Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-27 / 49. szám
2 ESZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1958. február 27. fl Lenin Kohászati acélgyártmányainak L szerepe az ország vas- és gépiparában hilfcó Márton elv tár s előadása a diósgyőri I. Acélgyártó Konferencián j Szerdán réggel a diósgyőri Vasas Otthonban az első magyar acélgyártó t referencián Valkó Márton elvtárs, ossuth-díjas, a párt Központi Bizottságának- póttagja, a Lenin Kohászati Művek igazgatója tartott előadást az LKM acélgyártmányainak szerepe az ország vas- és gépiparában, gazdasági életében — címmel. Az előadást kivonatosan közöljük. Valkó Márton elvtárs előadása . Bevezetőben . arról beszélt, hogy a -Lenin. Kohászati Művek termelvé- nfceinek népgazdaságunkban milyen ezerepe van. Elmondotta, hogy a hazai vaskohászati üzemek közül a Lenin Kohászati Művek a legszélesebb * gyártási profillal rendelkezik. ; A gyár hengerelt árúi megtalálha- : tők az ipar és a mezőgazdaság egész 'területén. A belső felhasználás meldet! -jelentős a gyár hengereltárú ex- ; portja; Különösen mindkét fél részéire, eredményes a csehszlovák-magyar : kooperáció.- Az elismertén jó minőségű öntvé- /íjyék-hagy hírnevet szereztek a gyár- -pák.; A Lenin Kohászati Művek öntődéi az utóbbi évek folyamán igen * sokat tettek • az új gyártmányok növelésében. Bevezették többek között a hőálló tüskés rekuperátor elemek, valamint a kéreghehgerek, legújabban pedig a fazonra öntött .kéreghengerek gyártását. A gyár két kovácsolóüzeme ugyancsak a hazai gépgyártás alapvető bázisa. A gyár fejlődéséről Valkó elv társ a következőket mondotta.* — A felszabadulás óta vállalatunk a kormány nagyarányú támogatásával sokat- fejlődött. Közel 2000 millió forint beruházással alapvető üzemeink -nagyarányú fejlesztését haj■’ tettük végre. így egyes új létesítményeink, mint a 700 köbméteres kohó, Keleti Erőmű, az új középhenger■ mű, a vasöntöde stb. a kor színvonalán állnak. A nagyarányú fejlesztés és munkásaink, mérnökeink és technikusaink öntudatos munkája révén .termelésünk volumene megháromszorozódott. Mégis igén messze vagyunk a lehetőségek kihasználásától és a felénk irányuló szükségletek kielégítésétől. A gyár és az egész kohászat fel* adatait a következőkben foglalta össze: . — Marx-Lehin tanításaiból, a Szovjetunió- 40 éyes világotformáló törté■ nelmi sikereiből, amelyet a szocializmus. építése terén elért, tudjuk, hogy az új társadalom győzelme szem. pontjából a legfőbb dolog a munka termelékenységének szakadatlan nö- . velése. Enélkül nem lehet szó a növekvő igények teljes kielégítéséről. A mi feladatunk tehát kettős: nemcsak az, hogy bázisa, jó kiszolgálója légisünk, a gépi nagyiparnak, hanem az is, hogy saját üzemünkben állandóan fokozzuk a munka termelékenységét a korszerű munkamódszerek és az élenjáró technika alkalmazásával, az anyag- és energiamegtakarítással, s. gyártmányaink minőségének, tartósságának növelésével, önköltségének csökkentésével — Fogyatékosságainkat a következőkben lehet* összefoglalni: Termékeink önköltsége magas, üzemünk . fenntartásához nagyösszegű állami Szubvencióra vagyunk utalva. Gyártmányaink minősége — bár az érvényes átvételi szabványoknak megfelel — általánosságban alacsony, a fejlettebb ipari államokéhoz képest Jórészt ebből ered a gépkonstrukciók fölösleges túlméretezettsége, nagy súlya, következésképpen túlzott anyagigénye és gépeink magas ára. Ezt nekünk különösen szem előtt kell tartanunk. Korszerűtlen berendezéseink indokolatlanul sok energiát fogyasztanak. E fölött .sem hunyhatunk szemet. Nem eléggé hasznosítjuk hazai alapanyagkészleteinket, hulladék és melléktermékeinket. Ezután arról szólt Valkó elvtárs, hogy Nagy Imre nézetei mennyire visszavetették volna a magyar ' nehézipar fejlesztését, és nézeteinek hatása mennyire megakadályozta a kritikai légkör megteremtését, a műszaki és gazdasági kérdésekben. Az alapanyagproblémákról és az elegyfelhasználásról a következőket mondotta Valkó elvtárs: — Kohászati alapanyagaink elégtelensége miatt sokan aggódva vetik fel a kérdést, a nagy távolságokról beszerzett anyagaink magas költségei nem kárhoztatnak-e bennünket örökös ráfizetésre? Meg kell mondani, hogy nem. A mi szállítási távolságaink nem nagyobbak, mint számos más nagy vaskohászattal rendelkező államé. Közismert, hogy az USA jóminőségű ércvagyona 1965-re elfogy. Már most Délamerikából, Svédországból, Északafrikából szerzi be ércszükségletének jórészét, 8—12.000 kilométer távolságról. A deficitünk forrása tehát nem a hosszú szállítási útvonalakból, hanem részben elmaradottságból és az iparágban meglévő aránytalanságokból ered. Nálunk például egy tonna nyersvas előállításához 1200 kilogramm koksz szükséges. A nemzetközi közepes színvonal 1000 kilogramm. A legjobb eredmények 700 kilogramm körül vannak. Nálunk égy tonna Siemens-Martin acélra egymillió ötszázezer kalóriát használunk fel. A nemzetközi átlag egymillió-egymillió kétszázezer kalória. A Lenin Kohászati Művek helyzetéről Jelenleg a magyar kohászatban a Lenin Kohászati Művek dolgozik a legkevesebb veszteséggel. A Lenin Kohászati Művek előtt álló feladat nem a termelés nagyarányú növelése, mert az ilyenirányú fejlesztést döntően Sztálinvárosban kell végrehajtani. De úgy a Lenin Kohászati Művekben, mint a többi kohászati üzemekben erőteljesen kell racionál- ni abban az értelemben, hogy ezeket az üzemeket a meglévő alapokon kell korszerűsíteni. A ráfizetés forrásait ki kell küszöbölni. Elsősorban a kohónál kell gyökeres változást elérni, mert indokolatlanul magas a kokszfelhasználás is. Az előadó a következőkben bírálta a magyar építőipart, mert nem használt fel elegendő kohósalakot, amely köztudomású, igen előnyös a gazdaságosság szempontjából. Elmondotta Valkó elvtárs, hogy egy javaslat nyomán a kohóknál mintegy 8000 köbméter kohógáz megy veszendőbe óránkint. Egy javaslat nyomán hat héten belül ezt teljes'’mennyiségben hasznosítani fogják! Valkó Márton elvtáns előadása további részeiben ismertette a feladatokat, s mindazokat az elgondolásokat, javaslatokat, amelyek a kovácsüzemek, az öntödék, a karbantartó üzemek korszerűsítésére vonatkoznak. Előadását igen nagy tetszésnyilvánítás és vita követte. Az első magyar acélgyártó konferencia továbbfolytatja munkáját. üdvözöljük az alakuló városi és megyei népi ellenőrző bizottságokat A nagymiskolci városi tanács — mint megyei jogú város —- ma, •*** a megyei tanács pedig holnap tartja ülését, ahol — mint már arról korábban hírt adtunk — megválasztják a városi és megyei népi ellenőrző bizottságot. Nem könnyű feladat vár a népi ellenőrző bizottságokra, népi ellenőrökre. A dolgozók bevonásával és közreműködésével kíméletlen harcot kell folytatniok a társadalmi tulajdon tékozlói, az ellenséges, a korrupt, a karrierista és bürokrata elemek ellen. Ezzel egyidejűleg azonban türelmes, -nevelő munkát kell végezniök a munkafegyelem, az állampolgári fegyelem betartása, megszilárdítása érdekében is. E feladatok tel- jesítése közben kell megtanítaniuk a dolgozókat vezetni, irányítani. Nem kis dolgok ezek. Éppen ezért a tanácsülés minden részt-> vevőjének éreznie kell a felelősséget azért, hogy kiket választanak a népi ellenőrző bizottságokba. A dolgozók részéről jogosan hangzik el a figyelmeztetés: „Vigyázzunk, legyünk éberek, nehogy szarkák ellenőrizzék majd a szarkákat”. A kommunisták és a becsületes pártonkívüli dolgozók azt várják, hogy tisztamultú, igazságos, a dolgozó nép bizalmát élvező, a társadalmi életben és a munkásmozgalomban gazdag tapasztalattal rendelkező, szakmailag is jólképzett emberek kerüljenek a népi ellenőrző bizottságokba. Hisszük és bízunk benne, hogy ez így is lesz. Igen, ennek így kell lennie, mert cs'akis ez a biztosítéka annak, hogy a népi ellenőrző bizottságok betöltsék szerepüket, hivatásukat. A megválasztott népi ellenőrző bizottságok tagjainak, s a népi ellenőröknek is érezniük kell a felelősséget megbízatásukért annál is inkább, mert ez nem egy állás, vagy hivatali funkció betöltése. A népi ellenőrzés bevezetésével pártunk és kormányunk nem a hivatalnokok számát akarja növelni, hanem a kötelességüket tudó emberek táborát. Munkájuk tehát társadalmi, amelyért a fizettség a megbecsülés, a nép szeretete lesz. Milyen volt az orvosbál... Cofom kérdezték, milyen volt az . . orvosbál? Férfiak,, nők egyaránt kíváncsiskodtak. Monda-fiunk sem kell, a nőket elsősorban az érdekelte, hányán voltak hosszú estélyi ruhában. A férfiakat az, kik voltak frakkban, szmokingban. Valaki meg is jegyezte, hogy a hosszú estélyi ruha a nőknél, a sötét ruha a férfiaknál az ma már természetes. A szmoking és frakk ritkaság számba ment, csak kettőt láttunk belőle. A női hosszú estélyi ruha viszont természetes volt. Ez volt az első orvosbál, ilyen nem volt sem régen, sem a felszabadulás utáni időkben. Érthető tehát, hogy izgalom előzte meg és február 22-én a bál sikere választ adott erre. Semmi különösebb nem volt. Néhány mozzanat a bálról. Bennünket is felvettek a báli polgárok közé, erről különben a meghívó „paragrafusa” intézkedett. A jegyváltásnál leszurkolt összeg adta meg ehhez a jogot, hogy a bál polgárai közé léphessünk. Az Avas Fehértermében ez alkalommal minden ragyogott. Terített asztalok várták a vendégeket. Csak a bor hiányzott, azt meg megvette ki-ki magának, ez nem szerepelt a meghívón, a „polgári jogok”-ban. A báli megnyitótánc, a palotás nem sikerült úgy, ahogy azt elgondolták, annál inkább a nyitókeringő, pedig azt nem is hivatásos táncosok táncolták. Összegezve: úgy érezzük, a bál elérte célját. Az orvosok nemcsak a műtőben, a beteg ágya mellett, hanem a bálteremben is megálltak a „sarat”, közelebb kerültek egymáshoz, s elindultak azon az úton, mely a közösségi élet kialakításához vezet. A rendezésért elismerés és dicséret illeti mindazokat az orvosokat, vezetőket, akik e munkában resztvettek, fáradoztak. v (bp» LEVELEZŐINK (RJÁK Megnyugodott szívvel megyünk nyugdíjba 1958 február 14-én a Lenin Kohászati Művek vezetősége a műszaki klubban búcsúztató estet rendezett nyugdíjbamenésünk alkalmából. Jól esett nelkünik, hogy jó munkánk eredményét értékelte vállalatunk és örömmel szerrüélgettük az emlékül kapott karórákat. Kívánjuk a Lenin Kohászati Művek vezetőinek és dolgozóinak, hogy továbbra is eredményesen munkálkodjanak szocialista hazánk felépítésén. Tóth Antal , Miskolc Uj padokat kaptunk »Apu én tűzoltó lessek* E szavakkal toppant tatáson mulattatta be be a múltkor a lakásba általános iskolás kisfiam. Mikor a hirtelen elhatározás oka után érdeklődtem, elmondta, hogy a vasgyári fiúiskolában —i ahová iskolába jár —• tűzrendészeti bemutatót rendeztek. Az igazgató a vasgyári tűzoltósággal karöltve érdekes, szemléltető okaz oltások módszereit és a kötélen való mentést, stb. Én eddig nem ismertem az élményszerű oktatás jelentőségét. Megvallom, eddig idegesített, ha cgy-egy tanuló csoport felkereste az üzemünket és ott tanulmányi sétát tett. Igen sok gyermeknek a hancúrozáson járt az esze, 'mások • annyim elmerültek „ cgy-egy munlzamozzanat szemléletében, hogy testi épségükre is nekünk kellett vigyázni. Most már tudom, hogy megérte ez a kis fáradtság. Köszönet érte derék tűzoltóinknak és kiváló pedagógusainknak. FUCSAY IMRE //' A SZOVJET TUDOMÁNY egy újabb sikerének híre bombaként robbant a “nyugati 'hadvezetők körében: egy új típusú szovjet tengeralattjáró'anélkül, hogy feljött volna vízszintre, a tenger alatt több ezer mérföldet tett meg Murmanszktól az An- tarktiszig és vissza. Az USA és Anglia katonai szakértői kétségbeesetten vették tudomásul a hírt, annál is inkább, mivel felderítő szerveik — melyek éberen őrködnek a „szabad világ” partjai fölött —, radar- állomásaikkal semmit sem észleltek az eddig páratlan, a szovjet tengerészeti kultúra szédületes fejlődését bizonyító manőveréről. S még nagyobb bosszúságukra, a Szovjetunióban ezekből a modern tengeralattjáróikból évente 85 darabot készítenek. Egy csöppet sem csodálkozunk a nyugati politikusok és tengerészéti szakemberek nyugtalanságán, hiszen a szovjet szputnyikok után nagyon gyorsnak találták a szovjet tudomány eme újabb sikerét. Wright USA-admirális, aki elismeri a szovjet tengeri fölényt, kijelentette: ,/Éppen eléggé megismertük őket' ahhoz, hogy nyugtalankodjunk”. Egy másik „erős idegrendszerű” admirális pedig így vélekedik: ..Az 6 tengeralattjáróik megfigyelik a mi Hadmozdulatainkat:.. Ily módon a szovjet tengerészek egész egyszerűen a mi gyakorlataink alkalmával gyakorlatoznak”. Truman pedig kijelentette: „Az erőviszonyokat tekintve, A TENGER ALATT a Szovjetunió elhagyta az Egyesült Államokat”. AZ ÜJTIPUSÚ TENGERALATTJÁRÓRÓL szóló hír rövid ugyan, mégis sokat mond a szovjet tengerészet színvonaláról és egyben figyelmezteti a háború imperialista megszállottáit. A tengeralattjárók atomtöltésű torpedókkal, tüzérségi fegyverekkel, aknarakó berendezésékkel, rakétakilövő szerkezettel és a legnagyobb meglepetésre: felderítő repülőgéppel is rendelkeznek. Mindezt bizony nem könnyű egyszerre megemészteniük azoknak az elvakult nyugati szakembereknek, akik hosszú éveken át lebecsülték a szovjet tudományt és csak pillanatnyi sikerként ismerték el a szovjet nép hatalmas eredményeit. A tények azonban makacs dolgok, ma már arra kényszerítik a „szabad világ” vezetőit, hogy fejet hajtsanak a szovjet ember alkotó nagysága előtt. Arról is értesült a világ, hogy ezeket az új, valóban csodálatos hajókat atomreaktorral, modern gépekkel szerelték fel és üzemanyag felvétel nélkül akár hónapokig is kint lehetnek a tengeren. Amiről a nagy álmodozók. Wels, Alexej Tolsztoj, Verne és a többiek ábrándoztak, ma már megvalósult, vagy megvalósuláshoz közeleg. S talán ők is hittek abban, hogy egyszer valóraválnaik elképzeléseik, Az amerikaiak, azonban kevésbé hitték, hogy a szovjet nép máról holnapra forradalmasítja a tudományt, a haditechnikát, s Verne és a többi álmodozó fantasztikumát valóságra segíti gépcsodáival. Igen, a láthatatlan vízalatti „szputnyikok” jogos elkeseredést váltottak ki az USA és Anglia katonai szakértői között. Különösen, amikor a hír e sorait olvasták: „A tengeralattjárók többségét rakétalö- veggel és ballisztikus interkontinentális rakétákkal is ellátták. A szovjet tengeralattjárók a víz alatt is képesek kilőni rakétáikat”. Amikor pedig ezt futották át, egyenesen elképedték: „Tervezés alatt van vízalatti repülőgép-anyahajó is”. ELKÉSZÜLT TEHÁT a szovjet vízalatti szputnyík. amely bizony minden nehézség nélkül elérheti az amerikai partokat. És az amerikai hadászati szakemberek mindjárt erre gondoltak. A Szovjetunió azonban tényekkel bizonyította és bizonyítja, hogy nem esztelen háborút, hanem békét és jólétet akar az emberiségnek. Tudománya pedig azt mutatja, hogy 40 év alatt olyan fejlődést ért el. melyre más. nyueodtabb körülmények között fejlődő államok nem voltak képesek és egy „kicsit” ma is lemaradtak. Fogcsikorgatva, cl? tudomásul kell venniük: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta az elmaradott cári Oroszországból olyan nagyhatalom lett, mely sorozatos győzelmeivel bámulatba ejti a világot. A fa- ekétől az interkontinentális rakétáig, a szputhyikok és az új vízalatti hajókig elért sikerek azt igazolják: ilyen csodákra csakis az a nép képes, amely lerázta magáról az önkényt, az elnyomást, amelyet olyan géniuszok eszméi vezetnek, mint Marx, Engels, Lenin, amely népnek olyan pártja van, mint a kommunista párt, amely a föld egy hatodán győzelemre vitte a proletár emberek, a szocializmus ügyét. Remélhető, nem felejtettek még el a háborús kalandorok: A szovjet haditengerészeti flotta csupán a há*- ború első három éve alatt 3000 ellenséges hajót, a hadihajók légvédelmi tüzérsége pedig 7000 ellenséges repülőgépet pusztított el. És akikor még nem voltak ballisztikus fegyverek, a mostanihoz hasonló tengeralattjárók és atomtöltésű rakéták! A „SZABAD EURÓPA”-RÁDIÓ tisztelt „politikusainak” sem lenne szabad megfeledkezmiöik ezekről a tényekről, amikor az USA tengerészeti „csodáiról” fecsegnek. És az is megtörténhet. hogy a vízalatti „szputnyikok” bátor buvárruhás katonái egyszer majd ezt jelentik: Eltévedtünk a tenger alqitt és véletlenül megláttuk amint a newyorki kikötőben egy fiatal pár csókolod zott... ___ - - Szegedi László M ikor intézkednek végre? Vámos Gábor, Miskolc Mátyás-u. 5. szám alatti lakos panaszos levele van. előttünk. Elmondja levelében, hogy régen a Borsod megyei Szén- bányászati Trösztnél dolgozott, de mint szakmunkást átkérte a megyei ^ ^ ^ ^ ^ — — Húsipari Vállalat. A leszámolás egyik napról a másikra történt, így szabadságát nem tudta kivenni. Nagyon meglepődött aztán, hogy mikor 9 napi szabadságát, (föld alatt dolgozóknak járó havi félnappal jön ki ennyi) pénzben kérte ki, elutasításra talált. Idézünk leveléből: »Sajnos, meg kell mondanom, hogy a szén- bányászati trösztnél segnmibé sem veszik az én kérő leveleimet. Ezért írtam már ez ügyben a Magyar Rádiónak is, segítséget kérve. Onnan november 19-én értesítettek, hogy levelemet a szénbányászati tröszthöz küldték elintézésre. Érdekes, de a mai napig sem kaptam választ. Két esetben, személyesen is kértem a szabadság elintézését, jelenlegi munkahelyem szakszervezeti vezetőjéhez is fordultam, mindhiába. Ezért kérdezem meg, az Eszakmagyarországiban is, hogy .mikor intézik el jogos kívánságomat.-« Megdicsérjük a szikszói orvosokat Súlyos betegen kerültem a szikszói kórházba. Legyengültem, járni sem bírtam. Állapotom válságos volt. Kiszti igazgató főorvos azonban vállalta a koclcázatosvak látszó műtéti beavatkozást, s neki köszönhetem, hogy ma már újra gyógyulófélben családom körében tartózkodom. Orvosaim lelkiismeretessége arra késztetett, hogy a nyilvánosság előtt is köszönettel és hálával forduljak feléjük. Kívánok nekik továbbra is odaadó, jó munkát nehéz és fáradtságos hivatásukhoz, hogy minél több embernek adják vissza az egészségét és ezáltal a család nyugalmát. SZOMBATI LA JOS NÉ Telkibánya A mi iskolánk a város peremén, a Kertész-telepen áll. Kicsi, de mi nagyon szeretjük. Ezért örültünk olyan nagyon, amikor a minap egy 12 ezer forint értékű teljesen, új tantermi felszerelést kaptunk a városi tanács művelődési osztályától. Milyen jó is tanulni az új, szép, kényelmes, sárga padokban. Alig hogy elmúlt az első napok öröme, új meglepetésben volt részünk. Egy reggel, amikor beléptünk az iskola kapuján, vidám zeneszó fogadott. Űj iskolarádidt kaptunk. A kis elsősök ámulva hallgatták, de minket is nagyon meglepett. Úgy gondolom, hegy még jobb tanulással kell meghálálnunk ezt a szerető gondoskodásit. Kucslcár Erzsébet VI. osztály
