Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

^r'7 “ rrn* ' Csütörtök, 1953. január 9. IDŐSZERŰ GO Köszönet érte A konfekcióipar is követi a divatot A konfekcióipar is követi a diva­tot, így az asszonyoknak, lányoknak módjukban lesz a szalon áraknál lé­nyegesebben olcsóbban, s mégis ízlé­sesen öltözködni. A divatirányzatról, amelyet már az első negyedévben az áruházak konfekcióosztályán tapasz­talhatnak a vásárlók, a Belkereske­delmi Minisztérium ruházati főigaz­gatóságánál az alábbi tájékoztatást adták: Női ruháknál nappali viseletre az Úgynevezett „lezser” forma uralko­dik. Tweed és sima szövetből egyaránt készülnek derékben nem elvágott modell-zsákruhák. A ruha bőségét övvel fogják össze, ez így célszerű, mivel nincs derékbőséghez kötve, mindenki tetszése szerint szo­ros, vagy laza redőkbe foghatja ösz- sze a ruhát. A rakott ruhák és a kis­kosztümök változatlanul divatosak maradnak. A zárt vagy kivágott ruhák ki­egészítője a ruha anyagából készült kabátka lesz. A ruhák franciás vo- naluak, s így kabátkával kosztüm- szerüen hatnak. Újszerű lesz, hogy egyes ruhákat dupla háttal varrnak. A közeli időszakban a kötött anyag ismét kedvéit díszítő elem lesz. Di­vatos marad mind a szűk, mind a bő szoknya, valamint a klasszikus vo­nalú blúz, de több nylon díszítéssel. A ruhák jóval rövidebbek lesz­nek, divatszin a szürke és zöld min­den árnyalata, a fekete és a sötét­kék. A kabátnál a lefelé bővülő vo­nal mellett megjelenik az egyenes és a lefelé szűkülő forma és ismét di­vatba jön a tes^hezó/nó kosztüm, de rövidobb az eddiginél. A férfi ruhákon erősen érezhető lesz az olaszos hatás — az egyenes- vonalú öltönyök. A férfi sportöltö- nvöknél sokkal szabadabban válo­gatják meg a színeket, újszerűnek '■'érkezik a karcsúsított vonalú zakó és hozzá másszinü mellény. (MTI) A MÜLT HÉT EGYIK NAPJÁN bontotta fel a miskolci bíróság V. I. 35 éves miskolci bányász és 2D éves felesége között a házasságot. „Egyszerű”, sajnos napjainkban elég „mindennapi” a V. házaspár története. A férfi iszik* a kocsmában hagy­ja szinte az egész keresetét. Ilyen módon e jólkereső bányász család­ja a legnagyobb nyomorban tengő­dik, néha a kenyeret, vagy egy kis krumplit is alig tud szerezni a csa­lád számára az asszony. Tejet hó­napszámra nem láttak gyermekei. V-né mosni járt idegenekhez, de csak titokban, mert az ismerősei előtt szégyelli nyomorúságukat, hi­szen mindenki tudja, hogy férje 3 ezer forinton felül keres havonta. A gyerekek rozsét gyűjtenek az er­dőben, hogy anyjuk megfőzhesse ennivalójukat, mert az apa ahogy megkapja utalványát a 70 mázsa tüzelőről, azonnal eladja. Az érte kapott pénzt pedig éjszakákba nyúló mulatozásokon elkölti. — V-éknek négy gyermekük van, a legnagyobb mindössze 10 eszten­dős, tehát még mind a négy gon­dozásra szorul. Csak a legritkább esetben mondjuk ki a válást az ilyen nagy családnál — magyaráz­za a bontóbíró. — De ebben az esetben, meggyőződésünk szerint, elsősorban a négy kicsi gyermek­nek teszünk jót, amikor elszakít­juk őket apjuktól, megszabadítjuk őket azoktól a mindennapos bor­zalmaktól, amit az eszét vesztett részeg apa jelentett a családjának már évek óta. A tárgyaláson hallottak, az asz­törvényt sürgetünk­a részPQPskpdök csalódjanak vpdeUnp.re szony. és a szomszédok vallomásai mindenkit meggyőzhettek arról, hogy V-ék esetéoan helyesen dön­tött a bíróság. Mert ez az ember, amikor már minden pénzét, eköz­ben az eszét is elitta, akkor haza­ment és éjszakának idején kirán­gatta az ágyból, ütötte, verte, ta­posta, a haját tépte az asszonynak. Előfordult például az is, hogy égő cigarettával égette az asszony ar­cát Nap mint nap hallották a szomszédok az álmukból felriadt gyermekek kétségbeesett sikoltozá­sait. Micsoda rombolást végeztek ezek a naponta ismétlődő szörnyű­ségek a piciny gyermeklelkekben. A bíróság asztalán ott fekszik az orvos igazolása, amely bizonyítja, hogy mind a négy gyermek (még a legkisebb, 2 éves is) súlyos idegba­jos. MIÉRT ISZIK MA EGY BÁ­NYÁSZ, aki — mint ahogy ezt az üzem igazolása is mutatja — ha­vonta átlagosan 3100 forintot keres, évvégén többezer forint hűségju­talmat kap, tüzelője egész évben ingyen van. Lakásgondjaik sincse­nek. Szén kétszobás lakást kaptak már évekkel ezelőtt. Ha tehát jó­zan életet élne, szénen eltarthatná családját és öröme lehetne né®” szép gyermekében. A felesége ren­des, becsfiVtes asszonv. A szomszé­dai dicsérik, hiszen még ilyen ne­héz körülmények között is mindig tiszta volt a lakása és rendben tar­totta a gyermekeit. V. I. hat-hét évvel ezelőtt kezdet, el rendszeresen inni. Hogy miért, azt ő maga sem tudja. Talán úgj kezdődött, hogy egyszer fizetéskor kocsmába hívták a cimborák, s ami­kor ő nem akart menni így csúfol­ták: Talán bizony félsz az asszony­tól? Ezt mégsem lehetett hagyni, ez már „becsületbe” vágott. Először nem is Ízlett az ital. Később már mindig jobban esett, ma pedig már nem lát más célt az életében, mint inni, amíg teljesen sötétségbe nem borul minden. Mostanában már ő szokott gúnyolódni egy-egy társán. — Mi az, félsz az asszonytól? — És mindig akad valaki, aki be akarja bizonyítani, hogy őneki ugyan nem parancsol a felesége, így nő, szaporodik nap mint nap a részegeskedők díszes tábora. És velük együtt szaporodnak a családi tragédiák, az idegbajos, züllött gyermekek is. A bíró elmondotta, hogy a fel­bontott házasságok több mint har­minc százalékát az ital okozta. Törvény kell tehát — sürgősen —. amely gátat vet ennek a szörnyű folyamatnak! Talán a V. házaspár családi életét is megmenthették volna, ha annakidején; amikor elő­ször verte meg részegen a feleségét, a törvény lehetőséget adott volna az asszonynak, hogy őt — akár erő­szakkal is — elvonókúrára vitesse. Most ott ülnek feleségével a tár­gyalóteremben. Az asszony kopott, rövid barna kabátjából kilátszik kékfestő szoknyája (bizony ez a kartonruha az egyetlen téli, nyári, ünneplő és viselős ruhája). Fejét lehajtja, de még így is látszanak arcán a szörnyű égési nyomok. A szegény asszony fél és szégyenke­zik is egyszerre, hiszen idegen em­berek teregetik az ő családi ügyét, amely ugyan már régen nem „szent” előttük, de azért mégis csak kettőjük dolga volt. A bíró a férfit dorgálja. Ilyenkor a feleség , félve pillant a pad túlsó végén ülő emberre, kezét pedig ösztönös mozdulattal az arcához emeli, mintha veréstől védekezne ... A FÉRFI IS SZÓ NÉLKÜL ÜL A PÁDON, sunyi pillantásokat vet a bíró felé, aki fejére olvassa, hogy igenis ő tette tönkre feleségét, gyermekeit. Feleségére is vet néha egy pillantást. Vajon szégvelli-e, hogy asszonya ilyen kopottan, nyo­morúságosán ül itt az emberek előtt. Vagy talán ezekben az órák­ban eszébe jut az a pirosarcú, vi­dám, 18 éves. szőke kislány, akit ő hozott el 11 évvel ezelőtt a falujá­ból? Régen nem gondol ő már ilye­nekre. Az italboltok bűzös, füstös levegője, a pálinka mámora fátvolt borított a múltra. E®vformán feled­hette a szépet, az örömet és a szo­morúságot. Az alkoholtól bamba arcán semmiféle érzés nem látszik, amikor a bíróság kimondja a vá­lást és a négy gyermeket édesany­jának ítéli. M. K. megjelenti ftnaqafQ! kap***« Qí Ú78Ő96w%aqtf! LSödszitálással telített este volt. Az óra mutatója a 11-hez közele- dett. Nagyon kijutott már a munkából reggeltől, s megint meg­csörrent a telefon. Szegény Bell apó de sokszor megfordulhatott sírjá­ban, amikor ilyen kellemetlen időben valakire rárittyentett egyébként nagyszerű találmánya, és ő meghallotta csendes fohászkodását. Dehát nekem még ilyenkor is szívesen kell felvennem. A törőműből telefonált a művezető, hogy baj van, mert a salak­tál kiöntése után a tálat nem tudták visszafordítani, eltört a fogaske­reke. Ez is baj, de hát ő most nem fog tudni egész éjszaka dolgozni, mert az alvázon kereszt befordult üstöt nem lehet elvinni. Legalábbis a MÁV nem hajlandó megmozdítani, és félreeső vágányra tenni. Ö pedig a VII. sz. gőzdarut, meg az egyik törőt nem tudja foglalkoztatni. Most pedig minden deka törtacélra szükség van, mert a martin nem kap már napok óta elegendő ócskavasat, sokat felhasználtak az igaz, de a tervüket is magasan túlteljesítették. És mindezt egyszuszra mondotta el. — Jó, jó — feleltem —, majd csinálunk vele valamit — s közben magam sem tudtam, hogy mit lehet itt tenni. piőszöra bentlévő forgalomirányítóhoz fordultam telefonon, bár a választ már előre tudtam. — A tálat nem lehet elvinni! Éjszaka van! A balesetért nem vál­lalhat felelősséget! — De — próbáltam meggyőzni — nekem akkor holnap le kell ál­lítanom egy. kemencét. — Hát kérem — s szinte láttam, hogy széttárja a karját — én nem tehetek semmit. — Ö nem tehet semmit? — villant át rajtam. — Ez csak nem azt jelenti, hogy valaki más tehet? Aztán szép csendesen felálltam, és kimentem a korommal-füsttel telített éjszakába. — Megnézem közelebbről — gondoltam magamban, miközben haladtam a törőmű felé. Amikor odaértem, s megláttam a hatalmas üstöt, amint oldalra for­dulva a levegőben lógott, kerekeivel a vasúti sint szinte simogatva és nem is érintve, különös érzés kerített hatalmába. Ezt a feladatot meg keli oldanom, s már rohantam is a telefonhoz. Még eszembe jutott, hogy van egy igen jó vasúti szakember segít­ségem. azt lehívom ide és ... elvitetjük. Pár perc múlva már ott voltam, s most már ketten törtük a fejün­ket, mit tegyünk, amikor odajött hozzánk Váradi János, a körzet kocsi­mestere. Qeszélgetni kezdtünk. Ő vállalta, hogy hoz egy mozdonyt és meg- kíséreljük a lehetetlent. — Megkíséreljük? Ugy-e Váradi elvtárs, sikerülni fog? — bukott ki a számon. — Azt nem tudom, de... megpróbáljuk — felelte. Ezután már csigalassúsággal telt az idő, míg a mozdony pöíögve- prüszkölve odatolatott. Már centiméterekre állt a két ütköző egymástól, a mozdonyvezető mintha a tulajdon kislányát simogatná, olyan finoman állt az alváz mellé, összekapcsolták a láncokat, és most kezdődött az iz­galom. A kiesett salakcipót ezredmilliméterek választották el a tál szé­létől. Ha hozzáér, megbillenhet az egész alkotmány, és magával rántja a mozdonyt. — Úristen, mi lesz ebből? — viliódzott bennem. És a következő pillanatban Váradi kocsimester intésére megindult a mozdony. Lépésben, úgy, mint aki első sétára viszi gyermekét. Mi pe­dig dobogó szívvel követtük. Még néhány perc és elmúlt a lelkünkre nehezedő nyomás. jí* n akkor elfelejtettem megköszönni Váradi elvtársnak, és elfe- lejtettem megköszönni a mozdony vezetőjének a 120 tonna tört­acélt, amit azon az éjszakán termelt a törőmű, és azt, hogy azon az éj­szakán nem állt meg egyetlen egy martinkemence sem hulladékhiány miatt. Most pótoltam! Hamar József sei figyeli életüket, eredményeikéi és a zárszámadások után sokan kér­ték felvételüket. Másfelől pedig a; alacsonyabb társulási formát, a kü­lönböző szakcsoportokba való tömö­rülést választják. A TERMELŐSZÖVETKEZETBE VALÓ BELÉPÉSNEK a kialakul gyakorlat szerint tehát két formáji van. Egyik mód, hogy a dolgozó pa­rasztok közvetlenül a . nagyüzem: gazdálkodásba kapcsolódnak be másrészt pedig, szakcsoportokba tö­mörülnek és amikor megismerked­nek a fejlettebb gazdálkodás elő­nyeivel, ^ a szakcsoportból a tsz-bc lépnek át, vagy pedig a szakcsoport alakul át tsz-szé. Ez történt a közel­múltban Kistokajban, Sajószentpé- teren, Bodrogkereszturon és Takta- bájon. Káros jelenség azonban, hogy ta­nácsszerveink nem támogatják kel­lőképpen és a földművesszövetkeze­tek is meglehetős közönyt tanúsíta­nak a. szakcsoportokkal szemben. Az­zal magyarázzák a nemtörődömsé­get, hogy a szakcsoportok gátolják a termelőszövetkezetek fejlesztését. Ez pedig nem így van! A fentebb emlí­tett példák igazolják, hogy a szak­csoportok «igenis segítik a nagyüze­mi termelés kiszélesítését. Hiszen (éppen hosszú idők óta megszokott kisparaszti gazdálkodás formái kötik és befolyásolják a dolgozó paraszto­kat) és azoknak js. aJdk bár az első utat választják, és közvetlenül a ter­melőszövetkezetbe lépnek, még számtalan nehézséggel kell megküz­deni iök. Meg kell szokni a közössé­get, a tervszerűséget és mindent, az új életet, amelybe kerültek. Ez pe­dig nem megy könnyen. Ám a szak­csoportban — bár bizonyos mérté­kig továbbra is megtartják egyéni jellegüket, megismerkednek a kö­zösségi élettel és könnyebben hagy­nak fel a régivel és választanak új gazdálkodási formát. Az ilyen ter­melőszövetkezeti tagok általában ha- "■mzabb beleilleszkednek a közössé­gi életbe. Vannak persze olyan ese­tek is, amikor a szakcsoportok eset­leg továbbra is csak fokról fokra haladnak előre és nem a III-as tí­pusú, hanem valamely más alacso­nyabb formát választanak. Tarcalon a közelmúltban a szakcsoportból I-es tiousu termelőszövetkezet lett. TERMÉSZETESEN KOMOLY HI­BA LENNE azt gondolni, hogy a ter­melőszövetkezeti életet — mintegy előiskolaképpen — minden dolgozó parasztnak feltétlenül szakcsoport­ban kell kezdenie. De feltétlenül tá­mogatni kell mindenkinek azt a tö­rekvését, habár kezdetlegesen is, de szakítani akar a gazdálkodás régi formáival. Ott, ahol a dolgozó pa­rasztok kezdetben bizonytalankod­nak a termelőszövetkezetbe való be­lépéstől, viszont a szakcsoportban szívesen dolgoznának együtt, min­den segítséget meg kell adni — gon­dosan ügyelve arra, hogy ezek ne váljanak kizsákmányoló jellegűvé és ne az egyéni gazdaság konzervá­lására szolgáljanak, hanem valóban átmenetet képezzenek a termelőszö­vetkezet felé. Ónodv&ri Miklós győzzük a szocialista termelési mód, a nagyüzemi, termelőszövetkezeti gazdálkodás fölényéről és előnyeiről a kisparaszti, szétszórt parcellákon történő gazdálkodással szemben. TERMÉSZETESEN A PARASZTI GAZDÁLKODÁS jelenlegi formáit nem máról holnapra, hanem szívós nevelő és felvilágosító munkával kell megvalósítani. Az egyéni paraszti gazdálkodásnak számtalan meggyö­keresedett formái vannak — minde­nekelőtt az, hogy a gazdaságában be­rendezkedett dolgozó paraszt bizony­talankodik új életet kezdeni, nehe­zen válik meg földjétől, gazdasági felszerelésétől és inkább igyekszik megmaradni az őseitől örökölt for­máknál, mégha azok elavultak is és lényegesen kisebb jövedelmet hoz­nak számára. Ez az idegenkedés fő­leg abból származik, hogy dolgozó parasztságunk még nem ismeri vilá­gosan a termelőszövetkezetek belső helyzetét. Ezért törekszik a párt és a kormány arra, hogy jelenleg működő szövetkezeteinket megszilárdítsa, gazdaságilag rendbehozza, az újon­nan alakuló" termelőszövetkezeteknél pedig döntően figyelembe veszik, hogy azok életképesek legyenek és ténylegesen gazdaságosabban termel­jenek, mint a kisparaszti gazdasá­gok. Ahol a feltétel hiányzik, a mű­ködési engedélyt • ki sem adják, vagy pedig adott esetben: ha vala­mely termelőszövetkezet nem képes a nagyüzemi termelést megvalósítani — megvonják működési engedélyét és feloszlatják. Annak semmi értel­me nem volna, hogy évről-évre ál­lami hitelekkel tartsák fenn magu­kat és végül teljesen eladósodjanak. Termelőszövetkezeteink zöme azonban beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket — magasan túlszárnyalta a kisparaszti termelési eredménye­ket. Ez érthető, hiszen lényegesen korszerűbb termelési formák közt dolgoznak. Egyénileg dolgozó pa­rasztságunk pedig élénk érdeklőd/^­A MEZŐGAZDASÁG FEJLESZ­TÉSE, a földművelés korszerűsítése gyökeresen megváltoztatja a dolgozó parasztság életkörülményeit. Az el­múlt évtized alatt nyújtott gazdasági és politikai segítség: a mezőgazdasá­gi termelés megkönnyítésére irányu­ló törekvések (a gépesítés, mezőgaz­dasági szakemberek alkalmazása), de különösen a fejlett nagyüzemi termelőszövetkezeti gazdálkodás élet- rehívása jelentős emelkedést hozott a dolgozó parasztok életszinvonálá- ban. Hogy a párt és a kormány mező- gazdaság fejlesztését szolgáló intéz­kedései, a különböző hibák ellenére is elvileg mennyire helyeselv voltak, azt világosan igazolja az a tény, hdgy termelőszövetkezeteink egy ré­sze az ellenforradalom legviharo­sabb napjaiban is kitartott a közös gazdálkodás ügye mellett, megvédeL mezte vagyonát és mihelyst lehetett, munkához látott. Azokon a helyeken pedig, ahol külső nyomásra, vagy a belső viszálykodások miatt jól mű­ködő termelőszövetkezetek oszlottak fel — rövidesen újjáalakultak és a veszteségek ellenére is az elmúlt gazdasági évben jelentős termelési sikereket értek el: zárszámadáskor komoly munkaegység-részesedést fi­zettek. De jelen körülmények között a kormány intézkedései nyomán és a párt agrártéziseinek megjelenése után a még' egyénileg dolgozó pa­rasztságunk is lényegesen biztonsá­gosabb életkörülmények közt termel. Emelkedett életszínvonala, világo­sabban látja a célt, amerre mezőgaz­daságunknak haladnia kell. Az ag­rártézisek megmutatják a perspektí­vát, kézzelfoghatóan magyarázzák, hogy a párt álláspontja szerint a mezőgazdaság fejlesztése — a mező- gazdasági termelés gépekkel történő megkönnyítése és ezáltal a dolgozó parasztság életszínvonalának további emelése csakis akkor és úgy lehetsé­ges, ha dolgozó parasztságunkat meg­Miskolc város közvilágítása kinak sokat tettek. Dicséretet érde­méi a Ristl-csoport, a hálózatbővítés­nél értek el szép eredményt, az Ér­sek-csoport a közvilágítás területéin munkálkodott. És így sorolhatnánk a körzeti szerelőket, Borsodi Imrét a heiőpsgtoái körzetiből, Tiszát B-Udolfot Lillafüredről, Győrfi József a pere- cesi körzetszerelőt. Városunk vezetői, a városi tanács tekintélyes összeget áldoz a közvilágítás bővítésére. Saj­nos azt is meg kell említeni — bár sok szó esett eddig is róla —, hogy a közvilágítási lámpákat egyes helye­ken leverik. Még mindig a légpus- kák céltáblája az égő és a porcelán- szigetelő. Ez közvetlenül talán nem érinti a szülőt, de közvetve neki is fizetni kell. Hadd említsem meg, hogy a vidéki gyerekeknek és a szülőknek 1957-ben jeles bizonyítványt adnék, miért, ott a légpuskának és a csúzlinak n,em a villanyégő és a porcelánszigetelő a céltábla. Miskolcon, de különösen a város peremén, sajnos az. Elek Hermfin József Uj lakótelepekkel, újonnan létesült városrészekkel gazdagodott Miskolc az elmúlt éveikben. Közvilágítással való ellátásuk is szükségszerűvé vált. Az eddigi eredmények, ha a közvilá­gítást vesszük alapul, nagyon szépek, de aiejlődés többet kíván...Egyes ke­rületi tanácsoknál ezen a téren van­nak kisebb:i; hiáhyőfeságok. Itt-ott teí-vszerűtlenség mutatkozik. Mi is épült 1957-ben a közvilágítás terüle­tén? Több mint 3 kilométerrel bővült a villamoshálózat. Martintelepen a Pesti út, Görömbölyön az Újtelep, Perecesen Pünkösdihegy, Szení- györgyszőlőn, Diósgyőr, Szirma, Hol­lóstető. Pénzpatak és Rejtek lakói­nak telt öröme, hogy állami köles-ön­nel épült lakásaikban kigyúlt a fény, egyidejűleg a közvilágítás is. A Tiszai pályaudvartól a Tanács- háztérlg átfeszített közvilágítási lám­pák is a fejlődést mutatják. Eansk egészen a Lenin térig megépülnek, is máris fővárosi képet kapunk. E munkálatokban a Miskolc I. 'üzemvezetőség dolgozói és a műsza­a mezőgazdasági szakcsoportok jelenlegi helyzetéről'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom