Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-08 / 6. szám

Szerda, 1958. január 1 *szakmagyarország A LESZÁLLÓ EST Ittlátszó félhomálya a ka­nyargó kis utcák meghatá­rozhatatlan, zümmögő hang­gait lopta be a sajókazai .‘"....—r ■­....................... p árthelyiségbe. A teremre ünnepélyesség ereszkedett. Senki sem hiányzott az ünnepi tagkönyvkiosztó taggyűlésről. Itt »olt mindenki, hogy egy akarattal, közösen vessenek számot a mögöttük maradt 1957-es évről.-— Nem végeztünk rossz munkát — mondotta Kiss József elvtárs, az alapszervezet titkára összefoglaló be­számolójában —, de elbizakodottságra sincsen semmi okunk. Pártszervezetünket, amelyet az ellenforradalom sokakat megtévesztő propagandája szétszórt, sikerült talpraállítanunk, újra megszilárdítani. 1957 a megtisz­tulás éve volt. Azok, akik eddig csak képmutatásból, egyéni érdekekből léptek a párt tagjainak sorába, ki­hullottak közülünk. Igaz, kevesebben lettünk, de egy­ségben összeforrottabbak, erősebbek, mint azelőtt bár­mikor. Az elért eredmények részletes elemzése után Kiss tivtárs így folytatta: — Szép és nemes feladatok állnak előttünk. E feladatok végrehajtásában komoly segítséget kapunk a tömegszervezetektől, a KISZ, a tanács, a nőszövetség és a Hazafias Népfronttól. A megyei és a járási pártbizottság kiküldötteinek szavai után Kiss elvtárs féltő, gondos kézzel igazított egy utolsót az egymásra rakott piros könyvecskéken, s a teremben még feszültebbé mélyült a csend. És egy­más után jöttek meghatottan, megilletődve a vörös dra­périával borított asztal elé az öreg és fiatal kommu­nisták a kis piros tagsági könyvükért. ALBERT ISTVÁN elvtárs idős veterán már. Reme­gett a keze, amikor a tollat kezébe fogta, hogy aláírja az elismervényt. De nemcsak a keze, a hangja is reme­gett, ahogy átvette a könyvet és beszélni kezdett: EGY AKARATIAL — Nem vagyok már mai gyerek, sokmindent át­éltem. De most úgy érzem, _______________________nagyon boldog vagyok. Ez ......... ......................... a könyv ad nekem erőt az é lethez. Vigyázni is fogok rá és ha kell, az életemet is áldozom érte. Lassan, óvatosan ment vissza a helyére, és közben Bredács József elvtárs neve hangzott el. Bredács elv­társ is régi harcos. Bányász volt. Nyugdíjazták, s most odahaza piheni ki a hosszú évek fáradalmait. Ö sem állta meg szó nélkül, amikor kezébe vette a tagsági könyvét. — MOST HARMADIK ESET, hogy tagkönyv­kiosztó taggyűlésen veszek részt. Először az MKP, az­után az MDP, most pedig az MSZMP tagsági könyvét veszem magamhoz. Ezek az elnevezések változtak, s különböznek, de én nem változtam, az vagyok, aki vol­tam — kommunista. — Hogy most itt vagyunk és ünnepelhetünk — mondotta Biró Ferencné elvtársnő —, azt elsősorban a Szovjetuniónak köszönhetjük, aki már másodszor men­tett meg bennünket a pusztulástól. Igen, a pusztulástól, mert 1956 októberében mirólunk is- elkészítették a ha­lál-listát. Csak idejük nem volt már az ellenforradal­mároknak, hogy aljas, szadista tervüket végrehajtsák. S jöttek sorban a kommunisták: Frigyik József, Gál István, Jaskó István, Lőrincz János, Oravecz Zol­tán, Szolnoki József, mind a 39-en, tagsági könyvükért. Az ünnepi tagkönyvkiosztó taggyűlést kedves, ba­ráti ünnepség köpette. S akik egymás mellett munkál­kodtak, dolgoztak egy életen át a párt politikájáért, egymás mellé ültek le a megterített asztalokhoz is. A ráncos, sok bánatverte ajkakat derült mosoly szépítet­te meg. amint felcsendült az első mozgalmi induló. A HOSSZÚ UTCÁKON sorjában aludtak már a kis földszintes* házak. S a keményre fagyott földgátak között mélyen, feketén surrant tova a Sajó. TÖRÖK ALFRÉD Értékes kezdeményezés, biráSat a csobaji tanácsülésen A tanács tagjai napról napra job­ban végzik munkájukat. Ennek az eredményei is megmutatkoznak. Szívesebben jönnek az emberek a tanácsházára. Jobban előtérbe ke­rült a közügyek intézése is. Az előző években a tanácstagok kevesen jártak el az ülésekre. Nem érdemes, mert mindig az adót és begyűjtést tárgyalják — mond , ták. Ez a szemlélet a kormány- e,1 párthatározatok után megszűnt. A december 28-án tartott tanács­ülésen nemcsak a tanácstagok, ha­nem számos kívülálló becsületes dolgozó paraszt is megjelent. Na­pirenden szerepelt többek között a földművesszövetkezet ügyvezetőjé­nek beszámolója a község árufor­galmáról, illetve ellátásáról. Az 1954-hez képest háromszorosára növekedett az áruforgalom. A hús­ellátással azonban még baj van. Javasolták, hogy a földművesszö­vetkezet a húsellátás megjavítása érdekében építsen hizlaldát és vá­góhidat. A tanácsülésen elmondották, hogy az italboltokban a 18 éven aluli fiatalok is tartózkodnak. Az* ilyen jelenséget fokozottabb ellen- # őrzéssel meg kell szüntetni — mon-# dották. Szóbakerült a szövetkezet # darálója is. Az ezzel kapcsolatos i hibák megszüntetésére Kovács Bé­la tanácstag kapott megbízást. A tanácsülés megállapította, hogy pártunk és kormányunk - helyes po­litikájával napról-napra javul a tanácstagok és a dolgozók kapcso­lata. A tanácsülések aktívak, be­töltik hivatásukat, elkészítik, ki­dolgozzák a törvények és rendele­tek végrehajtásának módszereit és a költségvetést. így volt ez 1957- ben is, amikor a tanácsülés meg­állapítása szerint a végrehajtó- bizottság valamint a tanács dolgo­zói eredményes munkát végeztek. Csak néhánvat említünk meg ezek­ből az eredményekből, amit a ta­nács munkája alanión értünk el. Két közikutat, felújítottunk, 300 néeyzetméter járdát éoítettünk, nagyrészt társadalmi munkával. Soortoályát éoítettünk 15 ezer forint értékben. A pálya meeém'+éséhez a lakosság nemcsak munkával, ha­nem anyagiakkal is hozzájárult. Kecskés Laios dolgozó paraszt aziránt érdeklődött, hogy a szesz­főzdéből eredő jövedelem hogv ke­lat és az ilyen vezetés lelkesíti a tettekre vágyó embereket. A tanácsülésen 18 értékes hozzá­szólás hangzott el. Ez mind azt iga­zolja, hogy a vezetők és a tagok, a becsületes dolgozók nemcsak bírál­nak, hanem tenni is akarnak. Csanádi Lajos vb. titkár, Csobaj. Tánciskola-ügyben A közelmúltban lapunk hírt adott a sokat vajúdó miskolci tánciskola­ügyről. A városi tanács végrehajtó- bizottsága foglalkozott a kérdéssel, átiratot intézett Budapestre az Áru- raktározási Hivatalhoz, s felkérte arra, hogy a Textilkereskedelmi Vállalat Debreczenyi u. 25. sz. alatt lé­vő helyiségéből, amely korábban tánciskola volt, lehetőleg sürgősen kö-töztesse más helyre a raktá­rát. Uj Ipari létesítmény Diósgyőrött 14 millió forint felhasználásával az idén teljesen befejezik a diósgyör középsori hengermű még hátralevő építkezéseit A DIÓSGYŐRI LENIN KOHÁ és sínlyukasztógép, valamint a kocsi-* kihúzó és mérleg vasbeton alapjai­nak építése és szerelése. Tavaly kezdték meg a hengermű dolgozói részére a háromemeletes, több mint hétszáz személyes öltöző-mosdó, ilL üzemi konyha és étterem építését s ugyancsak készül a kiszállítást gyot*- sító 120 méteres darupálya i& Mindezeket a korábbi évekről át­húzódó építkezéseket és a hozzájuk tartozó gépi berendezések szerelését az idén mintegy 14 millió forint fel- használásával befejezik. Ezzel a hen­germű teljesítőképességének teljes kihasználásával tud majd üzemelni. --------------------------goo■■ • —■ ---------­f obbszáz új nagyobb üzem kezdte meg működését Kína első ötéves tervében SZATI MÜVEKBEN építették fel és helyezték üzembe néhány évvel ez­előtt Közép-Európa egyik legkorsze­rűbb kohászati létesítményét, a kö­zépsori hengerművet. A hengermű egyes kiegészítő üzemrészeinek épí­tése azonban különböző okok miatt elhúzódott. így a korábbi évekről áthúzódott az építése a 120 méter hosszú és 3'2 méter széles úgyneve­zett északi kiegészítőcsarnoknak, ahol majd a hengermű gyártmá­nyait készítik el készárúvá. Ugyan­csak folyik a hengeríároló helyiség, továbbá a görgősorok, sínegyengető­Peking (Uj-Kína) Az Állami Tervbizottság közölte, hogy 1953, az első ötéves terv első esztendeje óta összesen 825 nagyobb új üzem építését, illetve újjáépítését kezdték meg, s ezek közül 449-ben már meg is indult a teljes, vagy részleges termelés. Ezek az üzemek jelentik a kínai szocialista iparosí­tás elsődleges alapjait, ötvenhét kö­zülük szovjet segítséggel épül. A töb­bi üzem építése is tovább folyik, szovjet segítséggel épült 57 üzem k zül több egészen új iparágat képvi-i sei Kínában, ezek az üzemek jelení­tik Kína új szocialista iparának rincét. (MTI) ge* M-tiüségi borkósto ó, kölcsönző bolt, ú| etterem nyílik ebban a negyedavbén Otsiáz magyar diák tanul a szovjet egyetemeken A baráti államok együttműködése megmutatkozik egyetemi hallgatók cseréjében és á külföldi ösztöndíjas rendszer erősödésében is. Ma már mintegy 500 magyar egyetemi hall­gató tanul a szovjet egyetemeken: közülük legtöbben a moszkvai és a leningrádi egyetemeken folytatják tanulmányaikat. Nagy részük a mér­nöki karon, de sokan tanulnak nyelv- tudományi és agráregyetemen is. Ebben az évben 50 az elsőéves hall­gatók száma és 150-en végeznek az idén. A hallgatók évenként egy alkalom­mal — általában a nyári szünidő alatt — államköltségen hazalátogat­nak és mód van arra is, hogy költ­ségükön a téli szünidőt is itthon tölt­hessék. -A szovjet egyetemeken és főiskolákon a felszabadulás óta 1.200- an nyertek diplomát. Ösztöndíjas magyar diákok tanul­nak még Románia, Csehszlovákia, Bulgária, Lengyelország, az NDK és a Kínai Népköztársaság egyeteméin. Ugyanezen országokból Magyaror­szágon mintegy 700 egyetemi hallga­tó végzi tanulmányait. Ezenkívül al­bán, görög, irán, továbbá izlandi, kenyai, koreai, mongol, vietnami és szudáni fiatalok választották tanul­mányaikhoz a magyar egyetemet. (MTI) MISKOLC KERESKEDELME az elmúlt esztendőben sokat fejlődött. A tervek szerint tovább bővítik a ke­reskedelem bolthálózatát ebben a negyedévben is. A városi tanács kereskedelmi osz­tályán nyert értesülések alapján már a közeli hetekben egész sor üz­letet nyitnak meg. A Selyemréten lakó dolgozók egyetlen szórakozóhelye eddig az úgynevezett „Mosoly” cukrászda volt. Sajnos ez kicsinysége miatt nem felelt meg az igényeknek. Hi­ányzott e városrészből az étterem is. Negyedórákat kellett utazniuk az ottlakóknak, amíg egy tányér levest elfogyaszthattak. A közeljövőben megnyitják az új lakóházak szom­szédságában épült éttermet. Az új vendéglátóipari üzem minden bi­zonnyal kielégíti majd a fogyasztó­közönség igényeit, hiszen impozáns kivitelben készül. A Széchenyi utca átka, a „Nép­büfé” is befejezte működését. Rövid ideig tartó alapos tatarozás után III. osztályú vendéglővé alakítják át. Szolid áraival, ízletes főztjeivel a kisebbfizetésű dolgozók kényelmét fogja szolgálni. Ä VÁROS LEGRÉGIBB ÉTTER­ME, a „Béke” rövid idő múltán új. megszépült köntösben, a helyiségek ésszerűbb elrendezésével fogadja a vendéi? é^et. j\ M?ci<oloi Ven d égi ato­ipari Vállalat mintegy 100 ezer f<ü rintot fordít az átépítésre és a k< ha korszerűsítésére. A borkedvelők régi kívánsága tél-“! jesül, — ugyanis a Tanácsház-tér & sz. alatt nyitják' meg a minőségi bor-* kóstolót. A Tokaj hegyaljai Borfor­galmi Vállalat mintegy 200 ezer fo­rintos beruházással Miskolc legszebb boltját nyitja meg. A falak körös­körül csempével lesznek borítva. A dohányzás a bor zavartalan ízlelése érdekében tiltva lesz. A minőség el­len sem emelhetünk majd kifogást, mert a Hegyalja legfinomabb borai kerülnek itt a vásárlóközönség elé. A Glósz-kitérő új lakótelepének üzlethálózatát is jelentősen bővítik. Új étterem létesítésén fáradoznak a kereskedelem vezetői. Ezenkívül egy hús- és zöldség-gyümölcs bolt nyí­lik a közeljövőben a bérházak mel­lett. MEGHALLGATVA AZ „ÉSZAK- MAGYARORSZÁG” JAVASLATÁT, a városi tanács kezdeményezésére / Győri-kapuban is létesítenek egy kölcsönző boltot, amely mosó, va -* padlókefélő, porszívógépek köles zésével foglalkozik. Még egy újdonságot hadd enű sünik meg: félhivatalos értesüjéí. szerint Miskolcon is létrehozzák fővárosban oly jól bevált „Bo szolgálatot. 30. A hír fejbekólintot- ta az asszonyokat. Elsápadtak, beleszédül­tek, amikor meghallot­ták és kapaszkodtak ágyba, asztalba, hogy el ne essenek. — Ez szörnyűséges. Ez nem lehet igaz. Eny- nyi csapást már nem mérhet isten ... De igaz volt az! Akárhogy szerettek volna felébredni a rossz álomból, ez valóság volt. Deákné személyesen szólt be az első házba és a hír aztán már sza­ladt szájról-szájra, futott egyik házból a má­sikba. — Meghalt Slezák Anna! — Ne beszélj, ki mondta? Jaj, istenem! — Mi történt vele? — Mi? Hát semmi. Meghalt. Eljött érte az anyja. — Vigasztalj meg, istenem! De hát most mi lesz a gyerekkel? S Péter, ha él valahol és ha előkerül valahonnan, öngyilkos lesz, ha meg­tudja. Sírt mindenki. Mert másként esik, ha békeidőben hal meg valaki. Igaz, akkor is fáj az elvesztése, minden­képpen nagy bánat, ha egy megszokott arc el­távozik és már soha nem látjuk többet. De ha- rül felhasználásra. A bevétel tMies # marabb vigasztalódunk. Meghalt. így volt meg- egészében a tanács rendelkezésére # írva. Elfújták a gyertyáját. Slezákné szegény áll. illetve a költségvetés keretein I járt, hogy meghalt. Egész évben csak hal- beiül felhasználja. A tanácsülés f cioklott.? nem ért már az ő élete semmit és csak azt kérte a véerehajtóbizottságíól, # magan könnyített, hogy elment. De Anna erős hoev ésszerűen és takarékosan gaz- f V0lt, egészséges volt és most apa nélkül egy dálkodjon. gyereket hagyott hátra. Mi lesz most már azzal Binda Pál. a Hazafias Népfrontja kicsinyke élettel? Ki fogja magához venni és elnöke megemlékezett arról, hogy miért kell ennek az ártatlan cseppségnek szen- fokozatosan nő a dolgozók aktivi-*(vedni? Talán inkább jobb lett volna, ha őt ve- tása, mégis egynéhány embernél* szi el az isten! Ej, ej Slezák Anna! De nagy helyi viszonylatban passzivitás ta-Járat fizettél!... pasztaiható. Megemlítette, hogy aj 2. félénkség még a múlt hibás polit.i-J Vízkereszt meghozta a havat. Hajnalban té­kájából ered Ezért azt kérte, esett az első hó. Nem sok. csak éppen imide a oárt irányító szerene érvényesül- amoda hullott egy kevés. Véletlenül szakadt k jön a tanácsban éonú°v. mint másjaz angyalkák dunnája, és, mire bevarrták, ki szervben, de sem a tanács, sem más J hullott belőle egy zsákra való. A hajnali szé’ vezetők ne önkőnyes'kedjenek. jnert > felkapta, lesodorta a földre, aztán elnyargalt ez szakadást idéz elő a vezetők és^Rhegve, sziszegve, mintha a világot akarná a dolgozók között. (l megkerülni. A havat rászórta a házak tetejére. Javasolta Binda Pál. hogy a he- # belegyúrta az udvar sarába és elsimította az utca Ivi szervek veze+ői dolgozzanak ki ikövezetén. Hadd örüljenek neki a gyerekek. Ha belvi politikát és tartsanak közös# ügy esek, hát összekaparhatnak egy hogolyora értekezletet a felsőbb intézkedések#valót, meg a szépasszonyok is fürödhetnek, ha alapián így kellő együttműködés még szebbek akarnak lenni. No de, nemigen Jön létre, nőni fog a tömegkapcso-örültek neki az asszonyok. Egyrészt: meit ezen­I I t/äS. W JSLJl ~ JE SLJl * kié gén y — írta: Ónodvári Miklós túl még hidegebb lett, másrészt pedig: ugyan kinek járt most olyan bolondságokon az esze, hogy hóban fürödjék? Éppen elég bajuk volt anélkül is. Fázósak, göthösek voltak a gyerekek, mert lehetetlenség volt őket a házban megtar­tani. Kiszöktek és elcsavarogtak. Mindig keres­ni kellett őket. A sok mászkálásba szinte belebe­tegedtek az asszonyok is. A hóesés meg délben újra megindult és aztán megint csak esett, esett. Aki tehette, be­húzódott a házba, magára zárta az ajtót és csak az ablakon keresztül bámulta a fehér világot, így, a hóesésben szebb volt az utca, betakarta a sok giz-gazt, vastag sapkát húzott a házak te­tejére és úgy tűnt, hogy ebben a téli világban egy kicsinység a házak is közelebb bújnak egymáshoz. Látszólag csend volt. Kint is az ut­cán, meg bent is az összekucorodott házakban. Délután két óra felé aztán egy nyitott fe­delű orosz katonai autó vergődött a hóban. El­akadt az utca végén, kevés havat sodort össze a szél és aztán ebből most már se ki, se be. Az asszonyok az ablakból figyelték, hogy vastag ruhás katonák ugráltak le róla, egy darabig forgolódnak a kocsi körül, megint felugrálna« rá, végre haladnak vagy ötven métert, de ott megint csak elakadnak. Különösebben nem riadtak meg tőle. Hiszen az utóbbi időben ép­pen elég autó, meg még tank is megfordultban utcában. Egyiknek-másiknak csupán nz tűnt fel, hogy ha már látják ezek a katonák, hogy lehetetlenség előre haladni, akkor miért nem fordulnak vissza? Nahát, kiismerhetetlen em­berek’ Az autó azért, ha kínosan is, lassacskán is­mét előre vergődött vagy tíz métert és nagy tudálással megállt végérvényesen. Slezák Mik­lós sietett ki elsőnek a zajra (no, ő is honnan szerezte már azt a vastag pufajkát?), de persze csak kikíváncsiskodtak kis idő múlva az asszo­nyok is. Miklós odament egészen az autóhoz. ’gaz, hogy hívták is, de az asszonyok csak ;> kapuban álltak meg a kerítés vonalán és onnan ’eskelődtek. csak éppen, hogy a fejükét dugták ki a ház sarkánál. Négy, vagy öt katona tapo- dott a hóban, nem is figyelhették meg jól, mert WT" WWTW Tjr r- = W %JsU Miklós is elvegyült k. tűik és ruhájuk pec egyforma volt. Valan lyik a nevén szólítot a fiút, nem is a névéi hanem, hogy: Nikoláj de össze is ölelkeztek éi ebben a nagy kavaro­dásban hirtelen észre sem vették, hogy még másvalaki is tapogatód­zik lefele, két mankóra támaszkodva és elvegyül köztük. — Nini, Péter! Deák Péter! Hát te élsz? Is­ten hozott... De bezzeg ugrottak most már az asszonyok és Deákné is szaladt, nem is szaladt, hanem re­pült a hóban és talán még nagyítóval sem le­hetne találni Péteren egy picinyke foltot, ahol össze ne csókolta volna. — Péter, Péter! Deák Péter! Jaj, istenem, csakhogy megvagy. _ > A tatárképű szanitécről teljesen megfeled­keztek, pedig itt tiblábolt Péter mellett. — Péter, Péter! Jaj, istenem! Honnan kerül­tél elő? Mi történt veled? — Ellőtték a lábam a németek, amikor visz- sza akartam szökni a városba. Ez a szanitéc akadt rám, és ha nem jön, talán el is véreztem "olna. Egy tábori kórházban ápoltak. — .Jaj, csakhogy megvagy! Péter, amíg beszélt és az első pillanatbán. mikor az autóról lelépett, a didergő kis asz- zonycsoport közt Annát kereste. Balsejtelme már az első pillanatban megsúgta, amikor az asszonyok szánakozó arcára esett tekintete, '■>ogy szerelmét már soha nem találja közöttük. — Anna? Az asszonyok hirtelen elhallgattak. — Beszéljenek! Mi történt vele? — Fia született... Péternek felragyogott az arca és aztán me­int elborult a tekintete: — S Anna hol van? (Jaj, istenem, mi fog most történni?.. De jó '•pina ezt a pillanatot elodázni!) — Hol van hát? — s most mór szinte sírva kiáltott Péter. — Meghalt! & Péter megtántorodott. Pável kapta meg, hogy földre ne bukjon. — Me... eg... ha ... alt? Péter szinte összerogyott keserű bánatának óivá alatt. Az orosz szanitécbe. kapaszkodott *s lassan, vonszolva magát, a hangtalan zoko­gástól fuldokolva elindult és ment, lépegetett* sántákéit, szótlanul hazafelé. (Végej *• ’éM.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom