Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-08 / 6. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szerda, 1058. január 8. m Átutazóit Budapesten az ázsiai—afrikai értekezleten részt vett szovjet, kínai, mongol és japán küldöttség Kedden délelőtt átutazott Buda­pesten a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársasáig, a Mongol Népköztársa­ság és Japán delegációja, valamint több más ázsiai ország küldötte, •kik resztvettek az ázsiai—afrikai országok Kairóban tartott szolidari­tási konferenciáján. A Ferihegyi repülőtéren a vendé­geket a magyar közélet több kép­viselője üdvözölte. Jelen volt fogadtatásuknál Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság, J. I. Gromov, a Szovjetunió, D. Adilbis, a Mongol Népköztársaság magyar- országi nagykövete és e nagykövet­ségek több tagja. A delegátusok szívélyes, baráti beszélgetést folytattak a fogadásuk­ra megjelent személyiségekkel. (MTI)-000­A gyarmatosítók aikonya KÚLbüLDI HÍREK DELHI. A National Herald című lap kommentálva, hogy Venkat Ra­man indiai fizikust nemzetközi Lé- nin-bekedíjjal tüntették ki* azt írja, hogy Raman érdemeinek elismerése az indiai békepolitika érdemeinek elismerése. A lap megemlékezik Ra- maimak az indiai—szovjet barátság megszilárdítása terén szerzett érde­meiről és rámutat, hogy Raman az elsők közé tartozott, aki lefektette az indiai—szovjet barátság alapját. A IIABORU UTÁNI IDŐSZAK­BAN a szocializmus erőinek hatalmas fejlődése, erősödése serkentőleg ha­tott az imperialistaellenes, nemzeti mozgalomra is. Az imperialista uralom egyik leg­főbb sajátossága, hogy leigázza a gyarmati és a függő országok népeit, óriási adót szed ezeken a területeken. Továbbá meggazdagszik az anyaor­szág burzsoá-rétege, Ázsiában, Afri­kában, a latin-amerikai országokban pedig szegénységre és éhségre kár­hoztatják az emberek millióit. Az amerikai és holland gyarmátosf* tők összeesküvést terveznek a szu­verén Indonézia ellen. Azonban még ezekkel az aljas cselekedetekkel sem tudják megállítani az ázsiai és afri- kai népek nemzeti felszabadító moz­galmát. A SEATO-hoz, a bagdadi paktumhoz, és a vészteljes »Eisenho- wer-Dalles doktrínához« hasonló ka­tonai-politikai agresszív tömbök már nem alkalmasak arra, hogy meggyőz-« zéic az ázsiai és afrikai népeket, sem pedig arra, hogy elszigeteljék ezeket az országokat. MacMillan fontos tanácskozásokat- folytatott nemzetközösségi körútja előtt Londoni (Reuter) MacMillan, angol miniszterelnök, ttki kedden körútra indult a nemzet­iközösségi országokba, egy hét óta tfontos tanácskozásokat folytatott kor­mányának tagjaival. Hétfőn este bú­csúzott II. Erzsébet királynőtől, aki •bbol az alkalomból beleegyezett abba, hogy MacMillan távolléte alatt Butler főpecsétőr lássa el a minisz­terelnöki teendőket. ■—----- — -- ooo M acMillan és minisztertársai mégegyszer fontolóra vették annak a válaszlevélnek a szövegét, amelyet az angol miniszterelnök Bulganyin marsallhoz készül intézni. Mivel azonban a levél kérdésében Anglia tanácskozni fog NATO-beli szövetsé­geseivel, a válasz csak MacMillan elutazása után érkezik meg Moszk­vába. (MTI) A New York limes az angliai amerikaellenes hangulatról Newyor-k (TASZSZ) A New York Times londoni tudósí­tója »Amerikaellene« hangulat« című cikkében megvilágítja az amerikai— angliai viszony problémáját. »Az an­gol politikában a legriasztóbb moz­zanat talán az amerikaellenes han­gulat veszélyes felébredésének je­lentkezése volt a külpolitikai vitá­ban«« — írja a tudósító. Ezután így tfolytatja cikkét: —• Ennek jelentkezése az angol kormány tagjait is nyugtalanítja: ha ez a hangulat erősödik, minden bi­zonnyal nyugtalanítani fogja az ame­rikai kormányt is, mert Angliának az a hozzájárulása, hogy területén közepes hatósugarú ballisztikus ra­kéta támaszpontokat helyezhetnek el, valamint a hidrogénbombák és a •agyhatósugarú bombázók angliai gyártása Angliát az Egyesült Alla- »nok leghatalmasabb szövetségesévé tette. ~ Amikor az amerikaellenesség tényezővé válik az angol politiká­ban, ahogy ez 1945 óta időnként megtörtént, akkor mindig jelentkezik az a teljesen érthető törekvés is, hogy ezt irigységgel, félelemmel, büszkeséggel ét> más érzésekkel ma­gyarázzák. De a mai feltételek kö­zött ez hiba volna. — Ez a nehézség abban áll, hogy az Egyesült Államok, illetve Anglia és más európai áilamok között gyö­keres nézeteltérések vannak az egy­re növekvő szovjet kihívás termé­szetére vagy aiTa a kérdésre vonat­kozólag, hogyan válaszoljon erre a kihívásra a Nyugat. — A NATO párizsi ülésszakán ezeket a nézeteltéréseket ideiglene­sen elnémították... — A nézeteltérések forrása az, hogy különféleképpen fogják fel azt az qj helyzetet, amely a Szovjetunió­nak a nagyhatósugarú rakéták elő­állításában megszerzett vezető sze­repe miatt kialakult. (MTI)-ooo­Magyar pedagógus-küldöttség Kievben Kiev (TASZSZ) Hétfőn Kievbe érkezett az a »Béke- vonat«. amely a magyar pedagógu­sok küldöttségét hozta. A magyar pedagógusokat a pályaudvaron ün­nepélyesen fogadták. A magyar vendégek egy napot töl­töttek Kievben. Megtekintették a vá« ros nevezetességeit, ellátogattak több iskolába, óvodába, stb. Este a kievi pedagógusok találkoz­tak a magyar nép küldötteivel. Hete­dikére virradó éjjel a »Békevonat« továbbvitte a magyar vendégeket Leningrádba. (MTI) Egyiptom és a AZ EGYIPTOMIAK SZEMÉVEL NÉZVE az Egyiptomi Köztársaság egy nagy sivataghoz hasonlít, amely a Nilus völgyében az országot behá­lózó csatornák mentén terül el. Az ország területének 96,5 százaléka homokos, sziklás, ahol sem ember, sem állat nem tud megélni, ahol még a növényzet is kipusztul. A Nilus és a csatornahálózat men­tén keskeny, zöld földsávok húzód­nak. A Nilus-vÖlgy szélessége közel húsz kilométer. A tankönyv szerint az ország területe egymillió négyzet- kilométer; a ténylegesen művelhető föld területe azonban nem haladja meg a 35 ezer négyzetkilométert. Egyiptom lakosainak száma 24 mil­lió. Az országban a legkisebb föld­területet is nyilvántartják. A művel­hető földterület ma lényegesen keve­sebb, mint az ókori Egyiptomban volt. A kutatók számításai szerint a fáraók idejében az öntözött földte­rület nagysága elérte a 2.700 ezer hek­tárt, ma pedig 2450 ezer hektár föl­det művelnek. Az utóbbi fél évszá­zadban az egy főre jutó vetésterület egyharmadára csökkent. Felvetődik a kérdés, honnan ve­gyenek földet az egyiptomiak? Egy megoldás van: meghódítani a sivata­got, az éltető vízzel sokezer hektár földterületet termékennyé lehet ten­ni. Víz van bőven — a Nilus kiapad­hatatlan forrás! Egyiptomiban a művelhető földte­rületet átlagosan 13 naponként öntö­zik, így évenként 2—3 termést arat­nak. Énnél az öntözési rendszernél a vizet csatornákon át vezették a föl­dekre, van még egy olyan öntözési rendszer, amelyhez nem kellenek csatornák: a víz áradás elvonulá­sa után ^ ott marad a termékeny iszap, tízzel az öntözési móddal egy évben csak egyszer lehet aratni — így szerezték az élelmet az o^ori egyiptomialí. A Nilus évről- évre termékeny iszapot hord a föl­dekre. Ezer év alatt átlagosan egy méter iszap rakódik le. EGYIPTOM DÉLI RÉSZÉN fek­téik Asszuán. Ezen á területen új gát építését tervezik. E hatalmas építke­zés sikeres befejezése után lehetőség nyílik arra, hogy többezer hektár terméketlen földterületet jó termő­földdé változtassanak át. Az új építkezés helye az asszuáni gáttól déli irányban 8 kilométerre terül el. A lakatlan, zord sziklák kö­zött most csak a tó vize jelenti az életet. A vízből meredek szirtek emelkednek ki. Mindenütt belátha­tatlan pusztaság. A part mentén ókori templomok maradványai. Mint érdekes dolgot említjük a következőket: A hagyományok szerint a Cheops piramisát százezer ember 30 éven át építette. A piramisba 2,5 millió köb­méter követ raktak be. Az említett gát felépítéséhez 42 millió köbméter kőre van szükség. Az egyiptomi szakemberek azt ter­vezik, hogy a gát építésével egy-idő­ben a NíHjs nyugati partján sziklák közt alagutat törnek, ahol a víz ex-e- jével 16 turbinás villany tel epet üze­meltetnek. Abban az időben, amikor a régi asszuáni gátat építették, — villany­telepről senki sem gondoskodott. Az országban akkor az angol gyarmato­sítók parancsoltak. Vízierőmű nekik nem kellett, veszélyes lett volna rá­juk nézve. A Nilus folyón egy vízi­erőmű felépítése az egyiptomi nem­zeti ipar fejlődését segítette volna elő. Ezért, amikor az erőmű építésé­nek kéi’dése felvetődött, 40 éven ke­resztül az angolok csak vitatták a különböző tervrajzokat. ... Az elmúlt év novemberében a régi asszuáni gá­ton majd mindegyik zsilipet meg­nyitották. A gát tetején negyven mé­ter magasságban hideg vízpor szállt. A folyó felett állandóan szivárvány lebeg, a nap sugarai megtörnek a levegőben úszó vízfüggönyben. íme, fél évszázada, hogy kárba- vész a Nilus féktelen energiája. MOST A RÉGI GÁTON mégis megépítik a villanytelepet! A turbi­nákat már szerelik. Teljesítőképessé­ge olyan nagy lesz, amiről az egyip­RIO DE JANEIRO. Macedo Soa­res brazíliai külügyminiszter a Glo­be című lap sao paoloi tudósítójá­nak adott interjújában ismételten állást foglalt ameliett, hogy Brazíliát kapcsolják be a NATO-ba. • DAMASZKUSZ. A muzulmán testvériség törvényhozó bizottsága pontokba foglalta a szeiwezet kül­politikai céljait. Ezek szerint a szer­vezet harcol az imperialista szövet­ség mindenfajta terve ellen. Ai*ra törekszik, hogy megszilárduljanak a kapcsolatok a Szovjetunióval, hogy ezeket a kapcsolatéivát felhasznál­hassák az arab országoknak a nyu­gati imperializmustól való megsza­badításához. Elősegíti az afrikai- ázsiai szolidaritás megerősítését. Híve annak, hogy Szíria és Egyip­tom között szövetségi unió létesül­jön, majd létrejöjjön minden arab állam egysége. KAIRÓ. A Sztálingrád és Port Szaid között kialaktíi-^jaráti kap­csolatok elmélyítésére port Szaid vá­rosi tanácsa elhatározta, hogy a vá­ros épülő új kerületeinek főutcáját Sztálingrád utcájának nevezik el. Ezt a kerületet azoknak a romok­nak helyén építik fel, amelyek az; Egyiptom elleni imperialista agresz- szió után maradtak. • NEWYORK. A New York Post újabb szerkesztőségi cikket szentel Dulles magatartásának, amelyet az amerikai külügyminiszter a Szovjet­unióval való tárgyalások kérdésében tanúsít. A lap Dulles álláspontját »végzetes« csődnek nevezi, • BERLIN. Nyugat-Béi’linben ár­emelkedéssel kezdődőit az új év. El- sősprban az alapvető élelmiszerek ára szökött fel, drágább lett a bur­gonya, a zöldség és a hús. Ezzel egy­idejűleg a nyugatberlini szenátus ha­tározatot hozott a kenyér, a lakbér, a szén és a gáz áremeléséről is. (MTI). Nilus tóm iák régen csak álmodozni mer­tek. A villamosenergiát a gáttól nem messzire épülő műtrágyagyárnak, úgyszintén más ipáid üzemeknek to­vábbítják majd, amelyeket ebben a körzetben létesítenek. A meglévő létesítménnyel együtt a most épülő gát a Nilus vizét 100 mé­terre emeli fel. Ez évenként hat mil­liárd kilowatt-óra energiát jelent. A megmunkálható földterület 840 ezer hektárral gyarapodik, azaz az ország művelhető földterülete egy harmad­dal növekszik. TERMÉSZETESEN AZ UJ GÁT ÉPÍTÉSE sok pénzbe és időbe kerül. A nyugati országok segítségére nem lehet számítani. Ellenkezőleg, Egyip­tom esetében a nyugati államok meg­próbálják a gazdasági blokád politir kaját folytatni. A nemzetgazdaság­nak új alapokra való helyezésénél az egyiptomiak elsősorban saját erejük­re támaszkodnak, és a baráti orszá­gok, — elsősorban a Szovjetunió — önzetlen segítségét igénylik. MEGJELENT! A gyarmati elnyomás, a gyarmati, valamint a félgyarmati népek kizsák­mányolása nemcsak, hogy hatalmas nyereséget biztosít a monopolisták­nak, hanem fontos élelem és nyers­anyagtartalékok tulajdonosaivá is teszi őket, lehetőséget nyújt arra, hogy ellenőrzésük alá vonják e terü­letek politikai, gazdasági életét, és felhasználják a lakosságot s ezeket az országrészeket az agresszió érde­keinek, az agresszió előkészítésére. Közvetlenül a második világhábo­rú befejezése után az imperializmus igájában szenvedő népek száma erő­sen csökkent és jelenleg megközelí­tőleg 145 millió ember él gyarmati és félgyarmati somban. Azonban ez a szám is állandóan változik, mert a gyarmati és függő országok népei fo­kozzák felszabadító harcukat. A legfontosabb és legfeltűnőbb ered­mény az imperializmus elleni nemzeti felszabadító harcokban az utóbbi év­tized során született. Az utóbbi tíz év alatt 25' önálló, szuvei'én állam jött léti'e Ázsiában és Afrikában, s ezzel jelentősen megváltozott a világ tér­képe. A nemzeti felszabadító hai'c győzelme eredményeképpen vált Kí­na is a nagy szocialista tábor más országává. Megalakult a Viet­nami Demokratikus Köztársaság és a Kox-eai Népi Demokratikus Köztár­saság is. INDIA IS LERÁZTA MAGÁRÖL A GYARMATOSÍTOK igáját, — következetesen harcol a békéért, a nemzetközi együttműködés megszi­lárdításáért. Ezekhez az oirszágokhoz tartoznak az olyan szabadság- és bé­keszerető államok, mint Egyiptom, Szíria, Indonézia, Burma, Ceylon. A szuverén államok, melyek nem­régiben nyerték el függetlenségüket, megjelentek a nemzetközi élet küz­dőterén, határozottan elitélik az im­perialista hatalmak agresszív terveit, cselekedeteit. A jövőt illetően ezek­nek az országoknak létérdekük, hogy nérh^étgázdáságlikát 'gyors ütemben erősítsék, akadálytalanul fejlesszék, ametyet a gyarmatosítók hosszú éve­ken keresztül tönki'etettek. Ilyen ál­lamok India, Indonézia, Egyiptom, Sziria és még más országok. Nagy figyelmet fordítanak a nemzeti ipar létrehozására, amely legfőbb biztosí­ték arra, hogy az imperializmussal szemben meg tudják védeni gazdasá­gi függetlenségüket. Egyiptomban például az ötéves iparfejlesztési tervben 128 ipari ob­jektum építését irányozták elő. Az imperialista nagyhatalmak — Egye­sült Államok, Anglia, Fi'anciaország — által Egyiptom ellen bevezetett gazdasági blokád ellenére a fiatal köztársaság sikei’esen elhárította a gazdasági akadályokat. A szocialista államok jelentősen növelték a gva- potfelvásárlást Egyiptomban, helyet­te gépeket, ipari felszereléseket, ola­jat és gabonát szállítottak. Az Indiai Köztársaságban már ki­dolgozták a második ötéves tervet, melynek megvalósításával jelentős mértékben erősítik az oi'szág gazda­sági önállóságát. A nemzeti függetlenség kivívása után nem kell azt hinni, hogy az im­perialisták feladták a harcot. Ellen­kezőleg! A nemzetközi monopóliu­mok makacsul ragaszkodnak régi gaz­dasági és egyéb kiváltságaikhoz Ezért az ázsiai és az afrikai országokban tovább folytatják a harcot a teljes politikai és gazdasági függetlenség kivívásáért. AZ IMPERIALISTÁK NEM RET­TENNEK VISSZA semmiféle bűn­cselekmény elkövetésétől. Arra tö- rekszenek, hogy megtartsák és meg­erősítsék pozíciójukat Ázsiában és Afrikában. Egyiptom ellen agressziót A gyarmatosítás teljes összeomlá­sa megköti a háborús gyújtogatok kezét. Tények beszélnek arról, hogy ma már a békeszerető erők nagy el­lenállást fejtenek ki az agi'esszorok- kai szemben, útját állják az új há­ború kirobbantásának. A békeszerető népek hatalmas ere­jéről tanúskodik az angol-francia* izraeli agresszorok szégyenteljes ku- darca. 1956. őszén az imperialisták megsemmisítő csapást akartak mérni Egyiptomra, s a többi keleti ország­ra. Azonban bebizonyosodott, hogy Egyiptom nem áli egyedül. Az egyip­tomi nép védelmére sietett a Szov­jetunió, amely önzetlen barátja az el­nyomottaknak, segítője minden olyan, népnek, amely szabadsága, függet* lensége kivívásáért küzd. Az imperialisták kénytelenek vol­tak visszavonulni. Nemrégiben az imperialista agresszió sötét felhői gyülekeztek a szabadságszerctő Szí­riái nép felett. Töi*ökország vezető köi'ei az Egyesült Államok bujtoga- tása nyomán már-már katonai be­avatkozással veszélyeztették Sziria területét. A Szovjetunió újból hatá­rozottan figyelmeztetett, hogy nem fog közömbösen viselkedni a Közel­és Közép-Kelet térségében az impe­rialista agresszióval szemben. A Szovjetunió felfedte a gyarmatosítók cselszövéseit. Határozott fellépése megzavarta az összeesküvőket, s elejét vette annak, hogy török csapa­tok Sziria területére behatolhassa­nak. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a gyarmatosítás elleni harc fontos áldomása volt az 1955-ös handling! értekezlet. Az ázsiai és az afrikai népek nagyjelentőségű összejövete­lén meghatározták azokat a közös érdekeket és feladatokat, melyek összefogják Ázsia és- Afrika összes országait, függetlenül, attól, hogy milyen szociális, gazdasági és ideoló­giai különbség van közöttük. Ezek a közös érdekek: a gyarmatosítás min­den formájának felszámolása, és küzdelem a tartós békéért. A ban- dungi konferencia megerősítette $z\ az öt alapelvet, amelyeket elsőnek a Kínai Népköztársaság és India sző-, vegezett meg. Többek között a békés egymásmellen élés emlékezetes el­vét, a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország ma is teljes erővel tá-* mogatja. Semmi kétség nem fér ah­hoz, hogy a történelmi jelentőségű bandungi értekezlet nagy erőt adott a népeknek a nemzeti felszabadító­mozgalom további folytatásához, s egyben növelte a szolidaritást az ázsiai és az afrikai népek között. MA MÁR MINDJOBBAN VILÁ­GOSSÁ VÁLIK, hogy a szocjalizmuu és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése lényegesen meggyorsult, és ez a fejlődés a jövőben sietteti az imperializmus összeomlását. Ezen a héten Kairóban befejező-, dött az ázsiai—afrikai szolidaritási értekezlet. Nem kétséges, hogy a kairói konferencia, amely meg­vitatta a mai nemzetközi helyzet legégetőbb kérdéseit — új korszakot nyit a béke megerősítéséért és a béke erőinek konszolidálásáért foly­tatott harcban. Az imperializmus aj újaagárusokaáll indítottak, Sziria ellen katonai pro­vokációt fejtettek ki, Algériában vér­fürdőt rendeznek. Hogy gyarmati uralmukat fenntarthassák, Jement és Ománt megfosztják a szabadságtól, politikai terror dühöng Kenyában. sohasem fogja visszaszerezni elvesz­tett uralmát. A gyarmatosítók ideje már letűnt. A világ szabadság- és békeszerető népei kezükbe veszik sa­ját sorsuk irányítását. Megjeleni a Borsodi Fehérkönyv I. kötete Ez történ! Borsodban címmel. Kapható a postahivata!okban postás- kézbesiJőknél és hírlapárusoknál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom