­ket. fegyelmezett magatartásukkal csak fokozhatták a kis házimulatság sikerét. Sajnos, nincsen rá mód, hogy csak a legszebb, legötletesebb jelmezeket is felsoroljuk, csupán egyet 'említünk meg: egy hirdető­oszlop sétált végig a nézők előtt, te­tején kivilágított óra, oldala pedig teleragasztva a legaktuálisabb pla­kátokkal (akár a hirdető vállalat is megirigyelhette volna); az egyik plakáton egy kisdobos pergeti a do­bot, alatta nyomtatott felírás: „mű­sorunkat hat órakor megismételjük”. — A nagy érdeklődés miatt meg is ismételték. KEDVES ÉS JELENTŐS ESE­MÉNY volt ez a farsangi szórakozás az iskola életében. A tanulók lakó­helyének szétszórtsága csak nehezí­ti g szülői munkaközösség munká­ját és ezért külön méltánylást érde­mel a karnevál sikerének érdekében végzett fáradozása. Köszönet jár ér­te. A tiszta jövedelmet az iskola szertárának bővítésére és a nyári tá­borozásra fordítják. — A gyermekek jól szórakoztak a karneválon, bizo­nyára jól fognak szórakozni a nyári táborozáson is. ALEXANDER KOVÁCS ­A DESPERÁDÓ Egy emberkereskedö, aki fepénzí szed honfitársaiért Amikor Frigyes Vil­mos porosz király létre akarta hozni a »hosz- szúak gárdáját«, tobor- zók vonultak végig az országon. ígéretekkel és otromba rajtaüté­sekkel derék paraszt- fiúkat szedtek össze a királyi szolgálat szá­mára. A toborzók te­kintélyes fejpénzt, a toborzottak pedig elő­leget kaptak, amit szí­vesen elfogadtak, s ke­délyesen el is költöt­tek. Mámoruk azonban csakhamar elszállt, amint a kaszárnya szürke, sivár udvarába értek... Ezekre a lélekkufá- rőkra gondolunk, ami­kor azoknak a magyar menekülteknek a sor­sáról értesülünk, aki­ket honfitársuk a do­minikai állítólagos aranyhegyekbe csalt. Alexander Kovács — így hívják ezt a despe- rádót — tíz évvelez­előtt vándorolt ki ebbe a nyugatindiai köztár­saságba, s ott tábornoki rangig vitte. Sikerült neki 500 menekültet behajóztatní, miután jó földet és rendes bére­ket ígért. A jövevénye­ket azonban csak özön­víz előtti szerszámok, sós talaj, nevetséges fizetés és lettlagesséfiek várták. Kovács, á pat- rónusuk, a hírék sze­rint az »importért« fe­jenként 100 dollárt vá­gott zsebre. A szegény, orruknál fogva veze­tett magyarok közül 400 most visszatért Ausztriába. És újból megkezdődik küzdel­mük a fedélért és az emberséges életért. Az idegenbe került' magyarok azt hitték, az arany szabadságba i tejjel-mézbe folyó or­szágokba jutnak. .Túl sokszor keserű csaló­dás érte őket. De hogy a szabadság törvényen kívüli helyzetet is jr~ leüthet, erre néhányat csak a dominikai k~r land után ébredtek ró.. Elindulnak tehát is­mét új partokat keres­ni Mint a réaebbi nemzedékek, ők is ki- isszák az emigráció keserű kehthét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom