Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

Csütörtök, 1968. január 9. 'AKMAGYARORSZÄG 3 V Az 1957. évi tervfeladatát Két világ — ellentétes érdekek sikeresen oldotta meg a ^Teliézszerszámgépgyár (Tudósítónktól.) HA VÉGIGMEGYUNK A GÉPEK ZAJÁTÓL HANGOS üzemeken, szin­te hihetetlennek tűnik, hogy egy év­vel ezelőtt ugyanezek az esztergapa­dok, hosszgyaluk, marók és köszörű­gépek bénán álltak. Kevesen gondol­ták akkor, hogy ez a viszonylag fia­tal borsodi üzem meg fogja oldani azokat a feladatokat, melyek az 1957-es évben ráhárulnak. Egyik komoly nehézség volt — mindjárt a kezdetben — a folyama­tos anyagbiztosítás. Az alapanyago­kat termelő kohászati üzemek sok esetben nem tudták időben és meg­felelő minőségben a gyár rendelke­zésére bocsátani a szükséges öntvé­nyeket, kovácsoltárukat és színes­fémeket. Hasonló volt a helyzet az elektromos szerelvényeket — kap­csolótáblákat, generátorokat és kü­lönböző típusú villanymotorokat — ‘kooperációban gyártó vállalatoknál is. — A tervet viszont teljesíteni kell a gyárnak, mert csak azok a vállala­tok fizetnek dolgozóiknak nyereség- részesedést, melyek megállják helyü­ket a termelésben — beszélték egy­más között az emberek. Nagy akarással kezdtek munkához s amikor az első negyedévi tervszá­mokat összehasonlították a termelési eredményekkel, büszkén állapították meg, hogy a vállalat készárutervét 114,1 százalékra, a teljes termelési tervét pedig' 103,4 százalékra teljesí­tette. EZ IGEN SZÉP 'EREDMÉNY VOLT. különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a gyártmányok nagy tömegét külkereskedelmi szer­veink a szélrózsa minden irányába exportálják. Az »NSZG«-ben gyár­tott Diesel JMD 160 típusú motorok és EAN 170 1000 jelű esztergapadok megrendelői között gyakran találkoz­tunk szovjet, kínai, brazil, perzsa, indiai, török, indonéz és olasz válla­latokkal, ami azt igazolta, hogy a gyártmányaink versenyképesnek bi­zonyultak a nyugati államok ipari termékeivel. Érthető, hogy kissé magabiztosan indult a Nehézszerszámgépgyár a II. negyedévnek és végeredményben ez az időszak is jól zárult, mert a kész­áruterv 101,8, a teljes termelési terv 100.6 százalékban lett teljesítve. A III. negyedévben a megmunkáló üzem., új. gyártmány — az EBZ 100 típusú ammóniák kompresszor — forgácsolását kezdte meg. Ez eleinte kissé vontatottan haladt, s a meg­munkáló tervteljesítése körül némi hibák is adódtak, de a vállalati terv — befejezett termékeknél 117.2, fél­kész termékeknél 101,6 százalékban -— teljesítve lett. NEM TÚLZÁS AZT ÁLLÍTANI, hogy a legnehezebb feladat a- IV. ne­gyedévben várt a vállalatra. Annak ellenére, hogy az I.. II. és III. ne­gyedévi tervét a vállalat teljesítette, úgy nézett ki, hogy a IV. negyedévet és ezzel az 1957. évi tervét nem fogja tudni teljesíteni. Ezeket a látszatokat nagyban alátámasztotta az, hogy a IV. negyedéven belül október és no­vember hónapban a már említett új gyártmány bevezetése és a szokatla­nul nagyméretű anyagselejt miatt a terv nem lett teljesítve. Nyugodtan mondhatjuk, hogy december volt a munka fináléjának az ideje. A válla­lat valamennyi fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozója igyekezett képességeinek legjavát nyújtani. Fá­radságot nem ismerő munkájuk ered­ményeképpen szinte a földből nőttek az esztergapadok. Diesel-motorok — közöttük volt a bűvös 500 — és am- móniák-kompresszorok. A harmadik deVád elején már nem férhetett két­A DIMÁVAO Géngyár újítási moz­galmának elősegítése érdekében szakszervezeti bizottságunk támoga­tásával január 15-től február 15-ig újítási hónapot tartunk. Az újítási hónap alatt termelési ér­tekezleteken, műszaki tanácskozáso­kon ismertetjük dolgozóinkkal a tervév feladatait és a mintegy 300 újítási feladattervi pontot. Főképpen a gazdaságos gyártást biztosító újításokat kértük dolgozó­inktól. Vállalatunk dolgozói nagy erőfe­szítéseket tesznek, hogy termelésünk műszaki színvonalát emeliék. A gyártmányok korszerűsítését és az egvéb feladatokat saiát erőfeszítése­inkkel akarjuk megoldani. Feltétlenül szükséges, hogy min­den üzem, gyáregység hiánytalanul tegyen eleget termelési, önköltségi, műszaki fejlesztési, export- és profil- tervünk előírásainak. E feladatok megoldását szorgalmazza az újítási felad ntterveket tartalmazó füze- tecske. A feladattervelcet 500 példányban elkészítettük és dolgozóinknak köz­szemlére tettük ki. A sok közül hadd említsünk meg néhány feladatot. A hidegmegmun­káló gyáregységnél az SE 1300-as karusszel körasztal kúpos felületét nein tudjuk megfelelő sima felületre megmunkálni, karusszelen. Az egyen­lőtlen felületeket sok kézi hántolási idővel lehet helyrehozni. Javaslatot kérünk más megmunká­lási módszerre, amellyel elérhető a megfelelő sima felület. Az egyedi gépgyártó gyáregysé­günknél szükség van egy olyan kör­ollóra, amellyel lemezből különféle átmérőjű köröket lehet kivágni, illet­ve körív mentén való vágásra alkal­mas. ség ahhoz, hogy a terv teljesítve lesz. S ma, amikor 1958. küszöbén meg­történt a negyedik negyedév, s ezen belül a december havi terv kiértéke­lése, megállapítást nyert, hogy a IV. negyedévi készáru tervet 108,3, a tel­jes termelési tervet pedig 101,3 szá­zalékban teljesítette a Nehézszer­számgépgyár. Ezzel az 1957. évi befejezett terv 107,5, az exportterv pedig 109 száza­lékban lett teljesítve. A NEHÉZSZERSZÁMGÉPGYÁR DOLGOZÓI BEBIZONYÍTOTTAK, hogy megértették a párt, a kormány hívó szavát és tudjuk, hogy 1958. vé­gén majd ismét a tervüket teljesítő vállalatok között találjuk a "várat. Paulovits Ä «roston A gépet lehetőleg használaton kí­vülálló gépáay felhasználásával, há­zilag. kis költséggel előállítható al­katrészekből kívánjuk elkészíteni. Ilyen és ehhez hasonló feladatok sorakoznak az úiítási feladat-terv­ben. Reméljük, a feladatok rohamo­san csökkenni fognak, s ezáltal a tervteljesítés akadályait elháríthat­juk. Nem lesz könnyű az újítási pontok végrehajtása. Az elmúlt esztendők­ben nem tettünk meg mindent a kellő fejlesztés érdekében, így sok hiányt kell pótolni. Bízunk benne, hogy gyárunk dolgozói tevékenyen kiveszik majd részüket az újítási hó­nap sikere érdekében. A bolygóközi utazások lehetősé­geiről ír Nyikolaj Varvarov, a DO- SZÁP űrhajózási szekciójának elnö­ke a Vecsernaja Moszkva című lap­ban megjelent cikkében. Varvarov kifejti, hogy ha egy atomrakétának körülbelül másodpercenként 12 kilo­méter kezdősebességet adunk, akkor a Venusba vezető utat a rakéta 146, a Marsba pedig 258 nap alatt teszi meg. Varvarov kifejti azt is, hogy a szovjet tudósok már számításokat végeznek arra vonatkozólag, melyik a legelőnyösebb röppálya a holdra és a földhöz legközelebb eső boly­góra vezető úton, az a röppálya, amely a legkisebb mennyiségű szo­A SZOVJETUNIÓ MÁR SZÁM- TALANSZOR TANÚ JELÉT ADTA eltökélt szándékának, hogy minden erővel küzd a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a tartós világbóke megteremtéséért. Bulgamyin. a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke nemrégiben üzenetet intézett a há­rom nyugati nagyhatalom kormány­főihez, amelyben konkrét javaslato­kat tett a legégetőbb nemzetközi problémáknak tárgyalások útján tör­ténő békés rendezésére. Azonban a nyugati vezető körök nagyon nehezen tudnak — többnyire nem is törekednek az »erőpolitika-« bűvös légkörétől megszabadulni. A Szovjetunió kormánya most újabb lépést tett a népek közötti béke és barátság lenini politikájá­nak érvényrejuttatásáért, a nemzet­közi feszültség enyhítése érdekében. A szovjet kormány elhatározta, hogy az 1955—1956-os egymillió 840 ezres létszámcsökkentésen túlmenően to­vábbi 300 ezer fővel csökkenti a Szovjetunió fegyveres erőinek lét­számát. A szovjet kormány határozatának nagy jelentősége abban rejlik, hogy még az általános leszerelési egyez­mény megkötése előtt — a vitás nemzetközi kérdéseknek a nagyha­talmak által történő rendezése előtt — a Szovjetunió egyoldalúan határo­zott intézkedést tesz fegyveres erői csökkentésére. Semmi kétség nem fér althoz, hogy őszinte, békeszierető törekvéssel ál­lunk szemben, amely nagymértékben segíti az államok közötti bizalom légkörének kialakítását. Ezek után ugyan ki hisz annak a demagóg, ha­zug imperialista szólamnak, hogy a Szovjetunió agresszióra készül a nyu­gati országok ellen és hogy a »vi­lágkommunizmus« veszélye fenyegeti a nyugati féltekét. A szovjet kor­mány határozata tényekkel megala­pozott cáfolat az imperialista pro­paganda hazugságaira. kásos termokémiai üzemanyagot te­szi szükségessé. Ezzel kapcsolatban a cikkíró emlékeztet arra, hogy a rakétatechnika fejlődésének mai színvonala ahhoz, hegy egy rakéta elrepüljön a holdra és visszatérjen a -földre, a rajta felhalmozandó üzemanyag súlyának 3 ezerszer ak­korának kell lennie, mint a rakéta burkolatának súlya. Ennyi üzem­anyagot befogadó rakétát nem lehet előállítani. Ezért üzemanyag felve­vő állomásként mesterséges holdat kell felhasználni. A mesterséges holdról továbbinduló rakétának nincs szüksége sok üzemanyagra. Elegendő, hogv a sebességgel továb­bítódjék. s ekkor már nemcsak a holdra tud repülni, hanem a Venus- ra és a Marsra is. (MTI) A SZOVJET KORMÁNYT TÖB­BEK KÖZÖTT AZ AZ ELV IS VE­ZÉRELTE e fontos határozat meg­hozatalakor, hogy jóindulatú lépésé­vel példát mutat Európa és máa földrészek államainak, — ahoi je­lenleg az eszeveszett fegyvenkeaésa hajszát tekintik a béke zálogának —, hogy azok is hasonló intézkedéseket tegyenek a fegyverzet csökkentésé­re, a háborús készülődés megbünte­tésére. Sajnos, a jedemlegi nemzetközi helyzet ismerete alapján nem mond­hatjuk, hogy a nyugati államok őszinte hívei lennének a viiágbéke megszilárdításának. MacMillan angol minásztereínök néhány nappal ezelőtt mondott rá­dióbeszédében még dicsérte az Éazak- afLanti Szövetséget és az atomfegy­verek gyártását. Mindenképpen iga­zolni próbálta a mai angol külpoliti­ka irányvonalának helyességét. Mac­Millan szavai szerint a hidrogérj- bomba — a »-biztonság legjobb ga­ranciája« és a NATO-ra bízta azt a feladatot, hogy a békét megvédje. Az angol miniszterelnök többek kö­zött helyeselte az amerikai rakéta^ fegyverek elhelyezését Angliában és a hidrogénbombákkal feU'egyverzetí amerikai bombázógépeknek az ör- szág felett való átrepülósét. MacMillan azt állította, hogy a'vi­lágbóke fenntartására két út vezet: a NATO erejének növelése az egyik, a Szovjetunióval való tárgyalások útja a másik. Beszédének másik részében pedig helyeselte a Szovjetunióval való megnemtámadási szerződés megkö­tését és az atoardégyverkészletélsről való megegyezést. AZ ANGOL MINISZTERELNÖK FELEMÁS JAVASLATA, határozat­lan magatartása és a Szovjetunió el­leni kirohanása arra enged követ­keztetni. hogy az angol kormány feje nem törekszik a Szovjetunió­nak Bulganyin miniszterelnök által hozzá intézett üzenet konstruktív ja­vaslatainak reális alapokon való megvitatására és elfogadására. Az angol miniszterelnöknek, és a többi nyugati állam vezetőinek vá­lasztaniuk kell: vagy' a NATO erősí­tésének politikáját követik — s ak­kor felelősséggel tartoznak a követ­kezményekért, — vagy pedig a Szov­jetunióval való megegyezésre töre­kedve beszüntetik a »hidegháborút« és pozitív intézkedésekkel elősegítik a világbélce megszilárdításéit.-----------oOo-------—. J anuár 10—11: V. országos postás kongresszus A postások szakszervezete január 10—11-én rendezi meg az V. orszá­gos postás kongresszust. A tanácsko­zásokon a szakszervezet központi vezetősége beszámol a legutóbbi kongresszus óta eltelt öt év munká­járól, eredményeiről. A kétnapos ta­nácskozás ugyanakkor megszabja a következő évek tennivalóit. (MTI) Újítási hónapot rendeznek a DIMAVAG-ban Varga Károly műszaki fejlesztési osztály vezető.--------------------------ooo--------------------------­Utazás a Marsba 258 nap alatt Szovjet tudós cikke a bolygóközi közlekedésről Moszkva (TASZSZ) AKIT ELKAPOTT AZ AR ^ — Hogy vetemedhetett lopásra? A toronyóra mór régen elverte az éjfélt. A város utcái kihal­tak és csak néha csíkorog-ny iiko-ros fázó utasaival egy-egy kései, jégvilá­gos ableikú villamos. Néha jeges szél rohan, cikázik céltalanul az utcákon, belekapaszkodva a háztetőkön kiíe- szítéit antennákba, huaalokiba, nevet­ve lóbálja meg az úttest fölött függő villanyláimpákat, s kacarászva tépi, cibálja annak a magányos gyalogos­nak nyitott télikabáfjót, aki órák óta látszólag céltalanul rohan — rohan az utcákon. Senki sincs mögötte, mégis úgy rohan, mintha valami kergetne. És ami kergeti — az a szégyen... t Otthonát — a barátságos, kétszoba- konyhás, fürdőszobás lakást — már kétszer is megkerülte. Nem tud be­lépni a kapun. Nem. Ha közeledik hozzá, mintha valami melilibelökné és kényszeríti, hogy rohanjon, rohanjon tovább hosszú léptekkel, hogy a hi­deg, a fagyos, csillagos januárt éj­szaka kiszívja belőle a belső hábor­gást. Van is oka a háborgásra. Van. Húsz éve dolgozik az üzemnél, de ilyen szégyen még nem. fordult elő vele. Nem. Soha De mással sem. — Hogy azt a! .-sí — füstölög, ökölbeszorított kézzel. A szél kacag­va szalad a szájába, megciibálja a fülét, s mintha csak azt suttogná, vijjogná: — Ha-ha-ha! Szégyenbe estél. Ká­roly, nagy szégyenbe! Mindenki raj­tad nevet az üzemben, ha-ha-ha. Igen, szégyenbe. És milyenbe! Még a délután történt, de az arca most is pirul Ég, és... és. .-i igen, nem is mehet többé az üzemibe. Ö nem megy. Ezek után? Majd talál ő ma­gának valahol más állást is. De eny- nyi év után? Mit várhat ezek utón? Az üzem notórius naplopói, fusizó! az arcát a röhöghetnek. Szinte hal­lani véli: — Ugyan, apuskám. csak maga ne pofázzon! Maga is ezajrézott, Borzongás fut végig a testén. De nem a hidegtől. Újra ott érzá magát a társadalmi bíróságon, ahol vádló­ból vádlott, a felelősségrevonó, kö­telességét teljesítő művezetőből meg­csúfolt, rossz példát mutató ember lett. D ehát hogyan is történhetett meg a dolog? Nehéz lenne meg­mondani, névszerint kitől is indult el, de tény az. hogy a kommunisták szavára ébredezni kezdett a dolgozók lelkiismerete. Amá igaz, az Igaz. Már túlontúl szabadon, is ment a fusizás. Egy sereg dolgozót kapásból tudna említeni, akik munkaidő után szinte természetesnek tartották, hogy a tás­kában egy munkadarabot, reszelőt, fogót, vezetéket, szigetelőszalagot, vagy mást cipeljenek hazafelé. A rossz példa ragadós, s a nemtörő­dömség kész melegágya volt az üzemi lopásoknak. Sokszor volt úgy, hogy a portás orra előtt vitték ki a lopott dolgokat, de az jobbnak látta másfelé nézni. De dióst megfordult a hangulat, létrehozták a társadalmi bíróságot., és rajta is elverték a port. Van a villanyszerelőknél egy fia­tal segéd. Eszes, okos legény, csak éppen felelőtlen, hanyag, cinikus, mint a fiatalok egyrésze. Ha nem lett volna alkalom, nem is tette volna meg, de egy idő óta mindig magával vitt valamit. S a múlt héten a kapus leállította és táskájában megtaláltak egy féltekercs huzalt. Hozzá, Horváth Károly művezetőhöz került az ügy, a fiatal segéd és a huzal, ö haragra lobbant. Őszinte haragra. — Miért akarta elvinni? — kér­dezte tőle éles pillantással, szemre­hányóan. Amaz szájátszóién hanyagul fityegő cigarettával, gúnyosan mosolyogva ezt mondta: — Kellett. A lakásban akartam ki­cserélni a vezetéket. Csak nem fogok pénzt adni érte, mikor itt is van. Nem igaz? Ö beszélni kezdett, hová vezet ez az állapot, hogy lassan már csak a többtonnás gépek maradnak az üzemiben, mindent kisepernek, el­visznek a fusizók, de mindez csak falrahányt borsó volt. — Ne papoljon itt nekem! Vegye gyorsan a jegyzőkönyvet és csinálják, ahogy ákarják. Dolgom van! — mondta amaz gúnyosan, majd a jegyzőkönyvet hanyag, lusta mozdu­latokkal írta alá. Az ajtóból még visszaszólt: — Csak vigyék a társadalmi bíró­ság elé! — S kacagni kezdett. Ö ak­kor legszívesebben utánaugrik, nya­kánál fogva visszapenderíti s egy atyai pofont leken néki, de nem tette. Csak állt s nézett utána, hara­gosan. Testében megint borzongás fut vé­gig. Szinte megint átéli a kellemet­len pillanatokat. Ma délután ült ösz- sze az üzemrész társadalmi bírósága. A délelőttös műszak kevés kivétellel ott volt. Több üzemi tolvaj állt a bí­róság elé. A munkások mindegyikre haragos, megvető pillantást vetettek. Még most is hallja egyik idős mun­kás megjegyzését: — Mi dolgozunk becsülettel, s ezek az üzemi szarkák elhordják a nyere­ségrészesedést. A fiatal villanyszerelő ügyét leg­utoljára tárgyalták. A többiek meg­döbbentem, bűnbánóan lehajtott fej­jel álltak ott s szégyelltek magukat. A villanyszerelő fölényesen, ciniku­san viselkedett, Nem gondolt arra, hogy megkárosítja munkatársait, az üzemet? — csattant feléje a kérdés. A villanyszerelő unottan megvonta a vállát; aztán a nézők felé fordult, tekintetével, őt kereste, őt, Horváth Károlyt, aki ott ült- az első sorokiban, — Ha neki, a művezetőmnek sza­bad, akkor úgy gondoltam, nekem is... Mintha lövés csattant volna Egy pillanatig dermedt csend s mindenki megkövültén néz a fiatal villanysze­relőre. Mindenki azt várja, hogy ő most feláll és azt mondja, ennek, a cinikusan vigyoirgó fiatalnak: Nem igaz! Ö fel is áll, úgy mint akit húz­nak. Kérdeznek tőle, ő mintha kö­dön át látna s hallana, alig tud ural­kodni magán. Minden kavarogni, zúgni kezd. Olyan érzése van, mint­ha egy nagy folyam sodrába kerül­ne. Ö is sodródott lefelé és most szembekerült az ellenárral. És a vi­haron át kérdés csattan hozzá: — Igaz-e művezető szaktárs, hogy a maga házába is üzemből kivitt Bergmann-csővel és huzallal vezet­ték be a villanyt? — Igaz, — nyögi alig hallhatóan. ■ I eül. Nem is ül, lezuhan a szék­*■ re. Arca hol sápadt, hol vörös. Fejét leszegi s nem mer többé senki szemébe nézni. Szavak záporoznak feléje, kemé­nyek, szigorúak és igazságosaik És ítélet hangzik el: Pénzbírság. Nem is a bírság sok, azt kibírja. Más. A szégyen, a meg­vetés. Művezető létére egyvonalba süllyedt az üzemi tolvajokkal. Ügy is ítélték el. Nem is úgy. még job­ban. Hiszen neki jó példát kellett volna mutatnia. Igen. amikor a há­zat építette, egy évvel ezelőtt, nem volt elég anyag és ő az üzem anya­gából vitetett ki a saját lakására^ És ezért most duplán kell fizetnie. Érdekes, már megint a. kapu előtt áll és szórakozottan bámul a kicsi ház felé, amelynek falaiban ott van a ... Szinte berúgja a kaput. Lába alatt csikorog a jeges hó. Az előszoba ajtaja előtt megint megtorpan És most mi lesz? Holman megint, munka­nap, neki be kellene mennie. Nem, nem megyek be! — szakad fel benne tiltakozva a gondolat. Nem. Beteget fog jelenteni, aztán keres egy másik állást és... Hiába, akárhogy is eről­teti magát, úgy érzi, nem bőr többé beosztottjai szemébe nézni. És hogy mi ezökután az üzemvezetőnek a véleménye róla? Nem nehéz kitalál­ni. ;, ■ De mintha egy hang szólalna meg benne belülről. Olyan, mint az ö hangja. Igen, ő mondta, mikor a jegyzőkönyveit írták apai tanácsként a villanyszerelőnek: — Aki bűnt követ el a társada­lommal szem,ben, annak bűnhődnie kell!... Persze, legegyszerűbb lenne háíatíordítani az üzemnek, de aki­nek van bátorsága megkárosítani az üzemet, legyen bátorsága szembe­nézni saját hibájával.^; Igen. Ezeket mondtaő—"másnak, ■ amikor még elfeledve élt beül­ne saját bűne, hibája, amikor még nem tudta, hogy a íelelősségrevonós ilyen, furán sül el. Mélyet sóhajt, s belép az előszobá­ba. Ä kapcsolóhoz nyúl. Mintha tűz égetné kezét. Ez is az üzemből Van. Rettenetes! Tekintete végigsuhah a falon, ott, ahol a Bérgmann-cső és, a huzal fut. Szeretne nekiesni egy Csá­kánnyal, kitépni, összetépni, meg­semmisíteni, -kiégetni szégyenével együtt. De nem mozdul, csak álldo­gál, a lámpa fényét nézve mereven. Aztán megindul, be a szobába. Na­gyon fáradtnak érzi magát. Pihennie kell. Kell az erő. Nagy munka vár rá. Mégiscsak bemegy dolgozná ... CSORBA BARNA

Next

/
Oldalképek
Tartalom