Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

* &3ZAKMAGYARORSSAG Vasárnap, 1958. január *. TEGNAP ÉS MA M yopaasztó, rideg némaság, ré- ■ ’ mi tő tétlenség fojtogatta a gyárat. Állt a gyár, nem dolgoztak az emberek, össze-vissza járkáltak, céltalanul, fejüket vesztve. Döbbe­netes volt ezt még nézni is. Igen. Ez a látvány fogadta az embert egy évvel ezelőtt, amikor a Lenin Ko­hászati Művekben járt. S ma? .-:: Ma, mintha semmisem történt volna, dolgozik, zúg, csattog, dohog a gyár. A kémények bodrozó füstöt pipálnak az égre — dolgoznak az emberek. Á nagykovácsműhelyben olyan eredmények születtek az elmúlt év folyamán, hogy mióta kovács a ko­vács, ilyenre még nem volt példa. Azelőtt 8—900, legfeljebb -s* ha minden jól ment — 1000 tonna vas­úti abroncsot gyártottak egy hónap alatt. S ezzel szemben az év utolsó hónapjában 1500 tonnát teljesítet­tek, Érdemes itt megállni, megvizs­gálni, milyenek az emberek, a kommunisták, minek köszönhető ez az eredmény, A munka kezdete T avaly ilyenkor a nagykovócs- műhely pörölyei is a pusztító sztrájk bilincsétől verve pihentek. Nem hallatszottak a suhogó, tompa puffanások, amelyektől megreme­gett az üzem. Nehéz volt a kibon­takozás, senki sem merte elsőnek kezdeni a munkát* Féltek az embe­rek a fenyegetésektől. Csak - nagy­sokára indult meg a termelés Ko­vács János elvtárs kezdeményezé­sére. Nagyszerű ember Kovács János, markos, izmos, igazi kovács, s igazi harcos kommunista is. Nem bírta már idegekkel a léha tétlenséget, s az egyik napon kifakadt az embe­rek előtt. — Meddig fogjuk még a napot lopni?! A családnak élni kell, Nem mondott- többet. A kemen­céhez lépett s az első meleg ada­got kivette, Döntő pillanat volt ez. Határozni kellett, ki mit tegyen. És győzött a józan ész, az emberek sorra munkába álltak. Ettől a ja­nuári naptól kezdte megállás nél­kül gyúrják, formálják az acélt, Kommunisták a gazdaságos termelésért A, zzál, hogy megindult a terme- r* lés, még nem volt megoldva minden kérdés. A munkával együtt jött elő a problémák tömkelegé. A munkások elvetették a régi nor­mákat, időbérben dolgoztak. így ment ez egészen júniusig. De köz- toeií a pártszervezet is felkészült, saját intézkedési tervet dolgozott ki a gazdaságos termelés fokozá­sára. Különböző posztokra hozzá­értő kommunista műszaki vezető­ket . állítottak, >■ hogy segítsék, ellen­őrizzék a termelést. A vasúti tár­csa-gyártásnál például Szilvái Ede elvtárs, a vasúti abroncsok készíté­sénél Béres József elvtárs, a ková­csolt famunkánál pedig Kulcsár László elvtárs volt a felelős. A pártszervezet egy pillanatra sein vette'lé fiigyeimét a termelés­ről. Az időbérben folytatott munka sok • visszásságot, fegyelmezetlenség get idézett elő. A kommunisták ek­kor számvetést készítettek. Arról beszéltek a munkásoknak: milyen veszteség, károsodás éri a népgaz­daságot az időbéri munkából kifo­lyólag. * — Október előtt — mondták — egy műszak alatt általában 25—26 darab vagontengelyt állítottunk elő. Ezért a keresetünk 60 forint volt. S most — időbérben —- 18—20 db tengelyt készítünk és több mint 70 forintot keresünk. Hol itt az arány? Az országot súlyos csapás érte, nagy veszteség. Tönkremegyünk. A munkások értettek a szóból, s már a következő napon közösen megbeszélték, hogy visszatérnek a teljesítménybérezésre. — Valóban mi is láttuk, éreztük, — mondja Balázs Sándor brigád­vezető, — hogy az időbérezés nem ösztönöz a több teljesítményre. Pe­dig, ha már az egyik napon többet csináltunk, mint a másikon, akkor annak az árát is szerettük volna. Jobb így teljesítményben dolgozni, mert ha többet dolgozunk, többet is keresünk. ' A telj esi tménybérezés bevezeté­sével fellendült a munka. Ma 28— 30 db vasúti tengelyt gyártanak, és a bér általában 80—90 forint. De megjavult a munkafegyelem is. Amíg áprilisiban és azelőtt 15—18 igazolatlan kimaradó volt, addig az év utolsó negyedében jóformán alig fordult elő kimaradás. A pártszervezet a termelés foko­zására és a fegyelem megszilárdítá­sára nemcsak a szóbeli agitációt alkalmazta, hanem újra felelevení­tette a faliújságot. A »Gőzpöröly« rendszeresen ír cikket a munkások, rói, a teljesítményekről, közli az élenjáró dolgozóik neveit, fényké­pekkel együtt és bírálja a fogyaté­kosságokat. Az egyik műszakban például Lengyel Ferenc elvtárs abroncsgyártó csoportja 70 db ab­roncsot gyártott. A »Gőzpöröly« megírta ezt. Az abléz, Németh Já­nos, mikor meglátta a faliújságon kifüggesztett cikket, még jobban rákapcsolt, s ő csoportjával 73 db abroncsot csinált. Természetes, másnap már az ő neve került a fa­liújságra. ták munkáját nagyban tükrözik az üzemben elért eredmények. Nem kis részük van abban, hogy a nagy­kő vácsmű-hely határidő előtt, de­cember 18-ra befejezte éves tervét. Van tekintélye a pártnak az üzemben M a a Léniái Kohászatban a leg. i jobbak között emlegetik a nagykovácsműhely pártszervezetét. Nem véletlenül. Elsősorban azért, mert a pártszervezet olyan kollek­tív szellemet alakított ki, ahol nincs helye sem' a demagógiának, sem a fegyelmezetlenségnek. Együtf, egy akarattal oldanak meg minden problémát, minden felada­tot. Ezért van a pártszervezetnek tekintélye. Mi bizonyítja ezt? Csak néhány példát. Egy időben a vasúti keréktárcsa- gyártásnál roppant magas volt a selejtszázalék. A pártszervezet bri­gádot alakított és több napon, át vizsgálta a dolgot. A brigád kimu­tatta a hibákat és a hibából kive­zető utat. Utána csökkent a selejt és. megjavult a munka. Vagy: a ko­vácsok kifogásolták, hogy a martin rossz öntecseket küld. Hat öntecset küldtek, mind megrepedezett. Erre a pártszervezet levelet írt a martin kommunistáihoz, amelyet taggyű­lésen olvastak fel. A hetedik öntecs már jó volt. Végnélkül sorolhatnánk az ilyen és hasonló intézkedéseket, amelyeknek nemcsak a munkások, hanem a műszaki vezetők is örül­tek. A pártszervezet tekintélyét mu­tatja az is, hogy a munkások biza­lommal fordulnak a* kommtvnisták- hoz problémájukkal, sérelmeikkel. És a pártszervezet ezek elől sem zárkózik el. Nagy Margitnak, Kul­csár Bélának lakásgondját intézte el, Ruscsák Istvánnak határsáv! igazolványt, hogy meglátogathassa szüleit, Kulcsár Lászlónak a gyer­mekét helyezték el az iskolában és így, tovább. Klem véletlen, hogy az elmúlt ■ * évben 12 új taggal — akik azelőtt soha nem voltak párttagok — erősödött a pártszervezet. Derék, igazi, pártmunka ez, kovács kom­munisták. Csak így tovább. A pártszervezet és a kommunis­TÖRÖK ALFRÉD PATAKY DEZSŐ: VÁR ANYÄM Előttem messze hófehér a sík. A téli ég most zord, hallgatva gyászol. A hótakart mezők oly némák, s távol Nyugat felől lassan sötétedik. Kis bokrok fázósan köszöntenek,. A topolyák arcomhoz lehajolnak, Megismernek, halkan, becézve szólnak: »Már vár anyád, jeleztük jöttödet?« S a fák mögül elővillan a ház, Kéménye vékony 'füstöt karikáz. ~r Oly megvakult az ablak lámpa-fénye. — Vackán a hold, a vén szűz vigyorog. Egy kiskapu félénken nyikorog: Ott vár anyám, látom ... indul elembe . MEGLEPŐEN VÁLTOZATOS, színvonalas volt a miskolci rádió szilveszteri és újévi műsora. Tehet­séges humoristát ismertünk meg Horváth Dezsőben, akinek van ér­zéke, hogy ötleteit szélesen kibontsa, 6 a csak öncélú nevet tetés helyett a szatíra felcsillanó pengéjével vágjon utat a társasági'és családi élet fo­nákságainak sűrűjében. Neki köszön­hető két új, jeles fiatal színész, Csapó János és Demény Gyula nagy­sikerű rádiós bemutatkozása. Csapó különösen Horváth Dezső vidám je­leneteiben remekelt. Jól tagolt, plasz­tikus beszéde, ragyogó humorérzéke hozzásegítette őt, hogy pótolja a tel­jes színpadot és csupán hanggal jel­lemezzen» Demény Gyula, a rádiós partnere, egy szatirikus írás felolva­sásával vonta inkább magára figyel­münket. Költőink is szerepeltek az újévi rádióműsorban. A versek tolmácso­lásában különösen Horváth Gyula tűnt ki. Mind a szerzőket, mind be­mutatóikat sűrűbben is szívesen hallgatnánk; * AZ OLYMPIA MULTSZOMBATI ELŐADÁSÁVAL már nem lehetünk ennyire megelégedve. Nem hinnénk, hogy segíti a közön­ség műélvezetét a szereplők nyilt- sfcíni kiborulása. Márpedig ez történt a második felvonásban Eugénia her­cegnő, Kovács kapitány és Krehl JzinhÁzi mozaik csendőralezredes jeleneténél, mikoris Horváth Gyula kissé eltúlzott' arc­játékát kollegái 9iem tudták nevetés nélkül elviselni, s a nézőtérnek ha- tatfordítva mulatták ki magukat. Bizonyos helyzetekben — kétség­telen! — nehéz a színpadi fegyel­met, rendet megőrizni. De valószínű­leg előrelátással a kényes szituációja partnerre is negative ható jelenetek­nél az ingerlő érdességeket le lehet csiszolni. Erre lett volna szükség az Olympia említett előadásán is. * MÉG MESSZIRE VAGYUNK az újjáépülő .színház megnyitásától, hi­szen csak az év késő őszén kerülhet rá sor, de a városi tanács művelődés- ügyi osztálya már gondol az aktus méltó külsőségeire. Mint Varga Béla helyettes osztályvezető mondotta, rö­videsen pályázatot írnak ki színház­avató színmű megírására.. Borsod megyében élő írók vehetnek részt a pályázaton olyan háromfelvonásos prózai művel, vagy igényesebb dal­játékkal, melynek szellemisége a szocializmus építésének ügyét szol­gálja. A legjobb pályaművel nyitja meg kapuit az újjáépült* színház, s írója emellé 30.000 forint pályadíjat kap. A második díj 20.000, a harma­dik díj pedig 10.000 forint lesz. A városi tanács pályázata minden szempontból ösztönző hatású lehet a megye irodalmi életére, ezért öröm­mel' regisztráljuk krónikánk lapjain. * ÖRÜL A MISKOLCI SZÍNÉSZ SZÍVE, ha egy-egy fáradságos táj­előadás alkalmával igyekeznek a vendéglátók minden kényelemmel ellátni őket. Ezért mennek szívesen Alberttelepre, vagy Rudabányára, ahol a művelődési otthonok igazga­tói kultúrált keretet biztosítanak elő­adásaikhoz. Visszataszító azonban, mikor a legelemibb követelmények­kel sem rendelkezik valamelyik mű­velődési otthon. Ilyen fogadtatásban részesültek a »Fekete Péter« szerep­lői újév napján az izsófalvi műve­lődési otthonban. A kitűzött kezdési időpontban jéghidegek voltak az öl­tözők, a folyosót, előteret bokáig érő szemét borította. Sokkal több figyel­met érdemel ennél a színészeken kí­vül maga a közönség is, amely mű­velt körülmények között szeretne szórakozni egy-egy színházi estén, különösen, ha lefizeti a maga nem csekély belépődíját, NÉGY ÉVSZÁZAD TÁVOLÁBÓL SZOL A KUTATÓKNAK FAZOXAS MIHALI MISKOLCI MESTER Két tolvaj azonos ujjlenyomata »Edward Moore, Önt az Interpol (Nemzetközi Rendőrség) keresi Fran­ciaországban, Belgiumban, Hollan­diában elkövetett szélhámosságáért. Kezünkben a bizonyíték: a helyszí­nen talált ujjlenyomatok azonosak az ön ujjlenyomatával!« Edward Moore, akit a Scotland Yard annakidején autólopásért tar­tóztatott le, élénken tiltakozott fenti NAGYON ELFELEJTKEZTÜNK1 az ünnepek miatt Papp István mese­játékénak, az Árgyilus királyfinak* bemutatójáról, pedig hány ezer mis-* kolci gyerek drukkolta már végig a* kedves, mulatságos történetet, s ka-* cagott, tapsolt önfeledten Téby Ka-* talin, Demény Gyula, Gyarmati Fe-* renc, Kleszó Imre, Pintér Ila, Palo-j tai László és Csapó János ízes játé-J kának. A Palikáknak, Misikéknek * Marikáknak, Lacikáknak üzenjük — ha eddig nem ringatta volna őket a mesék világába Árgyilus királyfi! —, hogy januárban is műsoron tartja a, színház Papp István mesejátékét, s, valamelyik vasárnap délelőtt még. megnézhetik a Kamara-színházban. . * ( FEJEZZÜK BE KRÓNIKÁNKAT i a színházi évad második jubileuma-1 val: a Megperzselt lányok után teg-i nap elérte huszonötödik előadását a' Bajadér is! Egy látványos operettnél, i tudjuk, talán nem olyan nagy kunszt1 ez, mint a Callegarí színműnél. A1 körülmények különbözősége azonban1 jelen esetben kiegyenlíti a két jubi­leum jelentőségét. Aki a Kálmán. operettet akarja látni, annak vállalnia kell félórás villamosozgatást, s az egyéb töredelmeket, melyekkel a Diósgyőrbe utazás jár. Ezért megbe­csülendő a Bajadér sikere! (krónikás) vádak ellen. Az ujjlenyomatok való­ban az övéi voltak, de nem ő volt bűnös. A holland rendőrség néhány nappal később letartóztatta az igazi szélhámost, akinek ujjlenyomatai teljesen azonosak voltak az angol tolvajéval. Ennek lehetőségét a szak­emberek általában tagadják, de a Scotland Yard mégis azt állítja, hogy előfordul, mégpedig minden septí- rnilliomcdik esetben, (1 és utána 42 nulla!) A Scotland Yard archívumai még két másik meglepő adatot tartalmaz­nak: 1930-ban letartóztattak egy Ar­thur Johnson nevű személyt, mert fedezetlen csekket bocsátott ki. A brixtoni börtönben ujjlenyomatot vettek tőle. Húsz évvel később más néven lopást követett el. Rajtakap­ták. Orizetbevételekor bevallotta eredeti nevét, de a rendőrfelügyelő másnap így szólt hozzá: »Ön nem Arthur Johnson. Ujjlenyomatát ösz- szehasonlítottam az övével. Külön­bözik tőle«. A rendőrség- tévedett: Johnson ujjlenyomata húsz év alatt megváltozott, meghazudtolva minden erre vonatkozó elméletet. Egy tolvajlással vádolt fiatal ten* gerészt sebesülten a brixtoni börtön kórházába szállítottak. Az ápoló ujj­lenyomatot vett tőle, legnagyobb meglepetésére csak egy alaktalan foltot látott. Hiába vizsgálta nagyí­tóval, a folton semmiféle vonalat nem tudott felfedezni. Bele kellett nyugodni: a fiatal tengerésznek nem volt ujjlenyomata. Gyors nyomozás­sal megállapította, hogy néhány hó­nappal ezelőtt még volt. Az történt tehát, hogy egy ismeretlen természe­tes folyamatból kifolyólag eltűntek a jellegzetes vonalak, amelyeket egyéb« ként még a sav sem tud letörölni agyagból készültek-e a négyszáz eves kerámiák. Ha igen, akkor könnyen szét tudják választani a színháznál talált leletek közül a miskolci ere­detű és a máshonnan behozott kerá_ miai anyagot. A leletek együttesen kiegészítik az eddig ismert anyaggal a miskolci népi fazekasművészet XVI—XVII— XVIII. századbeli fejlődésének kro­nologikus sorrendjét. Az országos kutatások megállapí­tották, hogy népi kerámiánk a török hódoltság kezdeti szakaszában vált színessé, formagazdaggá. A jellegzetes magyar kerámiák kö­zött találtak több osztrák eredetű úgynevezett »bécsi szürke« csuprot, korsót, stb. Előkerült egy nagyobb kétfülű, barna sávokkal és be- nyomkodással díszített Zsigmond—* Mátyás király korabeli fazék, to­vábbá egy XIV—XV. századbeli nye­les főző cseréplábas, meg egy fenyő- gallv-rajzú, hatszögletű üvegpalack töredékeire bukkantak. Az utóbbi is a XV. századból való. Több más ér­dekes lelet közt felszínre kerültek török, vagy török hatásra készült dísztányérok maradványai. Mindezek felbecsülhetetlen értékű leletek az ősi kerámia és üvegipar fejlettségének felderítése szempont­jából. Nagyban segítik az ezirány- ban folyó országos kutatásokat is, hiszen a XV—XVI. századig mutat­nak vissza és jelzik a borsodi faze­kasipar, a paraszti kerámia fejlődé­sét. KEZEMBE KERÜLT Leszih An­dornak, a múzeum volt igazgatójá­nak egy 1937-ben »A borsodi cserép« címmel írott cikke. Leszih ebben elég részletesen és alaposan emléke­zik meg a borsodi kerámia, a kő­edénygyárak és egykori neves faze­kasmesterek XIX. századbeli mun­kásságáról, de a miskolci kerámia régebbi történetéről, mesteredről nem tesz említést; Ebből is arra lehet következtetni, hogy a régebbi múlt feltárása az újabb tudományos kutatások ered­ménye, amit a szélesebbkorű kutató­munka során feltárt leletek é£ az országos kutatások eredményeinek összeegyeztetése tett lehetővé. LESZIH ANDOR CIKKÉBŐL IDÉ­ZEM: »Mezőcsáton a XIX. század elején egy nagyon érdekes és gyári hatástól teljesen mentes aiépműYé*v szeti jellegű iázékasipar fejlődött ki.4 Az 1830—40-es években Mezőcsáton Rajczi (Rajtzy) Mihály formálta az érdekes, ma már ritka... u. nr Mis­ka, vagy lakodalmi korsókat.« Érde­kes, hogy az a mester is Mihály volt, akár XVI. századbeli miskolci elődje, akinek ügyes kezenyomad most napfényre kerülte!?:, hogy se- • gítsenek fellibbenteni a népi kerámia távolabbi múltjának fátylát. HAJDÚ BÉLA AHOL MEGYÉNKBEN VALAMI RÉGI ÉPÜLETET LEBONTANAK, vagy átépítenek, ahol a föld valami régiséget vet ki magából, nyomban ott teremnek, szimatolnak, kutatnak a Herman Ottó Múzeum régészeti kutatói. Mert a régi épületek alta­laja, betemetett pincéi mindig rejte­nek valamit elődeink életnyomaiból. Sokszor egy-egy jelentéktelennek tűnő apró tárgyból, régi leletből a tudományos kutató a múlt kulturá­lis, gazdasági életének, történelmi folyamatának valamelyik hiányzó láncszemét pótolja és messzemenő következtetéseket vonhat le. A miskolci Herman Ottó Múzeum kutatói igen értékes leletekre buk­kantak már a Sötét-kapunál végzett épületbontásoknál és ásatásoknál. Most a színház .átépítése során ke­rültek elő érdekes leletek, régi cse- répédények töredékei, sőt ép edé­nyek is, amelyek az ősi magyar népi fazekasmesterség fejlettségére, a 15 —16. századbeli Miskolc kereskedel­mére, piaci árucikkeinek anyagára vetnek fényt. TALÁLTAK KIS ÁZSIAI (PER­ZSA) EREDETŰ porcelántöredéke- ket, amelyeket nyilván a törökök hoztak be Magyarországra. Sok ősi, magyar népi kerámia, dísztányér, dísztál töredékei kerültek napfényre. Ezeket most rendszerezik, és megkí­sérlik kideríteni, melyek közülük a miskolci gölöncsérek munkái és me­lyek a szomszédos nevezetes »kerá­miai-gócokból« — Gömör megye, Sárospatak, Mezőcsát, Tiszafüred, Pásztó, Gyöngyös, Gönc, stb. — a miskolci piacra hozott kerámiák; A múzeum kutatói most megkez­dik annak kibogozását, kik voltak az első miskolci népi fazekasok, akik közül a szakemberek egyet már or­szágosan ismernek. Ez az egykori mester a szakirodalomban Miskoltzi Mihali (Mihály) néven közismert s Miskolc egykori, 1570-ik évi tized- lajstroma szerint itt őt Fazokas Mi- halinak nevezték. Most előkerült né­hány töredék az ő jellegzetesen zöld, tarajos, primitív reneszánsz díszítmé- nyű kályhacsempéi közül, amelyek tovább vezethetik a kutatókat. MIT LEHET KEZDENI néhány ilyen csempedarabbal? — kérdez­hetné az olvasó, aki el sem hiszi, mi­lyen további eredményekre, vezethet­nek ezek a négyszázéves leletek; Tudvalévő, hogy régesrégen a Nyak Vágó utca (Pallos útba) egyik telkén volt a miskolci gölöncsérek agyagibányája. Most Mihali mester csempéinek zúzalékéiból ki fogják analizálni, hogy ennek az agy ag b á­nyának az anyagából készüitek-e Mihali mester csempéi. A sokat em­legetett Nyakvágó utcai telek agya­gából az utolsó élő fazekassal, Áfra Károllyal próbaégetést csináltatnak, s így megtudják, hogy ugyanebből az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom