Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

Csütörtök, 1968. január 9.

'AKMAGYARORSZÄG

3

V

Az 1957. évi tervfeladatát

Két világ — ellentétes érdekek

sikeresen oldotta meg a ^Teliézszerszámgépgyár

(Tudósítónktól.)

HA VÉGIGMEGYUNK A GÉPEK ZAJÁTÓL HANGOS üzemeken, szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy évvel ezelőtt ugyanezek az esztergapadok, hosszgyaluk, marók és köszörűgépek bénán álltak. Kevesen gondolták akkor, hogy ez a viszonylag fiatal borsodi üzem meg fogja oldani azokat a feladatokat, melyek az 1957-es évben ráhárulnak.

Egyik komoly nehézség volt — mindjárt a kezdetben — a folyamatos anyagbiztosítás. Az alapanyagokat termelő kohászati üzemek sok esetben nem tudták időben és megfelelő minőségben a gyár rendelkezésére bocsátani a szükséges öntvényeket, kovácsoltárukat és színesfémeket. Hasonló volt a helyzet az elektromos szerelvényeket — kapcsolótáblákat, generátorokat és különböző típusú villanymotorokat — ‘kooperációban gyártó vállalatoknál is.

— A tervet viszont teljesíteni kell a gyárnak, mert csak azok a vállalatok fizetnek dolgozóiknak nyereség- részesedést, melyek megállják helyüket a termelésben — beszélték egymás között az emberek.

Nagy akarással kezdtek munkához s amikor az első negyedévi tervszámokat összehasonlították a termelési eredményekkel, büszkén állapították meg, hogy a vállalat készárutervét

114,1 százalékra, a teljes termelési tervét pedig' 103,4 százalékra teljesítette.

EZ IGEN SZÉP 'EREDMÉNY VOLT. különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a gyártmányok nagy tömegét külkereskedelmi szerveink a szélrózsa minden irányába exportálják. Az »NSZG«-ben gyártott Diesel JMD 160 típusú motorok és EAN 170 1000 jelű esztergapadok megrendelői között gyakran találkoztunk szovjet, kínai, brazil, perzsa, indiai, török, indonéz és olasz vállalatokkal, ami azt igazolta, hogy a gyártmányaink versenyképesnek bizonyultak a nyugati államok ipari termékeivel.

Érthető, hogy kissé magabiztosan indult a Nehézszerszámgépgyár a II. negyedévnek és végeredményben ez az időszak is jól zárult, mert a készáruterv 101,8, a teljes termelési terv

100.6 százalékban lett teljesítve. A

III. negyedévben a megmunkáló üzem., új. gyártmány — az EBZ 100 típusú ammóniák kompresszor — forgácsolását kezdte meg. Ez eleinte kissé vontatottan haladt, s a megmunkáló tervteljesítése körül némi hibák is adódtak, de a vállalati terv — befejezett termékeknél 117.2, félkész termékeknél 101,6 százalékban -— teljesítve lett.

NEM TÚLZÁS AZT ÁLLÍTANI, hogy a legnehezebb feladat a- IV. negyedévben várt a vállalatra. Annak ellenére, hogy az I.. II. és III. negyedévi tervét a vállalat teljesítette, úgy nézett ki, hogy a IV. negyedévet

és ezzel az 1957. évi tervét nem fogja tudni teljesíteni. Ezeket a látszatokat nagyban alátámasztotta az, hogy a

IV. negyedéven belül október és november hónapban a már említett új gyártmány bevezetése és a szokatlanul nagyméretű anyagselejt miatt a terv nem lett teljesítve. Nyugodtan mondhatjuk, hogy december volt a munka fináléjának az ideje. A vállalat valamennyi fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozója igyekezett képességeinek legjavát nyújtani. Fáradságot nem ismerő munkájuk eredményeképpen szinte a földből nőttek az esztergapadok. Diesel-motorok — közöttük volt a bűvös 500 — és am- móniák-kompresszorok. A harmadik deVád elején már nem férhetett kétA DIMÁVAO Géngyár újítási mozgalmának elősegítése érdekében szakszervezeti bizottságunk támogatásával január 15-től február 15-ig újítási hónapot tartunk.

Az újítási hónap alatt termelési értekezleteken, műszaki tanácskozásokon ismertetjük dolgozóinkkal a tervév feladatait és a mintegy 300 újítási feladattervi pontot.

Főképpen a gazdaságos gyártást biztosító újításokat kértük dolgozóinktól.

Vállalatunk dolgozói nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy termelésünk műszaki színvonalát emeliék. A gyártmányok korszerűsítését és az egvéb feladatokat saiát erőfeszítéseinkkel akarjuk megoldani.

Feltétlenül szükséges, hogy minden üzem, gyáregység hiánytalanul tegyen eleget termelési, önköltségi, műszaki fejlesztési, export- és profil- tervünk előírásainak. E feladatok megoldását szorgalmazza az újítási felad ntterveket tartalmazó füze- tecske.

A feladattervelcet 500 példányban elkészítettük és dolgozóinknak közszemlére tettük ki.

A sok közül hadd említsünk meg néhány feladatot. A hidegmegmunkáló gyáregységnél az SE 1300-as karusszel körasztal kúpos felületét nein tudjuk megfelelő sima felületre megmunkálni, karusszelen. Az egyenlőtlen felületeket sok kézi hántolási idővel lehet helyrehozni.

Javaslatot kérünk más megmunkálási módszerre, amellyel elérhető a megfelelő sima felület.

Az egyedi gépgyártó gyáregységünknél szükség van egy olyan körollóra, amellyel lemezből különféle átmérőjű köröket lehet kivágni, illetve körív mentén való vágásra alkalmas.

ség ahhoz, hogy a terv teljesítve lesz. S ma, amikor 1958. küszöbén megtörtént a negyedik negyedév, s ezen belül a december havi terv kiértékelése, megállapítást nyert, hogy a IV. negyedévi készáru tervet 108,3, a teljes termelési tervet pedig 101,3 százalékban teljesítette a Nehézszerszámgépgyár.

Ezzel az 1957. évi befejezett terv 107,5, az exportterv pedig 109 százalékban lett teljesítve.

A NEHÉZSZERSZÁMGÉPGYÁR DOLGOZÓI BEBIZONYÍTOTTAK, hogy megértették a párt, a kormány hívó szavát és tudjuk, hogy 1958. végén majd ismét a tervüket teljesítő vállalatok között találjuk a "várat.

Paulovits Ä «roston

A gépet lehetőleg használaton kívülálló gépáay felhasználásával, házilag. kis költséggel előállítható alkatrészekből kívánjuk elkészíteni.

Ilyen és ehhez hasonló feladatok sorakoznak az úiítási feladat-tervben. Reméljük, a feladatok rohamosan csökkenni fognak, s ezáltal a tervteljesítés akadályait elháríthatjuk.

Nem lesz könnyű az újítási pontok végrehajtása. Az elmúlt esztendőkben nem tettünk meg mindent a kellő fejlesztés érdekében, így sok hiányt kell pótolni. Bízunk benne, hogy gyárunk dolgozói tevékenyen kiveszik majd részüket az újítási hónap sikere érdekében.

A bolygóközi utazások lehetőségeiről ír Nyikolaj Varvarov, a DO- SZÁP űrhajózási szekciójának elnöke a Vecsernaja Moszkva című lapban megjelent cikkében. Varvarov kifejti, hogy ha egy atomrakétának körülbelül másodpercenként 12 kilométer kezdősebességet adunk, akkor a Venusba vezető utat a rakéta 146, a Marsba pedig 258 nap alatt teszi meg.

Varvarov kifejti azt is, hogy a szovjet tudósok már számításokat végeznek arra vonatkozólag, melyik a legelőnyösebb röppálya a holdra és a földhöz legközelebb eső bolygóra vezető úton, az a röppálya, amely a legkisebb mennyiségű szoA SZOVJETUNIÓ MÁR SZÁM- TALANSZOR TANÚ JELÉT ADTA

eltökélt szándékának, hogy minden erővel küzd a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a tartós világbóke megteremtéséért. Bulgamyin. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke nemrégiben üzenetet intézett a három nyugati nagyhatalom kormányfőihez, amelyben konkrét javaslatokat tett a legégetőbb nemzetközi problémáknak tárgyalások útján történő békés rendezésére.

Azonban a nyugati vezető körök nagyon nehezen tudnak — többnyire nem is törekednek az »erőpolitika-« bűvös légkörétől megszabadulni.

A Szovjetunió kormánya most újabb lépést tett a népek közötti béke és barátság lenini politikájának érvényrejuttatásáért, a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. A szovjet kormány elhatározta, hogy az 1955—1956-os egymillió 840 ezres létszámcsökkentésen túlmenően további 300 ezer fővel csökkenti a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát.

A szovjet kormány határozatának nagy jelentősége abban rejlik, hogy még az általános leszerelési egyezmény megkötése előtt — a vitás nemzetközi kérdéseknek a nagyhatalmak által történő rendezése előtt — a Szovjetunió egyoldalúan határozott intézkedést tesz fegyveres erői csökkentésére.

Semmi kétség nem fér althoz, hogy őszinte, békeszierető törekvéssel állunk szemben, amely nagymértékben segíti az államok közötti bizalom légkörének kialakítását. Ezek után ugyan ki hisz annak a demagóg, hazug imperialista szólamnak, hogy a Szovjetunió agresszióra készül a nyugati országok ellen és hogy a »világkommunizmus« veszélye fenyegeti a nyugati féltekét. A szovjet kormány határozata tényekkel megalapozott cáfolat az imperialista propaganda hazugságaira.

kásos termokémiai üzemanyagot teszi szükségessé. Ezzel kapcsolatban a cikkíró emlékeztet arra, hogy a rakétatechnika fejlődésének mai színvonala ahhoz, hegy egy rakéta elrepüljön a holdra és visszatérjen a -földre, a rajta felhalmozandó üzemanyag súlyának 3 ezerszer akkorának kell lennie, mint a rakéta burkolatának súlya. Ennyi üzemanyagot befogadó rakétát nem lehet előállítani. Ezért üzemanyag felvevő állomásként mesterséges holdat kell felhasználni. A mesterséges holdról továbbinduló rakétának nincs szüksége sok üzemanyagra. Elegendő, hogv a sebességgel továbbítódjék. s ekkor már nemcsak a holdra tud repülni, hanem a Venus- ra és a Marsra is. (MTI)

A SZOVJET KORMÁNYT TÖBBEK KÖZÖTT AZ AZ ELV IS VEZÉRELTE e fontos határozat meghozatalakor, hogy jóindulatú lépésével példát mutat Európa és máa földrészek államainak, — ahoi jelenleg az eszeveszett fegyvenkeaésa hajszát tekintik a béke zálogának —, hogy azok is hasonló intézkedéseket tegyenek a fegyverzet csökkentésére, a háborús készülődés megbüntetésére.

Sajnos, a jedemlegi nemzetközi helyzet ismerete alapján nem mondhatjuk, hogy a nyugati államok őszinte hívei lennének a viiágbéke megszilárdításának.

MacMillan angol minásztereínök néhány nappal ezelőtt mondott rádióbeszédében még dicsérte az Éazak- afLanti Szövetséget és az atomfegyverek gyártását. Mindenképpen igazolni próbálta a mai angol külpolitika irányvonalának helyességét. MacMillan szavai szerint a hidrogérj- bomba — a »-biztonság legjobb garanciája« és a NATO-ra bízta azt a feladatot, hogy a békét megvédje. Az angol miniszterelnök többek között helyeselte az amerikai rakéta^ fegyverek elhelyezését Angliában és a hidrogénbombákkal feU'egyverzetí amerikai bombázógépeknek az ör- szág felett való átrepülósét.

MacMillan azt állította, hogy a'világbóke fenntartására két út vezet: a NATO erejének növelése az egyik, a Szovjetunióval való tárgyalások útja a másik.

Beszédének másik részében pedig helyeselte a Szovjetunióval való megnemtámadási szerződés megkötését és az atoardégyverkészletélsről való megegyezést.

AZ ANGOL MINISZTERELNÖK FELEMÁS JAVASLATA, határozatlan magatartása és a Szovjetunió elleni kirohanása arra enged következtetni. hogy az angol kormány feje nem törekszik a Szovjetuniónak Bulganyin miniszterelnök által hozzá intézett üzenet konstruktív javaslatainak reális alapokon való megvitatására és elfogadására.

Az angol miniszterelnöknek, és a többi nyugati állam vezetőinek választaniuk kell: vagy' a NATO erősítésének politikáját követik — s akkor felelősséggel tartoznak a következményekért, — vagy pedig a Szovjetunióval való megegyezésre törekedve beszüntetik a »hidegháborút« és pozitív intézkedésekkel elősegítik a világbélce megszilárdításéit.-----------oOo-------—.

J

anuár 10—11:

V. országos postás kongresszus

A postások szakszervezete január 10—11-én rendezi meg az V. országos postás kongresszust. A tanácskozásokon a szakszervezet központi vezetősége beszámol a legutóbbi kongresszus óta eltelt öt év munkájáról, eredményeiről. A kétnapos tanácskozás ugyanakkor megszabja a következő évek tennivalóit. (MTI)

Újítási hónapot rendeznek a DIMAVAG-ban

Varga Károly

műszaki fejlesztési osztály vezető.--------------------------ooo--------------------------Utazás a Marsba 258 nap alatt

Szovjet tudós cikke a bolygóközi közlekedésről

Moszkva (TASZSZ)

AKIT ELKAPOTT AZ AR ^

— Hogy vetemedhetett lopásra?

A toronyóra mór régen elverte az éjfélt. A város utcái kihaltak és csak néha csíkorog-ny iiko-ros fázó utasaival egy-egy kései, jégvilágos ableikú villamos. Néha jeges szél rohan, cikázik céltalanul az utcákon, belekapaszkodva a háztetőkön kiíe- szítéit antennákba, huaalokiba, nevetve lóbálja meg az úttest fölött függő villanyláimpákat, s kacarászva tépi, cibálja annak a magányos gyalogosnak nyitott télikabáfjót, aki órák óta látszólag céltalanul rohan — rohan az utcákon.

Senki sincs mögötte, mégis úgy rohan, mintha valami kergetne. És ami kergeti — az a szégyen... t Otthonát — a barátságos, kétszoba- konyhás, fürdőszobás lakást — már kétszer is megkerülte. Nem tud belépni a kapun. Nem. Ha közeledik hozzá, mintha valami melilibelökné és kényszeríti, hogy rohanjon, rohanjon tovább hosszú léptekkel, hogy a hideg, a fagyos, csillagos januárt éjszaka kiszívja belőle a belső háborgást. Van is oka a háborgásra. Van. Húsz éve dolgozik az üzemnél, de ilyen szégyen még nem. fordult elő vele. Nem. Soha De mással sem.

— Hogy azt a! .-sí — füstölög, ökölbeszorított kézzel. A szél kacagva szalad a szájába, megciibálja a fülét, s mintha csak azt suttogná, vijjogná:

— Ha-ha-ha! Szégyenbe estél. Károly, nagy szégyenbe! Mindenki rajtad nevet az üzemben, ha-ha-ha.

Igen, szégyenbe. És milyenbe! Még a délután történt, de az arca most is pirul Ég, és... és. .-i igen, nem is mehet többé az üzemibe. Ö nem megy. Ezek után? Majd talál ő magának valahol más állást is. De eny- nyi év után? Mit várhat ezek utón? Az üzem notórius naplopói, fusizó! az arcát a röhöghetnek. Szinte hallani véli:

— Ugyan, apuskám. csak maga ne pofázzon! Maga is ezajrézott,

Borzongás fut végig a testén. De nem a hidegtől. Újra ott érzá magát a társadalmi bíróságon, ahol vádlóból vádlott, a felelősségrevonó, kötelességét teljesítő művezetőből megcsúfolt, rossz példát mutató ember lett.

D

ehát hogyan is történhetett meg a dolog? Nehéz lenne megmondani, névszerint kitől is indult el, de tény az. hogy a kommunisták szavára ébredezni kezdett a dolgozók lelkiismerete. Amá igaz, az Igaz. Már túlontúl szabadon, is ment a fusizás. Egy sereg dolgozót kapásból tudna említeni, akik munkaidő után szinte természetesnek tartották, hogy a táskában egy munkadarabot, reszelőt, fogót, vezetéket, szigetelőszalagot, vagy mást cipeljenek hazafelé. A rossz példa ragadós, s a nemtörődömség kész melegágya volt az üzemi lopásoknak. Sokszor volt úgy, hogy a portás orra előtt vitték ki a lopott dolgokat, de az jobbnak látta másfelé nézni.

De dióst megfordult a hangulat, létrehozták a társadalmi bíróságot., és rajta is elverték a port.

Van a villanyszerelőknél egy fiatal segéd. Eszes, okos legény, csak éppen felelőtlen, hanyag, cinikus, mint a fiatalok egyrésze. Ha nem lett volna alkalom, nem is tette volna meg, de egy idő óta mindig magával vitt valamit. S a múlt héten a kapus leállította és táskájában megtaláltak egy féltekercs huzalt. Hozzá, Horváth Károly művezetőhöz került az ügy, a fiatal segéd és a huzal, ö haragra lobbant. Őszinte haragra.

— Miért akarta elvinni? — kérdezte tőle éles pillantással, szemrehányóan.

Amaz szájátszóién hanyagul fityegő cigarettával, gúnyosan mosolyogva ezt mondta:

— Kellett. A lakásban akartam kicserélni a vezetéket. Csak nem fogok pénzt adni érte, mikor itt is van. Nem igaz?

Ö beszélni kezdett, hová vezet ez az állapot, hogy lassan már csak a többtonnás gépek maradnak az üzemiben, mindent kisepernek, elvisznek a fusizók, de mindez csak falrahányt borsó volt.

— Ne papoljon itt nekem! Vegye gyorsan a jegyzőkönyvet és csinálják, ahogy ákarják. Dolgom van! — mondta amaz gúnyosan, majd a jegyzőkönyvet hanyag, lusta mozdulatokkal írta alá. Az ajtóból még visszaszólt:

— Csak vigyék a társadalmi bíróság elé! — S kacagni kezdett. Ö akkor legszívesebben utánaugrik, nyakánál fogva visszapenderíti s egy atyai pofont leken néki, de nem tette. Csak állt s nézett utána, haragosan.

Testében megint borzongás fut végig. Szinte megint átéli a kellemetlen pillanatokat. Ma délután ült ösz- sze az üzemrész társadalmi bírósága. A délelőttös műszak kevés kivétellel ott volt. Több üzemi tolvaj állt a bíróság elé. A munkások mindegyikre haragos, megvető pillantást vetettek. Még most is hallja egyik idős munkás megjegyzését:

— Mi dolgozunk becsülettel, s ezek az üzemi szarkák elhordják a nyereségrészesedést.

A fiatal villanyszerelő ügyét legutoljára tárgyalták. A többiek megdöbbentem, bűnbánóan lehajtott fejjel álltak ott s szégyelltek magukat. A villanyszerelő fölényesen, cinikusan viselkedett,

Nem gondolt arra, hogy megkárosítja munkatársait, az üzemet? — csattant feléje a kérdés.

A villanyszerelő unottan megvonta a vállát; aztán a nézők felé fordult, tekintetével, őt kereste, őt, Horváth Károlyt, aki ott ült- az első sorokiban,

— Ha neki, a művezetőmnek szabad, akkor úgy gondoltam, nekem is...

Mintha lövés csattant volna Egy pillanatig dermedt csend s mindenki megkövültén néz a fiatal villanyszerelőre. Mindenki azt várja, hogy ő most feláll és azt mondja, ennek, a cinikusan vigyoirgó fiatalnak: Nem igaz! Ö fel is áll, úgy mint akit húznak. Kérdeznek tőle, ő mintha ködön át látna s hallana, alig tud uralkodni magán. Minden kavarogni, zúgni kezd. Olyan érzése van, mintha egy nagy folyam sodrába kerülne. Ö is sodródott lefelé és most szembekerült az ellenárral. És a viharon át kérdés csattan hozzá:

— Igaz-e művezető szaktárs, hogy a maga házába is üzemből kivitt Bergmann-csővel és huzallal vezették be a villanyt?

— Igaz, — nyögi alig hallhatóan.

■ I eül. Nem is ül, lezuhan a szék*■ re. Arca hol sápadt, hol vörös. Fejét leszegi s nem mer többé senki szemébe nézni.

Szavak záporoznak feléje, kemények, szigorúak és igazságosaik És ítélet hangzik el:

Pénzbírság. Nem is a bírság sok, azt kibírja. Más. A szégyen, a megvetés. Művezető létére egyvonalba süllyedt az üzemi tolvajokkal. Ügy is ítélték el. Nem is úgy. még jobban. Hiszen neki jó példát kellett volna mutatnia. Igen. amikor a házat építette, egy évvel ezelőtt, nem

volt elég anyag és ő az üzem anyagából vitetett ki a saját lakására^ És ezért most duplán kell fizetnie.

Érdekes, már megint a. kapu előtt áll és szórakozottan bámul a kicsi ház felé, amelynek falaiban ott van a ... Szinte berúgja a kaput. Lába alatt csikorog a jeges hó. Az előszoba ajtaja előtt megint megtorpan És most mi lesz? Holman megint, munkanap, neki be kellene mennie. Nem, nem megyek be! — szakad fel benne tiltakozva a gondolat. Nem. Beteget fog jelenteni, aztán keres egy másik állást és... Hiába, akárhogy is erőlteti magát, úgy érzi, nem bőr többé beosztottjai szemébe nézni. És hogy mi ezökután az üzemvezetőnek a véleménye róla? Nem nehéz kitalálni. ;, ■

De mintha egy hang szólalna meg benne belülről. Olyan, mint az ö hangja. Igen, ő mondta, mikor a jegyzőkönyveit írták apai tanácsként a villanyszerelőnek:

— Aki bűnt követ el a társadalommal szem,ben, annak bűnhődnie kell!... Persze, legegyszerűbb lenne háíatíordítani az üzemnek, de akinek van bátorsága megkárosítani az üzemet, legyen bátorsága szembenézni saját hibájával.^;

Igen. Ezeket mondtaő—"másnak, ■ amikor még elfeledve élt beülne saját bűne, hibája, amikor még nem tudta, hogy a íelelősségrevonós ilyen, furán sül el.

Mélyet sóhajt, s belép az előszobába. Ä kapcsolóhoz nyúl. Mintha tűz égetné kezét. Ez is az üzemből Van. Rettenetes! Tekintete végigsuhah a falon, ott, ahol a Bérgmann-cső és, a huzal fut. Szeretne nekiesni egy Csákánnyal, kitépni, összetépni, megsemmisíteni, -kiégetni szégyenével együtt. De nem mozdul, csak álldogál, a lámpa fényét nézve mereven. Aztán megindul, be a szobába. Nagyon fáradtnak érzi magát. Pihennie kell. Kell az erő. Nagy munka vár rá. Mégiscsak bemegy dolgozná ...

CSORBA BARNA