Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-04 / 29. szám

KeäA, 1958. február 4.

CSZAKMA r-v \RORSZAG

5

^Uiszontlátásra az orvosbálon!

Azt beszélik, hogy farsangban me- gyei orvosból lesz Miskolcon. A kíváncsiság — mivel az orvosok társadalmi összetart ozásának reprezentatív megnyilvánulása van készülőben ■— elvezetett bennünket a megyei kórházba, hogy megtudjunk egyes részletekét e jelentős eseményről.

Felkerestük dr. Fodor Józsefet, hogy tájékoztassa lapunk olvasóit a készülődésekről.

— A múlt év őszén többen arról beszélgettünk, hogy orvosok között mennyi művészhajlamú egyéniség van. A tudomány gyakorlásán és fejlesztésén túl a művészetek valamely ágával behatóan is foglalkoznak. Ilyen bőven akad közöttünk is. Hogyan lehetne ezen képességeinket fejleszteni? — Ha szépen berendezett klubhelyiségünk volna. Ez nagyban elősegítené orvosaink egymáshoz való közeledését és annak a sok fiatal orvos-házasnak, akik az albérlet örömeit élvezik, fárasztó, nehéz munkájuk után’1 szórakozást és pihenést nyújtana.

— Tehát a báli jövedelmet klubhelyiség berendezésére fordítanák? Más célja nincs összejövetelüknek?

— Célunk, hogy megyénk orvosai között a közösségi szellem mind jobban elmélyüljön. Kapcsolatuk nocsak szakmai, hanem társadalmi téren is legyen. Főorvosainkat, kiket mély tisztelettel és szeretettel veszünk körül, s kik a gyakorlati orvoslás komoly tudományára nevelnek, necsak a .műtőasztalnál, hanem a fehérasztalnál is megismerjük. így lett a gondolatból terv, s így lesz a tervből valóság.

— Az előkészületek alapján milyennek ígérkezik az első megyei orvosba!?

— Bálunk legfőbb védnökségének tagjai: Prieszol József elvtárs, á megyei pártbizottság első titkára, dr. Simonovits István, az egészségügy- miniszter első helyettese, dr. Hoffmann Ferenc megyei főorvos, dr. Kende István, a megyei kórház igazgató-főorvosa. A fő védnökséget: dr. Nemecskai Tivadar egyetemi magántanár. megyei szülészfőorvos, »kiváló orvos«, dr.. Naményi László, a megyei SZTK igazgatója, dr. Kopári József egyetemi magántanár. Fekete László, a megyei tanács, vb. elnök- helyettese vállalta.- dr. Ivánkievicz Dénes megyei íöstomatológus és dr. Vida Endre kórházi 'főorvos elnöklete alatt rendezzük meg bálunkat, ötszáz belépő jegyet bocsátunk ki, tehát az estnek bizonyos zártkörű jellege lesz. Meghívót természetesen igyekszünk minden igénylőnek juttatni, de tudtommal ezeknek legnagyobb része már előjegyzésben elkelt.

— Zsúfoltság nem lesz?

— Nem tartom valószínűnek, mert. bálunk az Avas szálló Feliér, Lőcsei és Jereván helyiségeiben zajlik le. affcztvevők így megoszlanak. Igyekszünk mindenkinek foglalt asztalról gondoskodni, a szálló vezetősége pedig ételkülönlegességeket és remek italokat tartogat számunkra. A vendégek zavartalan szórakozását biztosítja a több mint 20 tagú rendezőgárda, melynek előzékeny magatartását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy meghívottain- kat érkezéskor üdvözlik és asztalukhoz vezetik.

— Milyen ruhában lesznek a résztvevők?

— Az itt-ott hallott hírek szerint a hölgyek egy része már szorgalmasan jár ruhapróbára, hogy időben elkészüljön az új vagy átalakított báliruha. De hát a hölgyek mikor nem járnak szorgalmasan ruhápróbára? Aggodalomra nincsen ok, várhatóan az egyszerű ünnepi ruha fog dominálni, de nem valószínű, hogy bárkit kinézzenek azért, hogy hosszú,

vagy rövid ruhában jelerűk meg. A férfiak sötét utcai ruhában lesznek.

— Mi a bál programja?

— A bál hivatalos megnyitója 1058 február 22-én 21 órakor történik, dr. Kende István igazgató-főorvos engedélyére. Ä nyitótáneosok palotás bemutatót tartanák, majd az elnöki keringő után egymást követik a táncrendi számok.

— És a továbbiakban?

— A rendezöbizottság dr. Kaáli Lóránt vezetésével számos kedves meglepetést tartogat, de ezeket kérdezzék meg tőle.

Kerestük Kaáli doktort, éppen operált. De a meglepetés csak akkor igazi, ha váratlanul jön. Maradjon is meg annakViszontlátásra az orvosibálon!

(b. p.)------------------------1 .............. .

l

uj-euphitk

VIDÁM FARSANG

LU-alkődálXL E]]£L-NAPPAL

incsen az ben egy betűnyi túlzás sem, kedves olvasóink; a szakszervezetek megyei székhazának termeiben valóban éjjel-nappal tartott az elmúlt hétvégen a vidám, farsangi szórakozás. Szombaton este és éjjel a felnőttek, vasárnap délután a kicsinyek, vasárnap este és éjjel pedig újra a felnőttéit hódoltak vidám alázatossággal a farsangi szórakozásokat »napiparancsban« elrendelő uralkodónak:

Karnevál hercegének.

A hercegi udvartartás érkezését lázas előkészületek előzték még. Szorgos kezek hangulatos bálteremmé varázsolták a szakszervezetek megyei székiházának nagy előadótermét, rózsalugasokkal megosztott vendéglővé egy másik nagyobb termet, bárhelyiséggé változtattak egy harmadikat és így tovább. (Karnevál herceg bizpnyára megdicséri érte Ga- ram völgyi Magdát és társait, az ügyeskezű dekoratőröket.)

Szombaton este nyolc órakof megszólaltak a harsonák: jön az uralkodó-pár. A hagyományos öltözetű herceg és hercegnő elfoglalta tróT nueát és megkezdődött a játék. A hódolatra felsorakozott jelmezes alattvalók táncot lej- tettek, majd az udvari bolond (vagy hoppmester; nem tudom biztosan) szavára egyenként az uralkodó-pár és a nézőtér első soraiban ülő zsűri elé járultak, hogy bemutassák jel- mez-öltözetiik ötletességét, táncr, vagy ónek- tudásukat. Amíg a herceg alattvalóinak hódolatában gyönyörködött, a zsűri tagjai az ügyhöz méltó buzgalommal és a vidám mulatsághoz illetlenül komoly arccal körmöl- gettók a pontszámokat.

A könnyűgépgyáriak levele a DI VLÁVAG Gépgyár dolgozóihoz

Iltfh a Könnyűgépgyár dolgozói, az 1958-as tervév küszöbén leve- lünkben mondunk köszönetét nektek kedves elvtársak és munkatársak azért a segítségért, melyet munkánk jobb elvégzéséhez nyújtotok. Az elmúlt évben levélben fordultunk hozzátok, hogy az ellenforradalom által okozott károk és nehézségek leküzdéséhez anyag- és szerszámellátásban nyújtsatok segítséget. Számunkra szinte megoldhatatlan problémának látszott például az emelővillás targonca egyes alkatrészeinek legyártása. Segítségetekkel azonban sikerült a problémát megoldani, s örömmel közölhetjük, hogy nagyrészt ennek köszönhető 1957-es évi tervünk teljesítése.

Az új tervévben az anyagok elhelyezéséhez raktárterületet biz- tositottatok, Rendelkezésünkre bocsátottatok bak-darut, hogy az anyagtárolás zavartalan legyen. Így sorolhatnánk azokat az intézkedéseket, melyekkel munkánk jobb és eredményesebb elvégzését támogatjátok. Mindezekért köszönetét mondunk és reméljük, hogy ez a baráti együttműködés továbbra is fennmarad a két vállalat dolgozói között.

Elvtársi és baráti üdvözlettel:

KÖNNYÜGÉPGYÁR DOLGOZÓI-oooJanuárban naponta 44 vagonnal termeltek több szenet a borsodi Hányásuk, mint amennyit tervük előírt

hogy majdan eldöntsék, a felvonult jelmezesek közül melyeik a legötletesebbek, melyek érdemesek arra, hogy helyezést és díjazást kapjanak. A felvonulok között voltak a SZOT- kultúrotthon legjobb táncosai is, s bizony gyakorta csattant a megérdemelt taps egy- egy művészi táncprodukció után. Különösen nagy tetszést aratott a tiroli tánc és a jam- pectánc-paródia. A jelmezesek felvonulása után felhangzott a herceg parancsa: most pedig mindenki tartozik jól szórakozni, — csak a zsűri tagjai vonultak félre »a látottak kiértékelése végett« — s megkezdődött a vidám táncmulatság. Román menyecske, mordképű indián, elsőbálozó szende hajadon, meg ki tudná felsorolni, még milyen jelmezbe öltözött fiatalok forogtak a parketten.’ Hullt a konfetti, röppent a szerpentin, szaporodtak a papírcsákók, emelkedett a hangulat, mint az — a hercegi rendelet értelmében — farsangi mulatságon illik. Éjfélikor megérkezett a a színészbrigád is és rövid műsorral tarkította a vidám éjszakát. (Bár ilyesmi nem volt a hercegi ukázban, de lassan már jogszokássá válik.) Röviddel a műsor után kihirdették a zsűri hihetetlenül bölcs, megfontolt döntését, amely szerint az első díjat a »megzavart nászéjszaká«-nak öltözött Pár, a másodikat »a három testőr«, míg a harmadikat a toll- díszes indiánus nyerte. Lehulltak az álarcok és erősen emelkedő hangulatban folyt a bál, a szórakozás tovább. Karnevál herceg őfenesége igazán meg lehetett elégedve parancsának teljesítésével.

Vasárnap délután, újra benépesedett a terem, de most nem a felnőttel?, hanem ^ az egészen ifjú generáció képviselői léptek sorra a hercegi pár elé. Ennivalóan aranyos volt a sok apró divat- hölgy és aranyifjú (a legidősebb talán tíz éves lehetett), amint komolyan forogtak, flieget ték magukat a herceg, a zsűri és nem utolsó sorban a fényképész előtt. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a gyermekek kosztüméi sokkal ötletesebbek, színesebbek voltak a felnőttekénél. Látszott rajtuk a mamák töprengése, szerető, gondoskodó fáradozása. Hogy a mulatság tarkább legyen, a színészek rövid, vidám műsorral szórakoztatták a gyerekeket. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a "kultúrotthon balett- iskolájának növendékei, vagy gyermek- tánccsoportjának tagjai is jó szórakozást nyújthattak volna!) ‘A műsor után a gyermekbálon is megkezdődött a tánc és ragyogó hangulatban folyt a bál a késő délutáni órákig. (7) asámap este újra ■ eljöttek a felnőttek, s kezdődött és folytatódott minden élőiről. — A kitűnően sikerült farsangi mulatságok szervezéséért, éjjel-nappal talponlévő fáradozásukért — Karnevál herceg alattvalóinak megbízásából -r a kultúrotthon aktivistáit, s fáradhatatlan vezetőjüket, Drahos Irén kultúrpttíhon-igaz- gatót hercegi dicséretre javasoljuk.

Cbm)

Terve» felül 69 tonna finomlemezt hengereltek vasárnap Borsodnádasdon

A Borsodnádasdi Lemezgyár hengerművének dolgozói, ígéretükhöz híven, vasárnapi műszak tartásival csökkentik az első számú herígersorozat meghajtóművének töréséből adódó termeléskiesést. Ennek megfelelően a hétfőn reggelig tartó műszakon kimagasló eredményt értek el: 69 tonna finomlemezt hengereltek előírásukon fel ÜL Valamennyi hengerészbrigád mintegy 15—-20 százalékkal túlszárnyalta tervét.

Csató jÁnos meqterése

EGY CSENDES külvárosi presszó- ban ismerkedtünk össze. 30 év körüli, teltizmú ember; inas keze elárulja, hogy paraszti születésű. Ezt maga sem tagadja, sőt büszke is rá egy kicsit.

— Messze utat tettem meg, amíg ceruzát fogtam. Talán sohasem tettem volna., ha nem bíz meg vele a párt... — mondja* csendesen, inkább csak magának.

Síma barna hajáról egy-két tincs * szemébe hull, meredten magaelé méz és beszél:

1945-ben jöttem fel faluról. Én voltam a hetedik a családban. úgy gondoltam — apám is úgy mondta. — fel kellene menni a városba: munkásnak, vasasnak. Vágyódtam a város utÚ7i, pedig akkor még nem is láttam. Egyszer azonban, úgy 17 éves koromban felvitt édesapám a hónapos vásár alkalmával. A zötyögő szekérről egy új. csodás világot ismertem meg. Az utcákon annyi, de any- nyi ember, se szeri, se száma. A házak .,. emeletes óriások, — bár akkor sok még romokban hevert, mert ez közvetlenül a háború után volt. És a■ gyár. Ez volt a legcsodásabb: ti kéményerdöből bodor szürke füst tört az önszínű tavaszi ég felé. A kohókból kicsapó fény vörösre festette a. gyármenti házakat. A lebombázott házaknál emberhad nyüzsgőit. Kézről kézre adták a téglát..s nevettek és énekeltek...

Egy téren álltunk meg.

— Vigyázz a lovakra, meg a szekérre, — mondta apám és magamra hagyott. A téren keresztül fiatal fiúk és lányok deszkát hordtak. Figyeltem őket Egy szőke lány és egy nyurga barna fiú jött el a szekér mellett. Beszélgettek.

— Én már alig állok a lábamon, kopog a szemem az éhségtől — szólt s lány.

— Azt hiszed, hogy én nem vagyok éhes; az adag félét hazavittem a húgomnak.

A SZEKÉRTŐL úgy öt lépésre megálltak pihenni. A lány letette a deszkát es ráült, éppen szembe velem. •

— Pihend ki magad, én viszem, mert várnak — szólt a fiú és indult.

Véletlenül összetalálkozott a tekintetünk. Nagyon megtetszett. Csak néztem. Szép búzavirágkék szeme volt.

— Hová való vagy? — kérdezte hirtelen a lány minden bevezető nélkül.

Megmondtam.

*— Á piacra jöttetek?

— Oda, édesapámmal.

— Feketézni?

— Nem.

— Akkor jó, mert mi, MADISZosok, haragszunk a feketézőkre.

— Az meg mi?

— Még azt sem tudod. — ráveteti rám, —, hát a fiatalok szervezete, a, munkás ifiké.

— Ühüm. n

Elhallgattunk. Nem tudtam föle mH kérdezni hirtelenében és úgy látszik, ő is kifogyott a szóból. De aztán mégis csak bátorságot vettem,

— Hány éves maga? — kérdeztem.

— Tizenöt múltam januárban. Csak tegezz egész nyugodtan. Mi már így szoktuk meg.

— Jó. Éhes vagy?

— Az.

— Gyere együnk,

A lány nem vagyon kérette magát, felkapaszkodott hozzám a bakra. Én pedig kibontottam az anyám- szőtte tarisznyánkat, és a lány elé tettem a bennelévőt,

— Kalács?

— Nem. Ez csak kenyér — mondtam büszkén.

— Jó.

— Anyám sütötte; kakastejjel.

— Mindjárt gondoltam.

Ezen meg én mosolyodtam el. Városi lány, nem tudja, hogy nincs a kakasnak teje.

— Kaptatok földet? — kérdezte kisidő múlva, nagyokat nyelve a paprikásszalonnából, kenyérből.

— Kaptunk. Hgt holdat. Jót. A rétaljaiboL

— Én is egy olyan táblát, vittem a felvonuláson, amire az volt írva: »Azé a föld, aki megműveli.«

— Oszt ti is kaptátok földet?

— Nem-a. Minek volna nekünk- Nektek kell az, mi a gyárat követeljük.

Ezen aztán igen elcsodálkoztam. Sehogyan sem ment a fejembe, hogy

valaki másnak követeljen valamit. Mi haszna?

— Hogy hívnak? Engem Anninak. Ez tudod, csak. becenév, különben Anna vagyok.

— ÉN MEG JANI. Csató Jani. Apámat is Jánosnak hívják.

És azóta ez a szőJce munkáslány mindig példaképül állt előttem, azaz hogy mégsem mindig, mert egyszer... De inkább elmondom elejétől:

Felkerültem a gyárba. Először a MADISZ-ban, majd később a pártban dolgoztam, 1951-ben a párt vezető beosztásba helyezett. Az ember rek egyszerre megváltoztak velem szemben. Minden léptemet, minden gondolatomat lesték és teljesítették is. Szokatlan volt számomra ez a túlzott kedvesség, hízelgés. Tetszett. Aztán meg, hej szomorú ezt Fejembe

szállt a dicsőség. figyelmeztettek az elv-társak.

— Ha nem végzem el a munkám, váltsatok le, — utasítottam vissza a bírálatot.

— Nem arról van szó Csató elvtárs —r mondták —, csak nem vagy olyan egyszerű, mint amilyennek mi megismertünk.

—- A tekintély, adni kell a tekintélyre -r válaszoltam.

— A családnál is ezt a tekintélyt őrződ, amikor Annival már szégyelsz elmenni a vendéglőbe, mert őt megtörte a munka és a két gyermeki? — hányták a szememre.

— Á családi ügyeimbe ne avatkozzatok bele.

— fslem lesz ennek )ö vége.

De akkor már ez nem használt nekem; a fény, a dicsőség elkápráztatott, és a lejtőn nem tudtam megállási. Először csak éjszakákra maradtam ki, később különváltam az asszonytól, — egy no miatt.., Egy olyan nő miatt, aki ma már meg sem ismer az utcán, mert nem járok személygépkocsin, mert nincs az éjszakázásra. pénzem,. És ami aztán történt, örökké szégyeíni fogom: kizártak a pártból. Visszahívtak a megbízatásomból.

Azóta az ismerősök és a régi borbarátok elfordítják a fejűket, ha találkozom velük.

ÉS MOST ISZOM. Minél többet, annál jobban kívánom. Megpróbáltam megjavulni az ellenforradalom idej^n. De a pártba nem vettek fel.

Felemeli poharát és a rum tükrében nézi karikás szemét.

— És most is iszom... Iszom, ■meri beleőrülnék szégyenembe. Ha kábult vagyok, mindent elfelejtek.

— És a családdal mi van?

— A lakásomy előtt megy el minden reggel a két kis fiam. Úgy lesem őket á függöny mögül mint valami zsivány. Egyszer eléjük álltam, pénzt akartam nekik adni. Nem fogadták el. Azt mondták: nekünk olyan jó anyukánk van, aki csokoládét vesz nekünk minden nap..C

— És a párt?

— Szóltak. De nincs, aki segítene, hogy lemondjak az italról.

— S az asszony? ö biztos visszavárja magát. Miért nem megy? Még nem késő.

— Szégyellem magam. Nem érdemiek tőle én már egy jő szót sem, nem hogy segítséget.

—r És tvd% hogy hová jut ez$n az úton?

— Sejtem. És talán... ezért kellene v isszamenne m. Ügye még nem késő? — tekint rám esdeklöen.

— Nem, Még nem késő .

•

HÁROM HÓNAP Múlva a Véletlen hozott össze vele. Üzemi taggyűlésen vettem részt és az egyik napirendi pontként Csató János tagfelvétele szerepelt. Az első hozzászóló egy törékeny, szőke asszony volt.

— Csato elvtárs példás családapa-, józanéletü ember lett. Tudjátok, hogy a munkáját is elvégzi rendesen. Én javaslom: vegyük vissza a pártba.

Hosszú vita következett. De aztán mégis csak elfogadták kérelmét. Amikor felállt, csak annyit tudott mondani.

— Köszönöm, elvtársak, kös^i nőm..

Láttam, vyég azt is utána akarta tenni, hogy »nem fogtok bennem csalódni többet, elvtársak« De nem engedte a, szeméből kicsorduló nehéz könnycsepp, amit szeles tenyerével fényesre dörzsölt.

CBARÁTH LAJ&m

A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói párosversenyben a nógrádi bányászokkal kezdték meg a munkát az új esztendőben. A borsodiakra komoly feladat várt. Naponta mintegy 150 vagon szénnel kellett többet termelniük, mint az elmúlt évijén. A terv maradéktalan teljesítésére azonban időben és jól felkészültek. Az üzemekben megszigorították a fegyelmet, jóelőre megszervezték a munkát és januárban három új bányában — így a szelesi külfejtésen, a n agyba r- cai és edelényi I-es aknán — kezdték meg a termelést. A műszakiak és a dolgozók összefogása — (bár a külszíni bányákban a szokatlan időjárás és egyéb nehézségek megnehezítették a munkát) — nagyszerű eret!-1 mennyel járt. A szénbányászati tröszt a hónap minden napján 44 vagon J szénnel termelt többet, mint ameny-J nyit a terv előírt. Januárban ter-í ven felül több mint 11.500 tonna sze-J net küldtek a felszínre. Különösen’ helytálltak a bükkaljai bányászok, akik terven felül 8 ezer tonna szenet termeltek.

Február első napján — az üzemek közötti versenyben — az ormósi bányászok vitték el a pálmát. Annak ellenére, hogy az üzemben átcsoportosítást hajtottak végre, napi tervükön felül 160 tonna szenét bányásztak. A tröszt azonban napi tervét csak 93 százalékra teljesítette.